8.1 Mi teszi egy vizsgálatot tudományossá? – Was macht eine Untersuchung wissenschaftlich?

1. Képzeljük el, hogy egy kertvárosi telken néhány héten belül szokatlanul sok növény betegszik meg.

2. Két ember megpróbálja kideríteni, mi az oka ennek.

3. Az első egy láthatatlan hatást sejt, amely gyengíti a növényeket, de ismeretlen körülmények között erősítheti is őket.

4. A beteg növényeket ő a káros hatás bizonyítékának tekinti, az egészségeseket pedig a védő hatás bizonyítékának.

5. A második személy az újonnan használt öntözővízzel való összefüggést sejti, és olyan megfigyeléseket sorol fel, amelyek ellentmondanának a feltételezésének.

6. Mindketten magyarázatot kínálnak, de egyelőre csak a második esetében látható, hogy a vizsgálat hogyan vezethetne más eredményre.

7. Ezzel még nem dőlt el, kinek van igaza.

8. Lehet, hogy az öntözővíz nem tartalmaz semmit, ami magyarázatot adna a betegségekre, és a második feltételezés tévesnek bizonyul.

9. Ugyanakkor egy véletlen ötlet is telibe találhat.

10. A tudományosság ezért mást jelent, mint az igazság: arra vonatkozik, hogy milyen módon alapozzák meg és vizsgálják meg egy ismereti igényt.

11. Egy állítás akkor igaz, ha a dolgok úgy állnak, ahogyan azt állítja; tudományos vizsgálata ennek ellenére hiányos lehet.

12. Fordítva: egy alapos vizsgálat nem veszíti el tudományos jellegét, amint feltár egy tévedést.

13. A kertészeti esetben az első különbség abban áll, hogy a megfigyelt növények egyáltalán milyen szerepet játszhatnak.

14. Ha minden elképzelhető állapot megerősíti az eredeti magyarázatot, a valóság már nem tud ellene szólni.

15. Ekkor hiányzik a felismerhető különbség egy olyan megállapítás között, amely a magyarázat mellett szól, és egy olyan között, amely nehézségeket okoz neki.

16. Egy ilyen állításnak lehet személyes jelentősége valakinek, de empirikus magyarázatként ellenőrizhető korlátok nélkül marad.

17. Az empirikus azt jelenti, hogy a tapasztalatok és megfigyelések döntőek egy állítás értékelésében.

18. Aki a vizet gyanúsítja, annak tehát többre kell támaszkodnia, mint arra a lehetőségre, hogy valahol egy beteg növényt találjon.

19. Ebből egy első ránézésre meggyőző elhatárolási kritérium vezethető le: a tudományos állításoknak képesnek kell lenniük arra, hogy lehetséges megfigyelések alapján megdőljenek.

20. Az elhatárolási kritérium egy mérce, amellyel a tudományos igényeket meg akarjuk különböztetni más ismeretszerzési igényektől.

21. A lehetséges megdőlés követelése megóv attól, hogy egy állítást minden tapasztalattal szemben védjünk.

22. Ez nem a kudarcok iránti vonzódást követeli meg, hanem a tárgy iránti felismerhető elkötelezettséget.

23. Aki előre megmondja, melyik megfigyelés gyengítené komolyan a feltételezését, határt szab a saját megerősítés iránti vágyának.

24. Ez egy fontos különbség a válasz keresése és egy már megállapított válasz védelme között.

25. A tudomány teljes meghatározásaként azonban ez a mérce nem elegendő.

26. Egy meggondolatlanul felvetett feltételezés is könnyen cáfolható lehet anélkül, hogy használható vizsgálaton alapulna.

27. Ezenkívül az állításokat ritkán vizsgálják teljesen önmagukban, mert az értékelés a tárgyról és a használt módszerek megbízhatóságáról szóló további ismereteket feltételez.

28. A kertészeti példában például sok minden attól függ, hogy az összehasonlított növények valóban kellően hasonló körülmények között nőnek-e.

29. Egy nem megfelelő összehasonlítás nem teszi automatikusan hamissá a feltételezést, hanem először is megkérdőjelezi az ebből az összehasonlításból levont következtetést.

30. A kudarc lehetőségét ezért össze kell kapcsolni azzal a kérdéssel, hogy egy vizsgálat egyáltalán értelmezhető-e.

31. Ehhez másoknak is érteniük kell, hogy mit állítottak és mit vizsgáltak.

32. Az a kijelentés, hogy a növények elvesztették életerejüket, addig marad tisztázatlan, amíg ez tetszőlegesen különböző változásokat jelenthet.

33. A megnevezett betegségtünetek és a vizsgált növények átlátható kiválasztása konkrétabb formát ad a kérdésnek, feltéve, hogy ez a kiválasztás nem feltételezi előre a kívánt eredményt.

34. Ugyanígy fel kell tárni, honnan származnak az adatok, azaz azok a rögzített információk, amelyekre a vizsgálat támaszkodik.

35. Aki csak a megfelelő eseteket mutatja be, és elhallgatja az eltérő megfigyeléseket, kedvezőbb képet fest a összefüggésről, mint amit a rendelkezésre álló eredmények megengednek.

36. Az egyértelmű fogalmak, a hozzáférhető bizonyítékok és a nyomon követhető módszerek itt kiegészítik egymást, mert ezeknek az elemeknek mindegyike megkönnyíti a többi ellenőrzését.

37. A nyilvános ellenőrizhetőség nem jelenti azt, hogy minden embernek felkészülés nélkül képesnek kell lennie a vizsgálat minden lépésének elvégzésére.

38. Egy vizsgálat szakértelmet, speciális eszközöket vagy védett adatokat igényelhet.

39. Döntő fontosságú, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló indokok megfelelő ellenőrök számára hozzáférhetők legyenek, és kritikájukat ne hárítsák el pusztán a tekintélyre való hivatkozással.

40. Egy kívülálló személynek képesnek kell lennie arra, hogy megértse, miért számítanak bizonyos megfigyelések, míg másokat figyelmen kívül hagynak.

41. Képesnek kell lennie arra is, hogy hibákat jelöljön meg anélkül, hogy ehhez át kellene vennie a kutatók személyes meggyőződéseit.

42. Az indoklás így bizonyos mértékben elválik attól a személytől, aki azt eredetileg előterjesztette.

43. Ezek a követelmények egyúttal megmagyarázzák, miért nem kell a tudománynak minden tárgyra vonatkozó egységes eljárással rendelkeznie.

44. Aki múltbeli eseményeket vizsgál, az nem tudja azokat tetszése szerint újra megtörténni.

45. Aki egy távoli csillag fejlődését vizsgálja, az nem tudja annak körülményeit laboratóriumban megváltoztatni.

46. Mindazonáltal a források vagy a megfigyelési adatok összehasonlíthatók, a lehetséges hibák vizsgálhatók, és a bizonyítékok alapján értékelhetők az egymással versengő értelmezések.

47. Itt adott esetben a megközelítés ellenőrzésének kell megismételhetőnek lennie, nem pedig a vizsgált eseménynek.

48. A kutatási terület is meghatározó szerepet játszik abban, hogy milyen típusú ellenőrzés értelmes és lehetséges.

49. A gyakorlati szemlélet ezért a tudományosságot egy tevékenység összefüggésében keresi, nem csupán az egyes állítások formájában.

50. Azt vizsgálja, hogyan gyűjtik össze a bizonyítékokat, hogyan kezelik az ellenvetéseket, és hogyan vizsgálják meg mások az eredményeket.

51. Az együttműködés ebben segíthet, mert különböző emberek különböző hibákat vesznek észre, és nem feltétlenül osztják ugyanazokat az elvárásokat.

52. Egy probléma hosszabb távú feldolgozása is megmutathatja, hogy egy megközelítés pontosabb válaszokat tesz-e lehetővé, vagy csupán megismétli eredeti állítását.

53. De sem egy egyetem neve, sem egy tekintélyes csoport jóváhagyása nem helyettesíti ezt a tárgyilagos vizsgálatot.

54. Egy tudományos intézmény is előállhat rossz kutatásokkal, és az ilyen intézményeken kívül is kezdhet valaki jól megalapozott kutatást.

55. Itt komoly kifogás merül fel minden, elismert eljárásokon alapuló határolás ellen.

56. Ha a befutott kutatók döntik el, mi minősül tudományosnak, akkor már pusztán azért is elutasíthatnak egy új módszert, mert az szokatlan.

57. Aki csak a bevált utakat engedi meg, az éppen azokat a felfedezéseket nehezítheti meg, amelyekhez a meglévő utak nem elegendőek.

58. A kifogás egy olyan nézetet érint, amely összekeveri az elismerést a megbízhatósággal.

59. Ez azonban nem indokolja az ellenkező következtetést, miszerint minden kívülálló ötletet tudományosnak kell tekinteni.

60. Egy új megközelítés megérdemli, hogy megvizsgálják az indokait és lehetőségeit, nem pedig előzetes bizonyosságot a újdonsága alapján.

61. A problémaközpontú szemlélet felveheti ezt a gondolatot azzal, hogy megkérdezi: milyen ismeretszerzési munkát tesz lehetővé egy megközelítés.

62. Felfedi-e olyan különbségeket, amelyek korábban rejtve maradtak, és felfedezhetővé teszi-e azokat a hibákat, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytak?

63. Ebben az összefüggésben kockázatos az a kérdés, amelynek válasza komolyan veszélybe sodorhat egy előnyben részesített feltételezést.

64. A kertben előrelépés lenne azoknak a növényeknek a figyelembevétele is, amelyek állapota nem illeszkedik a feltételezett összefüggésbe.

65. Ugyanezen megfigyelések puszta átnevezése viszont még nem teremt új magyarázati alapot.

66. Ahol a közvetlen kísérletek lehetetlenek, az ismeretszerzés abban állhat, hogy a különböző bizonyítékok szűkebb mozgásteret hagynak a megalapozott válaszok számára.

67. De ezt a nyitottságot is csak színlelni lehet.

68. Valaki megnevezhetne egy lehetséges ellenbizonyítékot, és annak megjelenésekor azonnal kijelenthetné, hogy ezúttal kivételesen nem veszi figyelembe.

69. A korrekcióra való hajlandóság ezért abból látszik, hogy egy megalapozott kritika milyen következményekkel jár valójában a vizsgálatra nézve.

70. Nem minden kifogás jogos, és nem minden eltérő megfigyelésnek kell azonnal egy feltételezés feladásához vezetnie.

71. Aki azonban elutasít egy kifogást, annak tárgyilagos indokot kell adnia, amelyet viszont ellenőrizni lehet.

72. Így mind az eredeti állítás, mind annak védelme elszámoltatható marad.

73. A kertben végzett két vizsgálat esetében ebből olyan különbség adódik, amely jelentősebb, mint a magyarázataik szóhasználata.

74. A második olyan utat nyit meg, amelyen a megállapítások megváltoztathatják az ítéletet, feltéve, hogy az adatválasztásuk és az összehasonlítási mércéik is kiállják a vizsgálat próbáját.

75. Az elsőnek először ilyen utat kellene teremtenie, ahelyett, hogy a növények minden állapotát ugyanazon hatás kifejeződésének tekintené.

76. Hogy a víz magyarázza-e a betegségeket, így egyelőre nyitott kérdés marad.

77. Ami már most is megítélhető, az az a lehetőség, hogy ezzel a vizsgálattal valami mást tudhatunk meg, mint amit kezdetben hittünk.

78. A tudományosság nem ad bizonyosságot a válaszra, de az ahhoz vezető utat annyira támadhatóvá teszi, hogy egy tévedésnek nem kell az utolsó szót mondania.

1. Stellen wir uns vor, in einer Kleingartenanlage erkranken innerhalb weniger Wochen ungewöhnlich viele Pflanzen.

2. Zwei Menschen versuchen herauszufinden, woran das liegt.

3. Der erste vermutet einen unsichtbaren Einfluss, der die Pflanzen schwächt, aber unter unbekannten Umständen auch stärken könne.

4. Kranke Pflanzen gelten ihm als Beleg für dessen schädliche Wirkung, gesunde als Beleg für dessen schützende Wirkung.

5. Die zweite Person vermutet einen Zusammenhang mit dem neu verwendeten Gießwasser und benennt Beobachtungen, die gegen ihre Vermutung sprechen würden.

6. Beide bieten eine Erklärung an, doch nur bei der zweiten lässt sich zunächst erkennen, wie die Untersuchung zu einer anderen Antwort führen könnte.

7. Damit ist noch nicht entschieden, wer recht hat.

8. Vielleicht enthält das Gießwasser nichts, was die Erkrankungen erklärt, und die zweite Vermutung erweist sich als falsch.

9. Auch ein zufälliger Einfall kann dagegen ins Schwarze treffen.

10. Wissenschaftlichkeit bezeichnet deshalb etwas anderes als Wahrheit: Sie betrifft die Weise, in der ein Erkenntnisanspruch begründet und geprüft wird.

11. Eine Aussage ist wahr, wenn es sich so verhält, wie sie behauptet; ihre wissenschaftliche Untersuchung kann dennoch unzulänglich sein.

12. Umgekehrt verliert eine sorgfältige Untersuchung nicht ihren wissenschaftlichen Charakter, sobald sie einen Irrtum aufdeckt.

13. Im Gartenfall besteht der erste Unterschied darin, welche Rolle die beobachteten Pflanzen überhaupt spielen dürfen.

14. Wenn jeder denkbare Zustand die ursprüngliche Erklärung bestätigt, kann die Wirklichkeit ihr nichts mehr entgegensetzen.

15. Es fehlt dann ein erkennbarer Unterschied zwischen einem Befund, der für die Erklärung spricht, und einem, der ihr Schwierigkeiten bereitet.

16. Eine solche Behauptung mag für jemanden eine persönliche Bedeutung haben, doch als empirische Erklärung bleibt sie ohne prüfbare Begrenzung.

17. Empirisch heißt, dass Erfahrungen und Beobachtungen für die Beurteilung eines Anspruchs maßgeblich sind.

18. Wer das Wasser verdächtigt, muss sich also an mehr binden als an die Möglichkeit, irgendwo eine kranke Pflanze zu finden.

19. Daraus lässt sich ein zunächst einleuchtendes Abgrenzungskriterium gewinnen: Wissenschaftliche Aussagen müssen an möglichen Beobachtungen scheitern können.

20. Ein Abgrenzungskriterium ist ein Maßstab, mit dem man wissenschaftliche von anderen Erkenntnisansprüchen unterscheiden möchte.

21. Die Forderung nach möglichem Scheitern schützt davor, eine Behauptung gegen jede Erfahrung abzuschirmen.

22. Sie verlangt keine Vorliebe für Niederlagen, sondern eine erkennbare Verpflichtung gegenüber der Sache.

23. Wer vorher sagt, welche Beobachtung seine Vermutung ernsthaft schwächen würde, setzt dem eigenen Wunsch nach Bestätigung eine Grenze.

24. Das ist ein wichtiger Unterschied zwischen dem Suchen nach einer Antwort und dem Verteidigen einer bereits feststehenden Antwort.

25. Als vollständige Definition der Wissenschaft reicht dieser Maßstab allerdings nicht aus.

26. Auch eine gedankenlos aufgestellte Vermutung kann leicht widerlegbar sein, ohne auf einer brauchbaren Untersuchung zu beruhen.

27. Außerdem werden Aussagen selten ganz allein geprüft, denn die Beurteilung setzt weiteres Wissen über den Gegenstand und die Zuverlässigkeit der verwendeten Verfahren voraus.

28. Im Gartenfall hängt etwa einiges davon ab, ob die verglichenen Pflanzen tatsächlich unter hinreichend ähnlichen Bedingungen wachsen.

29. Ein unpassender Vergleich macht eine Vermutung nicht automatisch falsch, sondern zunächst den Schluss aus diesem Vergleich fragwürdig.

30. Die Möglichkeit des Scheiterns muss deshalb mit der Frage verbunden werden, ob eine Prüfung überhaupt aussagekräftig ist.

31. Dafür müssen andere verstehen können, was behauptet und was untersucht wurde.

32. Die Angabe, Pflanzen hätten ihre Lebenskraft verloren, bleibt unklar, solange damit beliebig verschiedene Veränderungen gemeint sein können.

33. Benannte Krankheitszeichen und eine nachvollziehbare Auswahl der untersuchten Pflanzen geben der Frage eine bestimmtere Gestalt, sofern diese Auswahl nicht schon das gewünschte Ergebnis voraussetzt.

34. Ebenso muss erkennbar sein, woher die Daten stammen, also die aufgezeichneten Angaben, auf die sich die Untersuchung stützt.

35. Wer nur passende Fälle zeigt und abweichende Beobachtungen verschweigt, stellt den Zusammenhang günstiger dar, als die verfügbaren Befunde erlauben.

36. Klare Begriffe, zugängliche Belege und nachvollziehbare Methoden arbeiten hier zusammen, weil jeder dieser Bestandteile die Kontrolle der anderen erleichtert.

37. Öffentliche Prüfbarkeit bedeutet dabei nicht, dass jeder Mensch jeden Untersuchungsschritt ohne Vorbereitung ausführen können muss.

38. Eine Untersuchung kann Fachkenntnisse, besondere Geräte oder geschützte Angaben benötigen.

39. Entscheidend ist, dass ihre tragenden Gründe geeigneten Prüfern zugänglich werden und deren Kritik nicht durch den bloßen Verweis auf Autorität abgewehrt wird.

40. Eine fremde Person soll nachvollziehen können, warum bestimmte Beobachtungen zählen und andere außer Betracht bleiben.

41. Sie soll auch Fehler benennen können, ohne dafür die persönlichen Überzeugungen der Untersuchenden übernehmen zu müssen.

42. Die Begründung löst sich damit ein Stück weit von der Person, die sie zuerst vorgebracht hat.

43. Diese Anforderungen erklären zugleich, warum Wissenschaft kein einheitliches Verfahren für sämtliche Gegenstände besitzen muss.

44. Wer vergangene Ereignisse untersucht, kann sie nicht nach Belieben noch einmal stattfinden lassen.

45. Wer die Entwicklung eines fernen Sterns untersucht, kann dessen Bedingungen nicht im Labor verändern.

46. Dennoch können Quellen oder Beobachtungsdaten miteinander verglichen, mögliche Fehler untersucht und konkurrierende Deutungen an Belegen beurteilt werden.

47. Wiederholbar muss hier gegebenenfalls die Überprüfung des Zugangs sein, nicht das untersuchte Ereignis.

48. Das Gegenstandsgebiet bestimmt mit, welche Art von Kontrolle sinnvoll und möglich ist.

49. Eine praxisbezogene Auffassung sucht Wissenschaftlichkeit daher im Zusammenhang einer Tätigkeit, nicht nur in der Form einzelner Aussagen.

50. Sie fragt, wie Belege gesammelt, Einwände behandelt und Ergebnisse von anderen untersucht werden.

51. Zusammenarbeit kann dabei helfen, weil verschiedene Menschen unterschiedliche Fehler bemerken und nicht notwendig dieselben Erwartungen teilen.

52. Auch die längerfristige Arbeit an einem Problem kann zeigen, ob ein Ansatz genauere Antworten ermöglicht oder lediglich seine ursprüngliche Behauptung wiederholt.

53. Doch weder ein Universitätsname noch die Zustimmung einer angesehenen Gruppe ersetzt diese sachliche Prüfung.

54. Eine wissenschaftliche Einrichtung kann schlechte Untersuchungen hervorbringen, und außerhalb solcher Einrichtungen kann jemand eine gut begründete Untersuchung beginnen.

55. Hier liegt ein ernsthafter Einwand gegen jede Abgrenzung durch anerkannte Verfahren.

56. Wenn die etablierten Forschenden darüber entscheiden, was als wissenschaftlich gilt, könnten sie eine neue Methode schon deshalb zurückweisen, weil sie ungewohnt ist.

57. Wer nur bewährte Wege zulässt, erschwert möglicherweise gerade jene Entdeckungen, für die vorhandene Wege nicht ausreichen.

58. Der Einwand trifft eine Auffassung, die Anerkennung mit Zuverlässigkeit verwechselt.

59. Er rechtfertigt aber nicht den umgekehrten Schluss, jede Außenseiteridee müsse als wissenschaftlich gelten.

60. Ein neuer Ansatz verdient eine Prüfung seiner Gründe und Möglichkeiten, keinen Vorschuss an Gewissheit aufgrund seiner Neuheit.

61. Eine problemorientierte Sicht kann diesen Gedanken aufnehmen, indem sie fragt, welche Erkenntnisarbeit ein Ansatz ermöglicht.

62. Erschließt er Unterschiede, die vorher verborgen blieben, und macht er Fehler auffindbar, die bisher übersehen wurden?

63. Riskant ist eine Frage in diesem Zusammenhang, wenn ihre Antwort eine bevorzugte Annahme ernsthaft in Bedrängnis bringen könnte.

64. Im Garten wäre es ein Fortschritt, auch Pflanzen zu berücksichtigen, deren Zustand nicht zum vermuteten Zusammenhang passt.

65. Eine bloße Umbenennung derselben Beobachtungen schafft dagegen noch keinen neuen Grund für die Erklärung.

66. Wo direkte Versuche unmöglich sind, kann der Erkenntnisgewinn darin liegen, dass unterschiedliche Belege einen engeren Spielraum für vertretbare Antworten lassen.

67. Aber auch diese Offenheit lässt sich bloß vorspielen.

68. Jemand könnte einen möglichen Gegenbefund benennen und bei dessen Auftreten sofort erklären, diesmal zähle er ausnahmsweise nicht.

69. Die Bereitschaft zur Korrektur zeigt sich daher daran, welche Folgen eine begründete Kritik tatsächlich für die Untersuchung hat.

70. Nicht jeder Einwand ist berechtigt, und nicht jede abweichende Beobachtung muss sofort zur Aufgabe einer Vermutung führen.

71. Wer einen Einwand zurückweist, schuldet jedoch einen sachlichen Grund, der seinerseits geprüft werden kann.

72. Auf diese Weise bleiben sowohl die ursprüngliche Behauptung als auch ihre Verteidigung rechenschaftspflichtig.

73. Für die beiden Untersuchungen im Garten ergibt sich daraus ein Unterschied, der größer ist als die Wortwahl ihrer Erklärungen.

74. Die zweite eröffnet einen Weg, auf dem Befunde das Urteil verändern können, sofern auch ihre Datenauswahl und ihre Vergleichsmaßstäbe einer Prüfung standhalten.

75. Die erste müsste einen solchen Weg erst schaffen, statt jeden Zustand der Pflanzen als Ausdruck desselben Einflusses zu behandeln.

76. Ob das Wasser die Krankheiten erklärt, bleibt damit noch offen.

77. Was sich bereits beurteilen lässt, ist die Möglichkeit, mit dieser Untersuchung etwas anderes zu erfahren als das, was man anfangs glaubte.

78. Wissenschaftlichkeit verleiht der Antwort keine Gewissheit, macht aber den Weg zu ihr so angreifbar, dass ein Irrtum nicht das letzte Wort behalten muss.