4.1.5 – Átmeneti rítusok: születés, beavatás, házasság és halál – Übergangsriten: Geburt, Initiation, Hochzeit und Tod
1. A pogány magyarok elképzelése szerint az emberi élet nem egyenletesen telt el, hanem döntő jelentőségű átmeneti szakaszokra tagolódott, amelyeket rituálisan ünnepelték meg. – Das menschliche Leben floss in der Vorstellung der heidnischen Ungarn nicht gleichmäßig dahin, sondern war durch entscheidende Schwellen gegliedert, die rituell begangen wurden.
2. Ezen átmeneti szakaszoknál az ember egyik állapotból a másikba lépett át, és éppen ezek az átmenetek voltak egyszerre veszélyesek és szentek. – An diesen Schwellen wandelte sich der Mensch von einem Zustand in einen anderen, und gerade diese Übergänge galten als gefährlich und heilig zugleich.
3. Az átmeneti rítus olyan rituális cselekmény, amely kíséri, értelmezi és biztosítja az egyik életszakaszból a következőbe való átmenetet. – Ein Übergangsritus ist eine rituelle Handlung, die einen solchen Wechsel von einem Lebensabschnitt in den nächsten begleitet, deutet und sichert.
4. A kutatások gyakran három szakaszra osztják az ilyen rítusokat: a régi állapottól való elszakadásra, egy átmeneti szakaszra és az új állapotba való beilleszkedésre. – Die Forschung beschreibt solche Riten häufig in drei Stufen, nämlich der Ablösung vom alten Zustand, einer Schwellenphase und der Eingliederung in den neuen Zustand.
5. A veszélyes átmeneti szakaszban az embert különösen sebezhetőnek tartották, és úgy vélték, hogy ki van téve a szellemi erők hatásának. – In der gefährlichen Schwellenphase galt der Mensch als besonders verletzlich und den Einwirkungen geistiger Mächte ausgesetzt.
6. A rítusok célja az volt, hogy átsegítsék az embert ezen a bizonytalan szakaszon, és távol tartsák tőle a káros szellemeket. – Die Riten sollten ihn durch diese unsichere Phase hindurchführen und schädliche Geister von ihm fernhalten.
7. Ugyanakkor az átmeneti rítusok az ember új státuszát láthatóvá és kötelező érvényűvé tették a közösség számára. – Zugleich machten die Übergangsriten den neuen Stand des Menschen für die Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
8. Az élet négy legfontosabb átmeneti szakasza a születés, a felnőttkorba lépés, az esküvő és a halál volt. – Die vier wichtigsten Schwellen des Lebens waren die Geburt, der Eintritt ins Erwachsenenalter, die Hochzeit und der Tod.
9. Mindegyik ilyen átmeneti szakaszt saját szokások öveztek, amelyeknek célja a védelem, az áldás és az új állapot elismerésének biztosítása volt. – Jede dieser Schwellen war von eigenen Bräuchen umgeben, die Schutz, Segen und die Anerkennung des neuen Zustandes sichern sollten.
10. E szokások rekonstruálása nehéz, mivel a források a részletekről nagyrészt hallgatnak. – Die Rekonstruktion dieser Bräuche ist schwierig, weil die Quellen über die Einzelheiten weitgehend schweigen.
11. Az ismereteink nyelvészeti összehasonlításon, néprajzon, régészeti leleteken és a rokon sztyeppei népekkel való összehasonlításon alapulnak. – Was man weiß, beruht auf Sprachvergleich, Volkskunde, archäologischen Funden und dem Vergleich mit verwandten Steppenvölkern.
12. Az élet első nagy fordulópontja a születés volt, amellyel egy új ember lépett be a közösségbe. – Die erste große Schwelle des Lebens war die Geburt, mit der ein neuer Mensch in die Gemeinschaft eintrat.
13. A születést veszélyes időszaknak tartották, amelyben az anya és a gyermek különösen ki voltak téve a gonosz szellemek támadásainak. – Die Geburt galt als gefährliche Zeit, in der Mutter und Kind den Nachstellungen böser Geister besonders ausgesetzt waren.
14. Féltek a káros erőktől, amelyek elvehették az újszülött életerejét, vagy betegséggel sújthatták. – Man fürchtete schädliche Mächte, die dem Neugeborenen die Lebenskraft rauben oder es mit Krankheit schlagen konnten.
15. Különösen rettegtek a gonosz tekintettől, amely a gyenge csecsemőnek bajt okozhatott. – Besonders gefürchtet war der böse Blick, der dem schwachen Säugling Unheil zufügen sollte.
16. Az anya és a gyermek védelme érdekében amuletteket, védőjeleket és elhárító varázsigéket használtak. – Um Mutter und Kind zu schützen, umgab man sie mit Amuletten, Schutzzeichen und abwehrenden Sprüchen.
17. Bizonyos tárgyakat, színeket vagy gyógynövényeket hatékonynak tartottak a gonosz szellemek távol tartására a szülés utáni időszakban. – Bestimmte Gegenstände, Farben oder Kräuter galten als wirksam, um böse Geister vom Wochenbett fernzuhalten.
18. A házban égő tűz is tisztító és védő erőként szolgált a szülő nő és a gyermek számára. – Auch das Feuer im Haus diente als reinigende und schützende Macht für die Wöchnerin und das Kind.
19. A szülés után az anyát egy bizonyos ideig tisztátalannak tekintették, és be kellett tartania bizonyos szabályokat. – Die Mutter galt nach der Geburt für eine bestimmte Zeit als unrein und musste gewisse Regeln einhalten.
20. Csak ezen idő letelte után, és feltehetően egy megtisztulási szertartás után tért vissza teljes mértékben a szokásos életbe. – Erst nach Ablauf dieser Zeit und vermutlich nach einem Reinigungsritus kehrte sie ganz in das gewöhnliche Leben zurück.
21. Ez a felfogás, miszerint a szülés után az anya ideiglenesen tisztátalan, számos népnél elterjedt. – Diese Vorstellung von der zeitweiligen Unreinheit der Wöchnerin ist bei vielen Völkern verbreitet.
22. Az újszülöttet különleges szertartások révén kellett ténylegesen befogadni az emberek közösségébe. – Das Neugeborene musste durch besondere Handlungen erst eigentlich in die Gemeinschaft der Menschen aufgenommen werden.
23. Amíg nem vették fel a közösségbe és nem adtak neki nevet, addig még nem tartozott teljes mértékben ehhez a világhoz. – Solange es nicht aufgenommen und benannt war, galt es als noch nicht vollständig dieser Welt zugehörig.
24. A befogadás döntő aktusa az volt, hogy az apa vagy a nemzetségfő elismerte a gyermeket. – Ein entscheidender Akt der Aufnahme war die Anerkennung des Kindes durch den Vater oder das Sippenoberhaupt.
25. Ezzel az elismeréssel a gyermeket a nemzetség jogszerű tagjaként fogadták be. – Mit dieser Anerkennung wurde das Kind als rechtmäßiges Mitglied der Sippe angenommen.
26. A befogadás ünnepélyes csúcspontját a névadás jelentette, amelyet jelentős aktusnak tekintettek. – Den feierlichen Höhepunkt der Aufnahme bildete die Namengebung, die als bedeutsamer Akt galt.
27. A nevet nem pusztán megnevezésnek tekintették, hanem az ember lényének és sorsának részének. – Der Name wurde nicht als bloße Bezeichnung verstanden, sondern als Teil des Wesens und des Schicksals des Menschen.
28. A névhez az a gondolat társult, hogy a gyermekre egy meghatározott sors vár. – Mit dem Namen verband sich die Vorstellung, dass über das Kind eine bestimmte Bestimmung verhängt werde.
29. Egyes nevek állatoktól származtak, hogy a gyermeknek azok erejét, bátorságát vagy gyorsaságát adják. – Manche Namen waren von Tieren abgeleitet, um dem Kind deren Kraft, Mut oder Schnelligkeit zu verleihen.
30. Más nevek növényekre, természeti jelenségekre vagy kívánatos tulajdonságokra utaltak. – Andere Namen nahmen Bezug auf Pflanzen, Naturerscheinungen oder erwünschte Eigenschaften.
31. Elterjedtek voltak a védőnevek is, amelyek elriasztó jelentésük révén meg kellett, hogy óvják a gyermeket a gonosz szellemektől. – Auch Schutznamen waren verbreitet, die das Kind durch ihre abschreckende Bedeutung vor bösen Geistern bewahren sollten.
32. Így egy csúnya vagy pejoratív név arra szolgálhatott, hogy elterelje a káros erők figyelmét a gyermekről. – So konnte ein hässlicher oder abwertender Name dazu dienen, die Aufmerksamkeit schädlicher Mächte vom Kind abzulenken.
33. A névválasztás így egyszerre volt védelmező és sorsdöntő cselekedet. – Die Wahl des Namens war damit zugleich eine schützende und eine schicksalhafte Handlung.
34. Az elismeréssel és a névadással a gyermeket teljes jogú tagként beillesztették a nemzetségbe és az ősök sorába. – Mit Anerkennung und Namengebung war das Kind als vollwertiges Glied in die Sippe und ihre Ahnenreihe eingegliedert.
35. Ezzel egyúttal belépett abba a közösségbe is, amely egykoron tisztelni fogja halottait és megőrzi emlékét. – Damit trat es zugleich in die Gemeinschaft ein, die einst seine Toten ehren und sein Gedächtnis bewahren würde.
36. A második nagy küszöb a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet, a beavatás volt. – Die zweite große Schwelle war der Übergang vom Kind zum Erwachsenen, die Initiation.
37. Ezzel a fiatal elhagyta a gyermekkort, és belépett a felnőttek közösségébe. – Mit ihr verließ der junge Mensch die Welt der Kindheit und trat in die Gemeinschaft der Erwachsenen ein.
38. A fiatal férfiak számára ez elsősorban azt jelentette, hogy felvették őket a harcképes harcosok körébe. – Für die jungen Männer bedeutete dies vor allem die Aufnahme in den Kreis der waffenfähigen Krieger.
39. Egy harcias, nomád lovas társadalomban a harcosként való alkalmasság volt a felnőttkor elérésének döntő feltétele. – In einer kriegerischen Reiternomadengesellschaft war die Tüchtigkeit als Krieger die entscheidende Voraussetzung des Erwachsenseins.
40. Az átmenet ezért feltehetően olyan próbákkal járt, amelyeknek a bátorságot, ügyességet és kitartást kellett bizonyítaniuk. – Der Übergang war daher vermutlich mit Prüfungen verbunden, die Mut, Geschick und Ausdauer erweisen sollten.
41. Ilyen próbák lehettek a lovaglás, az íjászat, a vadászat vagy az első hadjárat. – Solche Proben konnten das Reiten, das Bogenschießen, die Jagd oder den ersten Kriegszug umfassen.
42. Egy veszélyes állat vadászata vagy egy zsákmányszerző hadjáraton való részvétel férfiaságpróbának számított. – Die Jagd auf ein gefährliches Tier oder die Teilnahme an einem Beutezug konnte als Mannbarkeitsprobe gelten.
43. Aki kiállta a próbát, teljes jogú férfiként és harcosként elismerték, és felvették a férfiak körébe. – Wer die Probe bestand, wurde als vollwertiger Mann und Krieger anerkannt und in den Männerkreis aufgenommen.
44. Ezzel a felvétellel feltehetően a fegyverviselés joga és a közösség iránti új kötelezettségek is jártak. – Mit dieser Aufnahme verbanden sich vermutlich das Recht, Waffen zu tragen, und neue Pflichten gegenüber der Gemeinschaft.
45. A fegyverek vagy az öv átadása külsőleg is jelképezhette a fiatal férfi új státuszát. – Die Übergabe der Waffen oder des Gürtels konnte den neuen Stand des jungen Mannes äußerlich kennzeichnen.
46. Az ilyen beavatási rítusok megerősítették az egyén kötődését a harcosközösséghez és annak értékeihez. – Solche Initiationsriten festigten die Bindung des Einzelnen an die Kriegergemeinschaft und ihre Werte.
47. Ugyanakkor közvetítették a becsületről, a hűségről és a harci képességről szóló hagyományos elképzeléseket is. – Sie vermittelten zugleich die überlieferten Vorstellungen von Ehre, Treue und kriegerischer Tüchtigkeit.
48. A magyar beavatási rítusok pontos alakjáról természetesen csak kevés biztos információ maradt fenn. – Über die genaue Gestalt der ungarischen Initiationsriten ist freilich nur wenig Sicheres überliefert.
49. A rokon sztyeppei népekkel való összehasonlítás azonban arra utal, hogy az ilyen átmeneti rítusokat ünnepélyesen tartották meg. – Der Vergleich mit verwandten Steppenvölkern legt jedoch nahe, dass solche Übergänge feierlich begangen wurden.
50. A lányok esetében a felnőttkorba való átmenet feltehetően szorosabban kapcsolódott a házassághoz. – Für die Mädchen vollzog sich der Übergang ins Erwachsenenalter vermutlich enger mit der Heirat verbunden.
51. Az ivarérettség és a házasságkötés révén a lány felnőtt nővé vált. – Mit der Geschlechtsreife und der Verheiratung trat das Mädchen in den Stand der erwachsenen Frau ein.
52. Ennek az átmenetnek a rítusairól még kevesebb információ maradt fenn, mint a fiatal férfiak esetében. – Die Riten dieses Übergangs sind noch schlechter überliefert als die der jungen Männer.
53. Bizonyos ruházati, frizura- vagy ékszerviselési szokások jelezhették a nő új státuszát. – Bestimmte Bräuche der Kleidung, der Haartracht oder des Schmucks könnten den neuen Stand der Frau angezeigt haben.
54. A leányi viseletről a házas asszony viseletére való áttérés sok népnél e átmenet jelképe. – Der Wechsel von der Tracht des Mädchens zur Tracht der verheirateten Frau ist bei vielen Völkern ein Zeichen dieses Übergangs.
55. Az élet harmadik nagy küszöbét a házasságkötés jelentette, amely két embert és két nemzetséget kötött össze. – Die dritte große Schwelle des Lebens war die Eheschließung, mit der zwei Menschen und zwei Sippen verbunden wurden.
56. Az esküvő egyszerre volt vallási, jogi és társadalmi aktus, amelynek nagy jelentősége volt. – Die Hochzeit war zugleich ein religiöser, ein rechtlicher und ein gesellschaftlicher Akt von großer Tragweite.
57. Nemcsak a párra vonatkozott, hanem két családot kötött össze egy kölcsönös kötelezettségeket magában foglaló szövetségbe. – Sie betraf nicht nur das Paar, sondern verband zwei Familien zu einem Bündnis mit gegenseitigen Verpflichtungen.
58. A házasságkötés biztosította a nemzetség utódlását, és ezzel generációkon átívelő fennmaradását. – Die Eheschließung sicherte die Fortpflanzung der Sippe und damit ihren Fortbestand über die Generationen.
59. Egy olyan társadalomban, amely a származáson alapult, a nemek közötti megfelelő kapcsolat nagy jelentőséggel bírt. – In einer Gesellschaft, die sich über Abstammung begriff, war die rechte Verbindung der Geschlechter von hoher Bedeutung.
60. Elterjedt gyakorlat volt a menyasszonyvásárlás, amelynek során a vőlegény családja ajándékot adott a menyasszony családjának. – Verbreitet war der Brautkauf, bei dem die Familie des Bräutigams der Familie der Braut eine Gabe entrichtete.
61. Ez az ajándék a menyasszony munkaerejének elvesztéséért járó kompenzációnak és a szövetség megerősítésének számított. – Diese Gabe galt als Ausgleich für den Verlust der Arbeitskraft der Braut und als Bekräftigung des Bündnisses.
62. A menyasszonyvásárlás egyúttal megalapozta a férfi és klánja jogait a nő és gyermekei felett. – Der Brautkauf begründete zugleich die Rechte des Mannes und seiner Sippe an der Frau und ihren Kindern.
63. Emellett a rokon népek hagyományai is ismerik a menyasszony rituális elrablását. – Daneben kennt die Überlieferung verwandter Völker auch das rituelle Entführen der Braut.
64. Ezen, gyakran játék formájában végrehajtott szokás során a menyasszonyt látszólag a klánja akarata ellenére rabolták el. – Bei diesem oft als Spiel vollzogenen Brauch wurde die Braut zum Schein gegen den Willen ihrer Sippe entführt.
65. Az elrablás egy régebbi szokást tükrözhetett, vagy rituális formában kísérhette a menyasszonyvásárlást. – Das Entführen konnte einen älteren Brauch widerspiegeln oder als rituelle Form den Brautkauf begleiten.
66. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy a magyarok ismerték-e ezt a szokást, és ha igen, milyen formában. – Ob und in welcher Form die Magyaren diesen Brauch kannten, lässt sich nicht mit Sicherheit sagen.
67. Magát a házasságkötést számos szertartás és ünnepség kísérte. – Die eigentliche Eheschließung war von einer Reihe von Riten und Festlichkeiten umgeben.
68. Központi jelentőségű esemény volt a menyasszony átadása a saját klánjától a vőlegény klánjának. – Die Übergabe der Braut von ihrer Sippe an die Sippe des Bräutigams bildete einen zentralen Akt.
69. Ezzel az átadással a menyasszony elszakadt régi családjától, és belépett az újba. – Mit dieser Übergabe löste sich die Braut aus ihrer alten Familie und trat in die neue ein.
70. Ez a hovatartozásváltás különösen egyértelműen megfelelt egy átmeneti rítus lényegének. – Dieser Wechsel der Zugehörigkeit entsprach dem Wesen eines Übergangsritus in besonders klarer Weise.
71. A menyasszony befogadása az új nemzetségbe összekapcsolta őt annak őseivel és védőerőivel is. – Die Aufnahme der Braut in die neue Sippe verband sie auch mit deren Ahnen und Schutzmächten.
72. Lehetséges, hogy a menyasszonyt ünnepélyesen az új ház tűzhelyéhez vezették, hogy összekapcsolják őt a ház erőivel. – Möglicherweise wurde die Braut feierlich an das Herdfeuer des neuen Hauses geführt, um sie den Hausmächten zu verbinden.
73. A két nemzetség közös étkezése pecsételte meg az új kapcsolatot és a családok szövetségét. – Das gemeinsame Mahl der beiden Sippen besiegelte die neue Verbindung und das Bündnis der Familien.
74. Az esküvői ünnepség áldozatot, ünnepi lakomát, éneket és táncot ötvözött egy gyakran több napig tartó ünnepséggé. – Die Hochzeitsfeier verband Opfer, Festmahl, Gesang und Tanz zu einer oft mehrtägigen Feier.
75. Az esküvő bizonyos rítusainak célja a pár termékenységének és a kapcsolat virágzásának biztosítása volt. – Bestimmte Riten der Hochzeit sollten die Fruchtbarkeit des Paares und das Gedeihen der Verbindung sichern.
76. A termékenység szimbólumai, mint a gabona vagy a gyümölcsök, szerepet játszhattak ebben. – Sinnbilder der Fruchtbarkeit wie Getreide oder Früchte könnten dabei eine Rolle gespielt haben.
77. Feltehetően az irigység, a gonosz szem és a káros varázslatok elleni védelmi rítusok is kísérték az esküvőt. – Auch Schutzriten gegen Neid, bösen Blick und schädlichen Zauber begleiteten vermutlich die Hochzeit.
78. Hiszen éppen a boldog pár volt az irigység és az ellenséges erők célpontja. – Denn gerade das glückliche Paar galt als Ziel von Missgunst und feindlichen Mächten.
79. Az esküvő az egész közösség előtt láthatóvá és kötelező érvényűvé tette a házastársak új státuszát. – Die Hochzeit machte den neuen Stand der Eheleute vor der ganzen Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
80. Ezzel a házastársak új szerepeket, jogokat és kötelességeket vállaltak a társadalomban. – Mit ihr übernahmen die Eheleute neue Rollen, Rechte und Pflichten in der Gesellschaft.
81. A nő helyzetét a házasságban a klán joga és a szokások határozták meg. – Die Stellung der Frau in der Ehe war durch das Recht der Sippe und die Sitte bestimmt.
82. A lovas nomád társadalomban a nőnek fontos szerepe jutott a háztartásban és a nyájak gondozásában. – In der reiternomadischen Gesellschaft kam der Frau im Haus und bei den Herden eine wichtige Rolle zu.
83. Ugyanakkor jogilag a nő a férfi és a klánja fennhatósága alatt állt. – Gleichwohl stand die Frau rechtlich unter der Gewalt des Mannes und seiner Sippe.
84. A nemes és hatalmas férfiak többnejűsége a sztyepp népek példáját követve feltehetően elterjedt volt. – Die Vielehe vornehmer und mächtiger Männer war nach dem Vorbild der Steppenvölker vermutlich verbreitet.
85. Egy férfi több feleséget is tarthatott, ha képes volt eltartani őket és kifizetni a hozományukat. – Ein Mann konnte mehrere Frauen haben, wenn er sie zu versorgen und ihren Brautpreis zu entrichten vermochte.
86. A feleségek és gyermekek száma a gazdagság, a tekintély és az életerő jelének számított. – Die Zahl der Frauen und Kinder galt als Zeichen von Reichtum, Ansehen und Lebenskraft.
87. A keresztény hitre téréssel éppen ez a házassági rend szenvedett mélyreható változást. – Mit der Christianisierung sollte gerade diese Ordnung der Ehe tiefgreifend verändert werden.
88. Az élet negyedik és utolsó nagy küszöbe a halál volt, amely az embert elvezette az élők világából. – Die vierte und letzte große Schwelle des Lebens war der Tod, der den Menschen aus der Welt der Lebenden führte.
89. A halál volt a legjelentősebb és a legnagyobb gondossággal megünnepelte átmenet. – Der Tod war der bedeutsamste und am sorgfältigsten begangene aller Übergänge.
90. A halál az elhunytat az élők közösségéből a halottak és az ősök közösségébe vezette. – Er führte den Verstorbenen aus der Gemeinschaft der Lebenden in die Gemeinschaft der Toten und Ahnen.
91. A halál szertartásainak célja az volt, hogy rendet teremtsenek ebben az átmenetben, és biztonságot nyújtsanak mind a halottnak, mind az élőknek. – Die Riten des Todes sollten diesen Übergang ordnen und sowohl dem Toten als auch den Lebenden Sicherheit geben.
92. Amíg a szertartásokat nem hajtották végre, a halottat veszélyesnek tartották, aki a két világ között lebegett. – Solange die Riten nicht vollzogen waren, galt der Tote als gefährlich zwischen den Welten verharrend.
93. A megfelelő temetés elvezette őt a helyére a túlvilágon, és elválasztotta az élőktől. – Die rechte Bestattung führte ihn an seinen Platz in der jenseitigen Welt und trennte ihn von den Lebenden.
94. A halottnak gazdag sírmellékleteket adtak magával, hogy a túlvilágon semmiben se szenvedjen hiányt. – Man gab dem Verstorbenen reiche Beigaben mit, damit es ihm in der jenseitigen Welt an nichts fehle.
95. Fegyverek, ékszerek, szerszámok, edények és élelem kísérték a halottat a sírba. – Waffen, Schmuck, Werkzeuge, Geschirr und Nahrung begleiteten den Toten in das Grab.
96. A nemes harcosnak gyakran feláldozták a lovát, amelynek az volt a feladata, hogy elvigye őt az utazásra a túlvilágba. – Dem vornehmen Krieger opferte man häufig sein Pferd, das ihn auf der Reise ins Jenseits tragen sollte.
97. Gyakran csak a ló egyes részeit tették a halott mellé, nevezetesen a koponyát és a lábcsontokat a szőrzettel együtt. – Oft legte man dem Toten nur Teile des Pferdes bei, nämlich Schädel und Beinknochen samt Fell.
98. Ezt a „részleges temetésnek” nevezett szokást számos régészeti lelet jól alátámasztja. – Diese als Teilbestattung bezeichnete Sitte ist durch zahlreiche archäologische Funde gut belegt.
99. A halottakat általában kinyújtott háton fekvő helyzetben, gyakran kelet felé fordított fejjel temették el. – Die Toten wurden in der Regel in gestreckter Rückenlage und häufig mit nach Osten gerichtetem Kopf bestattet.
100. A keleti tájolás összekapcsolta a halottat a felkelő nappal és a túlvilág irányával. – Die Ostung verband den Toten mit der aufgehenden Sonne und der Richtung der jenseitigen Welt.
101. A temetést a halottért való hangos siratás kísérte, amely kifejezte a gyászt. – Die Bestattung war von der lauten Klage um den Toten begleitet, die der Trauer Ausdruck gab.
102. A gyászénekekben dicsőítették az elhunyt erényeit és tetteit, és siratták elvesztését. – In den Klageliedern wurden die Tugenden und Taten des Verstorbenen gerühmt und sein Verlust beklagt.
103. A halotti lakoma, amelyen a gyászolók együtt ettek és ittak, összekötötte az élőket az elhunyttal. – Das Totenmahl, bei dem die Trauergemeinde gemeinsam aß und trank, verband die Lebenden mit dem Verstorbenen.
104. A halotti lakomával és a kísérő szertartásokkal teljesedett be az elhunyt elszakadása az élők világától. – Mit dem Totenmahl und den begleitenden Riten vollzog sich die Ablösung des Toten von der Welt der Lebenden.
105. De csak a későbbi halotti megemlékezés révén került az elhunyt véglegesen a tisztelt ősök sorába. – Doch erst durch das spätere Totengedenken wurde der Verstorbene endgültig in die Reihe der verehrten Ahnen eingegliedert.
106. Így a halál átmenete nem a semmibe vezetett, hanem a tisztelt ősök új rangjába. – So führte der Übergang des Todes nicht ins Nichts, sondern in den neuen Stand des verehrten Ahnen.
107. Ezzel bezárult az átmenetek köre, hiszen a halott az utána következő élők védőszelleme lett. – Damit schloss sich der Kreis der Übergänge, denn der Tote wurde zum Schutzgeist der nachfolgenden Lebenden.
108. Mind a négy küszöbön átívelően megmutatkozott a leválás, a küszöb és a beilleszkedés közös mintája. – Über alle vier Schwellen hinweg zeigte sich ein gemeinsames Muster der Ablösung, der Schwelle und der Eingliederung.
109. Minden küszöbnél az ember elszakadt egy régi állapottól, átlépett egy veszélyes szakaszon, és belépett egy új állapotba. – Bei jeder Schwelle löste sich der Mensch aus einem alten Zustand, durchschritt eine gefährliche Phase und trat in einen neuen Stand ein.
110. Minden küszöbnél védelmi rítusokkal igyekeztek elhárítani az átmeneti időszak veszélyeit. – Bei jeder Schwelle suchte man durch Schutzriten die Gefahren der Übergangszeit abzuwehren.
111. És minden küszöbnél egy nyilvános aktus tette láthatóvá és kötelezővé az új állapotot a közösség számára. – Und bei jeder Schwelle machte ein öffentlicher Akt den neuen Stand für die Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
112. Ebben a közös mintában nyilvánul meg a különböző átmeneti rítusok belső egysége. – In diesem gemeinsamen Muster zeigt sich die innere Einheit der verschiedenen Übergangsriten.
113. Az átmeneti rítusok nemcsak az egyén életét, hanem a közösség életét is tagolták. – Die Übergangsriten gliederten nicht nur das Leben des Einzelnen, sondern auch das Leben der Gemeinschaft.
114. A születés, a férfivá válás, az esküvő és a halál mindig az egész nemzetséget érintette, nem csak az egyes személyt. – Geburt, Mannbarkeit, Hochzeit und Tod betrafen stets die ganze Sippe, nicht nur die einzelne Person.
115. Az egyén életének fordulópontjain a közösség megerősítette fennmaradását és rendjét. – An den Schwellen des Einzelnen vergewisserte sich die Gemeinschaft ihres Fortbestandes und ihrer Ordnung.
116. A rítusok egyúttal rendezték a szerepeket és a rangokat a klánon belül és a tágabb közösségben is. – Die Riten ordneten zugleich die Rollen und Ränge innerhalb der Sippe und der größeren Gemeinschaft.
117. Aki átlépett egy küszöböt, új jogokhoz és kötelességekhez jutott, amelyek meghatározták a helyét. – Wer eine Schwelle überschritten hatte, trat in neue Rechte und Pflichten ein, die seinen Platz bestimmten.
118. Így az átmeneti rítusok fontos eszközök voltak a társadalmi rend megerősítésére és továbbadására. – So waren die Übergangsriten ein wichtiges Mittel, die gesellschaftliche Ordnung zu bekräftigen und weiterzugeben.
119. E rítusok közül sokban a táltos vagy más jártas személy közvetítő szerepet játszott. – Bei vielen dieser Riten spielte der táltos oder ein anderer Kundiger eine vermittelnde Rolle.
120. Különösen a születés és a halál veszélyes küszöbén volt szükség a művészetére. – Vor allem an den gefährlichen Schwellen der Geburt und des Todes war seine Kunst gefragt.
121. El tudta hárítani a gonosz szellemeket, meg tudta értelmezni a jeleket, és kapcsolatot tudott teremteni a túlvilággal. – Er konnte böse Geister abwehren, Vorzeichen deuten und die Verbindung zur jenseitigen Welt herstellen.
122. Halál esetén elkísérhette az elhunyt lelkét, vagy tájékoztatást adhatott sorsáról. – Beim Tod konnte er die Seele des Verstorbenen begleiten oder über ihr Schicksal Auskunft geben.
123. Emellett számos szertartás lebonyolítása a család és a nemzetségfő kezében volt. – Daneben lag die Durchführung vieler Riten in den Händen der Familie und des Sippenoberhauptes.
124. Az átmeneti rítusok így részben a szakemberek, részben az egész közösség feladata voltak. – Die Übergangsriten waren so teils Sache der Spezialisten, teils Sache der ganzen Gemeinschaft.
125. Nem létezett olyan állandó, a világi hatalomtól elkülönült papság, amely minden rítust irányított volna. – Eine feste, von der weltlichen Macht getrennte Priesterschaft, die alle Riten leitete, fehlte.
126. A rítusok szorosan összefonódtak a magyarok többi vallási elképzelésével. – Die Riten waren eng mit den übrigen religiösen Vorstellungen der Magyaren verflochten.
127. Összekapcsolódtak a lélekbe, a szellemekbe, az ősökbe és a természet szent erőibe vetett hittel. – Sie verbanden sich mit dem Glauben an die Seele, an die Geister, an die Ahnen und an die heiligen Mächte der Natur.
128. A tűz, a víz és bizonyos szent tárgyak számos átmeneti szertartásban szerepet játszottak. – Das Feuer, das Wasser und bestimmte heilige Gegenstände spielten bei mehreren Übergängen eine Rolle.
129. A víz általi megtisztulás és a tűz általi védelem különböző átmeneti szertartásokban ismétlődött. – Reinigung durch Wasser und Schutz durch Feuer kehrten bei verschiedenen Schwellen wieder.
130. Ebben az összefüggésben az átmeneti rítusok a átfogó vallási rend részének tűntek. – In diesem Zusammenhang erschienen die Übergangsriten als Teil der umfassenden religiösen Ordnung.
131. Hosszú vándorlásuk során a sztyeppén a magyarok számos rítust osztottak meg rokon és szomszédos népekkel. – Während ihrer langen Wanderung durch die Steppe teilten die Magyaren viele Riten mit verwandten und benachbarten Völkern.
132. A menyasszonyvásárlás, a többnejűség, a férfiasodási próbák és a gazdag halotti rítusok számos sztyepp népnél igazolhatók. – Brautkauf, Vielehe, Mannbarkeitsproben und reiche Totenriten sind für zahlreiche Steppenvölker bezeugt.
133. A feltűnő hasonlóságok az eurázsiai lovas kultúrák közös ősi örökségét támasztják alá. – Die auffälligen Übereinstimmungen sprechen für ein gemeinsames altes Erbe der eurasischen Reiterkulturen.
134. Egyes szokások emellett iráni, török és kaukázusi szomszédoktól is átvehetők voltak. – Einzelne Bräuche könnten zudem von iranischen, türkischen und kaukasischen Nachbarn übernommen worden sein.
135. Így a magyar átmeneti rítusok is egy többrétegű, történelmileg kialakult szerkezetet alkottak. – So waren auch die ungarischen Übergangsriten ein vielschichtiges, geschichtlich gewachsenes Gebilde.
136. A Kárpát-medencében a magyarok részben keresztény hitre tért lakossággal találkoztak, akiknek saját, az életfordulókhoz kapcsolódó szokásaik voltak. – Im Karpatenbecken trafen die Magyaren auf eine teils christianisierte Bevölkerung mit eigenen Bräuchen der Lebenswenden.
137. Ez a kapcsolat előkészítette a pogány rítusok későbbi keresztény rítusokkal való átfedését. – Dieser Kontakt bereitete die spätere Überlagerung der heidnischen Riten durch christliche vor.
138. A kereszténység felvételével a pogány átmeneti rítusok éles ellentétbe kerültek az új renddel. – Mit der Annahme des Christentums gerieten die heidnischen Übergangsriten in scharfen Gegensatz zur neuen Ordnung.
139. Az egyház az élet fordulópontjait saját szentségei és áldásai számára tartotta fenn. – Die Kirche beanspruchte die Schwellen des Lebens für ihre eigenen Sakramente und Segnungen.
140. Az újszülött pogány befogadásának helyébe a keresztény keresztelés lépett. – An die Stelle der heidnischen Aufnahme des Neugeborenen trat die christliche Taufe.
141. A keresztelés a gyermeket már nem csupán a nemzetségbe, hanem a keresztények közösségébe is befogadta. – Die Taufe nahm das Kind nicht mehr nur in die Sippe, sondern in die Gemeinschaft der Christen auf.
142. A pogány házassági szertartások helyébe az egyházi esküvő lépett, saját elképzeléseivel. – An die Stelle der heidnischen Eheriten trat die kirchliche Trauung mit ihren eigenen Vorstellungen.
143. Az egyház ellenezte a többnejűséget és a menyasszonyvásárlást, és a felbonthatatlan monogámiát követelte. – Die Kirche bekämpfte die Vielehe und den Brautkauf und forderte die unauflösliche Einehe.
144. A gazdag sírmellékletekkel járó pogány temetkezés helyébe a szentelt földön történő keresztény temetés lépett. – An die Stelle der heidnischen Bestattung mit reichen Beigaben trat das christliche Begräbnis auf geweihtem Boden.
145. A sírmellékletek és a lóáldozatok fokozatosan eltűntek, amint azt a régészeti leletek is igazolják. – Die Beigaben und Pferdeopfer verschwanden allmählich, wie die archäologischen Funde zeigen.
146. Így sajátította ki az egyház az élet fordulópontjait, és töltötte meg őket keresztény tartalommal. – So eignete sich die Kirche die Schwellen des Lebens an und füllte sie mit christlichem Inhalt.
147. A régi szokások azonban nem tűntek el teljesen, hanem rejtve tovább éltek a népi hagyományokban. – Dennoch verschwanden die alten Bräuche nicht völlig, sondern überdauerten verborgen im Volksbrauch.
148. Számos, a születéssel, az esküvővel és a halállal kapcsolatos szokás keresztény jellegben élt tovább. – Viele Bräuche um Geburt, Hochzeit und Tod lebten unter christlichem Vorzeichen weiter.
149. Az újszülötteket védő szokások, az esküvői szokások és a halotti szertartások megőrizték a pogány rítusok vonásait. – Schutzbräuche für Neugeborene, Hochzeitssitten und Totenbräuche bewahrten Züge der heidnischen Riten.
150. A későbbi évszázadok néprajztudománya összegyűjtötte ezeket a szokásokat, és igyekezett feltárni bennük a régi rétegeket. – Die Volkskunde späterer Jahrhunderte sammelte solche Bräuche und suchte darin die alten Schichten freizulegen.
151. Különösen a gazdag esküvői és temetési szokások tekinthetők a kereszténység előtti rítusok lehetséges visszhangjainak. – Besonders die reichen Hochzeits- und Begräbnisbräuche gelten als mögliche Nachklänge vorchristlicher Riten.
152. Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell kezelni, mivel a pogány és a keresztény örökség összekeveredett. – Solche Deutungen sind jedoch vorsichtig zu treffen, da sich heidnisches und christliches Erbe vermischt haben.
153. A pogány átmeneti rítusok rekonstrukciója ezért bizonyos pontokban bizonytalan és ideiglenes marad. – Die Rekonstruktion der heidnischen Übergangsriten bleibt deshalb in manchen Punkten unsicher und vorläufig.
154. Biztosnak tűnik, hogy az élet fordulópontjait védelmi, áldási és befogadási rítusok övezték. – Gesichert erscheint, dass die Schwellen des Lebens von Schutz-, Segens- und Aufnahmeriten umgeben waren.
155. A régészet elsősorban a halál rítusait, azok sírmellékleteit és a lótemetkezéseket igazolja. – Gesichert sind durch die Archäologie vor allem die Riten des Todes mit ihren Beigaben und Pferdebestattungen.
156. Kevésbé bizonyosak a születési, beavatási és házassági rítusok részletei. – Weniger sicher sind die Einzelheiten der Geburts-, Initiations- und Hochzeitsriten.
157. Ez a bizonytalanság a szájhagyományból és a kereszténység általi alapos kiszorításból fakad. – Diese Unsicherheit folgt aus der mündlichen Überlieferung und der gründlichen Verdrängung durch das Christentum.
158. A források inkább a tiltott szokásokról számolnak be, mint azok eredeti jelentéséről. – Die Quellen berichten mehr über die verbotenen Bräuche als über ihren ursprünglichen Sinn.
159. Emiatt a pogány átmeneti rítusok képe szükségszerűen hiányos marad. – Aus diesem Grund bleibt das Bild der heidnischen Übergangsriten notwendig lückenhaft.
160. Ennek ellenére alapvető jellegüket bizonyos biztonsággal meg lehet határozni. – Dennoch lässt sich ihr Grundcharakter mit einiger Sicherheit bestimmen.
161. Az átmeneti rítusok védelmet nyújtó cselekvések hálóján keresztül kísérték az embert a bölcsőtől a sírig. – Die Übergangsriten begleiteten den Menschen von der Wiege bis zum Grab durch ein Netz schützender Handlungen.
162. Értelmet, biztonságot és társadalmi elismerést adtak az élet döntő fordulópontjainak. – Sie gaben den entscheidenden Wenden des Lebens Sinn, Sicherheit und gesellschaftliche Anerkennung.
163. Összekötötték az egyént a nemzetségével, az ősökkel és a hagyományos renddel. – Sie verbanden den Einzelnen mit seiner Sippe, ihren Ahnen und der überlieferten Ordnung.
164. A születés, az érettség, a párzás és a halál biológiai folyamatából kulturálisan értelmezett eseményeket tettek. – Sie machten aus dem biologischen Vorgang der Geburt, der Reife, der Paarung und des Sterbens kulturell gedeutete Ereignisse.
165. Ebben az értelmezésben rejlett az átmeneti rítusok valódi jelentősége. – In dieser Deutung lag die eigentliche Leistung der Übergangsriten.
166. Az élet természetes küszöbét egy közösség által támogatott rend állomásaira alakították át. – Sie verwandelten die natürlichen Schwellen des Lebens in Stationen einer gemeinschaftlich getragenen Ordnung.
167. Ezek a rítusok egy olyan társadalomra voltak szabva, amely a klánon, a származáson és a harci képességeken alapult. – Diese Riten waren auf eine Gesellschaft zugeschnitten, die sich über Sippe, Abstammung und kriegerische Tüchtigkeit begriff.
168. A kereszténységre és az állami rendre való áttéréssel e küszöbök jelentése alapvetően megváltozott. – Mit dem Übergang zum Christentum und zur staatlichen Ordnung wandelte sich der Sinn dieser Schwellen grundlegend.
169. A klánba való felvétel helyébe a keresztény közösségbe való felvétel lépett. – An die Stelle der Aufnahme in die Sippe trat die Aufnahme in die christliche Gemeinschaft.
170. Az egyén közvetlen kapcsolatba lépett Istennel és az egyházzal, amely felülírta a régi klánkötelékeket. – Der Einzelne trat in ein unmittelbares Verhältnis zu Gott und zur Kirche, das die alte Sippenbindung überlagerte.
171. A régi rítusok elvesztették vallási jelentőségüket, és csak szokásként maradtak fenn, eredeti jelentésük nélkül. – Die alten Riten verloren ihren religiösen Rang und überlebten nur als Brauch ohne ihren ursprünglichen Sinn.
172. Külső formájuk sok esetben beépült a keresztény szentségekbe és ünnepségekbe. – Ihre äußere Form fügte sich vielfach in die christlichen Sakramente und Feiern ein.
173. A népi szokások maradványai, a sírok és a szomszédos népek tanúságaiból állítja össze a kutatás az elveszett képet. – Aus den Bruchstücken im Volksbrauch, den Gräbern und den Zeugnissen der Nachbarvölker setzt die Forschung das verlorene Bild zusammen.
174. Megmarad egy olyan élet képe, amelyet a születéstől a halálig szent küszöbök tagoltak. – Es bleibt das Bild eines Lebens, das von der Geburt bis zum Tod durch heilige Schwellen gegliedert war.
175. Minden küszöbnél az ember találkozott a láthatatlan erőkkel és közössége rendjével. – An jeder Schwelle begegnete der Mensch den unsichtbaren Mächten und der Ordnung seiner Gemeinschaft.
176. Ezen átmeneti rítusok megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérhessük a keresztényesítés mélyreható hatását. – Das Verständnis dieser Übergangsriten ist die Voraussetzung, um den tiefen Einschnitt der Christianisierung zu ermessen.
177. Csak ennek fényében válik világossá, mennyire rendezte át a megtérés az egész életet a születéstől a halálig. – Erst vor ihrem Hintergrund wird deutlich, wie sehr die Bekehrung das ganze Leben von der Geburt bis zum Tod neu ordnete.
178. A magyarok átmeneti rítusai kereszténység előtti örökségük lényeges részét képezik. – Die Übergangsriten der Magyaren bilden ein wesentliches Stück ihres vorchristlichen Erbes.
179. Ezekben az egyén iránti gondoskodás összekapcsolódott a közösség fennmaradásáért való aggodalommal. – In ihnen verband sich die Sorge um den einzelnen Menschen mit der Sorge um den Fortbestand der Gemeinschaft.
180. Összekötnek egy olyan hitvilágot, amely az élet minden fordulópontját a szenttel összekapcsolta, és amely a keresztényesítéssel fokozatosan elhallgatott. – Sie verbinden eine Glaubenswelt, die jede Wende des Lebens mit dem Heiligen verknüpfte und mit der Christianisierung allmählich verstummte.
(aufklappen)magyar
1. A pogány magyarok elképzelése szerint az emberi élet nem egyenletesen telt el, hanem döntő jelentőségű átmeneti szakaszokra tagolódott, amelyeket rituálisan ünnepelték meg.
2. Ezen átmeneti szakaszoknál az ember egyik állapotból a másikba lépett át, és éppen ezek az átmenetek voltak egyszerre veszélyesek és szentek.
3. Az átmeneti rítus olyan rituális cselekmény, amely kíséri, értelmezi és biztosítja az egyik életszakaszból a következőbe való átmenetet.
4. A kutatások gyakran három szakaszra osztják az ilyen rítusokat: a régi állapottól való elszakadásra, egy átmeneti szakaszra és az új állapotba való beilleszkedésre.
5. A veszélyes átmeneti szakaszban az embert különösen sebezhetőnek tartották, és úgy vélték, hogy ki van téve a szellemi erők hatásának.
6. A rítusok célja az volt, hogy átsegítsék az embert ezen a bizonytalan szakaszon, és távol tartsák tőle a káros szellemeket.
7. Ugyanakkor az átmeneti rítusok az ember új státuszát láthatóvá és kötelező érvényűvé tették a közösség számára.
8. Az élet négy legfontosabb átmeneti szakasza a születés, a felnőttkorba lépés, az esküvő és a halál volt.
9. Mindegyik ilyen átmeneti szakaszt saját szokások öveztek, amelyeknek célja a védelem, az áldás és az új állapot elismerésének biztosítása volt.
10. E szokások rekonstruálása nehéz, mivel a források a részletekről nagyrészt hallgatnak.
11. Az ismereteink nyelvészeti összehasonlításon, néprajzon, régészeti leleteken és a rokon sztyeppei népekkel való összehasonlításon alapulnak.
12. Az élet első nagy fordulópontja a születés volt, amellyel egy új ember lépett be a közösségbe.
13. A születést veszélyes időszaknak tartották, amelyben az anya és a gyermek különösen ki voltak téve a gonosz szellemek támadásainak.
14. Féltek a káros erőktől, amelyek elvehették az újszülött életerejét, vagy betegséggel sújthatták.
15. Különösen rettegtek a gonosz tekintettől, amely a gyenge csecsemőnek bajt okozhatott.
16. Az anya és a gyermek védelme érdekében amuletteket, védőjeleket és elhárító varázsigéket használtak.
17. Bizonyos tárgyakat, színeket vagy gyógynövényeket hatékonynak tartottak a gonosz szellemek távol tartására a szülés utáni időszakban.
18. A házban égő tűz is tisztító és védő erőként szolgált a szülő nő és a gyermek számára.
19. A szülés után az anyát egy bizonyos ideig tisztátalannak tekintették, és be kellett tartania bizonyos szabályokat.
20. Csak ezen idő letelte után, és feltehetően egy megtisztulási szertartás után tért vissza teljes mértékben a szokásos életbe.
21. Ez a felfogás, miszerint a szülés után az anya ideiglenesen tisztátalan, számos népnél elterjedt.
22. Az újszülöttet különleges szertartások révén kellett ténylegesen befogadni az emberek közösségébe.
23. Amíg nem vették fel a közösségbe és nem adtak neki nevet, addig még nem tartozott teljes mértékben ehhez a világhoz.
24. A befogadás döntő aktusa az volt, hogy az apa vagy a nemzetségfő elismerte a gyermeket.
25. Ezzel az elismeréssel a gyermeket a nemzetség jogszerű tagjaként fogadták be.
26. A befogadás ünnepélyes csúcspontját a névadás jelentette, amelyet jelentős aktusnak tekintettek.
27. A nevet nem pusztán megnevezésnek tekintették, hanem az ember lényének és sorsának részének.
28. A névhez az a gondolat társult, hogy a gyermekre egy meghatározott sors vár.
29. Egyes nevek állatoktól származtak, hogy a gyermeknek azok erejét, bátorságát vagy gyorsaságát adják.
30. Más nevek növényekre, természeti jelenségekre vagy kívánatos tulajdonságokra utaltak.
31. Elterjedtek voltak a védőnevek is, amelyek elriasztó jelentésük révén meg kellett, hogy óvják a gyermeket a gonosz szellemektől.
32. Így egy csúnya vagy pejoratív név arra szolgálhatott, hogy elterelje a káros erők figyelmét a gyermekről.
33. A névválasztás így egyszerre volt védelmező és sorsdöntő cselekedet.
34. Az elismeréssel és a névadással a gyermeket teljes jogú tagként beillesztették a nemzetségbe és az ősök sorába.
35. Ezzel egyúttal belépett abba a közösségbe is, amely egykoron tisztelni fogja halottait és megőrzi emlékét.
36. A második nagy küszöb a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet, a beavatás volt.
37. Ezzel a fiatal elhagyta a gyermekkort, és belépett a felnőttek közösségébe.
38. A fiatal férfiak számára ez elsősorban azt jelentette, hogy felvették őket a harcképes harcosok körébe.
39. Egy harcias, nomád lovas társadalomban a harcosként való alkalmasság volt a felnőttkor elérésének döntő feltétele.
40. Az átmenet ezért feltehetően olyan próbákkal járt, amelyeknek a bátorságot, ügyességet és kitartást kellett bizonyítaniuk.
41. Ilyen próbák lehettek a lovaglás, az íjászat, a vadászat vagy az első hadjárat.
42. Egy veszélyes állat vadászata vagy egy zsákmányszerző hadjáraton való részvétel férfiaságpróbának számított.
43. Aki kiállta a próbát, teljes jogú férfiként és harcosként elismerték, és felvették a férfiak körébe.
44. Ezzel a felvétellel feltehetően a fegyverviselés joga és a közösség iránti új kötelezettségek is jártak.
45. A fegyverek vagy az öv átadása külsőleg is jelképezhette a fiatal férfi új státuszát.
46. Az ilyen beavatási rítusok megerősítették az egyén kötődését a harcosközösséghez és annak értékeihez.
47. Ugyanakkor közvetítették a becsületről, a hűségről és a harci képességről szóló hagyományos elképzeléseket is.
48. A magyar beavatási rítusok pontos alakjáról természetesen csak kevés biztos információ maradt fenn.
49. A rokon sztyeppei népekkel való összehasonlítás azonban arra utal, hogy az ilyen átmeneti rítusokat ünnepélyesen tartották meg.
50. A lányok esetében a felnőttkorba való átmenet feltehetően szorosabban kapcsolódott a házassághoz.
51. Az ivarérettség és a házasságkötés révén a lány felnőtt nővé vált.
52. Ennek az átmenetnek a rítusairól még kevesebb információ maradt fenn, mint a fiatal férfiak esetében.
53. Bizonyos ruházati, frizura- vagy ékszerviselési szokások jelezhették a nő új státuszát.
54. A leányi viseletről a házas asszony viseletére való áttérés sok népnél e átmenet jelképe.
55. Az élet harmadik nagy küszöbét a házasságkötés jelentette, amely két embert és két nemzetséget kötött össze.
56. Az esküvő egyszerre volt vallási, jogi és társadalmi aktus, amelynek nagy jelentősége volt.
57. Nemcsak a párra vonatkozott, hanem két családot kötött össze egy kölcsönös kötelezettségeket magában foglaló szövetségbe.
58. A házasságkötés biztosította a nemzetség utódlását, és ezzel generációkon átívelő fennmaradását.
59. Egy olyan társadalomban, amely a származáson alapult, a nemek közötti megfelelő kapcsolat nagy jelentőséggel bírt.
60. Elterjedt gyakorlat volt a menyasszonyvásárlás, amelynek során a vőlegény családja ajándékot adott a menyasszony családjának.
61. Ez az ajándék a menyasszony munkaerejének elvesztéséért járó kompenzációnak és a szövetség megerősítésének számított.
62. A menyasszonyvásárlás egyúttal megalapozta a férfi és klánja jogait a nő és gyermekei felett.
63. Emellett a rokon népek hagyományai is ismerik a menyasszony rituális elrablását.
64. Ezen, gyakran játék formájában végrehajtott szokás során a menyasszonyt látszólag a klánja akarata ellenére rabolták el.
65. Az elrablás egy régebbi szokást tükrözhetett, vagy rituális formában kísérhette a menyasszonyvásárlást.
66. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy a magyarok ismerték-e ezt a szokást, és ha igen, milyen formában.
67. Magát a házasságkötést számos szertartás és ünnepség kísérte.
68. Központi jelentőségű esemény volt a menyasszony átadása a saját klánjától a vőlegény klánjának.
69. Ezzel az átadással a menyasszony elszakadt régi családjától, és belépett az újba.
70. Ez a hovatartozásváltás különösen egyértelműen megfelelt egy átmeneti rítus lényegének.
71. A menyasszony befogadása az új nemzetségbe összekapcsolta őt annak őseivel és védőerőivel is.
72. Lehetséges, hogy a menyasszonyt ünnepélyesen az új ház tűzhelyéhez vezették, hogy összekapcsolják őt a ház erőivel.
73. A két nemzetség közös étkezése pecsételte meg az új kapcsolatot és a családok szövetségét.
74. Az esküvői ünnepség áldozatot, ünnepi lakomát, éneket és táncot ötvözött egy gyakran több napig tartó ünnepséggé.
75. Az esküvő bizonyos rítusainak célja a pár termékenységének és a kapcsolat virágzásának biztosítása volt.
76. A termékenység szimbólumai, mint a gabona vagy a gyümölcsök, szerepet játszhattak ebben.
77. Feltehetően az irigység, a gonosz szem és a káros varázslatok elleni védelmi rítusok is kísérték az esküvőt.
78. Hiszen éppen a boldog pár volt az irigység és az ellenséges erők célpontja.
79. Az esküvő az egész közösség előtt láthatóvá és kötelező érvényűvé tette a házastársak új státuszát.
80. Ezzel a házastársak új szerepeket, jogokat és kötelességeket vállaltak a társadalomban.
81. A nő helyzetét a házasságban a klán joga és a szokások határozták meg.
82. A lovas nomád társadalomban a nőnek fontos szerepe jutott a háztartásban és a nyájak gondozásában.
83. Ugyanakkor jogilag a nő a férfi és a klánja fennhatósága alatt állt.
84. A nemes és hatalmas férfiak többnejűsége a sztyepp népek példáját követve feltehetően elterjedt volt.
85. Egy férfi több feleséget is tarthatott, ha képes volt eltartani őket és kifizetni a hozományukat.
86. A feleségek és gyermekek száma a gazdagság, a tekintély és az életerő jelének számított.
87. A keresztény hitre téréssel éppen ez a házassági rend szenvedett mélyreható változást.
88. Az élet negyedik és utolsó nagy küszöbe a halál volt, amely az embert elvezette az élők világából.
89. A halál volt a legjelentősebb és a legnagyobb gondossággal megünnepelte átmenet.
90. A halál az elhunytat az élők közösségéből a halottak és az ősök közösségébe vezette.
91. A halál szertartásainak célja az volt, hogy rendet teremtsenek ebben az átmenetben, és biztonságot nyújtsanak mind a halottnak, mind az élőknek.
92. Amíg a szertartásokat nem hajtották végre, a halottat veszélyesnek tartották, aki a két világ között lebegett.
93. A megfelelő temetés elvezette őt a helyére a túlvilágon, és elválasztotta az élőktől.
94. A halottnak gazdag sírmellékleteket adtak magával, hogy a túlvilágon semmiben se szenvedjen hiányt.
95. Fegyverek, ékszerek, szerszámok, edények és élelem kísérték a halottat a sírba.
96. A nemes harcosnak gyakran feláldozták a lovát, amelynek az volt a feladata, hogy elvigye őt az utazásra a túlvilágba.
97. Gyakran csak a ló egyes részeit tették a halott mellé, nevezetesen a koponyát és a lábcsontokat a szőrzettel együtt.
98. Ezt a „részleges temetésnek” nevezett szokást számos régészeti lelet jól alátámasztja.
99. A halottakat általában kinyújtott háton fekvő helyzetben, gyakran kelet felé fordított fejjel temették el.
100. A keleti tájolás összekapcsolta a halottat a felkelő nappal és a túlvilág irányával.
101. A temetést a halottért való hangos siratás kísérte, amely kifejezte a gyászt.
102. A gyászénekekben dicsőítették az elhunyt erényeit és tetteit, és siratták elvesztését.
103. A halotti lakoma, amelyen a gyászolók együtt ettek és ittak, összekötötte az élőket az elhunyttal.
104. A halotti lakomával és a kísérő szertartásokkal teljesedett be az elhunyt elszakadása az élők világától.
105. De csak a későbbi halotti megemlékezés révén került az elhunyt véglegesen a tisztelt ősök sorába.
106. Így a halál átmenete nem a semmibe vezetett, hanem a tisztelt ősök új rangjába.
107. Ezzel bezárult az átmenetek köre, hiszen a halott az utána következő élők védőszelleme lett.
108. Mind a négy küszöbön átívelően megmutatkozott a leválás, a küszöb és a beilleszkedés közös mintája.
109. Minden küszöbnél az ember elszakadt egy régi állapottól, átlépett egy veszélyes szakaszon, és belépett egy új állapotba.
110. Minden küszöbnél védelmi rítusokkal igyekeztek elhárítani az átmeneti időszak veszélyeit.
111. És minden küszöbnél egy nyilvános aktus tette láthatóvá és kötelezővé az új állapotot a közösség számára.
112. Ebben a közös mintában nyilvánul meg a különböző átmeneti rítusok belső egysége.
113. Az átmeneti rítusok nemcsak az egyén életét, hanem a közösség életét is tagolták.
114. A születés, a férfivá válás, az esküvő és a halál mindig az egész nemzetséget érintette, nem csak az egyes személyt.
115. Az egyén életének fordulópontjain a közösség megerősítette fennmaradását és rendjét.
116. A rítusok egyúttal rendezték a szerepeket és a rangokat a klánon belül és a tágabb közösségben is.
117. Aki átlépett egy küszöböt, új jogokhoz és kötelességekhez jutott, amelyek meghatározták a helyét.
118. Így az átmeneti rítusok fontos eszközök voltak a társadalmi rend megerősítésére és továbbadására.
119. E rítusok közül sokban a táltos vagy más jártas személy közvetítő szerepet játszott.
120. Különösen a születés és a halál veszélyes küszöbén volt szükség a művészetére.
121. El tudta hárítani a gonosz szellemeket, meg tudta értelmezni a jeleket, és kapcsolatot tudott teremteni a túlvilággal.
122. Halál esetén elkísérhette az elhunyt lelkét, vagy tájékoztatást adhatott sorsáról.
123. Emellett számos szertartás lebonyolítása a család és a nemzetségfő kezében volt.
124. Az átmeneti rítusok így részben a szakemberek, részben az egész közösség feladata voltak.
125. Nem létezett olyan állandó, a világi hatalomtól elkülönült papság, amely minden rítust irányított volna.
126. A rítusok szorosan összefonódtak a magyarok többi vallási elképzelésével.
127. Összekapcsolódtak a lélekbe, a szellemekbe, az ősökbe és a természet szent erőibe vetett hittel.
128. A tűz, a víz és bizonyos szent tárgyak számos átmeneti szertartásban szerepet játszottak.
129. A víz általi megtisztulás és a tűz általi védelem különböző átmeneti szertartásokban ismétlődött.
130. Ebben az összefüggésben az átmeneti rítusok a átfogó vallási rend részének tűntek.
131. Hosszú vándorlásuk során a sztyeppén a magyarok számos rítust osztottak meg rokon és szomszédos népekkel.
132. A menyasszonyvásárlás, a többnejűség, a férfiasodási próbák és a gazdag halotti rítusok számos sztyepp népnél igazolhatók.
133. A feltűnő hasonlóságok az eurázsiai lovas kultúrák közös ősi örökségét támasztják alá.
134. Egyes szokások emellett iráni, török és kaukázusi szomszédoktól is átvehetők voltak.
135. Így a magyar átmeneti rítusok is egy többrétegű, történelmileg kialakult szerkezetet alkottak.
136. A Kárpát-medencében a magyarok részben keresztény hitre tért lakossággal találkoztak, akiknek saját, az életfordulókhoz kapcsolódó szokásaik voltak.
137. Ez a kapcsolat előkészítette a pogány rítusok későbbi keresztény rítusokkal való átfedését.
138. A kereszténység felvételével a pogány átmeneti rítusok éles ellentétbe kerültek az új renddel.
139. Az egyház az élet fordulópontjait saját szentségei és áldásai számára tartotta fenn.
140. Az újszülött pogány befogadásának helyébe a keresztény keresztelés lépett.
141. A keresztelés a gyermeket már nem csupán a nemzetségbe, hanem a keresztények közösségébe is befogadta.
142. A pogány házassági szertartások helyébe az egyházi esküvő lépett, saját elképzeléseivel.
143. Az egyház ellenezte a többnejűséget és a menyasszonyvásárlást, és a felbonthatatlan monogámiát követelte.
144. A gazdag sírmellékletekkel járó pogány temetkezés helyébe a szentelt földön történő keresztény temetés lépett.
145. A sírmellékletek és a lóáldozatok fokozatosan eltűntek, amint azt a régészeti leletek is igazolják.
146. Így sajátította ki az egyház az élet fordulópontjait, és töltötte meg őket keresztény tartalommal.
147. A régi szokások azonban nem tűntek el teljesen, hanem rejtve tovább éltek a népi hagyományokban.
148. Számos, a születéssel, az esküvővel és a halállal kapcsolatos szokás keresztény jellegben élt tovább.
149. Az újszülötteket védő szokások, az esküvői szokások és a halotti szertartások megőrizték a pogány rítusok vonásait.
150. A későbbi évszázadok néprajztudománya összegyűjtötte ezeket a szokásokat, és igyekezett feltárni bennük a régi rétegeket.
151. Különösen a gazdag esküvői és temetési szokások tekinthetők a kereszténység előtti rítusok lehetséges visszhangjainak.
152. Az ilyen értelmezéseket azonban óvatosan kell kezelni, mivel a pogány és a keresztény örökség összekeveredett.
153. A pogány átmeneti rítusok rekonstrukciója ezért bizonyos pontokban bizonytalan és ideiglenes marad.
154. Biztosnak tűnik, hogy az élet fordulópontjait védelmi, áldási és befogadási rítusok övezték.
155. A régészet elsősorban a halál rítusait, azok sírmellékleteit és a lótemetkezéseket igazolja.
156. Kevésbé bizonyosak a születési, beavatási és házassági rítusok részletei.
157. Ez a bizonytalanság a szájhagyományból és a kereszténység általi alapos kiszorításból fakad.
158. A források inkább a tiltott szokásokról számolnak be, mint azok eredeti jelentéséről.
159. Emiatt a pogány átmeneti rítusok képe szükségszerűen hiányos marad.
160. Ennek ellenére alapvető jellegüket bizonyos biztonsággal meg lehet határozni.
161. Az átmeneti rítusok védelmet nyújtó cselekvések hálóján keresztül kísérték az embert a bölcsőtől a sírig.
162. Értelmet, biztonságot és társadalmi elismerést adtak az élet döntő fordulópontjainak.
163. Összekötötték az egyént a nemzetségével, az ősökkel és a hagyományos renddel.
164. A születés, az érettség, a párzás és a halál biológiai folyamatából kulturálisan értelmezett eseményeket tettek.
165. Ebben az értelmezésben rejlett az átmeneti rítusok valódi jelentősége.
166. Az élet természetes küszöbét egy közösség által támogatott rend állomásaira alakították át.
167. Ezek a rítusok egy olyan társadalomra voltak szabva, amely a klánon, a származáson és a harci képességeken alapult.
168. A kereszténységre és az állami rendre való áttéréssel e küszöbök jelentése alapvetően megváltozott.
169. A klánba való felvétel helyébe a keresztény közösségbe való felvétel lépett.
170. Az egyén közvetlen kapcsolatba lépett Istennel és az egyházzal, amely felülírta a régi klánkötelékeket.
171. A régi rítusok elvesztették vallási jelentőségüket, és csak szokásként maradtak fenn, eredeti jelentésük nélkül.
172. Külső formájuk sok esetben beépült a keresztény szentségekbe és ünnepségekbe.
173. A népi szokások maradványai, a sírok és a szomszédos népek tanúságaiból állítja össze a kutatás az elveszett képet.
174. Megmarad egy olyan élet képe, amelyet a születéstől a halálig szent küszöbök tagoltak.
175. Minden küszöbnél az ember találkozott a láthatatlan erőkkel és közössége rendjével.
176. Ezen átmeneti rítusok megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérhessük a keresztényesítés mélyreható hatását.
177. Csak ennek fényében válik világossá, mennyire rendezte át a megtérés az egész életet a születéstől a halálig.
178. A magyarok átmeneti rítusai kereszténység előtti örökségük lényeges részét képezik.
179. Ezekben az egyén iránti gondoskodás összekapcsolódott a közösség fennmaradásáért való aggodalommal.
180. Összekötnek egy olyan hitvilágot, amely az élet minden fordulópontját a szenttel összekapcsolta, és amely a keresztényesítéssel fokozatosan elhallgatott.
(aufklappen)német
1. Das menschliche Leben floss in der Vorstellung der heidnischen Ungarn nicht gleichmäßig dahin, sondern war durch entscheidende Schwellen gegliedert, die rituell begangen wurden.
2. An diesen Schwellen wandelte sich der Mensch von einem Zustand in einen anderen, und gerade diese Übergänge galten als gefährlich und heilig zugleich.
3. Ein Übergangsritus ist eine rituelle Handlung, die einen solchen Wechsel von einem Lebensabschnitt in den nächsten begleitet, deutet und sichert.
4. Die Forschung beschreibt solche Riten häufig in drei Stufen, nämlich der Ablösung vom alten Zustand, einer Schwellenphase und der Eingliederung in den neuen Zustand.
5. In der gefährlichen Schwellenphase galt der Mensch als besonders verletzlich und den Einwirkungen geistiger Mächte ausgesetzt.
6. Die Riten sollten ihn durch diese unsichere Phase hindurchführen und schädliche Geister von ihm fernhalten.
7. Zugleich machten die Übergangsriten den neuen Stand des Menschen für die Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
8. Die vier wichtigsten Schwellen des Lebens waren die Geburt, der Eintritt ins Erwachsenenalter, die Hochzeit und der Tod.
9. Jede dieser Schwellen war von eigenen Bräuchen umgeben, die Schutz, Segen und die Anerkennung des neuen Zustandes sichern sollten.
10. Die Rekonstruktion dieser Bräuche ist schwierig, weil die Quellen über die Einzelheiten weitgehend schweigen.
11. Was man weiß, beruht auf Sprachvergleich, Volkskunde, archäologischen Funden und dem Vergleich mit verwandten Steppenvölkern.
12. Die erste große Schwelle des Lebens war die Geburt, mit der ein neuer Mensch in die Gemeinschaft eintrat.
13. Die Geburt galt als gefährliche Zeit, in der Mutter und Kind den Nachstellungen böser Geister besonders ausgesetzt waren.
14. Man fürchtete schädliche Mächte, die dem Neugeborenen die Lebenskraft rauben oder es mit Krankheit schlagen konnten.
15. Besonders gefürchtet war der böse Blick, der dem schwachen Säugling Unheil zufügen sollte.
16. Um Mutter und Kind zu schützen, umgab man sie mit Amuletten, Schutzzeichen und abwehrenden Sprüchen.
17. Bestimmte Gegenstände, Farben oder Kräuter galten als wirksam, um böse Geister vom Wochenbett fernzuhalten.
18. Auch das Feuer im Haus diente als reinigende und schützende Macht für die Wöchnerin und das Kind.
19. Die Mutter galt nach der Geburt für eine bestimmte Zeit als unrein und musste gewisse Regeln einhalten.
20. Erst nach Ablauf dieser Zeit und vermutlich nach einem Reinigungsritus kehrte sie ganz in das gewöhnliche Leben zurück.
21. Diese Vorstellung von der zeitweiligen Unreinheit der Wöchnerin ist bei vielen Völkern verbreitet.
22. Das Neugeborene musste durch besondere Handlungen erst eigentlich in die Gemeinschaft der Menschen aufgenommen werden.
23. Solange es nicht aufgenommen und benannt war, galt es als noch nicht vollständig dieser Welt zugehörig.
24. Ein entscheidender Akt der Aufnahme war die Anerkennung des Kindes durch den Vater oder das Sippenoberhaupt.
25. Mit dieser Anerkennung wurde das Kind als rechtmäßiges Mitglied der Sippe angenommen.
26. Den feierlichen Höhepunkt der Aufnahme bildete die Namengebung, die als bedeutsamer Akt galt.
27. Der Name wurde nicht als bloße Bezeichnung verstanden, sondern als Teil des Wesens und des Schicksals des Menschen.
28. Mit dem Namen verband sich die Vorstellung, dass über das Kind eine bestimmte Bestimmung verhängt werde.
29. Manche Namen waren von Tieren abgeleitet, um dem Kind deren Kraft, Mut oder Schnelligkeit zu verleihen.
30. Andere Namen nahmen Bezug auf Pflanzen, Naturerscheinungen oder erwünschte Eigenschaften.
31. Auch Schutznamen waren verbreitet, die das Kind durch ihre abschreckende Bedeutung vor bösen Geistern bewahren sollten.
32. So konnte ein hässlicher oder abwertender Name dazu dienen, die Aufmerksamkeit schädlicher Mächte vom Kind abzulenken.
33. Die Wahl des Namens war damit zugleich eine schützende und eine schicksalhafte Handlung.
34. Mit Anerkennung und Namengebung war das Kind als vollwertiges Glied in die Sippe und ihre Ahnenreihe eingegliedert.
35. Damit trat es zugleich in die Gemeinschaft ein, die einst seine Toten ehren und sein Gedächtnis bewahren würde.
36. Die zweite große Schwelle war der Übergang vom Kind zum Erwachsenen, die Initiation.
37. Mit ihr verließ der junge Mensch die Welt der Kindheit und trat in die Gemeinschaft der Erwachsenen ein.
38. Für die jungen Männer bedeutete dies vor allem die Aufnahme in den Kreis der waffenfähigen Krieger.
39. In einer kriegerischen Reiternomadengesellschaft war die Tüchtigkeit als Krieger die entscheidende Voraussetzung des Erwachsenseins.
40. Der Übergang war daher vermutlich mit Prüfungen verbunden, die Mut, Geschick und Ausdauer erweisen sollten.
41. Solche Proben konnten das Reiten, das Bogenschießen, die Jagd oder den ersten Kriegszug umfassen.
42. Die Jagd auf ein gefährliches Tier oder die Teilnahme an einem Beutezug konnte als Mannbarkeitsprobe gelten.
43. Wer die Probe bestand, wurde als vollwertiger Mann und Krieger anerkannt und in den Männerkreis aufgenommen.
44. Mit dieser Aufnahme verbanden sich vermutlich das Recht, Waffen zu tragen, und neue Pflichten gegenüber der Gemeinschaft.
45. Die Übergabe der Waffen oder des Gürtels konnte den neuen Stand des jungen Mannes äußerlich kennzeichnen.
46. Solche Initiationsriten festigten die Bindung des Einzelnen an die Kriegergemeinschaft und ihre Werte.
47. Sie vermittelten zugleich die überlieferten Vorstellungen von Ehre, Treue und kriegerischer Tüchtigkeit.
48. Über die genaue Gestalt der ungarischen Initiationsriten ist freilich nur wenig Sicheres überliefert.
49. Der Vergleich mit verwandten Steppenvölkern legt jedoch nahe, dass solche Übergänge feierlich begangen wurden.
50. Für die Mädchen vollzog sich der Übergang ins Erwachsenenalter vermutlich enger mit der Heirat verbunden.
51. Mit der Geschlechtsreife und der Verheiratung trat das Mädchen in den Stand der erwachsenen Frau ein.
52. Die Riten dieses Übergangs sind noch schlechter überliefert als die der jungen Männer.
53. Bestimmte Bräuche der Kleidung, der Haartracht oder des Schmucks könnten den neuen Stand der Frau angezeigt haben.
54. Der Wechsel von der Tracht des Mädchens zur Tracht der verheirateten Frau ist bei vielen Völkern ein Zeichen dieses Übergangs.
55. Die dritte große Schwelle des Lebens war die Eheschließung, mit der zwei Menschen und zwei Sippen verbunden wurden.
56. Die Hochzeit war zugleich ein religiöser, ein rechtlicher und ein gesellschaftlicher Akt von großer Tragweite.
57. Sie betraf nicht nur das Paar, sondern verband zwei Familien zu einem Bündnis mit gegenseitigen Verpflichtungen.
58. Die Eheschließung sicherte die Fortpflanzung der Sippe und damit ihren Fortbestand über die Generationen.
59. In einer Gesellschaft, die sich über Abstammung begriff, war die rechte Verbindung der Geschlechter von hoher Bedeutung.
60. Verbreitet war der Brautkauf, bei dem die Familie des Bräutigams der Familie der Braut eine Gabe entrichtete.
61. Diese Gabe galt als Ausgleich für den Verlust der Arbeitskraft der Braut und als Bekräftigung des Bündnisses.
62. Der Brautkauf begründete zugleich die Rechte des Mannes und seiner Sippe an der Frau und ihren Kindern.
63. Daneben kennt die Überlieferung verwandter Völker auch das rituelle Entführen der Braut.
64. Bei diesem oft als Spiel vollzogenen Brauch wurde die Braut zum Schein gegen den Willen ihrer Sippe entführt.
65. Das Entführen konnte einen älteren Brauch widerspiegeln oder als rituelle Form den Brautkauf begleiten.
66. Ob und in welcher Form die Magyaren diesen Brauch kannten, lässt sich nicht mit Sicherheit sagen.
67. Die eigentliche Eheschließung war von einer Reihe von Riten und Festlichkeiten umgeben.
68. Die Übergabe der Braut von ihrer Sippe an die Sippe des Bräutigams bildete einen zentralen Akt.
69. Mit dieser Übergabe löste sich die Braut aus ihrer alten Familie und trat in die neue ein.
70. Dieser Wechsel der Zugehörigkeit entsprach dem Wesen eines Übergangsritus in besonders klarer Weise.
71. Die Aufnahme der Braut in die neue Sippe verband sie auch mit deren Ahnen und Schutzmächten.
72. Möglicherweise wurde die Braut feierlich an das Herdfeuer des neuen Hauses geführt, um sie den Hausmächten zu verbinden.
73. Das gemeinsame Mahl der beiden Sippen besiegelte die neue Verbindung und das Bündnis der Familien.
74. Die Hochzeitsfeier verband Opfer, Festmahl, Gesang und Tanz zu einer oft mehrtägigen Feier.
75. Bestimmte Riten der Hochzeit sollten die Fruchtbarkeit des Paares und das Gedeihen der Verbindung sichern.
76. Sinnbilder der Fruchtbarkeit wie Getreide oder Früchte könnten dabei eine Rolle gespielt haben.
77. Auch Schutzriten gegen Neid, bösen Blick und schädlichen Zauber begleiteten vermutlich die Hochzeit.
78. Denn gerade das glückliche Paar galt als Ziel von Missgunst und feindlichen Mächten.
79. Die Hochzeit machte den neuen Stand der Eheleute vor der ganzen Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
80. Mit ihr übernahmen die Eheleute neue Rollen, Rechte und Pflichten in der Gesellschaft.
81. Die Stellung der Frau in der Ehe war durch das Recht der Sippe und die Sitte bestimmt.
82. In der reiternomadischen Gesellschaft kam der Frau im Haus und bei den Herden eine wichtige Rolle zu.
83. Gleichwohl stand die Frau rechtlich unter der Gewalt des Mannes und seiner Sippe.
84. Die Vielehe vornehmer und mächtiger Männer war nach dem Vorbild der Steppenvölker vermutlich verbreitet.
85. Ein Mann konnte mehrere Frauen haben, wenn er sie zu versorgen und ihren Brautpreis zu entrichten vermochte.
86. Die Zahl der Frauen und Kinder galt als Zeichen von Reichtum, Ansehen und Lebenskraft.
87. Mit der Christianisierung sollte gerade diese Ordnung der Ehe tiefgreifend verändert werden.
88. Die vierte und letzte große Schwelle des Lebens war der Tod, der den Menschen aus der Welt der Lebenden führte.
89. Der Tod war der bedeutsamste und am sorgfältigsten begangene aller Übergänge.
90. Er führte den Verstorbenen aus der Gemeinschaft der Lebenden in die Gemeinschaft der Toten und Ahnen.
91. Die Riten des Todes sollten diesen Übergang ordnen und sowohl dem Toten als auch den Lebenden Sicherheit geben.
92. Solange die Riten nicht vollzogen waren, galt der Tote als gefährlich zwischen den Welten verharrend.
93. Die rechte Bestattung führte ihn an seinen Platz in der jenseitigen Welt und trennte ihn von den Lebenden.
94. Man gab dem Verstorbenen reiche Beigaben mit, damit es ihm in der jenseitigen Welt an nichts fehle.
95. Waffen, Schmuck, Werkzeuge, Geschirr und Nahrung begleiteten den Toten in das Grab.
96. Dem vornehmen Krieger opferte man häufig sein Pferd, das ihn auf der Reise ins Jenseits tragen sollte.
97. Oft legte man dem Toten nur Teile des Pferdes bei, nämlich Schädel und Beinknochen samt Fell.
98. Diese als Teilbestattung bezeichnete Sitte ist durch zahlreiche archäologische Funde gut belegt.
99. Die Toten wurden in der Regel in gestreckter Rückenlage und häufig mit nach Osten gerichtetem Kopf bestattet.
100. Die Ostung verband den Toten mit der aufgehenden Sonne und der Richtung der jenseitigen Welt.
101. Die Bestattung war von der lauten Klage um den Toten begleitet, die der Trauer Ausdruck gab.
102. In den Klageliedern wurden die Tugenden und Taten des Verstorbenen gerühmt und sein Verlust beklagt.
103. Das Totenmahl, bei dem die Trauergemeinde gemeinsam aß und trank, verband die Lebenden mit dem Verstorbenen.
104. Mit dem Totenmahl und den begleitenden Riten vollzog sich die Ablösung des Toten von der Welt der Lebenden.
105. Doch erst durch das spätere Totengedenken wurde der Verstorbene endgültig in die Reihe der verehrten Ahnen eingegliedert.
106. So führte der Übergang des Todes nicht ins Nichts, sondern in den neuen Stand des verehrten Ahnen.
107. Damit schloss sich der Kreis der Übergänge, denn der Tote wurde zum Schutzgeist der nachfolgenden Lebenden.
108. Über alle vier Schwellen hinweg zeigte sich ein gemeinsames Muster der Ablösung, der Schwelle und der Eingliederung.
109. Bei jeder Schwelle löste sich der Mensch aus einem alten Zustand, durchschritt eine gefährliche Phase und trat in einen neuen Stand ein.
110. Bei jeder Schwelle suchte man durch Schutzriten die Gefahren der Übergangszeit abzuwehren.
111. Und bei jeder Schwelle machte ein öffentlicher Akt den neuen Stand für die Gemeinschaft sichtbar und verbindlich.
112. In diesem gemeinsamen Muster zeigt sich die innere Einheit der verschiedenen Übergangsriten.
113. Die Übergangsriten gliederten nicht nur das Leben des Einzelnen, sondern auch das Leben der Gemeinschaft.
114. Geburt, Mannbarkeit, Hochzeit und Tod betrafen stets die ganze Sippe, nicht nur die einzelne Person.
115. An den Schwellen des Einzelnen vergewisserte sich die Gemeinschaft ihres Fortbestandes und ihrer Ordnung.
116. Die Riten ordneten zugleich die Rollen und Ränge innerhalb der Sippe und der größeren Gemeinschaft.
117. Wer eine Schwelle überschritten hatte, trat in neue Rechte und Pflichten ein, die seinen Platz bestimmten.
118. So waren die Übergangsriten ein wichtiges Mittel, die gesellschaftliche Ordnung zu bekräftigen und weiterzugeben.
119. Bei vielen dieser Riten spielte der táltos oder ein anderer Kundiger eine vermittelnde Rolle.
120. Vor allem an den gefährlichen Schwellen der Geburt und des Todes war seine Kunst gefragt.
121. Er konnte böse Geister abwehren, Vorzeichen deuten und die Verbindung zur jenseitigen Welt herstellen.
122. Beim Tod konnte er die Seele des Verstorbenen begleiten oder über ihr Schicksal Auskunft geben.
123. Daneben lag die Durchführung vieler Riten in den Händen der Familie und des Sippenoberhauptes.
124. Die Übergangsriten waren so teils Sache der Spezialisten, teils Sache der ganzen Gemeinschaft.
125. Eine feste, von der weltlichen Macht getrennte Priesterschaft, die alle Riten leitete, fehlte.
126. Die Riten waren eng mit den übrigen religiösen Vorstellungen der Magyaren verflochten.
127. Sie verbanden sich mit dem Glauben an die Seele, an die Geister, an die Ahnen und an die heiligen Mächte der Natur.
128. Das Feuer, das Wasser und bestimmte heilige Gegenstände spielten bei mehreren Übergängen eine Rolle.
129. Reinigung durch Wasser und Schutz durch Feuer kehrten bei verschiedenen Schwellen wieder.
130. In diesem Zusammenhang erschienen die Übergangsriten als Teil der umfassenden religiösen Ordnung.
131. Während ihrer langen Wanderung durch die Steppe teilten die Magyaren viele Riten mit verwandten und benachbarten Völkern.
132. Brautkauf, Vielehe, Mannbarkeitsproben und reiche Totenriten sind für zahlreiche Steppenvölker bezeugt.
133. Die auffälligen Übereinstimmungen sprechen für ein gemeinsames altes Erbe der eurasischen Reiterkulturen.
134. Einzelne Bräuche könnten zudem von iranischen, türkischen und kaukasischen Nachbarn übernommen worden sein.
135. So waren auch die ungarischen Übergangsriten ein vielschichtiges, geschichtlich gewachsenes Gebilde.
136. Im Karpatenbecken trafen die Magyaren auf eine teils christianisierte Bevölkerung mit eigenen Bräuchen der Lebenswenden.
137. Dieser Kontakt bereitete die spätere Überlagerung der heidnischen Riten durch christliche vor.
138. Mit der Annahme des Christentums gerieten die heidnischen Übergangsriten in scharfen Gegensatz zur neuen Ordnung.
139. Die Kirche beanspruchte die Schwellen des Lebens für ihre eigenen Sakramente und Segnungen.
140. An die Stelle der heidnischen Aufnahme des Neugeborenen trat die christliche Taufe.
141. Die Taufe nahm das Kind nicht mehr nur in die Sippe, sondern in die Gemeinschaft der Christen auf.
142. An die Stelle der heidnischen Eheriten trat die kirchliche Trauung mit ihren eigenen Vorstellungen.
143. Die Kirche bekämpfte die Vielehe und den Brautkauf und forderte die unauflösliche Einehe.
144. An die Stelle der heidnischen Bestattung mit reichen Beigaben trat das christliche Begräbnis auf geweihtem Boden.
145. Die Beigaben und Pferdeopfer verschwanden allmählich, wie die archäologischen Funde zeigen.
146. So eignete sich die Kirche die Schwellen des Lebens an und füllte sie mit christlichem Inhalt.
147. Dennoch verschwanden die alten Bräuche nicht völlig, sondern überdauerten verborgen im Volksbrauch.
148. Viele Bräuche um Geburt, Hochzeit und Tod lebten unter christlichem Vorzeichen weiter.
149. Schutzbräuche für Neugeborene, Hochzeitssitten und Totenbräuche bewahrten Züge der heidnischen Riten.
150. Die Volkskunde späterer Jahrhunderte sammelte solche Bräuche und suchte darin die alten Schichten freizulegen.
151. Besonders die reichen Hochzeits- und Begräbnisbräuche gelten als mögliche Nachklänge vorchristlicher Riten.
152. Solche Deutungen sind jedoch vorsichtig zu treffen, da sich heidnisches und christliches Erbe vermischt haben.
153. Die Rekonstruktion der heidnischen Übergangsriten bleibt deshalb in manchen Punkten unsicher und vorläufig.
154. Gesichert erscheint, dass die Schwellen des Lebens von Schutz-, Segens- und Aufnahmeriten umgeben waren.
155. Gesichert sind durch die Archäologie vor allem die Riten des Todes mit ihren Beigaben und Pferdebestattungen.
156. Weniger sicher sind die Einzelheiten der Geburts-, Initiations- und Hochzeitsriten.
157. Diese Unsicherheit folgt aus der mündlichen Überlieferung und der gründlichen Verdrängung durch das Christentum.
158. Die Quellen berichten mehr über die verbotenen Bräuche als über ihren ursprünglichen Sinn.
159. Aus diesem Grund bleibt das Bild der heidnischen Übergangsriten notwendig lückenhaft.
160. Dennoch lässt sich ihr Grundcharakter mit einiger Sicherheit bestimmen.
161. Die Übergangsriten begleiteten den Menschen von der Wiege bis zum Grab durch ein Netz schützender Handlungen.
162. Sie gaben den entscheidenden Wenden des Lebens Sinn, Sicherheit und gesellschaftliche Anerkennung.
163. Sie verbanden den Einzelnen mit seiner Sippe, ihren Ahnen und der überlieferten Ordnung.
164. Sie machten aus dem biologischen Vorgang der Geburt, der Reife, der Paarung und des Sterbens kulturell gedeutete Ereignisse.
165. In dieser Deutung lag die eigentliche Leistung der Übergangsriten.
166. Sie verwandelten die natürlichen Schwellen des Lebens in Stationen einer gemeinschaftlich getragenen Ordnung.
167. Diese Riten waren auf eine Gesellschaft zugeschnitten, die sich über Sippe, Abstammung und kriegerische Tüchtigkeit begriff.
168. Mit dem Übergang zum Christentum und zur staatlichen Ordnung wandelte sich der Sinn dieser Schwellen grundlegend.
169. An die Stelle der Aufnahme in die Sippe trat die Aufnahme in die christliche Gemeinschaft.
170. Der Einzelne trat in ein unmittelbares Verhältnis zu Gott und zur Kirche, das die alte Sippenbindung überlagerte.
171. Die alten Riten verloren ihren religiösen Rang und überlebten nur als Brauch ohne ihren ursprünglichen Sinn.
172. Ihre äußere Form fügte sich vielfach in die christlichen Sakramente und Feiern ein.
173. Aus den Bruchstücken im Volksbrauch, den Gräbern und den Zeugnissen der Nachbarvölker setzt die Forschung das verlorene Bild zusammen.
174. Es bleibt das Bild eines Lebens, das von der Geburt bis zum Tod durch heilige Schwellen gegliedert war.
175. An jeder Schwelle begegnete der Mensch den unsichtbaren Mächten und der Ordnung seiner Gemeinschaft.
176. Das Verständnis dieser Übergangsriten ist die Voraussetzung, um den tiefen Einschnitt der Christianisierung zu ermessen.
177. Erst vor ihrem Hintergrund wird deutlich, wie sehr die Bekehrung das ganze Leben von der Geburt bis zum Tod neu ordnete.
178. Die Übergangsriten der Magyaren bilden ein wesentliches Stück ihres vorchristlichen Erbes.
179. In ihnen verband sich die Sorge um den einzelnen Menschen mit der Sorge um den Fortbestand der Gemeinschaft.
180. Sie verbinden eine Glaubenswelt, die jede Wende des Lebens mit dem Heiligen verknüpfte und mit der Christianisierung allmählich verstummte.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.