4.6.2 – A nyaki és a háti csigolyák sajátosságai – Besonderheiten der Hals- und Brustwirbel
1. A nyaki gerinc hét csigolyából áll, amelyeket felülről lefelé C1-től C7-ig jelölünk. – Die Halswirbelsäule besteht aus sieben Wirbeln, die von oben nach unten als C1 bis C7 bezeichnet werden.
2. A nyaki csigolyák a gerincoszlop legkisebb és legkönnyebb valódi csigolyái. – Die Halswirbel sind die kleinsten und leichtesten echten Wirbel der Wirbelsäule.
3. Finomabb felépítésük ellenére nagy mozgékonyságot biztosítanak a fej és a nyak számára. – Trotz ihres feineren Baus ermöglichen sie eine große Beweglichkeit von Kopf und Hals.
4. A harmadiktól a hatodikig terjedő nyaki csigolyák mutatják legjobban a nyaki csigolyák tipikus felépítését. – Die Halswirbel drei bis sechs zeigen den typischen Bau der Halswirbel am deutlichsten.
5. Testük kicsi, alacsony és felülnézetben megközelítőleg ovális alakú. – Ihre Körper sind klein, niedrig und in der Ansicht von oben annähernd oval.
6. A nyaki csigolyák csigolyalyuka viszonylag nagy és általában háromszögletű. – Das Wirbelloch der Halswirbel ist verhältnismäßig groß und gewöhnlich dreieckig.
7. A nyaki csigolyák legjellemzőbb sajátossága a harántnyúlványokban található harántlyuk. – Das charakteristischste Merkmal der Halswirbel ist das im Querfortsatz gelegene Querfortsatzloch.
8. A harántlyukakon keresztül erek és körülöttük futó idegrostok haladnak a koponya irányába. – Durch die Querfortsatzlöcher ziehen Gefäße und die sie begleitenden Nervenfasern in Richtung des Schädels.
9. A csigolyaartéria rendszerint a hatodik nyaki csigolya harántlyukán lép be, majd az első csigolyáig halad felfelé. – Die Wirbelarterie tritt gewöhnlich durch das Querfortsatzloch des sechsten Halswirbels ein und zieht anschließend bis zum ersten Wirbel nach oben.
10. A nyaki harántnyúlvány elülső és hátulsó gumóban végződik. – Der Querfortsatz eines Halswirbels endet in einem vorderen und einem hinteren Höcker.
11. A két gumó között barázda húzódik, amelyben a gerincvelői ideg elülső ága halad. – Zwischen den beiden Höckern verläuft eine Rinne, in der der vordere Ast des Spinalnervs liegt.
12. A másodiktól a hatodikig terjedő nyaki csigolyák tövisnyúlványa gyakran villásan kettéágazik. – Die Dornfortsätze des zweiten bis sechsten Halswirbels sind häufig gabelförmig geteilt.
13. A hetedik nyaki csigolya tövisnyúlványa hosszú, erős és rendszerint nem ágazik ketté. – Der Dornfortsatz des siebten Halswirbels ist lang, kräftig und gewöhnlich nicht geteilt.
14. Ez a nyúlvány a tarkó alsó részén könnyen kitapintható, ezért a C7-et kiemelkedő csigolyának nevezik. – Dieser Fortsatz ist am unteren Nacken leicht tastbar, weshalb C7 als vorstehender Wirbel bezeichnet wird.
15. Az első nyaki csigolya az atlasz, amely a koponyát tartja. – Der erste Halswirbel ist der Atlas, der den Schädel trägt.
16. Az atlasznak nincs valódi csigolyateste és kifejezett tövisnyúlványa. – Der Atlas besitzt keinen eigentlichen Wirbelkörper und keinen ausgeprägten Dornfortsatz.
17. Felépítését egy elülső és egy hátulsó ív, valamint két oldalsó tömeg határozza meg. – Sein Bau wird durch einen vorderen und einen hinteren Bogen sowie zwei seitliche Massen bestimmt.
18. Az atlasz felső ízületi felszínei a nyakszirtcsont ízületi bütykeivel kapcsolódnak. – Die oberen Gelenkflächen des Atlas verbinden sich mit den Gelenkknorren des Hinterhauptsbeins.
19. Ebben az összeköttetésben főként a fej előre- és hátrabillentése történik. – In dieser Verbindung erfolgt vor allem das Vor- und Zurückneigen des Kopfes.
20. A második nyaki csigolya a tengelycsigolya, amelynek legjellemzőbb képlete a fognyúlvány. – Der zweite Halswirbel ist der Axis, dessen charakteristischstes Gebilde der Zahnfortsatz ist.
21. A fognyúlvány az atlasz elülső íve mögé emelkedik, és forgástengelyként szolgál. – Der Zahnfortsatz ragt hinter dem vorderen Atlasbogen nach oben und dient als Drehachse.
22. Az atlaszt egy erős harántszalag tartja a fognyúlvány körül. – Der Atlas wird durch ein kräftiges Querband am Zahnfortsatz gehalten.
23. Az atlasz és a tengelycsigolya között történik a fej jobbra és balra fordításának jelentős része. – Zwischen Atlas und Axis erfolgt ein großer Teil der Drehung des Kopfes nach rechts und links.
24. Az atlasz és a tengelycsigolya különleges alakja jelentősen eltér a nyaki csigolyák alaptípusától. – Die besondere Form von Atlas und Axis weicht deutlich vom Grundtyp der Halswirbel ab.
25. A háti gerinc tizenkét csigolyából áll, amelyeket T1-től T12-ig jelölünk. – Die Brustwirbelsäule besteht aus zwölf Wirbeln, die als T1 bis T12 bezeichnet werden.
26. A háti csigolyák legfontosabb sajátossága, hogy a bordákkal ízületi kapcsolatot létesítenek. – Das wichtigste Merkmal der Brustwirbel besteht darin, dass sie Gelenkverbindungen mit den Rippen eingehen.
27. A középső háti csigolyák teste felülnézetben megközelítőleg szív alakú. – Der Körper der mittleren Brustwirbel ist in der Ansicht von oben annähernd herzförmig.
28. A csigolyatestek mérete a felső háti szakasztól lefelé haladva fokozatosan növekszik. – Die Größe der Wirbelkörper nimmt vom oberen Brustabschnitt nach unten allmählich zu.
29. A háti csigolyák csigolyalyuka viszonylag kicsi és többnyire kerek. – Das Wirbelloch der Brustwirbel ist verhältnismäßig klein und meist rund.
30. A tipikus háti csigolyatestek oldalán felső és alsó bordaízületi félfelszínek találhatók. – An den Seiten der typischen Brustwirbelkörper befinden sich obere und untere halbe Rippengelenkflächen.
31. Egy borda feje általában két szomszédos csigolyatesttel és a közöttük fekvő porckoronggal kapcsolódik. – Ein Rippenkopf verbindet sich gewöhnlich mit zwei benachbarten Wirbelkörpern und der dazwischenliegenden Bandscheibe.
32. Az első tíz háti csigolya harántnyúlványán rendszerint külön ízületi felszín található a bordagumó számára. – An den Querfortsätzen der ersten zehn Brustwirbel befindet sich gewöhnlich eine eigene Gelenkfläche für den Rippenhöcker.
33. A tizenegyedik és tizenkettedik bordának nincs ízületi kapcsolata a megfelelő csigolya harántnyúlványával. – Die elfte und zwölfte Rippe besitzen keine Gelenkverbindung mit dem Querfortsatz des entsprechenden Wirbels.
34. A középső háti csigolyák tövisnyúlványai hosszúak és erősen lefelé irányulnak. – Die Dornfortsätze der mittleren Brustwirbel sind lang und stark nach unten gerichtet.
35. A ferdén egymásra fekvő tövisnyúlványok korlátozzák a háti gerinc hátrahajlítását. – Die schräg übereinanderliegenden Dornfortsätze begrenzen die Rückwärtsbeugung der Brustwirbelsäule.
36. A háti csigolyák ízületi felszínei túlnyomórészt a homloksíkhoz közel állnak. – Die Gelenkflächen der Brustwirbel stehen überwiegend annähernd in der Frontalebene.
37. Ez az elrendeződés lehetővé tesz bizonyos forgómozgásokat, de korlátozza az előre- és hátrahajlást. – Diese Anordnung ermöglicht gewisse Drehbewegungen, begrenzt jedoch die Vor- und Rückwärtsbeugung.
38. A bordák és a mellkas további merevítő hatást gyakorolnak a háti gerincszakaszra. – Die Rippen und der Brustkorb üben eine zusätzliche stabilisierende Wirkung auf den Brustwirbelsäulenabschnitt aus.
39. Az első, a tizedik, a tizenegyedik és a tizenkettedik háti csigolya bordaízületi felszínei eltérhetnek a tipikus elrendezéstől. – Die Rippengelenkflächen des ersten, zehnten, elften und zwölften Brustwirbels können von der typischen Anordnung abweichen.
40. A nyaki és a háti csigolyák sajátosságai jól mutatják, hogyan alkalmazkodik a csont alakja a mozgáshoz, a védelemhez és a teherviseléshez. – Die Besonderheiten der Hals- und Brustwirbel zeigen deutlich, wie sich die Knochenform an Bewegung, Schutz und Belastung anpasst.
(aufklappen)magyar
1. A nyaki gerinc hét csigolyából áll, amelyeket felülről lefelé C1-től C7-ig jelölünk.
2. A nyaki csigolyák a gerincoszlop legkisebb és legkönnyebb valódi csigolyái.
3. Finomabb felépítésük ellenére nagy mozgékonyságot biztosítanak a fej és a nyak számára.
4. A harmadiktól a hatodikig terjedő nyaki csigolyák mutatják legjobban a nyaki csigolyák tipikus felépítését.
5. Testük kicsi, alacsony és felülnézetben megközelítőleg ovális alakú.
6. A nyaki csigolyák csigolyalyuka viszonylag nagy és általában háromszögletű.
7. A nyaki csigolyák legjellemzőbb sajátossága a harántnyúlványokban található harántlyuk.
8. A harántlyukakon keresztül erek és körülöttük futó idegrostok haladnak a koponya irányába.
9. A csigolyaartéria rendszerint a hatodik nyaki csigolya harántlyukán lép be, majd az első csigolyáig halad felfelé.
10. A nyaki harántnyúlvány elülső és hátulsó gumóban végződik.
11. A két gumó között barázda húzódik, amelyben a gerincvelői ideg elülső ága halad.
12. A másodiktól a hatodikig terjedő nyaki csigolyák tövisnyúlványa gyakran villásan kettéágazik.
13. A hetedik nyaki csigolya tövisnyúlványa hosszú, erős és rendszerint nem ágazik ketté.
14. Ez a nyúlvány a tarkó alsó részén könnyen kitapintható, ezért a C7-et kiemelkedő csigolyának nevezik.
15. Az első nyaki csigolya az atlasz, amely a koponyát tartja.
16. Az atlasznak nincs valódi csigolyateste és kifejezett tövisnyúlványa.
17. Felépítését egy elülső és egy hátulsó ív, valamint két oldalsó tömeg határozza meg.
18. Az atlasz felső ízületi felszínei a nyakszirtcsont ízületi bütykeivel kapcsolódnak.
19. Ebben az összeköttetésben főként a fej előre- és hátrabillentése történik.
20. A második nyaki csigolya a tengelycsigolya, amelynek legjellemzőbb képlete a fognyúlvány.
21. A fognyúlvány az atlasz elülső íve mögé emelkedik, és forgástengelyként szolgál.
22. Az atlaszt egy erős harántszalag tartja a fognyúlvány körül.
23. Az atlasz és a tengelycsigolya között történik a fej jobbra és balra fordításának jelentős része.
24. Az atlasz és a tengelycsigolya különleges alakja jelentősen eltér a nyaki csigolyák alaptípusától.
25. A háti gerinc tizenkét csigolyából áll, amelyeket T1-től T12-ig jelölünk.
26. A háti csigolyák legfontosabb sajátossága, hogy a bordákkal ízületi kapcsolatot létesítenek.
27. A középső háti csigolyák teste felülnézetben megközelítőleg szív alakú.
28. A csigolyatestek mérete a felső háti szakasztól lefelé haladva fokozatosan növekszik.
29. A háti csigolyák csigolyalyuka viszonylag kicsi és többnyire kerek.
30. A tipikus háti csigolyatestek oldalán felső és alsó bordaízületi félfelszínek találhatók.
31. Egy borda feje általában két szomszédos csigolyatesttel és a közöttük fekvő porckoronggal kapcsolódik.
32. Az első tíz háti csigolya harántnyúlványán rendszerint külön ízületi felszín található a bordagumó számára.
33. A tizenegyedik és tizenkettedik bordának nincs ízületi kapcsolata a megfelelő csigolya harántnyúlványával.
34. A középső háti csigolyák tövisnyúlványai hosszúak és erősen lefelé irányulnak.
35. A ferdén egymásra fekvő tövisnyúlványok korlátozzák a háti gerinc hátrahajlítását.
36. A háti csigolyák ízületi felszínei túlnyomórészt a homloksíkhoz közel állnak.
37. Ez az elrendeződés lehetővé tesz bizonyos forgómozgásokat, de korlátozza az előre- és hátrahajlást.
38. A bordák és a mellkas további merevítő hatást gyakorolnak a háti gerincszakaszra.
39. Az első, a tizedik, a tizenegyedik és a tizenkettedik háti csigolya bordaízületi felszínei eltérhetnek a tipikus elrendezéstől.
40. A nyaki és a háti csigolyák sajátosságai jól mutatják, hogyan alkalmazkodik a csont alakja a mozgáshoz, a védelemhez és a teherviseléshez.
(aufklappen)német
1. Die Halswirbelsäule besteht aus sieben Wirbeln, die von oben nach unten als C1 bis C7 bezeichnet werden.
2. Die Halswirbel sind die kleinsten und leichtesten echten Wirbel der Wirbelsäule.
3. Trotz ihres feineren Baus ermöglichen sie eine große Beweglichkeit von Kopf und Hals.
4. Die Halswirbel drei bis sechs zeigen den typischen Bau der Halswirbel am deutlichsten.
5. Ihre Körper sind klein, niedrig und in der Ansicht von oben annähernd oval.
6. Das Wirbelloch der Halswirbel ist verhältnismäßig groß und gewöhnlich dreieckig.
7. Das charakteristischste Merkmal der Halswirbel ist das im Querfortsatz gelegene Querfortsatzloch.
8. Durch die Querfortsatzlöcher ziehen Gefäße und die sie begleitenden Nervenfasern in Richtung des Schädels.
9. Die Wirbelarterie tritt gewöhnlich durch das Querfortsatzloch des sechsten Halswirbels ein und zieht anschließend bis zum ersten Wirbel nach oben.
10. Der Querfortsatz eines Halswirbels endet in einem vorderen und einem hinteren Höcker.
11. Zwischen den beiden Höckern verläuft eine Rinne, in der der vordere Ast des Spinalnervs liegt.
12. Die Dornfortsätze des zweiten bis sechsten Halswirbels sind häufig gabelförmig geteilt.
13. Der Dornfortsatz des siebten Halswirbels ist lang, kräftig und gewöhnlich nicht geteilt.
14. Dieser Fortsatz ist am unteren Nacken leicht tastbar, weshalb C7 als vorstehender Wirbel bezeichnet wird.
15. Der erste Halswirbel ist der Atlas, der den Schädel trägt.
16. Der Atlas besitzt keinen eigentlichen Wirbelkörper und keinen ausgeprägten Dornfortsatz.
17. Sein Bau wird durch einen vorderen und einen hinteren Bogen sowie zwei seitliche Massen bestimmt.
18. Die oberen Gelenkflächen des Atlas verbinden sich mit den Gelenkknorren des Hinterhauptsbeins.
19. In dieser Verbindung erfolgt vor allem das Vor- und Zurückneigen des Kopfes.
20. Der zweite Halswirbel ist der Axis, dessen charakteristischstes Gebilde der Zahnfortsatz ist.
21. Der Zahnfortsatz ragt hinter dem vorderen Atlasbogen nach oben und dient als Drehachse.
22. Der Atlas wird durch ein kräftiges Querband am Zahnfortsatz gehalten.
23. Zwischen Atlas und Axis erfolgt ein großer Teil der Drehung des Kopfes nach rechts und links.
24. Die besondere Form von Atlas und Axis weicht deutlich vom Grundtyp der Halswirbel ab.
25. Die Brustwirbelsäule besteht aus zwölf Wirbeln, die als T1 bis T12 bezeichnet werden.
26. Das wichtigste Merkmal der Brustwirbel besteht darin, dass sie Gelenkverbindungen mit den Rippen eingehen.
27. Der Körper der mittleren Brustwirbel ist in der Ansicht von oben annähernd herzförmig.
28. Die Größe der Wirbelkörper nimmt vom oberen Brustabschnitt nach unten allmählich zu.
29. Das Wirbelloch der Brustwirbel ist verhältnismäßig klein und meist rund.
30. An den Seiten der typischen Brustwirbelkörper befinden sich obere und untere halbe Rippengelenkflächen.
31. Ein Rippenkopf verbindet sich gewöhnlich mit zwei benachbarten Wirbelkörpern und der dazwischenliegenden Bandscheibe.
32. An den Querfortsätzen der ersten zehn Brustwirbel befindet sich gewöhnlich eine eigene Gelenkfläche für den Rippenhöcker.
33. Die elfte und zwölfte Rippe besitzen keine Gelenkverbindung mit dem Querfortsatz des entsprechenden Wirbels.
34. Die Dornfortsätze der mittleren Brustwirbel sind lang und stark nach unten gerichtet.
35. Die schräg übereinanderliegenden Dornfortsätze begrenzen die Rückwärtsbeugung der Brustwirbelsäule.
36. Die Gelenkflächen der Brustwirbel stehen überwiegend annähernd in der Frontalebene.
37. Diese Anordnung ermöglicht gewisse Drehbewegungen, begrenzt jedoch die Vor- und Rückwärtsbeugung.
38. Die Rippen und der Brustkorb üben eine zusätzliche stabilisierende Wirkung auf den Brustwirbelsäulenabschnitt aus.
39. Die Rippengelenkflächen des ersten, zehnten, elften und zwölften Brustwirbels können von der typischen Anordnung abweichen.
40. Die Besonderheiten der Hals- und Brustwirbel zeigen deutlich, wie sich die Knochenform an Bewegung, Schutz und Belastung anpasst.