4.3 – A csontok alaki osztályozása – Die Einteilung der Knochen nach ihrer Form
1. A csontokat nemcsak fejlődésük, hanem külső alakjuk szerint is csoportokba soroljuk. – Die Knochen werden nicht nur nach ihrer Entwicklung, sondern auch nach ihrer äußeren Form in Gruppen eingeteilt.
2. Ez az alaki osztályozás segít abban, hogy a csontváz sokféle csontját áttekinthetően rendszerezzük. – Diese Einteilung nach der Form hilft dabei, die vielen verschiedenen Knochen des Skeletts übersichtlich zu ordnen.
3. Az alak és a működés a csontoknál is szorosan összefügg, hiszen minden forma egy meghatározott feladatot szolgál. – Form und Funktion hängen auch bei den Knochen eng zusammen, denn jede Gestalt dient einer bestimmten Aufgabe.
4. A hagyományos felosztás öt fő csoportot különböztet meg, amelyekhez hatodikként a szezámcsontok csatlakoznak. – Die klassische Einteilung unterscheidet fünf Hauptgruppen, zu denen als sechste die Sesambeine hinzukommen.
5. Ezek a csoportok a hosszú, a rövid, a lapos, a szabálytalan és a légtartalmú csontok. – Diese Gruppen sind die langen, die kurzen, die platten, die unregelmäßigen und die lufthaltigen Knochen.
6. A hosszú csontok legfontosabb ismertetőjegye, hogy hosszúságuk jóval nagyobb a szélességüknél és a vastagságuknál. – Das wichtigste Merkmal der langen Knochen ist, dass ihre Länge deutlich größer ist als ihre Breite und Dicke.
7. Az ilyen csont középső, hosszú részét testnek, két megvastagodott végét pedig ízületi végnek nevezzük. – Den mittleren, langen Teil eines solchen Knochens nennt man Schaft (Diaphyse), seine beiden verdickten Enden Gelenkenden (Epiphysen).
8. A csont testében egy üreg húzódik, amelyet velőűrnek nevezünk, és amely csontvelőt tartalmaz. – Im Schaft des Knochens verläuft ein Hohlraum, den man Markhöhle nennt und der Knochenmark enthält.
9. A hosszú csontok falát kívül vastag, tömör csontállomány alkotja, míg a végekben szivacsos állomány található. – Die Wand der langen Knochen besteht außen aus dicker, kompakter Knochensubstanz (Kompakta), während sich in den Enden schwammige Substanz (Spongiosa) befindet.
10. Feladatuk elsősorban a mozgás, mivel emelőkarként működnek, amelyekre az izmok erőt fejtenek ki. – Ihre Aufgabe ist vor allem die Bewegung, da sie als Hebel wirken, an denen die Muskeln ihre Kraft ausüben.
11. Tipikus példájuk a combcsont, amely a test leghosszabb és legerősebb csontja. – Ihr typisches Beispiel ist der Oberschenkelknochen (Femur), der längste und stärkste Knochen des Körpers.
12. A felső végtagon a felkarcsont, valamint az alkar orsócsontja és singcsontja tartozik ide. – An der oberen Gliedmaße gehören der Oberarmknochen (Humerus) sowie Speiche (Radius) und Elle (Ulna) des Unterarms hierher.
13. Az alsó végtagon a sípcsont és a szárkapocscsont ugyancsak a hosszú csontok közé sorolható. – An der unteren Gliedmaße zählen das Schienbein (Tibia) und das Wadenbein (Fibula) ebenfalls zu den langen Knochen.
14. Érdekes módon a kéz és a láb kisebb csontjai, például az ujjperccsontok is a hosszú csontok csoportjába tartoznak. – Interessanterweise gehören auch die kleineren Knochen von Hand und Fuß, etwa die Finger- und Zehenknochen, zur Gruppe der langen Knochen.
15. Ezt a besorolást nem a méret, hanem a jellegzetes cső alakú felépítés indokolja. – Diese Zuordnung ergibt sich nicht aus der Größe, sondern aus dem typischen röhrenförmigen Bau.
16. A rövid csontok nagyjából kocka vagy szabálytalan gömb alakúak, mert hosszúságuk, szélességük és vastagságuk közel azonos. – Die kurzen Knochen sind annähernd würfel- oder unregelmäßig kugelförmig, da ihre Länge, Breite und Dicke etwa gleich sind.
17. Belsejüket főként szivacsos állomány tölti ki, amelyet kívül csak vékony tömör réteg borít. – Ihr Inneres ist überwiegend von schwammiger Substanz ausgefüllt, die außen nur von einer dünnen kompakten Schicht bedeckt wird.
18. Fő feladatuk a stabilitás és a terhelés átvitele, miközben csak kismértékű mozgást engednek meg. – Ihre Hauptaufgabe sind Stabilität und Lastübertragung, wobei sie nur geringe Bewegungen zulassen.
19. Jellemzően csoportosan fordulnak elő, és rövid szalagok kötik össze őket egymással. – Sie treten typischerweise in Gruppen auf und sind durch kurze Bänder miteinander verbunden.
20. Legismertebb példáik a kéztőcsontok, amelyek a csuklót építik fel. – Ihre bekanntesten Beispiele sind die Handwurzelknochen, die die Handwurzel aufbauen.
21. Az alsó végtagon a lábtőcsontok alkotják a rövid csontok másik fontos csoportját. – An der unteren Gliedmaße bilden die Fußwurzelknochen die andere wichtige Gruppe der kurzen Knochen.
22. A lapos csontok vékonyak és laposak, felszínük pedig gyakran enyhén ívelt. – Die platten Knochen sind dünn und flach, und ihre Oberfläche ist häufig leicht gekrümmt.
23. Két vékony tömör csontlemez között szivacsos réteg helyezkedik el, amely a lapos csontnak ellenálló, mégis könnyű szerkezetet ad. – Zwischen zwei dünnen kompakten Knochenplatten liegt eine schwammige Schicht (Diploë), die dem platten Knochen einen widerstandsfähigen und zugleich leichten Aufbau verleiht.
24. Két fő feladatuk a belső szervek védelme és nagy felület biztosítása az izmok tapadásához. – Ihre zwei Hauptaufgaben sind der Schutz innerer Organe und die Bereitstellung einer großen Fläche für den Ansatz von Muskeln.
25. A koponyatetőt felépítő homlokcsont és falcsontok tipikus lapos csontok, amelyek az agyat védik. – Das Stirnbein und die Scheitelbeine, die das Schädeldach bilden, sind typische platte Knochen, die das Gehirn schützen.
26. A mellkason a szegycsont és a bordák szintén a lapos csontok közé tartoznak. – Am Brustkorb gehören das Brustbein und die Rippen ebenfalls zu den platten Knochen.
27. A lapocka nagy, háromszög alakú lapos csont, amely a vállöv részeként a felkart kapcsolja a törzshöz. – Das Schulterblatt ist ein großer, dreieckiger platter Knochen, der als Teil des Schultergürtels den Oberarm mit dem Rumpf verbindet.
28. A szabálytalan csontok összetett, bonyolult alakúak, ezért egyik másik csoportba sem illenek bele. – Die unregelmäßigen Knochen haben eine komplexe, verwickelte Gestalt und passen daher in keine der anderen Gruppen.
29. Formájukat mindig az a sokféle feladat szabja meg, amelyet egyszerre kell ellátniuk. – Ihre Form wird stets durch die vielen Aufgaben bestimmt, die sie gleichzeitig erfüllen müssen.
30. Belsejüket többnyire szivacsos állomány tölti ki, amelyet vékony tömör kéreg vesz körül. – Ihr Inneres ist meist von schwammiger Substanz ausgefüllt, die von einer dünnen kompakten Rinde umgeben ist.
31. A legjobb példáik a csigolyák, amelyek egyszerre hordozzák a testsúlyt és védik a gerincvelőt. – Ihre besten Beispiele sind die Wirbel, die zugleich das Körpergewicht tragen und das Rückenmark schützen.
32. A medencecsont szintén szabálytalan alakú, mivel több ízületi felszínt és nagy izomtapadási területet egyesít. – Auch das Hüftbein ist unregelmäßig geformt, da es mehrere Gelenkflächen und große Muskelansatzflächen vereint.
33. A koponyaalap néhány csontja, valamint több arccsont ugyancsak ebbe a csoportba tartozik. – Einige Knochen der Schädelbasis sowie mehrere Gesichtsknochen gehören ebenfalls in diese Gruppe.
34. A légtartalmú csontok belsejében levegővel telt üregek találhatók, amelyeket nyálkahártya bélel. – Im Inneren der lufthaltigen Knochen finden sich mit Luft gefüllte Hohlräume, die von einer Schleimhaut ausgekleidet sind.
35. Ezek az üregek csökkentik a koponya súlyát anélkül, hogy szilárdságát számottevően gyengítenék. – Diese Hohlräume verringern das Gewicht des Schädels, ohne seine Festigkeit nennenswert zu schwächen.
36. Az arckoponya légtartalmú üregeit összefoglalóan orrmelléküregeknek nevezzük, mert az orrüreggel állnak összeköttetésben. – Die lufthaltigen Räume des Gesichtsschädels fasst man als Nasennebenhöhlen zusammen, weil sie mit der Nasenhöhle in Verbindung stehen.
37. Ezek a terek a hangképzésben is szerepet játszanak, mivel a beszédhang rezonanciáját befolyásolják. – Diese Räume spielen auch bei der Stimmbildung eine Rolle, da sie den Klang der Sprechstimme beeinflussen.
38. A homlokcsont és a felső állcsont a legismertebb példák, hiszen mindkettő nagy légtartalmú üreget zár körül. – Das Stirnbein und der Oberkiefer sind die bekanntesten Beispiele, denn beide umschließen einen großen lufthaltigen Raum.
39. A rostacsont és az ékcsont a koponya mélyén rejt magában levegővel telt üregeket. – Das Siebbein und das Keilbein bergen in der Tiefe des Schädels mit Luft gefüllte Hohlräume.
40. Fejlődésük során ezek az üregek csak fokozatosan, a gyermekkor folyamán alakulnak ki és nyerik el végleges méretüket. – Im Laufe der Entwicklung entstehen diese Hohlräume erst allmählich während der Kindheit und erreichen dann ihre endgültige Größe.
41. A szezámcsontok apró, borsó vagy szezámmag nagyságú csontok, amelyek inak belsejébe ágyazódnak be. – Die Sesambeine sind kleine, erbsen- oder sesamkorngroße Knochen, die in das Innere von Sehnen eingebettet sind.
42. Nevüket éppen erről a szezámmaghoz hasonló, apró alakról kapták. – Ihren Namen haben sie gerade von dieser kleinen, einem Sesamkorn ähnlichen Gestalt.
43. Rendszerint ott alakulnak ki, ahol egy ín valamelyik ízület fölött halad át. – Sie entstehen in der Regel dort, wo eine Sehne über ein Gelenk hinwegzieht.
44. Feladatuk kettős, mert egyszerre védik az inat a kopástól és javítják az izom erőkifejtésének hatásfokát. – Ihre Aufgabe ist zweifach, denn sie schützen die Sehne vor Abnutzung und verbessern zugleich die Wirksamkeit des Muskelzugs.
45. Ezt úgy érik el, hogy megnövelik az ín távolságát az ízület forgástengelyétől, és így hosszabb emelőkart hoznak létre. – Sie erreichen dies, indem sie den Abstand der Sehne von der Drehachse des Gelenks vergrößern und so einen längeren Hebelarm schaffen.
46. A test legnagyobb szezámcsontja a térdkalács, amely a comb feszítőizmának inába ágyazódik. – Das größte Sesambein des Körpers ist die Kniescheibe, die in die Sehne des Streckmuskels des Oberschenkels eingebettet ist.
47. Kisebb szezámcsontok a kézen és a lábon, elsősorban a hüvelykujj és a nagylábujj közelében fordulnak elő. – Kleinere Sesambeine kommen an Hand und Fuß vor, vor allem in der Nähe von Daumen und Großzehe.
48. Ez a hatféle alak jól mutatja, hogy a csont formája mindig a rá háruló mechanikai feladathoz igazodik. – Diese sechs Formen zeigen anschaulich, dass sich die Gestalt eines Knochens stets an seine mechanische Aufgabe anpasst.
49. A hosszú csontok mozgatnak, a rövidek stabilizálnak, a laposak védenek, a szabálytalanok pedig több feladatot egyesítenek. – Die langen Knochen bewegen, die kurzen stabilisieren, die platten schützen und die unregelmäßigen vereinen mehrere Aufgaben.
50. Ezekkel az alaptípusokkal a következő fejezetek egyes csontjai már könnyen besorolhatók és megérthetők lesznek. – Mit diesen Grundtypen lassen sich die einzelnen Knochen der folgenden Kapitel bereits leicht einordnen und verstehen.
(aufklappen)magyar
1. A csontokat nemcsak fejlődésük, hanem külső alakjuk szerint is csoportokba soroljuk.
2. Ez az alaki osztályozás segít abban, hogy a csontváz sokféle csontját áttekinthetően rendszerezzük.
3. Az alak és a működés a csontoknál is szorosan összefügg, hiszen minden forma egy meghatározott feladatot szolgál.
4. A hagyományos felosztás öt fő csoportot különböztet meg, amelyekhez hatodikként a szezámcsontok csatlakoznak.
5. Ezek a csoportok a hosszú, a rövid, a lapos, a szabálytalan és a légtartalmú csontok.
6. A hosszú csontok legfontosabb ismertetőjegye, hogy hosszúságuk jóval nagyobb a szélességüknél és a vastagságuknál.
7. Az ilyen csont középső, hosszú részét testnek, két megvastagodott végét pedig ízületi végnek nevezzük.
8. A csont testében egy üreg húzódik, amelyet velőűrnek nevezünk, és amely csontvelőt tartalmaz.
9. A hosszú csontok falát kívül vastag, tömör csontállomány alkotja, míg a végekben szivacsos állomány található.
10. Feladatuk elsősorban a mozgás, mivel emelőkarként működnek, amelyekre az izmok erőt fejtenek ki.
11. Tipikus példájuk a combcsont, amely a test leghosszabb és legerősebb csontja.
12. A felső végtagon a felkarcsont, valamint az alkar orsócsontja és singcsontja tartozik ide.
13. Az alsó végtagon a sípcsont és a szárkapocscsont ugyancsak a hosszú csontok közé sorolható.
14. Érdekes módon a kéz és a láb kisebb csontjai, például az ujjperccsontok is a hosszú csontok csoportjába tartoznak.
15. Ezt a besorolást nem a méret, hanem a jellegzetes cső alakú felépítés indokolja.
16. A rövid csontok nagyjából kocka vagy szabálytalan gömb alakúak, mert hosszúságuk, szélességük és vastagságuk közel azonos.
17. Belsejüket főként szivacsos állomány tölti ki, amelyet kívül csak vékony tömör réteg borít.
18. Fő feladatuk a stabilitás és a terhelés átvitele, miközben csak kismértékű mozgást engednek meg.
19. Jellemzően csoportosan fordulnak elő, és rövid szalagok kötik össze őket egymással.
20. Legismertebb példáik a kéztőcsontok, amelyek a csuklót építik fel.
21. Az alsó végtagon a lábtőcsontok alkotják a rövid csontok másik fontos csoportját.
22. A lapos csontok vékonyak és laposak, felszínük pedig gyakran enyhén ívelt.
23. Két vékony tömör csontlemez között szivacsos réteg helyezkedik el, amely a lapos csontnak ellenálló, mégis könnyű szerkezetet ad.
24. Két fő feladatuk a belső szervek védelme és nagy felület biztosítása az izmok tapadásához.
25. A koponyatetőt felépítő homlokcsont és falcsontok tipikus lapos csontok, amelyek az agyat védik.
26. A mellkason a szegycsont és a bordák szintén a lapos csontok közé tartoznak.
27. A lapocka nagy, háromszög alakú lapos csont, amely a vállöv részeként a felkart kapcsolja a törzshöz.
28. A szabálytalan csontok összetett, bonyolult alakúak, ezért egyik másik csoportba sem illenek bele.
29. Formájukat mindig az a sokféle feladat szabja meg, amelyet egyszerre kell ellátniuk.
30. Belsejüket többnyire szivacsos állomány tölti ki, amelyet vékony tömör kéreg vesz körül.
31. A legjobb példáik a csigolyák, amelyek egyszerre hordozzák a testsúlyt és védik a gerincvelőt.
32. A medencecsont szintén szabálytalan alakú, mivel több ízületi felszínt és nagy izomtapadási területet egyesít.
33. A koponyaalap néhány csontja, valamint több arccsont ugyancsak ebbe a csoportba tartozik.
34. A légtartalmú csontok belsejében levegővel telt üregek találhatók, amelyeket nyálkahártya bélel.
35. Ezek az üregek csökkentik a koponya súlyát anélkül, hogy szilárdságát számottevően gyengítenék.
36. Az arckoponya légtartalmú üregeit összefoglalóan orrmelléküregeknek nevezzük, mert az orrüreggel állnak összeköttetésben.
37. Ezek a terek a hangképzésben is szerepet játszanak, mivel a beszédhang rezonanciáját befolyásolják.
38. A homlokcsont és a felső állcsont a legismertebb példák, hiszen mindkettő nagy légtartalmú üreget zár körül.
39. A rostacsont és az ékcsont a koponya mélyén rejt magában levegővel telt üregeket.
40. Fejlődésük során ezek az üregek csak fokozatosan, a gyermekkor folyamán alakulnak ki és nyerik el végleges méretüket.
41. A szezámcsontok apró, borsó vagy szezámmag nagyságú csontok, amelyek inak belsejébe ágyazódnak be.
42. Nevüket éppen erről a szezámmaghoz hasonló, apró alakról kapták.
43. Rendszerint ott alakulnak ki, ahol egy ín valamelyik ízület fölött halad át.
44. Feladatuk kettős, mert egyszerre védik az inat a kopástól és javítják az izom erőkifejtésének hatásfokát.
45. Ezt úgy érik el, hogy megnövelik az ín távolságát az ízület forgástengelyétől, és így hosszabb emelőkart hoznak létre.
46. A test legnagyobb szezámcsontja a térdkalács, amely a comb feszítőizmának inába ágyazódik.
47. Kisebb szezámcsontok a kézen és a lábon, elsősorban a hüvelykujj és a nagylábujj közelében fordulnak elő.
48. Ez a hatféle alak jól mutatja, hogy a csont formája mindig a rá háruló mechanikai feladathoz igazodik.
49. A hosszú csontok mozgatnak, a rövidek stabilizálnak, a laposak védenek, a szabálytalanok pedig több feladatot egyesítenek.
50. Ezekkel az alaptípusokkal a következő fejezetek egyes csontjai már könnyen besorolhatók és megérthetők lesznek.
(aufklappen)német
1. Die Knochen werden nicht nur nach ihrer Entwicklung, sondern auch nach ihrer äußeren Form in Gruppen eingeteilt.
2. Diese Einteilung nach der Form hilft dabei, die vielen verschiedenen Knochen des Skeletts übersichtlich zu ordnen.
3. Form und Funktion hängen auch bei den Knochen eng zusammen, denn jede Gestalt dient einer bestimmten Aufgabe.
4. Die klassische Einteilung unterscheidet fünf Hauptgruppen, zu denen als sechste die Sesambeine hinzukommen.
5. Diese Gruppen sind die langen, die kurzen, die platten, die unregelmäßigen und die lufthaltigen Knochen.
6. Das wichtigste Merkmal der langen Knochen ist, dass ihre Länge deutlich größer ist als ihre Breite und Dicke.
7. Den mittleren, langen Teil eines solchen Knochens nennt man Schaft (Diaphyse), seine beiden verdickten Enden Gelenkenden (Epiphysen).
8. Im Schaft des Knochens verläuft ein Hohlraum, den man Markhöhle nennt und der Knochenmark enthält.
9. Die Wand der langen Knochen besteht außen aus dicker, kompakter Knochensubstanz (Kompakta), während sich in den Enden schwammige Substanz (Spongiosa) befindet.
10. Ihre Aufgabe ist vor allem die Bewegung, da sie als Hebel wirken, an denen die Muskeln ihre Kraft ausüben.
11. Ihr typisches Beispiel ist der Oberschenkelknochen (Femur), der längste und stärkste Knochen des Körpers.
12. An der oberen Gliedmaße gehören der Oberarmknochen (Humerus) sowie Speiche (Radius) und Elle (Ulna) des Unterarms hierher.
13. An der unteren Gliedmaße zählen das Schienbein (Tibia) und das Wadenbein (Fibula) ebenfalls zu den langen Knochen.
14. Interessanterweise gehören auch die kleineren Knochen von Hand und Fuß, etwa die Finger- und Zehenknochen, zur Gruppe der langen Knochen.
15. Diese Zuordnung ergibt sich nicht aus der Größe, sondern aus dem typischen röhrenförmigen Bau.
16. Die kurzen Knochen sind annähernd würfel- oder unregelmäßig kugelförmig, da ihre Länge, Breite und Dicke etwa gleich sind.
17. Ihr Inneres ist überwiegend von schwammiger Substanz ausgefüllt, die außen nur von einer dünnen kompakten Schicht bedeckt wird.
18. Ihre Hauptaufgabe sind Stabilität und Lastübertragung, wobei sie nur geringe Bewegungen zulassen.
19. Sie treten typischerweise in Gruppen auf und sind durch kurze Bänder miteinander verbunden.
20. Ihre bekanntesten Beispiele sind die Handwurzelknochen, die die Handwurzel aufbauen.
21. An der unteren Gliedmaße bilden die Fußwurzelknochen die andere wichtige Gruppe der kurzen Knochen.
22. Die platten Knochen sind dünn und flach, und ihre Oberfläche ist häufig leicht gekrümmt.
23. Zwischen zwei dünnen kompakten Knochenplatten liegt eine schwammige Schicht (Diploë), die dem platten Knochen einen widerstandsfähigen und zugleich leichten Aufbau verleiht.
24. Ihre zwei Hauptaufgaben sind der Schutz innerer Organe und die Bereitstellung einer großen Fläche für den Ansatz von Muskeln.
25. Das Stirnbein und die Scheitelbeine, die das Schädeldach bilden, sind typische platte Knochen, die das Gehirn schützen.
26. Am Brustkorb gehören das Brustbein und die Rippen ebenfalls zu den platten Knochen.
27. Das Schulterblatt ist ein großer, dreieckiger platter Knochen, der als Teil des Schultergürtels den Oberarm mit dem Rumpf verbindet.
28. Die unregelmäßigen Knochen haben eine komplexe, verwickelte Gestalt und passen daher in keine der anderen Gruppen.
29. Ihre Form wird stets durch die vielen Aufgaben bestimmt, die sie gleichzeitig erfüllen müssen.
30. Ihr Inneres ist meist von schwammiger Substanz ausgefüllt, die von einer dünnen kompakten Rinde umgeben ist.
31. Ihre besten Beispiele sind die Wirbel, die zugleich das Körpergewicht tragen und das Rückenmark schützen.
32. Auch das Hüftbein ist unregelmäßig geformt, da es mehrere Gelenkflächen und große Muskelansatzflächen vereint.
33. Einige Knochen der Schädelbasis sowie mehrere Gesichtsknochen gehören ebenfalls in diese Gruppe.
34. Im Inneren der lufthaltigen Knochen finden sich mit Luft gefüllte Hohlräume, die von einer Schleimhaut ausgekleidet sind.
35. Diese Hohlräume verringern das Gewicht des Schädels, ohne seine Festigkeit nennenswert zu schwächen.
36. Die lufthaltigen Räume des Gesichtsschädels fasst man als Nasennebenhöhlen zusammen, weil sie mit der Nasenhöhle in Verbindung stehen.
37. Diese Räume spielen auch bei der Stimmbildung eine Rolle, da sie den Klang der Sprechstimme beeinflussen.
38. Das Stirnbein und der Oberkiefer sind die bekanntesten Beispiele, denn beide umschließen einen großen lufthaltigen Raum.
39. Das Siebbein und das Keilbein bergen in der Tiefe des Schädels mit Luft gefüllte Hohlräume.
40. Im Laufe der Entwicklung entstehen diese Hohlräume erst allmählich während der Kindheit und erreichen dann ihre endgültige Größe.
41. Die Sesambeine sind kleine, erbsen- oder sesamkorngroße Knochen, die in das Innere von Sehnen eingebettet sind.
42. Ihren Namen haben sie gerade von dieser kleinen, einem Sesamkorn ähnlichen Gestalt.
43. Sie entstehen in der Regel dort, wo eine Sehne über ein Gelenk hinwegzieht.
44. Ihre Aufgabe ist zweifach, denn sie schützen die Sehne vor Abnutzung und verbessern zugleich die Wirksamkeit des Muskelzugs.
45. Sie erreichen dies, indem sie den Abstand der Sehne von der Drehachse des Gelenks vergrößern und so einen längeren Hebelarm schaffen.
46. Das größte Sesambein des Körpers ist die Kniescheibe, die in die Sehne des Streckmuskels des Oberschenkels eingebettet ist.
47. Kleinere Sesambeine kommen an Hand und Fuß vor, vor allem in der Nähe von Daumen und Großzehe.
48. Diese sechs Formen zeigen anschaulich, dass sich die Gestalt eines Knochens stets an seine mechanische Aufgabe anpasst.
49. Die langen Knochen bewegen, die kurzen stabilisieren, die platten schützen und die unregelmäßigen vereinen mehrere Aufgaben.
50. Mit diesen Grundtypen lassen sich die einzelnen Knochen der folgenden Kapitel bereits leicht einordnen und verstehen.