4.1 – A pogány magyarok: hit és szertartások a megtérés előtt – Heidnische Ungarn: Glaube und Rituale vor der Bekehrung
1. A pogány magyarok hite és rituáléi csak akkor rekonstruálhatók, ha eltekintünk attól a feltételezéstől, hogy kereszténység előtti vallásuk egy összefüggő, írásban rögzített tanrendszer lett volna. – Der Glaube und die Rituale der heidnischen Ungarn lassen sich nur rekonstruieren, wenn man sich von der Vorstellung löst, ihre vorchristliche Religion sei ein zusammenhängendes, schriftlich fixiertes Lehrgebäude gewesen.
2. Inkább egy élő, elképzelésekből, szokásokból és kultikus cselekményekből álló hálózatról volt szó, amelyet szájhagyomány útján adtak át, és amely évszázadok alatt átalakuláson ment keresztül. – Es handelte sich vielmehr um ein lebendiges Geflecht aus Vorstellungen, Bräuchen und kultischen Handlungen, das mündlich weitergegeben wurde und sich über Jahrhunderte gewandelt hatte.
3. E hitvilág rekonstruálása nehéz, mert a pogány magyarokról nem maradtak fenn írásos saját beszámolók. – Die Rekonstruktion dieser Glaubenswelt ist schwierig, weil keine schriftlichen Selbstzeugnisse der heidnischen Magyaren erhalten geblieben sind.
4. Szinte minden, amit az ókori magyar vallásról tudunk, későbbi, már keresztény befolyás alatt álló forrásokból vagy közvetett következtetésekből származik. – Fast alles, was man über die altungarische Religion weiß, stammt aus späteren, bereits christlich geprägten Quellen oder aus indirekten Rückschlüssen.
5. Ez a forráshelyzet minden leírást óvatos rekonstrukcióvá tesz, amelyben a biztos tudás és a valószínű feltételezések szorosan egymás mellett állnak. – Diese Quellenlage macht jede Darstellung zu einem Stück vorsichtiger Rekonstruktion, in der gesichertes Wissen und plausible Vermutung dicht beieinanderliegen.
6. A legfontosabb megközelítéseket a nyelvösszehasonlítás, a néprajz, a régészet és a keresztény krónikások kevés feljegyzései kínálják. – Die wichtigsten Zugänge bieten der Sprachvergleich, die Volkskunde, die Archäologie und die wenigen Notizen christlicher Chronisten.
7. A nyelvösszehasonlítás kihasználja, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, és rokonságban áll a nyugat-szibériai vogulok és kelet-jakok nyelveivel. – Der Sprachvergleich nutzt aus, dass die ungarische Sprache zur finnougrischen Familie gehört und mit den Sprachen der Wogulen und Ostjaken in Westsibirien verwandt ist.
8. A vallási fogalmak közös szógyökereiből nyerhetők utalások a közös, ősi hiedelmekre. – Aus gemeinsamen Wortwurzeln religiöser Begriffe lassen sich Hinweise auf gemeinsame uralte Glaubensvorstellungen gewinnen.
9. A néprajztudomány pedig a 19. és 20. században olyan szokásokat, mondásokat és elbeszéléseket gyűjtött össze, amelyekben a kereszténység előtti hiedelmek maradványait feltételezik. – Die Volkskunde wiederum sammelte im 19. und 20. Jahrhundert Bräuche, Sprüche und Erzählungen, in denen man Reste vorchristlicher Vorstellungen vermutet.
10. Az ilyen következtetések azonban vitatottak, mivel a pogány és keresztény rétegek az évszázadok során erősen összekeveredtek a néphitben. – Solche Rückschlüsse sind allerdings umstritten, weil sich heidnische und christliche Schichten im Volksglauben über die Jahrhunderte stark vermischt haben.
11. Ezen fenntartások ellenére kirajzolódik egy alapkép, amely az ómagyar vallást a bel-ázsiai, sámánisztikus jellegű vallások nagy csoportjába sorolja. – Trotz dieser Vorbehalte zeichnet sich ein Grundbild ab, das die altungarische Religion in die große Gruppe der schamanistisch geprägten Religionen Innerasiens einordnet.
12. A sámánizmus itt nem egységes hitrendszert jelöl, hanem egy olyan vallási gyakorlatot, amelyben bizonyos szakértők közvetítőként lépnek fel az emberek és a szellemvilág között. – Schamanismus bezeichnet dabei kein einheitliches Glaubenssystem, sondern eine religiöse Praxisform, in der bestimmte Spezialisten als Mittler zwischen Menschen und Geisterwelt auftreten.
13. A régi hit szerint ezek a szakértők transzba tudtak esni, és lelkükkel más világokba utazhattak, hogy ott tárgyaljanak a szellemekkel. – Diese Spezialisten konnten nach altem Glauben in Trance treten und mit ihrer Seele in andere Welten reisen, um dort mit Geistern zu verhandeln.
14. Magyarul ezt a sámán papot a „táltos” szóval jelölik, amely a modernkori néphagyományban is fennmaradt. – Im Ungarischen wird dieser schamanische Priester mit dem Wort táltos bezeichnet, das bis in die Volksüberlieferung der Neuzeit fortlebte.
15. A táltost születésétől fogva kiválasztottnak tartották, gyakran valamilyen testi jellemző, például felesleges fogak vagy csontok alapján lehetett felismerni. – Der táltos galt als von Geburt an auserwählt, oft erkennbar an einem körperlichen Merkmal wie überzähligen Zähnen oder Knochen.
16. A hagyomány szerint a leendő táltosnak súlyos betegséget vagy lelki megrázkódtatást kellett átélnie, mielőtt elfogadta volna hivatását. – Nach der Überlieferung musste der künftige táltos eine Phase schwerer Krankheit oder seelischer Zerrissenheit durchleben, ehe er seine Berufung annahm.
17. Ez az úgynevezett beavatási betegség nagyon hasonló formában megtalálható a szibériai népeknél is, és erős érvnek számít a sámánisztikus eredet mellett. – Diese sogenannte Initiationskrankheit findet sich in ganz ähnlicher Form bei sibirischen Völkern und gilt als starkes Argument für die schamanistische Herkunft.
18. A magyarok elképzelése szerint a hívott személy e válság idején szellemek által végrehajtott szimbolikus széttöredezést és újraösszeállítást élt át. – Während dieser Krise erlebte der Berufene in der Vorstellung der Magyaren eine symbolische Zerstückelung und Wiederzusammensetzung seines Körpers durch Geister.
19. Csak ezt a belső átalakulást követően tartották képesnek a túlvilági erők irányítására. – Erst nach dieser inneren Wandlung galt er als fähig, die Kräfte der jenseitigen Welt zu beherrschen.
20. A táltos tehát tudását nem csupán tanítás útján szerezte meg, hanem a hivatás belső élményén keresztül. – Der táltos erlangte sein Wissen also nicht durch Lehre allein, sondern durch ein verinnerlichtes Erlebnis der Berufung.
21. Feladatai közé tartozott a betegségek gyógyítása, a jövő megjóslása és a közösség és a szellemek közötti közvetítés. – Zu seinen Aufgaben zählten das Heilen von Krankheiten, das Wahrsagen der Zukunft und das Vermitteln zwischen der Gemeinschaft und den Geistern.
22. Befolyásolni tudta az időjárást, felkutatta az elveszett tárgyakat, és tájékoztatást adott az elhunytak sorsáról. – Er konnte das Wetter beeinflussen, verlorene Gegenstände aufspüren und über das Schicksal von Verstorbenen Auskunft geben.
23. Trance-állapotban a táltos állítólag egy szellemi lovon vagy állati alakban utazott a felső vagy az alsó világba. – In Trance soll der táltos auf einem geistigen Pferd oder in Tiergestalt in die obere oder untere Welt gereist sein.
24. Ezt az utazást gyakran ritmikus dobolás, tánc és monoton ének kísérte, amelyek megkönnyítették az átmenetet a megváltozott tudatállapotba. – Diese Reise wurde häufig von rhythmischem Trommeln, Tanz und monotonem Gesang begleitet, die den Übergang in den veränderten Bewusstseinszustand erleichterten.
25. A dobot a sámán legfontosabb eszközének tartották, és néha a szellemvilágba vezető útján használt lovaként értelmezték. – Die Trommel galt als wichtigstes Werkzeug des Schamanen und wurde mitunter als sein Reittier in die Geisterwelt gedeutet.
26. Hogy az ókori magyar táltosok valóban használtak-e ilyen dobokat, a forrásokból nem bizonyítható egyértelműen, de valószínűnek tekinthető. – Ob die altungarischen táltos solche Trommeln tatsächlich verwendeten, ist aus den Quellen nicht eindeutig zu belegen, gilt aber als wahrscheinlich.
27. Visszatérő motívum két állati alakot öltött táltos – például bikák vagy csődörök – küzdelme, amelynek kimenetele a szerencséről vagy a balszerencséről döntött. – Ein wiederkehrendes Motiv ist der Kampf zweier táltos in Tiergestalt, etwa als Stiere oder Hengste, deren Ausgang über Glück oder Unglück entschied.
28. Ez a motívum a későbbi magyar mondákban és mesékben is fennmaradt, és a sámánisztikus elképzelések egyértelmű visszhangjának tekinthető. – Dieses Motiv hat sich bis in spätere Sagen und Märchen Ungarns erhalten und gilt als deutlicher Nachhall schamanistischer Vorstellungen.
29. A táltos mellett a magyarok feltehetően ismertek más vallási szakembereket is, akiknek mindegyikének megvolt a maga sajátos funkciója. – Neben dem táltos kannten die Ungarn vermutlich weitere religiöse Spezialisten mit jeweils eigenen Funktionen.
30. Ide tartozhattak jósok, varázslók és gyógyítók, akiknek szerepei részben átfedték egymást. – Dazu gehörten möglicherweise Wahrsager, Zauberkundige und Heiler, deren Rollen sich teilweise überschnitten.
31. E funkciók pontos elhatárolását ma már alig lehet rekonstruálni, mivel a kifejezéseket a későbbi forrásokban homályosan használják. – Die genaue Abgrenzung dieser Funktionen lässt sich heute kaum noch rekonstruieren, weil die Begriffe in späteren Quellen unscharf gebraucht werden.
32. A sámánisztikus világkép középpontjában a háromrészes világ elképzelése állt. – Im Zentrum der schamanistischen Weltdeutung stand die Vorstellung einer dreigeteilten Welt.
33. Megkülönböztették a felső, égi világot, a középső, emberek világát és az alsó, halottak és föld alatti erők világát. – Man unterschied eine obere Himmelswelt, die mittlere Welt der Menschen und eine untere Welt der Toten und unterirdischen Mächte.
34. A régi hiedelmek szerint ezt a három szintet egy tengely kötötte össze, amelyet gyakran világfaként képzeltek el. – Diese drei Ebenen waren nach altem Glauben durch eine Achse miteinander verbunden, die man sich oft als Weltenbaum vorstellte.
35. A világfa – amelyet a magyar néphitben életfának vagy világfának neveztek – gyökereivel áthatolt az alvilágon, koronájával pedig az égig ért. – Der Weltenbaum, im ungarischen Volksglauben als életfa oder világfa bekannt, durchzog mit seinen Wurzeln die Unterwelt und mit seiner Krone den Himmel.
36. A hagyomány szerint ágain a Nap és a Hold ült, törzsén pedig a sámán felkapaszkodhatott a világok között. – Auf seinen Ästen saßen nach der Überlieferung Sonne und Mond, und an seinem Stamm konnte der Schamane zwischen den Welten emporsteigen.
37. A világfa motívuma összeköti a magyar képzeletvilágot számos eurázsiai sztyepp- és erdei nép mítoszaival. – Das Motiv des Weltenbaums verbindet die ungarische Vorstellungswelt mit den Mythen zahlreicher eurasischer Steppen- und Waldvölker.
38. Az általános vélekedés szerint mindezt egy legfőbb égisten uralta, akinek a neve vitatott. – Über dem Ganzen stand nach verbreiteter Annahme eine höchste Himmelsgottheit, deren Name umstritten ist.
39. Egyes kutatók az „Isten” szóban – amely a mai magyar nyelvben egyszerűen Istent jelent – e égisten ősi nevét látják. – Manche Forscher sehen in dem Wort Isten, das im heutigen Ungarisch schlicht Gott bedeutet, einen altererbten Namen dieser Himmelsgottheit.
40. Az „Isten” szó eredete azonban nem egyértelmű, és a nyelvészetben ellentmondásos viták tárgyát képezi. – Die Herkunft des Wortes Isten ist jedoch nicht zweifelsfrei geklärt und wird in der Sprachwissenschaft kontrovers diskutiert.
41. A török népekkel való összehasonlítások arra utalnak, hogy a magyarok esetleg a török Tengrihez hasonló égistenet imádtak. – Vergleiche mit den Türkvölkern legen nahe, dass die Magyaren möglicherweise eine Himmelsgottheit nach Art des türkischen Tengri verehrten.
42. Tengri a sztyepp népeknél az örök kék ég volt, amely a rendet, az uralmat és a sorsot őrizte. – Tengri war bei den Steppenvölkern der ewige blaue Himmel, der über Ordnung, Herrschaft und Schicksal wachte.
43. Hogy a magyarok hasonló formában ismerték-e ezt az égkultuszt, az megalapozott feltételezés marad, nem pedig bizonyított tény. – Ob die Ungarn diesen Himmelskult in ähnlicher Ausprägung kannten, bleibt eine begründete Vermutung, kein gesichertes Wissen.
44. Az égisten mellett a magyarok valószínűleg számos természeti szellemet és alacsonyabb rendű istenséget is imádtak. – Neben der Himmelsgottheit verehrten die Magyaren wahrscheinlich eine Vielzahl von Naturgeistern und niederen Gottheiten.
45. Ezeket a szellemeket hegyekhez, forrásokhoz, folyókhoz, fákhoz és a táj különleges helyeihez kötötték. – Diese Geister wurden mit Bergen, Quellen, Flüssen, Bäumen und besonderen Orten der Landschaft verbunden.
46. Az a hit, hogy a természetet lelkes erők áthatják, animizmusnak nevezik, és ez képezte az ókori magyar vallásosság alapját. – Der Glaube, dass die Natur von beseelten Kräften durchdrungen sei, wird als Animismus bezeichnet und bildete den Grundton der altungarischen Frömmigkeit.
47. Minden folyó, minden liget és minden feltűnő sziklaalakzat egy szellem székhelyének számított, akivel tisztelettel bántak. – Jeder Fluss, jeder Hain und jede auffällige Felsformation konnte als Sitz eines Geistes gelten, dem man mit Respekt begegnete.
48. Különleges tiszteletben részesült feltehetően a tűz és a víz, amelyeket tisztító és életet adó erőknek tartottak. – Besondere Verehrung genossen vermutlich das Feuer und das Wasser, die als reinigende und lebenspendende Mächte galten.
49. A családi tűzhelyen lobogó tűz egyben a ház szent központja és a védő szellemek lakhelye volt. – Das Feuer im Herd der Familie war zugleich heiliger Mittelpunkt des Hauses und Wohnsitz schützender Geister.
50. Súlyos bűnnek számított a tűzhely tüzét beszennyezni vagy gondatlanul eloltani. – Es galt als schwerer Frevel, das Herdfeuer zu verunreinigen oder achtlos auszulöschen.
51. A víznek, különösen a forrásoknak és a folyóknak is gyógyító és tisztító tulajdonságokat tulajdonítottak. – Auch dem Wasser, insbesondere Quellen und Flüssen, schrieb man heilende und reinigende Eigenschaften zu.
52. Kiemelt helyet foglaltak el a hit állatvilágában a ló, a szarvas, a sas és a farkas. – Eine herausragende Stellung in der Tierwelt des Glaubens nahmen Pferd, Hirsch, Adler und Wolf ein.
53. A ló, mint a lovas harcos hű társa, nemcsak gazdasági, hanem vallási szempontból is nagy jelentőséggel bírt. – Das Pferd war als treuer Begleiter des Reiterkriegers nicht nur wirtschaftlich, sondern auch religiös von hoher Bedeutung.
54. A nemes harcosok temetésén gyakran feláldozták a lovat, és azt a halottal együtt vagy mellé temették el. – Beim Begräbnis vornehmer Krieger wurde häufig das Reitpferd geopfert und mit dem Toten oder neben ihm bestattet.
55. A földhódítás korából származó régészeti leletek számos lótemetéssel igazolják ezt a szokást. – Archäologische Funde aus der Zeit der Landnahme bestätigen diese Sitte durch zahlreiche Pferdebestattungen.
56. Gyakran csak a ló egyes részeit, nevezetesen a koponyát és a lábcsontokat a szőrzettel együtt helyezték a halott mellé, ami a „részleges temetés” néven ismert szokás. – Oft legte man dem Toten nur Teile des Pferdes bei, nämlich Schädel und Beinknochen samt Fell, ein als Teilbestattung bezeichneter Brauch.
57. Ez a gyakorlat arra utal, hogy a lónak kellett volna elvinni a halottat az túlvilágba vezető útjára. – Diese Praxis deutet darauf hin, dass das Pferd den Verstorbenen auf seiner Reise in die jenseitige Welt tragen sollte.
58. A szarvas a magyar mondavilágban szent állatként és útmutatóként jelenik meg, legismertebb formájában a Csodaszarvas-mondában. – Der Hirsch erscheint in der ungarischen Sagenwelt als heiliges Tier und Wegweiser, am bekanntesten in der Sage vom Wunderhirsch.
59. E hagyomány szerint Hunor és Magor testvérek egy csodálatos szarvastehén nyomába eredtek, amely új legelőkre vezette őket. – Nach dieser Überlieferung folgten die Brüder Hunor und Magor einer wunderbaren Hirschkuh, die sie in neue Weidegründe führte.
60. A legenda későbbi, részben tudományos hatásokkal átformált elbeszélésnek számít, de feltehetően őrzi az ősi totem- és eredetképzetek lényegét. – Die Sage gilt als spätere, teils gelehrt überformte Erzählung, bewahrt aber vermutlich einen Kern alter Totem- und Ursprungsvorstellungen.
61. A sas vagy a sólyom kiemelkedő szerepet játszott az Árpád-ház uralkodó nemzetségének eredetlegendájában. – Der Adler oder Falke spielte eine herausragende Rolle in der Herkunftssage des herrschenden Geschlechts der Árpáden.
62. A középkori krónikások beszámolója szerint Emese hercegnőnek álmában megjelent egy Turul nevű ragadozó madár. – Nach dem Bericht mittelalterlicher Chronisten erschien der Fürstenmutter Emese im Traum ein Raubvogel namens Turul.
63. Ez a Turul megjósolta neki, hogy méhéből dicsőséges uralkodók sora fog származni. – Dieser Turul kündigte ihr an, dass aus ihrem Schoß eine Linie ruhmreicher Herrscher hervorgehen werde.
64. A Turul így a uralkodó dinasztia mitikus ősmadarává és védőjelképévé vált. – Der Turul wurde so zum mythischen Ahnvogel und Schutzzeichen der herrschenden Dynastie.
65. Ebben a képzeletbeli elképzelésben tükröződik az a széles körben elterjedt motívum, miszerint egy uralkodói nemzetség egy szent állattól származik. – In dieser Vorstellung spiegelt sich das verbreitete Motiv der Abstammung eines Herrschergeschlechts von einem heiligen Tier wider.
66. Az ilyen származási mítoszok a hatalom legitimálását szolgálták, és az uralmat a természetfeletti rendhez kötötték. – Solche Abstammungsmythen dienten der Legitimation von Macht und banden die Herrschaft an die übernatürliche Ordnung.
67. Emese álma emellett a csodás fogantatás motívumát is hordozza, amely számos alapítólegendában visszatér. – Der Traum der Emese trägt zudem das Motiv der wundersamen Empfängnis, das in vielen Gründungssagen wiederkehrt.
68. Az ókori magyar vallás központi eleme az ősök és az elhunyt elődök tisztelete volt. – Ein zentrales Element der altungarischen Religion war die Verehrung der Ahnen und der verstorbenen Vorfahren.
69. Úgy hitték, hogy a halottak halála után nem tűntek el teljesen, hanem szellemekként tovább éltek. – Man glaubte, dass die Toten nach ihrem Ableben nicht völlig verschwanden, sondern als Geister fortexistierten.
70. Ezek az ősök szellemei védelmet és jólétet biztosíthattak a nemzetségnek, de ha elhanyagolták őket, bajt is hozhattak. – Diese Ahnengeister konnten der Sippe Schutz und Wohlstand gewähren, aber auch Unheil bringen, wenn man sie vernachlässigte.
71. Ezért a halottkultusz rendszeres ápolása az élők fontos vallási és társadalmi kötelessége volt. – Daher war die regelmäßige Pflege des Totenkults eine wichtige religiöse und soziale Pflicht der Lebenden.
72. Ételt és italt áldoztak fel az elhunytaknak, és az év bizonyos napjain megemlékeztek róluk. – Man brachte den Verstorbenen Speise- und Trankopfer dar und gedachte ihrer an bestimmten Tagen des Jahres.
73. A lélek továbbélésének elképzelése egyértelműen megmutatkozik a temetkezési szokások gondosságában. – Die Vorstellung von der Fortdauer der Seele zeigt sich deutlich in der Sorgfalt der Bestattungssitten.
74. A halottak mellé fegyvereket, ékszereket, szerszámokat és élelmiszereket tettek a sírba, hogy a túlvilágon semmiben se szenvedjenek hiányt. – Den Toten gab man Waffen, Schmuck, Werkzeuge und Nahrungsmittel mit ins Grab, damit es ihnen im Jenseits an nichts fehle.
75. A nők gyakran ékszereket és háztartási eszközöket kaptak, a férfiak pedig fegyvereiket és lovas felszerelésüket sírmellékletként. – Frauen erhielten häufig Schmuck und Gerätschaften, Männer ihre Waffen und Reitausrüstung als Grabbeigaben.
76. Ezek a sírmellékletek tanúsítják azt a hitet, hogy a halott a túlvilágon is folytatta szokásos társadalmi helyzetét és tevékenységeit. – Diese Beigaben belegen den Glauben an ein Weiterleben, in dem der Verstorbene seinen gewohnten Stand und seine Tätigkeiten fortsetzte.
77. A lélekről alkotott elképzelés valószínűleg nem volt egységes, hanem a lélek több alkotóelemét ismerte. – Die Vorstellung von der Seele war dabei vermutlich nicht einheitlich, sondern kannte mehrere Seelenbestandteile.
78. Hasonló népek megkülönböztették a légzéshez kötött életerőt és a szabad lelket, amely alvás vagy halál során elhagyhatta a testet. – Vergleichbare Völker unterschieden eine an den Atem gebundene Lebensseele und eine freie Seele, die den Körper im Schlaf oder Tod verlassen konnte.
79. A hiedelem szerint ez a szabad lélek állati alakban, árnyékként vagy leheletként is megjelenhetett. – Diese freie Seele konnte sich nach dem Glauben in Tiergestalt zeigen oder als Schatten und Hauch erscheinen.
80. A sámán éppen a szabad lélek mozgékonyságát használta fel a szellemvilágba tett utazásaihoz. – Der Schamane nutzte gerade die Beweglichkeit der freien Seele für seine Reisen in die Geisterwelt.
81. A területet elfoglaló magyarok temetkezési szokásait ma számos feltárt temetkezési terület segítségével jól tanulmányozhatjuk. – Die Bestattungsbräuche der landnehmenden Ungarn lassen sich heute durch zahlreiche ausgegrabene Gräberfelder gut studieren.
82. A halottakat általában kinyújtott háton temették el, gyakran kelet felé fordított fejjel vagy tekintettel. – Die Toten wurden in der Regel in gestreckter Rückenlage beigesetzt, häufig mit nach Osten gerichtetem Kopf oder Blick.
83. A sírok keleti tájolását a felkelő nap imádatával és a túlvilág irányával hozzák összefüggésbe. – Die Ostung der Gräber wird mit der Verehrung der aufgehenden Sonne und der Richtung der jenseitigen Welt in Verbindung gebracht.
84. A tekintélyes sírokban művészien kidolgozott fémcsatokat, kardokat, íjalkatrészeket és díszes öveket találtak. – In vornehmen Gräbern fanden sich kunstvoll gearbeitete Metallbeschläge, Säbel, Bogenteile und verzierte Gürtel.
85. Különösen jellegzetesek az ezüst és aranyozott csatok, amelyeken növényi indák és pálmaleveles minták láthatók. – Besonders charakteristisch sind silberne und vergoldete Beschläge mit Pflanzenranken und Palmettenmustern.
86. Ez a fémmegmunkálási művészet egy saját képnyelvvel rendelkező, magasan fejlett sztyeppek kultúrájának kifejeződésének számít. – Diese Kunst der Metallarbeit gilt als Ausdruck einer hochentwickelten Steppenkultur mit eigener Bildsprache.
87. A női sírokban gyakran találnak hajgyűrűket, fülbevalókat és szerelvényeket, amelyek egykor ruhákat és fejdíszeket díszítettek. – In den Frauengräbern finden sich oft Haarringe, Ohrgehänge und Beschläge, die einst Kleidung und Kopfschmuck zierten.
88. A temetés során fontos szerepet játszott a halottért való siratás, amelyet erre a célra kijelölt siratók adtak elő. – Bei der Bestattung spielte die Klage um den Toten eine wichtige Rolle, die von eigens dafür bestimmten Klagenden vorgetragen werden konnte.
89. A halotti lakoma, amelyen a gyászolók együtt ettek és ittak, összekötötte az élőket az elhunyttal. – Das Totenmahl, bei dem die Trauergemeinde gemeinsam aß und trank, verband die Lebenden mit dem Verstorbenen.
90. A sír fölé egyes helyeken kis dombokat emeltek, vagy jeleket helyeztek el, hogy a helyet tartósan megjelöljék. – Über dem Grab errichtete man mancherorts kleine Hügel oder setzte Zeichen, um den Ort dauerhaft kenntlich zu machen.
91. A földi temetés mellett egyes rokon népek korábbi korszakaira a hamvasztás is jellemző volt, amely azonban a területet elfoglaló magyarok körében háttérbe szorult. – Neben der Erdbestattung ist für frühere Phasen mancher verwandter Völker auch die Brandbestattung belegt, die bei den landnehmenden Ungarn jedoch zurücktrat.
92. A temetkezési szokások változása feltehetően a túlvilágról alkotott elképzelések mélyebb változásait tükrözi. – Der Wechsel der Bestattungssitten spiegelt vermutlich tiefere Veränderungen in den Jenseitsvorstellungen wider.
93. A vallási élet egyik fontos területe az áldozat volt, amellyel a szellemeket és az istenségeket kedvező hangulatba hozták. – Ein wichtiges Feld des religiösen Lebens war das Opfer, mit dem man Geister und Gottheiten gnädig stimmte.
94. Főként állatokat áldoztak fel, elsősorban lovakat, emellett szarvasmarhákat, juhokat és más háziállatokat. – Geopfert wurden vor allem Tiere, allen voran das Pferd, daneben Rinder, Schafe und andere Haustiere.
95. A lóáldozat különösen értékes ajándéknak számított, és olyan fontos alkalmakra tartogatták, mint a szövetségek, a temetések és a nagy ünnepek. – Das Pferdeopfer galt als besonders kostbare Gabe und war hohen Anlässen wie Bündnissen, Begräbnissen und großen Festen vorbehalten.
96. Az áldozat során az állatot rituálisan levágták, vérét és bizonyos részeit az erőknek felajánlották, a maradékot pedig közösen elfogyasztották. – Beim Opfer wurde das Tier rituell geschlachtet, sein Blut und bestimmte Teile den Mächten dargebracht, der Rest gemeinsam verzehrt.
97. Ily módon az áldozati lakoma összekötötte a közösséget egymással és a túlvilággal. – Auf diese Weise verband das Opfermahl die Gemeinschaft untereinander und mit der jenseitigen Welt.
98. Az ünnepélyes kötelékek egy különleges formája volt a vérszerződés, amellyel a szövetségeket pecsételték meg. – Eine besondere Form der feierlichen Bindung war der Blutschwur, mit dem Bündnisse besiegelt wurden.
99. A középkori krónikások beszámolója szerint az úgynevezett vérszerződés során a törzsfők felvágták az ereiket, és vérüket egy edénybe folyatták. – Nach dem Bericht mittelalterlicher Chronisten ritzten sich die Stammesführer beim sogenannten Blutvertrag die Adern und ließen ihr Blut in ein Gefäß fließen.
100. Ezt az összekevert vért, amelyet gyakran borral kevertek össze, a résztvevők megitták, hogy megszeghetetlen hűségre kötelezzék magukat. – Dieses vermischte Blut, oft mit Wein verbunden, tranken die Beteiligten, um sich zu unverbrüchlicher Treue zu verpflichten.
101. A hét törzsfőnök által kötött, hagyományosan átadott vérszerződés a magyar törzsszövetség alapító okiratának számít. – Der überlieferte Blutvertrag der sieben Stammesführer, die vér szerződés, gilt als Gründungsakt des ungarischen Stämmebundes.
102. Vitatott kérdés, hogy ez a szerződés valóban a hagyományban rögzített formában jött-e létre, de az alapját képező szokás a sztyepp népek körében jól dokumentált. – Ob dieser Vertrag in der überlieferten Form tatsächlich stattfand, ist umstritten, doch der zugrunde liegende Brauch ist für Steppenvölker gut bezeugt.
103. A vérszerződés jól mutatja, milyen szorosan fonódtak össze a vallási elképzelések és a politikai rend a pogány társadalomban. – Der Blutschwur zeigt, wie eng religiöse Vorstellung und politische Ordnung in der heidnischen Gesellschaft verflochten waren.
104. A vér ontása és megosztása szent jelleget kölcsönzött a szövetségnek, amelyet természetfeletti erők garantáltak. – Das Vergießen und Teilen des Blutes verlieh dem Bündnis eine sakrale, durch übernatürliche Mächte verbürgte Verbindlichkeit.
105. A vallás és a jog hasonló összefonódása mutatkozik meg abban az esküben is, amelyet az ég, a kard vagy a kutya nevére tettek. – Eine ähnliche Verbindung von Religion und Recht zeigt sich im Eid, der unter Anrufung von Himmel, Schwert oder Hund geleistet wurde.
106. A kutyák vagy farkasok felvágása ünnepélyes eskük során több sztyeppei népnál is dokumentálva van, és feltételezhető, hogy a magyaroknál is gyakorolták. – Das Durchschneiden eines Hundes oder Wolfes bei feierlichen Schwüren ist für mehrere Steppenvölker belegt und wird auch für die Ungarn vermutet.
107. Az így esküt tevő az elpusztított állat sorsát hívta magára, amennyiben megszegné az esküt. – Der so Schwörende rief das Schicksal des getöteten Tieres auf sich herab, falls er den Eid brechen sollte.
108. A vallási élet feltehetően az évszakok menetét követte, amely szorosan összefüggött az állattenyésztés igényeivel. – Das religiöse Leben folgte vermutlich einem Jahreslauf, der eng mit den Bedürfnissen der Viehzucht verbunden war.
109. Az ünnepek jelölték az évszakok váltakozását, a csordák felhajtását és lehozását, valamint a gazdasági év fontos állomásait. – Feste markierten den Wechsel der Jahreszeiten, den Auftrieb und Abtrieb der Herden sowie wichtige Stationen des Wirtschaftsjahres.
110. Ilyen alkalmakkor a közösség összegyűlt áldozatok bemutatására, közös étkezésekre, táncokra és versenyekre. – Zu solchen Anlässen versammelte sich die Gemeinschaft zu Opfern, gemeinsamen Mahlzeiten, Tänzen und Wettkämpfen.
111. A források nagyrészt hallgatnak ezeknek az ünnepeknek a pontos időpontjairól és tartalmáról, így sok minden rejtély marad. – Über die genauen Termine und Inhalte dieser Feste schweigen die Quellen weitgehend, sodass vieles im Dunkeln bleibt.
112. Valószínűleg a tavasz és az ősz, mint a pásztori év fordulópontjai, különleges szerepet játszottak az ünnepi naptárban. – Wahrscheinlich spielten Frühjahr und Herbst als Wendepunkte des Hirtenjahres eine besondere Rolle im Festkalender.
113. A törzsszövetség nagy gyűlései is valószínűleg vallási szertartásokhoz kapcsolódtak. – Auch die großen Versammlungen des Stämmebundes dürften mit religiösen Handlungen verbunden gewesen sein.
114. Az ilyen gyűlések a tanácskozást, az igazságszolgáltatást és a kultuszt egy olyan eseménybe egyesítették, amely megerősítette a szövetség egységét. – Solche Versammlungen verbanden Beratung, Rechtsprechung und Kult zu einem Ereignis, das die Einheit des Verbandes bekräftigte.
115. Az egyén életének átmeneti szakaszait is olyan rítusok kísérték, amelyek védelmet és áldást hivatottak biztosítani. – Die Übergänge im Leben des Einzelnen wurden ebenfalls von Riten begleitet, die Schutz und Segen sichern sollten.
116. Gyermek születésekor szokásokkal igyekeztek megóvni az újszülöttet a káros szellemektől és a gonosz szemtől. – Bei der Geburt eines Kindes suchte man durch Bräuche das Neugeborene vor schädlichen Geistern und dem bösen Blick zu bewahren.
117. A névadás jelentős cselekménynek számított, mivel a nevet az ember lényének és sorsának részének tekintették. – Die Namengebung galt als bedeutsamer Akt, da der Name als Teil des Wesens und Schicksals des Menschen verstanden wurde.
118. Egyes nevek állatoktól, növényektől vagy tulajdonságoktól származtak, és céljuk az volt, hogy viselőjüknek azok erejét adják. – Manche Namen waren von Tieren, Pflanzen oder Eigenschaften abgeleitet und sollten dem Träger deren Kräfte verleihen.
119. A fiatal férfi belépése a harcosok világába valószínűleg próbákkal és beavatási rítusokkal járt együtt. – Der Eintritt des jungen Mannes in die Welt der Krieger war wahrscheinlich mit Prüfungen und Initiationsriten verbunden.
120. Az ilyen rítusok megerősítették az új szerepet, és szorosabban beillesztették az egyént a felnőttek közösségébe. – Solche Riten bestätigten die neue Rolle und banden den Einzelnen fester in die Gemeinschaft der Erwachsenen ein.
121. A házasságkötés egyszerre volt vallási és társadalmi cselekmény, amely két nemzetséget kötött össze egymással. – Die Eheschließung war zugleich ein religiöser und ein gesellschaftlicher Akt, der zwei Sippen miteinander verband.
122. Elterjedt volt az úgynevezett menyasszonyvásárlás, amelynek során a vőlegény családja ajándékot adott át a menyasszony családjának. – Verbreitet war der sogenannte Brautkauf, bei dem die Familie des Bräutigams der Familie der Braut eine Gabe entrichtete.
123. A menyasszony elrablása is, gyakran rituális játék formájában, szerepel a rokon népek hagyományában. – Auch das Entführen der Braut, oft als rituelles Spiel, wird in der Überlieferung verwandter Völker genannt.
124. Az esküvői ünnepségek áldozatot, ünnepi lakomát, éneket és táncot ötvöztek egy többnapos ünnepséggé. – Hochzeitsfeste verbanden Opfer, Festmahl, Gesang und Tanz zu einer mehrtägigen Feier.
125. Végül a halál vetett véget az átmeneti rítusok körforgásának, és visszavezetett a részletes temetkezési szokásokhoz. – Der Tod schließlich beendete den Reigen der Übergangsriten und führte zurück zu den ausführlichen Bestattungsbräuchen.
126. Így az egész emberi életet átfogó rítushálózat kísérte az egyént a születéstől a sírig. – So spannte sich über das ganze Menschenleben ein Netz aus Riten, das den Einzelnen von der Geburt bis zum Grab begleitete.
127. E szokások visszatérő célja a káros erők és a baljós szellemek elhárítása volt. – Ein wiederkehrendes Anliegen dieser Bräuche war die Abwehr schädlicher Mächte und unheilbringender Geister.
128. Féltek a gonosz tekintettől, a rossz szavaktól és az ellenséges varázslatoktól, amelyek ellen amuletteket és védőjeleket használtak. – Man fürchtete den bösen Blick, böse Worte und feindliche Zauber, gegen die man Amulette und Schutzzeichen verwendete.
129. Bizonyos tárgyakat, színeket és varázsigéket hatékonynak tartottak az emberekre és az állatokra leselkedő baj elhárításában. – Bestimmte Gegenstände, Farben und Sprüche galten als wirksam, um Unheil von Mensch und Vieh fernzuhalten.
130. A megengedett védelmi mágia és a rettegett káros varázslás közötti határ elmosódott volt, és az adott nézőponttól függött. – Die Grenze zwischen erlaubter Schutzmagie und gefürchteter Schadenszauberei war dabei fließend und vom jeweiligen Standpunkt abhängig.
131. A táltos mellett ezért feltehetően olyan alakokat is ismertek, akiket káros boszorkánysággal gyanúsítottak. – Neben dem táltos kannte man daher vermutlich auch Gestalten, die man der schädlichen Hexerei verdächtigte.
132. A kimondott szó erejébe vetett hit áldásokban, varázsigékben és átkokban nyilvánult meg. – Der Glaube an die Macht des gesprochenen Wortes zeigte sich in Segenssprüchen, Beschwörungen und Verwünschungen.
133. Az ilyen varázsigéket szájhagyomány útján adták át, és bizonyos helyzetekben, például betegség vagy veszély esetén mondták el. – Solche Formeln wurden mündlich überliefert und in bestimmten Situationen wie Krankheit oder Gefahr aufgesagt.
134. A néprajztudomány úgy véli, hogy az ilyen varázsigék maradványait felismeri a későbbi gyógyító és áldó varázsigékben. – Reste solcher Zaubersprüche glaubt die Volkskunde in späteren Heil- und Segensformeln wiederzuerkennen.
135. A magyarok pogány vallása – amennyire megállapítható – nem rendelkezett olyan állandó templomépületekkel, mint a letelepedett kultúrák. – Die heidnische Religion der Ungarn besaß, soweit erkennbar, keine festen Tempelbauten nach dem Vorbild sesshafter Kulturen.
136. A kultusz inkább a szabad természetben, szent helyeken zajlott: ligetekben, forrásoknál, dombokon és különleges fáknál. – Der Kult fand vielmehr an heiligen Orten in der freien Natur statt, an Hainen, Quellen, Hügeln und besonderen Bäumen.
137. A kultusz ezen helyhez kötöttsége illett a lovas nomád magyarok félnomád életmódjához. – Diese Ortsgebundenheit des Kultes passte zur halbnomadischen Lebensweise der reiternomadischen Magyaren.
138. A szent fákat és ligeteket nem szabadott kivágni vagy megrongálni, és különleges védelmet élveztek. – Heilige Bäume und Haine durften nicht gefällt oder beschädigt werden und genossen besonderen Schutz.
139. Az ilyen helyeken áldozatot mutattak be, kendőket vagy szalagokat kötöttek az ágakra, és imádkoztak. – An solchen Stätten brachte man Opfer dar, band Tücher oder Bänder an die Zweige und sprach Gebete.
140. A fák és források kendővel való díszítésének szokása sok régió néphitében hosszú ideig fennmaradt. – Der Brauch, Bäume und Quellen mit Tüchern zu schmücken, hat sich im Volksglauben mancher Regionen lange erhalten.
141. A magyarok pogányságában nem létezett a későbbi egyházhoz hasonló, szilárd hierarchiával rendelkező saját papság. – Eine eigene Priesterschaft mit fester Hierarchie nach Art der späteren Kirche gab es im Heidentum der Ungarn nicht.
142. A vallási tekintély a szakértőknél, például a táltosoknál, valamint a nemzetségi és törzsi vezetőknél volt. – Religiöse Autorität lag bei den Spezialisten wie dem táltos sowie bei den Sippen- und Stammesoberhäuptern.
143. A fejedelem és a törzsi vezetők világi hatalmuk mellett szent funkciókat is betöltöttek. – Der Fürst und die Stammesführer übten neben ihrer weltlichen Macht auch sakrale Funktionen aus.
144. A sztyeppei népek elképzelése szerint az uralkodó kapcsolatban állt az éggel, és társfelelősséget viselt népe jólétéért. – In der Vorstellung der Steppenvölker war der Herrscher mit dem Himmel verbunden und für das Wohlergehen seines Volkes mitverantwortlich.
145. Az uralkodásnak ez a szakrális jellege később megkönnyítette az átmenetet a keresztény királyságra. – Diese sakrale Aufladung der Herrschaft sollte später den Übergang zum christlichen Königtum erleichtern.
146. A magyarok vallási elképzelései ráadásul nem voltak elszigetelve szomszédaikétól, hanem befogadták az idegen hatásokat. – Die religiösen Vorstellungen der Magyaren waren zudem nicht von denen ihrer Nachbarn abgeschottet, sondern nahmen fremde Einflüsse auf.
147. Hosszú vándorlásuk során a sztyeppén a magyarok kapcsolatba kerültek iráni, török és kaukázusi népekkel. – Während ihrer langen Wanderung durch die Steppe kamen die Ungarn mit iranischen, türkischen und kaukasischen Völkern in Berührung.
148. Tőlük egyes elképzeléseket, fogalmakat és szokásokat vettek át, amelyek összekapcsolódtak a régi örökséggel. – Von diesen übernahmen sie einzelne Vorstellungen, Begriffe und Bräuche, die sich mit dem alten Erbe verbanden.
149. A magyarok már a honfoglalás előtt is laza kapcsolatba kerültek a kereszténységgel és a judaizmussal. – Auch mit dem Christentum und dem Judentum kamen die Magyaren schon vor der Landnahme in lockeren Kontakt.
150. A kazár birodalomban, amelynek környezetében a magyarok hosszú ideig éltek, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám egymás mellett létezett. – Das Reich der Chasaren, in dessen Umfeld die Ungarn lange lebten, kannte Judentum, Christentum und Islam nebeneinander.
151. Így a magyarok pogány vallása a Kárpát-medencébe érkezésükkor már egy idegen elemekkel átszőtt, sokrétű képződmény volt. – So war die heidnische Religion der Ungarn bei ihrer Ankunft im Karpatenbecken bereits ein vielschichtiges Gebilde mit fremden Einsprengseln.
152. A Kárpát-medencében a magyarok részben keresztény hitre tért lakossággal találkoztak, amely szlávokból és régebbi csoportok maradványából állt. – Im Karpatenbecken trafen die Magyaren auf eine teils christianisierte Bevölkerung aus Slawen und Resten älterer Gruppen.
153. Ez a találkozás megerősítette a kapcsolatot a keresztény eszmékkel, és előkészítette a későbbi vallásváltást. – Diese Begegnung verstärkte den Kontakt mit christlichen Vorstellungen und bereitete den späteren Religionswechsel vor.
154. Az ómagyar vallás azonban generációkon át a bevándorlók meghatározó hitvilágának maradt. – Die altungarische Religion blieb dennoch über Generationen hinweg die bestimmende Glaubenswelt der Eingewanderten.
155. Értelmet adott az életnek, rendet teremtett a közösségben, és értelmet adott a születésnek, a betegségnek, a háborúnak és a halálnak. – Sie gab dem Leben Sinn, ordnete die Gemeinschaft und deutete Geburt, Krankheit, Krieg und Tod.
156. A kereszténység felvételével ez a hitvilág éles ellentétbe került az új renddel. – Mit der Annahme des Christentums geriet diese Glaubenswelt in scharfen Gegensatz zur neuen Ordnung.
157. A keresztény uralkodók a pogány szokásokat babonának tekintették, és törvényekkel és büntetésekkel léptek fel ellenük. – Die christlichen Herrscher betrachteten die heidnischen Bräuche als Aberglauben und bekämpften sie mit Gesetzen und Strafen.
158. A forrásoknál és fáknál történő áldozatokat, a táltosok tevékenységét és a pogány temetkezési szertartásokat betiltották és üldözték. – Opfer an Quellen und Bäumen, die Tätigkeit der táltos und heidnische Begräbnisriten wurden verboten und verfolgt.
159. A régi hiedelmek azonban nem tűntek el hirtelen, hanem rejtve tovább éltek a néphitben. – Dennoch verschwanden die alten Vorstellungen nicht schlagartig, sondern überdauerten verborgen im Volksglauben.
160. A pogányság számos eleme összefonódott a keresztény szentekkel, ünnepekkel és szokásokkal, és így egy új, vegyes formát hozott létre. – Viele Elemente des Heidentums verbanden sich mit christlichen Heiligen, Festen und Bräuchen zu einer neuen Mischform.
161. Így a források szent védelme keresztény formában élt tovább, például a gyógyforrások tiszteletben tartásaként. – So lebte der heilige Schutz von Quellen unter christlichen Vorzeichen weiter, etwa als Verehrung von Heilbrunnen.
162. A táltos alakja a mondákban és mesékben varázslatos hősként, természetfeletti képességekkel rendelkezve maradt fenn. – Die Gestalt des táltos überdauerte in Sagen und Märchen als zauberkundiger Held mit übernatürlichen Fähigkeiten.
163. A világfa és a csodás állatok motívuma évszázadokon át megmaradt a népi elbeszélő költészetben. – Das Motiv des Weltenbaums und der wundersamen Tiere hielt sich in der erzählenden Volksdichtung über Jahrhunderte.
164. Az ilyen visszhangok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy óvatosan következtessenek a már eltűnt pogány hitvilágra. – Solche Nachklänge erlauben es der Forschung, vorsichtig auf die untergegangene heidnische Glaubenswelt zurückzuschließen.
165. Ugyanakkor óvatosságra intik, mert bennük a pogány és a keresztény örökség elválaszthatatlanul összefonódott. – Zugleich mahnen sie zur Vorsicht, weil sich in ihnen heidnisches und christliches Erbe untrennbar vermischt haben.
166. Az ómagyar vallás kutatása ezért továbbra is az óvatos megközelítés és a megalapozott feltételezések területe marad. – Die Erforschung der altungarischen Religion bleibt daher ein Feld vorsichtiger Annäherung und begründeter Vermutung.
167. Biztos megállapítások elsősorban ott tehetők, ahol a régészet, a nyelvösszehasonlítás és a hagyomány egymást kölcsönösen alátámasztják. – Gesicherte Aussagen lassen sich vor allem dort treffen, wo Archäologie, Sprachvergleich und Überlieferung sich gegenseitig stützen.
168. Különösen jól dokumentáltak a temetkezési szokások, a lóáldozatok és a sámánisztikus világnézet alapvonásai. – Besonders gut belegt sind die Bestattungssitten, die Pferdeopfer und die Grundzüge der schamanistischen Weltdeutung.
169. Kevésbé bizonyosak az istenségek pontos nevei, az istenek világának felépítése és az ünnepi naptár részletei. – Weniger sicher sind die genauen Namen der Gottheiten, der Aufbau des Götterhimmels und die Einzelheiten des Festkalenders.
170. Ez a bizonytalanság nem csupán a kutatás hiányossága, hanem e vallás szóbeli, írás nélküli jellegének következménye is. – Diese Unsicherheit ist kein Mangel der Forschung allein, sondern Folge der mündlichen, schriftlosen Natur dieser Religion.
171. Ami megmarad, az egy olyan hitvilág képe, amely mélyen gyökerezett az eurázsiai sztyeppén. – Was bleibt, ist das Bild einer Glaubenswelt, die tief in der eurasischen Steppe verwurzelt war.
172. Ebben ötvöződött az ég imádata, a természet lelkesítése és az ősökhöz fűződő szoros kötődés. – In ihr verbanden sich die Verehrung des Himmels, die Beseeltheit der Natur und die enge Bindung an die Ahnen.
173. A lovas harcos, a lova és az íja ugyanolyan központi szerepet játszottak, mint a sámán és a szellemvilágba tett utazása. – Der reitende Krieger, sein Pferd und sein Bogen standen ebenso im Zentrum wie der Schamane mit seiner Reise in die Geisterwelt.
174. Ez a vallás egy vándorló, harcos és állattenyésztő életmódhoz igazodott. – Diese Religion war auf eine bewegliche, kriegerische und viehzüchtende Lebensweise zugeschnitten.
175. Az letelepedett életmódra és a keresztény államra való áttéréssel elvesztette társadalmi alapját. – Mit dem Übergang zur Sesshaftigkeit und zum christlichen Staat verlor sie ihre tragende gesellschaftliche Grundlage.
176. A vallásváltás ezért egyúttal az egész életrend mélyreható átalakulását is jelentette. – Der Wechsel der Religion war daher zugleich ein tiefgreifender Wandel der gesamten Lebensordnung.
177. A pogány kiindulási helyzet megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérhessük e fordulat erejét. – Das Verständnis der heidnischen Ausgangslage ist die Voraussetzung dafür, die Wucht dieses Umbruchs zu ermessen.
178. Csak az ősi hitvilág fényében válik világossá, milyen alkalmazkodási erőfeszítést követelt meg a keresztényesítés a magyaroktól. – Erst vor dem Hintergrund der alten Glaubenswelt wird deutlich, welche Anpassungsleistung die Christianisierung von den Ungarn verlangte.
179. A kereszténység előtti vallás így minden magyar megtérési történet bemutatásának elengedhetetlen kiindulópontját képezi. – Die vorchristliche Religion bildet so den notwendigen Ausgangspunkt jeder Darstellung der ungarischen Bekehrungsgeschichte.
180. Ez jelzi a hosszú sztyeppei múlt végét és az európai latin-keresztény világ felé való fordulás kezdetét. – Sie markiert das Ende einer langen Steppenvergangenheit und den Beginn der Hinwendung zur lateinisch-christlichen Welt Europas.
(aufklappen)magyar
1. A pogány magyarok hite és rituáléi csak akkor rekonstruálhatók, ha eltekintünk attól a feltételezéstől, hogy kereszténység előtti vallásuk egy összefüggő, írásban rögzített tanrendszer lett volna.
2. Inkább egy élő, elképzelésekből, szokásokból és kultikus cselekményekből álló hálózatról volt szó, amelyet szájhagyomány útján adtak át, és amely évszázadok alatt átalakuláson ment keresztül.
3. E hitvilág rekonstruálása nehéz, mert a pogány magyarokról nem maradtak fenn írásos saját beszámolók.
4. Szinte minden, amit az ókori magyar vallásról tudunk, későbbi, már keresztény befolyás alatt álló forrásokból vagy közvetett következtetésekből származik.
5. Ez a forráshelyzet minden leírást óvatos rekonstrukcióvá tesz, amelyben a biztos tudás és a valószínű feltételezések szorosan egymás mellett állnak.
6. A legfontosabb megközelítéseket a nyelvösszehasonlítás, a néprajz, a régészet és a keresztény krónikások kevés feljegyzései kínálják.
7. A nyelvösszehasonlítás kihasználja, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, és rokonságban áll a nyugat-szibériai vogulok és kelet-jakok nyelveivel.
8. A vallási fogalmak közös szógyökereiből nyerhetők utalások a közös, ősi hiedelmekre.
9. A néprajztudomány pedig a 19. és 20. században olyan szokásokat, mondásokat és elbeszéléseket gyűjtött össze, amelyekben a kereszténység előtti hiedelmek maradványait feltételezik.
10. Az ilyen következtetések azonban vitatottak, mivel a pogány és keresztény rétegek az évszázadok során erősen összekeveredtek a néphitben.
11. Ezen fenntartások ellenére kirajzolódik egy alapkép, amely az ómagyar vallást a bel-ázsiai, sámánisztikus jellegű vallások nagy csoportjába sorolja.
12. A sámánizmus itt nem egységes hitrendszert jelöl, hanem egy olyan vallási gyakorlatot, amelyben bizonyos szakértők közvetítőként lépnek fel az emberek és a szellemvilág között.
13. A régi hit szerint ezek a szakértők transzba tudtak esni, és lelkükkel más világokba utazhattak, hogy ott tárgyaljanak a szellemekkel.
14. Magyarul ezt a sámán papot a „táltos” szóval jelölik, amely a modernkori néphagyományban is fennmaradt.
15. A táltost születésétől fogva kiválasztottnak tartották, gyakran valamilyen testi jellemző, például felesleges fogak vagy csontok alapján lehetett felismerni.
16. A hagyomány szerint a leendő táltosnak súlyos betegséget vagy lelki megrázkódtatást kellett átélnie, mielőtt elfogadta volna hivatását.
17. Ez az úgynevezett beavatási betegség nagyon hasonló formában megtalálható a szibériai népeknél is, és erős érvnek számít a sámánisztikus eredet mellett.
18. A magyarok elképzelése szerint a hívott személy e válság idején szellemek által végrehajtott szimbolikus széttöredezést és újraösszeállítást élt át.
19. Csak ezt a belső átalakulást követően tartották képesnek a túlvilági erők irányítására.
20. A táltos tehát tudását nem csupán tanítás útján szerezte meg, hanem a hivatás belső élményén keresztül.
21. Feladatai közé tartozott a betegségek gyógyítása, a jövő megjóslása és a közösség és a szellemek közötti közvetítés.
22. Befolyásolni tudta az időjárást, felkutatta az elveszett tárgyakat, és tájékoztatást adott az elhunytak sorsáról.
23. Trance-állapotban a táltos állítólag egy szellemi lovon vagy állati alakban utazott a felső vagy az alsó világba.
24. Ezt az utazást gyakran ritmikus dobolás, tánc és monoton ének kísérte, amelyek megkönnyítették az átmenetet a megváltozott tudatállapotba.
25. A dobot a sámán legfontosabb eszközének tartották, és néha a szellemvilágba vezető útján használt lovaként értelmezték.
26. Hogy az ókori magyar táltosok valóban használtak-e ilyen dobokat, a forrásokból nem bizonyítható egyértelműen, de valószínűnek tekinthető.
27. Visszatérő motívum két állati alakot öltött táltos – például bikák vagy csődörök – küzdelme, amelynek kimenetele a szerencséről vagy a balszerencséről döntött.
28. Ez a motívum a későbbi magyar mondákban és mesékben is fennmaradt, és a sámánisztikus elképzelések egyértelmű visszhangjának tekinthető.
29. A táltos mellett a magyarok feltehetően ismertek más vallási szakembereket is, akiknek mindegyikének megvolt a maga sajátos funkciója.
30. Ide tartozhattak jósok, varázslók és gyógyítók, akiknek szerepei részben átfedték egymást.
31. E funkciók pontos elhatárolását ma már alig lehet rekonstruálni, mivel a kifejezéseket a későbbi forrásokban homályosan használják.
32. A sámánisztikus világkép középpontjában a háromrészes világ elképzelése állt.
33. Megkülönböztették a felső, égi világot, a középső, emberek világát és az alsó, halottak és föld alatti erők világát.
34. A régi hiedelmek szerint ezt a három szintet egy tengely kötötte össze, amelyet gyakran világfaként képzeltek el.
35. A világfa – amelyet a magyar néphitben életfának vagy világfának neveztek – gyökereivel áthatolt az alvilágon, koronájával pedig az égig ért.
36. A hagyomány szerint ágain a Nap és a Hold ült, törzsén pedig a sámán felkapaszkodhatott a világok között.
37. A világfa motívuma összeköti a magyar képzeletvilágot számos eurázsiai sztyepp- és erdei nép mítoszaival.
38. Az általános vélekedés szerint mindezt egy legfőbb égisten uralta, akinek a neve vitatott.
39. Egyes kutatók az „Isten” szóban – amely a mai magyar nyelvben egyszerűen Istent jelent – e égisten ősi nevét látják.
40. Az „Isten” szó eredete azonban nem egyértelmű, és a nyelvészetben ellentmondásos viták tárgyát képezi.
41. A török népekkel való összehasonlítások arra utalnak, hogy a magyarok esetleg a török Tengrihez hasonló égistenet imádtak.
42. Tengri a sztyepp népeknél az örök kék ég volt, amely a rendet, az uralmat és a sorsot őrizte.
43. Hogy a magyarok hasonló formában ismerték-e ezt az égkultuszt, az megalapozott feltételezés marad, nem pedig bizonyított tény.
44. Az égisten mellett a magyarok valószínűleg számos természeti szellemet és alacsonyabb rendű istenséget is imádtak.
45. Ezeket a szellemeket hegyekhez, forrásokhoz, folyókhoz, fákhoz és a táj különleges helyeihez kötötték.
46. Az a hit, hogy a természetet lelkes erők áthatják, animizmusnak nevezik, és ez képezte az ókori magyar vallásosság alapját.
47. Minden folyó, minden liget és minden feltűnő sziklaalakzat egy szellem székhelyének számított, akivel tisztelettel bántak.
48. Különleges tiszteletben részesült feltehetően a tűz és a víz, amelyeket tisztító és életet adó erőknek tartottak.
49. A családi tűzhelyen lobogó tűz egyben a ház szent központja és a védő szellemek lakhelye volt.
50. Súlyos bűnnek számított a tűzhely tüzét beszennyezni vagy gondatlanul eloltani.
51. A víznek, különösen a forrásoknak és a folyóknak is gyógyító és tisztító tulajdonságokat tulajdonítottak.
52. Kiemelt helyet foglaltak el a hit állatvilágában a ló, a szarvas, a sas és a farkas.
53. A ló, mint a lovas harcos hű társa, nemcsak gazdasági, hanem vallási szempontból is nagy jelentőséggel bírt.
54. A nemes harcosok temetésén gyakran feláldozták a lovat, és azt a halottal együtt vagy mellé temették el.
55. A földhódítás korából származó régészeti leletek számos lótemetéssel igazolják ezt a szokást.
56. Gyakran csak a ló egyes részeit, nevezetesen a koponyát és a lábcsontokat a szőrzettel együtt helyezték a halott mellé, ami a „részleges temetés” néven ismert szokás.
57. Ez a gyakorlat arra utal, hogy a lónak kellett volna elvinni a halottat az túlvilágba vezető útjára.
58. A szarvas a magyar mondavilágban szent állatként és útmutatóként jelenik meg, legismertebb formájában a Csodaszarvas-mondában.
59. E hagyomány szerint Hunor és Magor testvérek egy csodálatos szarvastehén nyomába eredtek, amely új legelőkre vezette őket.
60. A legenda későbbi, részben tudományos hatásokkal átformált elbeszélésnek számít, de feltehetően őrzi az ősi totem- és eredetképzetek lényegét.
61. A sas vagy a sólyom kiemelkedő szerepet játszott az Árpád-ház uralkodó nemzetségének eredetlegendájában.
62. A középkori krónikások beszámolója szerint Emese hercegnőnek álmában megjelent egy Turul nevű ragadozó madár.
63. Ez a Turul megjósolta neki, hogy méhéből dicsőséges uralkodók sora fog származni.
64. A Turul így a uralkodó dinasztia mitikus ősmadarává és védőjelképévé vált.
65. Ebben a képzeletbeli elképzelésben tükröződik az a széles körben elterjedt motívum, miszerint egy uralkodói nemzetség egy szent állattól származik.
66. Az ilyen származási mítoszok a hatalom legitimálását szolgálták, és az uralmat a természetfeletti rendhez kötötték.
67. Emese álma emellett a csodás fogantatás motívumát is hordozza, amely számos alapítólegendában visszatér.
68. Az ókori magyar vallás központi eleme az ősök és az elhunyt elődök tisztelete volt.
69. Úgy hitték, hogy a halottak halála után nem tűntek el teljesen, hanem szellemekként tovább éltek.
70. Ezek az ősök szellemei védelmet és jólétet biztosíthattak a nemzetségnek, de ha elhanyagolták őket, bajt is hozhattak.
71. Ezért a halottkultusz rendszeres ápolása az élők fontos vallási és társadalmi kötelessége volt.
72. Ételt és italt áldoztak fel az elhunytaknak, és az év bizonyos napjain megemlékeztek róluk.
73. A lélek továbbélésének elképzelése egyértelműen megmutatkozik a temetkezési szokások gondosságában.
74. A halottak mellé fegyvereket, ékszereket, szerszámokat és élelmiszereket tettek a sírba, hogy a túlvilágon semmiben se szenvedjenek hiányt.
75. A nők gyakran ékszereket és háztartási eszközöket kaptak, a férfiak pedig fegyvereiket és lovas felszerelésüket sírmellékletként.
76. Ezek a sírmellékletek tanúsítják azt a hitet, hogy a halott a túlvilágon is folytatta szokásos társadalmi helyzetét és tevékenységeit.
77. A lélekről alkotott elképzelés valószínűleg nem volt egységes, hanem a lélek több alkotóelemét ismerte.
78. Hasonló népek megkülönböztették a légzéshez kötött életerőt és a szabad lelket, amely alvás vagy halál során elhagyhatta a testet.
79. A hiedelem szerint ez a szabad lélek állati alakban, árnyékként vagy leheletként is megjelenhetett.
80. A sámán éppen a szabad lélek mozgékonyságát használta fel a szellemvilágba tett utazásaihoz.
81. A területet elfoglaló magyarok temetkezési szokásait ma számos feltárt temetkezési terület segítségével jól tanulmányozhatjuk.
82. A halottakat általában kinyújtott háton temették el, gyakran kelet felé fordított fejjel vagy tekintettel.
83. A sírok keleti tájolását a felkelő nap imádatával és a túlvilág irányával hozzák összefüggésbe.
84. A tekintélyes sírokban művészien kidolgozott fémcsatokat, kardokat, íjalkatrészeket és díszes öveket találtak.
85. Különösen jellegzetesek az ezüst és aranyozott csatok, amelyeken növényi indák és pálmaleveles minták láthatók.
86. Ez a fémmegmunkálási művészet egy saját képnyelvvel rendelkező, magasan fejlett sztyeppek kultúrájának kifejeződésének számít.
87. A női sírokban gyakran találnak hajgyűrűket, fülbevalókat és szerelvényeket, amelyek egykor ruhákat és fejdíszeket díszítettek.
88. A temetés során fontos szerepet játszott a halottért való siratás, amelyet erre a célra kijelölt siratók adtak elő.
89. A halotti lakoma, amelyen a gyászolók együtt ettek és ittak, összekötötte az élőket az elhunyttal.
90. A sír fölé egyes helyeken kis dombokat emeltek, vagy jeleket helyeztek el, hogy a helyet tartósan megjelöljék.
91. A földi temetés mellett egyes rokon népek korábbi korszakaira a hamvasztás is jellemző volt, amely azonban a területet elfoglaló magyarok körében háttérbe szorult.
92. A temetkezési szokások változása feltehetően a túlvilágról alkotott elképzelések mélyebb változásait tükrözi.
93. A vallási élet egyik fontos területe az áldozat volt, amellyel a szellemeket és az istenségeket kedvező hangulatba hozták.
94. Főként állatokat áldoztak fel, elsősorban lovakat, emellett szarvasmarhákat, juhokat és más háziállatokat.
95. A lóáldozat különösen értékes ajándéknak számított, és olyan fontos alkalmakra tartogatták, mint a szövetségek, a temetések és a nagy ünnepek.
96. Az áldozat során az állatot rituálisan levágták, vérét és bizonyos részeit az erőknek felajánlották, a maradékot pedig közösen elfogyasztották.
97. Ily módon az áldozati lakoma összekötötte a közösséget egymással és a túlvilággal.
98. Az ünnepélyes kötelékek egy különleges formája volt a vérszerződés, amellyel a szövetségeket pecsételték meg.
99. A középkori krónikások beszámolója szerint az úgynevezett vérszerződés során a törzsfők felvágták az ereiket, és vérüket egy edénybe folyatták.
100. Ezt az összekevert vért, amelyet gyakran borral kevertek össze, a résztvevők megitták, hogy megszeghetetlen hűségre kötelezzék magukat.
101. A hét törzsfőnök által kötött, hagyományosan átadott vérszerződés a magyar törzsszövetség alapító okiratának számít.
102. Vitatott kérdés, hogy ez a szerződés valóban a hagyományban rögzített formában jött-e létre, de az alapját képező szokás a sztyepp népek körében jól dokumentált.
103. A vérszerződés jól mutatja, milyen szorosan fonódtak össze a vallási elképzelések és a politikai rend a pogány társadalomban.
104. A vér ontása és megosztása szent jelleget kölcsönzött a szövetségnek, amelyet természetfeletti erők garantáltak.
105. A vallás és a jog hasonló összefonódása mutatkozik meg abban az esküben is, amelyet az ég, a kard vagy a kutya nevére tettek.
106. A kutyák vagy farkasok felvágása ünnepélyes eskük során több sztyeppei népnál is dokumentálva van, és feltételezhető, hogy a magyaroknál is gyakorolták.
107. Az így esküt tevő az elpusztított állat sorsát hívta magára, amennyiben megszegné az esküt.
108. A vallási élet feltehetően az évszakok menetét követte, amely szorosan összefüggött az állattenyésztés igényeivel.
109. Az ünnepek jelölték az évszakok váltakozását, a csordák felhajtását és lehozását, valamint a gazdasági év fontos állomásait.
110. Ilyen alkalmakkor a közösség összegyűlt áldozatok bemutatására, közös étkezésekre, táncokra és versenyekre.
111. A források nagyrészt hallgatnak ezeknek az ünnepeknek a pontos időpontjairól és tartalmáról, így sok minden rejtély marad.
112. Valószínűleg a tavasz és az ősz, mint a pásztori év fordulópontjai, különleges szerepet játszottak az ünnepi naptárban.
113. A törzsszövetség nagy gyűlései is valószínűleg vallási szertartásokhoz kapcsolódtak.
114. Az ilyen gyűlések a tanácskozást, az igazságszolgáltatást és a kultuszt egy olyan eseménybe egyesítették, amely megerősítette a szövetség egységét.
115. Az egyén életének átmeneti szakaszait is olyan rítusok kísérték, amelyek védelmet és áldást hivatottak biztosítani.
116. Gyermek születésekor szokásokkal igyekeztek megóvni az újszülöttet a káros szellemektől és a gonosz szemtől.
117. A névadás jelentős cselekménynek számított, mivel a nevet az ember lényének és sorsának részének tekintették.
118. Egyes nevek állatoktól, növényektől vagy tulajdonságoktól származtak, és céljuk az volt, hogy viselőjüknek azok erejét adják.
119. A fiatal férfi belépése a harcosok világába valószínűleg próbákkal és beavatási rítusokkal járt együtt.
120. Az ilyen rítusok megerősítették az új szerepet, és szorosabban beillesztették az egyént a felnőttek közösségébe.
121. A házasságkötés egyszerre volt vallási és társadalmi cselekmény, amely két nemzetséget kötött össze egymással.
122. Elterjedt volt az úgynevezett menyasszonyvásárlás, amelynek során a vőlegény családja ajándékot adott át a menyasszony családjának.
123. A menyasszony elrablása is, gyakran rituális játék formájában, szerepel a rokon népek hagyományában.
124. Az esküvői ünnepségek áldozatot, ünnepi lakomát, éneket és táncot ötvöztek egy többnapos ünnepséggé.
125. Végül a halál vetett véget az átmeneti rítusok körforgásának, és visszavezetett a részletes temetkezési szokásokhoz.
126. Így az egész emberi életet átfogó rítushálózat kísérte az egyént a születéstől a sírig.
127. E szokások visszatérő célja a káros erők és a baljós szellemek elhárítása volt.
128. Féltek a gonosz tekintettől, a rossz szavaktól és az ellenséges varázslatoktól, amelyek ellen amuletteket és védőjeleket használtak.
129. Bizonyos tárgyakat, színeket és varázsigéket hatékonynak tartottak az emberekre és az állatokra leselkedő baj elhárításában.
130. A megengedett védelmi mágia és a rettegett káros varázslás közötti határ elmosódott volt, és az adott nézőponttól függött.
131. A táltos mellett ezért feltehetően olyan alakokat is ismertek, akiket káros boszorkánysággal gyanúsítottak.
132. A kimondott szó erejébe vetett hit áldásokban, varázsigékben és átkokban nyilvánult meg.
133. Az ilyen varázsigéket szájhagyomány útján adták át, és bizonyos helyzetekben, például betegség vagy veszély esetén mondták el.
134. A néprajztudomány úgy véli, hogy az ilyen varázsigék maradványait felismeri a későbbi gyógyító és áldó varázsigékben.
135. A magyarok pogány vallása – amennyire megállapítható – nem rendelkezett olyan állandó templomépületekkel, mint a letelepedett kultúrák.
136. A kultusz inkább a szabad természetben, szent helyeken zajlott: ligetekben, forrásoknál, dombokon és különleges fáknál.
137. A kultusz ezen helyhez kötöttsége illett a lovas nomád magyarok félnomád életmódjához.
138. A szent fákat és ligeteket nem szabadott kivágni vagy megrongálni, és különleges védelmet élveztek.
139. Az ilyen helyeken áldozatot mutattak be, kendőket vagy szalagokat kötöttek az ágakra, és imádkoztak.
140. A fák és források kendővel való díszítésének szokása sok régió néphitében hosszú ideig fennmaradt.
141. A magyarok pogányságában nem létezett a későbbi egyházhoz hasonló, szilárd hierarchiával rendelkező saját papság.
142. A vallási tekintély a szakértőknél, például a táltosoknál, valamint a nemzetségi és törzsi vezetőknél volt.
143. A fejedelem és a törzsi vezetők világi hatalmuk mellett szent funkciókat is betöltöttek.
144. A sztyeppei népek elképzelése szerint az uralkodó kapcsolatban állt az éggel, és társfelelősséget viselt népe jólétéért.
145. Az uralkodásnak ez a szakrális jellege később megkönnyítette az átmenetet a keresztény királyságra.
146. A magyarok vallási elképzelései ráadásul nem voltak elszigetelve szomszédaikétól, hanem befogadták az idegen hatásokat.
147. Hosszú vándorlásuk során a sztyeppén a magyarok kapcsolatba kerültek iráni, török és kaukázusi népekkel.
148. Tőlük egyes elképzeléseket, fogalmakat és szokásokat vettek át, amelyek összekapcsolódtak a régi örökséggel.
149. A magyarok már a honfoglalás előtt is laza kapcsolatba kerültek a kereszténységgel és a judaizmussal.
150. A kazár birodalomban, amelynek környezetében a magyarok hosszú ideig éltek, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám egymás mellett létezett.
151. Így a magyarok pogány vallása a Kárpát-medencébe érkezésükkor már egy idegen elemekkel átszőtt, sokrétű képződmény volt.
152. A Kárpát-medencében a magyarok részben keresztény hitre tért lakossággal találkoztak, amely szlávokból és régebbi csoportok maradványából állt.
153. Ez a találkozás megerősítette a kapcsolatot a keresztény eszmékkel, és előkészítette a későbbi vallásváltást.
154. Az ómagyar vallás azonban generációkon át a bevándorlók meghatározó hitvilágának maradt.
155. Értelmet adott az életnek, rendet teremtett a közösségben, és értelmet adott a születésnek, a betegségnek, a háborúnak és a halálnak.
156. A kereszténység felvételével ez a hitvilág éles ellentétbe került az új renddel.
157. A keresztény uralkodók a pogány szokásokat babonának tekintették, és törvényekkel és büntetésekkel léptek fel ellenük.
158. A forrásoknál és fáknál történő áldozatokat, a táltosok tevékenységét és a pogány temetkezési szertartásokat betiltották és üldözték.
159. A régi hiedelmek azonban nem tűntek el hirtelen, hanem rejtve tovább éltek a néphitben.
160. A pogányság számos eleme összefonódott a keresztény szentekkel, ünnepekkel és szokásokkal, és így egy új, vegyes formát hozott létre.
161. Így a források szent védelme keresztény formában élt tovább, például a gyógyforrások tiszteletben tartásaként.
162. A táltos alakja a mondákban és mesékben varázslatos hősként, természetfeletti képességekkel rendelkezve maradt fenn.
163. A világfa és a csodás állatok motívuma évszázadokon át megmaradt a népi elbeszélő költészetben.
164. Az ilyen visszhangok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy óvatosan következtessenek a már eltűnt pogány hitvilágra.
165. Ugyanakkor óvatosságra intik, mert bennük a pogány és a keresztény örökség elválaszthatatlanul összefonódott.
166. Az ómagyar vallás kutatása ezért továbbra is az óvatos megközelítés és a megalapozott feltételezések területe marad.
167. Biztos megállapítások elsősorban ott tehetők, ahol a régészet, a nyelvösszehasonlítás és a hagyomány egymást kölcsönösen alátámasztják.
168. Különösen jól dokumentáltak a temetkezési szokások, a lóáldozatok és a sámánisztikus világnézet alapvonásai.
169. Kevésbé bizonyosak az istenségek pontos nevei, az istenek világának felépítése és az ünnepi naptár részletei.
170. Ez a bizonytalanság nem csupán a kutatás hiányossága, hanem e vallás szóbeli, írás nélküli jellegének következménye is.
171. Ami megmarad, az egy olyan hitvilág képe, amely mélyen gyökerezett az eurázsiai sztyeppén.
172. Ebben ötvöződött az ég imádata, a természet lelkesítése és az ősökhöz fűződő szoros kötődés.
173. A lovas harcos, a lova és az íja ugyanolyan központi szerepet játszottak, mint a sámán és a szellemvilágba tett utazása.
174. Ez a vallás egy vándorló, harcos és állattenyésztő életmódhoz igazodott.
175. Az letelepedett életmódra és a keresztény államra való áttéréssel elvesztette társadalmi alapját.
176. A vallásváltás ezért egyúttal az egész életrend mélyreható átalakulását is jelentette.
177. A pogány kiindulási helyzet megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérhessük e fordulat erejét.
178. Csak az ősi hitvilág fényében válik világossá, milyen alkalmazkodási erőfeszítést követelt meg a keresztényesítés a magyaroktól.
179. A kereszténység előtti vallás így minden magyar megtérési történet bemutatásának elengedhetetlen kiindulópontját képezi.
180. Ez jelzi a hosszú sztyeppei múlt végét és az európai latin-keresztény világ felé való fordulás kezdetét.
(aufklappen)német
1. Der Glaube und die Rituale der heidnischen Ungarn lassen sich nur rekonstruieren, wenn man sich von der Vorstellung löst, ihre vorchristliche Religion sei ein zusammenhängendes, schriftlich fixiertes Lehrgebäude gewesen.
2. Es handelte sich vielmehr um ein lebendiges Geflecht aus Vorstellungen, Bräuchen und kultischen Handlungen, das mündlich weitergegeben wurde und sich über Jahrhunderte gewandelt hatte.
3. Die Rekonstruktion dieser Glaubenswelt ist schwierig, weil keine schriftlichen Selbstzeugnisse der heidnischen Magyaren erhalten geblieben sind.
4. Fast alles, was man über die altungarische Religion weiß, stammt aus späteren, bereits christlich geprägten Quellen oder aus indirekten Rückschlüssen.
5. Diese Quellenlage macht jede Darstellung zu einem Stück vorsichtiger Rekonstruktion, in der gesichertes Wissen und plausible Vermutung dicht beieinanderliegen.
6. Die wichtigsten Zugänge bieten der Sprachvergleich, die Volkskunde, die Archäologie und die wenigen Notizen christlicher Chronisten.
7. Der Sprachvergleich nutzt aus, dass die ungarische Sprache zur finnougrischen Familie gehört und mit den Sprachen der Wogulen und Ostjaken in Westsibirien verwandt ist.
8. Aus gemeinsamen Wortwurzeln religiöser Begriffe lassen sich Hinweise auf gemeinsame uralte Glaubensvorstellungen gewinnen.
9. Die Volkskunde wiederum sammelte im 19. und 20. Jahrhundert Bräuche, Sprüche und Erzählungen, in denen man Reste vorchristlicher Vorstellungen vermutet.
10. Solche Rückschlüsse sind allerdings umstritten, weil sich heidnische und christliche Schichten im Volksglauben über die Jahrhunderte stark vermischt haben.
11. Trotz dieser Vorbehalte zeichnet sich ein Grundbild ab, das die altungarische Religion in die große Gruppe der schamanistisch geprägten Religionen Innerasiens einordnet.
12. Schamanismus bezeichnet dabei kein einheitliches Glaubenssystem, sondern eine religiöse Praxisform, in der bestimmte Spezialisten als Mittler zwischen Menschen und Geisterwelt auftreten.
13. Diese Spezialisten konnten nach altem Glauben in Trance treten und mit ihrer Seele in andere Welten reisen, um dort mit Geistern zu verhandeln.
14. Im Ungarischen wird dieser schamanische Priester mit dem Wort táltos bezeichnet, das bis in die Volksüberlieferung der Neuzeit fortlebte.
15. Der táltos galt als von Geburt an auserwählt, oft erkennbar an einem körperlichen Merkmal wie überzähligen Zähnen oder Knochen.
16. Nach der Überlieferung musste der künftige táltos eine Phase schwerer Krankheit oder seelischer Zerrissenheit durchleben, ehe er seine Berufung annahm.
17. Diese sogenannte Initiationskrankheit findet sich in ganz ähnlicher Form bei sibirischen Völkern und gilt als starkes Argument für die schamanistische Herkunft.
18. Während dieser Krise erlebte der Berufene in der Vorstellung der Magyaren eine symbolische Zerstückelung und Wiederzusammensetzung seines Körpers durch Geister.
19. Erst nach dieser inneren Wandlung galt er als fähig, die Kräfte der jenseitigen Welt zu beherrschen.
20. Der táltos erlangte sein Wissen also nicht durch Lehre allein, sondern durch ein verinnerlichtes Erlebnis der Berufung.
21. Zu seinen Aufgaben zählten das Heilen von Krankheiten, das Wahrsagen der Zukunft und das Vermitteln zwischen der Gemeinschaft und den Geistern.
22. Er konnte das Wetter beeinflussen, verlorene Gegenstände aufspüren und über das Schicksal von Verstorbenen Auskunft geben.
23. In Trance soll der táltos auf einem geistigen Pferd oder in Tiergestalt in die obere oder untere Welt gereist sein.
24. Diese Reise wurde häufig von rhythmischem Trommeln, Tanz und monotonem Gesang begleitet, die den Übergang in den veränderten Bewusstseinszustand erleichterten.
25. Die Trommel galt als wichtigstes Werkzeug des Schamanen und wurde mitunter als sein Reittier in die Geisterwelt gedeutet.
26. Ob die altungarischen táltos solche Trommeln tatsächlich verwendeten, ist aus den Quellen nicht eindeutig zu belegen, gilt aber als wahrscheinlich.
27. Ein wiederkehrendes Motiv ist der Kampf zweier táltos in Tiergestalt, etwa als Stiere oder Hengste, deren Ausgang über Glück oder Unglück entschied.
28. Dieses Motiv hat sich bis in spätere Sagen und Märchen Ungarns erhalten und gilt als deutlicher Nachhall schamanistischer Vorstellungen.
29. Neben dem táltos kannten die Ungarn vermutlich weitere religiöse Spezialisten mit jeweils eigenen Funktionen.
30. Dazu gehörten möglicherweise Wahrsager, Zauberkundige und Heiler, deren Rollen sich teilweise überschnitten.
31. Die genaue Abgrenzung dieser Funktionen lässt sich heute kaum noch rekonstruieren, weil die Begriffe in späteren Quellen unscharf gebraucht werden.
32. Im Zentrum der schamanistischen Weltdeutung stand die Vorstellung einer dreigeteilten Welt.
33. Man unterschied eine obere Himmelswelt, die mittlere Welt der Menschen und eine untere Welt der Toten und unterirdischen Mächte.
34. Diese drei Ebenen waren nach altem Glauben durch eine Achse miteinander verbunden, die man sich oft als Weltenbaum vorstellte.
35. Der Weltenbaum, im ungarischen Volksglauben als életfa oder világfa bekannt, durchzog mit seinen Wurzeln die Unterwelt und mit seiner Krone den Himmel.
36. Auf seinen Ästen saßen nach der Überlieferung Sonne und Mond, und an seinem Stamm konnte der Schamane zwischen den Welten emporsteigen.
37. Das Motiv des Weltenbaums verbindet die ungarische Vorstellungswelt mit den Mythen zahlreicher eurasischer Steppen- und Waldvölker.
38. Über dem Ganzen stand nach verbreiteter Annahme eine höchste Himmelsgottheit, deren Name umstritten ist.
39. Manche Forscher sehen in dem Wort Isten, das im heutigen Ungarisch schlicht Gott bedeutet, einen altererbten Namen dieser Himmelsgottheit.
40. Die Herkunft des Wortes Isten ist jedoch nicht zweifelsfrei geklärt und wird in der Sprachwissenschaft kontrovers diskutiert.
41. Vergleiche mit den Türkvölkern legen nahe, dass die Magyaren möglicherweise eine Himmelsgottheit nach Art des türkischen Tengri verehrten.
42. Tengri war bei den Steppenvölkern der ewige blaue Himmel, der über Ordnung, Herrschaft und Schicksal wachte.
43. Ob die Ungarn diesen Himmelskult in ähnlicher Ausprägung kannten, bleibt eine begründete Vermutung, kein gesichertes Wissen.
44. Neben der Himmelsgottheit verehrten die Magyaren wahrscheinlich eine Vielzahl von Naturgeistern und niederen Gottheiten.
45. Diese Geister wurden mit Bergen, Quellen, Flüssen, Bäumen und besonderen Orten der Landschaft verbunden.
46. Der Glaube, dass die Natur von beseelten Kräften durchdrungen sei, wird als Animismus bezeichnet und bildete den Grundton der altungarischen Frömmigkeit.
47. Jeder Fluss, jeder Hain und jede auffällige Felsformation konnte als Sitz eines Geistes gelten, dem man mit Respekt begegnete.
48. Besondere Verehrung genossen vermutlich das Feuer und das Wasser, die als reinigende und lebenspendende Mächte galten.
49. Das Feuer im Herd der Familie war zugleich heiliger Mittelpunkt des Hauses und Wohnsitz schützender Geister.
50. Es galt als schwerer Frevel, das Herdfeuer zu verunreinigen oder achtlos auszulöschen.
51. Auch dem Wasser, insbesondere Quellen und Flüssen, schrieb man heilende und reinigende Eigenschaften zu.
52. Eine herausragende Stellung in der Tierwelt des Glaubens nahmen Pferd, Hirsch, Adler und Wolf ein.
53. Das Pferd war als treuer Begleiter des Reiterkriegers nicht nur wirtschaftlich, sondern auch religiös von hoher Bedeutung.
54. Beim Begräbnis vornehmer Krieger wurde häufig das Reitpferd geopfert und mit dem Toten oder neben ihm bestattet.
55. Archäologische Funde aus der Zeit der Landnahme bestätigen diese Sitte durch zahlreiche Pferdebestattungen.
56. Oft legte man dem Toten nur Teile des Pferdes bei, nämlich Schädel und Beinknochen samt Fell, ein als Teilbestattung bezeichneter Brauch.
57. Diese Praxis deutet darauf hin, dass das Pferd den Verstorbenen auf seiner Reise in die jenseitige Welt tragen sollte.
58. Der Hirsch erscheint in der ungarischen Sagenwelt als heiliges Tier und Wegweiser, am bekanntesten in der Sage vom Wunderhirsch.
59. Nach dieser Überlieferung folgten die Brüder Hunor und Magor einer wunderbaren Hirschkuh, die sie in neue Weidegründe führte.
60. Die Sage gilt als spätere, teils gelehrt überformte Erzählung, bewahrt aber vermutlich einen Kern alter Totem- und Ursprungsvorstellungen.
61. Der Adler oder Falke spielte eine herausragende Rolle in der Herkunftssage des herrschenden Geschlechts der Árpáden.
62. Nach dem Bericht mittelalterlicher Chronisten erschien der Fürstenmutter Emese im Traum ein Raubvogel namens Turul.
63. Dieser Turul kündigte ihr an, dass aus ihrem Schoß eine Linie ruhmreicher Herrscher hervorgehen werde.
64. Der Turul wurde so zum mythischen Ahnvogel und Schutzzeichen der herrschenden Dynastie.
65. In dieser Vorstellung spiegelt sich das verbreitete Motiv der Abstammung eines Herrschergeschlechts von einem heiligen Tier wider.
66. Solche Abstammungsmythen dienten der Legitimation von Macht und banden die Herrschaft an die übernatürliche Ordnung.
67. Der Traum der Emese trägt zudem das Motiv der wundersamen Empfängnis, das in vielen Gründungssagen wiederkehrt.
68. Ein zentrales Element der altungarischen Religion war die Verehrung der Ahnen und der verstorbenen Vorfahren.
69. Man glaubte, dass die Toten nach ihrem Ableben nicht völlig verschwanden, sondern als Geister fortexistierten.
70. Diese Ahnengeister konnten der Sippe Schutz und Wohlstand gewähren, aber auch Unheil bringen, wenn man sie vernachlässigte.
71. Daher war die regelmäßige Pflege des Totenkults eine wichtige religiöse und soziale Pflicht der Lebenden.
72. Man brachte den Verstorbenen Speise- und Trankopfer dar und gedachte ihrer an bestimmten Tagen des Jahres.
73. Die Vorstellung von der Fortdauer der Seele zeigt sich deutlich in der Sorgfalt der Bestattungssitten.
74. Den Toten gab man Waffen, Schmuck, Werkzeuge und Nahrungsmittel mit ins Grab, damit es ihnen im Jenseits an nichts fehle.
75. Frauen erhielten häufig Schmuck und Gerätschaften, Männer ihre Waffen und Reitausrüstung als Grabbeigaben.
76. Diese Beigaben belegen den Glauben an ein Weiterleben, in dem der Verstorbene seinen gewohnten Stand und seine Tätigkeiten fortsetzte.
77. Die Vorstellung von der Seele war dabei vermutlich nicht einheitlich, sondern kannte mehrere Seelenbestandteile.
78. Vergleichbare Völker unterschieden eine an den Atem gebundene Lebensseele und eine freie Seele, die den Körper im Schlaf oder Tod verlassen konnte.
79. Diese freie Seele konnte sich nach dem Glauben in Tiergestalt zeigen oder als Schatten und Hauch erscheinen.
80. Der Schamane nutzte gerade die Beweglichkeit der freien Seele für seine Reisen in die Geisterwelt.
81. Die Bestattungsbräuche der landnehmenden Ungarn lassen sich heute durch zahlreiche ausgegrabene Gräberfelder gut studieren.
82. Die Toten wurden in der Regel in gestreckter Rückenlage beigesetzt, häufig mit nach Osten gerichtetem Kopf oder Blick.
83. Die Ostung der Gräber wird mit der Verehrung der aufgehenden Sonne und der Richtung der jenseitigen Welt in Verbindung gebracht.
84. In vornehmen Gräbern fanden sich kunstvoll gearbeitete Metallbeschläge, Säbel, Bogenteile und verzierte Gürtel.
85. Besonders charakteristisch sind silberne und vergoldete Beschläge mit Pflanzenranken und Palmettenmustern.
86. Diese Kunst der Metallarbeit gilt als Ausdruck einer hochentwickelten Steppenkultur mit eigener Bildsprache.
87. In den Frauengräbern finden sich oft Haarringe, Ohrgehänge und Beschläge, die einst Kleidung und Kopfschmuck zierten.
88. Bei der Bestattung spielte die Klage um den Toten eine wichtige Rolle, die von eigens dafür bestimmten Klagenden vorgetragen werden konnte.
89. Das Totenmahl, bei dem die Trauergemeinde gemeinsam aß und trank, verband die Lebenden mit dem Verstorbenen.
90. Über dem Grab errichtete man mancherorts kleine Hügel oder setzte Zeichen, um den Ort dauerhaft kenntlich zu machen.
91. Neben der Erdbestattung ist für frühere Phasen mancher verwandter Völker auch die Brandbestattung belegt, die bei den landnehmenden Ungarn jedoch zurücktrat.
92. Der Wechsel der Bestattungssitten spiegelt vermutlich tiefere Veränderungen in den Jenseitsvorstellungen wider.
93. Ein wichtiges Feld des religiösen Lebens war das Opfer, mit dem man Geister und Gottheiten gnädig stimmte.
94. Geopfert wurden vor allem Tiere, allen voran das Pferd, daneben Rinder, Schafe und andere Haustiere.
95. Das Pferdeopfer galt als besonders kostbare Gabe und war hohen Anlässen wie Bündnissen, Begräbnissen und großen Festen vorbehalten.
96. Beim Opfer wurde das Tier rituell geschlachtet, sein Blut und bestimmte Teile den Mächten dargebracht, der Rest gemeinsam verzehrt.
97. Auf diese Weise verband das Opfermahl die Gemeinschaft untereinander und mit der jenseitigen Welt.
98. Eine besondere Form der feierlichen Bindung war der Blutschwur, mit dem Bündnisse besiegelt wurden.
99. Nach dem Bericht mittelalterlicher Chronisten ritzten sich die Stammesführer beim sogenannten Blutvertrag die Adern und ließen ihr Blut in ein Gefäß fließen.
100. Dieses vermischte Blut, oft mit Wein verbunden, tranken die Beteiligten, um sich zu unverbrüchlicher Treue zu verpflichten.
101. Der überlieferte Blutvertrag der sieben Stammesführer, die vér szerződés, gilt als Gründungsakt des ungarischen Stämmebundes.
102. Ob dieser Vertrag in der überlieferten Form tatsächlich stattfand, ist umstritten, doch der zugrunde liegende Brauch ist für Steppenvölker gut bezeugt.
103. Der Blutschwur zeigt, wie eng religiöse Vorstellung und politische Ordnung in der heidnischen Gesellschaft verflochten waren.
104. Das Vergießen und Teilen des Blutes verlieh dem Bündnis eine sakrale, durch übernatürliche Mächte verbürgte Verbindlichkeit.
105. Eine ähnliche Verbindung von Religion und Recht zeigt sich im Eid, der unter Anrufung von Himmel, Schwert oder Hund geleistet wurde.
106. Das Durchschneiden eines Hundes oder Wolfes bei feierlichen Schwüren ist für mehrere Steppenvölker belegt und wird auch für die Ungarn vermutet.
107. Der so Schwörende rief das Schicksal des getöteten Tieres auf sich herab, falls er den Eid brechen sollte.
108. Das religiöse Leben folgte vermutlich einem Jahreslauf, der eng mit den Bedürfnissen der Viehzucht verbunden war.
109. Feste markierten den Wechsel der Jahreszeiten, den Auftrieb und Abtrieb der Herden sowie wichtige Stationen des Wirtschaftsjahres.
110. Zu solchen Anlässen versammelte sich die Gemeinschaft zu Opfern, gemeinsamen Mahlzeiten, Tänzen und Wettkämpfen.
111. Über die genauen Termine und Inhalte dieser Feste schweigen die Quellen weitgehend, sodass vieles im Dunkeln bleibt.
112. Wahrscheinlich spielten Frühjahr und Herbst als Wendepunkte des Hirtenjahres eine besondere Rolle im Festkalender.
113. Auch die großen Versammlungen des Stämmebundes dürften mit religiösen Handlungen verbunden gewesen sein.
114. Solche Versammlungen verbanden Beratung, Rechtsprechung und Kult zu einem Ereignis, das die Einheit des Verbandes bekräftigte.
115. Die Übergänge im Leben des Einzelnen wurden ebenfalls von Riten begleitet, die Schutz und Segen sichern sollten.
116. Bei der Geburt eines Kindes suchte man durch Bräuche das Neugeborene vor schädlichen Geistern und dem bösen Blick zu bewahren.
117. Die Namengebung galt als bedeutsamer Akt, da der Name als Teil des Wesens und Schicksals des Menschen verstanden wurde.
118. Manche Namen waren von Tieren, Pflanzen oder Eigenschaften abgeleitet und sollten dem Träger deren Kräfte verleihen.
119. Der Eintritt des jungen Mannes in die Welt der Krieger war wahrscheinlich mit Prüfungen und Initiationsriten verbunden.
120. Solche Riten bestätigten die neue Rolle und banden den Einzelnen fester in die Gemeinschaft der Erwachsenen ein.
121. Die Eheschließung war zugleich ein religiöser und ein gesellschaftlicher Akt, der zwei Sippen miteinander verband.
122. Verbreitet war der sogenannte Brautkauf, bei dem die Familie des Bräutigams der Familie der Braut eine Gabe entrichtete.
123. Auch das Entführen der Braut, oft als rituelles Spiel, wird in der Überlieferung verwandter Völker genannt.
124. Hochzeitsfeste verbanden Opfer, Festmahl, Gesang und Tanz zu einer mehrtägigen Feier.
125. Der Tod schließlich beendete den Reigen der Übergangsriten und führte zurück zu den ausführlichen Bestattungsbräuchen.
126. So spannte sich über das ganze Menschenleben ein Netz aus Riten, das den Einzelnen von der Geburt bis zum Grab begleitete.
127. Ein wiederkehrendes Anliegen dieser Bräuche war die Abwehr schädlicher Mächte und unheilbringender Geister.
128. Man fürchtete den bösen Blick, böse Worte und feindliche Zauber, gegen die man Amulette und Schutzzeichen verwendete.
129. Bestimmte Gegenstände, Farben und Sprüche galten als wirksam, um Unheil von Mensch und Vieh fernzuhalten.
130. Die Grenze zwischen erlaubter Schutzmagie und gefürchteter Schadenszauberei war dabei fließend und vom jeweiligen Standpunkt abhängig.
131. Neben dem táltos kannte man daher vermutlich auch Gestalten, die man der schädlichen Hexerei verdächtigte.
132. Der Glaube an die Macht des gesprochenen Wortes zeigte sich in Segenssprüchen, Beschwörungen und Verwünschungen.
133. Solche Formeln wurden mündlich überliefert und in bestimmten Situationen wie Krankheit oder Gefahr aufgesagt.
134. Reste solcher Zaubersprüche glaubt die Volkskunde in späteren Heil- und Segensformeln wiederzuerkennen.
135. Die heidnische Religion der Ungarn besaß, soweit erkennbar, keine festen Tempelbauten nach dem Vorbild sesshafter Kulturen.
136. Der Kult fand vielmehr an heiligen Orten in der freien Natur statt, an Hainen, Quellen, Hügeln und besonderen Bäumen.
137. Diese Ortsgebundenheit des Kultes passte zur halbnomadischen Lebensweise der reiternomadischen Magyaren.
138. Heilige Bäume und Haine durften nicht gefällt oder beschädigt werden und genossen besonderen Schutz.
139. An solchen Stätten brachte man Opfer dar, band Tücher oder Bänder an die Zweige und sprach Gebete.
140. Der Brauch, Bäume und Quellen mit Tüchern zu schmücken, hat sich im Volksglauben mancher Regionen lange erhalten.
141. Eine eigene Priesterschaft mit fester Hierarchie nach Art der späteren Kirche gab es im Heidentum der Ungarn nicht.
142. Religiöse Autorität lag bei den Spezialisten wie dem táltos sowie bei den Sippen- und Stammesoberhäuptern.
143. Der Fürst und die Stammesführer übten neben ihrer weltlichen Macht auch sakrale Funktionen aus.
144. In der Vorstellung der Steppenvölker war der Herrscher mit dem Himmel verbunden und für das Wohlergehen seines Volkes mitverantwortlich.
145. Diese sakrale Aufladung der Herrschaft sollte später den Übergang zum christlichen Königtum erleichtern.
146. Die religiösen Vorstellungen der Magyaren waren zudem nicht von denen ihrer Nachbarn abgeschottet, sondern nahmen fremde Einflüsse auf.
147. Während ihrer langen Wanderung durch die Steppe kamen die Ungarn mit iranischen, türkischen und kaukasischen Völkern in Berührung.
148. Von diesen übernahmen sie einzelne Vorstellungen, Begriffe und Bräuche, die sich mit dem alten Erbe verbanden.
149. Auch mit dem Christentum und dem Judentum kamen die Magyaren schon vor der Landnahme in lockeren Kontakt.
150. Das Reich der Chasaren, in dessen Umfeld die Ungarn lange lebten, kannte Judentum, Christentum und Islam nebeneinander.
151. So war die heidnische Religion der Ungarn bei ihrer Ankunft im Karpatenbecken bereits ein vielschichtiges Gebilde mit fremden Einsprengseln.
152. Im Karpatenbecken trafen die Magyaren auf eine teils christianisierte Bevölkerung aus Slawen und Resten älterer Gruppen.
153. Diese Begegnung verstärkte den Kontakt mit christlichen Vorstellungen und bereitete den späteren Religionswechsel vor.
154. Die altungarische Religion blieb dennoch über Generationen hinweg die bestimmende Glaubenswelt der Eingewanderten.
155. Sie gab dem Leben Sinn, ordnete die Gemeinschaft und deutete Geburt, Krankheit, Krieg und Tod.
156. Mit der Annahme des Christentums geriet diese Glaubenswelt in scharfen Gegensatz zur neuen Ordnung.
157. Die christlichen Herrscher betrachteten die heidnischen Bräuche als Aberglauben und bekämpften sie mit Gesetzen und Strafen.
158. Opfer an Quellen und Bäumen, die Tätigkeit der táltos und heidnische Begräbnisriten wurden verboten und verfolgt.
159. Dennoch verschwanden die alten Vorstellungen nicht schlagartig, sondern überdauerten verborgen im Volksglauben.
160. Viele Elemente des Heidentums verbanden sich mit christlichen Heiligen, Festen und Bräuchen zu einer neuen Mischform.
161. So lebte der heilige Schutz von Quellen unter christlichen Vorzeichen weiter, etwa als Verehrung von Heilbrunnen.
162. Die Gestalt des táltos überdauerte in Sagen und Märchen als zauberkundiger Held mit übernatürlichen Fähigkeiten.
163. Das Motiv des Weltenbaums und der wundersamen Tiere hielt sich in der erzählenden Volksdichtung über Jahrhunderte.
164. Solche Nachklänge erlauben es der Forschung, vorsichtig auf die untergegangene heidnische Glaubenswelt zurückzuschließen.
165. Zugleich mahnen sie zur Vorsicht, weil sich in ihnen heidnisches und christliches Erbe untrennbar vermischt haben.
166. Die Erforschung der altungarischen Religion bleibt daher ein Feld vorsichtiger Annäherung und begründeter Vermutung.
167. Gesicherte Aussagen lassen sich vor allem dort treffen, wo Archäologie, Sprachvergleich und Überlieferung sich gegenseitig stützen.
168. Besonders gut belegt sind die Bestattungssitten, die Pferdeopfer und die Grundzüge der schamanistischen Weltdeutung.
169. Weniger sicher sind die genauen Namen der Gottheiten, der Aufbau des Götterhimmels und die Einzelheiten des Festkalenders.
170. Diese Unsicherheit ist kein Mangel der Forschung allein, sondern Folge der mündlichen, schriftlosen Natur dieser Religion.
171. Was bleibt, ist das Bild einer Glaubenswelt, die tief in der eurasischen Steppe verwurzelt war.
172. In ihr verbanden sich die Verehrung des Himmels, die Beseeltheit der Natur und die enge Bindung an die Ahnen.
173. Der reitende Krieger, sein Pferd und sein Bogen standen ebenso im Zentrum wie der Schamane mit seiner Reise in die Geisterwelt.
174. Diese Religion war auf eine bewegliche, kriegerische und viehzüchtende Lebensweise zugeschnitten.
175. Mit dem Übergang zur Sesshaftigkeit und zum christlichen Staat verlor sie ihre tragende gesellschaftliche Grundlage.
176. Der Wechsel der Religion war daher zugleich ein tiefgreifender Wandel der gesamten Lebensordnung.
177. Das Verständnis der heidnischen Ausgangslage ist die Voraussetzung dafür, die Wucht dieses Umbruchs zu ermessen.
178. Erst vor dem Hintergrund der alten Glaubenswelt wird deutlich, welche Anpassungsleistung die Christianisierung von den Ungarn verlangte.
179. Die vorchristliche Religion bildet so den notwendigen Ausgangspunkt jeder Darstellung der ungarischen Bekehrungsgeschichte.
180. Sie markiert das Ende einer langen Steppenvergangenheit und den Beginn der Hinwendung zur lateinisch-christlichen Welt Europas.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.