1.5 – Literatur kurz

1. A Halotti beszéd és könyörgés a legrégibb összefüggő magyar nyelvű szöveg, amely egyben irodalmi értékű alkotás is.

2. E szöveg a magyar próza születésének pillanatát jelöli, mintegy másfél évszázaddal a tihanyi alapítólevél után.

3. Míg a szórványemlékek csak elszórt szavakat őriztek, itt először szólal meg egy egész, kerek magyar szöveg.

4. A Halotti beszéd egy temetési szertartáshoz készült prédikáció, amelyet a pap a sír fölött mondott el.

5. A szöveg a halál és az elmúlás gondolatát állítja a középpontba, keresztény szellemben.

6. A mű két részből áll: az első a magyar nyelvű beszéd, a második a rövidebb könyörgés.

7. A beszéd a gyülekezethez szól, a könyörgés pedig imádság a halott lelkéért.

8. A szöveg egy latin nyelvű mintaprédikáció szabad, önálló magyar átdolgozása.

9. A magyar szerző azonban nem egyszerűen fordított, hanem sajátos, eleven nyelven fogalmazott.

10. Ezért a Halotti beszéd nem puszta fordítás, hanem önálló irodalmi teljesítmény.

11. A szöveg a tizenkettedik század végén, valószínűleg 1192 és 1195 között keletkezett.

12. A Halotti beszédet a Pray-kódex nevű latin szertartáskönyv őrizte meg számunkra.

13. A kódex nevét Pray György jezsuita tudósról kapta, aki a tizennyolcadik században felfedezte.

14. A Pray-kódex a magyar művelődéstörténet egyik legbecsesebb középkori emléke.

15. A magyar nyelvű beszéd a kódex latin szövegei közé ékelődve maradt fenn.

16. A szöveg elhelyezése arra utal, hogy a magyar beszédet a gyakorlatban valóban használták a temetéseken.

17. A Halotti beszéd híres kezdőszavai így hangzanak: „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk.”

18. E mondat mai magyar nyelven annyit jelent: látjátok, testvéreim, szemetekkel, mik vagyunk.

19. A szöveg a hallgatóság elé állítja a halott testét, hogy a mulandóságra emlékeztessen.

20. A pap a nyitott sír fölött arra figyelmeztet, hogy minden ember porból lett és porrá lesz.

21. A beszéd felidézi a bibliai bűnbeesés történetét, Ádám és Éva vétkét.

22. E vétek következménye a halál, amely azóta minden emberre kiterjed.

23. A szöveg így a halál eredetét a keresztény tanítás szerint magyarázza.

24. A beszéd azonban nem áll meg a halálnál, hanem a feltámadás és az üdvösség reményét is hirdeti.

25. A pap arra buzdítja a gyülekezetet, hogy imádkozzék a halott lelkének üdvéért.

26. A könyörgés ezt az imádságot fogalmazza meg, Istenhez és a szentekhez fordulva.

27. A szöveg tehát a halál komor tényétől a remény és a vigasz felé vezeti a hallgatót.

28. E szerkezet a keresztény temetési beszéd hagyományos, kipróbált menete.

29. A Halotti beszéd nyelve egyszerre ünnepélyes és közvetlen, méltóságteljes és megrendítő.

30. A szöveg a hallgatót nem kívülállóként, hanem sorstársként szólítja meg.

31. A „feleim”, azaz testvéreim megszólítás közösséget teremt élők és holtak között.

32. E közvetlenség a szöveg egyik legnagyobb művészi ereje.

33. A beszéd nem elvontan tanít, hanem a konkrét halott láttán szólal meg.

34. Ez a helyzet ad a szövegnek megrendítő emberi hitelt.

35. A Halotti beszéd stílusa gazdag retorikai eszközökben, ismétlésekben és párhuzamokban.

36. E stíluseszközök a szöveget zeneivé és emlékezetessé teszik.

37. A retorikai megformáltság a latin prédikációs hagyomány magas iskolájáról tanúskodik.

38. A magyar szerző e hagyományt biztos kézzel ültette át anyanyelvére.

39. A szöveg bizonyítja, hogy a magyar nyelv már a tizenkettedik században alkalmas volt magas irodalmi kifejezésre.

40. Ez a felismerés a Halotti beszéd egyik legfontosabb tanulsága.

41. A szöveg nyelvi állapota a nyelvtörténet számára felbecsülhetetlen értékű.

42. A Halotti beszéd megmutatja, milyen volt a magyar nyelv az összefüggő szöveg szintjén nyolc évszázaddal ezelőtt.

43. A szöveg számos olyan szót őriz, amely azóta megváltozott vagy eltűnt a nyelvből.

44. A „vogymuk” alak például a mai „vagyunk” régi formája.

45. Az ilyen alakok a nyelv fejlődésének élő tanúi.

46. A Halotti beszéd híres szava, az „isa”, azt jelenti: bizony, valóban.

47. E szó ma már nem él a magyar nyelvben, csak e régi szövegből ismerjük.

48. A szöveg másik nevezetes kifejezése a „por és hamu vagyunk” gondolata.

49. E kép a mulandóság egyetemes jelképe, amely a Bibliából ered.

50. A Halotti beszéd e képet a magyar nyelv erejével fogalmazza újra.

51. A szöveg a halál gondolatát nem elrettentésül, hanem lelki felkészítésül idézi fel.

52. A pap célja, hogy a hallgatót a saját mulandóságával szembesítse, és Istenhez fordítsa.

53. E szándék a középkori keresztény lelkiség jellemző vonása.

54. A halál emlékezete, a memento mori, a kor egész gondolkodását áthatotta.

55. A Halotti beszéd e szemlélet egyik legkorábbi magyar nyelvű megfogalmazása.

56. A szöveg mégsem komor vagy vigasztalan, hiszen a feltámadás reményét is hirdeti.

57. A halál és a remény kettőssége adja a beszéd mély emberi egyensúlyát.

58. E egyensúly a keresztény hit vigasztaló erejét fejezi ki.

59. A Halotti beszéd így nemcsak a halálról, hanem az örök életről is szól.

60. E kettős üzenet teszi a szöveget időtlenül érvényessé és emberivé.

61. A könyörgés, a szöveg második része, rövidebb és imádságos jellegű.

62. Ebben a pap a gyülekezet nevében fordul Istenhez a halott lelkéért.

63. A könyörgés Szűz Máriát és Szent Mihály arkangyalt is segítségül hívja.

64. E szentek a középkori hagyományban a lélek túlvilági útjának pártfogói.

65. A könyörgés így a beszéd tanítását imádságos cselekvéssé alakítja.

66. A két rész együtt teljes, kerek liturgikus egységet alkot.

67. A Halotti beszéd és könyörgés így a középkori magyar egyházi élet eleven emléke.

68. A szöveg felfedezése a tizennyolcadik században nagy tudományos jelentőségű volt.

69. Pray György ismerte fel, hogy a kódex magyar nyelvű szövege rendkívül régi.

70. A felfedezés a magyar nyelvtörténeti kutatás egyik alapkövévé vált.

71. A Halotti beszéd azóta a magyar nyelvemlékek koronázatlan királya.

72. A szöveget azóta számtalan nyelvész és irodalmár tanulmányozta és értelmezte.

73. Minden nemzedék újra felfedezi benne a magyar nyelv és irodalom kezdetének csodáját.

74. A Halotti beszéd a magyar iskolai oktatás nélkülözhetetlen része lett.

75. A diákok e szövegen keresztül találkoznak először a régi magyar nyelvvel.

76. A híres kezdőszavakat sok magyar fejből ismeri és idézi.

77. Így a Halotti beszéd a nemzeti emlékezet szerves részévé vált.

78. A szöveg megbecsülése a magyar nyelv és kultúra iránti tiszteletet fejezi ki.

79. A Halotti beszéd a magyar próza kezdetének jelképe és büszkesége.

80. Benne a magyar nyelv először szólal meg összefüggő, művészi formában.

81. A szöveg jelentősége messze túlmutat vallási és liturgikus szerepén.

82. A Halotti beszéd a magyar irodalmi nyelv első nagy tanúsága.

83. Bizonyítja, hogy a magyar nyelv képes volt a legmélyebb emberi kérdések kifejezésére.

84. A halál, a bűn, a remény és az üdvösség témái mind megjelennek a szövegben.

85. E témák a magyar irodalom örök, visszatérő kérdései közé tartoznak.

86. A Halotti beszéd így e nagy irodalmi hagyomány kiindulópontja.

87. A szöveg nyelvi szépsége a legmodernebb olvasót is képes megérinteni.

88. A régi szavak mögött ott dobog a közös emberi sors megrendítő felismerése.

89. E felismerés köti össze a nyolcszáz évvel ezelőtti és a mai embert.

90. A Halotti beszéd így az idő fölött álló, örök érvényű alkotás.

91. A szöveg szerzőjét nem ismerjük, ahogy a középkori művek nagy részének alkotóját sem.

92. A névtelenség a kor jellemző vonása, amelyben a mű fontosabb volt az alkotónál.

93. A szerző mégis kivételes nyelvi tehetségről és mély műveltségről tett tanúbizonyságot.

94. A Halotti beszéd megformáltsága biztos irodalmi érzékről és gyakorlatról árulkodik.

95. E teljesítmény azt jelzi, hogy a szöveg mögött már fejlett magyar szónoki hagyomány állt.

96. A Halotti beszéd tehát nem magányos csoda, hanem egy virágzó gyakorlat fennmaradt darabja.

97. Számos hasonló magyar prédikáció elhangozhatott, de csak ez az egy maradt fenn írásban.

98. E körülmény még értékesebbé teszi a szöveget a magyar irodalom számára.

99. A Halotti beszéd egy egész, elveszett szóbeli világ egyetlen írott hírnöke.

100. Ez a magány adja a szöveg különös, megrendítő súlyát.

101. A szöveg a magyar és a latin műveltség találkozásának is emléke.

102. A magyar beszéd egy latin minta nyomán, mégis önállóan született.

103. E kettősség a középkori magyar irodalom egész jellegét meghatározza.

104. A magyar szerzők a nemzetközi keresztény hagyományt ültették át anyanyelvükre.

105. E munkában a magyar nyelv fokozatosan gazdagodott és erősödött.

106. A Halotti beszéd e folyamat egyik legkorábbi és legszebb gyümölcse.

107. A szöveg bizonyítja, hogy a magyar nyelv méltó társa lett a latin műveltségnek.

108. E méltóság a magyar irodalmi öntudat egyik korai forrása.

109. A Halotti beszéd így a nemzeti önbecsülés szempontjából is fontos emlék.

110. Benne a magyar nyelv büszkén és méltósággal szólal meg a halál nagy kérdéséről.

111. A szöveg ritmusa és hangzása a mai olvasónak is zenei élményt nyújt.

112. A régi magyar nyelv puha, telt hangzása különös szépséggel bír.

113. E hangzás felidézése a szöveg felolvasásának egyik legnagyobb öröme.

114. A Halotti beszéd hangosan felolvasva nyeri el teljes erejét.

115. Ez a szöveg ugyanis élőszóra, a sír fölötti elmondásra készült.

116. A hang és a ritmus így a szöveg szerves, elválaszthatatlan része.

117. A Halotti beszéd a szóbeli és az írott hagyomány közös alkotása.

118. Írásban maradt ránk, de teljes életét élőszóban élte.

119. E kettősség a magyar irodalom kezdeteinek jellemző vonása.

120. A Halotti beszéd így híd a beszélt és az írott magyar szó között.

121. A szöveg jelentőségét a magyar kultúra minden korban elismerte és ünnepelte.

122. A Halotti beszéd a nemzeti nyelvemlékek megbecsülésének jelképévé vált.

123. A magyar irodalomtörténet mindig e szöveggel kezdi az összefüggő próza történetét.

124. E kezdő szerep a Halotti beszédet a magyar irodalom örök nyitányává teszi.

125. A szöveg megismerése minden magyar olvasó számára a gyökerekhez való visszatérés.

126. A Halotti beszéd a magyar szó ősi, tiszta forrásához vezet vissza.

127. E forrás tisztasága ma is felüdíti és megérinti a lelket.

128. A szöveg így nemcsak tudományos, hanem mély érzelmi értékkel is bír.

129. A Halotti beszéd a magyar kultúra egyik legszentebb és legféltettebb kincse.

130. Benne a nemzet a maga nyelvének és irodalmának születését tiszteli.

131. A szöveg üzenete a mulandóságról és a reményről minden emberhez szól.

132. E egyetemesség emeli a Halotti beszédet a nemzeti kereteken túli, örök alkotássá.

133. A halál előtti megrendülés és a hit vigasza minden kor emberének közös tapasztalata.

134. A Halotti beszéd e közös tapasztalatot fogalmazza meg felejthetetlen erővel.

135. A szöveg így a magyar irodalom egyik legmélyebb és legmaradandóbb alkotása.

136. A Halotti beszéd a magyar próza kezdetét jelöli, ahogy a Mária-siralom a költészetét.

137. E két emlék együtt alkotja a magyar nyelvű irodalom kettős, ragyogó kezdetét.

138. A próza és a vers egyszerre lép a magyar irodalom színpadára a középkor végén.

139. E kettős kezdet a magyar szellem gazdagságáról és érettségéről tanúskodik.

140. A Halotti beszéd e nagy pillanat prózai fele, mély és megrendítő emlék.

141. A szöveg minden szava a magyar nyelv élő, teremtő erejéről beszél.

142. E teremtő erő azóta is szüntelenül működik a magyar irodalomban.

143. A Halotti beszéd e nagy erő első, tiszta megnyilatkozása.

144. Belőle indul ki az a folyamatos hagyomány, amely a mai magyar prózáig vezet.

145. E folytonosság a magyar irodalom egyik legnagyobb csodája és büszkesége.

146. A Halotti beszéd megőrzése és tisztelete e folytonosság iránti hűség jele.

147. A szöveg minden újraolvasása megerősíti a magyar nyelv és irodalom élő egységét.

148. A Halotti beszéd így nemcsak emlék, hanem eleven, ható erő a magyar kultúrában.

149. E szöveg fényében lép elénk a magyar nyelvű költészet első nagy emléke.

150. A Halotti beszéd után az Ómagyar Mária-siralom felé fordulunk, a magyar líra bölcsőjéhez.

1. Die Grabrede und Fürbitte ist der älteste zusammenhängende ungarischsprachige Text, der zugleich ein Werk von literarischem Wert ist.

2. Dieser Text markiert den Augenblick der Geburt der ungarischen Prosa, etwa anderthalb Jahrhunderte nach der Gründungsurkunde von Tihany.

3. Während die Streudenkmäler nur verstreute Wörter bewahrten, spricht hier zum ersten Mal ein ganzer, in sich geschlossener ungarischer Text.

4. Die Grabrede ist eine für eine Begräbnisfeier verfasste Predigt, die der Priester über dem Grab hielt.

5. Der Text stellt den Gedanken des Todes und der Vergänglichkeit in den Mittelpunkt, in christlichem Geist.

6. Das Werk besteht aus zwei Teilen: der erste ist die ungarischsprachige Rede, der zweite die kürzere Fürbitte.

7. Die Rede richtet sich an die Gemeinde, die Fürbitte aber ist ein Gebet für die Seele des Verstorbenen.

8. Der Text ist eine freie, eigenständige ungarische Bearbeitung einer lateinischen Musterpredigt.

9. Der ungarische Verfasser übersetzte jedoch nicht einfach, sondern formulierte in einer eigenen, lebendigen Sprache.

10. Deshalb ist die Grabrede keine bloße Übersetzung, sondern eine eigenständige literarische Leistung.

11. Der Text entstand am Ende des zwölften Jahrhunderts, wahrscheinlich zwischen 1192 und 1195.

12. Die Grabrede bewahrte uns das lateinische Ritualbuch namens Pray-Kodex.

13. Der Kodex erhielt seinen Namen nach dem Jesuitengelehrten György Pray, der ihn im achtzehnten Jahrhundert entdeckte.

14. Der Pray-Kodex ist eines der kostbarsten mittelalterlichen Denkmäler der ungarischen Kulturgeschichte.

15. Die ungarischsprachige Rede blieb zwischen die lateinischen Texte des Kodex eingefügt erhalten.

16. Die Platzierung des Textes deutet darauf hin, dass man die ungarische Rede in der Praxis tatsächlich bei den Begräbnissen verwendete.

17. Die berühmten Anfangsworte der Grabrede lauten: „Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc“ (Seht, meine Brüder, mit euren Augen, was wir sind).

18. Dieser Satz bedeutet im heutigen Ungarisch: Seht, meine Brüder, mit euren Augen, was wir sind.

19. Der Text stellt der Zuhörerschaft den Leib des Verstorbenen vor Augen, um an die Vergänglichkeit zu erinnern.

20. Der Priester mahnt über dem offenen Grab, dass jeder Mensch aus Staub wurde und zu Staub wird.

21. Die Rede ruft die biblische Geschichte des Sündenfalls, die Sünde Adams und Evas, wach.

22. Die Folge dieser Sünde ist der Tod, der sich seither auf jeden Menschen erstreckt.

23. Der Text erklärt so den Ursprung des Todes nach der christlichen Lehre.

24. Die Rede bleibt jedoch nicht beim Tod stehen, sondern verkündet auch die Hoffnung auf die Auferstehung und die Erlösung.

25. Der Priester ermuntert die Gemeinde, für das Heil der Seele des Verstorbenen zu beten.

26. Die Fürbitte formuliert dieses Gebet, indem sie sich an Gott und die Heiligen wendet.

27. Der Text führt den Zuhörer also von der düsteren Tatsache des Todes zur Hoffnung und zum Trost.

28. Dieser Aufbau ist der herkömmliche, bewährte Ablauf der christlichen Grabrede.

29. Die Sprache der Grabrede ist zugleich feierlich und unmittelbar, würdevoll und erschütternd.

30. Der Text spricht den Zuhörer nicht als Außenstehenden, sondern als Schicksalsgefährten an.

31. Die Anrede „feleim“, also meine Brüder, schafft eine Gemeinschaft zwischen den Lebenden und den Toten.

32. Diese Unmittelbarkeit ist eine der größten künstlerischen Kräfte des Textes.

33. Die Rede belehrt nicht abstrakt, sondern spricht angesichts des konkreten Verstorbenen.

34. Diese Situation verleiht dem Text eine erschütternde menschliche Glaubwürdigkeit.

35. Der Stil der Grabrede ist reich an rhetorischen Mitteln, an Wiederholungen und Parallelismen.

36. Diese Stilmittel machen den Text musikalisch und einprägsam.

37. Die rhetorische Gestaltung zeugt von der hohen Schule der lateinischen Predigtüberlieferung.

38. Der ungarische Verfasser übertrug diese Überlieferung mit sicherer Hand in seine Muttersprache.

39. Der Text beweist, dass die ungarische Sprache schon im zwölften Jahrhundert zu hohem literarischem Ausdruck fähig war.

40. Diese Erkenntnis ist eine der wichtigsten Lehren der Grabrede.

41. Der sprachliche Zustand des Textes ist für die Sprachgeschichte von unschätzbarem Wert.

42. Die Grabrede zeigt, wie die ungarische Sprache auf der Ebene des zusammenhängenden Textes vor acht Jahrhunderten beschaffen war.

43. Der Text bewahrt zahlreiche Wörter, die sich seither veränderten oder aus der Sprache verschwanden.

44. Die Form „vogymuk“ etwa ist die alte Gestalt des heutigen „vagyunk“ (wir sind).

45. Solche Formen sind lebendige Zeugen der Entwicklung der Sprache.

46. Das berühmte Wort der Grabrede, „isa“, bedeutet: wahrlich, in der Tat.

47. Dieses Wort lebt heute nicht mehr in der ungarischen Sprache und ist uns nur aus diesem alten Text bekannt.

48. Ein weiterer bemerkenswerter Ausdruck des Textes ist der Gedanke „Staub und Asche sind wir“.

49. Dieses Bild ist ein universales Sinnbild der Vergänglichkeit, das aus der Bibel stammt.

50. Die Grabrede formuliert dieses Bild mit der Kraft der ungarischen Sprache neu.

51. Der Text ruft den Gedanken des Todes nicht zur Abschreckung, sondern zur seelischen Vorbereitung wach.

52. Das Ziel des Priesters ist es, den Zuhörer mit seiner eigenen Vergänglichkeit zu konfrontieren und ihn Gott zuzuwenden.

53. Diese Absicht ist ein bezeichnender Zug der mittelalterlichen christlichen Frömmigkeit.

54. Die Erinnerung an den Tod, das Memento mori, durchdrang das gesamte Denken der Epoche.

55. Die Grabrede ist eine der frühesten ungarischsprachigen Formulierungen dieser Anschauung.

56. Der Text ist dennoch nicht düster oder trostlos, denn er verkündet auch die Hoffnung auf die Auferstehung.

57. Die Doppelheit von Tod und Hoffnung verleiht der Rede ihr tiefes menschliches Gleichgewicht.

58. Dieses Gleichgewicht drückt die tröstende Kraft des christlichen Glaubens aus.

59. Die Grabrede spricht so nicht nur vom Tod, sondern auch vom ewigen Leben.

60. Diese doppelte Botschaft macht den Text zeitlos gültig und menschlich.

61. Die Fürbitte, der zweite Teil des Textes, ist kürzer und von gebetartigem Charakter.

62. In ihr wendet sich der Priester im Namen der Gemeinde für die Seele des Verstorbenen an Gott.

63. Die Fürbitte ruft auch die Jungfrau Maria und den Erzengel Michael zu Hilfe.

64. Diese Heiligen sind in der mittelalterlichen Überlieferung die Schutzpatrone des jenseitigen Weges der Seele.

65. Die Fürbitte verwandelt so die Belehrung der Rede in ein betendes Handeln.

66. Die beiden Teile bilden zusammen eine vollständige, in sich geschlossene liturgische Einheit.

67. Die Grabrede und Fürbitte ist so ein lebendiges Denkmal des mittelalterlichen ungarischen kirchlichen Lebens.

68. Die Entdeckung des Textes im achtzehnten Jahrhundert war von großer wissenschaftlicher Bedeutung.

69. György Pray erkannte, dass der ungarischsprachige Text des Kodex außerordentlich alt ist.

70. Die Entdeckung wurde zu einem der Grundsteine der ungarischen sprachgeschichtlichen Forschung.

71. Die Grabrede ist seither der ungekrönte König der ungarischen Sprachdenkmäler.

72. Den Text studierten und deuteten seither zahllose Sprachforscher und Literaten.

73. Jede Generation entdeckt in ihm aufs Neue das Wunder des Anfangs der ungarischen Sprache und Literatur.

74. Die Grabrede wurde zu einem unentbehrlichen Teil des ungarischen Schulunterrichts.

75. Die Schüler begegnen durch diesen Text zum ersten Mal der alten ungarischen Sprache.

76. Die berühmten Anfangsworte kennen und zitieren viele Ungarn auswendig.

77. So wurde die Grabrede zu einem organischen Teil des nationalen Gedächtnisses.

78. Die Wertschätzung des Textes drückt die Achtung vor der ungarischen Sprache und Kultur aus.

79. Die Grabrede ist das Sinnbild und der Stolz des Anfangs der ungarischen Prosa.

80. In ihr spricht die ungarische Sprache zum ersten Mal in zusammenhängender, künstlerischer Form.

81. Die Bedeutung des Textes reicht weit über seine religiöse und liturgische Rolle hinaus.

82. Die Grabrede ist das erste große Zeugnis der ungarischen Literatursprache.

83. Sie beweist, dass die ungarische Sprache fähig war, die tiefsten menschlichen Fragen auszudrücken.

84. Die Themen des Todes, der Sünde, der Hoffnung und der Erlösung erscheinen alle in dem Text.

85. Diese Themen gehören zu den ewigen, wiederkehrenden Fragen der ungarischen Literatur.

86. Die Grabrede ist so der Ausgangspunkt dieser großen literarischen Überlieferung.

87. Die sprachliche Schönheit des Textes vermag auch den modernsten Leser zu berühren.

88. Hinter den alten Wörtern pulsiert die erschütternde Erkenntnis des gemeinsamen menschlichen Schicksals.

89. Diese Erkenntnis verbindet den Menschen von vor achthundert Jahren und den heutigen.

90. Die Grabrede ist so ein über der Zeit stehendes, ewig gültiges Werk.

91. Den Verfasser des Textes kennen wir nicht, ebenso wenig wie den Schöpfer des größten Teils der mittelalterlichen Werke.

92. Die Namenlosigkeit ist ein bezeichnender Zug der Epoche, in der das Werk wichtiger war als der Schöpfer.

93. Der Verfasser legte dennoch Zeugnis von einer außergewöhnlichen sprachlichen Begabung und tiefen Bildung ab.

94. Die Gestaltung der Grabrede verrät ein sicheres literarisches Gefühl und eine sichere Übung.

95. Diese Leistung deutet darauf hin, dass hinter dem Text bereits eine entwickelte ungarische Redekunst stand.

96. Die Grabrede ist also kein einsames Wunder, sondern ein erhaltenes Stück einer blühenden Praxis.

97. Zahlreiche ähnliche ungarische Predigten mögen erklungen sein, doch nur diese eine blieb schriftlich erhalten.

98. Dieser Umstand macht den Text für die ungarische Literatur noch wertvoller.

99. Die Grabrede ist der einzige schriftliche Bote einer ganzen, verlorenen mündlichen Welt.

100. Diese Einsamkeit verleiht dem Text sein besonderes, erschütterndes Gewicht.

101. Der Text ist auch ein Denkmal der Begegnung der ungarischen und der lateinischen Bildung.

102. Die ungarische Rede entstand nach einem lateinischen Vorbild, dennoch eigenständig.

103. Diese Doppelheit bestimmt den gesamten Charakter der mittelalterlichen ungarischen Literatur.

104. Die ungarischen Verfasser übertrugen die internationale christliche Überlieferung in ihre Muttersprache.

105. In dieser Arbeit bereicherte und erstarkte die ungarische Sprache allmählich.

106. Die Grabrede ist eine der frühesten und schönsten Früchte dieses Prozesses.

107. Der Text beweist, dass die ungarische Sprache zu einer würdigen Gefährtin der lateinischen Bildung wurde.

108. Diese Würde ist eine der frühen Quellen des ungarischen literarischen Selbstbewusstseins.

109. Die Grabrede ist so auch im Hinblick auf das nationale Selbstwertgefühl ein wichtiges Denkmal.

110. In ihr spricht die ungarische Sprache stolz und würdevoll von der großen Frage des Todes.

111. Der Rhythmus und der Klang des Textes bieten auch dem heutigen Leser ein musikalisches Erlebnis.

112. Der weiche, volle Klang der alten ungarischen Sprache besitzt eine besondere Schönheit.

113. Die Vergegenwärtigung dieses Klanges ist eine der größten Freuden des Vorlesens des Textes.

114. Die Grabrede gewinnt laut vorgelesen ihre volle Kraft.

115. Dieser Text war nämlich für das lebendige Wort, für den Vortrag über dem Grab bestimmt.

116. Der Klang und der Rhythmus sind so ein organischer, untrennbarer Teil des Textes.

117. Die Grabrede ist ein gemeinsames Werk der mündlichen und der schriftlichen Überlieferung.

118. Sie blieb uns schriftlich erhalten, doch ihr volles Leben lebte sie im lebendigen Wort.

119. Diese Doppelheit ist ein bezeichnender Zug der Anfänge der ungarischen Literatur.

120. Die Grabrede ist so eine Brücke zwischen dem gesprochenen und dem geschriebenen ungarischen Wort.

121. Die Bedeutung des Textes erkannte und feierte die ungarische Kultur in jeder Epoche.

122. Die Grabrede wurde zum Sinnbild der Wertschätzung der nationalen Sprachdenkmäler.

123. Die ungarische Literaturgeschichte beginnt die Geschichte der zusammenhängenden Prosa stets mit diesem Text.

124. Diese anfängliche Rolle macht die Grabrede zur ewigen Ouvertüre der ungarischen Literatur.

125. Die Kenntnis des Textes ist für jeden ungarischen Leser eine Rückkehr zu den Wurzeln.

126. Die Grabrede führt zur uralten, reinen Quelle des ungarischen Wortes zurück.

127. Die Reinheit dieser Quelle erfrischt und berührt auch heute die Seele.

128. Der Text besitzt so nicht nur einen wissenschaftlichen, sondern auch einen tiefen gefühlsmäßigen Wert.

129. Die Grabrede ist einer der heiligsten und am meisten gehüteten Schätze der ungarischen Kultur.

130. In ihr verehrt die Nation die Geburt ihrer eigenen Sprache und Literatur.

131. Die Botschaft des Textes von der Vergänglichkeit und der Hoffnung spricht zu jedem Menschen.

132. Diese Universalität erhebt die Grabrede zu einem über die nationalen Grenzen hinausreichenden, ewigen Werk.

133. Die Erschütterung angesichts des Todes und der Trost des Glaubens sind die gemeinsame Erfahrung des Menschen jeder Epoche.

134. Die Grabrede formuliert diese gemeinsame Erfahrung mit unvergesslicher Kraft.

135. Der Text ist so eines der tiefsten und bleibendsten Werke der ungarischen Literatur.

136. Die Grabrede markiert den Anfang der ungarischen Prosa, wie die Marienklage den der Dichtung.

137. Diese beiden Denkmäler bilden zusammen den doppelten, strahlenden Anfang der ungarischsprachigen Literatur.

138. Die Prosa und der Vers betreten am Ende des Mittelalters zugleich die Bühne der ungarischen Literatur.

139. Dieser doppelte Anfang zeugt vom Reichtum und von der Reife des ungarischen Geistes.

140. Die Grabrede ist die prosaische Hälfte dieses großen Augenblicks, ein tiefes und erschütterndes Denkmal.

141. Jedes Wort des Textes spricht von der lebendigen, schöpferischen Kraft der ungarischen Sprache.

142. Diese schöpferische Kraft wirkt seither unaufhörlich in der ungarischen Literatur.

143. Die Grabrede ist die erste, reine Bekundung dieser großen Kraft.

144. Von ihr geht jene fortlaufende Überlieferung aus, die bis zur heutigen ungarischen Prosa führt.

145. Diese Kontinuität ist eines der größten Wunder und der größte Stolz der ungarischen Literatur.

146. Das Hüten und die Verehrung der Grabrede sind ein Zeichen der Treue zu dieser Kontinuität.

147. Jedes erneute Lesen des Textes bekräftigt die lebendige Einheit der ungarischen Sprache und Literatur.

148. Die Grabrede ist so nicht nur ein Denkmal, sondern eine lebendige, wirkende Kraft in der ungarischen Kultur.

149. Im Licht dieses Textes tritt uns das erste große Denkmal der ungarischsprachigen Dichtung entgegen.

150. Nach der Grabrede wenden wir uns der altungarischen Marienklage zu, der Wiege der ungarischen Lyrik.