9.4 – A garat három szakasza – Die drei Etagen des Rachens
1. A garat egy izmos falú, tölcsér alakú cső, amely a koponyaalaptól a nyelőcső kezdetéig húzódik. – Der Rachen (Pharynx) ist ein trichterförmiger Schlauch mit muskulöser Wand, der von der Schädelbasis bis zum Beginn der Speiseröhre reicht.
2. A garat az orrüreg, a szájüreg és a gége mögött helyezkedik el. – Der Rachen liegt hinter der Nasenhöhle, der Mundhöhle und dem Kehlkopf.
3. Felső vége szélesen kapcsolódik a koponyaalaphoz, alsó része pedig fokozatosan beszűkül. – Sein oberes Ende ist breit mit der Schädelbasis verbunden, während sich sein unterer Teil allmählich verengt.
4. A garat a hatodik nyakcsigolya magasságában folytatódik a nyelőcsőben. – Auf Höhe des sechsten Halswirbels setzt sich der Rachen in die Speiseröhre (Oesophagus) fort.
5. A garat egyszerre tartozik a légzőrendszerhez és az emésztőrendszerhez. – Der Rachen gehört gleichzeitig zum Atmungssystem und zum Verdauungssystem.
6. Felső részén elsősorban levegő, középső és alsó részén levegő és táplálék is áthaladhat. – In seinem oberen Teil strömt vor allem Luft, während im mittleren und unteren Teil sowohl Luft als auch Nahrung passieren können.
7. A garatban ezért találkozik egymással a légút és a táplálék útja. – Im Rachen treffen deshalb der Luftweg und der Weg der Nahrung aufeinander.
8. Anatómiailag a garatot három egymás alatt elhelyezkedő szakaszra osztjuk. – Anatomisch wird der Rachen in drei übereinanderliegende Abschnitte gegliedert.
9. Ezek az orrgarat, a szájgarat és a gégegarat. – Diese Abschnitte sind der Nasenrachen, der Mundrachen und der Kehlkopfrachen.
10. A három szakasz határai a környező üregekhez és szervekhez igazodnak. – Die Grenzen der drei Abschnitte richten sich nach den benachbarten Höhlen und Organen.
11. A garat legfelső szakasza az orrgarat, latin nevén pars nasalis pharyngis. – Der oberste Abschnitt des Rachens ist der Nasenrachen (Pars nasalis pharyngis).
12. Az orrgarat közvetlenül a koponyaalap alatt helyezkedik el. – Der Nasenrachen liegt unmittelbar unter der Schädelbasis.
13. Elöl a két hátsó orrnyíláson keresztül kapcsolódik az orrüreghez. – Nach vorne ist er durch die beiden hinteren Nasenöffnungen (Choanen) mit der Nasenhöhle verbunden.
14. A belélegzett levegő az orrüregből ezeken a nyílásokon át jut az orrgaratba. – Die eingeatmete Luft gelangt aus der Nasenhöhle durch diese Öffnungen in den Nasenrachen.
15. Az orrgarat alsó határát a lágy szájpad képezi. – Die untere Grenze des Nasenrachens wird durch den weichen Gaumen (Palatum molle) gebildet.
16. Nyugalmi helyzetben a lágy szájpad lefelé függ, ezért az orrgarat összeköttetésben áll a szájgarattal. – In der Ruhelage hängt der weiche Gaumen nach unten, sodass der Nasenrachen mit dem Mundrachen verbunden ist.
17. Az orrgarat normális körülmények között kizárólag a légút része. – Unter normalen Bedingungen ist der Nasenrachen ausschließlich ein Teil des Luftwegs.
18. Nyálkahártyáját nagyrészt többmagsoros csillós hengerhám borítja. – Seine Schleimhaut ist größtenteils mit mehrreihigem Flimmerepithel bedeckt.
19. Ez a hám a nyákréteggel együtt továbbítja a szennyeződéseket a garat alsóbb részei felé. – Dieses Epithel transportiert zusammen mit der Schleimschicht Verunreinigungen in Richtung der tieferen Rachenabschnitte.
20. Az orrgarat boltozatában található a garatmandula. – Im Dach des Nasenrachens liegt die Rachenmandel (Tonsilla pharyngealis).
21. A garatmandula nyirokszövete részt vesz a belélegzett levegővel érkező kórokozók felismerésében. – Das lymphatische Gewebe der Rachenmandel ist an der Erkennung von Krankheitserregern aus der eingeatmeten Luft beteiligt.
22. Gyermekkorban a garatmandula erősebben fejlett lehet, és megnagyobbodva akadályozhatja az orrlégzést. – Im Kindesalter kann die Rachenmandel stärker entwickelt sein und bei Vergrößerung die Nasenatmung behindern.
23. Az orrgarat két oldalfalán nyílik a jobb és a bal fülkürt. – An den beiden Seitenwänden des Nasenrachens münden die rechte und die linke Ohrtrompete (Tuba auditiva).
24. A fülkürt összeköti az orrgaratot a középfül dobüregével. – Die Ohrtrompete verbindet den Nasenrachen mit der Paukenhöhle des Mittelohres.
25. Ez az összeköttetés lehetővé teszi a légnyomás kiegyenlítését a dobhártya két oldalán. – Diese Verbindung ermöglicht den Druckausgleich auf beiden Seiten des Trommelfells.
26. A fülkürt garati nyílását egy nyálkahártyával borított kiemelkedés veszi körül. – Die Rachenöffnung der Ohrtrompete wird von einer schleimhautbedeckten Erhebung umgeben.
27. Ezt a kiemelkedést fülkürti párnának nevezzük. – Diese Erhebung wird als Tubenwulst (Torus tubarius) bezeichnet.
28. A fülkürt környezetében található nyirokszövetet fülkürti mandulának hívjuk. – Das lymphatische Gewebe in der Umgebung der Ohrtrompete heißt Tubenmandel (Tonsilla tubaria).
29. Az orrgarat fertőzései a fülkürtön keresztül a középfülre is átterjedhetnek. – Infektionen des Nasenrachens können sich über die Ohrtrompete auch auf das Mittelohr ausbreiten.
30. A garat középső szakasza a szájgarat, latin nevén pars oralis pharyngis. – Der mittlere Abschnitt des Rachens ist der Mundrachen (Pars oralis pharyngis).
31. A szájgarat a lágy szájpad és a gégefedő felső széle között helyezkedik el. – Der Mundrachen liegt zwischen dem weichen Gaumen und dem oberen Rand des Kehldeckels.
32. Elöl a torokszoroson keresztül közlekedik a szájüreggel. – Nach vorne steht er durch die Schlundenge (Isthmus faucium) mit der Mundhöhle in Verbindung.
33. A torokszorost felül a lágy szájpad, alul a nyelvgyök, kétoldalt pedig a szájpadívek határolják. – Die Schlundenge wird oben vom weichen Gaumen, unten von der Zungenwurzel und seitlich von den Gaumenbögen begrenzt.
34. A két szájpadív között helyezkedik el a páros szájpadmandula. – Zwischen den beiden Gaumenbögen liegt die paarige Gaumenmandel (Tonsilla palatina).
35. A nyelvgyök nyirokszövete a nyelvmandulát alkotja. – Das lymphatische Gewebe der Zungenwurzel bildet die Zungenmandel (Tonsilla lingualis).
36. Ezek a mandulák a garatmandulával és a fülkürti mandulákkal együtt nyirokszövetes gyűrűt képeznek. – Diese Mandeln bilden zusammen mit der Rachenmandel und den Tubenmandeln einen lymphatischen Rachenring.
37. A szájgaraton a szájon át belélegzett levegő és a lenyelt táplálék egyaránt áthalad. – Durch den Mundrachen gelangen sowohl die durch den Mund eingeatmete Luft als auch die aufgenommene Nahrung.
38. Emiatt a szájgarat a légút és a táplálékút közös szakasza. – Deshalb ist der Mundrachen ein gemeinsamer Abschnitt von Luftweg und Speiseweg.
39. Nyálkahártyáját többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja. – Seine Schleimhaut ist mit mehrschichtigem unverhorntem Plattenepithel bedeckt.
40. Ez a hám jobban ellenáll a táplálék által okozott mechanikai terhelésnek, mint a csillós hengerhám. – Dieses Epithel ist gegenüber der mechanischen Belastung durch Nahrung widerstandsfähiger als das Flimmerepithel.
41. A szájgarat hátsó fala a nyaki gerincoszlop előtt helyezkedik el. – Die Hinterwand des Mundrachens liegt vor der Halswirbelsäule.
42. Oldalfalában izmok, kötőszövetes rétegek, erek és idegek találhatók. – In seiner Seitenwand befinden sich Muskeln, bindegewebige Schichten, Gefäße und Nerven.
43. A garat alsó szakasza a gégegarat, latin nevén pars laryngea pharyngis. – Der untere Abschnitt des Rachens ist der Kehlkopfrachen (Pars laryngea pharyngis).
44. A gégegarat a gége mögött, a gégefedő felső szélétől a nyelőcső kezdetéig húzódik. – Der Kehlkopfrachen verläuft hinter dem Kehlkopf vom oberen Rand des Kehldeckels bis zum Beginn der Speiseröhre.
45. Elülső falán található a gégebemenet, amely a gége üregébe vezet. – An seiner Vorderwand befindet sich der Kehlkopfeingang (Aditus laryngis), der in die Kehlkopfhöhle führt.
46. A gégebemenet két oldalán egy-egy hosszanti mélyedés helyezkedik el. – Auf beiden Seiten des Kehlkopfeingangs liegt jeweils eine längliche Vertiefung.
47. Ezeket a mélyedéseket körte alakú öblöknek nevezzük. – Diese Vertiefungen werden als birnenförmige Buchten (Recessus piriformes) bezeichnet.
48. A táplálék rendszerint a gégebemenet két oldalán, ezeken az öblökön keresztül halad lefelé. – Die Nahrung gelangt gewöhnlich seitlich am Kehlkopfeingang durch diese Buchten nach unten.
49. A körte alakú öblökben idegen testek, például halszálkák is elakadhatnak. – In den birnenförmigen Buchten können Fremdkörper, beispielsweise Fischgräten, stecken bleiben.
50. A gégegarat alsó végén a két út véglegesen elkülönül egymástól. – Am unteren Ende des Kehlkopfrachens trennen sich die beiden Wege endgültig voneinander.
51. A levegő elöl a gégebemeneten keresztül a gégébe, majd a légcsőbe jut. – Die Luft gelangt vorne durch den Kehlkopfeingang in den Kehlkopf und anschließend in die Luftröhre.
52. A táplálék hátul a nyelőcsőbe kerül, és azon keresztül halad tovább a gyomor felé. – Die Nahrung gelangt hinten in die Speiseröhre und wird durch sie in Richtung des Magens weitergeleitet.
53. A légút és a táplálékút közelsége pontosan összehangolt védőmechanizmusokat tesz szükségessé. – Die enge Nachbarschaft von Luftweg und Speiseweg macht genau abgestimmte Schutzmechanismen erforderlich.
54. Ha ez az elkülönítés nem megfelelő, táplálék vagy folyadék kerülhet a gége és az alsó légutak területére. – Bei unzureichender Trennung können Nahrung oder Flüssigkeit in den Kehlkopf und in die unteren Atemwege gelangen.
55. A garat három szakaszának ismerete ezért alapvető a légzés, a félrenyelés és a légúti akadályok anatómiai megértéséhez. – Die Kenntnis der drei Rachenabschnitte ist daher grundlegend für das anatomische Verständnis der Atmung, des Verschluckens und von Atemwegshindernissen.
(aufklappen)magyar
1. A garat egy izmos falú, tölcsér alakú cső, amely a koponyaalaptól a nyelőcső kezdetéig húzódik.
2. A garat az orrüreg, a szájüreg és a gége mögött helyezkedik el.
3. Felső vége szélesen kapcsolódik a koponyaalaphoz, alsó része pedig fokozatosan beszűkül.
4. A garat a hatodik nyakcsigolya magasságában folytatódik a nyelőcsőben.
5. A garat egyszerre tartozik a légzőrendszerhez és az emésztőrendszerhez.
6. Felső részén elsősorban levegő, középső és alsó részén levegő és táplálék is áthaladhat.
7. A garatban ezért találkozik egymással a légút és a táplálék útja.
8. Anatómiailag a garatot három egymás alatt elhelyezkedő szakaszra osztjuk.
9. Ezek az orrgarat, a szájgarat és a gégegarat.
10. A három szakasz határai a környező üregekhez és szervekhez igazodnak.
11. A garat legfelső szakasza az orrgarat, latin nevén pars nasalis pharyngis.
12. Az orrgarat közvetlenül a koponyaalap alatt helyezkedik el.
13. Elöl a két hátsó orrnyíláson keresztül kapcsolódik az orrüreghez.
14. A belélegzett levegő az orrüregből ezeken a nyílásokon át jut az orrgaratba.
15. Az orrgarat alsó határát a lágy szájpad képezi.
16. Nyugalmi helyzetben a lágy szájpad lefelé függ, ezért az orrgarat összeköttetésben áll a szájgarattal.
17. Az orrgarat normális körülmények között kizárólag a légút része.
18. Nyálkahártyáját nagyrészt többmagsoros csillós hengerhám borítja.
19. Ez a hám a nyákréteggel együtt továbbítja a szennyeződéseket a garat alsóbb részei felé.
20. Az orrgarat boltozatában található a garatmandula.
21. A garatmandula nyirokszövete részt vesz a belélegzett levegővel érkező kórokozók felismerésében.
22. Gyermekkorban a garatmandula erősebben fejlett lehet, és megnagyobbodva akadályozhatja az orrlégzést.
23. Az orrgarat két oldalfalán nyílik a jobb és a bal fülkürt.
24. A fülkürt összeköti az orrgaratot a középfül dobüregével.
25. Ez az összeköttetés lehetővé teszi a légnyomás kiegyenlítését a dobhártya két oldalán.
26. A fülkürt garati nyílását egy nyálkahártyával borított kiemelkedés veszi körül.
27. Ezt a kiemelkedést fülkürti párnának nevezzük.
28. A fülkürt környezetében található nyirokszövetet fülkürti mandulának hívjuk.
29. Az orrgarat fertőzései a fülkürtön keresztül a középfülre is átterjedhetnek.
30. A garat középső szakasza a szájgarat, latin nevén pars oralis pharyngis.
31. A szájgarat a lágy szájpad és a gégefedő felső széle között helyezkedik el.
32. Elöl a torokszoroson keresztül közlekedik a szájüreggel.
33. A torokszorost felül a lágy szájpad, alul a nyelvgyök, kétoldalt pedig a szájpadívek határolják.
34. A két szájpadív között helyezkedik el a páros szájpadmandula.
35. A nyelvgyök nyirokszövete a nyelvmandulát alkotja.
36. Ezek a mandulák a garatmandulával és a fülkürti mandulákkal együtt nyirokszövetes gyűrűt képeznek.
37. A szájgaraton a szájon át belélegzett levegő és a lenyelt táplálék egyaránt áthalad.
38. Emiatt a szájgarat a légút és a táplálékút közös szakasza.
39. Nyálkahártyáját többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja.
40. Ez a hám jobban ellenáll a táplálék által okozott mechanikai terhelésnek, mint a csillós hengerhám.
41. A szájgarat hátsó fala a nyaki gerincoszlop előtt helyezkedik el.
42. Oldalfalában izmok, kötőszövetes rétegek, erek és idegek találhatók.
43. A garat alsó szakasza a gégegarat, latin nevén pars laryngea pharyngis.
44. A gégegarat a gége mögött, a gégefedő felső szélétől a nyelőcső kezdetéig húzódik.
45. Elülső falán található a gégebemenet, amely a gége üregébe vezet.
46. A gégebemenet két oldalán egy-egy hosszanti mélyedés helyezkedik el.
47. Ezeket a mélyedéseket körte alakú öblöknek nevezzük.
48. A táplálék rendszerint a gégebemenet két oldalán, ezeken az öblökön keresztül halad lefelé.
49. A körte alakú öblökben idegen testek, például halszálkák is elakadhatnak.
50. A gégegarat alsó végén a két út véglegesen elkülönül egymástól.
51. A levegő elöl a gégebemeneten keresztül a gégébe, majd a légcsőbe jut.
52. A táplálék hátul a nyelőcsőbe kerül, és azon keresztül halad tovább a gyomor felé.
53. A légút és a táplálékút közelsége pontosan összehangolt védőmechanizmusokat tesz szükségessé.
54. Ha ez az elkülönítés nem megfelelő, táplálék vagy folyadék kerülhet a gége és az alsó légutak területére.
55. A garat három szakaszának ismerete ezért alapvető a légzés, a félrenyelés és a légúti akadályok anatómiai megértéséhez.
(aufklappen)német
1. Der Rachen (Pharynx) ist ein trichterförmiger Schlauch mit muskulöser Wand, der von der Schädelbasis bis zum Beginn der Speiseröhre reicht.
2. Der Rachen liegt hinter der Nasenhöhle, der Mundhöhle und dem Kehlkopf.
3. Sein oberes Ende ist breit mit der Schädelbasis verbunden, während sich sein unterer Teil allmählich verengt.
4. Auf Höhe des sechsten Halswirbels setzt sich der Rachen in die Speiseröhre (Oesophagus) fort.
5. Der Rachen gehört gleichzeitig zum Atmungssystem und zum Verdauungssystem.
6. In seinem oberen Teil strömt vor allem Luft, während im mittleren und unteren Teil sowohl Luft als auch Nahrung passieren können.
7. Im Rachen treffen deshalb der Luftweg und der Weg der Nahrung aufeinander.
8. Anatomisch wird der Rachen in drei übereinanderliegende Abschnitte gegliedert.
9. Diese Abschnitte sind der Nasenrachen, der Mundrachen und der Kehlkopfrachen.
10. Die Grenzen der drei Abschnitte richten sich nach den benachbarten Höhlen und Organen.
11. Der oberste Abschnitt des Rachens ist der Nasenrachen (Pars nasalis pharyngis).
12. Der Nasenrachen liegt unmittelbar unter der Schädelbasis.
13. Nach vorne ist er durch die beiden hinteren Nasenöffnungen (Choanen) mit der Nasenhöhle verbunden.
14. Die eingeatmete Luft gelangt aus der Nasenhöhle durch diese Öffnungen in den Nasenrachen.
15. Die untere Grenze des Nasenrachens wird durch den weichen Gaumen (Palatum molle) gebildet.
16. In der Ruhelage hängt der weiche Gaumen nach unten, sodass der Nasenrachen mit dem Mundrachen verbunden ist.
17. Unter normalen Bedingungen ist der Nasenrachen ausschließlich ein Teil des Luftwegs.
18. Seine Schleimhaut ist größtenteils mit mehrreihigem Flimmerepithel bedeckt.
19. Dieses Epithel transportiert zusammen mit der Schleimschicht Verunreinigungen in Richtung der tieferen Rachenabschnitte.
20. Im Dach des Nasenrachens liegt die Rachenmandel (Tonsilla pharyngealis).
21. Das lymphatische Gewebe der Rachenmandel ist an der Erkennung von Krankheitserregern aus der eingeatmeten Luft beteiligt.
22. Im Kindesalter kann die Rachenmandel stärker entwickelt sein und bei Vergrößerung die Nasenatmung behindern.
23. An den beiden Seitenwänden des Nasenrachens münden die rechte und die linke Ohrtrompete (Tuba auditiva).
24. Die Ohrtrompete verbindet den Nasenrachen mit der Paukenhöhle des Mittelohres.
25. Diese Verbindung ermöglicht den Druckausgleich auf beiden Seiten des Trommelfells.
26. Die Rachenöffnung der Ohrtrompete wird von einer schleimhautbedeckten Erhebung umgeben.
27. Diese Erhebung wird als Tubenwulst (Torus tubarius) bezeichnet.
28. Das lymphatische Gewebe in der Umgebung der Ohrtrompete heißt Tubenmandel (Tonsilla tubaria).
29. Infektionen des Nasenrachens können sich über die Ohrtrompete auch auf das Mittelohr ausbreiten.
30. Der mittlere Abschnitt des Rachens ist der Mundrachen (Pars oralis pharyngis).
31. Der Mundrachen liegt zwischen dem weichen Gaumen und dem oberen Rand des Kehldeckels.
32. Nach vorne steht er durch die Schlundenge (Isthmus faucium) mit der Mundhöhle in Verbindung.
33. Die Schlundenge wird oben vom weichen Gaumen, unten von der Zungenwurzel und seitlich von den Gaumenbögen begrenzt.
34. Zwischen den beiden Gaumenbögen liegt die paarige Gaumenmandel (Tonsilla palatina).
35. Das lymphatische Gewebe der Zungenwurzel bildet die Zungenmandel (Tonsilla lingualis).
36. Diese Mandeln bilden zusammen mit der Rachenmandel und den Tubenmandeln einen lymphatischen Rachenring.
37. Durch den Mundrachen gelangen sowohl die durch den Mund eingeatmete Luft als auch die aufgenommene Nahrung.
38. Deshalb ist der Mundrachen ein gemeinsamer Abschnitt von Luftweg und Speiseweg.
39. Seine Schleimhaut ist mit mehrschichtigem unverhorntem Plattenepithel bedeckt.
40. Dieses Epithel ist gegenüber der mechanischen Belastung durch Nahrung widerstandsfähiger als das Flimmerepithel.
41. Die Hinterwand des Mundrachens liegt vor der Halswirbelsäule.
42. In seiner Seitenwand befinden sich Muskeln, bindegewebige Schichten, Gefäße und Nerven.
43. Der untere Abschnitt des Rachens ist der Kehlkopfrachen (Pars laryngea pharyngis).
44. Der Kehlkopfrachen verläuft hinter dem Kehlkopf vom oberen Rand des Kehldeckels bis zum Beginn der Speiseröhre.
45. An seiner Vorderwand befindet sich der Kehlkopfeingang (Aditus laryngis), der in die Kehlkopfhöhle führt.
46. Auf beiden Seiten des Kehlkopfeingangs liegt jeweils eine längliche Vertiefung.
47. Diese Vertiefungen werden als birnenförmige Buchten (Recessus piriformes) bezeichnet.
48. Die Nahrung gelangt gewöhnlich seitlich am Kehlkopfeingang durch diese Buchten nach unten.
49. In den birnenförmigen Buchten können Fremdkörper, beispielsweise Fischgräten, stecken bleiben.
50. Am unteren Ende des Kehlkopfrachens trennen sich die beiden Wege endgültig voneinander.
51. Die Luft gelangt vorne durch den Kehlkopfeingang in den Kehlkopf und anschließend in die Luftröhre.
52. Die Nahrung gelangt hinten in die Speiseröhre und wird durch sie in Richtung des Magens weitergeleitet.
53. Die enge Nachbarschaft von Luftweg und Speiseweg macht genau abgestimmte Schutzmechanismen erforderlich.
54. Bei unzureichender Trennung können Nahrung oder Flüssigkeit in den Kehlkopf und in die unteren Atemwege gelangen.
55. Die Kenntnis der drei Rachenabschnitte ist daher grundlegend für das anatomische Verständnis der Atmung, des Verschluckens und von Atemwegshindernissen.