5.4.1 – Eredés és tapadás: a punctum fixum és a punctum mobile – Ursprung und Ansatz: Punctum fixum und Punctum mobile
1. Minden vázizom legalább két helyen rögzül a csontvázhoz, és e két rögzülési pont között feszül ki. – Jeder Skelettmuskel ist an mindestens zwei Stellen am Skelett befestigt und spannt sich zwischen diesen beiden Befestigungspunkten aus.
2. A két kapcsolódási hely közül az egyiket eredésnek, a másikat tapadásnak nevezzük. – Von den beiden Ansatzstellen bezeichnen wir die eine als Ursprung (Origo), die andere als Ansatz (Insertio).
3. Megállapodás szerint az eredés az a pont, amely a törzshöz közelebb, vagyis proximálisan helyezkedik el. – Vereinbarungsgemäß ist der Ursprung derjenige Punkt, der näher am Rumpf, also proximal liegt.
4. A tapadás ezzel szemben a törzstől távolabb, disztálisan található. – Der Ansatz hingegen befindet sich weiter vom Rumpf entfernt, distal.
5. Az izom összehúzódásakor a tapadási pont közeledik az eredési ponthoz. – Bei der Kontraktion des Muskels nähert sich der Ansatzpunkt dem Ursprungspunkt.
6. Az eredés általában szélesebb felületen, több csontnyúlványon vagy nagyobb csontfelszínen történik. – Der Ursprung erfolgt in der Regel auf einer breiteren Fläche, an mehreren Knochenfortsätzen oder einer größeren Knochenoberfläche.
7. A tapadás ezzel szemben gyakran keskenyebb, egyetlen pontra összpontosuló ínon keresztül valósul meg. – Der Ansatz verwirklicht sich dagegen oft über eine schmalere, auf einen einzigen Punkt konzentrierte Sehne.
8. Az izom eredhet közvetlenül, húsos rostokkal, vagy közvetve, ín útján a csonthoz. – Ein Muskel kann unmittelbar mit fleischigen Fasern oder mittelbar über eine Sehne am Knochen entspringen.
9. A húsos eredés esetén az izomrostok szinte közvetlenül a csonthártyához tapadnak. – Bei einem fleischigen Ursprung heften sich die Muskelfasern nahezu unmittelbar an die Knochenhaut.
10. Az inas eredés vagy tapadás fényes, ezüstös színű, és nagy húzóerőt képes átvinni. – Ein sehniger Ursprung oder Ansatz ist glänzend, silbrig gefärbt und kann große Zugkräfte übertragen.
11. A széles, lapos inat, amellyel egyes izmok erednek vagy tapadnak, ínlemeznek nevezzük. – Die breite, flache Sehne, mit der manche Muskeln entspringen oder ansetzen, nennt man Sehnenplatte (Aponeurose).
12. Az eredés és a tapadás pontos ismerete teszi lehetővé, hogy megjósoljuk az izom mozgáshatását. – Erst die genaue Kenntnis von Ursprung und Ansatz erlaubt es, die Bewegungswirkung eines Muskels vorherzusagen.
13. A mozgás mindig azon az ízületen jön létre, amelyet az izom áthidal. – Die Bewegung entsteht immer an dem Gelenk, das der Muskel überbrückt.
14. Ha egy izom csak egyetlen ízületen halad át, egyízületi izomnak nevezzük. – Überquert ein Muskel nur ein einziges Gelenk, so nennen wir ihn eingelenkig.
15. Ha két vagy több ízületet hidal át, akkor két- vagy többízületi izomról beszélünk. – Überbrückt er zwei oder mehr Gelenke, so sprechen wir von einem zwei- oder mehrgelenkigen Muskel.
16. A működés leírásához azt is meg kell határoznunk, melyik pont marad rögzítve, és melyik mozdul el. – Zur Beschreibung der Wirkung müssen wir auch festlegen, welcher Punkt fixiert bleibt und welcher sich bewegt.
17. A rögzített, mozdulatlan pontot rögzített pontnak nevezzük. – Den fixierten, unbeweglichen Punkt bezeichnen wir als festen Punkt (Punctum fixum).
18. Azt a pontot, amely az összehúzódás során elmozdul, mozgó pontnak hívjuk. – Denjenigen Punkt, der sich während der Kontraktion bewegt, nennen wir beweglichen Punkt (Punctum mobile).
19. Rendes körülmények között az eredés a rögzített pont, a tapadás pedig a mozgó pont. – Unter gewöhnlichen Umständen ist der Ursprung der feste Punkt und der Ansatz der bewegliche Punkt.
20. Ez a szerep azonban nem állandó, hanem a mozgás körülményeitől függően felcserélődhet. – Diese Rolle ist jedoch nicht fest, sondern kann sich je nach den Umständen der Bewegung vertauschen.
21. Amikor a rögzített és a mozgó pont helyet cserél, az izom úgynevezett fordított működéséről beszélünk. – Wenn fester und beweglicher Punkt die Plätze tauschen, spricht man von der umgekehrten Wirkung des Muskels.
22. Erre jó példa a karhajlító izom, amely az alkart a felkarhoz, vagy fordítva, a testet a karhoz húzhatja. – Ein gutes Beispiel dafür ist der Armbeuger, der den Unterarm zum Oberarm oder umgekehrt den Körper zum Arm ziehen kann.
23. Álló helyzetben az alkart emeljük a felkarhoz, tehát a kéz felőli vég a mozgó pont. – Im Stehen heben wir den Unterarm zum Oberarm, folglich ist das handseitige Ende der bewegliche Punkt.
24. Húzódzkodás közben viszont a kéz rögzül a rúdon, és a törzs emelkedik felfelé. – Beim Klimmzug hingegen wird die Hand an der Stange fixiert und der Rumpf hebt sich nach oben.
25. Ilyenkor a kéz felőli vég válik rögzített ponttá, a törzs pedig mozgó ponttá. – In diesem Fall wird das handseitige Ende zum festen Punkt und der Rumpf zum beweglichen Punkt.
26. A rögzített és a mozgó pont megkülönböztetése tehát nem az anatómiai helyzettől, hanem a mozgás irányától függ. – Die Unterscheidung von festem und beweglichem Punkt hängt also nicht von der anatomischen Lage, sondern von der Richtung der Bewegung ab.
27. A törzs izmainál ez a szerepcsere különösen gyakori és jól megfigyelhető. – Bei den Muskeln des Rumpfes ist dieser Rollentausch besonders häufig und gut zu beobachten.
28. A csípőhajlító izom például emelheti a combot a törzshöz, vagy előrehajlíthatja a törzset a combhoz. – Der Hüftbeuger etwa kann den Oberschenkel zum Rumpf heben oder den Rumpf zum Oberschenkel nach vorn beugen.
29. A rögzített pont helyét mindig az határozza meg, hogy a test melyik része van szilárdan alátámasztva. – Der Ort des festen Punktes wird stets dadurch bestimmt, welcher Körperteil fest abgestützt ist.
30. Az eredés és a tapadás helyét a csontokon jellegzetes érdességek és gumók jelzik. – Die Stellen von Ursprung und Ansatz sind an den Knochen durch charakteristische Rauigkeiten und Höcker gekennzeichnet.
31. Minél nagyobb erőt fejt ki egy izom, annál kifejezettebb a csonton hagyott nyoma. – Je größer die Kraft ist, die ein Muskel ausübt, desto ausgeprägter ist die Spur, die er am Knochen hinterlässt.
32. Ezek a csontfelszíni jelek segítik az anatómust az izmok lefutásának rekonstruálásában. – Diese Merkmale der Knochenoberfläche helfen dem Anatomen, den Verlauf der Muskeln zu rekonstruieren.
33. Az eredés és a tapadás közötti távolság és lefutás szabja meg az izom húzásának irányát. – Der Abstand und der Verlauf zwischen Ursprung und Ansatz bestimmen die Zugrichtung des Muskels.
34. A húzás iránya és az ízület helyzete együtt dönti el, milyen mozgás jön létre. – Die Zugrichtung und die Lage des Gelenks entscheiden gemeinsam, welche Bewegung entsteht.
35. Az eredés, a tapadás, valamint a rögzített és a mozgó pont fogalma tehát minden további izomleírás közös alapja. – Die Begriffe Ursprung, Ansatz sowie fester und beweglicher Punkt bilden somit die gemeinsame Grundlage jeder weiteren Muskelbeschreibung.
(aufklappen)magyar
1. Minden vázizom legalább két helyen rögzül a csontvázhoz, és e két rögzülési pont között feszül ki.
2. A két kapcsolódási hely közül az egyiket eredésnek, a másikat tapadásnak nevezzük.
3. Megállapodás szerint az eredés az a pont, amely a törzshöz közelebb, vagyis proximálisan helyezkedik el.
4. A tapadás ezzel szemben a törzstől távolabb, disztálisan található.
5. Az izom összehúzódásakor a tapadási pont közeledik az eredési ponthoz.
6. Az eredés általában szélesebb felületen, több csontnyúlványon vagy nagyobb csontfelszínen történik.
7. A tapadás ezzel szemben gyakran keskenyebb, egyetlen pontra összpontosuló ínon keresztül valósul meg.
8. Az izom eredhet közvetlenül, húsos rostokkal, vagy közvetve, ín útján a csonthoz.
9. A húsos eredés esetén az izomrostok szinte közvetlenül a csonthártyához tapadnak.
10. Az inas eredés vagy tapadás fényes, ezüstös színű, és nagy húzóerőt képes átvinni.
11. A széles, lapos inat, amellyel egyes izmok erednek vagy tapadnak, ínlemeznek nevezzük.
12. Az eredés és a tapadás pontos ismerete teszi lehetővé, hogy megjósoljuk az izom mozgáshatását.
13. A mozgás mindig azon az ízületen jön létre, amelyet az izom áthidal.
14. Ha egy izom csak egyetlen ízületen halad át, egyízületi izomnak nevezzük.
15. Ha két vagy több ízületet hidal át, akkor két- vagy többízületi izomról beszélünk.
16. A működés leírásához azt is meg kell határoznunk, melyik pont marad rögzítve, és melyik mozdul el.
17. A rögzített, mozdulatlan pontot rögzített pontnak nevezzük.
18. Azt a pontot, amely az összehúzódás során elmozdul, mozgó pontnak hívjuk.
19. Rendes körülmények között az eredés a rögzített pont, a tapadás pedig a mozgó pont.
20. Ez a szerep azonban nem állandó, hanem a mozgás körülményeitől függően felcserélődhet.
21. Amikor a rögzített és a mozgó pont helyet cserél, az izom úgynevezett fordított működéséről beszélünk.
22. Erre jó példa a karhajlító izom, amely az alkart a felkarhoz, vagy fordítva, a testet a karhoz húzhatja.
23. Álló helyzetben az alkart emeljük a felkarhoz, tehát a kéz felőli vég a mozgó pont.
24. Húzódzkodás közben viszont a kéz rögzül a rúdon, és a törzs emelkedik felfelé.
25. Ilyenkor a kéz felőli vég válik rögzített ponttá, a törzs pedig mozgó ponttá.
26. A rögzített és a mozgó pont megkülönböztetése tehát nem az anatómiai helyzettől, hanem a mozgás irányától függ.
27. A törzs izmainál ez a szerepcsere különösen gyakori és jól megfigyelhető.
28. A csípőhajlító izom például emelheti a combot a törzshöz, vagy előrehajlíthatja a törzset a combhoz.
29. A rögzített pont helyét mindig az határozza meg, hogy a test melyik része van szilárdan alátámasztva.
30. Az eredés és a tapadás helyét a csontokon jellegzetes érdességek és gumók jelzik.
31. Minél nagyobb erőt fejt ki egy izom, annál kifejezettebb a csonton hagyott nyoma.
32. Ezek a csontfelszíni jelek segítik az anatómust az izmok lefutásának rekonstruálásában.
33. Az eredés és a tapadás közötti távolság és lefutás szabja meg az izom húzásának irányát.
34. A húzás iránya és az ízület helyzete együtt dönti el, milyen mozgás jön létre.
35. Az eredés, a tapadás, valamint a rögzített és a mozgó pont fogalma tehát minden további izomleírás közös alapja.
(aufklappen)német
1. Jeder Skelettmuskel ist an mindestens zwei Stellen am Skelett befestigt und spannt sich zwischen diesen beiden Befestigungspunkten aus.
2. Von den beiden Ansatzstellen bezeichnen wir die eine als Ursprung (Origo), die andere als Ansatz (Insertio).
3. Vereinbarungsgemäß ist der Ursprung derjenige Punkt, der näher am Rumpf, also proximal liegt.
4. Der Ansatz hingegen befindet sich weiter vom Rumpf entfernt, distal.
5. Bei der Kontraktion des Muskels nähert sich der Ansatzpunkt dem Ursprungspunkt.
6. Der Ursprung erfolgt in der Regel auf einer breiteren Fläche, an mehreren Knochenfortsätzen oder einer größeren Knochenoberfläche.
7. Der Ansatz verwirklicht sich dagegen oft über eine schmalere, auf einen einzigen Punkt konzentrierte Sehne.
8. Ein Muskel kann unmittelbar mit fleischigen Fasern oder mittelbar über eine Sehne am Knochen entspringen.
9. Bei einem fleischigen Ursprung heften sich die Muskelfasern nahezu unmittelbar an die Knochenhaut.
10. Ein sehniger Ursprung oder Ansatz ist glänzend, silbrig gefärbt und kann große Zugkräfte übertragen.
11. Die breite, flache Sehne, mit der manche Muskeln entspringen oder ansetzen, nennt man Sehnenplatte (Aponeurose).
12. Erst die genaue Kenntnis von Ursprung und Ansatz erlaubt es, die Bewegungswirkung eines Muskels vorherzusagen.
13. Die Bewegung entsteht immer an dem Gelenk, das der Muskel überbrückt.
14. Überquert ein Muskel nur ein einziges Gelenk, so nennen wir ihn eingelenkig.
15. Überbrückt er zwei oder mehr Gelenke, so sprechen wir von einem zwei- oder mehrgelenkigen Muskel.
16. Zur Beschreibung der Wirkung müssen wir auch festlegen, welcher Punkt fixiert bleibt und welcher sich bewegt.
17. Den fixierten, unbeweglichen Punkt bezeichnen wir als festen Punkt (Punctum fixum).
18. Denjenigen Punkt, der sich während der Kontraktion bewegt, nennen wir beweglichen Punkt (Punctum mobile).
19. Unter gewöhnlichen Umständen ist der Ursprung der feste Punkt und der Ansatz der bewegliche Punkt.
20. Diese Rolle ist jedoch nicht fest, sondern kann sich je nach den Umständen der Bewegung vertauschen.
21. Wenn fester und beweglicher Punkt die Plätze tauschen, spricht man von der umgekehrten Wirkung des Muskels.
22. Ein gutes Beispiel dafür ist der Armbeuger, der den Unterarm zum Oberarm oder umgekehrt den Körper zum Arm ziehen kann.
23. Im Stehen heben wir den Unterarm zum Oberarm, folglich ist das handseitige Ende der bewegliche Punkt.
24. Beim Klimmzug hingegen wird die Hand an der Stange fixiert und der Rumpf hebt sich nach oben.
25. In diesem Fall wird das handseitige Ende zum festen Punkt und der Rumpf zum beweglichen Punkt.
26. Die Unterscheidung von festem und beweglichem Punkt hängt also nicht von der anatomischen Lage, sondern von der Richtung der Bewegung ab.
27. Bei den Muskeln des Rumpfes ist dieser Rollentausch besonders häufig und gut zu beobachten.
28. Der Hüftbeuger etwa kann den Oberschenkel zum Rumpf heben oder den Rumpf zum Oberschenkel nach vorn beugen.
29. Der Ort des festen Punktes wird stets dadurch bestimmt, welcher Körperteil fest abgestützt ist.
30. Die Stellen von Ursprung und Ansatz sind an den Knochen durch charakteristische Rauigkeiten und Höcker gekennzeichnet.
31. Je größer die Kraft ist, die ein Muskel ausübt, desto ausgeprägter ist die Spur, die er am Knochen hinterlässt.
32. Diese Merkmale der Knochenoberfläche helfen dem Anatomen, den Verlauf der Muskeln zu rekonstruieren.
33. Der Abstand und der Verlauf zwischen Ursprung und Ansatz bestimmen die Zugrichtung des Muskels.
34. Die Zugrichtung und die Lage des Gelenks entscheiden gemeinsam, welche Bewegung entsteht.
35. Die Begriffe Ursprung, Ansatz sowie fester und beweglicher Punkt bilden somit die gemeinsame Grundlage jeder weiteren Muskelbeschreibung.