7.2.1 A romák – Die Roma

1. Számos magyar faluban egy dallam, egy kézműves mesterség vagy egy ünnep már régóta annyira természetes része a kulturális mindennapoknak, hogy alig kérdezik még, ki őrzi a történetét.

2. Pont ebben rejlik az ellentmondás, hiszen a romák láthatóan formálják az ország kultúráját, ugyanakkor emberként gyakran a perifériára szorulnak.

3. A romák alkotják Magyarország legnagyobb elismert nemzeti kisebbségét.

4. Nem egy egységes, egyetlen életmóddal rendelkező csoportról van szó, hanem egy sokszínű népességről, amelynek tagjai különböző származásúak, nyelveket beszélnek, eltérő hagyományokkal és társadalmi tapasztalatokkal rendelkeznek.

5. Történetük a mai Magyarország területén több évszázadra nyúlik vissza.

6. Az első roma csoportok a késő középkorban érkeztek Közép-Európába, valószínűleg a Balkánon keresztül délkeleti irányból.

7. Vándorlásaik nem egy nép egyszeri megérkezését jelentették, hanem különböző mozgások, letelepedések és új irányok felé fordulások sorozatát.

8. A Magyar Királyságban a romák többek között kézművesként, kereskedőként, zenészként, fémmunkásként és szolgáltatóként találtak munkát.

9. Tevékenységeik kiegészítették a helyi gazdaságokat, amelyek mozgékony szakemberekre és szezonális munkaerőre voltak utalva.

10. Ebből alakultak ki kapcsolatok a falvakkal és városokkal, amelyek egyszerre jelentettek együttműködést és függőséget.

11. Az elismerés ezért mindig bizonytalan maradt.

12. Bizonyos időszakokban a romák védelmet kaptak a földesuraktól vagy a városoktól, máskor pedig ellenőrzés alá vonták őket, elűzték őket, vagy letelepedésre kényszerítették őket.

13. Ezek a változó körülmények magyarázzák, miért nem redukálható történelmük egy egyszerű vándorlás vagy letelepedés mintájára.

14. Sok roma ma már generációk óta egy helyen él.

15. Más családok Magyarországon belül költöztek, vagy több országgal is kapcsolatban állnak.

16. A „roma” megnevezést ma a közösség számos tagja önmegnevezésként használja.

17. A régebbi „cigány” szó történelmileg elterjedt, de gyakran pejoratívnak érzékelik, ezért nem szabad meggondolatlanul az önmegnevezés helyébe lépnie.

18. Még a romák maguk sem használnak mindenhol ugyanazokat a neveket csoportjaikra és életkörülményeikre.

19. A gyakran említett csoportok közé tartoznak például a romungrók, a vlach-romák és a beások.

20. Ezek a megnevezések történelmi, nyelvi és kulturális különbségeket írnak le, de nem jelentenek merev kategóriákat.

21. A magyar romák egy része a romani nyelvet beszéli, amely egy indoárja nyelv, és számos kölcsönszót tartalmaz a környező nyelvekből.

22. Mások a beás nyelvet, a román nyelv egyik változatát, vagy elsősorban a magyart beszélik.

23. A nyelv és az etnikai hovatartozás tehát nem feltétlenül esik egybe.

24. Aki a mindennapi életben csak magyarul beszél, attól még nem kevésbé roma.

25. Fordítva: egy kisebbségi nyelv ismerete nem megbízható mércéje a személyes identitásnak.

26. Az identitás egy családon belül is eltérően alakulhat ki, és az élet során változhat.

27. A népszámlálások ezért csak korlátozott mértékben tudják ábrázolni az ilyen hovatartozásokat.

28. A 2022-es magyar népszámlálás során a nemzetiségre, az anyanyelvre, valamint a családi és baráti körben használt nyelvre vonatkozó kérdések megválaszolása önkéntes alapon történt.

29. A lakosság mintegy 86 százaléka valamilyen formában válaszolt a nemzeti hovatartozásra vonatkozó kérdésekre.

30. Az említett jellemzők kiértékelése alapján a hivatalos statisztika körülbelül 210 000 embert sorolt a roma közösséghez.

31. Ez a szám az akkori válaszok eredménye, és nem jelenti az összes olyan személy teljes körű számbavételét, akiket mások romának tekintenek.

32. Sokan nem hozzák nyilvánosságra hovatartozásukat, mert félnek a hátrányos megkülönböztetéstől, a megszégyenítéstől vagy a hatóságok iránti bizalmatlanságtól.

33. Másoknak vegyes a családi hátterük, és a helyzettől függően különböző önmeghatározásokat választanak.

34. A tudományos becslések ezért többnyire jelentősen meghaladják a népszámlálás adatait.

35. Pontos mértékük vitatott, mivel a becslések különböző definíciókkal, mintavételekkel és feltételezésekkel dolgoznak.

36. A hivatalos szám és a magasabb becslések tehát nem egyszerűen ellentmondanak egymásnak, hanem részben különböző dolgokat mérnek.

37. A statisztika rögzítheti a bevallott hovatartozást, de nem feltétlenül a rejtett vagy változó identitást.

38. Különösen a kisebbségek esetében a kérdés megfogalmazása is befolyásolja az eredményt.

39. A romákkal kapcsolatos számadatokat ezért mindig a felmérés évével és a használt definícióval együtt kell értelmezni.

40. Egyetlen szám sem keltheti azt a benyomást, hogy a közösséget teljes mértékben felmérték.

41. Térbeli eloszlásuk szempontjából a romák Magyarországon nem egyenletesen oszlanak el.

42. Jelentős részük gazdaságilag gyengébb régiókban él, különösen az ország északkeleti részén.

43. Ide tartoznak azok a területek, amelyeket a nehézipar hanyatlása, az alacsony beruházási szint és a helyi munkahelyek megszűnése sújtott.

44. A Nagyalföld egyes részein és más vidéki térségekben is vannak olyan települések, ahol magas a roma lakosság aránya.

45. Ennek meghatározó tényezője nem a romák állítólagos tulajdonsága, hanem a lakóhely, a munkaerőpiac, az oktatás és az infrastruktúra összefüggése.

46. Ahol kevés a szabályos munkahely, a családoknak kevesebb lehetőségük van arra, hogy helyváltoztatással javítsanak gazdasági helyzetükön.

47. Ahol a buszjáratok, az iskolák, az egészségügyi szolgáltatások és a hatóságok nehezen elérhetők, a mindennapi élet költségei tovább emelkednek.

48. A szegénység ilyenkor nem csupán alacsony jövedelmet jelent, hanem a elérhető lehetőségek hiányát is.

49. Egyes településeken a romák térben elkülönült telepeken vagy a település szélén élnek.

50. Az ilyen telepek nem mindenhol egyformák, de gyakran hiányoznak belőlük a burkolt utak, a biztonságos vízellátás, a csatornahálózat vagy a megfelelően fűthető lakások.

51. A rossz lakókörülmények megnehezítik az iskolába járást, az álláskeresést és az orvosi ellátáshoz való hozzáférést.

52. Ezek a hátrányok egymást erősítik, mert minden egyes akadály növeli a következő megjelenésének valószínűségét.

53. Aki messze lakik a munkahelyétől, annak megbízható tömegközlekedésre van szüksége.

54. Aki ezt a tömegközlekedést nem tudja megfizetni, az könnyebben elveszíti az állását.

55. Aki emiatt kevesebbet keres, az nehezebben tudja karbantartani a lakását, vagy nem tudja finanszírozni a költözést.

56. Így alakul ki egy körforgás, amely személyes döntésnek tűnhet, bár valójában térbeli és intézményi feltételek határozzák meg.

57. Nem minden roma család él szegénységben, és nem minden szegény család roma.

58. A társadalmi hátrányok statisztikai felhalmozódását ezért soha nem szabad az egyes emberekről alkotott ítéletre fordítani.

59. Inkább azt mutatja, hol oszlanak el egyenlőtlenül a társadalmi esélyek.

60. A romák térképe ezért egyben a regionális egyenlőtlenség térképe is.

61. Az oktatás már nagyon korán eldönti, hogy ez a körforgás folytatódik-e, vagy megszakad.

62. A roma gyermekek nagyon eltérő körülmények között járnak óvodába és iskolába.

63. Néhányan elkötelezett pedagógusoktól, családoktól, tanulóházaktól vagy civil társadalmi szervezetektől kapnak támogatást.

64. Mások olyan településeken nőnek fel, ahol az iskolák személyzeti hiánytól, szegénységtől és alacsony elvárásoktól szenvednek.

65. Ha a gyermekeket szisztematikusan elkülönített osztályokban vagy iskolákban tanítják, nem kapnak ugyanolyan tanulási és kapcsolatteremtési lehetőségeket, mint a többi gyermek.

66. Egy ilyen elkülönítés akkor is fennmaradhat, ha nem nyíltan etnikai megalázással indokolják.

67. Döntő jelentőségű a hatása.

68. Korlátozza a kapcsolatokat, az oktatási pályákat és azt az elvárást, hogy később a társadalom minden rétegéhez természetes módon tartozzanak.

69. Az Emberi Jogok Európai Bírósága és más európai intézmények különböző ügyekben rámutattak az iskolai szegregáció problémás következményeire.

70. Ugyanakkor Magyarországon léteznek olyan programok, amelyek célja a korai oktatás, a magántanítás, az ösztöndíjak és a szakképzésbe való átmenet elősegítése.

71. Hatókörük és eredményeik nem mindenhol egyformák.

72. Egy támogatási program képes megváltoztatni egy konkrét iskolát, de önmagában nem tudja felszámolni a regionális szegénységet.

73. Az oktatási siker a lakhatási körülményektől, a jövedelemtől, az egészségtől, a közlekedéstől és a helyi munkaerőpiac minőségétől is függ.

74. Aki figyelmen kívül hagyja ezeket az összefüggéseket, az az iskolától követeli olyan problémák megoldását, amelyek az osztálytermen kívül merülnek fel.

75. Az oktatás mindazonáltal továbbra is döntő fontosságú helyszín, ahol az egyenlőség megvalósulhat.

76. Ott nem csupán az dől el, hogy mit tud egy gyermek, hanem az is, hogy milyen utak állnak előtte nyitva.

77. A különbségek a munka világában is továbbra is fennállnak.

78. Egyes régiókban a romák gyakrabban dolgoznak bizonytalan, alulfizetett vagy informális munkakörökben.

79. Ebben az oktatási különbségek, a regionális munkanélküliség, valamint a nyílt vagy burkolt diszkrimináció együttesen játszanak szerepet.

80. Az európai alapjogi intézmények vizsgálatai igazolják, hogy a romák hátrányos megkülönböztetésben részesülhetnek az álláskeresés során, a lakáspiacon és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén.

81. A diszkrimináció nem csupán nyílt sértést jelent.

82. Megnyilvánulhat a bérbeadók általános elutasításában, az álláspályázatoknál támasztott eltérő követelményekben, vagy a hatóságoknál tapasztalt rosszabb bánásmódban is.

83. Az ilyen döntések kívülállók számára gyakran nehezen észrevehetők, az érintettek számára azonban anyagi következményekkel járnak.

84. Aki ismétlődően elutasítást kap, talán ritkábban pályázik állásra, nem költözik jobb lakásba, vagy már nem vár segítséget egy intézménytől.

85. Az egyes tapasztalatokból olyan magatartás alakulhat ki, amelyet később tévesen hajlandóság hiányaként értelmeznek.

86. Az előítéletek ilyenkor nem a valóságot írják le, hanem hozzájárulnak annak kialakulásához.

87. Az „anticsiganizmus” kifejezés a romákkal és rokon csoportokkal szembeni előítéletek, kirekesztés és ellenségeskedés ezen sajátos formáját jelöli.

88. Magában foglalja mind a személyes attitűdöket, mind azokat a szabályokat és szokásokat, amelyek szisztematikusan hátrányos helyzetbe hozzák a romákat.

89. Ezért leküzdése többet igényel, mint a tolerancia iránti felhívásokat.

90. Ellenőrizhető szabályokat, jogi védelemhez való hozzáférést, jó minőségű közszolgáltatásokat és a romák döntéshozatalban való részvételét igényli.

91. A romák ebben a folyamatban nem csupán az állami intézkedések kedvezményezettjei.

92. Egyesületeket, kisebbségi önkormányzatokat, oktatási kezdeményezéseket, vallási közösségeket és politikai mozgalmakat szerveznek.

93. A roma közösségből származó művészek, tudósok, vállalkozók, tanárok és helyi politikusok számos területen közreműködnek az ország alakításában.

94. Hozzájárulásukat azonban gyakran vagy folklórként idealizálják, vagy társadalmi problémákra redukálják.

95. Mindkettő szűkíti a látókört.

96. A kultúra nem csupán zene, tánc, ruházat vagy ünnepi hagyomány, hanem egy közösség azon képessége is, hogy saját történetét elmesélje és jövőjét maga is alakítsa.

97. A romák sokszínűsége ezért ugyanúgy megnyilvánul a szakmákban, az oktatási pályákban, a vallási kötődésekben és a politikai nézetekben, mint a látható hagyományokban.

98. A méltányos ábrázolásnak figyelembe kell vennie ezt a sokféleséget.

99. Nem szabad sem romantizálnia a közösséget, sem problémás csoportként kezelnie.

100. Az embereket cselekvő szereplőkként kell bemutatnia, akik egyenlőtlen körülmények között hoznak döntéseket.

101. A magyar politika évtizedek óta igyekszik az oktatási, foglalkoztatási és lakhatási programok révén csökkenteni a hátrányos megkülönböztetést.

102. Az Európai Unió is támogatásokat és politikai ajánlásokat köt össze az egyenlőség, a részvétel, valamint a szegregált telepek és iskolák felszámolásának céljaival.

103. Az ilyen programok léte azonban még nem bizonyítja, hogy céljaikat el is érik.

104. Hatásuk attól függ, hogy a pénz tartósan eljut-e a célhoz, hogy az önkormányzatok vállalnak-e felelősséget, és hogy maguk a romák is részt vesznek-e a tervezésben és az ellenőrzésben.

105. A politikai értékelések ezért eltérőek, és az adott intézkedéstől, régiótól és időponttól függenek.

106. Az viszont biztos, hogy a társadalmi hátrányos helyzet nem magyarázható a romák kultúrájával.

107. Ez a történelem, a szegénység, a térszerkezet, az intézmények és a diszkrimináció együttes hatásának eredménye.

108. Ez a magyarázat fenntartja az egyéni felelősséget, de a figyelmet az állítólagos csoportjellemzőkről a megváltoztatható körülményekre irányítja.

109. Ahol az iskolák együttműködnek, a közlekedési útvonalak működnek, a munkáltatók tisztességesen választanak, és a hatóságok érvényesítik a jogokat, ott megnyílnak a lehetőségek.

110. Ahol ezek a feltételek hiányoznak, ott még az egyes családok nagy erőfeszítései is csak részben tudják kiegyenlíteni a hátrányokat.

111. A haladást ezért nem lehet kizárólag annak alapján mérni, hogy hány roma szerez munkát vagy iskolai végzettséget.

112. Ugyanilyen fontos, hogy az oda vezető utak megnyitva álljanak-e megalázás, kirekesztés és különleges akadályok nélkül.

113. Az egyenlőség nem azt jelenti, hogy minden embernek ugyanaz a története vagy ugyanazok a szükségletei vannak.

114. Azt jelenti, hogy a különbségek nem dönthetik el, ki jut hozzá az oktatáshoz, a munkához, a lakhatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a politikai beleszóláshoz.

115. A szöveg elején említett zene, kézművesség vagy ünnep nem csupán azért tartozik az ország örökségéhez, mert a többség magáévá tette.

116. Azért tartozik hozzá, mert azok az emberek, akik létrehozták és megőrizték, a közös történelem természetes részét képezik.

117. A romák helyzete ezért kevésbé árulkodik egy állítólag homogén csoportról, mint inkább arról a társadalomról, amelyben élnek.

118. Ez azt mutatja, mennyire hajlandó egy ország az egyenlő jogokat ott is érvényesíteni, ahol az előítéletek kényelmesek és a különbségek szemmel láthatóak.

119. A tükör nem felelős azért az arcért, amelyet mutat.

120. Csak láthatóvá teszi, hogy az egyenlőséghez való jog hol már érvényesül, és hol törik még össze a valósággal.

1. In vielen ungarischen Dörfern gehört eine Melodie, ein Handwerk oder ein Fest längst so selbstverständlich zum kulturellen Alltag, dass kaum noch gefragt wird, wer seine Geschichte trägt.

2. Gerade darin liegt ein Widerspruch, denn die Roma prägen die Kultur des Landes sichtbar und bleiben als Menschen zugleich oft an den Rand gedrängt.

3. Die Roma bilden die größte anerkannte nationale Minderheit Ungarns.

4. Sie sind keine einheitliche Gruppe mit einer einzigen Lebensweise, sondern eine vielfältige Bevölkerung mit unterschiedlichen Herkünften, Sprachen, Traditionen und sozialen Erfahrungen.

5. Ihre Geschichte im Gebiet des heutigen Ungarn reicht über viele Jahrhunderte zurück.

6. Die ersten Roma-Gruppen gelangten im späten Mittelalter nach Mitteleuropa, wahrscheinlich über den Balkan aus südöstlicher Richtung.

7. Ihre Wanderungen waren nicht das einmalige Ankommen eines Volkes, sondern eine Folge verschiedener Bewegungen, Ansiedlungen und Neuorientierungen.

8. Im Königreich Ungarn fanden Roma Arbeit unter anderem als Handwerker, Händler, Musiker, Metallarbeiter und Dienstleister.

9. Ihre Tätigkeiten ergänzten lokale Wirtschaften, die auf bewegliche Fachleute und saisonale Arbeit angewiesen waren.

10. Daraus entstanden Beziehungen zu Dörfern und Städten, die zugleich Kooperation und Abhängigkeit bedeuteten.

11. Anerkennung blieb deshalb immer unsicher.

12. In manchen Zeiten erhielten Roma Schutz von Grundherren oder Städten, in anderen wurden sie kontrolliert, vertrieben oder zur Sesshaftigkeit gezwungen.

13. Diese wechselnden Bedingungen erklären, warum sich ihre Geschichte nicht auf ein einfaches Muster von Wanderschaft oder Sesshaftigkeit reduzieren lässt.

14. Viele Roma leben heute seit Generationen an einem Ort.

15. Andere Familien sind innerhalb Ungarns umgezogen oder haben Verbindungen zu mehreren Ländern.

16. Die Bezeichnung Roma wird heute von vielen Angehörigen der Gemeinschaft als Selbstbezeichnung verwendet.

17. Das ältere Wort „Zigeuner“ ist historisch verbreitet, wird aber häufig als abwertend empfunden und sollte deshalb nicht unbedacht an die Stelle der Selbstbezeichnung treten.

18. Auch die Roma selbst verwenden nicht überall dieselben Namen für ihre Gruppen und Lebenswelten.

19. Zu den häufig genannten Gruppierungen gehören etwa die Romungro, die Vlach-Roma und die Beás.

20. Diese Bezeichnungen beschreiben historische, sprachliche und kulturelle Unterschiede, aber keine starren Schubladen.

21. Ein Teil der ungarischen Roma spricht Romani, eine indoarische Sprache mit vielen Lehnwörtern aus den Sprachen ihrer jeweiligen Umgebung.

22. Andere sprechen Beás, eine Varietät des Rumänischen, oder vor allem Ungarisch.

23. Sprache und ethnische Zugehörigkeit fallen daher nicht automatisch zusammen.

24. Wer im Alltag nur Ungarisch spricht, ist dadurch nicht weniger Roma.

25. Umgekehrt ist die Kenntnis einer Minderheitensprache kein zuverlässiger Maßstab für die persönliche Identität.

26. Identität kann innerhalb einer Familie unterschiedlich ausgeprägt sein und sich im Lauf des Lebens verändern.

27. Volkszählungen können solche Zugehörigkeiten deshalb nur begrenzt abbilden.

28. Bei der ungarischen Volkszählung von 2022 waren Fragen zur Nationalität, Muttersprache und im Familien- und Freundeskreis verwendeten Sprache freiwillig.

29. Rund 86 Prozent der Bevölkerung beantworteten die Fragen zur nationalen Zugehörigkeit in irgendeiner Form.

30. Nach der Auswertung der genannten Merkmale ordnete die amtliche Statistik etwa 210.000 Menschen der Roma-Gemeinschaft zu.

31. Diese Zahl ist ein Ergebnis der damaligen Antworten und keine vollständige Zählung aller Menschen, die von anderen als Roma wahrgenommen werden.

32. Viele Menschen machen ihre Zugehörigkeit nicht öffentlich, weil sie Benachteiligung, Beschämung oder Misstrauen gegenüber Behörden fürchten.

33. Andere haben eine gemischte Familiengeschichte und entscheiden sich je nach Situation für unterschiedliche Selbstbeschreibungen.

34. Wissenschaftliche Schätzungen liegen deshalb meist deutlich über der Zahl der Volkszählung.

35. Ihre genaue Höhe ist umstritten, weil Schätzungen mit verschiedenen Definitionen, Stichproben und Annahmen arbeiten.

36. Die amtliche Zahl und die höheren Schätzungen widersprechen sich daher nicht einfach, sondern messen teilweise Verschiedenes.

37. Eine Statistik kann die erklärte Zugehörigkeit erfassen, aber nicht ohne Weiteres eine verborgene oder wechselnde Identität.

38. Gerade bei Minderheiten ist die Art der Frage ein Teil des Ergebnisses.

39. Zahlen über Roma müssen daher immer mit dem Erhebungsjahr und der verwendeten Definition gelesen werden.

40. Eine einzelne Zahl darf nicht den Eindruck erwecken, die Gemeinschaft sei vollständig vermessen.

41. Räumlich sind Roma in Ungarn nicht gleichmäßig verteilt.

42. Größere Anteile leben in wirtschaftlich schwächeren Regionen, besonders im Nordosten des Landes.

43. Dazu gehören Gebiete, die durch den Niedergang der Schwerindustrie, geringe Investitionen und den Verlust lokaler Arbeitsplätze belastet wurden.

44. Auch in Teilen der Großen Tiefebene und anderer ländlicher Räume gibt es Gemeinden mit einem hohen Roma-Anteil.

45. Entscheidend ist dabei nicht eine angebliche Eigenschaft der Roma, sondern die Verbindung von Wohnort, Arbeitsmarkt, Bildung und Infrastruktur.

46. Wo wenige reguläre Arbeitsplätze vorhanden sind, haben Familien weniger Möglichkeiten, ihre wirtschaftliche Lage durch einen Ortswechsel zu verbessern.

47. Wo Busverbindungen, Schulen, Gesundheitsdienste und Behörden schwer erreichbar sind, wird der Alltag zusätzlich kostspielig.

48. Armut ist dann nicht nur ein geringes Einkommen, sondern auch ein Mangel an erreichbaren Möglichkeiten.

49. In manchen Gemeinden leben Roma in räumlich getrennten Siedlungen oder am Ortsrand.

50. Solche Siedlungen sind nicht überall gleich, doch häufig fehlen dort befestigte Wege, sichere Wasserversorgung, Kanalisation oder ausreichend beheizbare Wohnungen.

51. Eine schlechte Wohnlage erschwert den Schulbesuch, die Arbeitssuche und den Zugang zu medizinischer Versorgung.

52. Diese Nachteile verstärken sich gegenseitig, weil jede einzelne Hürde die nächste wahrscheinlicher macht.

53. Wer weit vom Arbeitsplatz entfernt wohnt, braucht verlässlichen Verkehr.

54. Wer diesen Verkehr nicht bezahlen kann, verliert leichter die Arbeit.

55. Wer dadurch weniger verdient, kann die Wohnung schlechter instand halten oder einen Umzug nicht finanzieren.

56. So entsteht ein Kreislauf, der wie eine persönliche Entscheidung aussehen kann, obwohl er durch räumliche und institutionelle Bedingungen geprägt ist.

57. Nicht jede Roma-Familie lebt in Armut, und nicht jede arme Familie ist Roma.

58. Die statistische Häufung sozialer Nachteile darf deshalb niemals in ein Urteil über einzelne Menschen verwandelt werden.

59. Sie zeigt vielmehr, wo gesellschaftliche Chancen ungleich verteilt sind.

60. Die Landkarte der Roma ist deshalb zugleich eine Landkarte regionaler Ungleichheit.

61. Bildung entscheidet besonders früh darüber, ob sich dieser Kreislauf fortsetzt oder durchbrochen wird.

62. Roma-Kinder besuchen Kindergärten und Schulen unter sehr unterschiedlichen Bedingungen.

63. Manche erhalten Unterstützung durch engagierte Lehrkräfte, Familien, Lernhäuser oder zivilgesellschaftliche Organisationen.

64. Andere wachsen in Orten auf, deren Schulen unter Personalmangel, Armut und niedrigen Erwartungen leiden.

65. Werden Kinder systematisch in getrennten Klassen oder Schulen unterrichtet, erhalten sie nicht dieselben Lern- und Begegnungsmöglichkeiten wie andere Kinder.

66. Eine solche Trennung kann auch dann fortbestehen, wenn sie nicht offen mit ethnischer Abwertung begründet wird.

67. Entscheidend ist ihre Wirkung.

68. Sie begrenzt Kontakte, Bildungswege und die Erwartung, später in allen Teilen der Gesellschaft selbstverständlich dazuzugehören.

69. Der Europäische Gerichtshof für Menschenrechte und andere europäische Institutionen haben in verschiedenen Fällen auf die problematischen Folgen der schulischen Segregation hingewiesen.

70. Zugleich gibt es in Ungarn Programme, die frühe Bildung, Nachhilfe, Stipendien und den Übergang in Ausbildung fördern sollen.

71. Ihre Reichweite und ihre Ergebnisse sind nicht überall gleich.

72. Ein Förderprogramm kann eine konkrete Schule verändern, aber regionale Armut nicht allein beseitigen.

73. Bildungserfolg hängt auch von Wohnraum, Einkommen, Gesundheit, Verkehr und der Qualität des örtlichen Arbeitsmarktes ab.

74. Wer diese Zusammenhänge ausblendet, verlangt von der Schule, Probleme zu lösen, die außerhalb des Klassenzimmers entstehen.

75. Bildung bleibt dennoch ein entscheidender Ort, an dem Gleichheit praktisch werden kann.

76. Dort entscheidet sich nicht nur, was ein Kind weiß, sondern auch, welche Wege ihm offenstehen.

77. Die Unterschiede setzen sich im Arbeitsleben fort.

78. Roma sind in manchen Regionen häufiger in unsicheren, schlecht bezahlten oder informellen Beschäftigungen vertreten.

79. Dabei wirken Bildungsunterschiede, regionale Arbeitslosigkeit und offene oder verdeckte Diskriminierung zusammen.

80. Untersuchungen europäischer Grundrechtsinstitutionen dokumentieren, dass Roma bei der Arbeitssuche, im Wohnungsmarkt und im Zugang zu Dienstleistungen Benachteiligungen erfahren können.

81. Diskriminierung bedeutet dabei nicht nur eine offene Beschimpfung.

82. Sie kann auch in einer pauschalen Ablehnung durch Vermieter, in unterschiedlichen Anforderungen bei Bewerbungen oder in einer schlechteren Behandlung in einer Behörde bestehen.

83. Solche Entscheidungen sind für Außenstehende oft schwer sichtbar, haben für Betroffene aber materielle Folgen.

84. Wer wiederholt abgewiesen wird, bewirbt sich vielleicht seltener, zieht nicht in eine bessere Wohnung oder erwartet von einer Institution keine Hilfe mehr.

85. Aus einzelnen Erfahrungen kann so ein Verhalten entstehen, das später fälschlich als mangelnde Bereitschaft gedeutet wird.

86. Vorurteile beschreiben dann nicht die Wirklichkeit, sondern tragen dazu bei, sie hervorzubringen.

87. Der Begriff Antiziganismus bezeichnet diese besondere Form von Vorurteilen, Ausgrenzung und Feindseligkeit gegenüber Roma und verwandten Gruppen.

88. Er umfasst persönliche Einstellungen ebenso wie Regeln und Gewohnheiten, die Roma systematisch schlechterstellen.

89. Seine Bekämpfung verlangt deshalb mehr als Appelle zu Toleranz.

90. Sie erfordert überprüfbare Regeln, Zugang zu Rechtsschutz, gute öffentliche Dienste und die Beteiligung von Roma an Entscheidungen.

91. Roma sind dabei nicht bloß Empfänger staatlicher Maßnahmen.

92. Sie organisieren Vereine, Minderheitenselbstverwaltungen, Bildungsinitiativen, religiöse Gemeinschaften und politische Bewegungen.

93. Künstler, Wissenschaftler, Unternehmer, Lehrer und Kommunalpolitiker aus der Roma-Gemeinschaft gestalten das Land in vielen Bereichen mit.

94. Ihre Beiträge werden dennoch häufig entweder folkloristisch verklärt oder auf soziale Probleme reduziert.

95. Beides verengt den Blick.

96. Kultur ist nicht nur Musik, Tanz, Kleidung oder Festtradition, sondern auch die Fähigkeit einer Gemeinschaft, ihre Geschichte selbst zu erzählen und ihre Zukunft mitzugestalten.

97. Die Vielfalt der Roma zeigt sich daher ebenso in Berufen, Bildungswegen, religiösen Bindungen und politischen Ansichten wie in den sichtbaren Traditionen.

98. Eine faire Darstellung muss diese Verschiedenheit zulassen.

99. Sie darf weder die Gemeinschaft romantisieren noch sie als Problemgruppe behandeln.

100. Sie muss Menschen als Handelnde zeigen, die unter ungleichen Bedingungen Entscheidungen treffen.

101. Die ungarische Politik versucht seit Jahrzehnten, Benachteiligungen durch Bildungs-, Beschäftigungs- und Wohnungsprogramme zu verringern.

102. Auch die Europäische Union verbindet Fördermittel und politische Empfehlungen mit Zielen für Gleichheit, Teilhabe und den Abbau segregierter Siedlungen und Schulen.

103. Dass solche Programme existieren, beweist jedoch noch nicht, dass ihre Ziele erreicht werden.

104. Ihre Wirkung hängt davon ab, ob Geld dauerhaft ankommt, ob Gemeinden Verantwortung übernehmen und ob Roma selbst an Planung und Kontrolle beteiligt sind.

105. Politische Bewertungen fallen deshalb unterschiedlich aus und sind von der jeweiligen Maßnahme, Region und Zeit abhängig.

106. Sicher ist dagegen, dass soziale Benachteiligung nicht durch die Kultur der Roma erklärt werden kann.

107. Sie entsteht aus dem Zusammenwirken von Geschichte, Armut, Raumstruktur, Institutionen und Diskriminierung.

108. Diese Erklärung lässt individuelle Verantwortung bestehen, verschiebt aber den Blick von angeblichen Gruppenmerkmalen auf veränderbare Bedingungen.

109. Wo Schulen zusammenarbeiten, Verkehrswege funktionieren, Arbeitgeber fair auswählen und Behörden Rechte durchsetzen, öffnen sich Chancen.

110. Wo diese Voraussetzungen fehlen, kann selbst große Anstrengung einzelner Familien die Nachteile nur teilweise ausgleichen.

111. Der Fortschritt lässt sich daher nicht allein daran messen, wie viele Roma eine Stelle oder einen Schulabschluss erreichen.

112. Ebenso wichtig ist, ob die Wege dorthin ohne Erniedrigung, Ausschluss und Sonderbarrieren offenstehen.

113. Gleichheit bedeutet nicht, dass alle Menschen dieselbe Geschichte oder dieselben Bedürfnisse haben.

114. Sie bedeutet, dass Unterschiede nicht darüber entscheiden dürfen, wer Zugang zu Bildung, Arbeit, Wohnraum, Gesundheit und politischer Stimme erhält.

115. Die Musik, das Handwerk oder das Fest am Anfang dieses Textes gehört dann nicht nur deshalb zum Erbe des Landes, weil die Mehrheit es übernommen hat.

116. Es gehört dazu, weil die Menschen, die es geschaffen und bewahrt haben, selbstverständlicher Teil der gemeinsamen Geschichte sind.

117. Die Lage der Roma sagt deshalb weniger über eine angeblich homogene Gruppe aus als über die Gesellschaft, in der sie leben.

118. Sie zeigt, wie weit ein Land bereit ist, gleiche Rechte auch dort durchzusetzen, wo Vorurteile bequem und Unterschiede sichtbar sind.

119. Ein Spiegel ist nicht verantwortlich für das Gesicht, das er zeigt.

120. Er macht nur sichtbar, an welchen Stellen der Anspruch auf Gleichheit bereits trägt und an welchen er noch an der Wirklichkeit zerbricht.