4.4 – A folyamatos és a megszakított összeköttetések – Kontinuierliche und diskontinuierliche Verbindungen
1. A csontok a testben nem elszigetelten helyezkednek el, hanem összeköttetések révén egységes vázrendszerré kapcsolódnak össze. – Die Knochen liegen im Körper nicht isoliert, sondern sind durch Verbindungen (Juncturae ossium) zu einem einheitlichen Skelettsystem verbunden.
2. A csontösszeköttetések tanával az ízülettan, azaz az arthrologia foglalkozik. – Mit der Lehre von den Knochenverbindungen befasst sich die Gelenklehre, also die Arthrologie.
3. Ezek az összeköttetések a teljesen merevtől a szabadon mozgóig igen eltérő mozgékonyságúak lehetnek. – Diese Verbindungen können eine sehr unterschiedliche Beweglichkeit aufweisen, von völlig starr bis frei beweglich.
4. A csontösszeköttetéseket egyetlen döntő ismérv, az ízületi üreg megléte vagy hiánya alapján két nagy csoportra osztjuk. – Die Knochenverbindungen teilt man nach einem einzigen entscheidenden Merkmal, dem Vorhandensein oder Fehlen einer Gelenkhöhle, in zwei große Gruppen ein.
5. Az egyik csoportot folyamatos összeköttetéseknek (synarthrosis), a másikat megszakított összeköttetéseknek (diarthrosis) nevezzük. – Die eine Gruppe nennt man kontinuierliche Verbindungen (Synarthrosis), die andere diskontinuierliche Verbindungen (Diarthrosis).
6. A folyamatos összeköttetésben a csontokat megszakítás nélküli, összekötő szövet fűzi egymáshoz, és nincs közöttük ízületi rés. – Bei der kontinuierlichen Verbindung sind die Knochen durch ein ununterbrochenes, verbindendes Gewebe aneinandergefügt, und es besteht zwischen ihnen kein Gelenkspalt.
7. Ennek következtében a mozgás korlátozott vagy teljesen hiányzik, és a szilárdság, a rögzítés kerül előtérbe. – Infolgedessen ist die Beweglichkeit eingeschränkt oder fehlt gänzlich, und die Festigkeit sowie die Fixierung stehen im Vordergrund.
8. A folyamatos összeköttetéseket az összekötő anyag szerint három típusra osztjuk: kötőszövetes, porcos és csontos összeköttetésre. – Die kontinuierlichen Verbindungen unterteilt man nach dem verbindenden Material in drei Typen: bindegewebige, knorpelige und knöcherne Verbindungen.
9. A kötőszövetes összeköttetésben, azaz a syndesmosisban, a csontokat rostos kötőszövet köti össze. – Bei der bindegewebigen Verbindung, also der Syndesmose, werden die Knochen durch faseriges Bindegewebe verbunden.
10. A kötőszövet kollagénrostjainak mennyisége és elrendeződése határozza meg az összeköttetés szilárdságát. – Die Menge und Anordnung der Kollagenfasern des Bindegewebes bestimmen die Festigkeit der Verbindung.
11. A kötőszövetes összeköttetés első formája a koponyacsontok közötti varrat (sutura). – Die erste Form der bindegewebigen Verbindung ist die Naht (Sutura) zwischen den Schädelknochen.
12. A varratban a két csont közötti kötőszöveti réteg igen vékony, ezért a mozgás gyakorlatilag lehetetlen. – Bei der Naht ist die Bindegewebsschicht zwischen den beiden Knochen sehr dünn, weshalb eine Bewegung praktisch unmöglich ist.
13. A varratoknak több fajtáját különböztetjük meg: a fogazott varratban a csontszélek fűrészfogszerűen kapcsolódnak egymásba. – Man unterscheidet mehrere Arten von Nähten: bei der Zackennaht (Sutura serrata) greifen die Knochenränder sägezahnartig ineinander.
14. A pikkelyes varratban a lemezes csontszélek tetőcserépszerűen fedik egymást. – Bei der Schuppennaht (Sutura squamosa) überlappen sich die plattenförmigen Knochenränder dachziegelartig.
15. A sima varratban az egyenes csontszélek él az élhez fekve érintkeznek. – Bei der glatten Naht (Sutura plana) berühren sich die geraden Knochenränder Kante an Kante.
16. Az újszülöttön a varratok helyén még széles kötőszöveti hézagok, a kutacsok találhatók, amelyek lehetővé teszik a koponya formálhatóságát és az agy növekedését. – Beim Neugeborenen befinden sich an der Stelle der Nähte noch breite bindegewebige Lücken, die Fontanellen (Fonticuli), welche die Verformbarkeit des Schädels und das Wachstum des Gehirns ermöglichen.
17. A kötőszövetes összeköttetés második formája a csontközötti hártya (membrana interossea), amely például az alkar és a lábszár csontjai között feszül. – Die zweite Form der bindegewebigen Verbindung ist die Zwischenknochenhaut (Membrana interossea), die sich zum Beispiel zwischen den Knochen des Unterarms und des Unterschenkels ausspannt.
18. Ide tartoznak a szalagok és a sípcsont-szárkapocs alsó szindesmózisa is, amelyek csekély engedékenységet biztosítanak. – Hierzu gehören auch die Bänder und die untere Syndesmose zwischen Schien- und Wadenbein (Syndesmosis tibiofibularis), die eine geringe Nachgiebigkeit gewährleisten.
19. A kötőszövetes összeköttetés harmadik, különleges formája a beékelődés (gomphosis), vagyis a fog rögzülése a fogmederben. – Die dritte, besondere Form der bindegewebigen Verbindung ist die Einkeilung (Gomphosis), also die Verankerung des Zahns in der Zahnhöhle (Alveole).
20. A fogat a gyökérhártya rostjai, az úgynevezett Sharpey-rostok tartják a helyén, mint ék a résben. – Der Zahn wird von den Fasern der Wurzelhaut, den sogenannten Sharpey-Fasern, an seinem Platz gehalten, wie ein Keil in einer Fuge.
21. A porcos összeköttetésben, azaz a synchondrosisban, a csontokat porcszövet kapcsolja egymáshoz. – Bei der knorpeligen Verbindung, also der Synchondrose, werden die Knochen durch Knorpelgewebe miteinander verbunden.
22. A porc rugalmasabb, mint a kötőszövet, ezért terhelés hatására bizonyos mértékű alakváltozást enged. – Der Knorpel ist elastischer als das Bindegewebe, weshalb er unter Belastung eine gewisse Formveränderung zulässt.
23. Az elsődleges porcos összeköttetés üvegporcból (hialinporc) áll. – Die primäre knorpelige Verbindung besteht aus hyalinem Knorpel (Glasknorpel).
24. Ez gyakran átmeneti jellegű; jellemző példája a növekedési porc (epiphysisporc) az epifízis és a diafízis között. – Diese ist oft von vorübergehender Natur; ein typisches Beispiel ist die Wachstumsfuge (Epiphysenfuge) zwischen Epiphyse und Diaphyse.
25. Elsődleges porcos összeköttetések találhatók a koponyaalapon is, a koponyaalapi csontok között. – Primäre knorpelige Verbindungen finden sich auch an der Schädelbasis, zwischen den Knochen des Schädelgrundes.
26. Számos elsődleges porcos összeköttetés a kor előrehaladtával elcsontosodik, és így csontos összeköttetéssé alakul. – Zahlreiche primäre knorpelige Verbindungen verknöchern mit fortschreitendem Alter und wandeln sich so in knöcherne Verbindungen um.
27. A másodlagos porcos összeköttetés a symphysis, amely rostporcból épül fel. – Die sekundäre knorpelige Verbindung ist die Symphyse (Fuge), die aus Faserknorpel aufgebaut ist.
28. A rostporc ellenállóbb a nyomással és a nyíróerővel szemben, mint az üvegporc. – Der Faserknorpel ist widerstandsfähiger gegen Druck- und Scherkräfte als der hyaline Knorpel.
29. A symphysis egyik legfontosabb példája a szeméremcsonti összeköttetés (symphysis pubica) a medence elülső részén. – Eines der wichtigsten Beispiele der Symphyse ist die Schambeinfuge (Symphysis pubica) im vorderen Teil des Beckens.
30. További példa a csigolyatestek közötti porckorong (discus intervertebralis), amely csekély mozgást is megenged a csigolyák között. – Ein weiteres Beispiel ist die Bandscheibe (Discus intervertebralis) zwischen den Wirbelkörpern, die zwischen den Wirbeln auch eine geringe Bewegung zulässt.
31. A csontos összeköttetésben, azaz a synostosisban, az eredetileg kötőszövetes vagy porcos réteg teljesen elcsontosodott. – Bei der knöchernen Verbindung, also der Synostose, ist die ursprünglich bindegewebige oder knorpelige Schicht vollständig verknöchert.
32. Ilyenkor a korábbi varrat vagy porcos összeköttetés helyét megszakítás nélküli csontállomány foglalja el. – In diesem Fall wird die Stelle der früheren Naht oder knorpeligen Verbindung von ununterbrochener Knochensubstanz eingenommen.
33. A csontos összeköttetés eredménye a teljes merevség, mindenféle mozgás megszűnése. – Das Ergebnis der knöchernen Verbindung ist die vollständige Starrheit, das Aufhören jeglicher Bewegung.
34. Jellemző példa a keresztcsonti csigolyák összeolvadása egyetlen keresztcsonttá (os sacrum). – Ein typisches Beispiel ist die Verschmelzung der Kreuzbeinwirbel zu einem einzigen Kreuzbein (Os sacrum).
35. További példa a növekedési porc elcsontosodása a növekedés befejeztével, valamint a koponyavarratok elcsontosodása időskorban. – Ein weiteres Beispiel ist die Verknöcherung der Wachstumsfuge nach Abschluss des Wachstums sowie die Verknöcherung der Schädelnähte im hohen Alter.
36. A folyamatos összeköttetésekkel szemben állnak a megszakított összeköttetések (diarthrosis), vagyis a valódi ízületek. – Den kontinuierlichen Verbindungen stehen die diskontinuierlichen Verbindungen (Diarthrosis) gegenüber, also die echten Gelenke.
37. Meghatározó ismérvük, hogy a csontvégeket egy folyadékkal telt ízületi üreg választja el egymástól. – Ihr bestimmendes Merkmal ist, dass die Knochenenden durch eine mit Flüssigkeit gefüllte Gelenkhöhle voneinander getrennt sind.
38. Éppen ez a rés teszi lehetővé a csontok szabad, egymáshoz képesti elmozdulását. – Gerade dieser Spalt ermöglicht die freie Verschiebung der Knochen gegeneinander.
39. Minden valódi ízület néhány közös, alapvető alkotórészből épül fel. – Jedes echte Gelenk ist aus einigen gemeinsamen, grundlegenden Bestandteilen aufgebaut.
40. Az egymással érintkező csontvégeket sima ízületi porc, jellemzően üvegporc borítja. – Die einander berührenden Knochenenden sind von glattem Gelenkknorpel, typischerweise hyalinem Knorpel, überzogen.
41. Ez a porcréteg csökkenti a súrlódást, és rugalmas párnaként tompítja a terhelést. – Diese Knorpelschicht vermindert die Reibung und dämpft als elastisches Polster die Belastung.
42. Az ízületet kívülről egy tömlőszerű ízületi tok (capsula articularis) zárja körül. – Das Gelenk wird von außen von einer schlauchförmigen Gelenkkapsel (Capsula articularis) umschlossen.
43. Az ízületi toknak két rétege van: a külső rostos réteg és a belső ízületi hártya. – Die Gelenkkapsel besitzt zwei Schichten: die äußere Faserschicht (Membrana fibrosa) und die innere Gelenkinnenhaut (Membrana synovialis).
44. A belső, synovialis hártya termeli az ízületi folyadékot (synovia). – Die innere Synovialmembran produziert die Gelenkflüssigkeit (Synovia).
45. A csontvégek közötti ízületi üreget ez a nyúlós folyadék tölti ki, amely táplálja a porcot és síkosítja a felszíneket. – Die Gelenkhöhle zwischen den Knochenenden ist von dieser zähen Flüssigkeit ausgefüllt, welche den Knorpel ernährt und die Oberflächen schmiert.
46. A valódi ízületek részletes felépítését és típusait a következő fejezet tárgyalja. – Den detaillierten Bau und die Typen der echten Gelenke behandelt das folgende Kapitel.
47. Az ízület mozgékonyságát az ízfelszínek alakja, a tok feszessége, a szalagok és az izmok együttesen szabják meg. – Die Beweglichkeit des Gelenks wird durch die Form der Gelenkflächen, die Straffheit der Kapsel, die Bänder und die Muskeln gemeinsam bestimmt.
48. Némely valódi ízületet olyan feszes tok és erős szalagrendszer rögzít, hogy alig mozdul; ezt feszes ízületnek (amphiarthrosis) nevezzük. – Manche echten Gelenke sind durch eine so straffe Kapsel und ein so kräftiges Bandsystem fixiert, dass sie sich kaum bewegen; dies nennt man ein Straffgelenk (Amphiarthrose).
49. A feszes ízület jellemző példája a keresztcsont-csípőcsonti ízület (articulatio sacroiliaca). – Ein typisches Beispiel des Straffgelenks ist das Kreuzbein-Darmbein-Gelenk (Articulatio sacroiliaca).
50. A csontösszeköttetések tehát folytonos működési sort alkotnak a teljesen mozdulatlantól a szabadon mozgóig. – Die Knochenverbindungen bilden somit eine kontinuierliche funktionelle Reihe vom völlig Unbeweglichen bis zum frei Beweglichen.
51. A sor egyik végén a mozdulatlan összeköttetések, a csontos összeköttetések és a varratok állnak. – Am einen Ende der Reihe stehen die unbeweglichen Verbindungen, die Synostosen und die Nähte.
52. A középen a csekély mozgást engedő formák, a symphysisek és a feszes ízületek helyezkednek el. – In der Mitte befinden sich die wenig beweglichen Formen, die Symphysen und die Straffgelenke.
53. A másik végponton a szabadon mozgó valódi ízületek találhatók, amelyek a végtagok mozgékonyságát biztosítják. – Am anderen Endpunkt finden sich die frei beweglichen echten Gelenke, welche die Beweglichkeit der Gliedmaßen gewährleisten.
54. Alapelvként érvényes, hogy minél nagyobb mozgékonyságot enged egy összeköttetés, annál kisebb a benne rejlő szilárdság, és fordítva. – Als Grundprinzip gilt: je größere Beweglichkeit eine Verbindung zulässt, desto geringer ist ihre innewohnende Festigkeit, und umgekehrt.
55. Összegzésként, a folyamatos és a megszakított összeköttetések rendszere a szilárdság és a mozgékonyság ellentétes követelményeit hangolja össze a csontváz minden pontján. – Zusammenfassend stimmt das System der kontinuierlichen und diskontinuierlichen Verbindungen die gegensätzlichen Anforderungen von Festigkeit und Beweglichkeit an jeder Stelle des Skeletts aufeinander ab.
(aufklappen)magyar
1. A csontok a testben nem elszigetelten helyezkednek el, hanem összeköttetések révén egységes vázrendszerré kapcsolódnak össze.
2. A csontösszeköttetések tanával az ízülettan, azaz az arthrologia foglalkozik.
3. Ezek az összeköttetések a teljesen merevtől a szabadon mozgóig igen eltérő mozgékonyságúak lehetnek.
4. A csontösszeköttetéseket egyetlen döntő ismérv, az ízületi üreg megléte vagy hiánya alapján két nagy csoportra osztjuk.
5. Az egyik csoportot folyamatos összeköttetéseknek (synarthrosis), a másikat megszakított összeköttetéseknek (diarthrosis) nevezzük.
6. A folyamatos összeköttetésben a csontokat megszakítás nélküli, összekötő szövet fűzi egymáshoz, és nincs közöttük ízületi rés.
7. Ennek következtében a mozgás korlátozott vagy teljesen hiányzik, és a szilárdság, a rögzítés kerül előtérbe.
8. A folyamatos összeköttetéseket az összekötő anyag szerint három típusra osztjuk: kötőszövetes, porcos és csontos összeköttetésre.
9. A kötőszövetes összeköttetésben, azaz a syndesmosisban, a csontokat rostos kötőszövet köti össze.
10. A kötőszövet kollagénrostjainak mennyisége és elrendeződése határozza meg az összeköttetés szilárdságát.
11. A kötőszövetes összeköttetés első formája a koponyacsontok közötti varrat (sutura).
12. A varratban a két csont közötti kötőszöveti réteg igen vékony, ezért a mozgás gyakorlatilag lehetetlen.
13. A varratoknak több fajtáját különböztetjük meg: a fogazott varratban a csontszélek fűrészfogszerűen kapcsolódnak egymásba.
14. A pikkelyes varratban a lemezes csontszélek tetőcserépszerűen fedik egymást.
15. A sima varratban az egyenes csontszélek él az élhez fekve érintkeznek.
16. Az újszülöttön a varratok helyén még széles kötőszöveti hézagok, a kutacsok találhatók, amelyek lehetővé teszik a koponya formálhatóságát és az agy növekedését.
17. A kötőszövetes összeköttetés második formája a csontközötti hártya (membrana interossea), amely például az alkar és a lábszár csontjai között feszül.
18. Ide tartoznak a szalagok és a sípcsont-szárkapocs alsó szindesmózisa is, amelyek csekély engedékenységet biztosítanak.
19. A kötőszövetes összeköttetés harmadik, különleges formája a beékelődés (gomphosis), vagyis a fog rögzülése a fogmederben.
20. A fogat a gyökérhártya rostjai, az úgynevezett Sharpey-rostok tartják a helyén, mint ék a résben.
21. A porcos összeköttetésben, azaz a synchondrosisban, a csontokat porcszövet kapcsolja egymáshoz.
22. A porc rugalmasabb, mint a kötőszövet, ezért terhelés hatására bizonyos mértékű alakváltozást enged.
23. Az elsődleges porcos összeköttetés üvegporcból (hialinporc) áll.
24. Ez gyakran átmeneti jellegű; jellemző példája a növekedési porc (epiphysisporc) az epifízis és a diafízis között.
25. Elsődleges porcos összeköttetések találhatók a koponyaalapon is, a koponyaalapi csontok között.
26. Számos elsődleges porcos összeköttetés a kor előrehaladtával elcsontosodik, és így csontos összeköttetéssé alakul.
27. A másodlagos porcos összeköttetés a symphysis, amely rostporcból épül fel.
28. A rostporc ellenállóbb a nyomással és a nyíróerővel szemben, mint az üvegporc.
29. A symphysis egyik legfontosabb példája a szeméremcsonti összeköttetés (symphysis pubica) a medence elülső részén.
30. További példa a csigolyatestek közötti porckorong (discus intervertebralis), amely csekély mozgást is megenged a csigolyák között.
31. A csontos összeköttetésben, azaz a synostosisban, az eredetileg kötőszövetes vagy porcos réteg teljesen elcsontosodott.
32. Ilyenkor a korábbi varrat vagy porcos összeköttetés helyét megszakítás nélküli csontállomány foglalja el.
33. A csontos összeköttetés eredménye a teljes merevség, mindenféle mozgás megszűnése.
34. Jellemző példa a keresztcsonti csigolyák összeolvadása egyetlen keresztcsonttá (os sacrum).
35. További példa a növekedési porc elcsontosodása a növekedés befejeztével, valamint a koponyavarratok elcsontosodása időskorban.
36. A folyamatos összeköttetésekkel szemben állnak a megszakított összeköttetések (diarthrosis), vagyis a valódi ízületek.
37. Meghatározó ismérvük, hogy a csontvégeket egy folyadékkal telt ízületi üreg választja el egymástól.
38. Éppen ez a rés teszi lehetővé a csontok szabad, egymáshoz képesti elmozdulását.
39. Minden valódi ízület néhány közös, alapvető alkotórészből épül fel.
40. Az egymással érintkező csontvégeket sima ízületi porc, jellemzően üvegporc borítja.
41. Ez a porcréteg csökkenti a súrlódást, és rugalmas párnaként tompítja a terhelést.
42. Az ízületet kívülről egy tömlőszerű ízületi tok (capsula articularis) zárja körül.
43. Az ízületi toknak két rétege van: a külső rostos réteg és a belső ízületi hártya.
44. A belső, synovialis hártya termeli az ízületi folyadékot (synovia).
45. A csontvégek közötti ízületi üreget ez a nyúlós folyadék tölti ki, amely táplálja a porcot és síkosítja a felszíneket.
46. A valódi ízületek részletes felépítését és típusait a következő fejezet tárgyalja.
47. Az ízület mozgékonyságát az ízfelszínek alakja, a tok feszessége, a szalagok és az izmok együttesen szabják meg.
48. Némely valódi ízületet olyan feszes tok és erős szalagrendszer rögzít, hogy alig mozdul; ezt feszes ízületnek (amphiarthrosis) nevezzük.
49. A feszes ízület jellemző példája a keresztcsont-csípőcsonti ízület (articulatio sacroiliaca).
50. A csontösszeköttetések tehát folytonos működési sort alkotnak a teljesen mozdulatlantól a szabadon mozgóig.
51. A sor egyik végén a mozdulatlan összeköttetések, a csontos összeköttetések és a varratok állnak.
52. A középen a csekély mozgást engedő formák, a symphysisek és a feszes ízületek helyezkednek el.
53. A másik végponton a szabadon mozgó valódi ízületek találhatók, amelyek a végtagok mozgékonyságát biztosítják.
54. Alapelvként érvényes, hogy minél nagyobb mozgékonyságot enged egy összeköttetés, annál kisebb a benne rejlő szilárdság, és fordítva.
55. Összegzésként, a folyamatos és a megszakított összeköttetések rendszere a szilárdság és a mozgékonyság ellentétes követelményeit hangolja össze a csontváz minden pontján.
(aufklappen)német
1. Die Knochen liegen im Körper nicht isoliert, sondern sind durch Verbindungen (Juncturae ossium) zu einem einheitlichen Skelettsystem verbunden.
2. Mit der Lehre von den Knochenverbindungen befasst sich die Gelenklehre, also die Arthrologie.
3. Diese Verbindungen können eine sehr unterschiedliche Beweglichkeit aufweisen, von völlig starr bis frei beweglich.
4. Die Knochenverbindungen teilt man nach einem einzigen entscheidenden Merkmal, dem Vorhandensein oder Fehlen einer Gelenkhöhle, in zwei große Gruppen ein.
5. Die eine Gruppe nennt man kontinuierliche Verbindungen (Synarthrosis), die andere diskontinuierliche Verbindungen (Diarthrosis).
6. Bei der kontinuierlichen Verbindung sind die Knochen durch ein ununterbrochenes, verbindendes Gewebe aneinandergefügt, und es besteht zwischen ihnen kein Gelenkspalt.
7. Infolgedessen ist die Beweglichkeit eingeschränkt oder fehlt gänzlich, und die Festigkeit sowie die Fixierung stehen im Vordergrund.
8. Die kontinuierlichen Verbindungen unterteilt man nach dem verbindenden Material in drei Typen: bindegewebige, knorpelige und knöcherne Verbindungen.
9. Bei der bindegewebigen Verbindung, also der Syndesmose, werden die Knochen durch faseriges Bindegewebe verbunden.
10. Die Menge und Anordnung der Kollagenfasern des Bindegewebes bestimmen die Festigkeit der Verbindung.
11. Die erste Form der bindegewebigen Verbindung ist die Naht (Sutura) zwischen den Schädelknochen.
12. Bei der Naht ist die Bindegewebsschicht zwischen den beiden Knochen sehr dünn, weshalb eine Bewegung praktisch unmöglich ist.
13. Man unterscheidet mehrere Arten von Nähten: bei der Zackennaht (Sutura serrata) greifen die Knochenränder sägezahnartig ineinander.
14. Bei der Schuppennaht (Sutura squamosa) überlappen sich die plattenförmigen Knochenränder dachziegelartig.
15. Bei der glatten Naht (Sutura plana) berühren sich die geraden Knochenränder Kante an Kante.
16. Beim Neugeborenen befinden sich an der Stelle der Nähte noch breite bindegewebige Lücken, die Fontanellen (Fonticuli), welche die Verformbarkeit des Schädels und das Wachstum des Gehirns ermöglichen.
17. Die zweite Form der bindegewebigen Verbindung ist die Zwischenknochenhaut (Membrana interossea), die sich zum Beispiel zwischen den Knochen des Unterarms und des Unterschenkels ausspannt.
18. Hierzu gehören auch die Bänder und die untere Syndesmose zwischen Schien- und Wadenbein (Syndesmosis tibiofibularis), die eine geringe Nachgiebigkeit gewährleisten.
19. Die dritte, besondere Form der bindegewebigen Verbindung ist die Einkeilung (Gomphosis), also die Verankerung des Zahns in der Zahnhöhle (Alveole).
20. Der Zahn wird von den Fasern der Wurzelhaut, den sogenannten Sharpey-Fasern, an seinem Platz gehalten, wie ein Keil in einer Fuge.
21. Bei der knorpeligen Verbindung, also der Synchondrose, werden die Knochen durch Knorpelgewebe miteinander verbunden.
22. Der Knorpel ist elastischer als das Bindegewebe, weshalb er unter Belastung eine gewisse Formveränderung zulässt.
23. Die primäre knorpelige Verbindung besteht aus hyalinem Knorpel (Glasknorpel).
24. Diese ist oft von vorübergehender Natur; ein typisches Beispiel ist die Wachstumsfuge (Epiphysenfuge) zwischen Epiphyse und Diaphyse.
25. Primäre knorpelige Verbindungen finden sich auch an der Schädelbasis, zwischen den Knochen des Schädelgrundes.
26. Zahlreiche primäre knorpelige Verbindungen verknöchern mit fortschreitendem Alter und wandeln sich so in knöcherne Verbindungen um.
27. Die sekundäre knorpelige Verbindung ist die Symphyse (Fuge), die aus Faserknorpel aufgebaut ist.
28. Der Faserknorpel ist widerstandsfähiger gegen Druck- und Scherkräfte als der hyaline Knorpel.
29. Eines der wichtigsten Beispiele der Symphyse ist die Schambeinfuge (Symphysis pubica) im vorderen Teil des Beckens.
30. Ein weiteres Beispiel ist die Bandscheibe (Discus intervertebralis) zwischen den Wirbelkörpern, die zwischen den Wirbeln auch eine geringe Bewegung zulässt.
31. Bei der knöchernen Verbindung, also der Synostose, ist die ursprünglich bindegewebige oder knorpelige Schicht vollständig verknöchert.
32. In diesem Fall wird die Stelle der früheren Naht oder knorpeligen Verbindung von ununterbrochener Knochensubstanz eingenommen.
33. Das Ergebnis der knöchernen Verbindung ist die vollständige Starrheit, das Aufhören jeglicher Bewegung.
34. Ein typisches Beispiel ist die Verschmelzung der Kreuzbeinwirbel zu einem einzigen Kreuzbein (Os sacrum).
35. Ein weiteres Beispiel ist die Verknöcherung der Wachstumsfuge nach Abschluss des Wachstums sowie die Verknöcherung der Schädelnähte im hohen Alter.
36. Den kontinuierlichen Verbindungen stehen die diskontinuierlichen Verbindungen (Diarthrosis) gegenüber, also die echten Gelenke.
37. Ihr bestimmendes Merkmal ist, dass die Knochenenden durch eine mit Flüssigkeit gefüllte Gelenkhöhle voneinander getrennt sind.
38. Gerade dieser Spalt ermöglicht die freie Verschiebung der Knochen gegeneinander.
39. Jedes echte Gelenk ist aus einigen gemeinsamen, grundlegenden Bestandteilen aufgebaut.
40. Die einander berührenden Knochenenden sind von glattem Gelenkknorpel, typischerweise hyalinem Knorpel, überzogen.
41. Diese Knorpelschicht vermindert die Reibung und dämpft als elastisches Polster die Belastung.
42. Das Gelenk wird von außen von einer schlauchförmigen Gelenkkapsel (Capsula articularis) umschlossen.
43. Die Gelenkkapsel besitzt zwei Schichten: die äußere Faserschicht (Membrana fibrosa) und die innere Gelenkinnenhaut (Membrana synovialis).
44. Die innere Synovialmembran produziert die Gelenkflüssigkeit (Synovia).
45. Die Gelenkhöhle zwischen den Knochenenden ist von dieser zähen Flüssigkeit ausgefüllt, welche den Knorpel ernährt und die Oberflächen schmiert.
46. Den detaillierten Bau und die Typen der echten Gelenke behandelt das folgende Kapitel.
47. Die Beweglichkeit des Gelenks wird durch die Form der Gelenkflächen, die Straffheit der Kapsel, die Bänder und die Muskeln gemeinsam bestimmt.
48. Manche echten Gelenke sind durch eine so straffe Kapsel und ein so kräftiges Bandsystem fixiert, dass sie sich kaum bewegen; dies nennt man ein Straffgelenk (Amphiarthrose).
49. Ein typisches Beispiel des Straffgelenks ist das Kreuzbein-Darmbein-Gelenk (Articulatio sacroiliaca).
50. Die Knochenverbindungen bilden somit eine kontinuierliche funktionelle Reihe vom völlig Unbeweglichen bis zum frei Beweglichen.
51. Am einen Ende der Reihe stehen die unbeweglichen Verbindungen, die Synostosen und die Nähte.
52. In der Mitte befinden sich die wenig beweglichen Formen, die Symphysen und die Straffgelenke.
53. Am anderen Endpunkt finden sich die frei beweglichen echten Gelenke, welche die Beweglichkeit der Gliedmaßen gewährleisten.
54. Als Grundprinzip gilt: je größere Beweglichkeit eine Verbindung zulässt, desto geringer ist ihre innewohnende Festigkeit, und umgekehrt.
55. Zusammenfassend stimmt das System der kontinuierlichen und diskontinuierlichen Verbindungen die gegensätzlichen Anforderungen von Festigkeit und Beweglichkeit an jeder Stelle des Skeletts aufeinander ab.