modjor.de

2.7.1 – Anatomie kurz


2.7.1 – Szótövek, előtagok és utótagok – Wortstämme, Präfixe und Suffixe


1. Az orvosi szakkifejezések legtöbbször szótőből, előtagból és utótagból épülnek fel. – Medizinische Fachbegriffe setzen sich meistens aus einem Wortstamm, einem Präfix und einem Suffix zusammen.

2. A szótő általában a testrészre, szervre vagy szövetre utal, amelyről szó van. – Der Wortstamm bezieht sich in der Regel auf den Körperteil, das Organ oder das Gewebe, um das es geht.

3. Az előtagot a szótő elé illesztik, hogy pontosítsák annak helyzetét, irányát vagy mértékét. – Das Präfix wird vor den Wortstamm gesetzt, um dessen Lage, Richtung oder Ausmaß zu präzisieren.

4. Az utótag a szó végén található, és gyakran a sejt típusára vagy egy állapotra utal. – Das Suffix befindet sich am Ende des Wortes und weist oft auf den Zelltyp oder einen Zustand hin.

5. Például a „magas” jelentésű előtag utalhat a megemelkedett vérnyomásra. – Zum Beispiel kann das Präfix für „hoch“ (hyper-) auf einen erhöhten Blutdruck hinweisen.

6. Az „alatt” jelentésű előtagot gyakran használják a testfelszín alatti képletek megnevezésére. – Das Präfix für „unter“ (sub-) wird oft zur Benennung von Strukturen unter der Körperoberfläche verwendet.

7. Az „elmozdulás valamitől távolodva” kifejezésére egy külön előtag szolgál. – Um eine „Bewegung weg von etwas“ (ab-) auszudrücken, dient ein spezielles Präfix.

8. Ezzel szemben a „valami felé” történő mozgást egy másik előtag jelöli. – Im Gegensatz dazu wird die Bewegung „zu etwas hin“ (ad-) durch ein anderes Präfix gekennzeichnet.

9. Az anatómiai nevekben az „ellen” vagy „szemben” jelentésű előtag is gyakori. – In anatomischen Namen ist auch das Präfix für „gegen“ oder „entgegen“ (anti-) häufig.

10. A „rajta” vagy „fölött” jelentésű elem segít meghatározni egy struktúra elhelyezkedését. – Das Element für „auf“ oder „über“ (epi-) hilft dabei, die Lage einer Struktur zu bestimmen.

11. Az „oldalt” vagy „félre” irányt jelölő előtagot is rendszeresen alkalmazzák. – Auch das Präfix für die Richtung „seitlich“ oder „beiseite“ (apo-) wird regelmäßig angewendet.

12. A „leghosszabb” jelzőt olyan izmoknál használják, amelyek kiterjedése kiemelkedő. – Das Attribut „am längsten“ (longissimus) wird bei Muskeln verwendet, deren Ausdehnung herausragend ist.

13. A „hosszú” kifejezés egy adott struktúra méretére utal. – Der Begriff „lang“ (longus) bezieht sich auf die Größe einer bestimmten Struktur.

14. Ezzel szemben a „rövid” elnevezés a kisebb kiterjedésű képleteket jelöli. – Im Gegensatz dazu bezeichnet die Benennung „kurz“ (brevis) Gebilde mit geringerer Ausdehnung.

15. A „legnagyobb” jelzőt a test legterjedelmesebb részeinél alkalmazzák. – Das Attribut „am größten“ (maximus) wird bei den voluminösesten Teilen des Körpers angewendet.

16. A „közepes” méretet egy külön erre szolgáló latin szóval fejezik ki. – Eine „mittlere“ Größe (medius) wird mit einem eigens dafür vorgesehenen lateinischen Wort ausgedrückt.

17. A „legkisebb” vagy „apró” jelzőt a legkisebb struktúrák kapják. – Das Attribut „am kleinsten“ oder „winzig“ (minimus) erhalten die kleinsten Strukturen.

18. Az „egyenes” irányt jelölő szó gyakran szerepel az izmok nevében. – Das Wort für die Richtung „gerade“ (rectus) taucht häufig in den Namen von Muskeln auf.

19. Ha valami „sok” részből áll, azt egy mennyiséget jelölő előtaggal fejezik ki. – Wenn etwas aus „vielen“ Teilen besteht, wird dies mit einem Präfix für die Menge (multi-) ausgedrückt.

20. Az „egy” számnév az egyes számú vagy egyetlen struktúrákra utal. – Die Zahl „eins“ (uni-) bezieht sich auf einzelne oder einizige Strukturen.

21. A „kettő” jelentésű előtagot kétfejű vagy páros képleteknél használják. – Das Präfix mit der Bedeutung „zwei“ (bi-/di-) wird bei zweiköpfigen oder paarigen Gebilden verwendet.

22. A „három” számú részt egy megfelelő előtag jelzi a névben. – Ein Teil mit der Anzahl „drei“ (tri-) wird durch ein entsprechendes Präfix im Namen angezeigt.

23. A négyes egységeket is egy specifikus számbeli előtaggal nevezik meg. – Auch vierfache Einheiten werden mit einem spezifischen numerischen Präfix (quad-) benannt.

24. A „külső” elhelyezkedést egy jól elkülöníthető latin szó jelöli. – Eine „äußere“ Lage (externus) wird durch ein gut unterscheidbares lateinisches Wort bezeichnet.

25. A „belső” pozíciót szintén egy állandó kifejezéssel nevezik meg. – Die „innere“ Position (internus) wird ebenfalls mit einem feststehenden Begriff benannt.

26. Az „alatt” jelentésű görög vagy latin elemeket mélyebben fekvő szerveknél találjuk. – Griechische oder lateinische Elemente für „unter“ (hypo-/infra-) finden wir bei tiefer gelegenen Organen.

27. A „felett” jelentésű elemek a felszínesebb vagy magasabb pontokat jelölik. – Elemente mit der Bedeutung „über“ (hyper-/supra-) bezeichnen oberflächlichere oder höhere Punkte.

28. A „körül” jelentésű előtagot a valamilyen szervet körülvevő rétegeknél használják. – Das Präfix für „um … herum“ (peri-) wird bei Schichten verwendet, die ein Organ umgeben.

29. Az „át” vagy „keresztül” irányt egy külön szótag jelzi. – Die Richtung „durch“ oder „hindurch“ (trans-/dia-) wird durch eine eigene Silbe angezeigt.

30. Az „előtt” elhelyezkedő képleteket is egy rögzített előtaggal azonosítják. – Auch voranstehende Gebilde werden mit einem festen Präfix (pre-/ante-) identifiziert.

31. A „mögött” lévő struktúrák nevét egy hátulsó irányra utaló elem vezeti be. – Die Namen von Strukturen, die sich „dahinter“ (post-/retro-) befinden, werden durch ein Element für die rückwärtige Richtung eingeleitet.

32. A „belül” elhelyezkedő üregeket vagy tereket gyakran nevezik meg egy belső irányú előtaggal. – Innerhalb liegende Höhlen oder Räume werden oft mit einem Präfix für die Richtung nach innen (endo-/intra-) benannt.

33. A „kívül” lévő területeket egy külső irányt jelző szótaggal határozzák meg. – „Außerhalb“ liegende Bereiche werden mit einer Silbe für die Richtung nach außen (ecto-/extra-) bestimmt.

34. Az utótagok segítenek megkülönböztetni például a „gyulladást” a „daganattól”. – Suffixe helfen dabei, zum Beispiel eine „Entzündung“ (-itis) von einer „Geschwulst“ (-oma) zu unterscheiden.

35. A „fájdalom” kifejezésére is egy specifikus szóvégi elem szolgál. – Zur Bezeichnung von „Schmerz“ (-algia) dient ebenfalls ein spezifisches Element am Wortende.

36. A sejteket vizsgáló tudomány neve is egy jellegzetes utótaggal végződik. – Auch der Name der Wissenschaft, die Zellen untersucht (Zytologie), endet auf ein charakteristisches Suffix (-logia).

37. A „kivágás” vagy „eltávolítás” műtéti fogalmát egy külön utótag jelzi. – Der operative Begriff für „Ausschneidung“ oder „Entfernung“ (-ectomia) wird durch ein eigenes Suffix angezeigt.

38. Az „érzékelés” vagy „érzés” folyamatát is egy rögzített utótag fejezi ki. – Auch der Vorgang der „Wahrnehmung“ oder des „Gefühls“ (-aesthesia) wird durch ein festes Suffix ausgedrückt.

39. A szótövek és toldalékok ismerete logikussá teszi az orvosi szavak értelmezését. – Die Kenntnis von Wortstämmen und Anhängen macht die Interpretation medizinischer Wörter logisch.

40. Így az összetett szavak jelentése az egyes részek ismeretéből könnyen levezethető. – So lässt sich die Bedeutung zusammengesetzter Wörter leicht aus der Kenntnis der einzelnen Teile ableiten.

(aufklappen)magyar

1. Az orvosi szakkifejezések legtöbbször szótőből, előtagból és utótagból épülnek fel.

2. A szótő általában a testrészre, szervre vagy szövetre utal, amelyről szó van.

3. Az előtagot a szótő elé illesztik, hogy pontosítsák annak helyzetét, irányát vagy mértékét.

4. Az utótag a szó végén található, és gyakran a sejt típusára vagy egy állapotra utal.

5. Például a „magas” jelentésű előtag utalhat a megemelkedett vérnyomásra.

6. Az „alatt” jelentésű előtagot gyakran használják a testfelszín alatti képletek megnevezésére.

7. Az „elmozdulás valamitől távolodva” kifejezésére egy külön előtag szolgál.

8. Ezzel szemben a „valami felé” történő mozgást egy másik előtag jelöli.

9. Az anatómiai nevekben az „ellen” vagy „szemben” jelentésű előtag is gyakori.

10. A „rajta” vagy „fölött” jelentésű elem segít meghatározni egy struktúra elhelyezkedését.

11. Az „oldalt” vagy „félre” irányt jelölő előtagot is rendszeresen alkalmazzák.

12. A „leghosszabb” jelzőt olyan izmoknál használják, amelyek kiterjedése kiemelkedő.

13. A „hosszú” kifejezés egy adott struktúra méretére utal.

14. Ezzel szemben a „rövid” elnevezés a kisebb kiterjedésű képleteket jelöli.

15. A „legnagyobb” jelzőt a test legterjedelmesebb részeinél alkalmazzák.

16. A „közepes” méretet egy külön erre szolgáló latin szóval fejezik ki.

17. A „legkisebb” vagy „apró” jelzőt a legkisebb struktúrák kapják.

18. Az „egyenes” irányt jelölő szó gyakran szerepel az izmok nevében.

19. Ha valami „sok” részből áll, azt egy mennyiséget jelölő előtaggal fejezik ki.

20. Az „egy” számnév az egyes számú vagy egyetlen struktúrákra utal.

21. A „kettő” jelentésű előtagot kétfejű vagy páros képleteknél használják.

22. A „három” számú részt egy megfelelő előtag jelzi a névben.

23. A négyes egységeket is egy specifikus számbeli előtaggal nevezik meg.

24. A „külső” elhelyezkedést egy jól elkülöníthető latin szó jelöli.

25. A „belső” pozíciót szintén egy állandó kifejezéssel nevezik meg.

26. Az „alatt” jelentésű görög vagy latin elemeket mélyebben fekvő szerveknél találjuk.

27. A „felett” jelentésű elemek a felszínesebb vagy magasabb pontokat jelölik.

28. A „körül” jelentésű előtagot a valamilyen szervet körülvevő rétegeknél használják.

29. Az „át” vagy „keresztül” irányt egy külön szótag jelzi.

30. Az „előtt” elhelyezkedő képleteket is egy rögzített előtaggal azonosítják.

31. A „mögött” lévő struktúrák nevét egy hátulsó irányra utaló elem vezeti be.

32. A „belül” elhelyezkedő üregeket vagy tereket gyakran nevezik meg egy belső irányú előtaggal.

33. A „kívül” lévő területeket egy külső irányt jelző szótaggal határozzák meg.

34. Az utótagok segítenek megkülönböztetni például a „gyulladást” a „daganattól”.

35. A „fájdalom” kifejezésére is egy specifikus szóvégi elem szolgál.

36. A sejteket vizsgáló tudomány neve is egy jellegzetes utótaggal végződik.

37. A „kivágás” vagy „eltávolítás” műtéti fogalmát egy külön utótag jelzi.

38. Az „érzékelés” vagy „érzés” folyamatát is egy rögzített utótag fejezi ki.

39. A szótövek és toldalékok ismerete logikussá teszi az orvosi szavak értelmezését.

40. Így az összetett szavak jelentése az egyes részek ismeretéből könnyen levezethető.

(aufklappen)német

1. Medizinische Fachbegriffe setzen sich meistens aus einem Wortstamm, einem Präfix und einem Suffix zusammen.

2. Der Wortstamm bezieht sich in der Regel auf den Körperteil, das Organ oder das Gewebe, um das es geht.

3. Das Präfix wird vor den Wortstamm gesetzt, um dessen Lage, Richtung oder Ausmaß zu präzisieren.

4. Das Suffix befindet sich am Ende des Wortes und weist oft auf den Zelltyp oder einen Zustand hin.

5. Zum Beispiel kann das Präfix für „hoch“ (hyper-) auf einen erhöhten Blutdruck hinweisen.

6. Das Präfix für „unter“ (sub-) wird oft zur Benennung von Strukturen unter der Körperoberfläche verwendet.

7. Um eine „Bewegung weg von etwas“ (ab-) auszudrücken, dient ein spezielles Präfix.

8. Im Gegensatz dazu wird die Bewegung „zu etwas hin“ (ad-) durch ein anderes Präfix gekennzeichnet.

9. In anatomischen Namen ist auch das Präfix für „gegen“ oder „entgegen“ (anti-) häufig.

10. Das Element für „auf“ oder „über“ (epi-) hilft dabei, die Lage einer Struktur zu bestimmen.

11. Auch das Präfix für die Richtung „seitlich“ oder „beiseite“ (apo-) wird regelmäßig angewendet.

12. Das Attribut „am längsten“ (longissimus) wird bei Muskeln verwendet, deren Ausdehnung herausragend ist.

13. Der Begriff „lang“ (longus) bezieht sich auf die Größe einer bestimmten Struktur.

14. Im Gegensatz dazu bezeichnet die Benennung „kurz“ (brevis) Gebilde mit geringerer Ausdehnung.

15. Das Attribut „am größten“ (maximus) wird bei den voluminösesten Teilen des Körpers angewendet.

16. Eine „mittlere“ Größe (medius) wird mit einem eigens dafür vorgesehenen lateinischen Wort ausgedrückt.

17. Das Attribut „am kleinsten“ oder „winzig“ (minimus) erhalten die kleinsten Strukturen.

18. Das Wort für die Richtung „gerade“ (rectus) taucht häufig in den Namen von Muskeln auf.

19. Wenn etwas aus „vielen“ Teilen besteht, wird dies mit einem Präfix für die Menge (multi-) ausgedrückt.

20. Die Zahl „eins“ (uni-) bezieht sich auf einzelne oder einizige Strukturen.

21. Das Präfix mit der Bedeutung „zwei“ (bi-/di-) wird bei zweiköpfigen oder paarigen Gebilden verwendet.

22. Ein Teil mit der Anzahl „drei“ (tri-) wird durch ein entsprechendes Präfix im Namen angezeigt.

23. Auch vierfache Einheiten werden mit einem spezifischen numerischen Präfix (quad-) benannt.

24. Eine „äußere“ Lage (externus) wird durch ein gut unterscheidbares lateinisches Wort bezeichnet.

25. Die „innere“ Position (internus) wird ebenfalls mit einem feststehenden Begriff benannt.

26. Griechische oder lateinische Elemente für „unter“ (hypo-/infra-) finden wir bei tiefer gelegenen Organen.

27. Elemente mit der Bedeutung „über“ (hyper-/supra-) bezeichnen oberflächlichere oder höhere Punkte.

28. Das Präfix für „um … herum“ (peri-) wird bei Schichten verwendet, die ein Organ umgeben.

29. Die Richtung „durch“ oder „hindurch“ (trans-/dia-) wird durch eine eigene Silbe angezeigt.

30. Auch voranstehende Gebilde werden mit einem festen Präfix (pre-/ante-) identifiziert.

31. Die Namen von Strukturen, die sich „dahinter“ (post-/retro-) befinden, werden durch ein Element für die rückwärtige Richtung eingeleitet.

32. Innerhalb liegende Höhlen oder Räume werden oft mit einem Präfix für die Richtung nach innen (endo-/intra-) benannt.

33. „Außerhalb“ liegende Bereiche werden mit einer Silbe für die Richtung nach außen (ecto-/extra-) bestimmt.

34. Suffixe helfen dabei, zum Beispiel eine „Entzündung“ (-itis) von einer „Geschwulst“ (-oma) zu unterscheiden.

35. Zur Bezeichnung von „Schmerz“ (-algia) dient ebenfalls ein spezifisches Element am Wortende.

36. Auch der Name der Wissenschaft, die Zellen untersucht (Zytologie), endet auf ein charakteristisches Suffix (-logia).

37. Der operative Begriff für „Ausschneidung“ oder „Entfernung“ (-ectomia) wird durch ein eigenes Suffix angezeigt.

38. Auch der Vorgang der „Wahrnehmung“ oder des „Gefühls“ (-aesthesia) wird durch ein festes Suffix ausgedrückt.

39. Die Kenntnis von Wortstämmen und Anhängen macht die Interpretation medizinischer Wörter logisch.

40. So lässt sich die Bedeutung zusammengesetzter Wörter leicht aus der Kenntnis der einzelnen Teile ableiten.