3.3.1 Fekvés és határok – Lage und Abgrenzung

1. Pozsony közelében a Duna kilép a Hainburgi-szoros szűk területéről egy sokkal nyitottabb tájra.

2. A folyó bal partján a Kis-Kárpátok, jobb partján a Hundsheim-hegység húzódik.

3. A hegyek átjárót képeznek, amely mögött az alföld kelet és délkelet felé terjeszkedik.

4. Itt kezdődik a bejárat egy medencébe, amelynek tájképe nem ér véget a legközelebbi államhatárnál.

5. Magyar oldalon lapos magja a Kisalföldhöz tartozik.

6. A magyar név jelentése: „kis alföld”.

7. A „kis” szó azonban a Nagy Magyar Alfölddel való ellentétet jelöli, nem pedig e terület jelentőségét.

8. Már a Duna beömlése is mutatja, milyen szorosan kapcsolódik elhelyezkedése a hegyvidékek és a nyílt területek találkozásához.

9. Magyarországon belül a Kisalföld északnyugaton helyezkedik el.

10. Győr és Mosonmagyaróvár fontos városi tájékozódási pontok a sík központi területén.

11. Budapest keletebbre fekszik, ahol a Duna a hegyvidék áttörése után dél felé folyik.

12. Nyugat felé az alföld az Osztrák-Alpok előteréhez, dél és délkelet felé pedig a Transdanubiai-hegységhez közeledik.

13. A Duna átszeli a határokon átnyúló medence északi részét.

14. Aki térképen keresi ezt a területet, annak ezért először a folyót, a hegyvidék széleit és az összefüggő alacsony fekvésű területeket kell figyelembe vennie.

15. Az államhatárok egy másik kérdésre adnak választ: melyik országhoz tartozik egy adott hely?

16. A 2026-os határvonal szerint a többi természeti térség Magyarországra, Szlovákiára és Ausztriára oszlik.

17. Szlovákiai részét Podunajská nížina néven, azaz Duna-alföldként emlegetik.

18. Nyugaton Ausztria keleti részének sík területei csatlakoznak hozzá, köztük a Neusiedler-tó keleti oldalán fekvő Seewinkel.

19. Az egyes peremterületek besorolása azonban attól függ, hogy egy térkép elsősorban a domborzati formákat, a geológiai felépítést vagy más tájjellegzetességeket emeli-e ki.

20. A megértés szempontjából eleinte a térbeli összeköttetés fontosabb, mint egy állítólag mindenhol egyértelmű külső határvonal.

21. Egy folyami üledékterület több országra is kiterjedhet anélkül, hogy határaik mentén megváltozna kialakulásának története.

22. Ezzel szemben egy állam olyan tájakat foglal magában, amelyek a közös közigazgatás ellenére jelentősen különböznek egymástól.

23. A Duna mentén különösen szemléletesen látható ez a különbség a politikai és a természeti-térbeli felosztás között.

24. A folyó 2026-os állapot szerint nagy szakaszokon határt képez Magyarország és Szlovákia között.

25. Ott azonban nem képez hegyvidéki peremet, ahol az alföld véget ér.

26. Folyása északi oldalán az alföld folytatódik, eleinte kiterjedt folyami üledékekkel, majd a szárazföld belseje felé haladva erősebben hullámzó területekkel is.

27. A Nagy Sziget, szlovákul Žitný ostrov, magyarul Csallóköz néven ismert, ezen az északi oldalon fekszik.

28. A főág déli oldalán fekvő Szigetközzel együtt a Duna összefüggő üledékes területéhez tartozik.

29. A Duna itt elválasztja az államok területeit, ugyanakkor összeköti azokat a tájrészeket, amelyeket ugyanaz a folyó alakított ki.

30. Észak felé haladva a Duna-síkság eléri a Nyugati-Kárpátok előterében fekvő dombokat és hegyvonulatok szélét.

31. Különösen északnyugaton a Kis-Kárpátok látható határt képeznek a nyílt térség számára.

32. A magyarországi rész nyugati oldalán az Alpok előhegyei hasonló szerepet töltenek be, bár más domborzati formákkal.

33. Magyarul ezt az előhegyvidéket Alpokaljának hívják, ami szó szerint az Alpok lábánál fekvő vidéket jelenti.

34. Itt a lapos medenceterületeket erősebben tagolt dombok és egyes hegyvonulatok váltják fel.

35. Az átmenet nem egy folytonos sziklafal.

36. Az alföldek, a folyóvölgyek és a szelíd hegygerincek egymásba fonódnak, így a tájhatár sok helyen inkább zónaként, mintsem keskeny vonalként értelmezhető.

37. A Neusiedler-tó – magyarul Fertő – segít az orientációban a nyugati peremen.

38. Tőle keletre fekszik a Seewinkel és a Hanság-síkság, egy egykor kiterjedt mocsár- és lápvidék.

39. Mindkettő azt mutatja, hogy a sík tájat nem csupán az egyenes szántóföldi horizonton lehet felismerni.

40. Egy tó, egy nedves mélyedés és egy valamivel magasabban fekvő kavicsos terület is egy összefüggő alföldi terület részét képezheti.

41. A tótól nyugatra és délre a dombok határozottabban emelkednek ki.

42. Ezen alakzatok közötti váltakozás magyarázza, miért nem követi a tó határa egyszerűen annak partvonalát.

43. A partvonal a víz és a szárazföld közötti határt jelöli, a tájhatár viszont a nagyobb térbeli egységek közötti átmenetet.

44. Délen a Kis-alföld a Duna közelében fekvő területein túlnyúlik a Marcal-medencébe.

45. A Marcal egy folyó, amelynek alföldje a nyugatra fekvő magasabb területek és a Bakony között terül el.

46. A Bakony a Transdanubiai Középhegység nagy részét képezi.

47. Nyugati és északi előterében az alacsony medenceterületek összefonódnak a völgyekkel tagolt, emelkedő lejtőkkel.

48. A Pápa környéki nyílt területről a Bakony felé vezető út ezért nem halad át mindenhol egyformán éles dombvonulaton.

49. A sík környezet egy mozgalmasabb tereppé alakul át, mielőtt a valódi hegyvidék egyértelműen kirajzolódna.

50. Az ilyen átmenetek a síkság térbeli alakjához tartoznak, még akkor is, ha egy áttekintő térképen egyetlen határvonal alatt tűnnek el.

51. Győrtől délre a Pannonhalma körüli dombok jelzik a magasabb fekvésű területek közelségét.

52. Ezek a dombok a kiterjedt síkságok és a nagyobb hegyvidéki térség között helyezkednek el, és nem azonosíthatók a sík folyóparti síksággal.

53. Tovább keletre egy alacsonyabb tájakból álló sáv kíséri a Dunát Komáromon át Esztergom felé.

54. A szokásos magyar tájfelosztásban ezt a területet Komárom–Esztergomi-síkság néven a Kis-Alföldhöz sorolják.

55. A Gerecse-hegységnél, amely a Transdanubiai Középhegység része, magasabb hegygerincek nyúlnak a Duna melletti síkságok felé.

56. A tájterület ennek következtében kelet felé szűkül.

57. A Kis- és a Nagy-Alföld tehát nem alkot egyetlen, megszakítás nélküli területet, amelyet csupán két név különböztet meg egymástól.

58. Egy használható határolásnak ezért többet kell figyelembe vennie, mint azt a kérdést, hogy egy mező síknak tűnik-e.

59. A földrajztudósok a domborzatot, azaz a földfelszín alakjait és magasságkülönbségeit vizsgálják, az altalajjal és a vízhálózattal együtt.

60. Megvizsgálják például, hogy egy terület folyami üledékekből áll-e, vagy egy más felépítésű dombsorhoz tartozik-e.

61. Még a kis domborzati szintek is fontosak lehetnek, bár távolról alig észrevehetők.

62. A terasz egy magasabban fekvő terület, amely gyakran egy korábbi völgymederből vagy a folyó fejlődésének egy régebbi szakaszából maradt fenn.

63. Jelentősen eltérhet a mai árterülettől, és mégis ugyanazon nagyobb táj része lehet.

64. A különböző térképek ezért eltérően oszthatják be az egyes átmeneti területeket anélkül, hogy bármelyikük feltétlenül helytelenül ábrázolná a látható területet.

65. Az, hogy itt összefüggő síkság alakult ki, a talaj egyes részeinek süllyedéséhez és azok későbbi feltöltéséhez kapcsolódik.

66. Ahol a földkéreg süllyedt, ott hely keletkezett hatalmas üledékrétegek számára.

67. A folyók anyagot szállítottak a környező hegyvidéki területekről, és hosszú időn át elosztották azt a medencében.

68. A mai tájkép ezért sok helyen az üledékes területeket mutatja, és nem a mélyen alatta fekvő kőzet alakjait.

69. A peremterületeken viszont a régebbi vagy magasabban fekvő domborzati formák jobban kiemelkednek.

70. Ugyanakkor nem minden részterület pontosan ugyanúgy alakult ki; a déli és keleti átmeneteknél az erózió is formálta a domborzatot.

71. A „medence” fogalma magyarázza az összképet, de nem helyettesíti a különböző peremterületek vizsgálatát.

72. A folyók számára a szűkebb völgyből a nyílt medencefelületre való átmenet a munkakörülményeik változását jelenti.

73. A kisebb lejtés és a oldalirányú elmozdulásra rendelkezésre álló nagyobb tér miatt a folyás és az üledékképződés is megváltozik.

74. Megfelelő vízhozam mellett ott marad az az anyag, amelyet a folyó egy meredekebb szakaszon tovább tudott szállítani.

75. A Duna ezen az úton nagy mennyiségű kavicsot és homokot szállított a Pozsony alatti területre.

76. Nyugatról és délnyugatról további folyók érnek el az alföldet, köztük a Rába, németül Raab.

77. Ezek a mellékfolyók összekötik az Alpok előterét az alacsonyabb területekkel, és végül a Duna-rendszerrel.

78. Az alföld így nem csupán a hegyek melletti szabad terület, hanem olyan tér, ahol a víz több irányból összefolyik.

79. Az emberek számára ez a fekvés átjárót nyit Nyugat-Közép-Európa és a Kárpátok-medence belseje között.

80. A magas hegyvidékek és a Transdanubiai középhegység között viszonylag alacsony domborzatú területeken lehetnek útvonalak.

81. Már a római korban is egy fontos útvonal kötötte össze a Duna déli partja mentén Vindobonát, a mai Bécset, Aquincummal, a mai Budapesttel.

82. A sík vidék azonban korántsem mindenhol tette könnyűvé az utazást.

83. A folyókarok, az árterületek és a nedves mélyedések ugyanúgy akadályozhatták az utat, mint egy meredek lejtő.

84. A közlekedési útvonalaknak ezért szilárd talajt és megfelelő átkelőhelyeket kellett keresniük, ahelyett, hogy egyszerűen a legrövidebb vonalat húzták volna a térképen.

85. Ahol a kedvező szárazföldi utak és az átkelhető folyófolyások találkoztak, különösen értékes helyszínek alakultak ki.

86. Győr egy konkrét helyen szemlélteti ezt az összefüggést.

87. A város a Mosoni-Duna partján fekszik, amely a Duna egyik karja, és amelybe itt a Rábába torkollik.

88. Ezáltal találkozik a délnyugatról érkező folyami útvonal és a Duna mentén húzódó nagyobb közlekedési térség.

89. Egy ilyen helyszín összeköttetéseket kínál, ugyanakkor hidakat, partvédelmet és árvízvédelmet is igényel.

90. A kedvező fekvést tehát építményekkel és folyamatos munkával kellett hasznosítani.

91. 2025-ben Győr az Audi Hungaria jármű- és motorgyártásával Magyarország egyik legfontosabb ipari központja volt.

92. Az ipar itt való koncentrálódását azonban nem lehet kizárólag a terület síkságával magyarázni.

93. Egy jól megközelíthető telephely csak akkor válik értékessé a vállalkozások számára, ha munkaerő, beszállítók, energiaellátás és megbízható közlekedési kapcsolatok is rendelkezésre állnak.

94. A Kis-alföldön ezek a feltételek összekapcsolódhatnak az Ausztriához, Szlovákiához és Magyarország középső részéhez való közelséggel.

95. A Bécs és Budapest közötti közlekedési folyosó olyan jelentőséget kölcsönöz a térségnek, amely túlmutat saját területén.

96. A Magyarországon belüli peremhelyzet ezért egyben több szomszédos gazdasági térség közötti elhelyezkedést is jelent.

97. Mindazonáltal egy főútvonalaktól távol eső falu és egy Győr közelében fekvő ipari terület nem azonos mértékben kapcsolódik ezekhez a közlekedési kapcsolatokhoz.

98. A tájnév a közös térbeli alapot jelöli, nem pedig a mindenhol azonos élet- vagy megélhetési helyzetet.

99. A Hainburgi Kapunál tehát több nyílik meg, mint egy folyó útja egy medencébe.

100. Ami az országképen északnyugati peremként jelenik meg, a tágabb térben egy átjáró közepén helyezkedik el.

1. Bei Bratislava tritt die Donau aus der Enge der Hainburger Pforte in eine weit offenere Landschaft.

2. Links des Stroms liegen die Kleinen Karpaten, rechts die Hundsheimer Berge.

3. Die Höhen bilden einen Durchlass, hinter dem sich das Tiefland nach Osten und Südosten ausbreitet.

4. Hier beginnt der Zugang zu einem Becken, dessen Landschaft nicht an der nächsten Staatsgrenze endet.

5. Auf ungarischer Seite gehört sein flacher Kern zur Kleinen Tiefebene, dem Kisalföld.

6. Der ungarische Name bedeutet „kleines Niederland“.

7. Doch das Wort „klein“ bezeichnet den Gegensatz zur Großen Ungarischen Tiefebene, nicht die Bedeutung dieses Raums.

8. Schon der Eintritt der Donau zeigt, wie eng seine Lage mit dem Zusammentreffen von Gebirgen und offenen Flächen verbunden ist.

9. Innerhalb Ungarns liegt die Kleine Tiefebene im Nordwesten.

10. Győr und Mosonmagyaróvár sind wichtige städtische Orientierungspunkte in ihrem flachen Kernraum.

11. Budapest liegt weiter östlich, wo die Donau nach dem Durchbruch durch das Bergland nach Süden fließt.

12. Gegen Westen nähert sich die Ebene dem Vorland der Ostalpen, gegen Süden und Südosten dem Transdanubischen Mittelgebirge.

13. Die Donau durchzieht den nördlichen Teil des grenzüberschreitenden Beckens.

14. Wer den Raum auf einer Karte sucht, sollte deshalb zuerst den Strom, die Gebirgsränder und die zusammenhängenden niedrigen Flächen betrachten.

15. Die Staatsgrenzen beantworten eine andere Frage: Zu welchem Land gehört ein bestimmter Ort?

16. Nach dem Grenzverlauf von 2026 verteilt sich der weitere Naturraum auf Ungarn, die Slowakei und Österreich.

17. Sein slowakischer Anteil wird als Podunajská nížina, als Donautiefland, bezeichnet.

18. Im Westen schließen die flachen Gebiete des östlichen Österreichs an, darunter der Seewinkel östlich des Neusiedler Sees.

19. Die Zuordnung einzelner Randflächen hängt allerdings davon ab, ob eine Karte vor allem Geländeformen, geologischen Aufbau oder andere Landschaftsmerkmale hervorhebt.

20. Für das Verständnis ist zunächst die räumliche Verbindung wichtiger als eine vermeintlich überall eindeutige Außenlinie.

21. Ein Flussablagerungsgebiet kann sich über mehrere Länder erstrecken, ohne an deren Grenzen seine Entstehungsgeschichte zu wechseln.

22. Umgekehrt umfasst ein Staat Landschaften, die sich trotz gemeinsamer Verwaltung deutlich voneinander unterscheiden.

23. An der Donau wird diese Trennung zwischen politischer und naturräumlicher Gliederung besonders anschaulich.

24. Der Strom bildet nach dem Stand von 2026 über weite Strecken eine Grenze zwischen Ungarn und der Slowakei.

25. Er bildet dort jedoch keinen Gebirgsrand, an dem die Tiefebene aufhört.

26. Nördlich seines Laufs setzt sich das niedrige Land fort, zunächst mit ausgedehnten Flussablagerungen und weiter landeinwärts auch mit stärker gewellten Flächen.

27. Die Große Schüttinsel, slowakisch Žitný ostrov und ungarisch Csallóköz genannt, liegt auf dieser nördlichen Seite.

28. Sie gehört mit dem südlich des Hauptstroms gelegenen Szigetköz zu dem zusammenhängenden Ablagerungsraum der Donau.

29. Die Donau trennt hier Staatsgebiete und verbindet zugleich Landschaftsteile, die derselbe Fluss aufgebaut hat.

30. Weiter nach Norden erreicht das Donautiefland die vorgelagerten Hügel und Gebirgsränder der Westkarpaten.

31. Besonders im Nordwesten geben die Kleinen Karpaten dem offenen Raum eine sichtbare Begrenzung.

32. Auf der westlichen Seite des ungarischen Anteils übernimmt das Alpenvorland eine ähnliche Rolle, allerdings mit anderen Geländeformen.

33. Alpokalja heißt dieses Vorland auf Ungarisch, sinngemäß das Land am Fuß der Alpen.

34. Hier lösen stärker gegliederte Hügel und einzelne Gebirgszüge die flachen Beckenflächen ab.

35. Der Übergang ist kein durchgehender Felswall.

36. Niederungen, Flusstäler und sanfte Rücken greifen ineinander, sodass sich die Landschaftsgrenze vielerorts eher als Zone denn als schmaler Strich verstehen lässt.

37. Der Neusiedler See, ungarisch Fertő, hilft bei der Orientierung am westlichen Rand.

38. Östlich von ihm liegen der Seewinkel und die Niederung des Hanság, eines ehemals ausgedehnten Moor- und Sumpfgebiets.

39. Beide zeigen, dass sich flache Landschaft nicht allein an geraden Ackerhorizonten erkennen lässt.

40. Auch ein See, eine feuchte Senke und eine etwas höher liegende Schotterfläche können zu einem zusammenhängenden Tieflandraum gehören.

41. Westlich und südlich des Sees treten Hügel deutlicher hervor.

42. Der Wechsel zwischen diesen Formen erklärt, weshalb die Abgrenzung am See nicht einfach seinem Ufer folgen kann.

43. Eine Uferlinie markiert die Grenze zwischen Wasser und Land, eine Landschaftsgrenze dagegen den Übergang zwischen größeren räumlichen Zusammenhängen.

44. Im Süden reicht die Kleine Tiefebene über ihre donaunahen Flächen hinaus in das Marcal-Becken.

45. Die Marcal ist ein Fluss, dessen Niederung zwischen dem westlich gelegenen höheren Land und dem Bakony liegt.

46. Der Bakony bildet einen großen Abschnitt des Transdanubischen Mittelgebirges.

47. An seinem westlichen und nördlichen Vorland verzahnen sich niedrige Beckenflächen mit ansteigenden, von Tälern gegliederten Hängen.

48. Ein Weg vom offenen Land bei Pápa in Richtung Bakony führt deshalb nicht über eine überall gleich scharfe Schwelle.

49. Die flache Umgebung geht in ein bewegteres Gelände über, bevor sich das eigentliche Bergland deutlich abzeichnet.

50. Solche Übergänge gehören zur räumlichen Gestalt der Ebene, auch wenn sie auf einer Übersichtskarte unter einer einzigen Grenzlinie verschwinden.

51. Südlich von Győr machen die Hügel um Pannonhalma die Nähe zum höheren Land sichtbar.

52. Sie liegen zwischen den weiten Flächen und dem größeren Gebirgsraum und lassen sich nicht mit der ebenen Flussaue gleichsetzen.

53. Weiter östlich begleitet ein Streifen niedrigerer Landschaften die Donau über Komárom in Richtung Esztergom.

54. In der gebräuchlichen ungarischen Landschaftsgliederung wird dieser Raum als Komárom–Esztergomer Ebene zur Kleinen Tiefebene gerechnet.

55. Am Gerecse, einem Teil des Transdanubischen Mittelgebirges, rücken höhere Rücken an die donaunahen Flächen heran.

56. Der Landschaftsraum verengt sich dadurch nach Osten.

57. Die Kleine und die Große Tiefebene bilden folglich keine einzige ununterbrochene Fläche, die sich nur durch zwei Namen unterscheidet.

58. Eine brauchbare Abgrenzung muss deshalb mehr beachten als die Frage, ob ein Feld eben aussieht.

59. Geografen untersuchen das Relief, also die Formen und Höhenunterschiede der Erdoberfläche, zusammen mit dem Untergrund und dem Gewässernetz.

60. Sie prüfen etwa, ob eine Fläche aus Flussablagerungen besteht oder zu einem anders aufgebauten Hügelzug gehört.

61. Auch geringe Geländestufen können dabei wichtig sein, obwohl sie aus der Ferne kaum auffallen.

62. Eine Terrasse ist eine höher liegende Fläche, die häufig von einem früheren Talboden oder einer älteren Phase der Flussentwicklung übrig geblieben ist.

63. Sie kann sich deutlich von der heutigen Aue unterscheiden und dennoch Teil derselben größeren Landschaft sein.

64. Verschiedene Karten können daher einzelne Übergangsflächen unterschiedlich zuordnen, ohne dass eine von ihnen zwangsläufig den sichtbaren Raum falsch beschreibt.

65. Dass sich hier ein zusammenhängendes Tiefland entwickelte, hängt mit der Absenkung von Teilen des Untergrunds und ihrer späteren Auffüllung zusammen.

66. Wo die Erdkruste absank, entstand Raum für mächtige Ablagerungen.

67. Flüsse führten Material aus den umliegenden Gebirgsräumen heran und verteilten es über lange Zeiträume im Becken.

68. Das heutige Landschaftsbild zeigt deshalb an vielen Stellen die Ablagerungsflächen und nicht die Formen des tief darunter liegenden Gesteins.

69. Am Rand treten dagegen ältere oder höher gelegene Geländeformen stärker hervor.

70. Allerdings entstand nicht jede Teilfläche auf genau dieselbe Weise; auch Abtragung hat an den südlichen und östlichen Übergängen das Relief geprägt.

71. Der Begriff „Becken“ erklärt den großen Zusammenhang, ersetzt aber nicht den Blick auf seine verschiedenen Ränder.

72. Für die Flüsse bedeutet der Übergang vom engeren Tal zur offenen Beckenfläche eine Änderung ihrer Arbeitsbedingungen.

73. Mit geringerem Gefälle und mehr Raum zur seitlichen Verlagerung verändern sich Strömung und Ablagerung.

74. Bei entsprechender Wasserführung bleibt dort Material liegen, das der Fluss auf einer steileren Strecke weitertransportieren konnte.

75. Die Donau brachte auf diesem Weg große Mengen an Kies und Sand in den Raum unterhalb von Bratislava.

76. Von Westen und Südwesten erreichen weitere Flüsse das Tiefland, darunter die Rába, auf Deutsch Raab.

77. Diese Zuflüsse verbinden das Alpenvorland mit den niedrigeren Flächen und schließlich mit dem Donausystem.

78. Die Ebene ist damit nicht bloß eine freie Fläche neben den Bergen, sondern ein Raum, in dem sich die Wege des Wassers aus mehreren Richtungen sammeln.

79. Für Menschen öffnet dieselbe Lage einen Durchgang zwischen dem westlichen Mitteleuropa und dem Inneren des Karpatenbeckens.

80. Zwischen hohen Gebirgsräumen und dem Transdanubischen Mittelgebirge lassen sich Wege durch vergleichsweise niedriges Gelände führen.

81. Schon in römischer Zeit verband eine wichtige Route entlang der südlichen Donauseite Vindobona, das heutige Wien, mit Aquincum im heutigen Budapest.

82. Doch ebenes Land machte Reisen keineswegs überall leicht.

83. Flussarme, Überschwemmungsflächen und feuchte Senken konnten einen Weg ebenso behindern wie ein steiler Hang.

84. Verkehrswege mussten deshalb feste Böden und geeignete Übergänge suchen, statt einfach die kürzeste Linie über die Karte zu ziehen.

85. Wo sich günstige Landwege und überquerbare Flussläufe trafen, entstanden besonders wertvolle Standorte.

86. Győr zeigt diesen Zusammenhang an einem konkreten Ort.

87. Die Stadt liegt an der Mosoni-Duna, einem Donauarm, in den hier die Raab mündet.

88. Dadurch treffen ein aus Südwesten kommender Flussweg und der größere Verkehrsraum entlang der Donau aufeinander.

89. Ein solcher Standort bietet Verbindungen und verlangt zugleich Brücken, Ufersicherung und Schutz vor Hochwasser.

90. Die günstige Lage musste also durch Bauten und dauernde Arbeit nutzbar gemacht werden.

91. Im Jahr 2025 gehörte Győr mit der Fahrzeug- und Motorenproduktion von Audi Hungaria zu den wichtigen Industriestandorten Ungarns.

92. Dass sich Industrie hier konzentriert, lässt sich jedoch nicht allein aus der Ebenheit des Geländes erklären.

93. Ein erreichbarer Standort wird für Betriebe erst dann wertvoll, wenn auch Arbeitskräfte, Zulieferer, Energieversorgung und verlässliche Verbindungen vorhanden sind.

94. In der Kleinen Tiefebene können sich solche Voraussetzungen mit der Nähe zu Österreich, zur Slowakei und zur ungarischen Landesmitte verbinden.

95. Der Verkehrskorridor zwischen Wien und Budapest verleiht dem Raum dabei eine Bedeutung, die über seine eigene Fläche hinausreicht.

96. Die Randlage innerhalb Ungarns ist deshalb zugleich eine Lage zwischen mehreren benachbarten Wirtschaftsräumen.

97. Dennoch sind ein Dorf abseits der Hauptwege und ein Industriegelände bei Győr nicht im gleichen Maß an diese Verbindungen angeschlossen.

98. Der Landschaftsname bezeichnet ihre gemeinsame räumliche Grundlage, keine überall gleiche Lebens- oder Erwerbssituation.

99. An der Hainburger Pforte öffnet sich somit mehr als der Weg eines Flusses in ein Becken.

100. Was auf der Landeskarte als nordwestlicher Rand erscheint, liegt im größeren Raum mitten in einem Durchgang.