11.7.1 A kelyhek és a vesemedence két alaptípusa – Die Kelche und die beiden Grundtypen des Nierenbeckens
1. A vese belső üregrendszerét, amely a vizeletet összegyűjti, összefoglaló néven vesemedence-kehelyrendszernek nevezzük. – Das innere Hohlraumsystem der Niere, welches den Urin sammelt, wird zusammenfassend als Nierenbeckenkelchsystem bezeichnet.
2. A vizeletkiválasztás végén a gyűjtőcsatornák a szemölcsök csúcsán lévő papilláris járatokba torkollanak. – Am Ende der Harnsekretion münden die Sammelrohre in die Papillengänge (Ductus papillares) an der Spitze der Nierenpapillen.
3. Minden egyes veseszemölcsöt egy kehelyszerűen ráhajló kis kehely vesz körül. – Jede einzelne Nierenpapille wird von einem kelchartig überstülpten kleinen Nierenkelch (Calix renalis minor) umschlossen.
4. A kis kelyhek száma általában megegyezik a vesepiramisok számával, ami nyolc és tizenkettő között mozog. – Die Anzahl der kleinen Kelche entspricht in der Regel der Zahl der Nierenpyramiden, die zwischen acht und zwölf liegt.
5. A kis kelyhek fala simaizomsejteket tartalmaz, amelyek segítik a vizelet továbbítását a nagyobb üregek felé. – Die Wand der kleinen Kelche enthält glatte Muskelzellen, die den Harntransport in die größeren Hohlräume unterstützen.
6. Két-három kis kehely összeolvadása alkotja a fő kelyheket, amelyeket nagy kelyheknek is hívunk. – Die Vereinigung von zwei bis drei kleinen Kelchen bildet die Hauptkelche, die auch als große Nierenkelche (Calices renales majores) bezeichnet werden.
7. A nagy kelyhek a veseöbölben találkoznak, ahol a közös vesemedencévé tágulnak. – Die großen Kelche treffen im Nieren sinus (Sinus renalis) zusammen, wo sie sich zum gemeinsamen Nierenbecken erweitern.
8. A vesemedence alakja és elágazódási rendszere jelentős egyéni variabilitást mutat. – Die Form und das Verzweigungssystem des Nierenbeckens zeigen eine erhebliche individuelle Variabilität.
9. Az anatómiai felosztás szerint két szélsőséges formát, a dendritikus és az ampulláris típust különböztetjük meg. – Nach der anatomischen Einteilung unterscheidet man zwei Extremformen: den dendritischen und den ampullären Typ. [59, 11.7.1]
10. A dendritikus típusnál a nagy kelyhek hosszúak és vékonyak, mielőtt a vesemedencébe nyílnának. – Beim dendritischen Typ sind die großen Kelche lang und dünn, bevor sie in das Nierenbecken münden. [59, 11.7.1]
11. Ez a forma egy elágazó fához hasonlít, ahol a vesemedence maga viszonylag kicsi marad. – Diese Form ähnelt einem verzweigten Baum, wobei das Nierenbecken selbst relativ klein bleibt. [59, 11.7.1]
12. Az ampulláris típusnál a nagy kelyhek rövidek és tágak, szinte azonnal egy széles medencévé olvadnak össze. – Beim ampullären Typ sind die großen Kelche kurz und weit und gehen fast unmittelbar in ein breites Becken über. [59, 11.7.1]
13. Ebben az esetben a vesemedence egy tágas zsákra emlékeztet, amely közvetlenül fogadja a vizeletet a kis kelyhekből. – In diesem Fall erinnert das Nierenbecken an einen weiten Sack, der den Urin direkt aus den kleinen Kelchen aufnimmt. [59, 11.7.1]
14. A legtöbb embernél a két típus közötti átmeneti formák figyelhetők meg a képalkotó vizsgálatok során. – Bei den meisten Menschen lassen sich in bildgebenden Verfahren Übergangsformen zwischen diesen beiden Typen beobachten.
15. A vesemedence fala három rétegből áll: nyálkahártyából, izomrétegből és külső kötőszövetes tokból. – Die Wand des Nierenbeckens besteht aus drei Schichten: Mukosa, Muskularis und einer äußeren Bindegewebshülle (Adventitia).
16. A nyálkahártyát speciális átmeneti hám, úgynevezett urothel borítja, amely ellenáll a vizelet kémiai hatásainak. – Die Schleimhaut ist mit einem speziellen Übergangsepithel (Urothel) ausgekleidet, das den chemischen Einflüssen des Urins widersteht.
17. A veseöbölben a kelyheket és a medencét zsírszövet és erek veszik körül, amelyek védelmet nyújtanak. – Innerhalb des Nierensinus sind die Kelche und das Becken von Fettgewebe und Gefäßen umgeben, die Schutz bieten.
18. A vesemedence a vese kapujának leghátsó részében helyezkedik el, a verőér és a visszér mögött. – Das Nierenbecken liegt im hintersten Teil des Nierenhilums, dorsal der Arterie und Vene (Arteria und Vena renalis).
19. A kelyhek nyálkahártyája szorosan rögzül a veseszemölcsök alapjához, megakadályozva a vizelet visszaáramlását. – Die Schleimhaut der Kelche ist fest an der Basis der Nierenpapillen fixiert, was einen Reflux von Urin erschwert.
20. A vesemedence-kehelyrendszer fejlődése a húgyvezeték-bimbóból indul ki az embriológiai szakaszban. – Die Entwicklung des Nierenbeckenkelchsystems geht in der Embryonalphase von der Ureterknospe aus.
21. A húgyvezeték-bimbó ismételt kettéosztódása hozza létre a kelyhek bonyolult hálózatát. – Die wiederholte dichotome Teilung der Ureterknospe bringt das komplexe Netzwerk der Kelche hervor.
22. A vesemedence térfogata fiziológiás körülmények között csupán néhány milliliter. – Das Volumen des Nierenbeckens beträgt unter physiologischen Bedingungen nur wenige Milliliter.
23. Kóros állapotokban, például vizeletelfolyási akadály esetén, a kelyhek és a medence jelentősen kitágulhatnak. – Unter pathologischen Zuständen, wie zum Beispiel bei einer Harnabflussstörung, können sich die Kelche und das Becken erheblich erweitern.
24. A kelyhek és a medence perisztaltikus hullámai a vesekaputól a húgyvezeték felé haladnak. – Die peristaltischen Wellen der Kelche und des Beckens verlaufen vom Nierenhilum in Richtung Ureter.
25. A vesemedence falában található receptorok érzékelik a feszülést, ami szabályozza az ürülés ütemét. – Rezeptoren in der Wand des Nierenbeckens registrieren die Dehnung, was die Frequenz der Entleerung reguliert.
26. A vesemedence alsó, elkeskenyedő része alkotja a húgyvezeték kezdetét. – Der untere, sich verengende Teil des Nierenbeckens bildet den Beginn des Harnleiters.
27. A vesemedence vérellátását a veseartéria kisebb ágai biztosítják. – Die Blutversorgung des Nierenbeckens wird durch kleinere Äste der Nierenarterie (Arteria renalis) sichergestellt.
28. A vénás elvezetés a veseöböl vénáin keresztül a fő vesevénába történik. – Der venöse Abfluss erfolgt über die Venen des Nierensinus in die Hauptnierenvene (Vena renalis).
29. A nyirokelvezetés a vese körüli nyirokcsomókba, majd az aorta melletti törzsekbe vezet. – Der Lymphabfluss führt in die regionären Nierenlymphknoten und weiter in die paraaortalen Stämme.
30. A vesemedence és a kelyhek pontos ismerete alapvető fontosságú a vesekövesség diagnosztikájában és kezelésében. – Die genaue Kenntnis des Nierenbeckenkelchsystems ist von grundlegender Bedeutung für die Diagnostik und Therapie der Nephrolithiasis.
(aufklappen)magyar
1. A vese belső üregrendszerét, amely a vizeletet összegyűjti, összefoglaló néven vesemedence-kehelyrendszernek nevezzük.
2. A vizeletkiválasztás végén a gyűjtőcsatornák a szemölcsök csúcsán lévő papilláris járatokba torkollanak.
3. Minden egyes veseszemölcsöt egy kehelyszerűen ráhajló kis kehely vesz körül.
4. A kis kelyhek száma általában megegyezik a vesepiramisok számával, ami nyolc és tizenkettő között mozog.
5. A kis kelyhek fala simaizomsejteket tartalmaz, amelyek segítik a vizelet továbbítását a nagyobb üregek felé.
6. Két-három kis kehely összeolvadása alkotja a fő kelyheket, amelyeket nagy kelyheknek is hívunk.
7. A nagy kelyhek a veseöbölben találkoznak, ahol a közös vesemedencévé tágulnak.
8. A vesemedence alakja és elágazódási rendszere jelentős egyéni variabilitást mutat.
9. Az anatómiai felosztás szerint két szélsőséges formát, a dendritikus és az ampulláris típust különböztetjük meg.
10. A dendritikus típusnál a nagy kelyhek hosszúak és vékonyak, mielőtt a vesemedencébe nyílnának.
11. Ez a forma egy elágazó fához hasonlít, ahol a vesemedence maga viszonylag kicsi marad.
12. Az ampulláris típusnál a nagy kelyhek rövidek és tágak, szinte azonnal egy széles medencévé olvadnak össze.
13. Ebben az esetben a vesemedence egy tágas zsákra emlékeztet, amely közvetlenül fogadja a vizeletet a kis kelyhekből.
14. A legtöbb embernél a két típus közötti átmeneti formák figyelhetők meg a képalkotó vizsgálatok során.
15. A vesemedence fala három rétegből áll: nyálkahártyából, izomrétegből és külső kötőszövetes tokból.
16. A nyálkahártyát speciális átmeneti hám, úgynevezett urothel borítja, amely ellenáll a vizelet kémiai hatásainak.
17. A veseöbölben a kelyheket és a medencét zsírszövet és erek veszik körül, amelyek védelmet nyújtanak.
18. A vesemedence a vese kapujának leghátsó részében helyezkedik el, a verőér és a visszér mögött.
19. A kelyhek nyálkahártyája szorosan rögzül a veseszemölcsök alapjához, megakadályozva a vizelet visszaáramlását.
20. A vesemedence-kehelyrendszer fejlődése a húgyvezeték-bimbóból indul ki az embriológiai szakaszban.
21. A húgyvezeték-bimbó ismételt kettéosztódása hozza létre a kelyhek bonyolult hálózatát.
22. A vesemedence térfogata fiziológiás körülmények között csupán néhány milliliter.
23. Kóros állapotokban, például vizeletelfolyási akadály esetén, a kelyhek és a medence jelentősen kitágulhatnak.
24. A kelyhek és a medence perisztaltikus hullámai a vesekaputól a húgyvezeték felé haladnak.
25. A vesemedence falában található receptorok érzékelik a feszülést, ami szabályozza az ürülés ütemét.
26. A vesemedence alsó, elkeskenyedő része alkotja a húgyvezeték kezdetét.
27. A vesemedence vérellátását a veseartéria kisebb ágai biztosítják.
28. A vénás elvezetés a veseöböl vénáin keresztül a fő vesevénába történik.
29. A nyirokelvezetés a vese körüli nyirokcsomókba, majd az aorta melletti törzsekbe vezet.
30. A vesemedence és a kelyhek pontos ismerete alapvető fontosságú a vesekövesség diagnosztikájában és kezelésében.
(aufklappen)német
1. Das innere Hohlraumsystem der Niere, welches den Urin sammelt, wird zusammenfassend als Nierenbeckenkelchsystem bezeichnet.
2. Am Ende der Harnsekretion münden die Sammelrohre in die Papillengänge (Ductus papillares) an der Spitze der Nierenpapillen.
3. Jede einzelne Nierenpapille wird von einem kelchartig überstülpten kleinen Nierenkelch (Calix renalis minor) umschlossen.
4. Die Anzahl der kleinen Kelche entspricht in der Regel der Zahl der Nierenpyramiden, die zwischen acht und zwölf liegt.
5. Die Wand der kleinen Kelche enthält glatte Muskelzellen, die den Harntransport in die größeren Hohlräume unterstützen.
6. Die Vereinigung von zwei bis drei kleinen Kelchen bildet die Hauptkelche, die auch als große Nierenkelche (Calices renales majores) bezeichnet werden.
7. Die großen Kelche treffen im Nieren sinus (Sinus renalis) zusammen, wo sie sich zum gemeinsamen Nierenbecken erweitern.
8. Die Form und das Verzweigungssystem des Nierenbeckens zeigen eine erhebliche individuelle Variabilität.
9. Nach der anatomischen Einteilung unterscheidet man zwei Extremformen: den dendritischen und den ampullären Typ. [59, 11.7.1]
10. Beim dendritischen Typ sind die großen Kelche lang und dünn, bevor sie in das Nierenbecken münden. [59, 11.7.1]
11. Diese Form ähnelt einem verzweigten Baum, wobei das Nierenbecken selbst relativ klein bleibt. [59, 11.7.1]
12. Beim ampullären Typ sind die großen Kelche kurz und weit und gehen fast unmittelbar in ein breites Becken über. [59, 11.7.1]
13. In diesem Fall erinnert das Nierenbecken an einen weiten Sack, der den Urin direkt aus den kleinen Kelchen aufnimmt. [59, 11.7.1]
14. Bei den meisten Menschen lassen sich in bildgebenden Verfahren Übergangsformen zwischen diesen beiden Typen beobachten.
15. Die Wand des Nierenbeckens besteht aus drei Schichten: Mukosa, Muskularis und einer äußeren Bindegewebshülle (Adventitia).
16. Die Schleimhaut ist mit einem speziellen Übergangsepithel (Urothel) ausgekleidet, das den chemischen Einflüssen des Urins widersteht.
17. Innerhalb des Nierensinus sind die Kelche und das Becken von Fettgewebe und Gefäßen umgeben, die Schutz bieten.
18. Das Nierenbecken liegt im hintersten Teil des Nierenhilums, dorsal der Arterie und Vene (Arteria und Vena renalis).
19. Die Schleimhaut der Kelche ist fest an der Basis der Nierenpapillen fixiert, was einen Reflux von Urin erschwert.
20. Die Entwicklung des Nierenbeckenkelchsystems geht in der Embryonalphase von der Ureterknospe aus.
21. Die wiederholte dichotome Teilung der Ureterknospe bringt das komplexe Netzwerk der Kelche hervor.
22. Das Volumen des Nierenbeckens beträgt unter physiologischen Bedingungen nur wenige Milliliter.
23. Unter pathologischen Zuständen, wie zum Beispiel bei einer Harnabflussstörung, können sich die Kelche und das Becken erheblich erweitern.
24. Die peristaltischen Wellen der Kelche und des Beckens verlaufen vom Nierenhilum in Richtung Ureter.
25. Rezeptoren in der Wand des Nierenbeckens registrieren die Dehnung, was die Frequenz der Entleerung reguliert.
26. Der untere, sich verengende Teil des Nierenbeckens bildet den Beginn des Harnleiters.
27. Die Blutversorgung des Nierenbeckens wird durch kleinere Äste der Nierenarterie (Arteria renalis) sichergestellt.
28. Der venöse Abfluss erfolgt über die Venen des Nierensinus in die Hauptnierenvene (Vena renalis).
29. Der Lymphabfluss führt in die regionären Nierenlymphknoten und weiter in die paraaortalen Stämme.
30. Die genaue Kenntnis des Nierenbeckenkelchsystems ist von grundlegender Bedeutung für die Diagnostik und Therapie der Nephrolithiasis.