14.17 – Az agyhártyák és az agyvíz keringése – Hirnhäute und Liquorzirkulation
1. Az agyat és a gerincvelőt három kötőszövetes hártya, az úgynevezett agyhártyák veszik körül. – Gehirn und Rückenmark werden von drei bindegewebigen Häuten, den sogenannten Hirnhäuten (Meninges, Singular: Meninx), umgeben.
2. Az agyhártyák mechanikai védelmet nyújtanak, rögzítik a központi idegrendszert, és határolják az agyvízzel telt tereket. – Die Hirnhäute bieten mechanischen Schutz, fixieren das Zentralnervensystem und begrenzen die mit Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit gefüllten Räume.
3. Kívülről befelé haladva a kemény agyhártyát, a pókhálóhártyát és a lágy agyhártyát különböztetjük meg. – Von außen nach innen unterscheiden wir die harte Hirnhaut, die Spinnwebenhaut und die weiche Hirnhaut.
4. A legkülső réteg a kemény agyhártya, latin nevén dura mater. – Die äußerste Schicht ist die harte Hirnhaut (Dura mater).
5. A dura mater tömött, kollagénrostokban gazdag kötőszövetből épül fel. – Die Dura mater besteht aus straffem, kollagenfaserreichem Bindegewebe.
6. A koponyaüregben a kemény agyhártyának két, egymással szorosan összefekvő lemeze van. – In der Schädelhöhle besitzt die harte Hirnhaut zwei eng aneinanderliegende Blätter.
7. Külső lemeze egyben a koponyacsontok belső csonthártyáját is alkotja. – Ihr äußeres Blatt bildet zugleich die innere Knochenhaut der Schädelknochen.
8. Belső lemeze tulajdonképpeni agyhártyaként követi az agy külső alakját. – Ihr inneres Blatt folgt als eigentliche Hirnhaut der äußeren Form des Gehirns.
9. A két lemez bizonyos helyeken eltávolodik egymástól, és közöttük vénás öblök alakulnak ki. – An bestimmten Stellen weichen die beiden Blätter auseinander, sodass zwischen ihnen venöse Blutleiter entstehen.
10. Ezeket a merev falú vénás csatornákat a kemény agyhártya öbleinek nevezzük. – Diese starrwandigen venösen Kanäle werden als Blutleiter der harten Hirnhaut (Sinus durae matris) bezeichnet.
11. Az öblök összegyűjtik az agy vénás vérét, majd azt a belső nyaki visszérbe vezetik. – Die Blutleiter sammeln das venöse Blut des Gehirns und leiten es anschließend in die innere Drosselvene (Vena jugularis interna).
12. A kemény agyhártya belső lemeze lemezszerű sövényeket bocsát az agy egyes részei közé. – Das innere Blatt der harten Hirnhaut entsendet plattenförmige Septen zwischen einzelne Teile des Gehirns.
13. A nagyagysarló a két nagyagyfélteke között, a hosszanti agyhasadékban helyezkedik el. – Die Großhirnsichel (Falx cerebri) liegt zwischen den beiden Großhirnhemisphären in der Längsspalte des Gehirns.
14. A kisagysátor vízszintes lemezként választja el a nagyagy nyakszirti lebenyeit a kisagytól. – Das Kleinhirnzelt (Tentorium cerebelli) trennt als horizontale Platte die Hinterhauptslappen des Großhirns vom Kleinhirn.
15. A kisagysarló a két kisagyfélteke közötti keskeny sövény. – Die Kleinhirnsichel (Falx cerebelli) ist eine schmale Scheidewand zwischen den beiden Kleinhirnhemisphären.
16. A nyeregrekesz az agyalapi mirigy árkát fedi le, és egy nyílást hagy az agyalapi mirigy nyelének. – Das Zwerchfell des Türkensattels (Diaphragma sellae) bedeckt die Hypophysengrube und lässt eine Öffnung für den Hypophysenstiel frei.
17. A dura mater agy felőli felszínét a pókhálóhártya követi. – Auf die dem Gehirn zugewandte Fläche der Dura mater folgt die Spinnwebenhaut.
18. A pókhálóhártya, vagy arachnoidea mater, vékony és érmentes kötőszövetes hártya. – Die Spinnwebenhaut (Arachnoidea mater) ist eine dünne und gefäßlose Bindegewebshaut.
19. A koponyacsont és a kemény agyhártya közötti epidurális tér a koponyaüregben rendszerint csak lehetséges rés. – Der Epiduralraum zwischen Schädelknochen und harter Hirnhaut ist in der Schädelhöhle normalerweise nur ein potenzieller Spaltraum.
20. A kemény agyhártya és a pókhálóhártya közötti szubdurális tér szintén csak kóros körülmények között nyílik meg. – Auch der Subduralraum zwischen harter Hirnhaut und Spinnwebenhaut öffnet sich gewöhnlich erst unter krankhaften Bedingungen.
21. A pókhálóhártya alatt valódi, agyvízzel telt tér, a szubarachnoideális tér található. – Unter der Spinnwebenhaut liegt ein echter, mit Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit gefüllter Raum, der Subarachnoidalraum.
22. A pókhálóhártyát finom kötőszövetes gerendák kapcsolják az alatta fekvő lágy agyhártyához. – Feine bindegewebige Balken verbinden die Spinnwebenhaut mit der darunterliegenden weichen Hirnhaut.
23. Ezek a gerendák pókhálóhoz hasonló hálózatot alkotnak, innen származik a hártya neve. – Diese Balken bilden ein spinnennetzähnliches Geflecht, von dem sich der Name der Haut ableitet.
24. A legbelső agyhártya a lágy agyhártya, latin nevén pia mater. – Die innerste Hirnhaut ist die weiche Hirnhaut (Pia mater).
25. A pia mater vékony, erekben gazdag hártya, amely szorosan ráfekszik az agy és a gerincvelő felszínére. – Die Pia mater ist eine dünne, gefäßreiche Haut, die der Oberfläche von Gehirn und Rückenmark eng anliegt.
26. A lágy agyhártya a barázdák mélyére is behatol, ezért pontosan követi az idegszövet felszínét. – Die weiche Hirnhaut dringt auch in die Tiefe der Furchen ein und folgt daher genau der Oberfläche des Nervengewebes.
27. A központi idegrendszert ellátó erek a pia mater felszínén futnak, majd onnan lépnek be az idegszövetbe. – Die das Zentralnervensystem versorgenden Gefäße verlaufen auf der Oberfläche der Pia mater und treten von dort in das Nervengewebe ein.
28. A szubarachnoideális tér egyes helyeken kitágul, és úgynevezett agyvíztartályokat képez. – Der Subarachnoidalraum erweitert sich an bestimmten Stellen und bildet sogenannte Liquorzisternen.
29. A nagy nyakszirti ciszterna a kisagy és a nyúltvelő között helyezkedik el. – Die große Hinterhauptszisterne (Cisterna cerebellomedullaris) liegt zwischen Kleinhirn und verlängertem Mark.
30. További tágulatok találhatók többek között az agyalapon és a látóideg-kereszteződés környezetében. – Weitere Erweiterungen befinden sich unter anderem an der Hirnbasis und in der Umgebung der Sehnervenkreuzung.
31. Az agy-gerincvelői folyadékot agyvíznek vagy liquor cerebrospinalisnak nevezzük. – Die Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit wird als Liquor cerebrospinalis bezeichnet.
32. Az agyvíz tiszta, színtelen folyadék, amely az agykamrákat és a szubarachnoideális teret tölti ki. – Der Liquor ist eine klare, farblose Flüssigkeit, welche die Hirnkammern und den Subarachnoidalraum ausfüllt.
33. Az agyvíz legnagyobb része az agykamrák érfonataiban termelődik. – Der größte Teil des Liquors wird in den Gefäßgeflechten der Hirnkammern gebildet.
34. Az érfonatot, vagy plexus choroideust, hajszálerek és módosult ependimasejtek alkotják. – Das Gefäßgeflecht (Plexus choroideus) besteht aus Kapillaren und spezialisierten Ependymzellen.
35. Az érfonat sejtjei szabályozott módon választják ki az agyvíz összetevőit a vérből. – Die Zellen des Gefäßgeflechts sondern die Bestandteile des Liquors kontrolliert aus dem Blut ab.
36. Ez a szabályozott átjutás képezi a vér-agyvíz gát anatómiai alapját. – Dieser kontrollierte Übertritt bildet die anatomische Grundlage der Blut-Liquor-Schranke.
37. Az agyvíz először a két oldalkamrában gyűlik össze. – Der Liquor sammelt sich zunächst in den beiden Seitenventrikeln.
38. Az oldalkamrákból a folyadék a kamraközi nyílásokon keresztül a harmadik agykamrába jut. – Aus den Seitenventrikeln gelangt die Flüssigkeit durch die Zwischenkammeröffnungen (Foramina interventricularia) in den dritten Ventrikel.
39. A harmadik agykamrát a középagyban futó agyvízvezeték köti össze a negyedik agykamrával. – Der dritte Ventrikel ist durch die im Mittelhirn verlaufende Wasserleitung des Gehirns (Aqueductus mesencephali) mit dem vierten Ventrikel verbunden.
40. A negyedik agykamra a híd és a nyúltvelő mögött, valamint a kisagy előtt helyezkedik el. – Der vierte Ventrikel liegt hinter Brücke und verlängertem Mark sowie vor dem Kleinhirn.
41. Innen az agyvíz egy középső és két oldalsó nyíláson át jut a szubarachnoideális térbe. – Von hier gelangt der Liquor durch eine mittlere und zwei seitliche Öffnungen in den Subarachnoidalraum.
42. A folyadék ezután körülveszi az agyat és a gerincvelőt, miközben a ciszternákon is áthalad. – Anschließend umströmt die Flüssigkeit Gehirn und Rückenmark und durchfließt dabei auch die Zisternen.
43. A koponya és a gerinccsatorna szubarachnoideális terei közvetlenül összefüggenek egymással. – Die Subarachnoidalräume der Schädelhöhle und des Wirbelkanals stehen unmittelbar miteinander in Verbindung.
44. Az agyvíz végül a pókhálóhártya szemcséin keresztül kerül vissza a vénás vérkeringésbe. – Schließlich gelangt der Liquor durch die Granulationen der Spinnwebenhaut zurück in den venösen Blutkreislauf.
45. A pókhálóhártya szemcséi főként a felső nyílirányú vénás öbölbe domborodnak be. – Die Granulationen der Spinnwebenhaut (Granulationes arachnoideae) ragen vor allem in den oberen sagittalen Blutleiter hinein.
46. Az agyvíz felhajtóereje csökkenti az agy saját tömegéből származó mechanikai terhelést. – Der Auftrieb des Liquors vermindert die mechanische Belastung, die durch das Eigengewicht des Gehirns entsteht.
47. A folyadék lengéscsillapító réteget képez, és védi az idegszövetet a hirtelen mozgások hatásától. – Die Flüssigkeit bildet eine stoßdämpfende Schicht und schützt das Nervengewebe vor den Folgen plötzlicher Bewegungen.
48. Ha az agyvíz termelődése, áramlása vagy felszívódása akadályozott, az agykamrák kitágulhatnak. – Wenn Bildung, Abfluss oder Aufnahme des Liquors behindert sind, können sich die Hirnkammern erweitern.
49. Az agykamrák kóros tágulatát és az agyvíz felszaporodását vízfejűségnek nevezzük. – Die krankhafte Erweiterung der Hirnkammern mit einer Ansammlung von Liquor wird als Hydrozephalus bezeichnet.
50. Az agyhártyák és az agyvíz tereinek ismerete alapvető az agyhártyagyulladás, az agyvérzések és a gerinccsapolás megértéséhez. – Die Kenntnis der Hirnhäute und Liquorräume ist grundlegend für das Verständnis von Hirnhautentzündung, Hirnblutungen und Lumbalpunktion.
(aufklappen)magyar
1. Az agyat és a gerincvelőt három kötőszövetes hártya, az úgynevezett agyhártyák veszik körül.
2. Az agyhártyák mechanikai védelmet nyújtanak, rögzítik a központi idegrendszert, és határolják az agyvízzel telt tereket.
3. Kívülről befelé haladva a kemény agyhártyát, a pókhálóhártyát és a lágy agyhártyát különböztetjük meg.
4. A legkülső réteg a kemény agyhártya, latin nevén dura mater.
5. A dura mater tömött, kollagénrostokban gazdag kötőszövetből épül fel.
6. A koponyaüregben a kemény agyhártyának két, egymással szorosan összefekvő lemeze van.
7. Külső lemeze egyben a koponyacsontok belső csonthártyáját is alkotja.
8. Belső lemeze tulajdonképpeni agyhártyaként követi az agy külső alakját.
9. A két lemez bizonyos helyeken eltávolodik egymástól, és közöttük vénás öblök alakulnak ki.
10. Ezeket a merev falú vénás csatornákat a kemény agyhártya öbleinek nevezzük.
11. Az öblök összegyűjtik az agy vénás vérét, majd azt a belső nyaki visszérbe vezetik.
12. A kemény agyhártya belső lemeze lemezszerű sövényeket bocsát az agy egyes részei közé.
13. A nagyagysarló a két nagyagyfélteke között, a hosszanti agyhasadékban helyezkedik el.
14. A kisagysátor vízszintes lemezként választja el a nagyagy nyakszirti lebenyeit a kisagytól.
15. A kisagysarló a két kisagyfélteke közötti keskeny sövény.
16. A nyeregrekesz az agyalapi mirigy árkát fedi le, és egy nyílást hagy az agyalapi mirigy nyelének.
17. A dura mater agy felőli felszínét a pókhálóhártya követi.
18. A pókhálóhártya, vagy arachnoidea mater, vékony és érmentes kötőszövetes hártya.
19. A koponyacsont és a kemény agyhártya közötti epidurális tér a koponyaüregben rendszerint csak lehetséges rés.
20. A kemény agyhártya és a pókhálóhártya közötti szubdurális tér szintén csak kóros körülmények között nyílik meg.
21. A pókhálóhártya alatt valódi, agyvízzel telt tér, a szubarachnoideális tér található.
22. A pókhálóhártyát finom kötőszövetes gerendák kapcsolják az alatta fekvő lágy agyhártyához.
23. Ezek a gerendák pókhálóhoz hasonló hálózatot alkotnak, innen származik a hártya neve.
24. A legbelső agyhártya a lágy agyhártya, latin nevén pia mater.
25. A pia mater vékony, erekben gazdag hártya, amely szorosan ráfekszik az agy és a gerincvelő felszínére.
26. A lágy agyhártya a barázdák mélyére is behatol, ezért pontosan követi az idegszövet felszínét.
27. A központi idegrendszert ellátó erek a pia mater felszínén futnak, majd onnan lépnek be az idegszövetbe.
28. A szubarachnoideális tér egyes helyeken kitágul, és úgynevezett agyvíztartályokat képez.
29. A nagy nyakszirti ciszterna a kisagy és a nyúltvelő között helyezkedik el.
30. További tágulatok találhatók többek között az agyalapon és a látóideg-kereszteződés környezetében.
31. Az agy-gerincvelői folyadékot agyvíznek vagy liquor cerebrospinalisnak nevezzük.
32. Az agyvíz tiszta, színtelen folyadék, amely az agykamrákat és a szubarachnoideális teret tölti ki.
33. Az agyvíz legnagyobb része az agykamrák érfonataiban termelődik.
34. Az érfonatot, vagy plexus choroideust, hajszálerek és módosult ependimasejtek alkotják.
35. Az érfonat sejtjei szabályozott módon választják ki az agyvíz összetevőit a vérből.
36. Ez a szabályozott átjutás képezi a vér-agyvíz gát anatómiai alapját.
37. Az agyvíz először a két oldalkamrában gyűlik össze.
38. Az oldalkamrákból a folyadék a kamraközi nyílásokon keresztül a harmadik agykamrába jut.
39. A harmadik agykamrát a középagyban futó agyvízvezeték köti össze a negyedik agykamrával.
40. A negyedik agykamra a híd és a nyúltvelő mögött, valamint a kisagy előtt helyezkedik el.
41. Innen az agyvíz egy középső és két oldalsó nyíláson át jut a szubarachnoideális térbe.
42. A folyadék ezután körülveszi az agyat és a gerincvelőt, miközben a ciszternákon is áthalad.
43. A koponya és a gerinccsatorna szubarachnoideális terei közvetlenül összefüggenek egymással.
44. Az agyvíz végül a pókhálóhártya szemcséin keresztül kerül vissza a vénás vérkeringésbe.
45. A pókhálóhártya szemcséi főként a felső nyílirányú vénás öbölbe domborodnak be.
46. Az agyvíz felhajtóereje csökkenti az agy saját tömegéből származó mechanikai terhelést.
47. A folyadék lengéscsillapító réteget képez, és védi az idegszövetet a hirtelen mozgások hatásától.
48. Ha az agyvíz termelődése, áramlása vagy felszívódása akadályozott, az agykamrák kitágulhatnak.
49. Az agykamrák kóros tágulatát és az agyvíz felszaporodását vízfejűségnek nevezzük.
50. Az agyhártyák és az agyvíz tereinek ismerete alapvető az agyhártyagyulladás, az agyvérzések és a gerinccsapolás megértéséhez.
(aufklappen)német
1. Gehirn und Rückenmark werden von drei bindegewebigen Häuten, den sogenannten Hirnhäuten (Meninges, Singular: Meninx), umgeben.
2. Die Hirnhäute bieten mechanischen Schutz, fixieren das Zentralnervensystem und begrenzen die mit Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit gefüllten Räume.
3. Von außen nach innen unterscheiden wir die harte Hirnhaut, die Spinnwebenhaut und die weiche Hirnhaut.
4. Die äußerste Schicht ist die harte Hirnhaut (Dura mater).
5. Die Dura mater besteht aus straffem, kollagenfaserreichem Bindegewebe.
6. In der Schädelhöhle besitzt die harte Hirnhaut zwei eng aneinanderliegende Blätter.
7. Ihr äußeres Blatt bildet zugleich die innere Knochenhaut der Schädelknochen.
8. Ihr inneres Blatt folgt als eigentliche Hirnhaut der äußeren Form des Gehirns.
9. An bestimmten Stellen weichen die beiden Blätter auseinander, sodass zwischen ihnen venöse Blutleiter entstehen.
10. Diese starrwandigen venösen Kanäle werden als Blutleiter der harten Hirnhaut (Sinus durae matris) bezeichnet.
11. Die Blutleiter sammeln das venöse Blut des Gehirns und leiten es anschließend in die innere Drosselvene (Vena jugularis interna).
12. Das innere Blatt der harten Hirnhaut entsendet plattenförmige Septen zwischen einzelne Teile des Gehirns.
13. Die Großhirnsichel (Falx cerebri) liegt zwischen den beiden Großhirnhemisphären in der Längsspalte des Gehirns.
14. Das Kleinhirnzelt (Tentorium cerebelli) trennt als horizontale Platte die Hinterhauptslappen des Großhirns vom Kleinhirn.
15. Die Kleinhirnsichel (Falx cerebelli) ist eine schmale Scheidewand zwischen den beiden Kleinhirnhemisphären.
16. Das Zwerchfell des Türkensattels (Diaphragma sellae) bedeckt die Hypophysengrube und lässt eine Öffnung für den Hypophysenstiel frei.
17. Auf die dem Gehirn zugewandte Fläche der Dura mater folgt die Spinnwebenhaut.
18. Die Spinnwebenhaut (Arachnoidea mater) ist eine dünne und gefäßlose Bindegewebshaut.
19. Der Epiduralraum zwischen Schädelknochen und harter Hirnhaut ist in der Schädelhöhle normalerweise nur ein potenzieller Spaltraum.
20. Auch der Subduralraum zwischen harter Hirnhaut und Spinnwebenhaut öffnet sich gewöhnlich erst unter krankhaften Bedingungen.
21. Unter der Spinnwebenhaut liegt ein echter, mit Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit gefüllter Raum, der Subarachnoidalraum.
22. Feine bindegewebige Balken verbinden die Spinnwebenhaut mit der darunterliegenden weichen Hirnhaut.
23. Diese Balken bilden ein spinnennetzähnliches Geflecht, von dem sich der Name der Haut ableitet.
24. Die innerste Hirnhaut ist die weiche Hirnhaut (Pia mater).
25. Die Pia mater ist eine dünne, gefäßreiche Haut, die der Oberfläche von Gehirn und Rückenmark eng anliegt.
26. Die weiche Hirnhaut dringt auch in die Tiefe der Furchen ein und folgt daher genau der Oberfläche des Nervengewebes.
27. Die das Zentralnervensystem versorgenden Gefäße verlaufen auf der Oberfläche der Pia mater und treten von dort in das Nervengewebe ein.
28. Der Subarachnoidalraum erweitert sich an bestimmten Stellen und bildet sogenannte Liquorzisternen.
29. Die große Hinterhauptszisterne (Cisterna cerebellomedullaris) liegt zwischen Kleinhirn und verlängertem Mark.
30. Weitere Erweiterungen befinden sich unter anderem an der Hirnbasis und in der Umgebung der Sehnervenkreuzung.
31. Die Gehirn-Rückenmark-Flüssigkeit wird als Liquor cerebrospinalis bezeichnet.
32. Der Liquor ist eine klare, farblose Flüssigkeit, welche die Hirnkammern und den Subarachnoidalraum ausfüllt.
33. Der größte Teil des Liquors wird in den Gefäßgeflechten der Hirnkammern gebildet.
34. Das Gefäßgeflecht (Plexus choroideus) besteht aus Kapillaren und spezialisierten Ependymzellen.
35. Die Zellen des Gefäßgeflechts sondern die Bestandteile des Liquors kontrolliert aus dem Blut ab.
36. Dieser kontrollierte Übertritt bildet die anatomische Grundlage der Blut-Liquor-Schranke.
37. Der Liquor sammelt sich zunächst in den beiden Seitenventrikeln.
38. Aus den Seitenventrikeln gelangt die Flüssigkeit durch die Zwischenkammeröffnungen (Foramina interventricularia) in den dritten Ventrikel.
39. Der dritte Ventrikel ist durch die im Mittelhirn verlaufende Wasserleitung des Gehirns (Aqueductus mesencephali) mit dem vierten Ventrikel verbunden.
40. Der vierte Ventrikel liegt hinter Brücke und verlängertem Mark sowie vor dem Kleinhirn.
41. Von hier gelangt der Liquor durch eine mittlere und zwei seitliche Öffnungen in den Subarachnoidalraum.
42. Anschließend umströmt die Flüssigkeit Gehirn und Rückenmark und durchfließt dabei auch die Zisternen.
43. Die Subarachnoidalräume der Schädelhöhle und des Wirbelkanals stehen unmittelbar miteinander in Verbindung.
44. Schließlich gelangt der Liquor durch die Granulationen der Spinnwebenhaut zurück in den venösen Blutkreislauf.
45. Die Granulationen der Spinnwebenhaut (Granulationes arachnoideae) ragen vor allem in den oberen sagittalen Blutleiter hinein.
46. Der Auftrieb des Liquors vermindert die mechanische Belastung, die durch das Eigengewicht des Gehirns entsteht.
47. Die Flüssigkeit bildet eine stoßdämpfende Schicht und schützt das Nervengewebe vor den Folgen plötzlicher Bewegungen.
48. Wenn Bildung, Abfluss oder Aufnahme des Liquors behindert sind, können sich die Hirnkammern erweitern.
49. Die krankhafte Erweiterung der Hirnkammern mit einer Ansammlung von Liquor wird als Hydrozephalus bezeichnet.
50. Die Kenntnis der Hirnhäute und Liquorräume ist grundlegend für das Verständnis von Hirnhautentzündung, Hirnblutungen und Lumbalpunktion.