2.6.6 – A legkorábbi írásos források: Első említések külső beszámolókban – Früheste Schriftquellen: Erste Erwähnungen in externen Berichten
1. Képzeljük el, hogy egy egész nép csak azért létezett a történetírásban, mert mások írtak róla, ők maguk soha – pontosan ez vonatkozik a korai magyarokra. – Stell sich jemand vor, ein ganzes Volk existierte in der Geschichtsschreibung nur deshalb, weil andere über es schrieben, niemals es selbst, genau das gilt für die frühen Magyaren.
2. Mivel maguk nem rögzítettek semmit írásban, csak idegen megfigyelők feljegyzései révén kerültek egyáltalán a hagyományozott történelem fényébe. – Da sie selbst nichts schriftlich festhielten, traten sie nur durch die Aufzeichnungen fremder Beobachter überhaupt ins Licht der überlieferten Geschichte.
3. Ezek a beszámolók írástudó népektől származnak, akikkel a magyarok szomszédként, kereskedelmi partnerekként vagy rettegett ellenfélként találkoztak. – Diese Berichte stammen von schriftkundigen Völkern, denen die Magyaren als Nachbarn, als Handelspartner oder als gefürchtete Gegner begegneten.
4. Idegen nyelveken és idegen szemszögből íródtak, ezért mindig tükrözik szerzőik érdekeit és előítéleteit is. – Verfasst wurden sie in fremden Sprachen und aus fremder Perspektive, weshalb sie stets auch die Interessen und Vorurteile ihrer Verfasser spiegeln.
5. A magyarok ezért ezekben a forrásokban mindig az idegenek szemével láthatók, soha nem a saját hangjukon. – Die Magyaren erscheinen in diesen Quellen daher immer im Spiegel fremder Wahrnehmung, niemals in ihrer eigenen Stimme.
6. Ez az alapvető tény már a kezdetektől fogva meghatározza, hogy a korai magyarokról szóló kutatás mit tudhat meg egyáltalán, és mi marad örökre elzárva előle. – Diese Grundtatsache bestimmt von Anfang an, was die Forschung über die frühen Magyaren überhaupt wissen kann und was ihr für immer verschlossen bleibt.
7. Lényegében a külső beszámolók három nagy hagyományozási körhöz sorolhatók: a bizánci, az arab–perzsa és a latin–nyugati körhöz. – Im Wesentlichen lassen sich die externen Berichte drei großen Überlieferungskreisen zuordnen, dem byzantinischen, dem arabisch-persischen und dem lateinisch-westlichen.
8. E három kör mindegyikének megvolt a maga helyszíne, érdeke és saját, megkülönböztethetetlen módja az idegen népek leírására. – Jeder dieser drei Kreise hatte seinen eigenen Standort, sein eigenes Interesse und seine eigene, unverwechselbare Art, fremde Völker zu beschreiben.
9. A bizánci források a magyarokat elsősorban a nagypolitika tényezőjeként, a birodalom lehetséges szövetségeseként vagy ellenségeként tekintették. – Die byzantinischen Quellen betrachteten die Magyaren vor allem als Faktor der großen Politik, als möglichen Verbündeten oder als Gegner des Reiches.
10. Az arab–perzsa források viszont földrajzi és néprajzi leírás tárgyaként tekintettek rájuk, szinte úgy, mint a természettudósok, akik egy új fajt katalogizálnak. – Die arabisch-persischen Quellen sahen in ihnen dagegen einen Gegenstand der geographischen und völkerkundlichen Beschreibung, fast wie Naturforscher, die eine neue Spezies katalogisieren.
11. Végül a latin–nyugati források szinte kizárólag fenyegetésként fogták fel a magyarokat, amint azok nyugat felé irányították portyáikat. – Die lateinisch-westlichen Quellen schließlich nahmen die Magyaren fast ausschließlich als Bedrohung wahr, sobald diese ihre Raubzüge nach Westen richteten.
12. Csak e három, egymástól nagyon eltérő nézőpont összevetéséből alakul ki a kutatás számára egyáltalán a korai magyarokról alkotott kép. – Erst aus der Zusammenschau dieser drei sehr unterschiedlichen Blickwinkel gewinnt die Forschung überhaupt ein Bild von den frühen Magyaren.
13. A Levedia-korszakra vonatkozó, messze a legfontosabb forrás egy olyan embertől származik, aki maga soha nem jutott a sztyeppéhez közel sem: a bizánci császár, VII. Konstantin Porfirogenetes. – Mit Abstand die wichtigste Quelle für die Zeit von Levedia stammt von einem Mann, der selbst nie auch nur in die Nähe der Steppe kam: dem byzantinischen Kaiser Konstantin VII. Porphyrogennetos.
14. Konstantin a 10. század közepén írt egy művet, amely lényegében egyfajta kormányzási kézikönyv volt saját fiának és utódjának. – Konstantin verfasste in der Mitte des zehnten Jahrhunderts eine Schrift, die im Grunde eine Art Regierungshandbuch für seinen eigenen Sohn und Nachfolger war.
15. Ez a mű „A birodalom igazgatásáról” címmel vált ismertté, és Bizánc tágabb környékén élő népeket tárgyalja. – Dieses Werk ist unter dem Titel „Über die Verwaltung des Reiches“ bekannt geworden und behandelt die Völker im weiteren Umkreis von Byzanz.
16. Gyakorlati útmutatóként szánták, és célja az volt, hogy megkönnyítse a leendő uralkodó számára az idegen, gyakran kiszámíthatatlan népekkel való bánásmódot. – Es war als praktischer Leitfaden gedacht und sollte dem künftigen Herrscher den Umgang mit fremden, oft unberechenbaren Völkern erleichtern.
17. Konstantin e célból összegyűjtötte az összes olyan hírt, amely a bizánci udvarban a környező népekről egyáltalán rendelkezésre állt. – Konstantin sammelte zu diesem Zweck alle Nachrichten, die am byzantinischen Hof über die umliegenden Völker überhaupt verfügbar waren.
18. E népek közül részletesen kitér a magyarokra is, akiket a bizánci szokásnak megfelelően általánosan „törököknek” nevez. – Unter diesen Völkern behandelt er ausführlich auch die Magyaren, die er nach byzantinischer Gewohnheit pauschal als „Türken“ bezeichnet.
19. Ez a megnevezés a bizánci forrásokban teljesen szokványos volt, és egyszerűen a a sztyeppei népek nagy csoportjába való besoroláson, nem pedig nyelvi rokonságon. – Diese Bezeichnung war in byzantinischen Quellen durchaus üblich und beruhte schlicht auf der Einordnung in die große Gruppe der Steppenvölker, nicht auf sprachlicher Verwandtschaft.
20. Konstantin ezzel az ókor egészéből fennmaradt legrészletesebb és legfontosabb leírást nyújtja a magyarok korai történetéről. – Konstantin bietet damit die ausführlichste und wichtigste Darstellung der frühen Geschichte der Magyaren, die aus dem gesamten Altertum erhalten ist.
21. Beszámol lakóhelyeikről, vezetésükről, a kazárokkal való viszonyukról, és végül nyugati vándorlásukról. – Er berichtet von ihren Wohnsitzen, ihrer Führung, ihrem Verhältnis zu den Khasaren und schließlich von ihrer Wanderung nach Westen.
22. A kutatás kizárólag neki köszönheti a Levedia és Etelköz települési területekről, valamint az ottani vezetők neveiről szóló ismereteit. – Ihm allein verdankt die Forschung die Kenntnis von den Siedlungsgebieten Levedia und Etelköz und von den Namen der dortigen Anführer.
23. Konstantin beszámolói részben régebbi írásos forrásokon, részben pedig olyan magyar követek beszámolóin alapulnak, akik személyesen megjelentek az udvarban. – Die Nachrichten Konstantins beruhen dabei teils auf älteren schriftlichen Vorlagen, teils auf den Auskünften magyarischer Gesandter, die persönlich am Hof erschienen.
24. A császár ugyanis magyár követségeket fogadott Konstantinápolyban, és ismereteinek jelentős részét azok beszámolóiból merítette. – Der Kaiser empfing nämlich Gesandtschaften der Magyaren in Konstantinopel und zog aus deren Berichten einen guten Teil seiner Kenntnisse.
25. A hírek e szokatlan eredete különleges értéket kölcsönöz nekik, hiszen részben maguknak a magyaroknak a hagyományaira támaszkodnak. – Diese ungewöhnliche Herkunft der Nachrichten verleiht ihnen einen besonderen Wert, beruhen sie doch teilweise auf der Überlieferung der Magyaren selbst.
26. Ugyanakkor ez bizonyos bizonytalanságot is magával hoz, mivel a szóbeli információkat csak időbeli távolság után, idegen feljegyzésekben rögzítették írásban. – Zugleich bringt sie eine gewisse Unsicherheit mit sich, da mündliche Auskünfte erst mit zeitlichem Abstand und in fremder Aufzeichnung schriftlich festgehalten wurden.
27. Konstantin műve ráadásul több évtizeddel az általa leírt események után keletkezett, és következésképpen nem saját megfigyeléseken, hanem emlékezeten és továbbadáson alapul. – Konstantins Werk entstand überdies mehrere Jahrzehnte nach den Ereignissen, die es beschreibt, und schöpft folglich aus Erinnerung und Weitergabe statt aus eigener Anschauung.
28. Ez az időbeli távolság és az idegen feljegyzéseken keresztüli közvetítés ezért minden egyes hír különösen gondos, kritikai vizsgálatát igényli. – Diese zeitliche Distanz und die Vermittlung durch fremde Aufzeichnung verlangen daher eine besonders sorgfältige, kritische Prüfung jeder einzelnen Nachricht.
29. Minden jogos fenntartás ellenére Konstantin műve mindazonáltal a magyarok legkorábbi történelmének pótolhatatlan fő forrása marad. – Trotz aller berechtigten Vorbehalte bleibt Konstantins Werk gleichwohl die unersetzliche Hauptquelle für die früheste Geschichte der Magyaren.
30. Feljegyzései nélkül a Levedia és Etelköz korszaka a mai kutatás számára egyszerűen nagyrészt a sötétben maradt volna. – Ohne seine Aufzeichnungen wäre die Zeit von Levedia und Etelköz für die heutige Forschung schlicht weitgehend im Dunkeln geblieben.
31. Egy másik, jelentős súlyú bizánci forrás az a hadtudományi mű, amely VI. León császár nevével fűződik. – Eine zweite byzantinische Quelle von erheblichem Gewicht ist jene Kriegslehre, die unter dem Namen des Kaisers Leon VI. überliefert ist.
32. Ez a „Taktika” néven ismert mű általánosságban tárgyalja a hadművészetet, és eközben részletesen leírja a magyarok harci módszereit is. – Dieses als „Taktika“ bekannte Werk behandelt die Kriegskunst im Allgemeinen und beschreibt dabei auch ausführlich die Kampfweise der Magyaren.
33. VI. León, Konstantin apja, a 10. század fordulóján uralkodott, és ő maga is közvetlenül kapcsolatba került a magyarokkal. – Leon VI., der Vater Konstantins, regierte um die Wende zum zehnten Jahrhundert und hatte selbst unmittelbar mit den Magyaren zu tun.
34. Írása a rettegett magyar lovasság fegyverzetét, taktikáját és teljes hadviselési módját ismerteti. – Seine Schrift schildert die Bewaffnung, die Taktik und die gesamte Kriegsweise der gefürchteten magyarischen Reiterheere.
35. A magyarokat rendkívül ügyes lovasokként és célzott íjászokként írja le, akik meglepetésszerű támadásokkal és színlelt meneküléssel harcoltak. – Sie beschreibt die Magyaren als außerordentlich gewandte Reiter und treffsichere Bogenschützen, die mit überraschenden Angriffen und vorgetäuschter Flucht operierten.
36. Ez a harci módszer leírása rendkívül értékes a magyarok katonai felépítésének megismerése szempontjából. – Diese Beschreibung der Kampfweise ist für die Kenntnis der militärischen Verfassung der Magyaren von erheblichem Wert.
37. Élethűen tanúskodik a sztyepp népekre jellemző mozgékonyság, a távolsági fegyverek és az okos ravaszság ötvözetéről. – Sie bezeugt anschaulich jene für Steppenvölker kennzeichnende Verbindung aus Beweglichkeit, Fernwaffe und kluger List.
38. León műve a bizánci hadvezérek közvetlen tapasztalataira támaszkodik, akik a magyarok ellen, sőt néha velük együtt is harcoltak. – Leons Werk stützt sich dabei auf die unmittelbare Erfahrung byzantinischer Heerführer, die im Kampf gegen und mitunter auch zusammen mit den Magyaren standen.
39. Így közvetlen tanúvallomást nyújt, amely katonai szempontból kiegészíti és megerősíti Konstantin inkább politikai jellegű beszámolóit. – Es bietet somit ein Zeugnis aus nächster Nähe, das die eher politischen Nachrichten Konstantins militärisch ergänzt und bestätigt.
40. E két fő forrás mellett a magyarokról szórványos említések találhatók további bizánci történeti művekben és krónikákban. – Neben diesen beiden Hauptquellen finden sich überdies verstreute Erwähnungen der Magyaren in weiteren byzantinischen Geschichtswerken und Chroniken.
41. Ezek elsősorban azokról a háborúkról és szövetségekről számolnak be, amelyekbe Bizánc a magyarokkal többször is belekeveredett. – Diese berichten vor allem von den Kriegen und Bündnissen, in die Byzanz mit den Magyaren wiederholt verwickelt war.
42. Különösen azt a háborút örökítik meg, amelyben Bizánc a magyarokat hívta segítségül a dunai bolgárok ellen, és amelyről már korábban is szó volt. – Sie überliefern insbesondere jenen Krieg, in dem Byzanz die Magyaren gegen die Donaubulgaren zu Hilfe rief, von dem bereits an früherer Stelle die Rede war.
43. E szórványos hírekből jól kitűnik, hogy a magyarok milyen mélyen be voltak vonva Bizánc nagypolitikájába. – Aus diesen verstreuten Nachrichten lässt sich die tiefe Verstrickung der Magyaren in die große Politik von Byzanz gut erschließen.
44. A bizánci hagyomány így összességében a magyarok korai történelmének legfontosabb és messze a legrészletesebb forráskörét képezi. – Die byzantinische Überlieferung bildet damit insgesamt den wichtigsten und bei weitem ausführlichsten Kreis der Quellen für die frühe Geschichte der Magyaren.
45. A második nagy forráskör az arab és perzsa földrajztudósok és utazóírók, egy kör, amelyet Nyugaton sokáig alábecsültek. – Der zweite große Überlieferungskreis ist jener der arabischen und persischen Geographen und Reiseschriftsteller, ein Kreis, der im Westen lange unterschätzt wurde.
46. Az iszlám tudósai a 9. és 10. században meglepően gazdag hagyományt ápoltak a földrajzi és néprajzi leírások terén. – Die gelehrte Welt des Islam pflegte im neunten und zehnten Jahrhundert eine erstaunlich reiche Tradition der geographischen und völkerkundlichen Beschreibung.
47. Az arab és perzsa írók szisztematikusan rögzítették az általuk ismert világ népeit, országait és kereskedelmi útjait. – Die arabischen und persischen Schriftsteller verzeichneten systematisch die Völker, Länder und Handelswege der ihnen bekannten Welt.
48. Az általuk leírt népek közé tartoztak a magyarok is, akiket valahol a hatalmas dél-orosz sztyeppén helyeztek el. – Zu den von ihnen beschriebenen Völkern gehörten auch die Magyaren, die sie irgendwo in der weiten südrussischen Steppe verorteten.
49. Ezek a leírások többnyire azoknak a felderítéseknek köszönhetők, amelyeket a kereskedők és utazók hosszú útjaik során végeztek. – Diese Beschreibungen verdanken sich meist den Erkundigungen, die Kaufleute und Reisende auf ihren langen Wegen unterwegs einzogen.
50. A távkereskedelem puszta élénksége, amelyről az előző szakaszban részletesen szó esett, híreket juttatott távoli népekről egészen az iszlám tudományosság központjaiba. – Die schiere Lebhaftigkeit des Fernhandels, von der im vorigen Abschnitt ausführlich die Rede war, brachte Nachrichten über ferne Völker bis in die Zentren islamischer Gelehrsamkeit.
51. A magyarokról szóló alapvető leírás egy olyan műben található, amely egy régebbi, mára elveszett forrásra vezethető vissza. – Eine grundlegende Beschreibung der Magyaren findet sich in einem Werk, das auf eine ältere, inzwischen verlorene Vorlage zurückgeht.
52. A kutatások szerint ezt az elveszett eredeti művet egy olyan tudósnak tulajdonítják, aki már a 9. században tevékenykedett. – Diese verlorene Vorlage wird der Forschung zufolge einem Gelehrten zugeschrieben, der bereits im neunten Jahrhundert wirkte.
53. A magyarokról szóló beszámolóját több későbbi író is átvette, és így maradt fenn saját műveikben. – Sein Bericht über die Magyaren wurde von mehreren späteren Schriftstellern aufgenommen und auf diesem Weg in ihren eigenen Werken überliefert.
54. Így az ősi leírás, akárcsak egy több torkolatú folyó, több, egymástól függő változatban maradt fenn. – So ist die alte Beschreibung, einem Fluss mit mehreren Mündungsarmen gleich, in mehreren voneinander abhängigen Fassungen erhalten geblieben.
55. A beszámoló a magyarokat lovas népként ábrázolja, akik állattenyésztésből, földművelésből és nem utolsósorban rablásból éltek. – Der Bericht schildert die Magyaren als ein Reitervolk, das von Viehzucht, Ackerbau und nicht zuletzt vom Raub lebte.
56. Leírja a folyók közötti lakóhelyeiket, harcosaik hozzávetőleges számát, valamint a közvetlen szomszédjaikkal fennálló kapcsolataikat. – Er beschreibt ihre Wohnsitze zwischen den Flüssen, die ungefähre Zahl ihrer Krieger und ihre Beziehungen zu den unmittelbaren Nachbarn.
57. Továbbá beszámol a szláv népek ellen indított rablóhadjárataikról és a foglyok ezt követő eladásáról a bizánciaknak. – Er berichtet ferner von ihren Raubzügen gegen slawische Völker und vom anschließenden Verkauf der Gefangenen an die Byzantiner.
58. Ezek a hírek értékes módon kiegészítik a bizánci hagyományt távoli, keleti megfigyelők szemszögéből. – Diese Nachrichten ergänzen die byzantinische Überlieferung auf wertvolle Weise um die Sicht ferner, östlicher Beobachter.
59. Ezek egymástól függetlenül tanúskodnak a magyarok gazdasági alapjairól és hadászati tevékenységéről. – Sie bezeugen unabhängig voneinander die wirtschaftlichen Grundlagen und die kriegerische Tätigkeit der Magyaren.
60. Különösen tanulságos a rabszolga-kereskedelemről szóló beszámoló, amely élesen rávilágít a háború és a gazdaság szoros kapcsolatára. – Besonders aufschlussreich ist der Bericht über den Sklavenhandel, der die enge Verbindung von Krieg und Wirtschaft schlaglichtartig beleuchtet.
61. Az arab források emellett földrajzi adatokat is tartalmaznak a magyarok lakóhelyeinek hozzávetőleges elhelyezkedéséről. – Die arabischen Quellen verzeichnen außerdem geographische Angaben über die ungefähre Lage der magyarischen Wohnsitze.
62. Ezek az adatok természetesen gyakran meglepően pontatlanok, és csak nehezen hozhatók összhangba a tényleges viszonyokkal. – Diese Angaben sind freilich oft erstaunlich ungenau und lassen sich nur schwer mit den tatsächlichen Verhältnissen in Übereinstimmung bringen.
63. A kutatás generációk óta arra törekszik, hogy a szétszórt és részben egymásnak ellentmondó adatokból mégis koherens képet alkosson. – Die Forschung bemüht sich seit Generationen, aus den verstreuten und teils widersprüchlichen Angaben dennoch ein zusammenhängendes Bild zu gewinnen.
64. Különösen élénk tanúvallomást nyújt egy követ beszámolója, aki a tizedik században hosszú utazást tett az északi tájakra. – Ein besonders lebendiges Zeugnis bietet der Bericht eines Gesandten, der im zehnten Jahrhundert eine lange Reise in den hohen Norden unternahm.
65. Ez a követ útja során több sztyeppei és erdei nép területén haladt át, és saját, közvetlen megfigyelései alapján írta le őket. – Dieser Gesandte durchquerte auf seinem Weg die Gebiete mehrerer Steppen- und Waldvölker und beschrieb sie aus eigener, unmittelbarer Anschauung.
66. Beszámolója azért különösen értékes, mert közvetlen megfigyeléseken alapul, és nem pusztán hallomásból származó információk továbbadásán. – Sein Bericht ist deshalb von besonderem Wert, weil er auf direkter Beobachtung beruht und nicht auf bloßer Weitergabe vom Hörensagen.
67. Élethű leírásokat ad a meglátogatott népek mindennapi életéről, szokásairól és hiedelmeiről. – Er liefert anschauliche Schilderungen vom Alltag, von den Bräuchen und von den Glaubensvorstellungen der besuchten Völker.
68. Az ilyen szemtanúi beszámolók az egész hagyományban ritkák, ezért különös jelentőségük van. – Solche Augenzeugenberichte sind in der gesamten Überlieferung selten und besitzen deshalb ein besonderes Gewicht.
69. Közvetlen, szinte tapintható benyomást közvetítenek e korszak sztyeppei és erdei népeinek életvilágáról. – Sie vermitteln einen unmittelbaren, fast greifbaren Eindruck von der Lebenswelt der Steppen- und Waldvölker dieser Epoche.
70. Az arab–perzsa hagyomány így a korai magyarokról szóló források második fontos körét képezi. – Die arabisch-persische Überlieferung bildet somit den zweiten wichtigen Kreis der Quellen für die frühen Magyaren.
71. A távoli keleti tudományosság perspektívájával jelentősen kiegészíti a bizánci nézőpontot. – Sie ergänzt die byzantinische Sicht ganz erheblich um die Perspektive der fernen östlichen Gelehrsamkeit.
72. A harmadik nagy hagyománykör végül a latin és nyugati forrásoké. – Der dritte große Überlieferungskreis ist schließlich jener der lateinischen und westlichen Quellen.
73. Ezek a magyarokról főként akkor figyelték meg őket, amikor azok rettegett portyáikat Közép-Európára kezdték irányítani. – Diese nahmen die Magyaren vor allem dann wahr, als diese ihre gefürchteten Raubzüge nach Mitteleuropa zu richten begannen.
74. A nyugati krónikák és évkönyvek a magyarok behatolásairól számolnak be a Frank Birodalomba és a közvetlenül szomszédos területekre. – Die westlichen Chroniken und Annalen berichten von den Einfällen der Magyaren in das Frankenreich und die unmittelbar angrenzenden Gebiete.
75. Ezeket a beszámolókat végig a rettegés és a mély undor jellemzi, hiszen a magyarokat itt rettenetes, alig megállítható ellenségként tapasztalták meg. – Diese Berichte sind durchweg von Schrecken und tiefer Abscheu geprägt, denn die Magyaren wurden hier als furchtbare, kaum aufzuhaltende Feinde erlebt.
76. A magyarokat vad lovasokként írják le, akik ijesztő gyorsasággal és kegyetlenséggel támadtak a vidékre. – Sie beschreiben die Magyaren als wilde Reiter, die mit erschreckender Schnelligkeit und Grausamkeit über das Land herfielen.
77. Ez a leírás tehát kevésbé a megfigyelésen, mint inkább a fenyegetés élményén és a nyílt ellenségeskedésen alapul. – Diese Darstellung ist also weniger von Beobachtung als von Erfahrung der Bedrohung und von offener Feindschaft geprägt.
78. Ezért sokkal kevésbé tükrözi a magyarok tényleges életvilágát, mint inkább a betöréseik pszichológiai hatását az érintett népekre. – Sie spiegelt deshalb weit weniger die tatsächliche Lebenswelt der Magyaren als die psychologische Wirkung ihrer Einfälle auf die betroffenen Völker.
79. A nyugati források ennek megfelelően viszonylag kisebb értékűek a magyarok belső története szempontjából. – Die westlichen Quellen sind für die innere Geschichte der Magyaren entsprechend von vergleichsweise geringerem Wert.
80. Ugyanakkor annál lenyűgözőbben tanúskodnak a magyar portyák hatótávolságáról és puszta erejéről. – Sie bezeugen dafür aber umso eindrücklicher die Reichweite und die schiere Wucht der magyarischen Raubzüge.
81. Egy különösen korai említés található egy nyugati forrásban, amely a magyarokkal való első találkozásról számol be. – Eine besonders frühe Erwähnung findet sich in einer westlichen Quelle, die von einem ersten Zusammentreffen mit den Magyaren berichtet.
82. Ez a forrás az egész nyugati hagyományban a magyarokról szóló egyik legkorábbi említést őrzi. – Diese Quelle überliefert eine der frühesten Erwähnungen der Magyaren in der gesamten westlichen Überlieferung überhaupt.
83. Egy eddig ismeretlen lovas nép megjelenését rögzíti, amely így először került a nyugati világ látókörébe. – Sie verzeichnet das Auftreten eines bislang unbekannten Reitervolkes, das damit erstmals in den Gesichtskreis der westlichen Welt trat.
84. Az ilyen korai említések pontosan azt a pillanatot jelzik, amikor a magyarok a nyugati tudatba léptek. – Solche frühen Erwähnungen markieren genau jenen Augenblick, in dem die Magyaren in das Bewusstsein des Westens traten.
85. Ezek tanúskodnak egy találkozás kezdetéről, amely csak a nagy portyákkal érte el valódi csúcspontját. – Sie bezeugen den Beginn einer Begegnung, die erst mit den großen Raubzügen ihren eigentlichen Höhepunkt erreichen sollte.
86. A latin–nyugati hagyomány így a korai magyarokról szóló források harmadik körét alkotja. – Die lateinisch-westliche Überlieferung bildet damit den dritten Kreis der Quellen für die frühen Magyaren.
87. Ez azonban elsősorban a későbbi portyázási időszakra vonatkozik, és sokkal kevésbé a jelen tanulmányban tárgyalt Levedia-korszakra. – Sie betrifft allerdings vor allem die spätere Zeit der Raubzüge und weit weniger die hier behandelte Zeit von Levedia.
88. E három nagy forráskör mellett további, meglehetősen szétszórt említések találhatók különböző más hagyományokban. – Neben diesen drei großen Kreisen finden sich noch weitere, eher verstreute Erwähnungen in verschiedenen anderen Überlieferungen.
89. Szláv és néhány más forrás is alkalmanként, inkább mellékesen jegyzi fel a magyarok megjelenését. – Auch slawische und einige andere Quellen verzeichnen gelegentlich, eher beiläufig, das Auftreten der Magyaren.
90. Ezek a szórványos hírek mindazonáltal egyes értékes vonásokkal és utalásokkal egészítik ki az összképet. – Diese verstreuten Nachrichten ergänzen das Gesamtbild immerhin um einzelne, wertvolle Züge und Hinweise.
91. Mindezen külső beszámolók összessége képezi azt az alapot, amelyre a kutatás a korai magyarokról alkotott képet egyáltalán felépíti. – Die Gesamtheit all dieser externen Berichte bildet die Grundlage, auf der die Forschung das Bild der frühen Magyaren überhaupt errichtet.
92. Ezt az alapot – ezt nyíltan ki kell mondani – szűknek, hiányosnak és sokféle bizonytalansággal terheltnek kell tekinteni. – Diese Grundlage ist, das muss man offen sagen, schmal, lückenhaft und mit vielfältigen Unsicherheiten behaftet.
93. A beszámolók kivétel nélkül idegen megfigyelőktől származnak, és ennek következtében azok nézőpontját és érdekeit tükrözik. – Die Berichte stammen ausnahmslos von fremden Beobachtern und spiegeln folglich deren Sicht und deren jeweilige Interessen.
94. Ráadásul gyakran jelentős időbeli távolságból keletkeztek, és részben hagyományra, részben pusztán másodkézből származó információkra támaszkodnak. – Sie entstanden zudem oft mit erheblichem zeitlichem Abstand und beruhen teils auf Überlieferung, teils auf bloßer Erkundigung aus zweiter Hand.
95. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyarokról változó neveket használnak, ami tovább nehezíti besorolásukat. – Erschwerend kommt hinzu, dass sie für die Magyaren wechselnde Namen verwenden, was ihre Einordnung zusätzlich erschwert.
96. A bizánci források általánosságban „törököknek” nevezik őket, más források viszont teljesen más megnevezéseket használnak. – Die byzantinischen Quellen nennen sie pauschal „Türken“, andere Quellen gebrauchen wiederum völlig andere Bezeichnungen.
97. A nevek ezen sokfélesége végső soron a külföldi megfigyelők bizonytalanságát tükrözi a nép pontos besorolását illetően. – Diese Vielfalt der Namen spiegelt letztlich die Unsicherheit der fremden Beobachter über die genaue Einordnung des Volkes wider.
98. A kutatásnak ezért gondosan hozzá kell rendelnie ezeket a különböző megnevezéseket a megfelelő néphez kell rendelnie, és egymástól el kell különítenie. – Die Forschung muss daher diese verschiedenen Bezeichnungen sorgfältig auf das gemeinte Volk beziehen und gegeneinander abgrenzen.
99. Egy további, nem kevésbé jelentős nehézséget jelent a beszámolt események időbeli besorolása. – Eine weitere, nicht geringere Schwierigkeit liegt in der zeitlichen Einordnung der berichteten Ereignisse.
100. A források gyakran nem nyújtanak megbízható időbeli adatokat, és az események pontos sorrendjét homályban hagyják. – Die Quellen bieten oft keine verlässlichen Zeitangaben und lassen die genaue Abfolge der Ereignisse im Unklaren.
101. A kutatásnak ezért a szétszórt utalásokból és a tágabb összefüggésekből kell fáradságos munkával rekonstruálnia az időbeli sorrendet. – Die Forschung muss die zeitliche Ordnung daher aus verstreuten Hinweisen und aus dem größeren Zusammenhang mühsam erschließen.
102. A földrajzi adatok is sok esetben meglepően pontatlanok és nehezen értelmezhetők. – Auch die geographischen Angaben sind in vielen Fällen erstaunlich ungenau und schwer zu deuten.
103. A Levedia és Etelköz települési területek pontos elhelyezkedését ezért szűkös és olykor többértelmű adatokból kell rekonstruálni. – Die genaue Lage der Siedlungsgebiete Levedia und Etelköz muss deshalb aus spärlichen und mitunter mehrdeutigen Angaben rekonstruiert werden.
104. Mindezek a nehézségek a magyarok korai történelmének kutatását igényes, szinte nyomozói feladattá teszik. – All diese Schwierigkeiten machen die Erforschung der frühen Geschichte der Magyaren zu einer anspruchsvollen, geradezu detektivischen Aufgabe.
105. Ez megköveteli minden egyes hír és azok eredetének gondos, kritikai vizsgálatát. – Sie verlangt eine sorgfältige kritische Prüfung jeder einzelnen Nachricht und ihrer jeweiligen Herkunft.
106. Ezenkívül megköveteli a különböző hagyományok áttekintését és egymás közötti pontos összehasonlítását. – Sie verlangt ferner die Zusammenschau der verschiedenen Überlieferungen und ihren genauen Vergleich untereinander.
107. Végül pedig megköveteli az írásos források kiegészítését más, egészen eltérő tudományágak eredményeivel. – Und sie verlangt schließlich die Ergänzung der schriftlichen Quellen durch die Zeugnisse anderer, ganz unterschiedlicher Wissenschaften.
108. A régészet leletével különösen fontos kiegészítést nyújt a pusztán írásos hagyományhoz. – Die Archäologie liefert mit ihren Funden eine besonders wichtige Ergänzung der rein schriftlichen Überlieferung.
109. A sírleletek és a települési nyomok közvetlenül tanúskodnak a magyarok anyagi kultúrájáról és tényleges életmódjáról. – Die Grabfunde und Siedlungsspuren bezeugen die materielle Kultur und die tatsächliche Lebensweise der Magyaren ganz unmittelbar.
110. Lehetővé teszik az írásos források adatait utólag ellenőrizni és egyes helyeken kiegészíteni. – Sie ermöglichen es, die Angaben der schriftlichen Quellen im Nachhinein zu überprüfen und an manchen Stellen zu ergänzen.
111. A nyelvészet a nyelv és annak számos jövevényszavának kutatásával szintén jelentősen hozzájárul az ismereteink bővítéséhez. – Die Sprachwissenschaft trägt mit der Erforschung der Sprache und ihrer zahlreichen Entlehnungen ebenfalls erheblich zur Kenntnis bei.
112. A már említett jövevényszavak olyan módon tanúskodnak a szomszédos népekkel való találkozásokról és kölcsönös kapcsolatokról, ahogyan azt egyetlen krónikás sem szándékozott volna. – Die schon erwähnten Lehnwörter bezeugen die Begegnungen und den Austausch mit den Nachbarvölkern auf eine Weise, die kein Chronist je beabsichtigt hatte.
113. Így a különböző tudományágak tanúsága, akárcsak a különböző formájú kirakósdarabok, egy viszonylag koherens összképet alkotnak. – So fügen sich die Zeugnisse der verschiedenen Wissenschaften, wie Puzzleteile unterschiedlicher Form, zu einem einigermaßen kohärenten Gesamtbild zusammen.
114. Az írásos források azonban továbbra is azt a vázlatot alkotják, amelyhez a többi tanúságot igazítani kell. – Die schriftlichen Quellen bilden dabei jedoch weiterhin das Gerüst, an dem sich die übrigen Zeugnisse ausrichten müssen.
115. Konstantin és a többi író beszámolói nélkül a magyarok korai történelme valószínűleg nagyrészt a sötétben maradna. – Ohne die Berichte Konstantins und der übrigen Schriftsteller bliebe die frühe Geschichte der Magyaren wohl weitgehend im Dunkeln.
116. A külső beszámolók ezért egyszerűen pótolhatatlan értékűek e távoli korszak teljes kutatása szempontjából. – Die externen Berichte sind daher von schlicht unersetzlichem Wert für die gesamte Erforschung dieser fernen Zeit.
117. Ezek biztosítják a magyaroknak egyáltalán a helyüket az emberiség írásos történelmében. – Sie geben den Magyaren überhaupt erst einen Platz in der schriftlich überlieferten Geschichte der Menschheit.
118. Összekapcsolják a népet kora nagy hatalmaival és népeivel egy közös történelmi eseménysorozatban. – Sie verbinden das Volk mit den großen Mächten und Völkern seiner Zeit zu einem gemeinsamen historischen Geschehen.
119. És megőrzik azoknak az eseményeknek és viszonyoknak az emlékét, amelyek egyébként teljesen feledésbe merültek volna. – Und sie bewahren die Erinnerung an Ereignisse und Verhältnisse, die sonst restlos vergessen wären.
120. E források jelentősége egyaránt rejlik tartalmukban és abban a sajátosságukban, hogy idegen, tárgyilagos tanúvallomásokról van szó. – Die Bedeutung dieser Quellen liegt dabei zugleich in ihrem Inhalt und in ihrer Eigenart als fremde, distanzierte Zeugnisse.
121. Tartalmuk konkrét híreket közvetít a magyarok lakóhelyeiről, vezetéséről és kapcsolatairól. – Ihr Inhalt überliefert die konkreten Nachrichten von den Wohnsitzen, der Führung und den Beziehungen der Magyaren.
122. Idegen tanúvallomásként való jellegük egyúttal rámutat a magyarok helyére a népek szélesebb hálózatában. – Ihre Eigenart als fremde Zeugnisse verweist zugleich auf die Stellung der Magyaren im weiteren Geflecht der Völker.
123. Hiszen az a tény, hogy a magyarok oly sok különböző nép forrásaiban megjelennek, tanúsítja tényleges jelentőségüket és lenyűgöző kiterjedésüket. – Denn dass die Magyaren in den Quellen so vieler verschiedener Völker auftauchen, bezeugt ihre tatsächliche Bedeutung und ihre erstaunliche Reichweite.
124. Egy nép, amelyet Bizánc, a Kelet és a Nyugat egyaránt megemlített, biztosan nem volt jelentéktelen közösség a történelem peremén. – Ein Volk, das von Byzanz, vom Orient und vom Westen gleichermaßen verzeichnet wurde, war mit Sicherheit kein unbedeutender Verband am Rande der Geschichte.
125. A források sokfélesége ebben a tekintetben tükrözi a magyarok tényleges kapcsolataik sokszínűségét. – Die Vielfalt der Quellen spiegelt insofern die Vielfalt der Beziehungen, in denen die Magyaren tatsächlich standen.
126. Ez tanúskodik arról, hogy a közösség milyen mélyen beágyazódott korának nagyhatalmai és népei hálózatába. – Sie bezeugt die tiefe Einbindung des Verbandes in das Geflecht der großen Mächte und Völker ihrer Zeit.
127. Így a külső beszámolók nem csupán puszta ismeretforrások, hanem egyúttal önálló tanúbizonyságot is nyújtanak jelentőségükről. – So sind die externen Berichte nicht nur eine Quelle der bloßen Kenntnis, sondern zugleich ein eigenständiges Zeugnis ihrer Bedeutung.
128. E források vizsgálata ezért elengedhetetlen alapját képezi a korai magyarokról szóló minden kutatásnak. – Die Auseinandersetzung mit diesen Quellen bildet daher die unverzichtbare Grundlage aller Erforschung der frühen Magyaren.
129. Ez megköveteli az egyes források, azok eredetének és sajátos jellegének pontos ismeretét. – Sie verlangt die genaue Kenntnis der einzelnen Quellen, ihrer jeweiligen Herkunft und ihrer besonderen Eigenart.
130. Megköveteli a bennük szereplő információk kritikai vizsgálatát és azok értékének gondos mérlegelését. – Sie verlangt die kritische Prüfung ihrer Nachrichten und eine sorgfältige Abwägung ihres jeweiligen Wertes.
131. És nem utolsósorban megköveteli azoknak a korlátoknak a felismerését, amelyek természetüknél fogva az egész hagyományra vonatkoznak. – Und sie verlangt nicht zuletzt die Einsicht in jene Grenzen, die der gesamten Überlieferung von Natur aus gesetzt sind.
132. Mivel a külső beszámolók mindig csak a valóság egy részét közvetítik, soha nem a teljes képet. – Denn die externen Berichte überliefern stets nur einen Ausschnitt der Wirklichkeit, niemals das vollständige Bild.
133. Csak azt rögzítik, ami a külföldi megfigyelők figyelmét felkeltette, és saját céljaik szempontjából jelentősnek tűnt. – Sie verzeichnen lediglich, was den fremden Beobachtern auffiel und für deren eigene Zwecke bedeutsam erschien.
134. Ezzel szemben sok olyan dolog, ami maguknak a magyaroknak fontos volt, rejtve maradt a külföldi megfigyelők előtt, vagy egyszerűen közömbös volt számukra. – Vieles, was den Magyaren selbst wichtig war, blieb den fremden Beobachtern dagegen verborgen oder schlicht gleichgültig.
135. A magyarok belső világa, saját elképzeléseik és önképük ezért a külföldi forrásokban csupán a legszélsőbb mértékben tűnik fel. – Die innere Welt der Magyaren, ihre eigenen Vorstellungen und ihr Selbstverständnis, tritt in den fremden Quellen daher nur am äußersten Rande hervor.
136. A kutatásnak ezért ki kell egészítenie ezt a külföldi nézőpontot, és gondosan össze kell állítania a teljes képet a legkülönbözőbb tanúvallomásokból. – Die Forschung muss diese fremde Sicht folglich ergänzen und das Gesamtbild aus ganz verschiedenen Zeugnissen sorgfältig zusammensetzen.
137. A külföldiek beszámolóiból óvatosan kell következtetnie arra, amit éppen nem említettek. – Sie muss aus dem, was die Fremden berichteten, vorsichtig auf das schließen, was diese gerade nicht berichteten.
138. Ez a nagy kihívást jelentő feladat körültekintést, kritikus ítélőképességet és hajlandóságot igényel a fennmaradó bizonytalanságok nyílt elismerésére. – Diese anspruchsvolle Aufgabe verlangt Umsicht, ein kritisches Urteil und die Bereitschaft, verbleibende Unsicherheiten offen anzuerkennen.
139. Hiszen a magyarok korai történelmének sok eleme minden erőfeszítés ellenére egyszerűen bizonytalan marad. – Denn vieles in der frühen Geschichte der Magyaren bleibt trotz aller Bemühung schlicht im Ungewissen.
140. A kutatás csak nagyvonalakban tudja felvázolni a teljes képet, és kénytelenül számos kérdést nyitva kell hagynia. – Die Forschung kann das Gesamtbild nur in groben Umrissen zeichnen und muss so manche Frage notgedrungen offenlassen.
141. Ez a nyitottság természetesen nem a kutatás hiányossága, hanem egyszerűen a források jellegéből fakad. – Diese Offenheit ist freilich kein Mangel der Forschung selbst, sondern schlicht eine Folge der Beschaffenheit ihrer Quellen.
142. Ahol a források hallgatnak, ott még a leggondosabb és leglelkiismeretesebb kutatás sem tud végleges bizonyosságot teremteni. – Wo die Zeugnisse schweigen, kann auch die sorgfältigste und gewissenhafteste Forschung keine letzte Gewissheit schaffen.
143. E határok őszinte elismerése a tudományos tisztesség része minden történelmi hagyomány kezelése során. – Die ehrliche Anerkennung dieser Grenzen gehört zur wissenschaftlichen Redlichkeit im Umgang mit jeder historischen Überlieferung.
144. Mindazonáltal a kutatás ezekből a szűkös forrásokból meglepően gazdag képet tudott kialakítani, többet, mint amit ilyen szűkös hagyomány alapján várni lehetett volna. – Gleichwohl hat die Forschung aus diesen schmalen Quellen ein erstaunlich reiches Bild gewinnen können, mehr als man bei so dünner Überlieferung erwarten würde.
145. Az egyes beszámolók gondos kiértékelése tette láthatóvá a korai történelem számos részletét. – Die sorgfältige Auswertung der einzelnen Berichte hat zahlreiche Einzelheiten der frühen Geschichte erst sichtbar gemacht.
146. Az írásos források összekapcsolása a régészet és a nyelvészet tanúságaival tovább mélyítette ezt a képet. – Die Verbindung der schriftlichen Quellen mit den Zeugnissen der Archäologie und der Sprachwissenschaft hat das Bild zusätzlich vertieft.
147. Így az összességében szűkös hagyomány ellenére is egy teljesen koherens kép alakult ki a korai magyarokról. – So ist trotz der insgesamt schmalen Überlieferung ein durchaus zusammenhängendes Bild der frühen Magyaren entstanden.
148. Ez a kép az összes rendelkezésre álló tanúság kritikai értékelésén alapul, nem pedig egyetlen, kényelmes forrásra. – Dieses Bild beruht auf der kritischen Auswertung sämtlicher verfügbaren Zeugnisse, nicht auf einer einzelnen, bequemen Quelle.
149. Bár bizonytalanságok övezik, alapvető vonásait tekintve jól megalapozott és teljesen hiteles. – Es ist zwar mit Unsicherheiten behaftet, aber in seinen Grundzügen gut begründet und durchaus tragfähig.
150. A külső beszámolók így képezik e teljes kép tényleges kiindulópontját és alapját. – Die externen Berichte bilden somit den eigentlichen Ausgangspunkt und die Grundlage dieses gesamten Bildes.
151. Jelentőségük messze túlmutat a puszta Levedia-korszakon, és a magyarok teljes korai történelmét érinti. – Ihre Bedeutung reicht weit über die bloße Zeit von Levedia hinaus und betrifft die gesamte frühe Geschichte der Magyaren.
152. Ezek közvetítik a későbbi vándorlásról, Etelközről és végül magáról a földfoglalásról szóló híreket is. – Sie überliefern auch die Nachrichten von der späteren Wanderung, von Etelköz und schließlich von der Landnahme selbst.
153. Összekapcsolják a Levedia-korszakot a későbbi eseményekkel egyetlen, összefüggő történetté. – Sie verbinden die Zeit von Levedia mit den späteren Ereignissen zu einer einzigen, zusammenhängenden Geschichte.
154. Így a legkorábbi írott források vezetik végig a hagyomány vörös fonalát a kezdetektől egészen a földfoglalásig. – So führen die frühesten Schriftquellen den roten Faden der Überlieferung von den Anfängen bis hin zur Landnahme.
155. Ezek alkotják azt a vázlatot, amelyhez a korai történelem minden ábrázolásának szükségszerűen igazodnia kell. – Sie bilden das Gerüst, an dem sich jede Darstellung der frühen Geschichte zwangsläufig ausrichten muss.
156. Ugyanakkor visszavezetnek a közösség saját életére is, amelyről csak töredékekben adnak hírt. – Zugleich verweisen sie zurück auf das Leben des Verbandes selbst, das sie nur in Ausschnitten überliefern.
157. Hiszen amit a beszámolók rögzítenek, az végső soron csupán annak a külső megnyilvánulása, ahogyan a magyarok valójában éltek. – Denn was die Berichte verzeichnen, ist letztlich nur der äußere Niederschlag jenes Lebens, das die Magyaren tatsächlich führten.
158. A vezetésről, a kereskedelemről és a kapcsolatokról szóló hírek a mindennapi élet valóságán alapulnak. – Die Nachrichten von der Führung, vom Handel und von den Beziehungen ruhen auf der gelebten Wirklichkeit dieses Alltags.
159. Így a források a külső hagyományt a közösség belső életvilágával egyetlen szövetbe fonják össze. – So verbinden die Quellen die äußere Überlieferung mit der inneren Lebenswelt des Verbandes zu einem einzigen Gewebe.
160. A források vizsgálata így bizonyos értelemben visszavezet ahhoz az élethez, amelynek puszta tanúi. – Die Betrachtung der Quellen führt damit gewissermaßen zurück zu jenem Leben, dessen bloßes Zeugnis sie sind.
161. Ezzel bezárul egy olyan ábrázolás köre, amely a levediai életből indult ki, és annak tanúságtételeihez vezetett. – Sie schließt insofern den Kreis einer Darstellung, die vom Leben in Levedia ausging und zu dessen Zeugnissen führte.
162. A levediai élet és annak hagyománya együttesen alkotják csak a korai, távoli idő teljes képét. – Das Leben in Levedia und seine Überlieferung bilden zusammen erst das vollständige Bild dieser frühen, fernen Zeit.
163. Az életvilág szolgáltatja itt a tényleges tartalmat, a források csupán ennek a tartalomnak a tanúbizonyságát adják. – Die Lebenswelt liefert dabei den eigentlichen Inhalt, die Quellen liefern lediglich das Zeugnis dieses Inhalts.
164. Mindkettő együtt adja azt a képet, amelyet a kutatás ma a korai magyarokról alkot. – Beide zusammen ergeben jenes Bild, das die Forschung sich heute von den frühen Magyaren entwirft.
165. Ez a kép tehát az életvilág és az írásos hagyomány állandó összekapcsolódásának eredménye. – Dieses Bild ist mithin das Ergebnis einer ständigen Verbindung von Lebenswelt und schriftlicher Überlieferung.
166. A kép a magyarokat a sztyeppék mozgékony lovas népeként ábrázolja, akik szorosan beágyazódtak koruk nagyhatalmainak hálózatába. – Es zeigt die Magyaren als ein bewegliches Reitervolk der Steppe, fest eingebunden in das Geflecht der großen Mächte ihrer Zeit.
167. A kép őket egy cselekvőképes és alkalmazkodóképes közösségként mutatja be, amely szüntelenül kereste saját helyét a hatalmasabb szomszédok között. – Es zeigt sie als einen tüchtigen und anpassungsfähigen Verband, der seine eigene Stellung zwischen mächtigeren Nachbarn unablässig suchte.
168. Végül pedig olyan népként ábrázolja őket, amely éppen szomszédai beszámolóin keresztül került be az írásos történelembe – egy paradoxon, amely sok korai népre jellemző. – Und es zeigt sie schließlich als ein Volk, das gerade durch die Berichte seiner Nachbarn in die schriftlich überlieferte Geschichte eingetreten ist, ein Paradox, das viele frühe Völker teilen.
169. E legkorábbi írásos források vizsgálatával a levediai élet bemutatása most ideiglenes befejezéséhez érkezett. – Mit der Betrachtung dieser frühesten Schriftquellen ist die Darstellung des Lebens in Levedia nun zu ihrem vorläufigen Abschluss gelangt.
170. A magyarok életvilága a pontusi sztyeppén – azon a hatalmas területen a Fekete-tenger északán – így lényegi vonásaiban körvonalazódott. – Die Lebenswelt der Magyaren in der pontischen Steppe, jenem weiten Gebiet nördlich des Schwarzen Meeres, ist damit in ihren wesentlichen Zügen umrissen.
171. Gazdaságukat, társadalmukat, politikai rendjüket és kultúrájukat egymás után bemutattuk. – Ihre Wirtschaft, ihre Gesellschaft, ihre politische Ordnung und ihre Kultur sind nacheinander dargestellt worden.
172. Kapcsolataikat a hatalmas szomszédokkal, valamint az azokról szóló beszámolókat szintén részletesen megvizsgáltuk. – Ihre Beziehungen zu den mächtigen Nachbarn und die Zeugnisse, die von ihnen berichten, sind ebenfalls eingehend betrachtet worden.
173. Mindezekből az elemekből áll össze most a levediai élet teljes képe. – Aus all diesen Bestandteilen fügt sich nun das vollständige Bild des Lebens in Levedia zusammen.
174. Ez a kép egyben elengedhetetlen alapot képez a következő események megértéséhez. – Dieses Bild bildet zugleich die unentbehrliche Grundlage für das Verständnis der folgenden Ereignisse.
175. Hiszen éppen ebből a levediai életből fakadt az a felkelés, amely végül a magyarokat nyugat felé vezette. – Denn aus genau diesem Leben in Levedia erwuchs jener Aufbruch, der die Magyaren schließlich nach Westen führen sollte.
176. A Levediában megszerzett erők, tapasztalatok és kapcsolatok vitték tovább a népet hosszú útján. – Die in Levedia gewonnenen Kräfte, Erfahrungen und Verbindungen trugen den Verband auf seinem weiteren, langen Weg.
177. Így a levediai élet messze túlmutat önmagán, a közelgő vándorlásra és a későbbi területfoglalásra utal. – So weist das Leben in Levedia weit über sich selbst hinaus, auf die kommende Wanderung und auf die spätere Landnahme.
178. Ennek az életnek a bemutatása ezért elengedhetetlen előfeltétele a következő időszak egészének megértésének. – Die Darstellung dieses Lebens bildet daher die notwendige Voraussetzung für das Verständnis der gesamten folgenden Zeit.
179. E bemutatás befejezésével most már szabadon tekinthetünk a magyarok hosszú történelmének következő szakaszára. – Mit dem Abschluss dieser Darstellung ist der Blick nun frei für die nächste Stufe in der langen Geschichte der Magyaren.
180. Hiszen a pontusi sztyeppéről a csoport útja megállíthatatlanul tovább vezetett nyugat felé, a következő indulás és egy teljesen új hazaföld felé. – Denn aus der pontischen Steppe führte der Weg des Verbandes unaufhaltsam weiter nach Westen, dem nächsten Aufbruch und einer gänzlich neuen Heimat entgegen.
(aufklappen)magyar
1. Képzeljük el, hogy egy egész nép csak azért létezett a történetírásban, mert mások írtak róla, ők maguk soha – pontosan ez vonatkozik a korai magyarokra.
2. Mivel maguk nem rögzítettek semmit írásban, csak idegen megfigyelők feljegyzései révén kerültek egyáltalán a hagyományozott történelem fényébe.
3. Ezek a beszámolók írástudó népektől származnak, akikkel a magyarok szomszédként, kereskedelmi partnerekként vagy rettegett ellenfélként találkoztak.
4. Idegen nyelveken és idegen szemszögből íródtak, ezért mindig tükrözik szerzőik érdekeit és előítéleteit is.
5. A magyarok ezért ezekben a forrásokban mindig az idegenek szemével láthatók, soha nem a saját hangjukon.
6. Ez az alapvető tény már a kezdetektől fogva meghatározza, hogy a korai magyarokról szóló kutatás mit tudhat meg egyáltalán, és mi marad örökre elzárva előle.
7. Lényegében a külső beszámolók három nagy hagyományozási körhöz sorolhatók: a bizánci, az arab–perzsa és a latin–nyugati körhöz.
8. E három kör mindegyikének megvolt a maga helyszíne, érdeke és saját, megkülönböztethetetlen módja az idegen népek leírására.
9. A bizánci források a magyarokat elsősorban a nagypolitika tényezőjeként, a birodalom lehetséges szövetségeseként vagy ellenségeként tekintették.
10. Az arab–perzsa források viszont földrajzi és néprajzi leírás tárgyaként tekintettek rájuk, szinte úgy, mint a természettudósok, akik egy új fajt katalogizálnak.
11. Végül a latin–nyugati források szinte kizárólag fenyegetésként fogták fel a magyarokat, amint azok nyugat felé irányították portyáikat.
12. Csak e három, egymástól nagyon eltérő nézőpont összevetéséből alakul ki a kutatás számára egyáltalán a korai magyarokról alkotott kép.
13. A Levedia-korszakra vonatkozó, messze a legfontosabb forrás egy olyan embertől származik, aki maga soha nem jutott a sztyeppéhez közel sem: a bizánci császár, VII. Konstantin Porfirogenetes.
14. Konstantin a 10. század közepén írt egy művet, amely lényegében egyfajta kormányzási kézikönyv volt saját fiának és utódjának.
15. Ez a mű „A birodalom igazgatásáról” címmel vált ismertté, és Bizánc tágabb környékén élő népeket tárgyalja.
16. Gyakorlati útmutatóként szánták, és célja az volt, hogy megkönnyítse a leendő uralkodó számára az idegen, gyakran kiszámíthatatlan népekkel való bánásmódot.
17. Konstantin e célból összegyűjtötte az összes olyan hírt, amely a bizánci udvarban a környező népekről egyáltalán rendelkezésre állt.
18. E népek közül részletesen kitér a magyarokra is, akiket a bizánci szokásnak megfelelően általánosan „törököknek” nevez.
19. Ez a megnevezés a bizánci forrásokban teljesen szokványos volt, és egyszerűen a a sztyeppei népek nagy csoportjába való besoroláson, nem pedig nyelvi rokonságon.
20. Konstantin ezzel az ókor egészéből fennmaradt legrészletesebb és legfontosabb leírást nyújtja a magyarok korai történetéről.
21. Beszámol lakóhelyeikről, vezetésükről, a kazárokkal való viszonyukról, és végül nyugati vándorlásukról.
22. A kutatás kizárólag neki köszönheti a Levedia és Etelköz települési területekről, valamint az ottani vezetők neveiről szóló ismereteit.
23. Konstantin beszámolói részben régebbi írásos forrásokon, részben pedig olyan magyar követek beszámolóin alapulnak, akik személyesen megjelentek az udvarban.
24. A császár ugyanis magyár követségeket fogadott Konstantinápolyban, és ismereteinek jelentős részét azok beszámolóiból merítette.
25. A hírek e szokatlan eredete különleges értéket kölcsönöz nekik, hiszen részben maguknak a magyaroknak a hagyományaira támaszkodnak.
26. Ugyanakkor ez bizonyos bizonytalanságot is magával hoz, mivel a szóbeli információkat csak időbeli távolság után, idegen feljegyzésekben rögzítették írásban.
27. Konstantin műve ráadásul több évtizeddel az általa leírt események után keletkezett, és következésképpen nem saját megfigyeléseken, hanem emlékezeten és továbbadáson alapul.
28. Ez az időbeli távolság és az idegen feljegyzéseken keresztüli közvetítés ezért minden egyes hír különösen gondos, kritikai vizsgálatát igényli.
29. Minden jogos fenntartás ellenére Konstantin műve mindazonáltal a magyarok legkorábbi történelmének pótolhatatlan fő forrása marad.
30. Feljegyzései nélkül a Levedia és Etelköz korszaka a mai kutatás számára egyszerűen nagyrészt a sötétben maradt volna.
31. Egy másik, jelentős súlyú bizánci forrás az a hadtudományi mű, amely VI. León császár nevével fűződik.
32. Ez a „Taktika” néven ismert mű általánosságban tárgyalja a hadművészetet, és eközben részletesen leírja a magyarok harci módszereit is.
33. VI. León, Konstantin apja, a 10. század fordulóján uralkodott, és ő maga is közvetlenül kapcsolatba került a magyarokkal.
34. Írása a rettegett magyar lovasság fegyverzetét, taktikáját és teljes hadviselési módját ismerteti.
35. A magyarokat rendkívül ügyes lovasokként és célzott íjászokként írja le, akik meglepetésszerű támadásokkal és színlelt meneküléssel harcoltak.
36. Ez a harci módszer leírása rendkívül értékes a magyarok katonai felépítésének megismerése szempontjából.
37. Élethűen tanúskodik a sztyepp népekre jellemző mozgékonyság, a távolsági fegyverek és az okos ravaszság ötvözetéről.
38. León műve a bizánci hadvezérek közvetlen tapasztalataira támaszkodik, akik a magyarok ellen, sőt néha velük együtt is harcoltak.
39. Így közvetlen tanúvallomást nyújt, amely katonai szempontból kiegészíti és megerősíti Konstantin inkább politikai jellegű beszámolóit.
40. E két fő forrás mellett a magyarokról szórványos említések találhatók további bizánci történeti művekben és krónikákban.
41. Ezek elsősorban azokról a háborúkról és szövetségekről számolnak be, amelyekbe Bizánc a magyarokkal többször is belekeveredett.
42. Különösen azt a háborút örökítik meg, amelyben Bizánc a magyarokat hívta segítségül a dunai bolgárok ellen, és amelyről már korábban is szó volt.
43. E szórványos hírekből jól kitűnik, hogy a magyarok milyen mélyen be voltak vonva Bizánc nagypolitikájába.
44. A bizánci hagyomány így összességében a magyarok korai történelmének legfontosabb és messze a legrészletesebb forráskörét képezi.
45. A második nagy forráskör az arab és perzsa földrajztudósok és utazóírók, egy kör, amelyet Nyugaton sokáig alábecsültek.
46. Az iszlám tudósai a 9. és 10. században meglepően gazdag hagyományt ápoltak a földrajzi és néprajzi leírások terén.
47. Az arab és perzsa írók szisztematikusan rögzítették az általuk ismert világ népeit, országait és kereskedelmi útjait.
48. Az általuk leírt népek közé tartoztak a magyarok is, akiket valahol a hatalmas dél-orosz sztyeppén helyeztek el.
49. Ezek a leírások többnyire azoknak a felderítéseknek köszönhetők, amelyeket a kereskedők és utazók hosszú útjaik során végeztek.
50. A távkereskedelem puszta élénksége, amelyről az előző szakaszban részletesen szó esett, híreket juttatott távoli népekről egészen az iszlám tudományosság központjaiba.
51. A magyarokról szóló alapvető leírás egy olyan műben található, amely egy régebbi, mára elveszett forrásra vezethető vissza.
52. A kutatások szerint ezt az elveszett eredeti művet egy olyan tudósnak tulajdonítják, aki már a 9. században tevékenykedett.
53. A magyarokról szóló beszámolóját több későbbi író is átvette, és így maradt fenn saját műveikben.
54. Így az ősi leírás, akárcsak egy több torkolatú folyó, több, egymástól függő változatban maradt fenn.
55. A beszámoló a magyarokat lovas népként ábrázolja, akik állattenyésztésből, földművelésből és nem utolsósorban rablásból éltek.
56. Leírja a folyók közötti lakóhelyeiket, harcosaik hozzávetőleges számát, valamint a közvetlen szomszédjaikkal fennálló kapcsolataikat.
57. Továbbá beszámol a szláv népek ellen indított rablóhadjárataikról és a foglyok ezt követő eladásáról a bizánciaknak.
58. Ezek a hírek értékes módon kiegészítik a bizánci hagyományt távoli, keleti megfigyelők szemszögéből.
59. Ezek egymástól függetlenül tanúskodnak a magyarok gazdasági alapjairól és hadászati tevékenységéről.
60. Különösen tanulságos a rabszolga-kereskedelemről szóló beszámoló, amely élesen rávilágít a háború és a gazdaság szoros kapcsolatára.
61. Az arab források emellett földrajzi adatokat is tartalmaznak a magyarok lakóhelyeinek hozzávetőleges elhelyezkedéséről.
62. Ezek az adatok természetesen gyakran meglepően pontatlanok, és csak nehezen hozhatók összhangba a tényleges viszonyokkal.
63. A kutatás generációk óta arra törekszik, hogy a szétszórt és részben egymásnak ellentmondó adatokból mégis koherens képet alkosson.
64. Különösen élénk tanúvallomást nyújt egy követ beszámolója, aki a tizedik században hosszú utazást tett az északi tájakra.
65. Ez a követ útja során több sztyeppei és erdei nép területén haladt át, és saját, közvetlen megfigyelései alapján írta le őket.
66. Beszámolója azért különösen értékes, mert közvetlen megfigyeléseken alapul, és nem pusztán hallomásból származó információk továbbadásán.
67. Élethű leírásokat ad a meglátogatott népek mindennapi életéről, szokásairól és hiedelmeiről.
68. Az ilyen szemtanúi beszámolók az egész hagyományban ritkák, ezért különös jelentőségük van.
69. Közvetlen, szinte tapintható benyomást közvetítenek e korszak sztyeppei és erdei népeinek életvilágáról.
70. Az arab–perzsa hagyomány így a korai magyarokról szóló források második fontos körét képezi.
71. A távoli keleti tudományosság perspektívájával jelentősen kiegészíti a bizánci nézőpontot.
72. A harmadik nagy hagyománykör végül a latin és nyugati forrásoké.
73. Ezek a magyarokról főként akkor figyelték meg őket, amikor azok rettegett portyáikat Közép-Európára kezdték irányítani.
74. A nyugati krónikák és évkönyvek a magyarok behatolásairól számolnak be a Frank Birodalomba és a közvetlenül szomszédos területekre.
75. Ezeket a beszámolókat végig a rettegés és a mély undor jellemzi, hiszen a magyarokat itt rettenetes, alig megállítható ellenségként tapasztalták meg.
76. A magyarokat vad lovasokként írják le, akik ijesztő gyorsasággal és kegyetlenséggel támadtak a vidékre.
77. Ez a leírás tehát kevésbé a megfigyelésen, mint inkább a fenyegetés élményén és a nyílt ellenségeskedésen alapul.
78. Ezért sokkal kevésbé tükrözi a magyarok tényleges életvilágát, mint inkább a betöréseik pszichológiai hatását az érintett népekre.
79. A nyugati források ennek megfelelően viszonylag kisebb értékűek a magyarok belső története szempontjából.
80. Ugyanakkor annál lenyűgözőbben tanúskodnak a magyar portyák hatótávolságáról és puszta erejéről.
81. Egy különösen korai említés található egy nyugati forrásban, amely a magyarokkal való első találkozásról számol be.
82. Ez a forrás az egész nyugati hagyományban a magyarokról szóló egyik legkorábbi említést őrzi.
83. Egy eddig ismeretlen lovas nép megjelenését rögzíti, amely így először került a nyugati világ látókörébe.
84. Az ilyen korai említések pontosan azt a pillanatot jelzik, amikor a magyarok a nyugati tudatba léptek.
85. Ezek tanúskodnak egy találkozás kezdetéről, amely csak a nagy portyákkal érte el valódi csúcspontját.
86. A latin–nyugati hagyomány így a korai magyarokról szóló források harmadik körét alkotja.
87. Ez azonban elsősorban a későbbi portyázási időszakra vonatkozik, és sokkal kevésbé a jelen tanulmányban tárgyalt Levedia-korszakra.
88. E három nagy forráskör mellett további, meglehetősen szétszórt említések találhatók különböző más hagyományokban.
89. Szláv és néhány más forrás is alkalmanként, inkább mellékesen jegyzi fel a magyarok megjelenését.
90. Ezek a szórványos hírek mindazonáltal egyes értékes vonásokkal és utalásokkal egészítik ki az összképet.
91. Mindezen külső beszámolók összessége képezi azt az alapot, amelyre a kutatás a korai magyarokról alkotott képet egyáltalán felépíti.
92. Ezt az alapot – ezt nyíltan ki kell mondani – szűknek, hiányosnak és sokféle bizonytalansággal terheltnek kell tekinteni.
93. A beszámolók kivétel nélkül idegen megfigyelőktől származnak, és ennek következtében azok nézőpontját és érdekeit tükrözik.
94. Ráadásul gyakran jelentős időbeli távolságból keletkeztek, és részben hagyományra, részben pusztán másodkézből származó információkra támaszkodnak.
95. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyarokról változó neveket használnak, ami tovább nehezíti besorolásukat.
96. A bizánci források általánosságban „törököknek” nevezik őket, más források viszont teljesen más megnevezéseket használnak.
97. A nevek ezen sokfélesége végső soron a külföldi megfigyelők bizonytalanságát tükrözi a nép pontos besorolását illetően.
98. A kutatásnak ezért gondosan hozzá kell rendelnie ezeket a különböző megnevezéseket a megfelelő néphez kell rendelnie, és egymástól el kell különítenie.
99. Egy további, nem kevésbé jelentős nehézséget jelent a beszámolt események időbeli besorolása.
100. A források gyakran nem nyújtanak megbízható időbeli adatokat, és az események pontos sorrendjét homályban hagyják.
101. A kutatásnak ezért a szétszórt utalásokból és a tágabb összefüggésekből kell fáradságos munkával rekonstruálnia az időbeli sorrendet.
102. A földrajzi adatok is sok esetben meglepően pontatlanok és nehezen értelmezhetők.
103. A Levedia és Etelköz települési területek pontos elhelyezkedését ezért szűkös és olykor többértelmű adatokból kell rekonstruálni.
104. Mindezek a nehézségek a magyarok korai történelmének kutatását igényes, szinte nyomozói feladattá teszik.
105. Ez megköveteli minden egyes hír és azok eredetének gondos, kritikai vizsgálatát.
106. Ezenkívül megköveteli a különböző hagyományok áttekintését és egymás közötti pontos összehasonlítását.
107. Végül pedig megköveteli az írásos források kiegészítését más, egészen eltérő tudományágak eredményeivel.
108. A régészet leletével különösen fontos kiegészítést nyújt a pusztán írásos hagyományhoz.
109. A sírleletek és a települési nyomok közvetlenül tanúskodnak a magyarok anyagi kultúrájáról és tényleges életmódjáról.
110. Lehetővé teszik az írásos források adatait utólag ellenőrizni és egyes helyeken kiegészíteni.
111. A nyelvészet a nyelv és annak számos jövevényszavának kutatásával szintén jelentősen hozzájárul az ismereteink bővítéséhez.
112. A már említett jövevényszavak olyan módon tanúskodnak a szomszédos népekkel való találkozásokról és kölcsönös kapcsolatokról, ahogyan azt egyetlen krónikás sem szándékozott volna.
113. Így a különböző tudományágak tanúsága, akárcsak a különböző formájú kirakósdarabok, egy viszonylag koherens összképet alkotnak.
114. Az írásos források azonban továbbra is azt a vázlatot alkotják, amelyhez a többi tanúságot igazítani kell.
115. Konstantin és a többi író beszámolói nélkül a magyarok korai történelme valószínűleg nagyrészt a sötétben maradna.
116. A külső beszámolók ezért egyszerűen pótolhatatlan értékűek e távoli korszak teljes kutatása szempontjából.
117. Ezek biztosítják a magyaroknak egyáltalán a helyüket az emberiség írásos történelmében.
118. Összekapcsolják a népet kora nagy hatalmaival és népeivel egy közös történelmi eseménysorozatban.
119. És megőrzik azoknak az eseményeknek és viszonyoknak az emlékét, amelyek egyébként teljesen feledésbe merültek volna.
120. E források jelentősége egyaránt rejlik tartalmukban és abban a sajátosságukban, hogy idegen, tárgyilagos tanúvallomásokról van szó.
121. Tartalmuk konkrét híreket közvetít a magyarok lakóhelyeiről, vezetéséről és kapcsolatairól.
122. Idegen tanúvallomásként való jellegük egyúttal rámutat a magyarok helyére a népek szélesebb hálózatában.
123. Hiszen az a tény, hogy a magyarok oly sok különböző nép forrásaiban megjelennek, tanúsítja tényleges jelentőségüket és lenyűgöző kiterjedésüket.
124. Egy nép, amelyet Bizánc, a Kelet és a Nyugat egyaránt megemlített, biztosan nem volt jelentéktelen közösség a történelem peremén.
125. A források sokfélesége ebben a tekintetben tükrözi a magyarok tényleges kapcsolataik sokszínűségét.
126. Ez tanúskodik arról, hogy a közösség milyen mélyen beágyazódott korának nagyhatalmai és népei hálózatába.
127. Így a külső beszámolók nem csupán puszta ismeretforrások, hanem egyúttal önálló tanúbizonyságot is nyújtanak jelentőségükről.
128. E források vizsgálata ezért elengedhetetlen alapját képezi a korai magyarokról szóló minden kutatásnak.
129. Ez megköveteli az egyes források, azok eredetének és sajátos jellegének pontos ismeretét.
130. Megköveteli a bennük szereplő információk kritikai vizsgálatát és azok értékének gondos mérlegelését.
131. És nem utolsósorban megköveteli azoknak a korlátoknak a felismerését, amelyek természetüknél fogva az egész hagyományra vonatkoznak.
132. Mivel a külső beszámolók mindig csak a valóság egy részét közvetítik, soha nem a teljes képet.
133. Csak azt rögzítik, ami a külföldi megfigyelők figyelmét felkeltette, és saját céljaik szempontjából jelentősnek tűnt.
134. Ezzel szemben sok olyan dolog, ami maguknak a magyaroknak fontos volt, rejtve maradt a külföldi megfigyelők előtt, vagy egyszerűen közömbös volt számukra.
135. A magyarok belső világa, saját elképzeléseik és önképük ezért a külföldi forrásokban csupán a legszélsőbb mértékben tűnik fel.
136. A kutatásnak ezért ki kell egészítenie ezt a külföldi nézőpontot, és gondosan össze kell állítania a teljes képet a legkülönbözőbb tanúvallomásokból.
137. A külföldiek beszámolóiból óvatosan kell következtetnie arra, amit éppen nem említettek.
138. Ez a nagy kihívást jelentő feladat körültekintést, kritikus ítélőképességet és hajlandóságot igényel a fennmaradó bizonytalanságok nyílt elismerésére.
139. Hiszen a magyarok korai történelmének sok eleme minden erőfeszítés ellenére egyszerűen bizonytalan marad.
140. A kutatás csak nagyvonalakban tudja felvázolni a teljes képet, és kénytelenül számos kérdést nyitva kell hagynia.
141. Ez a nyitottság természetesen nem a kutatás hiányossága, hanem egyszerűen a források jellegéből fakad.
142. Ahol a források hallgatnak, ott még a leggondosabb és leglelkiismeretesebb kutatás sem tud végleges bizonyosságot teremteni.
143. E határok őszinte elismerése a tudományos tisztesség része minden történelmi hagyomány kezelése során.
144. Mindazonáltal a kutatás ezekből a szűkös forrásokból meglepően gazdag képet tudott kialakítani, többet, mint amit ilyen szűkös hagyomány alapján várni lehetett volna.
145. Az egyes beszámolók gondos kiértékelése tette láthatóvá a korai történelem számos részletét.
146. Az írásos források összekapcsolása a régészet és a nyelvészet tanúságaival tovább mélyítette ezt a képet.
147. Így az összességében szűkös hagyomány ellenére is egy teljesen koherens kép alakult ki a korai magyarokról.
148. Ez a kép az összes rendelkezésre álló tanúság kritikai értékelésén alapul, nem pedig egyetlen, kényelmes forrásra.
149. Bár bizonytalanságok övezik, alapvető vonásait tekintve jól megalapozott és teljesen hiteles.
150. A külső beszámolók így képezik e teljes kép tényleges kiindulópontját és alapját.
151. Jelentőségük messze túlmutat a puszta Levedia-korszakon, és a magyarok teljes korai történelmét érinti.
152. Ezek közvetítik a későbbi vándorlásról, Etelközről és végül magáról a földfoglalásról szóló híreket is.
153. Összekapcsolják a Levedia-korszakot a későbbi eseményekkel egyetlen, összefüggő történetté.
154. Így a legkorábbi írott források vezetik végig a hagyomány vörös fonalát a kezdetektől egészen a földfoglalásig.
155. Ezek alkotják azt a vázlatot, amelyhez a korai történelem minden ábrázolásának szükségszerűen igazodnia kell.
156. Ugyanakkor visszavezetnek a közösség saját életére is, amelyről csak töredékekben adnak hírt.
157. Hiszen amit a beszámolók rögzítenek, az végső soron csupán annak a külső megnyilvánulása, ahogyan a magyarok valójában éltek.
158. A vezetésről, a kereskedelemről és a kapcsolatokról szóló hírek a mindennapi élet valóságán alapulnak.
159. Így a források a külső hagyományt a közösség belső életvilágával egyetlen szövetbe fonják össze.
160. A források vizsgálata így bizonyos értelemben visszavezet ahhoz az élethez, amelynek puszta tanúi.
161. Ezzel bezárul egy olyan ábrázolás köre, amely a levediai életből indult ki, és annak tanúságtételeihez vezetett.
162. A levediai élet és annak hagyománya együttesen alkotják csak a korai, távoli idő teljes képét.
163. Az életvilág szolgáltatja itt a tényleges tartalmat, a források csupán ennek a tartalomnak a tanúbizonyságát adják.
164. Mindkettő együtt adja azt a képet, amelyet a kutatás ma a korai magyarokról alkot.
165. Ez a kép tehát az életvilág és az írásos hagyomány állandó összekapcsolódásának eredménye.
166. A kép a magyarokat a sztyeppék mozgékony lovas népeként ábrázolja, akik szorosan beágyazódtak koruk nagyhatalmainak hálózatába.
167. A kép őket egy cselekvőképes és alkalmazkodóképes közösségként mutatja be, amely szüntelenül kereste saját helyét a hatalmasabb szomszédok között.
168. Végül pedig olyan népként ábrázolja őket, amely éppen szomszédai beszámolóin keresztül került be az írásos történelembe – egy paradoxon, amely sok korai népre jellemző.
169. E legkorábbi írásos források vizsgálatával a levediai élet bemutatása most ideiglenes befejezéséhez érkezett.
170. A magyarok életvilága a pontusi sztyeppén – azon a hatalmas területen a Fekete-tenger északán – így lényegi vonásaiban körvonalazódott.
171. Gazdaságukat, társadalmukat, politikai rendjüket és kultúrájukat egymás után bemutattuk.
172. Kapcsolataikat a hatalmas szomszédokkal, valamint az azokról szóló beszámolókat szintén részletesen megvizsgáltuk.
173. Mindezekből az elemekből áll össze most a levediai élet teljes képe.
174. Ez a kép egyben elengedhetetlen alapot képez a következő események megértéséhez.
175. Hiszen éppen ebből a levediai életből fakadt az a felkelés, amely végül a magyarokat nyugat felé vezette.
176. A Levediában megszerzett erők, tapasztalatok és kapcsolatok vitték tovább a népet hosszú útján.
177. Így a levediai élet messze túlmutat önmagán, a közelgő vándorlásra és a későbbi területfoglalásra utal.
178. Ennek az életnek a bemutatása ezért elengedhetetlen előfeltétele a következő időszak egészének megértésének.
179. E bemutatás befejezésével most már szabadon tekinthetünk a magyarok hosszú történelmének következő szakaszára.
180. Hiszen a pontusi sztyeppéről a csoport útja megállíthatatlanul tovább vezetett nyugat felé, a következő indulás és egy teljesen új hazaföld felé.
(aufklappen)német
1. Stell sich jemand vor, ein ganzes Volk existierte in der Geschichtsschreibung nur deshalb, weil andere über es schrieben, niemals es selbst, genau das gilt für die frühen Magyaren.
2. Da sie selbst nichts schriftlich festhielten, traten sie nur durch die Aufzeichnungen fremder Beobachter überhaupt ins Licht der überlieferten Geschichte.
3. Diese Berichte stammen von schriftkundigen Völkern, denen die Magyaren als Nachbarn, als Handelspartner oder als gefürchtete Gegner begegneten.
4. Verfasst wurden sie in fremden Sprachen und aus fremder Perspektive, weshalb sie stets auch die Interessen und Vorurteile ihrer Verfasser spiegeln.
5. Die Magyaren erscheinen in diesen Quellen daher immer im Spiegel fremder Wahrnehmung, niemals in ihrer eigenen Stimme.
6. Diese Grundtatsache bestimmt von Anfang an, was die Forschung über die frühen Magyaren überhaupt wissen kann und was ihr für immer verschlossen bleibt.
7. Im Wesentlichen lassen sich die externen Berichte drei großen Überlieferungskreisen zuordnen, dem byzantinischen, dem arabisch-persischen und dem lateinisch-westlichen.
8. Jeder dieser drei Kreise hatte seinen eigenen Standort, sein eigenes Interesse und seine eigene, unverwechselbare Art, fremde Völker zu beschreiben.
9. Die byzantinischen Quellen betrachteten die Magyaren vor allem als Faktor der großen Politik, als möglichen Verbündeten oder als Gegner des Reiches.
10. Die arabisch-persischen Quellen sahen in ihnen dagegen einen Gegenstand der geographischen und völkerkundlichen Beschreibung, fast wie Naturforscher, die eine neue Spezies katalogisieren.
11. Die lateinisch-westlichen Quellen schließlich nahmen die Magyaren fast ausschließlich als Bedrohung wahr, sobald diese ihre Raubzüge nach Westen richteten.
12. Erst aus der Zusammenschau dieser drei sehr unterschiedlichen Blickwinkel gewinnt die Forschung überhaupt ein Bild von den frühen Magyaren.
13. Mit Abstand die wichtigste Quelle für die Zeit von Levedia stammt von einem Mann, der selbst nie auch nur in die Nähe der Steppe kam: dem byzantinischen Kaiser Konstantin VII. Porphyrogennetos.
14. Konstantin verfasste in der Mitte des zehnten Jahrhunderts eine Schrift, die im Grunde eine Art Regierungshandbuch für seinen eigenen Sohn und Nachfolger war.
15. Dieses Werk ist unter dem Titel „Über die Verwaltung des Reiches“ bekannt geworden und behandelt die Völker im weiteren Umkreis von Byzanz.
16. Es war als praktischer Leitfaden gedacht und sollte dem künftigen Herrscher den Umgang mit fremden, oft unberechenbaren Völkern erleichtern.
17. Konstantin sammelte zu diesem Zweck alle Nachrichten, die am byzantinischen Hof über die umliegenden Völker überhaupt verfügbar waren.
18. Unter diesen Völkern behandelt er ausführlich auch die Magyaren, die er nach byzantinischer Gewohnheit pauschal als „Türken“ bezeichnet.
19. Diese Bezeichnung war in byzantinischen Quellen durchaus üblich und beruhte schlicht auf der Einordnung in die große Gruppe der Steppenvölker, nicht auf sprachlicher Verwandtschaft.
20. Konstantin bietet damit die ausführlichste und wichtigste Darstellung der frühen Geschichte der Magyaren, die aus dem gesamten Altertum erhalten ist.
21. Er berichtet von ihren Wohnsitzen, ihrer Führung, ihrem Verhältnis zu den Khasaren und schließlich von ihrer Wanderung nach Westen.
22. Ihm allein verdankt die Forschung die Kenntnis von den Siedlungsgebieten Levedia und Etelköz und von den Namen der dortigen Anführer.
23. Die Nachrichten Konstantins beruhen dabei teils auf älteren schriftlichen Vorlagen, teils auf den Auskünften magyarischer Gesandter, die persönlich am Hof erschienen.
24. Der Kaiser empfing nämlich Gesandtschaften der Magyaren in Konstantinopel und zog aus deren Berichten einen guten Teil seiner Kenntnisse.
25. Diese ungewöhnliche Herkunft der Nachrichten verleiht ihnen einen besonderen Wert, beruhen sie doch teilweise auf der Überlieferung der Magyaren selbst.
26. Zugleich bringt sie eine gewisse Unsicherheit mit sich, da mündliche Auskünfte erst mit zeitlichem Abstand und in fremder Aufzeichnung schriftlich festgehalten wurden.
27. Konstantins Werk entstand überdies mehrere Jahrzehnte nach den Ereignissen, die es beschreibt, und schöpft folglich aus Erinnerung und Weitergabe statt aus eigener Anschauung.
28. Diese zeitliche Distanz und die Vermittlung durch fremde Aufzeichnung verlangen daher eine besonders sorgfältige, kritische Prüfung jeder einzelnen Nachricht.
29. Trotz aller berechtigten Vorbehalte bleibt Konstantins Werk gleichwohl die unersetzliche Hauptquelle für die früheste Geschichte der Magyaren.
30. Ohne seine Aufzeichnungen wäre die Zeit von Levedia und Etelköz für die heutige Forschung schlicht weitgehend im Dunkeln geblieben.
31. Eine zweite byzantinische Quelle von erheblichem Gewicht ist jene Kriegslehre, die unter dem Namen des Kaisers Leon VI. überliefert ist.
32. Dieses als „Taktika“ bekannte Werk behandelt die Kriegskunst im Allgemeinen und beschreibt dabei auch ausführlich die Kampfweise der Magyaren.
33. Leon VI., der Vater Konstantins, regierte um die Wende zum zehnten Jahrhundert und hatte selbst unmittelbar mit den Magyaren zu tun.
34. Seine Schrift schildert die Bewaffnung, die Taktik und die gesamte Kriegsweise der gefürchteten magyarischen Reiterheere.
35. Sie beschreibt die Magyaren als außerordentlich gewandte Reiter und treffsichere Bogenschützen, die mit überraschenden Angriffen und vorgetäuschter Flucht operierten.
36. Diese Beschreibung der Kampfweise ist für die Kenntnis der militärischen Verfassung der Magyaren von erheblichem Wert.
37. Sie bezeugt anschaulich jene für Steppenvölker kennzeichnende Verbindung aus Beweglichkeit, Fernwaffe und kluger List.
38. Leons Werk stützt sich dabei auf die unmittelbare Erfahrung byzantinischer Heerführer, die im Kampf gegen und mitunter auch zusammen mit den Magyaren standen.
39. Es bietet somit ein Zeugnis aus nächster Nähe, das die eher politischen Nachrichten Konstantins militärisch ergänzt und bestätigt.
40. Neben diesen beiden Hauptquellen finden sich überdies verstreute Erwähnungen der Magyaren in weiteren byzantinischen Geschichtswerken und Chroniken.
41. Diese berichten vor allem von den Kriegen und Bündnissen, in die Byzanz mit den Magyaren wiederholt verwickelt war.
42. Sie überliefern insbesondere jenen Krieg, in dem Byzanz die Magyaren gegen die Donaubulgaren zu Hilfe rief, von dem bereits an früherer Stelle die Rede war.
43. Aus diesen verstreuten Nachrichten lässt sich die tiefe Verstrickung der Magyaren in die große Politik von Byzanz gut erschließen.
44. Die byzantinische Überlieferung bildet damit insgesamt den wichtigsten und bei weitem ausführlichsten Kreis der Quellen für die frühe Geschichte der Magyaren.
45. Der zweite große Überlieferungskreis ist jener der arabischen und persischen Geographen und Reiseschriftsteller, ein Kreis, der im Westen lange unterschätzt wurde.
46. Die gelehrte Welt des Islam pflegte im neunten und zehnten Jahrhundert eine erstaunlich reiche Tradition der geographischen und völkerkundlichen Beschreibung.
47. Die arabischen und persischen Schriftsteller verzeichneten systematisch die Völker, Länder und Handelswege der ihnen bekannten Welt.
48. Zu den von ihnen beschriebenen Völkern gehörten auch die Magyaren, die sie irgendwo in der weiten südrussischen Steppe verorteten.
49. Diese Beschreibungen verdanken sich meist den Erkundigungen, die Kaufleute und Reisende auf ihren langen Wegen unterwegs einzogen.
50. Die schiere Lebhaftigkeit des Fernhandels, von der im vorigen Abschnitt ausführlich die Rede war, brachte Nachrichten über ferne Völker bis in die Zentren islamischer Gelehrsamkeit.
51. Eine grundlegende Beschreibung der Magyaren findet sich in einem Werk, das auf eine ältere, inzwischen verlorene Vorlage zurückgeht.
52. Diese verlorene Vorlage wird der Forschung zufolge einem Gelehrten zugeschrieben, der bereits im neunten Jahrhundert wirkte.
53. Sein Bericht über die Magyaren wurde von mehreren späteren Schriftstellern aufgenommen und auf diesem Weg in ihren eigenen Werken überliefert.
54. So ist die alte Beschreibung, einem Fluss mit mehreren Mündungsarmen gleich, in mehreren voneinander abhängigen Fassungen erhalten geblieben.
55. Der Bericht schildert die Magyaren als ein Reitervolk, das von Viehzucht, Ackerbau und nicht zuletzt vom Raub lebte.
56. Er beschreibt ihre Wohnsitze zwischen den Flüssen, die ungefähre Zahl ihrer Krieger und ihre Beziehungen zu den unmittelbaren Nachbarn.
57. Er berichtet ferner von ihren Raubzügen gegen slawische Völker und vom anschließenden Verkauf der Gefangenen an die Byzantiner.
58. Diese Nachrichten ergänzen die byzantinische Überlieferung auf wertvolle Weise um die Sicht ferner, östlicher Beobachter.
59. Sie bezeugen unabhängig voneinander die wirtschaftlichen Grundlagen und die kriegerische Tätigkeit der Magyaren.
60. Besonders aufschlussreich ist der Bericht über den Sklavenhandel, der die enge Verbindung von Krieg und Wirtschaft schlaglichtartig beleuchtet.
61. Die arabischen Quellen verzeichnen außerdem geographische Angaben über die ungefähre Lage der magyarischen Wohnsitze.
62. Diese Angaben sind freilich oft erstaunlich ungenau und lassen sich nur schwer mit den tatsächlichen Verhältnissen in Übereinstimmung bringen.
63. Die Forschung bemüht sich seit Generationen, aus den verstreuten und teils widersprüchlichen Angaben dennoch ein zusammenhängendes Bild zu gewinnen.
64. Ein besonders lebendiges Zeugnis bietet der Bericht eines Gesandten, der im zehnten Jahrhundert eine lange Reise in den hohen Norden unternahm.
65. Dieser Gesandte durchquerte auf seinem Weg die Gebiete mehrerer Steppen- und Waldvölker und beschrieb sie aus eigener, unmittelbarer Anschauung.
66. Sein Bericht ist deshalb von besonderem Wert, weil er auf direkter Beobachtung beruht und nicht auf bloßer Weitergabe vom Hörensagen.
67. Er liefert anschauliche Schilderungen vom Alltag, von den Bräuchen und von den Glaubensvorstellungen der besuchten Völker.
68. Solche Augenzeugenberichte sind in der gesamten Überlieferung selten und besitzen deshalb ein besonderes Gewicht.
69. Sie vermitteln einen unmittelbaren, fast greifbaren Eindruck von der Lebenswelt der Steppen- und Waldvölker dieser Epoche.
70. Die arabisch-persische Überlieferung bildet somit den zweiten wichtigen Kreis der Quellen für die frühen Magyaren.
71. Sie ergänzt die byzantinische Sicht ganz erheblich um die Perspektive der fernen östlichen Gelehrsamkeit.
72. Der dritte große Überlieferungskreis ist schließlich jener der lateinischen und westlichen Quellen.
73. Diese nahmen die Magyaren vor allem dann wahr, als diese ihre gefürchteten Raubzüge nach Mitteleuropa zu richten begannen.
74. Die westlichen Chroniken und Annalen berichten von den Einfällen der Magyaren in das Frankenreich und die unmittelbar angrenzenden Gebiete.
75. Diese Berichte sind durchweg von Schrecken und tiefer Abscheu geprägt, denn die Magyaren wurden hier als furchtbare, kaum aufzuhaltende Feinde erlebt.
76. Sie beschreiben die Magyaren als wilde Reiter, die mit erschreckender Schnelligkeit und Grausamkeit über das Land herfielen.
77. Diese Darstellung ist also weniger von Beobachtung als von Erfahrung der Bedrohung und von offener Feindschaft geprägt.
78. Sie spiegelt deshalb weit weniger die tatsächliche Lebenswelt der Magyaren als die psychologische Wirkung ihrer Einfälle auf die betroffenen Völker.
79. Die westlichen Quellen sind für die innere Geschichte der Magyaren entsprechend von vergleichsweise geringerem Wert.
80. Sie bezeugen dafür aber umso eindrücklicher die Reichweite und die schiere Wucht der magyarischen Raubzüge.
81. Eine besonders frühe Erwähnung findet sich in einer westlichen Quelle, die von einem ersten Zusammentreffen mit den Magyaren berichtet.
82. Diese Quelle überliefert eine der frühesten Erwähnungen der Magyaren in der gesamten westlichen Überlieferung überhaupt.
83. Sie verzeichnet das Auftreten eines bislang unbekannten Reitervolkes, das damit erstmals in den Gesichtskreis der westlichen Welt trat.
84. Solche frühen Erwähnungen markieren genau jenen Augenblick, in dem die Magyaren in das Bewusstsein des Westens traten.
85. Sie bezeugen den Beginn einer Begegnung, die erst mit den großen Raubzügen ihren eigentlichen Höhepunkt erreichen sollte.
86. Die lateinisch-westliche Überlieferung bildet damit den dritten Kreis der Quellen für die frühen Magyaren.
87. Sie betrifft allerdings vor allem die spätere Zeit der Raubzüge und weit weniger die hier behandelte Zeit von Levedia.
88. Neben diesen drei großen Kreisen finden sich noch weitere, eher verstreute Erwähnungen in verschiedenen anderen Überlieferungen.
89. Auch slawische und einige andere Quellen verzeichnen gelegentlich, eher beiläufig, das Auftreten der Magyaren.
90. Diese verstreuten Nachrichten ergänzen das Gesamtbild immerhin um einzelne, wertvolle Züge und Hinweise.
91. Die Gesamtheit all dieser externen Berichte bildet die Grundlage, auf der die Forschung das Bild der frühen Magyaren überhaupt errichtet.
92. Diese Grundlage ist, das muss man offen sagen, schmal, lückenhaft und mit vielfältigen Unsicherheiten behaftet.
93. Die Berichte stammen ausnahmslos von fremden Beobachtern und spiegeln folglich deren Sicht und deren jeweilige Interessen.
94. Sie entstanden zudem oft mit erheblichem zeitlichem Abstand und beruhen teils auf Überlieferung, teils auf bloßer Erkundigung aus zweiter Hand.
95. Erschwerend kommt hinzu, dass sie für die Magyaren wechselnde Namen verwenden, was ihre Einordnung zusätzlich erschwert.
96. Die byzantinischen Quellen nennen sie pauschal „Türken“, andere Quellen gebrauchen wiederum völlig andere Bezeichnungen.
97. Diese Vielfalt der Namen spiegelt letztlich die Unsicherheit der fremden Beobachter über die genaue Einordnung des Volkes wider.
98. Die Forschung muss daher diese verschiedenen Bezeichnungen sorgfältig auf das gemeinte Volk beziehen und gegeneinander abgrenzen.
99. Eine weitere, nicht geringere Schwierigkeit liegt in der zeitlichen Einordnung der berichteten Ereignisse.
100. Die Quellen bieten oft keine verlässlichen Zeitangaben und lassen die genaue Abfolge der Ereignisse im Unklaren.
101. Die Forschung muss die zeitliche Ordnung daher aus verstreuten Hinweisen und aus dem größeren Zusammenhang mühsam erschließen.
102. Auch die geographischen Angaben sind in vielen Fällen erstaunlich ungenau und schwer zu deuten.
103. Die genaue Lage der Siedlungsgebiete Levedia und Etelköz muss deshalb aus spärlichen und mitunter mehrdeutigen Angaben rekonstruiert werden.
104. All diese Schwierigkeiten machen die Erforschung der frühen Geschichte der Magyaren zu einer anspruchsvollen, geradezu detektivischen Aufgabe.
105. Sie verlangt eine sorgfältige kritische Prüfung jeder einzelnen Nachricht und ihrer jeweiligen Herkunft.
106. Sie verlangt ferner die Zusammenschau der verschiedenen Überlieferungen und ihren genauen Vergleich untereinander.
107. Und sie verlangt schließlich die Ergänzung der schriftlichen Quellen durch die Zeugnisse anderer, ganz unterschiedlicher Wissenschaften.
108. Die Archäologie liefert mit ihren Funden eine besonders wichtige Ergänzung der rein schriftlichen Überlieferung.
109. Die Grabfunde und Siedlungsspuren bezeugen die materielle Kultur und die tatsächliche Lebensweise der Magyaren ganz unmittelbar.
110. Sie ermöglichen es, die Angaben der schriftlichen Quellen im Nachhinein zu überprüfen und an manchen Stellen zu ergänzen.
111. Die Sprachwissenschaft trägt mit der Erforschung der Sprache und ihrer zahlreichen Entlehnungen ebenfalls erheblich zur Kenntnis bei.
112. Die schon erwähnten Lehnwörter bezeugen die Begegnungen und den Austausch mit den Nachbarvölkern auf eine Weise, die kein Chronist je beabsichtigt hatte.
113. So fügen sich die Zeugnisse der verschiedenen Wissenschaften, wie Puzzleteile unterschiedlicher Form, zu einem einigermaßen kohärenten Gesamtbild zusammen.
114. Die schriftlichen Quellen bilden dabei jedoch weiterhin das Gerüst, an dem sich die übrigen Zeugnisse ausrichten müssen.
115. Ohne die Berichte Konstantins und der übrigen Schriftsteller bliebe die frühe Geschichte der Magyaren wohl weitgehend im Dunkeln.
116. Die externen Berichte sind daher von schlicht unersetzlichem Wert für die gesamte Erforschung dieser fernen Zeit.
117. Sie geben den Magyaren überhaupt erst einen Platz in der schriftlich überlieferten Geschichte der Menschheit.
118. Sie verbinden das Volk mit den großen Mächten und Völkern seiner Zeit zu einem gemeinsamen historischen Geschehen.
119. Und sie bewahren die Erinnerung an Ereignisse und Verhältnisse, die sonst restlos vergessen wären.
120. Die Bedeutung dieser Quellen liegt dabei zugleich in ihrem Inhalt und in ihrer Eigenart als fremde, distanzierte Zeugnisse.
121. Ihr Inhalt überliefert die konkreten Nachrichten von den Wohnsitzen, der Führung und den Beziehungen der Magyaren.
122. Ihre Eigenart als fremde Zeugnisse verweist zugleich auf die Stellung der Magyaren im weiteren Geflecht der Völker.
123. Denn dass die Magyaren in den Quellen so vieler verschiedener Völker auftauchen, bezeugt ihre tatsächliche Bedeutung und ihre erstaunliche Reichweite.
124. Ein Volk, das von Byzanz, vom Orient und vom Westen gleichermaßen verzeichnet wurde, war mit Sicherheit kein unbedeutender Verband am Rande der Geschichte.
125. Die Vielfalt der Quellen spiegelt insofern die Vielfalt der Beziehungen, in denen die Magyaren tatsächlich standen.
126. Sie bezeugt die tiefe Einbindung des Verbandes in das Geflecht der großen Mächte und Völker ihrer Zeit.
127. So sind die externen Berichte nicht nur eine Quelle der bloßen Kenntnis, sondern zugleich ein eigenständiges Zeugnis ihrer Bedeutung.
128. Die Auseinandersetzung mit diesen Quellen bildet daher die unverzichtbare Grundlage aller Erforschung der frühen Magyaren.
129. Sie verlangt die genaue Kenntnis der einzelnen Quellen, ihrer jeweiligen Herkunft und ihrer besonderen Eigenart.
130. Sie verlangt die kritische Prüfung ihrer Nachrichten und eine sorgfältige Abwägung ihres jeweiligen Wertes.
131. Und sie verlangt nicht zuletzt die Einsicht in jene Grenzen, die der gesamten Überlieferung von Natur aus gesetzt sind.
132. Denn die externen Berichte überliefern stets nur einen Ausschnitt der Wirklichkeit, niemals das vollständige Bild.
133. Sie verzeichnen lediglich, was den fremden Beobachtern auffiel und für deren eigene Zwecke bedeutsam erschien.
134. Vieles, was den Magyaren selbst wichtig war, blieb den fremden Beobachtern dagegen verborgen oder schlicht gleichgültig.
135. Die innere Welt der Magyaren, ihre eigenen Vorstellungen und ihr Selbstverständnis, tritt in den fremden Quellen daher nur am äußersten Rande hervor.
136. Die Forschung muss diese fremde Sicht folglich ergänzen und das Gesamtbild aus ganz verschiedenen Zeugnissen sorgfältig zusammensetzen.
137. Sie muss aus dem, was die Fremden berichteten, vorsichtig auf das schließen, was diese gerade nicht berichteten.
138. Diese anspruchsvolle Aufgabe verlangt Umsicht, ein kritisches Urteil und die Bereitschaft, verbleibende Unsicherheiten offen anzuerkennen.
139. Denn vieles in der frühen Geschichte der Magyaren bleibt trotz aller Bemühung schlicht im Ungewissen.
140. Die Forschung kann das Gesamtbild nur in groben Umrissen zeichnen und muss so manche Frage notgedrungen offenlassen.
141. Diese Offenheit ist freilich kein Mangel der Forschung selbst, sondern schlicht eine Folge der Beschaffenheit ihrer Quellen.
142. Wo die Zeugnisse schweigen, kann auch die sorgfältigste und gewissenhafteste Forschung keine letzte Gewissheit schaffen.
143. Die ehrliche Anerkennung dieser Grenzen gehört zur wissenschaftlichen Redlichkeit im Umgang mit jeder historischen Überlieferung.
144. Gleichwohl hat die Forschung aus diesen schmalen Quellen ein erstaunlich reiches Bild gewinnen können, mehr als man bei so dünner Überlieferung erwarten würde.
145. Die sorgfältige Auswertung der einzelnen Berichte hat zahlreiche Einzelheiten der frühen Geschichte erst sichtbar gemacht.
146. Die Verbindung der schriftlichen Quellen mit den Zeugnissen der Archäologie und der Sprachwissenschaft hat das Bild zusätzlich vertieft.
147. So ist trotz der insgesamt schmalen Überlieferung ein durchaus zusammenhängendes Bild der frühen Magyaren entstanden.
148. Dieses Bild beruht auf der kritischen Auswertung sämtlicher verfügbaren Zeugnisse, nicht auf einer einzelnen, bequemen Quelle.
149. Es ist zwar mit Unsicherheiten behaftet, aber in seinen Grundzügen gut begründet und durchaus tragfähig.
150. Die externen Berichte bilden somit den eigentlichen Ausgangspunkt und die Grundlage dieses gesamten Bildes.
151. Ihre Bedeutung reicht weit über die bloße Zeit von Levedia hinaus und betrifft die gesamte frühe Geschichte der Magyaren.
152. Sie überliefern auch die Nachrichten von der späteren Wanderung, von Etelköz und schließlich von der Landnahme selbst.
153. Sie verbinden die Zeit von Levedia mit den späteren Ereignissen zu einer einzigen, zusammenhängenden Geschichte.
154. So führen die frühesten Schriftquellen den roten Faden der Überlieferung von den Anfängen bis hin zur Landnahme.
155. Sie bilden das Gerüst, an dem sich jede Darstellung der frühen Geschichte zwangsläufig ausrichten muss.
156. Zugleich verweisen sie zurück auf das Leben des Verbandes selbst, das sie nur in Ausschnitten überliefern.
157. Denn was die Berichte verzeichnen, ist letztlich nur der äußere Niederschlag jenes Lebens, das die Magyaren tatsächlich führten.
158. Die Nachrichten von der Führung, vom Handel und von den Beziehungen ruhen auf der gelebten Wirklichkeit dieses Alltags.
159. So verbinden die Quellen die äußere Überlieferung mit der inneren Lebenswelt des Verbandes zu einem einzigen Gewebe.
160. Die Betrachtung der Quellen führt damit gewissermaßen zurück zu jenem Leben, dessen bloßes Zeugnis sie sind.
161. Sie schließt insofern den Kreis einer Darstellung, die vom Leben in Levedia ausging und zu dessen Zeugnissen führte.
162. Das Leben in Levedia und seine Überlieferung bilden zusammen erst das vollständige Bild dieser frühen, fernen Zeit.
163. Die Lebenswelt liefert dabei den eigentlichen Inhalt, die Quellen liefern lediglich das Zeugnis dieses Inhalts.
164. Beide zusammen ergeben jenes Bild, das die Forschung sich heute von den frühen Magyaren entwirft.
165. Dieses Bild ist mithin das Ergebnis einer ständigen Verbindung von Lebenswelt und schriftlicher Überlieferung.
166. Es zeigt die Magyaren als ein bewegliches Reitervolk der Steppe, fest eingebunden in das Geflecht der großen Mächte ihrer Zeit.
167. Es zeigt sie als einen tüchtigen und anpassungsfähigen Verband, der seine eigene Stellung zwischen mächtigeren Nachbarn unablässig suchte.
168. Und es zeigt sie schließlich als ein Volk, das gerade durch die Berichte seiner Nachbarn in die schriftlich überlieferte Geschichte eingetreten ist, ein Paradox, das viele frühe Völker teilen.
169. Mit der Betrachtung dieser frühesten Schriftquellen ist die Darstellung des Lebens in Levedia nun zu ihrem vorläufigen Abschluss gelangt.
170. Die Lebenswelt der Magyaren in der pontischen Steppe, jenem weiten Gebiet nördlich des Schwarzen Meeres, ist damit in ihren wesentlichen Zügen umrissen.
171. Ihre Wirtschaft, ihre Gesellschaft, ihre politische Ordnung und ihre Kultur sind nacheinander dargestellt worden.
172. Ihre Beziehungen zu den mächtigen Nachbarn und die Zeugnisse, die von ihnen berichten, sind ebenfalls eingehend betrachtet worden.
173. Aus all diesen Bestandteilen fügt sich nun das vollständige Bild des Lebens in Levedia zusammen.
174. Dieses Bild bildet zugleich die unentbehrliche Grundlage für das Verständnis der folgenden Ereignisse.
175. Denn aus genau diesem Leben in Levedia erwuchs jener Aufbruch, der die Magyaren schließlich nach Westen führen sollte.
176. Die in Levedia gewonnenen Kräfte, Erfahrungen und Verbindungen trugen den Verband auf seinem weiteren, langen Weg.
177. So weist das Leben in Levedia weit über sich selbst hinaus, auf die kommende Wanderung und auf die spätere Landnahme.
178. Die Darstellung dieses Lebens bildet daher die notwendige Voraussetzung für das Verständnis der gesamten folgenden Zeit.
179. Mit dem Abschluss dieser Darstellung ist der Blick nun frei für die nächste Stufe in der langen Geschichte der Magyaren.
180. Denn aus der pontischen Steppe führte der Weg des Verbandes unaufhaltsam weiter nach Westen, dem nächsten Aufbruch und einer gänzlich neuen Heimat entgegen.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.