10.1 Társadalmi tények: Hogyan jönnek létre és érvényesülnek az intézmények – Soziale Tatsachen: Wie Institutionen entstehen und gelten

1. Képzeljünk el egy vásárlónőt, aki egy boltban egy bankjegyet tesz a pultra, és cserébe kenyeret kap.

2. Az eladónő átveszi a papírt anélkül, hogy annak értékét a súlya, színe vagy szilárdsága alapján megítélné.

3. Egy hasonlóan nyomtatott papírlap, amelyet otthoni nyomtatóval készítettek, nem lenne elegendő ugyanahhoz a vásárláshoz.

4. Nyilvánvalóan van valami, ami nem ismerhető fel pusztán az anyagból.

5. A bankjegynek van egy helye egy közös rendben, ami az otthon kinyomtatott papírcetlinak nincs.

6. Ez a hely lehetővé teszi a fizetést, feltéve, hogy a bankjegyet az adott feltételek mellett elfogadják.

7. Ehhez nem szükséges, hogy a vásárló és az eladó barátok legyenek, sem hogy ugyanazokat a meggyőződéseket osszák meg egy jó gazdasági rendről.

8. Hogyan nyerhet egy darab papír ilyen jelentőséget, és miért nem tűnik el az egyetlen ember ellentmondása miatt?

9. Először is meg kell különböztetnünk három dolgot, amelyek a mindennapi fizetés során összefonódnak.

10. A fizikai hordozó a kézzelfogható bankjegy, annak anyagi tulajdonságaival együtt.

11. Pénzként betöltött funkciója viszont azon alapul, hogy egy társadalmi gyakorlat keretében fizetőeszközként számít.

12. A gyakorlati megbízhatósághoz végül az is hozzátartozik, hogy a résztvevők alapos okkal számíthassanak arra, hogy azt további ügyletek során is felhasználhatják.

13. Ezek a különbségek akkor válnak nyilvánvalóvá, ha a bankjegyet gondolatban kivesszük a megszokott környezetéből.

14. Aki nem ismeri a funkcióját, az képnek, papírfecninek vagy tüzelőanyagnak is tekintheti.

15. A tárgy anyagilag ugyanaz marad, míg pénzként való használata mások megértését és közreműködését feltételezi.

16. Még az is, aki megérti a pénz funkcióját, képesnek kell lennie arra, hogy megkülönböztesse, hol és milyen feltételek mellett tud vele ténylegesen fizetni.

17. A társadalmi tény olyan körülmény, amelynek létezése emberi cselekvésektől, értelmezésektől vagy kapcsolatoktól függ.

18. Az, hogy egy bizonyos bankjegy pénzként számít, ebben az értelemben társadalmi tény.

19. Ez nem jelenti azt, hogy minden, az értékével kapcsolatos állítás már pusztán a benne való hit révén igazzá válik.

20. Az ügyfél meg lehet győződve arról, hogy az általa kinyomtatott papírlap teljes értékű bankjegy, és mégis tévedhet.

21. Az ő elképzelése nem dönti el, hogy a papírlap milyen helyet foglal el a közös gyakorlatban.

22. A társadalmi függőség és a puszta magánvélemény ezért két különböző dolog.

23. Az a tény is, hogy valaki egy egyesület tagja, nem állapítható meg kizárólag abból, hogy az adott személy hogyan látja magát.

24. Döntő jelentőségű lehet például a felvétel és a tagjegyzék, amennyiben azok az érintett egyesületi szabályzatban ilyen jelentőséget kapnak.

25. Intézményről akkor beszélünk, ha egy társadalmi gyakorlat egymással összefüggő szabályok, hatáskörök és eljárások révén bizonyos időtartamot nyer.

26. Ez alatt nem csupán egy épületet vagy egy egyes szervezetet értünk.

27. A pénz intézmény, mert felhasználása a kiadások, fizetések, könyvelés és átutalások rendszerébe ágyazódik.

28. Ez a rendszer továbbra is fennmaradhat, ha egy eladónő kilép, és valaki más veszi át az üzletet.

29. Ezenkívül túlmutat a két érintett közötti személyes kapcsolaton.

30. Ebben különbözik egy véletlenszerű közös vonástól, például amikor több ember egymástól függetlenül minden hétfőn kék inget visel.

31. A közös jellemző önmagában még nem teszi egy cselekményt fizetéssé, és senkinek sem ruház fel különleges jogkört.

32. Nem csupán az ismétlődés a döntő, hanem egy folyamatos rendszer, amelyben bizonyos folyamatok elismert társadalmi státuszt kapnak.

33. Egy kézenfekvő magyarázat ebből az elismerésből indul ki.

34. Egy tárgy bizonyos feltételek mellett pénznek számít, mert a résztvevők ennek megfelelően kezelik.

35. Az elismerés itt elsősorban egy pozíció gyakorlati elfogadását jelenti, nem pedig csodálatot vagy erkölcsi jóváhagyást.

36. Aki bankjeggyel fizet, egyúttal elutasíthatja a fennálló pénzrendszert is.

37. Ennek ellenére a személy e cselekvés során igénybe veszi elismert funkcióját.

38. E magyarázat erőssége abban rejlik, hogy érthetővé teszi, miért lehet ugyanazon fizikai mozdulatnak különböző társadalmi jelentései.

39. Egy bankjegy átadása lehet fizetés, ajándék vagy egy kölcsönzött tárgy visszaadása.

40. Hogy melyik cselekményről van szó, az a körülményektől és azok közös értelmezésétől is függ.

41. Ugyanakkor túlzott elvárás lenne, ha minden intézményt az összes érintett kifejezett megállapodására vezetnénk vissza.

42. Az ügyfélnek nem kell aláírnia olyan nyilatkozatot, amellyel elfogadja a pénzrendszert.

43. Fizethet anélkül is, hogy tudná, hogyan kerül kiadásra a pénz, vagy hogyan kerül könyvelésre a fizetési művelet a háttérben.

44. Az elismerés a megszokott gyakorlatban is megnyilvánulhat, anélkül, hogy tudatos hozzájárulásként kerülne kifejezésre.

45. Éppen ezáltal azonban fennáll a veszély, hogy a fogalom határozatlanná válik.

46. Aki csak azért aláveti magát egy rendnek, mert nincsenek más lehetőségei, az még nem meggyőződésből fogadja el azt.

47. Létének magyarázatához ezért azt kell megkérdezni, hogy mely cselekmények tartják fenn ténylegesen az elismert pozícióit.

48. Hogy ez az együttműködés önkéntes, elkerülhetetlen vagy vonakodó módon történik-e, nem tűnhet el egy általános, közös beleegyezésre vonatkozó állítás alatt.

49. Egy további magyarázat ezért az ismételt cselekvésekből és elvárásokból indul ki.

50. Vegyünk egy egyszerűsített gondolati példaként egy csoportot, amelyben az emberek eleinte alkalmanként elfogadnak bizonyos jelvényeket csere útján.

51. Aki jelvényt kap, arra számít, hogy később továbbadhatja másoknak.

52. Ha ez az elvárás megbízhatóan beigazolódik, akkor kialakulhat egy közös gyakorlat anélkül, hogy valaki az egész rendszert előre megtervezte volna.

53. Egy intézmény így nem feltétlenül egyetlen alapító határozat eredménye lenne.

54. Ez a gondolati példa azonban nem jelent történelmi magyarázatot a pénz kialakulására.

55. Csak azt mutatja meg, hogyan stabilizálódhat egy gyakorlat egymással összefüggő elvárások révén.

56. Intézményi renddé sűrűsödik, ha az egyes csereaktusokon túlmenően egyértelművé válik, mely jelölések számítanak, hogyan ruházhatók át, és ki dönthet a vitás esetekben.

57. Ez a magyarázat is hiányos marad, ha figyelmen kívül hagyja az anyagi és szervezeti feltételeket.

58. A boltban a fizetéshez nem csupán megfelelő megértésre van szükség, hanem rendelkezésre álló fizetőeszközökre és azok átvételének lehetőségeire is.

59. Számlák útján történő fizetés esetén a gyakorlati végrehajtáshoz nyilvántartásokra és technikai eszközökre van szükség.

60. Az illetékes szerveknek képesnek kell lenniük a könyvelési tételek feldolgozására, a hibák kijavítására, valamint az elismert műveletek és a meg nem engedett beavatkozások közötti megkülönböztetésre.

61. Ahol a szabálysértések következményekkel járnak, a szankciók is hozzájárulhatnak a rend fenntartásához.

62. Az ilyen intézmények egy szervezetet ellenállóbbá tesznek, mint amilyen egy laza elképzelésekből álló egyezség lenne.

63. Ezzel szemben a technikai nyilvántartás önmagában még nem magyarázza meg, miért számít egy összeg jóváírásnak, vagy miért ismerik el egy átutalást fizetésként.

64. A gyakorlati megvalósítás és a társadalmi jelentőség egymásba fonódik, anélkül, hogy az egyik helyettesítené a másikat.

65. Itt komoly ellenvetés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a társadalmi tények az emberi elismeréstől függenek.

66. Ha a bankjegy csak azáltal minősül pénznek, hogy mi elfogadjuk, akkor az ügyfélnek el kellene tudnia vonnia tőle ezt a státuszt az elutasításával.

67. Azonban az ő elutasítása eleinte csupán a saját hajlandóságát szünteti meg arra, hogy azt így használja.

68. Az eladó és a többi érintett folytathatja a gyakorlatot, így a bankjegy számukra megőrzi funkcióját.

69. Egy közös rend az emberektől függ, anélkül, hogy minden egyes személytől függnie kellene.

70. Ezért valakinek szilárd feltételként tűnhet, noha emberi cselekvésen alapul.

71. Az a gondolat, hogy a pénzt „készítik”, a vásárló számára egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kenyeret most már elfogadott ellenérték nélkül kapná meg.

72. Egy intézmény következményei akár azok akaratával szemben is érvényesülhetnek, akik átlátják annak működését.

73. Ez a állandóság azonban nem jelenti azt, hogy az intézmények elpusztíthatatlanok lennének.

74. Ha egy elméleti esetben egyre több résztvevő utasítaná el a bankjegyeket, és feladná azok átruházásának eljárásait, azok pénzfunkciója elveszhetne.

75. A bankjegyek fizikailag megmaradhatnának, annak ellenére, hogy már nem minősülnének fizetőeszköznek.

76. Ebből nem lehet meghatározott küszöbértéket levezetni, hiszen az is számít, hogy mely résztvevők és intézmények tartják még fenn ezt a gyakorlatot.

77. A kialakulásuk magyarázata azt mutatja, hogyan jött létre egy ilyen rend; a fennmaradásuk magyarázata pedig azt, mi tartja fenn jelenleg.

78. Egyik magyarázat sem bizonyítja még önmagában, hogy a rend jól megalapozott vagy igazságos lenne.

79. Aki természetesnek tartja, az félreérti annak emberi előfeltételeit; aki ezért puszta képzeletnek tartja, az félreérti annak hatékonyságát.

80. A pulton fekvő bankjegy sem saját anyagi erejéből, sem magánszemélyek kívánságából nyeri fizetési funkcióját, hanem egy olyan rendből, amelyet az emberek közösen fenntartanak, és amelyet az egyén önmagában nem tud feloldani.

1. Stellen wir uns eine Kundin vor, die in einem Laden einen Geldschein auf den Tresen legt und dafür Brot erhält.

2. Die Verkäuferin nimmt das Papier an, ohne seinen Wert aus Gewicht, Farbe oder Festigkeit abzulesen.

3. Ein ähnlich bedruckter Zettel aus dem heimischen Drucker würde für denselben Einkauf nicht genügen.

4. Offenbar kommt es auf etwas an, das sich am Material allein nicht erkennen lässt.

5. Der Schein besitzt eine Stellung in einer gemeinsamen Ordnung, die der selbst gedruckte Zettel nicht hat.

6. Diese Stellung ermöglicht eine Zahlung, sofern der Schein unter den betreffenden Bedingungen angenommen wird.

7. Dabei müssen Kundin und Verkäuferin weder befreundet sein noch dieselben Überzeugungen über eine gute Wirtschaftsordnung teilen.

8. Wie kann ein Stück Papier eine solche Bedeutung erhalten, und weshalb verschwindet sie nicht mit dem Widerspruch eines einzelnen Menschen?

9. Zunächst müssen wir drei Dinge auseinanderhalten, die im alltäglichen Bezahlen zusammenkommen.

10. Der physische Träger ist der greifbare Schein mit seinen materiellen Eigenschaften.

11. Seine Funktion als Geld beruht dagegen darauf, dass er innerhalb einer sozialen Praxis als Zahlungsmittel zählt.

12. Zur praktischen Verlässlichkeit gehört schließlich, dass Beteiligte begründet damit rechnen können, ihn auch bei weiteren Geschäften zu verwenden.

13. Diese Unterschiede zeigen sich, wenn wir den Schein gedanklich aus seiner gewohnten Umgebung nehmen.

14. Wer seine Funktion nicht kennt, kann ihn für ein Bild, einen Zettel oder Brennmaterial halten.

15. Der Gegenstand bleibt dabei materiell derselbe, während seine Verwendung als Geld das Verständnis und die Mitwirkung anderer voraussetzt.

16. Selbst wer seine Geldfunktion versteht, muss noch unterscheiden können, wo und unter welchen Bedingungen er damit tatsächlich bezahlen kann.

17. Eine soziale Tatsache ist ein Sachverhalt, dessen Bestehen von menschlichen Handlungen, Deutungen oder Beziehungen abhängt.

18. Dass ein bestimmter Schein als Geld zählt, ist in diesem Sinn eine soziale Tatsache.

19. Das bedeutet nicht, dass jede Behauptung über seinen Wert schon durch den Glauben an sie wahr wird.

20. Die Kundin könnte überzeugt sein, ihr selbst gedruckter Zettel sei ein vollwertiger Geldschein, und sich dennoch irren.

21. Ihre Vorstellung entscheidet nicht darüber, welche Stellung der Zettel in der gemeinsamen Praxis besitzt.

22. Soziale Abhängigkeit und bloße Privatmeinung sind deshalb verschiedene Dinge.

23. Auch die Tatsache, dass jemand einem Verein angehört, lässt sich nicht allein daran ablesen, wie diese Person sich selbst sieht.

24. Maßgeblich können etwa Aufnahme und Mitgliedsverzeichnis sein, sofern sie innerhalb der betreffenden Vereinsordnung diese Bedeutung haben.

25. Von einer Institution sprechen wir, wenn eine soziale Praxis durch miteinander verbundene Regeln, Zuständigkeiten und Verfahren eine gewisse Dauer gewinnt.

26. Gemeint ist damit nicht bloß ein Gebäude oder eine einzelne Organisation.

27. Geld ist eine Institution, weil seine Verwendung in eine Ordnung des Ausgebens, Bezahlens, Verbuchens und Übertragens eingebettet ist.

28. Diese Ordnung kann fortbestehen, wenn eine Verkäuferin aufhört und jemand anderes den Laden übernimmt.

29. Sie reicht außerdem über die persönliche Beziehung zwischen zwei Beteiligten hinaus.

30. Darin unterscheidet sie sich von einer zufälligen Gemeinsamkeit, etwa wenn mehrere Menschen unabhängig voneinander jeden Montag ein blaues Hemd tragen.

31. Die Gemeinsamkeit macht noch keine Handlung zu einer Zahlung und weist niemandem eine besondere Zuständigkeit zu.

32. Entscheidend ist nicht Wiederholung allein, sondern eine fortgeführte Ordnung, in der bestimmte Vorgänge einen anerkannten sozialen Status erhalten.

33. Eine naheliegende Erklärung setzt bei dieser Anerkennung an.

34. Ein Gegenstand zählt unter bestimmten Bedingungen als Geld, weil die Beteiligten ihn entsprechend behandeln.

35. Anerkennung meint hier zunächst das praktische Geltenlassen einer Stellung, nicht Bewunderung oder moralische Billigung.

36. Wer mit einem Schein bezahlt, kann die bestehende Geldordnung zugleich ablehnen.

37. Dennoch nimmt die Person bei dieser Handlung seine anerkannte Funktion in Anspruch.

38. Die Stärke dieser Erklärung liegt darin, dass sie verständlich macht, warum dieselbe körperliche Bewegung verschiedene soziale Bedeutungen haben kann.

39. Einen Schein zu überreichen kann eine Zahlung, ein Geschenk oder die Rückgabe eines geliehenen Gegenstands sein.

40. Welche Handlung vorliegt, hängt auch von den Umständen und ihrer gemeinsamen Deutung ab.

41. Allerdings wäre es zu viel verlangt, jede Institution auf eine ausdrückliche Vereinbarung aller Beteiligten zurückzuführen.

42. Die Kundin muss keine Erklärung unterschrieben haben, mit der sie der Geldordnung zustimmt.

43. Sie kann auch bezahlen, ohne zu wissen, wie Geld ausgegeben oder ein Zahlungsvorgang im Hintergrund verbucht wird.

44. Anerkennung kann im vertrauten Gebrauch liegen, statt als bewusste Zustimmung ausgesprochen zu werden.

45. Doch gerade dadurch droht der Begriff unbestimmt zu werden.

46. Wer sich einer Ordnung nur fügt, weil andere Möglichkeiten fehlen, stimmt ihr nicht schon aus Überzeugung zu.

47. Für die Erklärung ihres Bestehens ist daher zu fragen, welche Handlungen ihre anerkannten Stellungen tatsächlich aufrechterhalten.

48. Ob diese Mitwirkung freiwillig, unvermeidlich oder widerwillig erfolgt, darf dabei nicht unter einer pauschalen Behauptung gemeinsamer Zustimmung verschwinden.

49. Eine weitere Erklärung beginnt deshalb bei wiederholten Handlungen und Erwartungen.

50. Nehmen wir als vereinfachten Gedankenfall eine Gruppe, in der Menschen zunächst gelegentlich bestimmte Marken im Tausch annehmen.

51. Wer eine Marke erhält, erwartet, sie später an andere weitergeben zu können.

52. Wird diese Erwartung zuverlässig bestätigt, kann sich ein gemeinsamer Gebrauch festigen, ohne dass jemand die gesamte Ordnung geplant hat.

53. Eine Institution wäre damit nicht notwendig das Ergebnis eines einzigen Gründungsbeschlusses.

54. Der Gedankenfall ist allerdings keine historische Erklärung für die Entstehung des Geldes.

55. Er zeigt nur, wie sich eine Praxis durch aufeinander bezogene Erwartungen stabilisieren könnte.

56. Zur institutionellen Ordnung verdichtet sie sich, wenn über die einzelnen Tauschakte hinaus feststeht, welche Marken zählen, wie sie übertragen werden und wer über strittige Fälle entscheiden kann.

57. Auch diese Erklärung bleibt unvollständig, wenn sie die materiellen und organisatorischen Bedingungen ausblendet.

58. Im Laden braucht die Zahlung nicht bloß ein passendes Verständnis, sondern auch verfügbare Zahlungsmittel und Möglichkeiten, sie entgegenzunehmen.

59. Bei einer Zahlung über Konten gehören Aufzeichnungen und technische Einrichtungen zur praktischen Durchführung.

60. Zuständige Stellen müssen Buchungen bearbeiten, Fehler berichtigen und zwischen anerkannten Vorgängen und unzulässigen Eingriffen unterscheiden können.

61. Wo Verstöße Folgen haben, können auch Sanktionen zum Fortbestand der Ordnung beitragen.

62. Solche Einrichtungen machen eine Institution belastbarer, als es eine lose Übereinstimmung von Vorstellungen wäre.

63. Umgekehrt erklärt eine technische Aufzeichnung allein noch nicht, warum sie als Guthaben zählt oder eine Übertragung als Zahlung anerkannt wird.

64. Materielle Durchführung und soziale Bedeutung greifen ineinander, ohne dass sich die eine durch die andere ersetzen ließe.

65. Hier erhebt sich ein ernsthafter Einwand gegen die Abhängigkeit sozialer Tatsachen von menschlicher Anerkennung.

66. Wenn der Geldschein nur durch unser Geltenlassen Geld ist, müsste die Kundin ihm diesen Status durch ihre Ablehnung entziehen können.

67. Doch ihr Widerspruch beendet zunächst nur ihre eigene Bereitschaft, ihn so zu verwenden.

68. Die Verkäuferin und weitere Beteiligte können die Praxis fortsetzen, sodass der Schein für sie seine Funktion behält.

69. Eine gemeinsame Ordnung hängt von Menschen ab, ohne von jeder einzelnen Person abhängen zu müssen.

70. Deshalb kann sie jemandem als feste Bedingung begegnen, obwohl sie durch menschliches Handeln besteht.

71. Aus dem Gedanken, Geld sei gemacht, folgt für die Kundin keineswegs, dass sie das Brot nun ohne eine angenommene Gegenleistung erhält.

72. Die Folgen einer Institution können sich auch gegen den Willen derjenigen behaupten, die sie durchschauen.

73. Diese Beständigkeit bedeutet jedoch nicht, dass Institutionen unzerstörbar wären.

74. Würden im Gedankenfall immer mehr Beteiligte die Marken zurückweisen und die Verfahren ihrer Übertragung aufgeben, könnte ihre Geldfunktion verloren gehen.

75. Die Marken könnten körperlich erhalten bleiben, obwohl sie nicht mehr als Zahlungsmittel gelten.

76. Daraus lässt sich kein fester Schwellenwert ableiten, denn es kommt auch darauf an, welche Beteiligten und Einrichtungen die Praxis noch tragen.

77. Eine Erklärung ihrer Entstehung zeigt, wie eine solche Ordnung zustande kam; eine Erklärung ihres Fortbestands zeigt, wodurch sie gegenwärtig getragen wird.

78. Keine dieser Erklärungen beweist bereits, dass die Ordnung gut begründet oder gerecht ist.

79. Wer sie für naturgegeben hält, verkennt ihre menschlichen Voraussetzungen; wer sie deshalb für bloße Einbildung hält, verkennt ihre Wirksamkeit.

80. Der Schein auf dem Tresen besitzt seine Zahlungsfunktion weder aus eigener stofflicher Kraft noch durch einen privaten Wunsch, sondern durch eine Ordnung, die Menschen gemeinsam erhalten und Einzelne allein nicht aufheben können.