4.12.2 – A vállöv ízületei és a vállízület – Die Gelenke des Schultergürtels und das Schultergelenk
1. A vállöv valódi ízületei a szegycsont-kulcscsonti ízület és a vállcsúcs-kulcscsonti ízület. – Die echten Gelenke (Articulatio/Articulationes) des Schultergürtels sind das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) und das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis).
2. A szegycsont-kulcscsonti ízület köti össze közvetlenül a felső végtag csontvázát a törzs csontjaival. – Das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) verbindet das Skelett der oberen Gliedmaße unmittelbar mit den Knochen (Os/Ossa) des Rumpfes.
3. Az ízületet a kulcscsont szegycsonti vége, a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágása és az első bordaporc alkotja. – Das Gelenk wird vom Brustbeinende des Schlüsselbeins (Extremitas sternalis), der Schlüsselbeinkerbe des Brustbeingriffs (Incisura clavicularis) und dem ersten Rippenknorpel (Cartilago costalis) gebildet.
4. Az ízületi felszínek alakja és mérete nem illeszkedik pontosan egymáshoz. – Die Gelenkflächen (Facies articularis/Facies articulares) stimmen in ihrer Form und Größe nicht genau miteinander überein.
5. Az egyenetlenséget egy rostporcos ízületi porckorong egyenlíti ki, amely az ízületi üreget két részre osztja. – Die Unebenheit wird durch eine faserknorpelige Gelenkscheibe (Discus articularis) ausgeglichen, welche die Gelenkhöhle (Cavitas articularis) in zwei Teile unterteilt.
6. Az ízületi porckorong csökkenti a terhelési csúcsokat, és javítja az ízület mechanikai stabilitását. – Die Gelenkscheibe (Discus articularis) vermindert Belastungsspitzen und verbessert die mechanische Stabilität des Gelenks.
7. Az ízületi tokot elöl és hátul erős szegycsont-kulcscsonti szalagok erősítik meg. – Die Gelenkkapsel (Capsula articularis) wird vorne und hinten durch kräftige Brustbein-Schlüsselbein-Bänder (Ligamentum/Ligamenta sternoclavicularia) verstärkt.
8. A két kulcscsont szegycsonti végét felül a kulcscsontok közötti szalag kapcsolja össze. – Die beiden Brustbeinenden der Schlüsselbeine werden oben durch das Zwischenschlüsselbeinband (Ligamentum interclaviculare) miteinander verbunden.
9. A borda-kulcscsonti szalag az első bordához rögzíti a kulcscsont belső végét. – Das Rippen-Schlüsselbein-Band (Ligamentum costoclaviculare) befestigt das mediale Ende des Schlüsselbeins (Clavicula) an der ersten Rippe (Costa prima).
10. Ez a szalag különösen fontos a kulcscsont túlzott felemelkedésének korlátozásában. – Dieses Band (Ligamentum) ist besonders wichtig für die Begrenzung einer übermäßigen Anhebung des Schlüsselbeins.
11. A szegycsont-kulcscsonti ízületben a vállöv felemelhető és lesüllyeszthető. – Im Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) kann der Schultergürtel angehoben und abgesenkt werden.
12. Az ízület lehetővé teszi a vállöv előretolását és hátrahúzását is. – Das Gelenk ermöglicht außerdem das Vorschieben (Protraktion) und Zurückziehen (Retraktion) des Schultergürtels.
13. A kar magasra emelésekor a kulcscsont saját hossztengelye körül hátrafelé is elfordul. – Beim hohen Anheben des Arms dreht sich das Schlüsselbein (Clavicula) zusätzlich nach hinten um seine eigene Längsachse.
14. A vállcsúcs-kulcscsonti ízület a kulcscsont külső vége és a lapocka vállcsúcsa között helyezkedik el. – Das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis) liegt zwischen dem lateralen Ende des Schlüsselbeins (Clavicula) und dem Schulterdachfortsatz (Acromion) des Schulterblatts.
15. Ez egy kis, lapos ízület, amelyben csak csekély csúszó- és forgómozgások mennek végbe. – Es handelt sich um ein kleines, planes Gelenk, in dem nur geringe Gleit- und Drehbewegungen stattfinden.
16. Ízületi tokját közvetlenül a vállcsúcs-kulcscsonti szalag erősíti meg. – Seine Gelenkkapsel (Capsula articularis) wird unmittelbar durch das Schultereckband (Ligamentum acromioclaviculare) verstärkt.
17. Az ízület legfontosabb biztosító képlete azonban a kulcscsontot a hollócsőrnyúlványhoz kapcsoló hollócsőr-kulcscsonti szalag. – Die wichtigste Sicherung des Gelenks ist jedoch das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare), das das Schlüsselbein mit dem Rabenschnabelfortsatz verbindet.
18. Ez a szalag egy kúpszalagból és egy trapézszalagból áll. – Dieses Band besteht aus dem Kegelband (Ligamentum conoideum) und dem Trapezband (Ligamentum trapezoideum).
19. A hollócsőr-kulcscsonti szalag a felső végtag súlyának jelentős részét átviszi a lapockáról a kulcscsontra. – Das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare) überträgt einen erheblichen Teil des Gewichts der oberen Gliedmaße vom Schulterblatt auf das Schlüsselbein.
20. A szalag sérülésekor a lapocka és a felső végtag lefelé süllyedhet a kulcscsonthoz képest. – Bei einer Verletzung dieses Bandes können das Schulterblatt (Scapula) und die obere Gliedmaße gegenüber dem Schlüsselbein (Clavicula) nach unten absinken.
21. A lapocka és a mellkasfal közötti kapcsolat nem valódi ízület, hanem izomrétegek közötti funkcionális csúszófelszín. – Die Verbindung zwischen Schulterblatt (Scapula) und Brustwand ist kein echtes Gelenk, sondern eine funktionelle Gleitfläche zwischen Muskelschichten.
22. Ezt a kapcsolatot lapocka-mellkasi összeköttetésnek vagy lapocka-mellkasi csúszófelszínnek nevezzük. – Diese Verbindung wird als Schulterblatt-Brustkorb-Verbindung (Articulatio scapulothoracica) oder als Schulterblatt-Brustkorb-Gleitfläche bezeichnet.
23. A lapocka a mellkasfalon felfelé, lefelé, előre és hátrafelé mozdulhat el. – Das Schulterblatt (Scapula) kann sich an der Brustwand nach oben, unten, vorne und hinten verschieben.
24. Emellett a lapocka alsó szöglete oldalra vagy befelé fordulhat, amit felfelé, illetve lefelé irányuló rotációnak nevezünk. – Zusätzlich kann sich der untere Winkel (Angulus inferior) nach lateral oder medial drehen, was als Aufwärts- beziehungsweise Abwärtsrotation bezeichnet wird.
25. A felkar magasba emelésekor a felkarcsont és a lapocka mozgása összehangoltan történik. – Beim Anheben des Arms erfolgen die Bewegungen des Oberarmknochens (Humerus) und des Schulterblatts (Scapula) aufeinander abgestimmt.
26. Ezt az összehangolt mozgást váll-lapockai ritmusnak nevezzük. – Diese koordinierte Bewegung wird als Schulterblatt-Oberarm-Rhythmus bezeichnet.
27. A kar teljes felemeléséhez a vállízület mozgása mellett a lapocka felfelé fordulása és a kulcscsont mozgása is szükséges. – Für das vollständige Anheben des Arms sind neben der Bewegung im Schultergelenk (Articulatio humeri) auch die Aufwärtsrotation des Schulterblatts und die Bewegung des Schlüsselbeins erforderlich.
28. A tulajdonképpeni vállízületet a felkarcsont gömbölyű feje és a lapocka sekély ízületi vápája alkotja. – Das eigentliche Schultergelenk (Articulatio humeri) wird vom kugelförmigen Kopf des Oberarmknochens (Caput humeri) und der flachen Gelenkpfanne des Schulterblatts (Cavitas glenoidalis) gebildet.
29. A felkarcsont fejének ízületi felszíne lényegesen nagyobb, mint a lapocka ízületi vápája. – Die Gelenkfläche des Oberarmkopfs (Caput humeri) ist wesentlich größer als die Gelenkpfanne (Cavitas glenoidalis) des Schulterblatts.
30. A sekély ízületi vápát egy rostporcos perem, az ízületi ajak mélyíti. – Die flache Gelenkpfanne wird durch einen faserknorpeligen Rand, die Gelenklippe (Labrum glenoidale), vertieft.
31. Az ízületi ajak növeli a felkarcsont fejével érintkező felszínt, de nem korlátozza jelentősen a mozgást. – Die Gelenklippe (Labrum glenoidale) vergrößert die Kontaktfläche zum Oberarmkopf, ohne die Beweglichkeit wesentlich einzuschränken.
32. A vállízület tokja tág és laza, ezért nagy mozgásterjedelmet enged meg. – Die Gelenkkapsel (Capsula articularis) des Schultergelenks ist weit und locker und ermöglicht daher einen großen Bewegungsumfang.
33. A tok alsó része nyugalmi helyzetben redőt képez, amely a kar felemelésekor kisimul. – Der untere Teil der Gelenkkapsel bildet in Ruhestellung eine Falte (Recessus axillaris), die sich beim Anheben des Arms entfaltet.
34. Az ízületi tokot a felső, középső és alsó vállízületi szalagok erősítik meg. – Die Gelenkkapsel wird durch das obere, mittlere und untere Schultergelenkband (Ligamentum/Ligamenta glenohumeralia) verstärkt.
35. A hollócsőr-felkarcsonti szalag felülről erősíti a tokot, és korlátozza a felkarcsont fejének lefelé csúszását. – Das Rabenschnabel-Oberarm-Band (Ligamentum coracohumerale) verstärkt die Kapsel von oben und begrenzt das Absinken des Oberarmkopfs.
36. A vállcsúcs, a hollócsőrnyúlvány és a közöttük feszülő szalag védőboltozatot alkot a felkarcsont feje felett. – Der Schulterdachfortsatz (Acromion), der Rabenschnabelfortsatz (Processus coracoideus) und das zwischen ihnen verlaufende Band bilden ein Schutzdach über dem Oberarmkopf.
37. A vállízület aktív stabilitását főként a környező izmok inai, különösen a rotátorköpeny biztosítja. – Die aktive Stabilität des Schultergelenks wird vor allem durch die Sehnen (Tendo/Tendines) der umgebenden Muskeln, insbesondere durch die Rotatorenmanschette, gewährleistet.
38. A vállízületben hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, befelé és kifelé forgatás, valamint körözés végezhető. – Im Schultergelenk sind Beugung (Flexion), Streckung (Extension), Abduktion, Adduktion, Innenrotation, Außenrotation und Kreisbewegung (Zirkumduktion) möglich.
39. A nagy mozgásszabadság és a viszonylag gyenge csontos vezetés miatt a vállízület ficamra különösen hajlamos. – Aufgrund der großen Bewegungsfreiheit und der verhältnismäßig schwachen knöchernen Führung ist das Schultergelenk (Articulatio humeri) besonders anfällig für Verrenkungen.
40. A felkarcsont feje ficam esetén leggyakrabban előre és lefelé mozdul el az ízületi vápához képest. – Bei einer Verrenkung verschiebt sich der Kopf des Oberarmknochens (Caput humeri) am häufigsten nach vorne und unten gegenüber der Gelenkpfanne (Cavitas glenoidalis).
(aufklappen)magyar
1. A vállöv valódi ízületei a szegycsont-kulcscsonti ízület és a vállcsúcs-kulcscsonti ízület.
2. A szegycsont-kulcscsonti ízület köti össze közvetlenül a felső végtag csontvázát a törzs csontjaival.
3. Az ízületet a kulcscsont szegycsonti vége, a szegycsont markolatának kulcscsonti bevágása és az első bordaporc alkotja.
4. Az ízületi felszínek alakja és mérete nem illeszkedik pontosan egymáshoz.
5. Az egyenetlenséget egy rostporcos ízületi porckorong egyenlíti ki, amely az ízületi üreget két részre osztja.
6. Az ízületi porckorong csökkenti a terhelési csúcsokat, és javítja az ízület mechanikai stabilitását.
7. Az ízületi tokot elöl és hátul erős szegycsont-kulcscsonti szalagok erősítik meg.
8. A két kulcscsont szegycsonti végét felül a kulcscsontok közötti szalag kapcsolja össze.
9. A borda-kulcscsonti szalag az első bordához rögzíti a kulcscsont belső végét.
10. Ez a szalag különösen fontos a kulcscsont túlzott felemelkedésének korlátozásában.
11. A szegycsont-kulcscsonti ízületben a vállöv felemelhető és lesüllyeszthető.
12. Az ízület lehetővé teszi a vállöv előretolását és hátrahúzását is.
13. A kar magasra emelésekor a kulcscsont saját hossztengelye körül hátrafelé is elfordul.
14. A vállcsúcs-kulcscsonti ízület a kulcscsont külső vége és a lapocka vállcsúcsa között helyezkedik el.
15. Ez egy kis, lapos ízület, amelyben csak csekély csúszó- és forgómozgások mennek végbe.
16. Ízületi tokját közvetlenül a vállcsúcs-kulcscsonti szalag erősíti meg.
17. Az ízület legfontosabb biztosító képlete azonban a kulcscsontot a hollócsőrnyúlványhoz kapcsoló hollócsőr-kulcscsonti szalag.
18. Ez a szalag egy kúpszalagból és egy trapézszalagból áll.
19. A hollócsőr-kulcscsonti szalag a felső végtag súlyának jelentős részét átviszi a lapockáról a kulcscsontra.
20. A szalag sérülésekor a lapocka és a felső végtag lefelé süllyedhet a kulcscsonthoz képest.
21. A lapocka és a mellkasfal közötti kapcsolat nem valódi ízület, hanem izomrétegek közötti funkcionális csúszófelszín.
22. Ezt a kapcsolatot lapocka-mellkasi összeköttetésnek vagy lapocka-mellkasi csúszófelszínnek nevezzük.
23. A lapocka a mellkasfalon felfelé, lefelé, előre és hátrafelé mozdulhat el.
24. Emellett a lapocka alsó szöglete oldalra vagy befelé fordulhat, amit felfelé, illetve lefelé irányuló rotációnak nevezünk.
25. A felkar magasba emelésekor a felkarcsont és a lapocka mozgása összehangoltan történik.
26. Ezt az összehangolt mozgást váll-lapockai ritmusnak nevezzük.
27. A kar teljes felemeléséhez a vállízület mozgása mellett a lapocka felfelé fordulása és a kulcscsont mozgása is szükséges.
28. A tulajdonképpeni vállízületet a felkarcsont gömbölyű feje és a lapocka sekély ízületi vápája alkotja.
29. A felkarcsont fejének ízületi felszíne lényegesen nagyobb, mint a lapocka ízületi vápája.
30. A sekély ízületi vápát egy rostporcos perem, az ízületi ajak mélyíti.
31. Az ízületi ajak növeli a felkarcsont fejével érintkező felszínt, de nem korlátozza jelentősen a mozgást.
32. A vállízület tokja tág és laza, ezért nagy mozgásterjedelmet enged meg.
33. A tok alsó része nyugalmi helyzetben redőt képez, amely a kar felemelésekor kisimul.
34. Az ízületi tokot a felső, középső és alsó vállízületi szalagok erősítik meg.
35. A hollócsőr-felkarcsonti szalag felülről erősíti a tokot, és korlátozza a felkarcsont fejének lefelé csúszását.
36. A vállcsúcs, a hollócsőrnyúlvány és a közöttük feszülő szalag védőboltozatot alkot a felkarcsont feje felett.
37. A vállízület aktív stabilitását főként a környező izmok inai, különösen a rotátorköpeny biztosítja.
38. A vállízületben hajlítás, feszítés, távolítás, közelítés, befelé és kifelé forgatás, valamint körözés végezhető.
39. A nagy mozgásszabadság és a viszonylag gyenge csontos vezetés miatt a vállízület ficamra különösen hajlamos.
40. A felkarcsont feje ficam esetén leggyakrabban előre és lefelé mozdul el az ízületi vápához képest.
(aufklappen)német
1. Die echten Gelenke (Articulatio/Articulationes) des Schultergürtels sind das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) und das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis).
2. Das Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) verbindet das Skelett der oberen Gliedmaße unmittelbar mit den Knochen (Os/Ossa) des Rumpfes.
3. Das Gelenk wird vom Brustbeinende des Schlüsselbeins (Extremitas sternalis), der Schlüsselbeinkerbe des Brustbeingriffs (Incisura clavicularis) und dem ersten Rippenknorpel (Cartilago costalis) gebildet.
4. Die Gelenkflächen (Facies articularis/Facies articulares) stimmen in ihrer Form und Größe nicht genau miteinander überein.
5. Die Unebenheit wird durch eine faserknorpelige Gelenkscheibe (Discus articularis) ausgeglichen, welche die Gelenkhöhle (Cavitas articularis) in zwei Teile unterteilt.
6. Die Gelenkscheibe (Discus articularis) vermindert Belastungsspitzen und verbessert die mechanische Stabilität des Gelenks.
7. Die Gelenkkapsel (Capsula articularis) wird vorne und hinten durch kräftige Brustbein-Schlüsselbein-Bänder (Ligamentum/Ligamenta sternoclavicularia) verstärkt.
8. Die beiden Brustbeinenden der Schlüsselbeine werden oben durch das Zwischenschlüsselbeinband (Ligamentum interclaviculare) miteinander verbunden.
9. Das Rippen-Schlüsselbein-Band (Ligamentum costoclaviculare) befestigt das mediale Ende des Schlüsselbeins (Clavicula) an der ersten Rippe (Costa prima).
10. Dieses Band (Ligamentum) ist besonders wichtig für die Begrenzung einer übermäßigen Anhebung des Schlüsselbeins.
11. Im Brustbein-Schlüsselbein-Gelenk (Articulatio sternoclavicularis) kann der Schultergürtel angehoben und abgesenkt werden.
12. Das Gelenk ermöglicht außerdem das Vorschieben (Protraktion) und Zurückziehen (Retraktion) des Schultergürtels.
13. Beim hohen Anheben des Arms dreht sich das Schlüsselbein (Clavicula) zusätzlich nach hinten um seine eigene Längsachse.
14. Das Schultereckgelenk (Articulatio acromioclavicularis) liegt zwischen dem lateralen Ende des Schlüsselbeins (Clavicula) und dem Schulterdachfortsatz (Acromion) des Schulterblatts.
15. Es handelt sich um ein kleines, planes Gelenk, in dem nur geringe Gleit- und Drehbewegungen stattfinden.
16. Seine Gelenkkapsel (Capsula articularis) wird unmittelbar durch das Schultereckband (Ligamentum acromioclaviculare) verstärkt.
17. Die wichtigste Sicherung des Gelenks ist jedoch das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare), das das Schlüsselbein mit dem Rabenschnabelfortsatz verbindet.
18. Dieses Band besteht aus dem Kegelband (Ligamentum conoideum) und dem Trapezband (Ligamentum trapezoideum).
19. Das Rabenschnabel-Schlüsselbein-Band (Ligamentum coracoclaviculare) überträgt einen erheblichen Teil des Gewichts der oberen Gliedmaße vom Schulterblatt auf das Schlüsselbein.
20. Bei einer Verletzung dieses Bandes können das Schulterblatt (Scapula) und die obere Gliedmaße gegenüber dem Schlüsselbein (Clavicula) nach unten absinken.
21. Die Verbindung zwischen Schulterblatt (Scapula) und Brustwand ist kein echtes Gelenk, sondern eine funktionelle Gleitfläche zwischen Muskelschichten.
22. Diese Verbindung wird als Schulterblatt-Brustkorb-Verbindung (Articulatio scapulothoracica) oder als Schulterblatt-Brustkorb-Gleitfläche bezeichnet.
23. Das Schulterblatt (Scapula) kann sich an der Brustwand nach oben, unten, vorne und hinten verschieben.
24. Zusätzlich kann sich der untere Winkel (Angulus inferior) nach lateral oder medial drehen, was als Aufwärts- beziehungsweise Abwärtsrotation bezeichnet wird.
25. Beim Anheben des Arms erfolgen die Bewegungen des Oberarmknochens (Humerus) und des Schulterblatts (Scapula) aufeinander abgestimmt.
26. Diese koordinierte Bewegung wird als Schulterblatt-Oberarm-Rhythmus bezeichnet.
27. Für das vollständige Anheben des Arms sind neben der Bewegung im Schultergelenk (Articulatio humeri) auch die Aufwärtsrotation des Schulterblatts und die Bewegung des Schlüsselbeins erforderlich.
28. Das eigentliche Schultergelenk (Articulatio humeri) wird vom kugelförmigen Kopf des Oberarmknochens (Caput humeri) und der flachen Gelenkpfanne des Schulterblatts (Cavitas glenoidalis) gebildet.
29. Die Gelenkfläche des Oberarmkopfs (Caput humeri) ist wesentlich größer als die Gelenkpfanne (Cavitas glenoidalis) des Schulterblatts.
30. Die flache Gelenkpfanne wird durch einen faserknorpeligen Rand, die Gelenklippe (Labrum glenoidale), vertieft.
31. Die Gelenklippe (Labrum glenoidale) vergrößert die Kontaktfläche zum Oberarmkopf, ohne die Beweglichkeit wesentlich einzuschränken.
32. Die Gelenkkapsel (Capsula articularis) des Schultergelenks ist weit und locker und ermöglicht daher einen großen Bewegungsumfang.
33. Der untere Teil der Gelenkkapsel bildet in Ruhestellung eine Falte (Recessus axillaris), die sich beim Anheben des Arms entfaltet.
34. Die Gelenkkapsel wird durch das obere, mittlere und untere Schultergelenkband (Ligamentum/Ligamenta glenohumeralia) verstärkt.
35. Das Rabenschnabel-Oberarm-Band (Ligamentum coracohumerale) verstärkt die Kapsel von oben und begrenzt das Absinken des Oberarmkopfs.
36. Der Schulterdachfortsatz (Acromion), der Rabenschnabelfortsatz (Processus coracoideus) und das zwischen ihnen verlaufende Band bilden ein Schutzdach über dem Oberarmkopf.
37. Die aktive Stabilität des Schultergelenks wird vor allem durch die Sehnen (Tendo/Tendines) der umgebenden Muskeln, insbesondere durch die Rotatorenmanschette, gewährleistet.
38. Im Schultergelenk sind Beugung (Flexion), Streckung (Extension), Abduktion, Adduktion, Innenrotation, Außenrotation und Kreisbewegung (Zirkumduktion) möglich.
39. Aufgrund der großen Bewegungsfreiheit und der verhältnismäßig schwachen knöchernen Führung ist das Schultergelenk (Articulatio humeri) besonders anfällig für Verrenkungen.
40. Bei einer Verrenkung verschiebt sich der Kopf des Oberarmknochens (Caput humeri) am häufigsten nach vorne und unten gegenüber der Gelenkpfanne (Cavitas glenoidalis).