8.7.2 – A nyirokkapillárisoktól a nyirokerekig – Von den Lymphkapillaren zu den Lymphgefäßen
1. A nyirokerek rendszere vakon végződő, mikroszkopikus méretű nyirokkapillárisokkal kezdődik a szövetekben. – Das System der Lymphgefäße beginnt mit blind endenden, mikroskopisch kleinen Lymphkapillaren (Vasa lymphocapillaria) in den Geweben.
2. Ezek a kapillárisok szinte minden szövetben jelen vannak, kivéve a központi idegrendszert és a csontvelőt. – Diese Kapillaren sind in fast allen Geweben vorhanden, mit Ausnahme des zentralen Nervensystems und des Knochenmarks.
3. A nyirokkapillárisok fala egyetlen réteg vékony endotélsejtből áll, amely nem rendelkezik folyamatos alaphártyával. – Die Wand der Lymphkapillaren besteht aus einer einzigen Schicht dünner Endothelzellen, die keine durchgehende Basalmembran besitzen.
4. Az endotélsejtek egymást tetőcserépszerűen átfedve alkotnak speciális bemeneti szelepeket. – Die Endothelzellen überlappen sich dachziegelartig und bilden so spezielle Einlassventile.
5. Amikor a szövetközötti folyadék nyomása megnő, ezek az átfedések megnyílnak, utat engedve a folyadéknak. – Wenn der Druck der interstitiellen Flüssigkeit steigt, öffnen sich diese Überlappungen und geben den Weg für die Flüssigkeit frei.
6. A kapillárisokat kollagénrostokból álló rögzítő filamentumok horgonyozzák le a környező kötőszövethez. – Die Kapillaren werden durch Verankerungsfilamente aus Kollagenfasern im umgebenden Bindegewebe verankert.
7. A nyirokkapillárisok nagyobb nyirokerekbe torkollnak, amelyek felépítése a vénákéhoz hasonlít. – Die Lymphkapillaren münden in größere Lymphgefäße, deren Aufbau dem von Venen ähnelt.
8. Ezek az erek három rétegből, az intimából, a mediából és az adventitiából állnak, de falaik vékonyabbak. – Diese Gefäße bestehen aus drei Schichten, der Intima, Media und Adventitia, ihre Wände sind jedoch dünner.
9. A nyirokerek legfontosabb jellemzője a nagyszámú félhold alakú billentyű jelenléte. – Das wichtigste Merkmal der Lymphgefäße ist das Vorhandensein zahlreicher halbmondförmiger Klappen (Valvula).
10. A billentyűk biztosítják a nyirok egyirányú, a szív felé történő áramlását. – Die Klappen gewährleisten den unidirektionalen Lymphfluss in Richtung Herz.
11. Két egymást követő billentyű közötti érszakaszt limfangionnak nevezzük, amely önálló összehúzódásra képes. – Den Gefäßabschnitt zwischen zwei aufeinanderfolgenden Klappen nennt man Lymphangion, das zur eigenständigen Kontraktion fähig ist.
12. A nyirok továbbításában jelentős szerepe van a környező vázizmok pumpáló hatásának is. – Bei der Weiterleitung der Lymphe spielt auch die Pumpwirkung der umgebenden Skelettmuskulatur eine bedeutende Rolle.
13. Az izomösszehúzódások összenyomják a nyirokereket, előrepréselve a bennük lévő folyadékot. – Muskelkontraktionen komprimieren die Lymphgefäße und pressen die darin befindliche Flüssigkeit vorwärts.
14. A légzés során fellépő nyomásváltozások szintén segítik a nyirok áramlását a mellüreg felé. – Auch die während der Atmung auftretenden Druckveränderungen unterstützen den Lymphfluss in Richtung Brusthöhle.
15. A nyirokerek útjuk során legalább egy nyirokcsomón áthaladnak, ahol a nyirok megszűrődik. – Die Lymphgefäße passieren auf ihrem Weg mindestens einen Lymphknoten, in dem die Lymphe gefiltert wird.
16. A nyirokcsomóba több odavezető nyirokér lép be a konvex oldalon. – In den Lymphknoten treten mehrere zuführende Lymphgefäße (Vasa afferentia) an der konvexen Seite ein.
17. A megszűrt nyirok általában egyetlen elvezető nyirokéren keresztül távozik a csomó kapujánál. – Die gefilterte Lymphe verlässt den Knoten meist über ein einziges abführendes Lymphgefäß (Vas efferens) am Hilum.
18. A felületes nyirokerek a bőr alatti zsírszövetben, a vénákat követve haladnak. – Die oberflächlichen Lymphgefäße verlaufen im Unterhautfettgewebe und folgen den Venen.
19. A mély nyirokerek a belső szervek mentén helyezkednek el, és általában az artériák lefutását követik. – Die tiefen Lymphgefäße liegen entlang der inneren Organe und folgen in der Regel dem Verlauf der Arterien.
20. A végtagokról és a törzsfalról érkező nyirokerek nagyobb nyiroktörzsekbe egyesülnek. – Die von den Extremitäten und der Rumpfwand kommenden Lymphgefäße vereinigen sich zu größeren Lymphstämmen.
21. Az alsó végtagok és a hasi szervek nyirka a nyiroktartályba gyűlik össze. – Die Lymphe der unteren Extremitäten und der Bauchorgane sammelt sich in der Lymphezysterne (Cisterna chyli).
22. A nyiroktartály a rekeszizom alatt, a második ágyéki csigolya magasságában található. – Die Cisterna chyli befindet sich unterhalb des Zwerchfells in Höhe des zweiten Lendenwirbels.
23. Innen indul ki a szervezet legnagyobb nyirokvezetéke, a mellvezető. – Hier entspringt der größte Lymphgang des Körpers, der Milchbrustgang (Ductus thoracicus).
24. A mellvezető a mellüregen áthaladva a bal vénás szögletbe torkollik. – Der Ductus thoracicus verläuft durch die Brusthöhle und mündet in den linken Venenwinkel.
25. A test jobb felső negyedéből származó nyirkot a jobb oldali nyirokvezeték gyűjti össze. – Die Lymphe aus dem oberen rechten Körperquadranten wird vom rechten Lymphgang (Ductus lymphaticus dexter) gesammelt.
26. A nyirokerek falában található simaizomsejtek ritmikus összehúzódása alapvető a folyadék szállításához. – Die rhythmische Kontraktion der glatten Muskelzellen in den Lymphgefäßwänden ist essenziell für den Flüssigkeitstransport.
27. A nyirokrendszer alacsony nyomású rendszer, ahol a keringést külső és belső erők tartják fenn. – Das Lymphsystem ist ein Niederdrucksystem, in dem die Zirkulation durch äußere und innere Kräfte aufrechterhalten wird.
28. A nyirokkapillárisok nagyfokú áteresztőképessége miatt a daganatsejtek is könnyen bejuthatnak a rendszerbe. – Aufgrund der hohen Durchlässigkeit der Lymphkapillaren können auch Tumorzellen leicht in das System gelangen.
29. A nyirokcsomókban megrekedő ráksejtek áttétek, vagyis metasztázisok képződéséhez vezethetnek. – In den Lymphknoten festsitzende Krebszellen können zur Bildung von Tochtergeschwülsten (Metastasen) führen.
30. A nyirokerek gyulladását, amely gyakran vörös csíkként látható a bőrön, limfangitisznek nevezzük. – Eine Entzündung der Lymphgefäße, die oft als roter Streifen auf der Haut sichtbar ist, wird als Lymphangitis bezeichnet.
31. A nyirokpályák elzáródása a nyirok pangásához és a végtagok jelentős duzzanatához, limfödémához vezet. – Ein Verschluss der Lymphbahnen führt zum Lymphstau und zu einer erheblichen Schwellung der Extremitäten, dem Lymphödem.
32. A nyirokerek falát saját kis erek, az erek erei táplálják. – Die Wand der Lymphgefäße wird durch eigene kleine Gefäße (Vasa vasorum) versorgt.
33. Az ereket sűrű vegetatív idegfonat veszi körül, amely szabályozza a fal tónusát. – Die Gefäße sind von einem dichten vegetativen Nervengeflecht umgeben, das den Wandtonus reguliert.
34. A nyirok elszállítása kritikus a szöveti folyadék-egyensúly és a metabolikus homeosztázis szempontjából. – Der Abtransport der Lymphe ist kritisch für das Flüssigkeitsgleichgewicht im Gewebe und die metabolische Homöostase.
35. Összefoglalva, a kapillárisoktól a nagy vezetékekig tartó út biztosítja a szövetek folyamatos víztelenítését. – Zusammenfassend stellt der Weg von den Kapillaren bis zu den großen Gängen die ständige Entwässerung der Gewebe sicher.
(aufklappen)magyar
1. A nyirokerek rendszere vakon végződő, mikroszkopikus méretű nyirokkapillárisokkal kezdődik a szövetekben.
2. Ezek a kapillárisok szinte minden szövetben jelen vannak, kivéve a központi idegrendszert és a csontvelőt.
3. A nyirokkapillárisok fala egyetlen réteg vékony endotélsejtből áll, amely nem rendelkezik folyamatos alaphártyával.
4. Az endotélsejtek egymást tetőcserépszerűen átfedve alkotnak speciális bemeneti szelepeket.
5. Amikor a szövetközötti folyadék nyomása megnő, ezek az átfedések megnyílnak, utat engedve a folyadéknak.
6. A kapillárisokat kollagénrostokból álló rögzítő filamentumok horgonyozzák le a környező kötőszövethez.
7. A nyirokkapillárisok nagyobb nyirokerekbe torkollnak, amelyek felépítése a vénákéhoz hasonlít.
8. Ezek az erek három rétegből, az intimából, a mediából és az adventitiából állnak, de falaik vékonyabbak.
9. A nyirokerek legfontosabb jellemzője a nagyszámú félhold alakú billentyű jelenléte.
10. A billentyűk biztosítják a nyirok egyirányú, a szív felé történő áramlását.
11. Két egymást követő billentyű közötti érszakaszt limfangionnak nevezzük, amely önálló összehúzódásra képes.
12. A nyirok továbbításában jelentős szerepe van a környező vázizmok pumpáló hatásának is.
13. Az izomösszehúzódások összenyomják a nyirokereket, előrepréselve a bennük lévő folyadékot.
14. A légzés során fellépő nyomásváltozások szintén segítik a nyirok áramlását a mellüreg felé.
15. A nyirokerek útjuk során legalább egy nyirokcsomón áthaladnak, ahol a nyirok megszűrődik.
16. A nyirokcsomóba több odavezető nyirokér lép be a konvex oldalon.
17. A megszűrt nyirok általában egyetlen elvezető nyirokéren keresztül távozik a csomó kapujánál.
18. A felületes nyirokerek a bőr alatti zsírszövetben, a vénákat követve haladnak.
19. A mély nyirokerek a belső szervek mentén helyezkednek el, és általában az artériák lefutását követik.
20. A végtagokról és a törzsfalról érkező nyirokerek nagyobb nyiroktörzsekbe egyesülnek.
21. Az alsó végtagok és a hasi szervek nyirka a nyiroktartályba gyűlik össze.
22. A nyiroktartály a rekeszizom alatt, a második ágyéki csigolya magasságában található.
23. Innen indul ki a szervezet legnagyobb nyirokvezetéke, a mellvezető.
24. A mellvezető a mellüregen áthaladva a bal vénás szögletbe torkollik.
25. A test jobb felső negyedéből származó nyirkot a jobb oldali nyirokvezeték gyűjti össze.
26. A nyirokerek falában található simaizomsejtek ritmikus összehúzódása alapvető a folyadék szállításához.
27. A nyirokrendszer alacsony nyomású rendszer, ahol a keringést külső és belső erők tartják fenn.
28. A nyirokkapillárisok nagyfokú áteresztőképessége miatt a daganatsejtek is könnyen bejuthatnak a rendszerbe.
29. A nyirokcsomókban megrekedő ráksejtek áttétek, vagyis metasztázisok képződéséhez vezethetnek.
30. A nyirokerek gyulladását, amely gyakran vörös csíkként látható a bőrön, limfangitisznek nevezzük.
31. A nyirokpályák elzáródása a nyirok pangásához és a végtagok jelentős duzzanatához, limfödémához vezet.
32. A nyirokerek falát saját kis erek, az erek erei táplálják.
33. Az ereket sűrű vegetatív idegfonat veszi körül, amely szabályozza a fal tónusát.
34. A nyirok elszállítása kritikus a szöveti folyadék-egyensúly és a metabolikus homeosztázis szempontjából.
35. Összefoglalva, a kapillárisoktól a nagy vezetékekig tartó út biztosítja a szövetek folyamatos víztelenítését.
(aufklappen)német
1. Das System der Lymphgefäße beginnt mit blind endenden, mikroskopisch kleinen Lymphkapillaren (Vasa lymphocapillaria) in den Geweben.
2. Diese Kapillaren sind in fast allen Geweben vorhanden, mit Ausnahme des zentralen Nervensystems und des Knochenmarks.
3. Die Wand der Lymphkapillaren besteht aus einer einzigen Schicht dünner Endothelzellen, die keine durchgehende Basalmembran besitzen.
4. Die Endothelzellen überlappen sich dachziegelartig und bilden so spezielle Einlassventile.
5. Wenn der Druck der interstitiellen Flüssigkeit steigt, öffnen sich diese Überlappungen und geben den Weg für die Flüssigkeit frei.
6. Die Kapillaren werden durch Verankerungsfilamente aus Kollagenfasern im umgebenden Bindegewebe verankert.
7. Die Lymphkapillaren münden in größere Lymphgefäße, deren Aufbau dem von Venen ähnelt.
8. Diese Gefäße bestehen aus drei Schichten, der Intima, Media und Adventitia, ihre Wände sind jedoch dünner.
9. Das wichtigste Merkmal der Lymphgefäße ist das Vorhandensein zahlreicher halbmondförmiger Klappen (Valvula).
10. Die Klappen gewährleisten den unidirektionalen Lymphfluss in Richtung Herz.
11. Den Gefäßabschnitt zwischen zwei aufeinanderfolgenden Klappen nennt man Lymphangion, das zur eigenständigen Kontraktion fähig ist.
12. Bei der Weiterleitung der Lymphe spielt auch die Pumpwirkung der umgebenden Skelettmuskulatur eine bedeutende Rolle.
13. Muskelkontraktionen komprimieren die Lymphgefäße und pressen die darin befindliche Flüssigkeit vorwärts.
14. Auch die während der Atmung auftretenden Druckveränderungen unterstützen den Lymphfluss in Richtung Brusthöhle.
15. Die Lymphgefäße passieren auf ihrem Weg mindestens einen Lymphknoten, in dem die Lymphe gefiltert wird.
16. In den Lymphknoten treten mehrere zuführende Lymphgefäße (Vasa afferentia) an der konvexen Seite ein.
17. Die gefilterte Lymphe verlässt den Knoten meist über ein einziges abführendes Lymphgefäß (Vas efferens) am Hilum.
18. Die oberflächlichen Lymphgefäße verlaufen im Unterhautfettgewebe und folgen den Venen.
19. Die tiefen Lymphgefäße liegen entlang der inneren Organe und folgen in der Regel dem Verlauf der Arterien.
20. Die von den Extremitäten und der Rumpfwand kommenden Lymphgefäße vereinigen sich zu größeren Lymphstämmen.
21. Die Lymphe der unteren Extremitäten und der Bauchorgane sammelt sich in der Lymphezysterne (Cisterna chyli).
22. Die Cisterna chyli befindet sich unterhalb des Zwerchfells in Höhe des zweiten Lendenwirbels.
23. Hier entspringt der größte Lymphgang des Körpers, der Milchbrustgang (Ductus thoracicus).
24. Der Ductus thoracicus verläuft durch die Brusthöhle und mündet in den linken Venenwinkel.
25. Die Lymphe aus dem oberen rechten Körperquadranten wird vom rechten Lymphgang (Ductus lymphaticus dexter) gesammelt.
26. Die rhythmische Kontraktion der glatten Muskelzellen in den Lymphgefäßwänden ist essenziell für den Flüssigkeitstransport.
27. Das Lymphsystem ist ein Niederdrucksystem, in dem die Zirkulation durch äußere und innere Kräfte aufrechterhalten wird.
28. Aufgrund der hohen Durchlässigkeit der Lymphkapillaren können auch Tumorzellen leicht in das System gelangen.
29. In den Lymphknoten festsitzende Krebszellen können zur Bildung von Tochtergeschwülsten (Metastasen) führen.
30. Eine Entzündung der Lymphgefäße, die oft als roter Streifen auf der Haut sichtbar ist, wird als Lymphangitis bezeichnet.
31. Ein Verschluss der Lymphbahnen führt zum Lymphstau und zu einer erheblichen Schwellung der Extremitäten, dem Lymphödem.
32. Die Wand der Lymphgefäße wird durch eigene kleine Gefäße (Vasa vasorum) versorgt.
33. Die Gefäße sind von einem dichten vegetativen Nervengeflecht umgeben, das den Wandtonus reguliert.
34. Der Abtransport der Lymphe ist kritisch für das Flüssigkeitsgleichgewicht im Gewebe und die metabolische Homöostase.
35. Zusammenfassend stellt der Weg von den Kapillaren bis zu den großen Gängen die ständige Entwässerung der Gewebe sicher.