17.14 – Csökevényes szervek az emberi testben – Rudimentäre Organe im menschlichen Körper
1. A rudimentumok vagy csökevényes szervek olyan anatómiai struktúrák, amelyek a törzsfejlődés során elvesztették eredeti funkciójukat. – Rudimente vagy rudimentäre Organe sind anatomische Strukturen, die im Laufe der Phylogenese ihre ursprüngliche Funktion verloren haben.
2. Ezek a képletek gyakran csak visszafejlődött formában vannak jelen, és az evolúciós múlt maradványainak tekinthetők. – Diese Gebilde liegen oft nur in rückgebildeter Form vor und werden als Überreste der evolutionären Vergangenheit betrachtet.
3. Az emberi szervezetben számos ilyen valódi rudimentum található, például a csontrendszerben vagy az emésztőkészülékben. – Im menschlichen Organismus finden sich zahlreiche solcher echten Rudimente, beispielsweise im Skelettsystem oder im Verdauungsapparat.
4. A csökevényes szervek tanulmányozása fontos bizonyítékokkal szolgál az emberi faj biológiai eredetére vonatkozóan. – Das Studium rudimentärer Organe liefert wichtige Belege für die biologische Herkunft der menschlichen Spezies.
5. Elkülönítendők tőlük az atavizmusok, amelyek olyan jellegek, amelyek csak kivételesen, egyes egyedeknél jelennek meg újra. – Von ihnen abzugrenzen sind Atavismen, also Merkmale, die nur ausnahmsweise bei einzelnen Individuen wieder auftreten.
6. A farkcsont (os coccygis) az egyik legismertebb példa a csontos váz csökevényes elemeire. – Das Steißbein (Os coccygis) ist eines der bekanntesten Beispiele für rudimentäre Elemente des knöchernen Skeletts.
7. Az os coccygis általában négy, néha öt összeforrt csigolyából áll, amelyek a farokcsigolyák maradványai. – Das Os coccygis besteht in der Regel aus vier, manchmal fünf verschmolzenen Wirbeln, die Überbleibsel der Schwanzwirbel darstellen.
8. Ezek az álcsigolyák méretükben felülről lefelé haladva folyamatosan csökkennek. – Die Größe dieser falschen Wirbel nimmt von kranial nach kaudal stetig ab.
9. Bár a farkcsont már nem alkot farkat, fontos tapadási helyet biztosít medencefenéki izmok és szalagok számára. – Obwohl das Steißbein keinen Schwanz mehr bildet, bietet es einen wichtigen Ansatzpunkt für Beckenbodenmuskeln und Bänder.
10. A farkcsont szarvai (cornua coccygea) a keresztcsont felé néző felszínen helyezkednek el. – Die Steißbeinhörner (Cornua coccygea) befinden sich an der dem Kreuzbein zugewandten Fläche.
11. A csigolyák között eredetileg synchondrosisok találhatók, amelyek később elcsontosodhatnak. – Zwischen den Wirbeln befinden sich ursprünglich Synchondrosen, die später verknöchern können.
12. A féregnyúlvány (appendix vermiformis) a vakbél (caecum) csökevényes nyúlványa az emésztőrendszerben. – Der Wurmfortsatz (Appendix vermiformis) ist ein rudimentäres Anhängsel des Blinddarms (Caecum) im Verdauungssystem.
13. Az appendix fala nagy mennyiségű nyirokszövetet tartalmaz, ezért „bélmandulának” is nevezik. – Die Wand der Appendix enthält eine große Menge an lymphatischem Gewebe, weshalb sie auch als „Darmmandel“ bezeichnet wird.
14. Törzsfejlődési szempontból a növényevő ősök terjedelmesebb vakbelének maradványaként értelmezhető. – Stammesgeschichtlich kann sie als Rest des umfangreicheren Blinddarms pflanzenfressender Vorfahren interpretiert werden.
15. A féregnyúlvány helyzete rendkívül változatos, leggyakrabban a vakbél mögött, a recessus retrocaecalisban található. – Die Lage des Wurmfortsatzes ist sehr variabel; am häufigsten findet er sich hinter dem Blinddarm im Recessus retrocaecalis.
16. A három Taenia (libera, mesocolica, omentalis) az appendix eredésénél fut össze. – Die drei Taenien (Libera, mesocolica, omentalis) laufen am Ursprung der Appendix zusammen.
17. Ez a morfológiai sajátosság segíti a sebészt a féregnyúlvány intraoperatív azonosításában. – Diese morphologische Besonderheit hilft dem Chirurgen bei der intraoperativen Identifizierung des Wurmfortsatzes.
18. Az appendix gyulladása (appendicitis) a hasi sebészet egyik leggyakoribb kórképe. – Die Entzündung der Appendix (Appendizitis) ist eines der häufigsten Krankheitsbilder in der Viszeralchirurgie.
19. A bölcsességfogak vagy harmadik molárisok (dentes serotini) az állkapocs méretének redukciója miatt váltak csökevényessé. – Die Weisheitszähne oder dritten Molaren (Dentes serotini) wurden aufgrund der Reduktion der Kiefergröße rudimentär.
20. Ezek a fogak a bleibende Gebiss utolsó elemeiként, általában a 17. és 25. életév között törnek elő. – Diese Zähne brechen als letzte Elemente des bleibenden Gebisses meist zwischen dem 17. und 25. Lebensjahr durch.
21. Gyakran előfordul, hogy a bölcsességfogak egyáltalán nem fejlődnek ki vagy retencióban maradnak. – Es kommt häufig vor, dass Weisheitszähne gar nem angelegt werden oder retiniert bleiben.
22. Az állkapocscsont (mandibula) rövidülése az evolúció során gyakran helyhiányhoz vezet ezen fogak számára. – Die Verkürzung der Mandibula im Laufe der Evolution führt häufig zu Platzmangel für diese Zähne.
23. A fül körüli izmok (musculi auriculares) az emberben csak csökevényes formában vannak jelen. – Die Ohrmuschelmuskeln (Musculi auriculares) sind beim Menschen nur noch in rudimentärer Form vorhanden.
24. Ezek közé tartozik a m. auricularis anterior, superior és posterior. – Zu ihnen gehören der M. auricularis anterior, superior und posterior.
25. Ezen izmok összehúzódása a legtöbb embernél nem eredményez látható fülmozgást. – Die Kontraktion dieser Muskeln führt bei den meisten Menschen nicht zu einer sichtbaren Bewegung der Ohrmuschel.
26. Az állatokkal ellentétben az ember már nem képes a fülét a hangforrás irányába fordítani ezen izmok segítségével. – Im Gegensatz zu Tieren ist der Mensch nicht mehr in der Lage, seine Ohren mithilfe dieser Muskeln in Richtung der Schallquelle zu drehen.
27. A szem belső zugában található félhold alakú redő (plica semilunaris) a harmadik szemhéj maradványa. – Die halbmondförmige Falte im inneren Augenwinkel (Plica semilunaris) ist der Überrest des dritten Augenlids.
28. Ezt a struktúrát a törzsfejlődési összehasonlításban nickhaut-nak vagy pislogóhártyának is nevezik. – Diese Struktur wird im stammesgeschichtlichen Vergleich auch als Nickhaut oder Blinzhaut bezeichnet.
29. Sok gerincesnél, például a madaraknál vagy hüllőknél, ez a hártya még aktívan védi a szaruhártyát. – Bei vielen Wirbeltieren, wie Vögeln oder Reptilien, schützt diese Membran noch aktiv die Hornhaut.
30. Az emberben ez a képlet funkcióját vesztette, és már csak egy kisméretű nyálkahártyaredő formájában perzisztál. – Beim Menschen hat dieses Gebilde seine Funktion verloren und persistiert nur noch in Form einer kleinen Schleimhautfalte.
31. A férfi szervezetben a Müller-cső maradványaként megtalálható az appendix testis. – Im männlichen Organismus findet sich als Überrest des Müller-Ganges die Appendix testis.
32. Ez a kisméretű képlet a herék felső pólusán helyezkedik el a tunica albuginea alatt. – Dieses kleine Gebilde befindet sich am oberen Pol der Hoden unter der Tunica albuginea.
33. Hasonló rudimentum a férfiaknál a dülmirigyben található utriculus prostaticus. – Ein ähnliches Rudiment beim Mann ist der Utriculus prostaticus in der Prostata.
34. Az utriculus prostaticus a méh (uterus) és a hüvely (vagina) embrionális megfelelőjének tekinthető. – Der Utriculus prostaticus kann als embryonales Äquivalent von Uterus und Vagina betrachtet werden.
35. Nőknél a Wolff-cső maradványai, mint például az epoophoron, szintén csökevényes képletek. – Bei Frauen sind Überreste des Wolff-Ganges, wie das Epoophoron, ebenfalls rudimentäre Gebilde.
36. A fülkagyló peremén néha látható Darwin-féle dudor az evolúciós múlt egy másik jele. – Der gelegentlich am Rand der Ohrmuschel sichtbare Darwin-Höcker ist ein weiteres Zeichen der evolutionären Vergangenheit.
37. A magzati vérkeringés bizonyos elemei a születés után funkciótlan szalagokká alakulnak át. – Bestimmte Elemente des fetalen Kreislaufs wandeln sich nach der Geburt in funktionslose Bänder um.
38. A ductus venosus Arantii maradványa a májban található ligamentum venosum. – Der Rest des Ductus venosus Arantii ist das Ligamentum venosum in der Leber.
39. Az elzáródott v. umbilicalis ligamentum teres hepatisként marad meg a ligamentum falciforme alsó szélén. – Die obliterierte V. umbilicalis bleibt als Ligamentum teres hepatis am Unterrand des Ligamentum falciforme bestehen.
40. Az arteria umbilicalisok proximális szakaszai ligamentum umbilicale medialévé válnak. – Die proximalen Abschnitte der Arteriae umbilicales werden zu Ligamenta umbilicalia medialia.
41. Az urachus maradványa a ligamentum umbilicale medianum, amely a húgyhólyagot és a köldököt köti össze. – Der Rest des Urachus ist das Ligamentum umbilicale medianum, welches die Harnblase mit dem Nabel verbindet.
42. A ductus arteriosus Botalli a születés után ligamentum arteriosummá záródik el. – Der Ductus arteriosus Botalli verschließt sich nach der Geburt zum Ligamentum arteriosum.
43. Ezek a kötőszövetes maradványok már nem vesznek részt a vérkeringésben vagy a vizeletürítésben. – Diese bindegewebigen Überreste nehmen nicht mehr am Blutkreislauf oder an der Exkretion teil.
44. A kopoltyúívekből (schlundbögen) származó porcok egy része az emberben elcsontosodik vagy visszafejlődik. – Ein Teil der aus den Schlundbögen stammenden Knorpel verknöchert beim Menschen oder bildet sich zurück.
45. Az első kopoltyúív Meckel-porca a kalapács (malleus) és az üllő (incus) kialakulásában vesz részt. – Der Meckel-Knorpel des ersten Schlundbogens ist an der Bildung von Hammer (Malleus) und Amboss (Incus) beteiligt.
46. A második kopoltyúív Reichert-porca a kengyel (stapes) és a processus styloideus alapja. – Der Reichert-Knorpel des zweiten Schlundbogens ist die Basis für den Steigbügel (Stapes) und den Processus styloideus.
47. Bizonyos embrionális barázdák, mint a sinus cervicalis, általában nyomtalanul eltűnnek. – Bestimmte embryonale Furchen, wie der Sinus cervicalis, verschwinden normalerweise spurlos.
48. Amennyiben ezek a struktúrák nem fejlődnek vissza megfelelően, laterális nyaki ciszták alakulhatnak ki. – Wenn sich diese Strukturen nicht ordnungsgemäß zurückbilden, können laterale Halszysten entstehen.
49. A csökevényes szervek jelenléte rávilágít az emberi anatómia „történelmi” jellegére. – Die Präsenz rudimentärer Organe verdeutlicht den „historischen“ Charakter der menschlichen Anatomie.
50. Míg ezek a rudimentumok többnyire ártalmatlanok, a klinikai gyakorlatban néha patológiás folyamatok kiindulópontjai lehetnek. – Während diese Rudimente meist harmlos sind, können sie in der klinischen Praxis manchmal Ausgangspunkte pathologischer Prozesse sein.
(aufklappen)magyar
1. A rudimentumok vagy csökevényes szervek olyan anatómiai struktúrák, amelyek a törzsfejlődés során elvesztették eredeti funkciójukat.
2. Ezek a képletek gyakran csak visszafejlődött formában vannak jelen, és az evolúciós múlt maradványainak tekinthetők.
3. Az emberi szervezetben számos ilyen valódi rudimentum található, például a csontrendszerben vagy az emésztőkészülékben.
4. A csökevényes szervek tanulmányozása fontos bizonyítékokkal szolgál az emberi faj biológiai eredetére vonatkozóan.
5. Elkülönítendők tőlük az atavizmusok, amelyek olyan jellegek, amelyek csak kivételesen, egyes egyedeknél jelennek meg újra.
6. A farkcsont (os coccygis) az egyik legismertebb példa a csontos váz csökevényes elemeire.
7. Az os coccygis általában négy, néha öt összeforrt csigolyából áll, amelyek a farokcsigolyák maradványai.
8. Ezek az álcsigolyák méretükben felülről lefelé haladva folyamatosan csökkennek.
9. Bár a farkcsont már nem alkot farkat, fontos tapadási helyet biztosít medencefenéki izmok és szalagok számára.
10. A farkcsont szarvai (cornua coccygea) a keresztcsont felé néző felszínen helyezkednek el.
11. A csigolyák között eredetileg synchondrosisok találhatók, amelyek később elcsontosodhatnak.
12. A féregnyúlvány (appendix vermiformis) a vakbél (caecum) csökevényes nyúlványa az emésztőrendszerben.
13. Az appendix fala nagy mennyiségű nyirokszövetet tartalmaz, ezért „bélmandulának” is nevezik.
14. Törzsfejlődési szempontból a növényevő ősök terjedelmesebb vakbelének maradványaként értelmezhető.
15. A féregnyúlvány helyzete rendkívül változatos, leggyakrabban a vakbél mögött, a recessus retrocaecalisban található.
16. A három Taenia (libera, mesocolica, omentalis) az appendix eredésénél fut össze.
17. Ez a morfológiai sajátosság segíti a sebészt a féregnyúlvány intraoperatív azonosításában.
18. Az appendix gyulladása (appendicitis) a hasi sebészet egyik leggyakoribb kórképe.
19. A bölcsességfogak vagy harmadik molárisok (dentes serotini) az állkapocs méretének redukciója miatt váltak csökevényessé.
20. Ezek a fogak a bleibende Gebiss utolsó elemeiként, általában a 17. és 25. életév között törnek elő.
21. Gyakran előfordul, hogy a bölcsességfogak egyáltalán nem fejlődnek ki vagy retencióban maradnak.
22. Az állkapocscsont (mandibula) rövidülése az evolúció során gyakran helyhiányhoz vezet ezen fogak számára.
23. A fül körüli izmok (musculi auriculares) az emberben csak csökevényes formában vannak jelen.
24. Ezek közé tartozik a m. auricularis anterior, superior és posterior.
25. Ezen izmok összehúzódása a legtöbb embernél nem eredményez látható fülmozgást.
26. Az állatokkal ellentétben az ember már nem képes a fülét a hangforrás irányába fordítani ezen izmok segítségével.
27. A szem belső zugában található félhold alakú redő (plica semilunaris) a harmadik szemhéj maradványa.
28. Ezt a struktúrát a törzsfejlődési összehasonlításban nickhaut-nak vagy pislogóhártyának is nevezik.
29. Sok gerincesnél, például a madaraknál vagy hüllőknél, ez a hártya még aktívan védi a szaruhártyát.
30. Az emberben ez a képlet funkcióját vesztette, és már csak egy kisméretű nyálkahártyaredő formájában perzisztál.
31. A férfi szervezetben a Müller-cső maradványaként megtalálható az appendix testis.
32. Ez a kisméretű képlet a herék felső pólusán helyezkedik el a tunica albuginea alatt.
33. Hasonló rudimentum a férfiaknál a dülmirigyben található utriculus prostaticus.
34. Az utriculus prostaticus a méh (uterus) és a hüvely (vagina) embrionális megfelelőjének tekinthető.
35. Nőknél a Wolff-cső maradványai, mint például az epoophoron, szintén csökevényes képletek.
36. A fülkagyló peremén néha látható Darwin-féle dudor az evolúciós múlt egy másik jele.
37. A magzati vérkeringés bizonyos elemei a születés után funkciótlan szalagokká alakulnak át.
38. A ductus venosus Arantii maradványa a májban található ligamentum venosum.
39. Az elzáródott v. umbilicalis ligamentum teres hepatisként marad meg a ligamentum falciforme alsó szélén.
40. Az arteria umbilicalisok proximális szakaszai ligamentum umbilicale medialévé válnak.
41. Az urachus maradványa a ligamentum umbilicale medianum, amely a húgyhólyagot és a köldököt köti össze.
42. A ductus arteriosus Botalli a születés után ligamentum arteriosummá záródik el.
43. Ezek a kötőszövetes maradványok már nem vesznek részt a vérkeringésben vagy a vizeletürítésben.
44. A kopoltyúívekből (schlundbögen) származó porcok egy része az emberben elcsontosodik vagy visszafejlődik.
45. Az első kopoltyúív Meckel-porca a kalapács (malleus) és az üllő (incus) kialakulásában vesz részt.
46. A második kopoltyúív Reichert-porca a kengyel (stapes) és a processus styloideus alapja.
47. Bizonyos embrionális barázdák, mint a sinus cervicalis, általában nyomtalanul eltűnnek.
48. Amennyiben ezek a struktúrák nem fejlődnek vissza megfelelően, laterális nyaki ciszták alakulhatnak ki.
49. A csökevényes szervek jelenléte rávilágít az emberi anatómia „történelmi” jellegére.
50. Míg ezek a rudimentumok többnyire ártalmatlanok, a klinikai gyakorlatban néha patológiás folyamatok kiindulópontjai lehetnek.
(aufklappen)német
1. Rudimente vagy rudimentäre Organe sind anatomische Strukturen, die im Laufe der Phylogenese ihre ursprüngliche Funktion verloren haben.
2. Diese Gebilde liegen oft nur in rückgebildeter Form vor und werden als Überreste der evolutionären Vergangenheit betrachtet.
3. Im menschlichen Organismus finden sich zahlreiche solcher echten Rudimente, beispielsweise im Skelettsystem oder im Verdauungsapparat.
4. Das Studium rudimentärer Organe liefert wichtige Belege für die biologische Herkunft der menschlichen Spezies.
5. Von ihnen abzugrenzen sind Atavismen, also Merkmale, die nur ausnahmsweise bei einzelnen Individuen wieder auftreten.
6. Das Steißbein (Os coccygis) ist eines der bekanntesten Beispiele für rudimentäre Elemente des knöchernen Skeletts.
7. Das Os coccygis besteht in der Regel aus vier, manchmal fünf verschmolzenen Wirbeln, die Überbleibsel der Schwanzwirbel darstellen.
8. Die Größe dieser falschen Wirbel nimmt von kranial nach kaudal stetig ab.
9. Obwohl das Steißbein keinen Schwanz mehr bildet, bietet es einen wichtigen Ansatzpunkt für Beckenbodenmuskeln und Bänder.
10. Die Steißbeinhörner (Cornua coccygea) befinden sich an der dem Kreuzbein zugewandten Fläche.
11. Zwischen den Wirbeln befinden sich ursprünglich Synchondrosen, die später verknöchern können.
12. Der Wurmfortsatz (Appendix vermiformis) ist ein rudimentäres Anhängsel des Blinddarms (Caecum) im Verdauungssystem.
13. Die Wand der Appendix enthält eine große Menge an lymphatischem Gewebe, weshalb sie auch als „Darmmandel“ bezeichnet wird.
14. Stammesgeschichtlich kann sie als Rest des umfangreicheren Blinddarms pflanzenfressender Vorfahren interpretiert werden.
15. Die Lage des Wurmfortsatzes ist sehr variabel; am häufigsten findet er sich hinter dem Blinddarm im Recessus retrocaecalis.
16. Die drei Taenien (Libera, mesocolica, omentalis) laufen am Ursprung der Appendix zusammen.
17. Diese morphologische Besonderheit hilft dem Chirurgen bei der intraoperativen Identifizierung des Wurmfortsatzes.
18. Die Entzündung der Appendix (Appendizitis) ist eines der häufigsten Krankheitsbilder in der Viszeralchirurgie.
19. Die Weisheitszähne oder dritten Molaren (Dentes serotini) wurden aufgrund der Reduktion der Kiefergröße rudimentär.
20. Diese Zähne brechen als letzte Elemente des bleibenden Gebisses meist zwischen dem 17. und 25. Lebensjahr durch.
21. Es kommt häufig vor, dass Weisheitszähne gar nem angelegt werden oder retiniert bleiben.
22. Die Verkürzung der Mandibula im Laufe der Evolution führt häufig zu Platzmangel für diese Zähne.
23. Die Ohrmuschelmuskeln (Musculi auriculares) sind beim Menschen nur noch in rudimentärer Form vorhanden.
24. Zu ihnen gehören der M. auricularis anterior, superior und posterior.
25. Die Kontraktion dieser Muskeln führt bei den meisten Menschen nicht zu einer sichtbaren Bewegung der Ohrmuschel.
26. Im Gegensatz zu Tieren ist der Mensch nicht mehr in der Lage, seine Ohren mithilfe dieser Muskeln in Richtung der Schallquelle zu drehen.
27. Die halbmondförmige Falte im inneren Augenwinkel (Plica semilunaris) ist der Überrest des dritten Augenlids.
28. Diese Struktur wird im stammesgeschichtlichen Vergleich auch als Nickhaut oder Blinzhaut bezeichnet.
29. Bei vielen Wirbeltieren, wie Vögeln oder Reptilien, schützt diese Membran noch aktiv die Hornhaut.
30. Beim Menschen hat dieses Gebilde seine Funktion verloren und persistiert nur noch in Form einer kleinen Schleimhautfalte.
31. Im männlichen Organismus findet sich als Überrest des Müller-Ganges die Appendix testis.
32. Dieses kleine Gebilde befindet sich am oberen Pol der Hoden unter der Tunica albuginea.
33. Ein ähnliches Rudiment beim Mann ist der Utriculus prostaticus in der Prostata.
34. Der Utriculus prostaticus kann als embryonales Äquivalent von Uterus und Vagina betrachtet werden.
35. Bei Frauen sind Überreste des Wolff-Ganges, wie das Epoophoron, ebenfalls rudimentäre Gebilde.
36. Der gelegentlich am Rand der Ohrmuschel sichtbare Darwin-Höcker ist ein weiteres Zeichen der evolutionären Vergangenheit.
37. Bestimmte Elemente des fetalen Kreislaufs wandeln sich nach der Geburt in funktionslose Bänder um.
38. Der Rest des Ductus venosus Arantii ist das Ligamentum venosum in der Leber.
39. Die obliterierte V. umbilicalis bleibt als Ligamentum teres hepatis am Unterrand des Ligamentum falciforme bestehen.
40. Die proximalen Abschnitte der Arteriae umbilicales werden zu Ligamenta umbilicalia medialia.
41. Der Rest des Urachus ist das Ligamentum umbilicale medianum, welches die Harnblase mit dem Nabel verbindet.
42. Der Ductus arteriosus Botalli verschließt sich nach der Geburt zum Ligamentum arteriosum.
43. Diese bindegewebigen Überreste nehmen nicht mehr am Blutkreislauf oder an der Exkretion teil.
44. Ein Teil der aus den Schlundbögen stammenden Knorpel verknöchert beim Menschen oder bildet sich zurück.
45. Der Meckel-Knorpel des ersten Schlundbogens ist an der Bildung von Hammer (Malleus) und Amboss (Incus) beteiligt.
46. Der Reichert-Knorpel des zweiten Schlundbogens ist die Basis für den Steigbügel (Stapes) und den Processus styloideus.
47. Bestimmte embryonale Furchen, wie der Sinus cervicalis, verschwinden normalerweise spurlos.
48. Wenn sich diese Strukturen nicht ordnungsgemäß zurückbilden, können laterale Halszysten entstehen.
49. Die Präsenz rudimentärer Organe verdeutlicht den „historischen“ Charakter der menschlichen Anatomie.
50. Während diese Rudimente meist harmlos sind, können sie in der klinischen Praxis manchmal Ausgangspunkte pathologischer Prozesse sein.