11.7.2 A húgyvezeték lefutása, szűkületei és falszerkezete – Verlauf, Engen und Wandbau des Harnleiters
1. A húgyvezeték egy körülbelül 25-30 centiméter hosszú, páros szerv, amely a vesemedencét köti össze a húgyhólyaggal. – Der Harnleiter (Ureter) ist ein ca. 25–30 cm langes, paariges Organ, das das Nierenbecken mit der Harnblase verbindet.
2. Lefutása során a hashártya mögött, a nagy ágyéki izom fasciáján halad lefelé. – In seinem Verlauf zieht er retroperitoneal auf der Faszie des großen Lendenmuskels (Musculus psoas major) nach kaudal.
3. A húgyvezetéket anatómiailag három szakaszra osztjuk: hasi, kismedencei és falon belüli részre. – Der Harnleiter wird anatomisch in drei Abschnitte unterteilt: Pars abdominalis, Pars pelvica und Pars intramuralis.
4. A hasi szakasz függőlegesen fut az ágyéki régióban, szoros kapcsolatban a hashártya hátsó lemezével. – Die Pars abdominalis verläuft vertikal in der Lendenregion in engem Kontakt zum hinteren Blatt des Peritoneums.
5. A kismedencei szakasz a medencebemenetnél kezdődik, ahol a vezeték keresztezi a közös csípőereket. – Die Pars pelvica beginnt am Beckeneingang, wo der Leiter die gemeinsamen Hüftgefäße (Vasa iliaca communes) kreuzt.
6. A falon belüli szakasz ferdén fúrja át a húgyhólyag izmos falát, mielőtt a belső nyíláson át belépne az üregbe. – Die Pars intramuralis durchsetzt schräg die muskuläre Wand der Harnblase, bevor sie über das Ostium ureteris in das Lumen eintritt.
7. Lefutása során a húgyvezeték három fontos képletet keresztez, ami sebészeti szempontból is jelentős. – In seinem Verlauf kreuzt der Harnleiter drei wichtige Strukturen, was auch chirurgisch von Bedeutung ist.
8. Először a herét vagy petefészket ellátó erek mögött, azaz azok alatt halad el. – Zuerst verläuft er hinter den Hoden- bzw. Eierstockgefäßen (Vasa testicularia bzw. ovarica), unterkreuzt diese also.
9. A medencebemenetnél a húgyvezeték a közös vagy a külső csípőverőér felett ível át. – Am Beckeneingang zieht der Ureter über die Arteria iliaca communis bzw. externa hinweg (Überkreuzung).
10. A kismedencében mélyebben a vezeték férfiaknál az ondóvezeték, nőknél a méhartéria alatt halad el. – Tiefer im Becken unterkreuzt der Leiter beim Mann den Samenleiter (Ductus deferens) und bei der Frau die Gebärmutterarterie (Arteria uterina).
11. A húgyvezeték lefutása mentén három élettani szűkület található, ahol a vesekövek gyakran elakadnak. – Entlang des Ureterverlaufs finden sich drei physiologische Engstellen, an denen Nierensteine häufig hängen bleiben.
12. Az első szűkület a vesemedence és a húgyvezeték átmeneténél, a vesekapu elhagyásakor van. – Die erste Engstelle befindet sich am Übergang vom Nierenbecken zum Harnleiter beim Verlassen des Nierenhilums.
13. A második szűkület ott alakul ki, ahol a vezeték áthalad a csípőerek felett és belép a kismedencébe. – Die zweite Engstelle entsteht dort, wo der Leiter die Iliakalgefäße überquert und in das kleine Becken eintritt.
14. A harmadik és egyben legszűkebb pont a húgyhólyag falán való áthaladás helye. – Der dritte und zugleich engste Punkt ist die Durchtrittsstelle durch die Wand der Harnblase.
15. A húgyvezeték fala három fő szöveti rétegből épül fel: nyálkahártyából, izomrétegből és külső kötőszövetből. – Die Wand des Harnleiters ist aus drei Hauptschichten aufgebaut: Tunica mucosa, Tunica muscularis und Tunica adventitia.
16. A belső nyálkahártyát urothel borítja, amelynek ernyősejtjei védelmet nyújtanak a vizelet ozmotikus hatása ellen. – Die innere Schleimhaut wird vom Urothel gebildet, dessen Deckzellen Schutz vor den osmotischen Wirkungen des Urins bieten.
17. Az urothel sejtjeinek felszíni rétege, a crusta, megakadályozza a folyadék visszaszívódását. – Die Oberflächenschicht der Urothel zellen, die Crusta, verhindert eine Rückresorption von Flüssigkeit.
18. A nyálkahártya alatti kötőszövet gazdag erekben és idegekben, és lehetővé teszi a nyálkahártya redőzését. – Das subepitheliale Bindegewebe (Lamina propria) ist reich an Gefäßen und Nerven und ermöglicht eine Längsfaltung der Mukosa.
19. Az izomréteget spirálisan elrendeződő simaizomsejtek alkotják, amelyek két vagy három réteget hoznak létre. – Die Tunica muscularis besteht aus spirálig angeordneten glatten Muskelzellen, die zwei oder drei Schichten bilden.
20. A belső réteg hosszanti, míg a külső réteg körkörös lefutású izomrostokból áll. – Die innere Schicht besteht aus longitudinalen, die äußere aus zirkulären Muskelfasern.
21. A kismedencei szakaszon egy további külső hosszanti izomréteg is megjelenik. – Im pelvinen Abschnitt erscheint zusätzlich eine weitere äußere Längsmuskelschicht.
22. Az izomzat perisztaltikus összehúzódásai percenként egy-ötször hajtják a vizeletet a hólyag felé. – Peristaltische Kontraktionen der Muskulatur treiben den Harn ein- bis fünfmal pro Minute in Richtung Blase.
23. A külső kötőszövetes réteg rögzíti a szervet a környezetéhez, és tartalmazza a tápláló ereket. – Die Tunica adventitia verankert das Organ in der Umgebung und enthält die versorgenden Gefäße.
24. A húgyvezeték ferde bevezetése a hólyagfalba egyfajta szelepmechanizmusként működik. – Der schräge Verlauf des Ureters durch die Blasenwand fungiert als eine Art Ventilmechanismus.
25. A hólyag telődésekor fellépő nyomás összenyomja ezt a szakaszt, megakadályozva a vizelet visszaáramlását a vesébe. – Der bei Blasenfüllung entstehende Druck komprimiert diesen Abschnitt und verhindert einen Rückfluss (Reflux) von Urin in die Niere.
26. A húgyvezeték vérellátása szakaszonként, több forrásból származik. – Die Gefäßversorgung des Ureters erfolgt etagenartig aus mehreren Quellen.
27. A felső szakaszt a veseartéria ágai, a középsőt a herék vagy petefészkek erei táplálják. – Der obere Abschnitt wird von Ästen der Nierenarterie, a mittlerer von den Vasa testicularia bzw. ovarica versorgt.
28. Az alsó szakasz a belső csípőverőér ágaiból, például a húgyhólyag- vagy méhartériából kap vért. – Der untere Abschnitt erhält Blut aus Ästen der Arteria iliaca interna, wie der Arteria vesicalis oder uterina.
29. A vénás vér az artériákat kísérő vénákon keresztül a vesevénába vagy a csípővénákba ürül. – Das venöse Blut drainiert über Begleitvenen in die Nierenvene oder die Iliakalvenen.
30. Az idegi szabályozást a vegetatív idegrendszer plexusai végzik, amelyek a vezeték mentén hálót alkotnak. – Die nervöse Steuerung erfolgt über Plexus des vegetativen Nervensystems, die entlang des Leiters ein Geflecht bilden.
31. A húgyvezeték feszülése vagy görcse rendkívül erős, kisugárzó fájdalmat okoz, amelyet ureter-kólikának nevezünk. – Eine Dehnung oder ein Krampf des Ureters verursacht extrem starke, ausstrahlende Schmerzen, die als Ureterkolik bezeichnet werden.
32. A fájdalomérző rostok a gerincvelő alsó háti és felső ágyéki szakaszaiba futnak be. – Schmerzleitende Fasern ziehen in die unteren thorakalen und oberen lumbalen Rückenmarkssegmente ein.
33. A húgyvezeték nyirokelvezetése az ágyéki és a csípő menti nyirokcsomókba történik. – Der Lymphabfluss des Ureters erfolgt in die lumbalen und iliakalen Lymphknoten.
34. A húgyvezeték fejlődési rendellenességei, például a kettőzött vezeték, vizeletpangáshoz vezethetnek. – Fehlbildungen des Ureters, wie ein Ureter duplex, können zu Harnstauung führen.
35. A húgyvezeték tónusát és mozgékonyságát gyógyszeresen is lehet befolyásolni görcsoldók segítségével. – Der Tonus und die Motilität des Harnleiters lassen sich medikamentös durch Spasmolytika beeinflussen.
(aufklappen)magyar
1. A húgyvezeték egy körülbelül 25-30 centiméter hosszú, páros szerv, amely a vesemedencét köti össze a húgyhólyaggal.
2. Lefutása során a hashártya mögött, a nagy ágyéki izom fasciáján halad lefelé.
3. A húgyvezetéket anatómiailag három szakaszra osztjuk: hasi, kismedencei és falon belüli részre.
4. A hasi szakasz függőlegesen fut az ágyéki régióban, szoros kapcsolatban a hashártya hátsó lemezével.
5. A kismedencei szakasz a medencebemenetnél kezdődik, ahol a vezeték keresztezi a közös csípőereket.
6. A falon belüli szakasz ferdén fúrja át a húgyhólyag izmos falát, mielőtt a belső nyíláson át belépne az üregbe.
7. Lefutása során a húgyvezeték három fontos képletet keresztez, ami sebészeti szempontból is jelentős.
8. Először a herét vagy petefészket ellátó erek mögött, azaz azok alatt halad el.
9. A medencebemenetnél a húgyvezeték a közös vagy a külső csípőverőér felett ível át.
10. A kismedencében mélyebben a vezeték férfiaknál az ondóvezeték, nőknél a méhartéria alatt halad el.
11. A húgyvezeték lefutása mentén három élettani szűkület található, ahol a vesekövek gyakran elakadnak.
12. Az első szűkület a vesemedence és a húgyvezeték átmeneténél, a vesekapu elhagyásakor van.
13. A második szűkület ott alakul ki, ahol a vezeték áthalad a csípőerek felett és belép a kismedencébe.
14. A harmadik és egyben legszűkebb pont a húgyhólyag falán való áthaladás helye.
15. A húgyvezeték fala három fő szöveti rétegből épül fel: nyálkahártyából, izomrétegből és külső kötőszövetből.
16. A belső nyálkahártyát urothel borítja, amelynek ernyősejtjei védelmet nyújtanak a vizelet ozmotikus hatása ellen.
17. Az urothel sejtjeinek felszíni rétege, a crusta, megakadályozza a folyadék visszaszívódását.
18. A nyálkahártya alatti kötőszövet gazdag erekben és idegekben, és lehetővé teszi a nyálkahártya redőzését.
19. Az izomréteget spirálisan elrendeződő simaizomsejtek alkotják, amelyek két vagy három réteget hoznak létre.
20. A belső réteg hosszanti, míg a külső réteg körkörös lefutású izomrostokból áll.
21. A kismedencei szakaszon egy további külső hosszanti izomréteg is megjelenik.
22. Az izomzat perisztaltikus összehúzódásai percenként egy-ötször hajtják a vizeletet a hólyag felé.
23. A külső kötőszövetes réteg rögzíti a szervet a környezetéhez, és tartalmazza a tápláló ereket.
24. A húgyvezeték ferde bevezetése a hólyagfalba egyfajta szelepmechanizmusként működik.
25. A hólyag telődésekor fellépő nyomás összenyomja ezt a szakaszt, megakadályozva a vizelet visszaáramlását a vesébe.
26. A húgyvezeték vérellátása szakaszonként, több forrásból származik.
27. A felső szakaszt a veseartéria ágai, a középsőt a herék vagy petefészkek erei táplálják.
28. Az alsó szakasz a belső csípőverőér ágaiból, például a húgyhólyag- vagy méhartériából kap vért.
29. A vénás vér az artériákat kísérő vénákon keresztül a vesevénába vagy a csípővénákba ürül.
30. Az idegi szabályozást a vegetatív idegrendszer plexusai végzik, amelyek a vezeték mentén hálót alkotnak.
31. A húgyvezeték feszülése vagy görcse rendkívül erős, kisugárzó fájdalmat okoz, amelyet ureter-kólikának nevezünk.
32. A fájdalomérző rostok a gerincvelő alsó háti és felső ágyéki szakaszaiba futnak be.
33. A húgyvezeték nyirokelvezetése az ágyéki és a csípő menti nyirokcsomókba történik.
34. A húgyvezeték fejlődési rendellenességei, például a kettőzött vezeték, vizeletpangáshoz vezethetnek.
35. A húgyvezeték tónusát és mozgékonyságát gyógyszeresen is lehet befolyásolni görcsoldók segítségével.
(aufklappen)német
1. Der Harnleiter (Ureter) ist ein ca. 25–30 cm langes, paariges Organ, das das Nierenbecken mit der Harnblase verbindet.
2. In seinem Verlauf zieht er retroperitoneal auf der Faszie des großen Lendenmuskels (Musculus psoas major) nach kaudal.
3. Der Harnleiter wird anatomisch in drei Abschnitte unterteilt: Pars abdominalis, Pars pelvica und Pars intramuralis.
4. Die Pars abdominalis verläuft vertikal in der Lendenregion in engem Kontakt zum hinteren Blatt des Peritoneums.
5. Die Pars pelvica beginnt am Beckeneingang, wo der Leiter die gemeinsamen Hüftgefäße (Vasa iliaca communes) kreuzt.
6. Die Pars intramuralis durchsetzt schräg die muskuläre Wand der Harnblase, bevor sie über das Ostium ureteris in das Lumen eintritt.
7. In seinem Verlauf kreuzt der Harnleiter drei wichtige Strukturen, was auch chirurgisch von Bedeutung ist.
8. Zuerst verläuft er hinter den Hoden- bzw. Eierstockgefäßen (Vasa testicularia bzw. ovarica), unterkreuzt diese also.
9. Am Beckeneingang zieht der Ureter über die Arteria iliaca communis bzw. externa hinweg (Überkreuzung).
10. Tiefer im Becken unterkreuzt der Leiter beim Mann den Samenleiter (Ductus deferens) und bei der Frau die Gebärmutterarterie (Arteria uterina).
11. Entlang des Ureterverlaufs finden sich drei physiologische Engstellen, an denen Nierensteine häufig hängen bleiben.
12. Die erste Engstelle befindet sich am Übergang vom Nierenbecken zum Harnleiter beim Verlassen des Nierenhilums.
13. Die zweite Engstelle entsteht dort, wo der Leiter die Iliakalgefäße überquert und in das kleine Becken eintritt.
14. Der dritte und zugleich engste Punkt ist die Durchtrittsstelle durch die Wand der Harnblase.
15. Die Wand des Harnleiters ist aus drei Hauptschichten aufgebaut: Tunica mucosa, Tunica muscularis und Tunica adventitia.
16. Die innere Schleimhaut wird vom Urothel gebildet, dessen Deckzellen Schutz vor den osmotischen Wirkungen des Urins bieten.
17. Die Oberflächenschicht der Urothel zellen, die Crusta, verhindert eine Rückresorption von Flüssigkeit.
18. Das subepitheliale Bindegewebe (Lamina propria) ist reich an Gefäßen und Nerven und ermöglicht eine Längsfaltung der Mukosa.
19. Die Tunica muscularis besteht aus spirálig angeordneten glatten Muskelzellen, die zwei oder drei Schichten bilden.
20. Die innere Schicht besteht aus longitudinalen, die äußere aus zirkulären Muskelfasern.
21. Im pelvinen Abschnitt erscheint zusätzlich eine weitere äußere Längsmuskelschicht.
22. Peristaltische Kontraktionen der Muskulatur treiben den Harn ein- bis fünfmal pro Minute in Richtung Blase.
23. Die Tunica adventitia verankert das Organ in der Umgebung und enthält die versorgenden Gefäße.
24. Der schräge Verlauf des Ureters durch die Blasenwand fungiert als eine Art Ventilmechanismus.
25. Der bei Blasenfüllung entstehende Druck komprimiert diesen Abschnitt und verhindert einen Rückfluss (Reflux) von Urin in die Niere.
26. Die Gefäßversorgung des Ureters erfolgt etagenartig aus mehreren Quellen.
27. Der obere Abschnitt wird von Ästen der Nierenarterie, a mittlerer von den Vasa testicularia bzw. ovarica versorgt.
28. Der untere Abschnitt erhält Blut aus Ästen der Arteria iliaca interna, wie der Arteria vesicalis oder uterina.
29. Das venöse Blut drainiert über Begleitvenen in die Nierenvene oder die Iliakalvenen.
30. Die nervöse Steuerung erfolgt über Plexus des vegetativen Nervensystems, die entlang des Leiters ein Geflecht bilden.
31. Eine Dehnung oder ein Krampf des Ureters verursacht extrem starke, ausstrahlende Schmerzen, die als Ureterkolik bezeichnet werden.
32. Schmerzleitende Fasern ziehen in die unteren thorakalen und oberen lumbalen Rückenmarkssegmente ein.
33. Der Lymphabfluss des Ureters erfolgt in die lumbalen und iliakalen Lymphknoten.
34. Fehlbildungen des Ureters, wie ein Ureter duplex, können zu Harnstauung führen.
35. Der Tonus und die Motilität des Harnleiters lassen sich medikamentös durch Spasmolytika beeinflussen.