1.9 – Literatur kurz

1. A magyar irodalom kezdetei a honfoglalás előtti szóbeli költészet homályos, mégis gazdag világába nyúlnak vissza.

2. E korban a tudást és a költészetet még kizárólag élőszóban adták tovább, írás nélkül.

3. A régi magyar hitvilág központi alakja a táltos volt, aki a szellemek világával tartott kapcsolatot.

4. A közösség emlékezetét a regösök, az énekmondók őrizték, akik a régi hőseket megénekelték.

5. A szóbeli költészet műfajai közé tartoztak az eredetmondák, a hősi énekek és a ráolvasások.

6. E régi költészet nagy része a kereszténység felvételével örökre elveszett.

7. Emlékei mégis tovább éltek a népmesékben, a népdalokban és a szokásokban.

8. A szóbeli hagyomány így nemcsak előzménye, hanem éltető gyökere is a magyar irodalomnak.

9. A csodaszarvas mondája e szóbeli világ egyik legszebb és legmaradandóbb emléke.

10. A monda Hunor és Magor testvérpár történetén keresztül magyarázza a nép eredetét.

11. A csodálatos szarvas a testvéreket új haza, a Meótisz vidéke felé vezeti.

12. A monda a hun–magyar rokonság gondolatát is magában hordozza.

13. E történet a középkori krónikákban nyert írott formát, majd Arany János tette halhatatlanná.

14. A csodaszarvas mondája így a szóbeli és az írott hagyomány közötti fontos híd.

15. A magyar nyelv első írott nyomai a latin oklevelekbe ágyazott szórványemlékek.

16. E szórványok legtöbbször hely- és személynevek, amelyek a régi magyar hangzást őrzik.

17. A legfontosabb korai szórványemlék a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevele.

18. Híres részlete, a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, az első fennmaradt magyar mondattöredék.

19. A középkori Magyarországon az írásbeliség nyelve évszázadokon át a latin maradt.

20. A magyar és a latin nyelv együttélése a kor egész kultúráját meghatározta.

21. A latin nyelvű magyar irodalom első nagy alkotása Szent István király Intelmei.

22. E mű a keresztény uralkodó eszményét fogalmazza meg, fiához, Imre herceghez intézve.

23. Az Intelmek tíz fejezetben tanítja a bölcs, igazságos és felelős kormányzást.

24. Híres gondolata szerint az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és törékeny.

25. E tétel a más népek és kultúrák befogadásának korai, nagyvonalú programja.

26. Az Intelmek a magyar politikai gondolkodás és államiság szellemi alapvetése.

27. A magyar próza születését a Halotti beszéd és könyörgés jelöli.

28. E szöveg a legrégibb összefüggő magyar nyelvű alkotás, a tizenkettedik század végéről.

29. A Halotti beszéd egy temetési prédikáció, amely a mulandóságról és a reményről szól.

30. Híres kezdősora, „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk”, a magyar próza örök nyitánya.

31. A szöveg a Pray-kódexben maradt fenn, és önálló irodalmi teljesítmény.

32. A magyar líra születését az Ómagyar Mária-siralom jelöli.

33. E vers a legrégibb fennmaradt magyar nyelvű költemény, 1300 körülről.

34. A költemény a keresztfa alatt álló Szűz Mária fájdalmát szólaltatja meg.

35. Híres sora, a „Világ világa, virágnak virága”, a magyar költészet egyik legszebb kincse.

36. A vers a Leuveni kódexben rejtőzött, és 1922-ben fedezték fel.

37. A Halotti beszéd és a Mária-siralom a magyar nyelvű irodalom kettős, ragyogó kezdete.

38. A próza és a vers egyszerre lépett a magyar irodalom színpadára a középkorban.

39. A középkori magyar történetírás a krónikák és geszták műfajában bontakozott ki.

40. Anonymus Gesta Hungaroruma a honfoglalás történetét beszéli el élénk stílusban.

41. Kézai Simon a hun–magyar rokonság gondolatát állította műve középpontjába.

42. A Képes krónika a magyar történelmet gyönyörű miniatúrákkal kísérve foglalta össze.

43. E krónikák a szóbeli mondák számos elemét mentették át az írott hagyományba.

44. A krónikák a magyar nemzeti öntudat kialakulásának legfontosabb korai emlékei.

45. A középkori legendák a magyar szentek életét és csodáit beszélik el.

46. Szent István, Szent Imre és Szent Gellért legendái a keresztény államalapítás szellemét őrzik.

47. A Margit-legenda a lemondás és az alázat megrendítő példáját állítja elénk.

48. A magyar nyelvű legendák a kolostori kódexekben maradtak fenn, az apácák számára.

49. E legendák a magyar próza és a keresztény lelkiség közös, korai gyümölcsei.

50. A magyar középkori irodalom így két nyelven, latinul és magyarul egyszerre virágzott.

51. E kétnyelvűség a magyar kultúra egész történetét jellemzi.

52. A latin a tudomány és az egyház, a magyar a mindennapi élet és az érzelem nyelve volt.

53. E két nyelv kölcsönösen hatott egymásra, és együtt gazdagította a magyar műveltséget.

54. A magyar nyelv fokozatosan hódította meg az írás világát, a szórványoktól a teljes szövegig.

55. E folyamat csúcsa a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom.

56. E két emlék a magyar nyelv írott érettségének első nagy bizonyítéka.

57. A magyar irodalom kezdetei tehát nem esetlenek, hanem meglepően érettek és szépek.

58. E érettség a magyar szellem korai magas színvonalát mutatja.

59. A középkori irodalom a keresztény Európa közös hagyományának része.

60. Ugyanakkor sajátos, magyar hangját is mindvégig megőrizte.

61. E kettősség, az európai és a nemzeti egysége, a magyar kultúra alapvonása.

62. A magyar középkor irodalma e egység legkorábbi, legszebb példáit teremtette meg.

63. A szóbeli költészet, a szórványemlékek és az első szövegek egy nagy folyamat állomásai.

64. E folyamat a néma szóbeliségtől a beszélő írásbeliségig vezet.

65. Minden állomás közelebb visz a magyar irodalmi nyelv teljes kibontakozásához.

66. A kezdetek megismerése a magyar irodalom egészének megértéséhez nélkülözhetetlen.

67. E kezdetek adják a magyar irodalom mélységét és távlatát.

68. A régi mondák, legendák és nyelvemlékek a nemzeti önismeret forrásai.

69. Bennük a magyarság a maga eredetét, hitét és nyelvét fogalmazta meg először.

70. E önmegfogalmazás a magyar kultúra egyik alapvető, teremtő gesztusa.

71. A magyar irodalom kezdeteit a folytonosság és a megújulás kettőssége jellemzi.

72. A régi hagyomány megőrződött, mégis minden korban új formát öltött.

73. E folytonosság a magyar irodalom egyik legnagyobb csodája.

74. A mai magyar nyelv ugyanahhoz a hagyományhoz tartozik, amelynek első szavai a régi emlékekben olvashatók.

75. E folytonosság tudata mély kapcsolatot teremt a régmúlt és a jelen között.

76. A magyar irodalom kezdetei a szóbeliség és az írásbeliség találkozásában gyökereznek.

77. E találkozás nem törés, hanem termékeny egymásra épülés volt.

78. A szóbeli költészet szelleme mélyen beépült az írott irodalomba.

79. Az írott szövegek a régi ritmust és képvilágot is megőrizték.

80. E örökség a magyar irodalom egész történetét végigkíséri.

81. A magyar középkor irodalma a keresztény hit és a nemzeti öntudat közös műve.

82. A hit adta a szellemi keretet, a nemzeti öntudat a sajátos tartalmat.

83. E két erő együtt teremtette meg a magyar irodalom első nagy alkotásait.

84. Az Intelmek, a legendák és a krónikák mind e egység gyümölcsei.

85. E egység a magyar kultúra maradandó, éltető alapja lett.

86. A magyar irodalom kezdetei a nemzeti önazonosság mély forrásai.

87. E források a magyar történelem nehéz óráiban is erőt adtak.

88. A régi hősök, szentek és mondák a nemzeti önérzet állandó táplálói.

89. E örökség a modern nemzeti kultúrát is folyamatosan megtermékenyítette.

90. A reformkor és a romantika költői a régi hagyományból merítettek új erőt.

91. A magyar irodalom kezdetei így nem lezárt múlt, hanem eleven, ható erő.

92. E erő a mai magyar kultúrát is táplálja és élteti.

93. A régi emlékek megismerése minden magyar olvasó számára a gyökerekhez való visszatérés.

94. E gyökerek mélyen a nemzet közös múltjába és képzeletébe nyúlnak.

95. A magyar irodalom kezdetei a szó és a hit legyőzhetetlen erejéről tanúskodnak.

96. E erő évszázadok viharain át is megőrizte a magyar kultúra folytonosságát.

97. A régi mondák, legendák és nyelvemlékek e folytonosság őrzői.

98. E őrzők nélkül a magyar irodalom eredettudata elhomályosulna.

99. Ezért érdemes a kezdeteknél időzni, mielőtt a következő korszak felé fordulnánk.

100. A magyar irodalom kezdeteinek megértése az egész hagyomány kulcsa.

101. A honfoglalás előtti szóbeliségtől a középkori legendákig hosszú, gazdag út vezet.

102. Ez az út a magyar szellem első nagy teljesítményeit foglalja magában.

103. Minden állomása külön kincs a nemzeti kultúra kincsestárában.

104. E kincsek együtt a magyar irodalom szilárd, gazdag alapzatát alkotják.

105. Erre az alapzatra épült a következő évszázadok egész irodalmi hagyománya.

106. A kezdetek szelleme, a szó és a hit ereje, végigkíséri a magyar irodalmat.

107. E szellem a legnehezebb korokban is megőrizte a nemzet önazonosságát.

108. A régi emlékek így a magyar megmaradás jelképei is.

109. Bennük a nemzet a maga elpusztíthatatlan szellemi erejét ismeri fel.

110. E felismerés a nemzeti önbecsülés kimeríthetetlen forrása.

111. A magyar irodalom kezdetei a nyitottság és a befogadás értékeit is hirdetik.

112. Szent István Intelmei a más népek befogadását az ország erejeként mutatja be.

113. E nyitottság a magyar kultúra egyik állandó, éltető vonása maradt.

114. A magyar irodalom mindig gazdagon merített a nemzetközi hagyományokból.

115. Ugyanakkor e hatásokat mindig sajátos, magyar formává alakította.

116. E teremtő befogadás a magyar szellem egyik legnagyobb ereje.

117. A kezdetek irodalma e erő legkorábbi, legszebb példáit teremtette meg.

118. A magyar középkor így a nemzeti kultúra termékeny, alapozó korszaka.

119. E korszak öröksége a mai napig eleven és ható.

120. A régi emlékek megőrzése a nemzeti kultúra megbecsülésének jele.

121. A magyar irodalom kezdetei a szóbeliség, a latin műveltség és a magyar nyelv találkozásából születtek.

122. E három forrás együtt táplálta a magyar irodalom első nagy alkotásait.

123. A szóbeliség adta a ritmust és a képzeletet, a latin a formát és a műveltséget.

124. A magyar nyelv pedig a mély, közvetlen érzelmi kifejezés lehetőségét kínálta.

125. E három erő egyensúlya teremtette meg a magyar irodalom első remekműveit.

126. A Halotti beszéd és a Mária-siralom e egyensúly legszebb gyümölcsei.

127. E művek a magyar próza és líra örök mércéjeként állnak a hagyomány kezdetén.

128. E mércéhez a későbbi századok írói is mérték saját művészetüket.

129. A kezdetek így a magyar irodalom állandó, éltető forrásai.

130. E forrásokhoz a magyar költészet újra meg újra visszatért.

131. A magyar irodalom kezdetei a nemzeti és az egyetemes emberi értékek egységét hordozzák.

132. A mulandóság, az anyai fájdalom és a hit témái minden emberhez szólnak.

133. E egyetemesség emeli a régi emlékeket a nemzeti kereteken túli, örök alkotásokká.

134. A magyar irodalom kezdetei így az egész emberiséghez szólnak.

135. E egyetemesség a magyar kultúra egyik legnagyobb büszkesége.

136. A magyar középkor irodalma a nemzeti szellem első nagy diadala.

137. Bennük a magyarság először szólalt meg saját hangján az írás világában.

138. E hang azóta is szüntelenül szól, gazdagodva és megújulva.

139. A kezdetek e nagy hang első, tiszta megszólalásai.

140. Belőlük indul ki az a folytonos hagyomány, amely a mai magyar irodalomig vezet.

141. A magyar irodalom kezdeteinek fényében a nemzeti kultúra egész története új értelmet nyer.

142. E fény a szóbeliség, a hit és a magyar nyelv közös forrásából árad.

143. A kezdetek megismerése a magyar szellem mélységeibe enged bepillantást.

144. E mélységek a nemzeti önazonosság kimeríthetetlen forrásai.

145. A magyar irodalom kezdetei a nemzet szellemi születésének megrendítő tanúi.

146. E születés fénye a magyar kultúra egész történetét bevilágítja.

147. A régi emlékek megbecsülése e nagy örökség iránti hűség jele.

148. E hűség a nemzeti önazonosság megőrzésének elengedhetetlen feltétele.

149. A magyar irodalom kezdeteivel a nemzeti kultúra szilárd, gazdag alapjához érkeztünk.

150. Erről az alapról indulunk tovább a reformáció és a barokk nagy korszaka felé.

1. Die Anfänge der ungarischen Literatur reichen in die dunkle, gleichwohl reiche Welt der mündlichen Dichtung vor der Landnahme zurück.

2. In dieser Zeit gab man Wissen und Dichtung noch ausschließlich mündlich weiter, ohne Schrift.

3. Die zentrale Gestalt der alten ungarischen Glaubenswelt war der Táltos, der mit der Welt der Geister in Verbindung stand.

4. Das Gedächtnis der Gemeinschaft bewahrten die Regös, die Sänger, die die alten Helden besangen.

5. Zu den Gattungen der mündlichen Dichtung gehörten die Ursprungssagen, die Heldenlieder und die Beschwörungen.

6. Ein großer Teil dieser alten Dichtung ging mit der Annahme des Christentums für immer verloren.

7. Ihre Spuren lebten dennoch in den Volksmärchen, den Volksliedern und den Bräuchen weiter.

8. Die mündliche Überlieferung ist so nicht nur eine Vorstufe, sondern auch eine belebende Wurzel der ungarischen Literatur.

9. Die Sage vom Wunderhirsch ist eines der schönsten und beständigsten Denkmäler dieser mündlichen Welt.

10. Die Sage erklärt den Ursprung des Volkes durch die Geschichte des Brüderpaares Hunor und Magor.

11. Der wunderbare Hirsch führt die Brüder in eine neue Heimat, die Gegend der Mäotis.

12. Die Sage trägt auch den Gedanken der hunnisch-ungarischen Verwandtschaft in sich.

13. Diese Geschichte gewann in den mittelalterlichen Chroniken eine schriftliche Form und wurde dann von János Arany unsterblich gemacht.

14. Die Sage vom Wunderhirsch ist so eine wichtige Brücke zwischen der mündlichen und der schriftlichen Überlieferung.

15. Die ersten schriftlichen Spuren der ungarischen Sprache sind die in lateinische Urkunden eingebetteten Streudenkmäler.

16. Diese Streuwörter sind zumeist Orts- und Personennamen, die den alten ungarischen Klang bewahren.

17. Das wichtigste frühe Streudenkmal ist die Gründungsurkunde der Abtei von Tihany aus dem Jahr 1055.

18. Ihr berühmter Abschnitt, „feheruuaru rea meneh hodu utu rea“, ist das erste erhaltene ungarische Satzfragment.

19. Im mittelalterlichen Ungarn blieb die Sprache der Schriftlichkeit jahrhundertelang das Lateinische.

20. Das Nebeneinander der ungarischen und der lateinischen Sprache bestimmte die gesamte Kultur der Epoche.

21. Das erste große Werk der lateinischsprachigen ungarischen Literatur sind die Ermahnungen des heiligen Königs Stephan.

22. Dieses Werk formuliert das Ideal des christlichen Herrschers, gerichtet an seinen Sohn, Herzog Emmerich.

23. Die Ermahnungen lehren in zehn Kapiteln die weise, gerechte und verantwortungsbewusste Regierung.

24. Ihr berühmter Gedanke besagt, dass ein einsprachiges und einbräuchiges Land schwach und zerbrechlich ist.

25. Dieser Grundsatz ist ein frühes, großzügiges Programm der Aufnahme anderer Völker und Kulturen.

26. Die Ermahnungen sind die geistige Grundlegung des ungarischen politischen Denkens und der Staatlichkeit.

27. Die Geburt der ungarischen Prosa markiert die Grabrede und Fürbitte.

28. Dieser Text ist das älteste zusammenhängende ungarischsprachige Werk, vom Ende des zwölften Jahrhunderts.

29. Die Grabrede ist eine Begräbnispredigt, die von der Vergänglichkeit und der Hoffnung spricht.

30. Ihre berühmte Anfangszeile „Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc“ ist die ewige Ouvertüre der ungarischen Prosa.

31. Der Text blieb im Pray-Kodex erhalten und ist eine eigenständige literarische Leistung.

32. Die Geburt der ungarischen Lyrik markiert die altungarische Marienklage.

33. Dieses Gedicht ist das älteste erhaltene ungarischsprachige Gedicht, von um 1300.

34. Das Gedicht bringt den Schmerz der unter dem Kreuz stehenden Jungfrau Maria zum Ausdruck.

35. Ihre berühmte Zeile „Világ világa, virágnak virága“ ist einer der schönsten Schätze der ungarischen Dichtung.

36. Das Gedicht verbarg sich im Löwener Kodex und wurde 1922 entdeckt.

37. Die Grabrede und die Marienklage sind der doppelte, strahlende Anfang der ungarischsprachigen Literatur.

38. Die Prosa und der Vers betraten im Mittelalter zugleich die Bühne der ungarischen Literatur.

39. Die mittelalterliche ungarische Geschichtsschreibung entfaltete sich in der Gattung der Chroniken und Gesta.

40. Die Gesta Hungarorum des Anonymus erzählt die Geschichte der Landnahme in lebendigem Stil.

41. Simon Kézai stellte den Gedanken der hunnisch-ungarischen Verwandtschaft in den Mittelpunkt seines Werks.

42. Die Bilderchronik fasste die ungarische Geschichte, begleitet von wunderschönen Miniaturen, zusammen.

43. Diese Chroniken retteten zahlreiche Elemente der mündlichen Sagen in die schriftliche Überlieferung hinüber.

44. Die Chroniken sind die wichtigsten frühen Denkmäler der Herausbildung des ungarischen Nationalbewusstseins.

45. Die mittelalterlichen Legenden erzählen das Leben und die Wunder der ungarischen Heiligen.

46. Die Legenden des heiligen Stephan, des heiligen Emmerich und des heiligen Gerhard bewahren den Geist der christlichen Staatsgründung.

47. Die Margaretenlegende stellt uns das erschütternde Beispiel des Verzichts und der Demut vor Augen.

48. Die ungarischsprachigen Legenden blieben in den Klosterkodizes erhalten, für die Nonnen.

49. Diese Legenden sind gemeinsame, frühe Früchte der ungarischen Prosa und der christlichen Geistigkeit.

50. Die ungarische mittelalterliche Literatur blühte so in zwei Sprachen, lateinisch und ungarisch, zugleich.

51. Diese Zweisprachigkeit kennzeichnet die gesamte Geschichte der ungarischen Kultur.

52. Das Lateinische war die Sprache der Wissenschaft und der Kirche, das Ungarische die des Alltagslebens und des Gefühls.

53. Diese beiden Sprachen wirkten wechselseitig aufeinander ein und bereicherten gemeinsam die ungarische Bildung.

54. Die ungarische Sprache eroberte allmählich die Welt der Schrift, von den Streuwörtern bis zum vollständigen Text.

55. Der Höhepunkt dieses Prozesses sind die Grabrede und die altungarische Marienklage.

56. Diese beiden Denkmäler sind der erste große Beweis der schriftlichen Reife der ungarischen Sprache.

57. Die Anfänge der ungarischen Literatur sind also nicht unbeholfen, sondern überraschend reif und schön.

58. Diese Reife zeigt das frühe hohe Niveau des ungarischen Geistes.

59. Die mittelalterliche Literatur ist ein Teil der gemeinsamen Überlieferung des christlichen Europa.

60. Zugleich bewahrte sie durchweg auch ihre eigene, ungarische Stimme.

61. Diese Doppelheit, die Einheit des Europäischen und des Nationalen, ist ein Grundzug der ungarischen Kultur.

62. Die Literatur des ungarischen Mittelalters schuf die frühesten, schönsten Beispiele dieser Einheit.

63. Die mündliche Dichtung, die Streudenkmäler und die ersten Texte sind Stationen eines großen Prozesses.

64. Dieser Prozess führt von der stummen Mündlichkeit zur sprechenden Schriftlichkeit.

65. Jede Station bringt der vollen Entfaltung der ungarischen Literatursprache näher.

66. Die Kenntnis der Anfänge ist für das Verständnis der gesamten ungarischen Literatur unerlässlich.

67. Diese Anfänge verleihen der ungarischen Literatur ihre Tiefe und ihre Weite.

68. Die alten Sagen, Legenden und Sprachdenkmäler sind Quellen der nationalen Selbsterkenntnis.

69. In ihnen formulierte das Ungartum zum ersten Mal seinen Ursprung, seinen Glauben und seine Sprache.

70. Diese Selbstformulierung ist eine der grundlegenden, schöpferischen Gesten der ungarischen Kultur.

71. Die Anfänge der ungarischen Literatur kennzeichnet die Doppelheit von Kontinuität und Erneuerung.

72. Die alte Überlieferung blieb erhalten und nahm dennoch in jeder Epoche eine neue Form an.

73. Diese Kontinuität ist eines der größten Wunder der ungarischen Literatur.

74. Die heutige ungarische Sprache gehört zu derselben Überlieferung, deren erste Wörter in den alten Denkmälern lesbar sind.

75. Das Bewusstsein dieser Kontinuität schafft eine tiefe Verbindung zwischen der fernen Vergangenheit und der Gegenwart.

76. Die Anfänge der ungarischen Literatur wurzeln in der Begegnung der Mündlichkeit und der Schriftlichkeit.

77. Diese Begegnung war kein Bruch, sondern ein fruchtbares Aufeinanderaufbauen.

78. Der Geist der mündlichen Dichtung ging tief in die schriftliche Literatur ein.

79. Die schriftlichen Texte bewahrten auch den alten Rhythmus und die alte Bildwelt.

80. Dieses Erbe begleitet die gesamte Geschichte der ungarischen Literatur.

81. Die Literatur des ungarischen Mittelalters ist ein gemeinsames Werk des christlichen Glaubens und des nationalen Selbstbewusstseins.

82. Der Glaube gab den geistigen Rahmen, das nationale Selbstbewusstsein den eigenen Inhalt.

83. Diese beiden Kräfte schufen zusammen die ersten großen Werke der ungarischen Literatur.

84. Die Ermahnungen, die Legenden und die Chroniken sind allesamt Früchte dieser Einheit.

85. Diese Einheit wurde zur bleibenden, belebenden Grundlage der ungarischen Kultur.

86. Die Anfänge der ungarischen Literatur sind tiefe Quellen der nationalen Selbstidentität.

87. Diese Quellen gaben auch in den schweren Stunden der ungarischen Geschichte Kraft.

88. Die alten Helden, Heiligen und Sagen sind die beständigen Nährer des nationalen Selbstgefühls.

89. Dieses Erbe befruchtete auch die moderne nationale Kultur fortwährend.

90. Die Dichter des Reformzeitalters und der Romantik schöpften aus der alten Überlieferung neue Kraft.

91. Die Anfänge der ungarischen Literatur sind so keine abgeschlossene Vergangenheit, sondern eine lebendige, wirkende Kraft.

92. Diese Kraft nährt und belebt auch die heutige ungarische Kultur.

93. Die Kenntnis der alten Denkmäler ist für jeden ungarischen Leser eine Rückkehr zu den Wurzeln.

94. Diese Wurzeln reichen tief in die gemeinsame Vergangenheit und Vorstellungskraft der Nation.

95. Die Anfänge der ungarischen Literatur zeugen von der unbesiegbaren Kraft des Wortes und des Glaubens.

96. Diese Kraft bewahrte durch die Stürme der Jahrhunderte hindurch die Kontinuität der ungarischen Kultur.

97. Die alten Sagen, Legenden und Sprachdenkmäler sind die Hüter dieser Kontinuität.

98. Ohne diese Hüter würde das Ursprungsbewusstsein der ungarischen Literatur verblassen.

99. Deshalb lohnt es sich, bei den Anfängen zu verweilen, bevor wir uns dem nächsten Zeitalter zuwenden.

100. Das Verständnis der Anfänge der ungarischen Literatur ist der Schlüssel zur gesamten Überlieferung.

101. Von der Mündlichkeit vor der Landnahme bis zu den mittelalterlichen Legenden führt ein langer, reicher Weg.

102. Dieser Weg umfasst die ersten großen Leistungen des ungarischen Geistes.

103. Jede seiner Stationen ist ein eigener Schatz in der Schatzkammer der nationalen Kultur.

104. Diese Schätze bilden zusammen das feste, reiche Fundament der ungarischen Literatur.

105. Auf diesem Fundament baute die gesamte literarische Überlieferung der folgenden Jahrhunderte auf.

106. Der Geist der Anfänge, die Kraft des Wortes und des Glaubens, begleitet die ungarische Literatur.

107. Dieser Geist bewahrte auch in den schwersten Epochen die Selbstidentität der Nation.

108. Die alten Denkmäler sind so auch Sinnbilder des ungarischen Fortbestands.

109. In ihnen erkennt die Nation ihre eigene unzerstörbare geistige Kraft.

110. Diese Erkenntnis ist eine unerschöpfliche Quelle des nationalen Selbstwertgefühls.

111. Die Anfänge der ungarischen Literatur verkünden auch die Werte der Offenheit und der Aufnahmebereitschaft.

112. Die Ermahnungen des heiligen Stephan stellen die Aufnahme anderer Völker als Stärke des Landes dar.

113. Diese Offenheit blieb ein beständiger, belebender Zug der ungarischen Kultur.

114. Die ungarische Literatur schöpfte stets reich aus den internationalen Überlieferungen.

115. Zugleich formte sie diese Einflüsse stets zu einer eigenen, ungarischen Gestalt um.

116. Diese schöpferische Aufnahme ist eine der größten Kräfte des ungarischen Geistes.

117. Die Literatur der Anfänge schuf die frühesten, schönsten Beispiele dieser Kraft.

118. Das ungarische Mittelalter ist so ein fruchtbares, grundlegendes Zeitalter der nationalen Kultur.

119. Das Erbe dieser Epoche ist bis heute lebendig und wirksam.

120. Die Bewahrung der alten Denkmäler ist ein Zeichen der Wertschätzung der nationalen Kultur.

121. Die Anfänge der ungarischen Literatur entstanden aus der Begegnung der Mündlichkeit, der lateinischen Bildung und der ungarischen Sprache.

122. Diese drei Quellen nährten gemeinsam die ersten großen Werke der ungarischen Literatur.

123. Die Mündlichkeit gab den Rhythmus und die Vorstellungskraft, das Lateinische die Form und die Bildung.

124. Die ungarische Sprache aber bot die Möglichkeit des tiefen, unmittelbaren gefühlsmäßigen Ausdrucks.

125. Das Gleichgewicht dieser drei Kräfte schuf die ersten Meisterwerke der ungarischen Literatur.

126. Die Grabrede und die Marienklage sind die schönsten Früchte dieses Gleichgewichts.

127. Diese Werke stehen als ewiger Maßstab der ungarischen Prosa und Lyrik am Anfang der Überlieferung.

128. An diesem Maßstab maßen auch die Schriftsteller der späteren Jahrhunderte ihre eigene Kunst.

129. Die Anfänge sind so beständige, belebende Quellen der ungarischen Literatur.

130. Zu diesen Quellen kehrte die ungarische Dichtung immer wieder zurück.

131. Die Anfänge der ungarischen Literatur tragen die Einheit der nationalen und der allgemeinmenschlichen Werte in sich.

132. Die Themen der Vergänglichkeit, des mütterlichen Schmerzes und des Glaubens sprechen zu jedem Menschen.

133. Diese Universalität erhebt die alten Denkmäler zu über die nationalen Grenzen hinausreichenden, ewigen Werken.

134. Die Anfänge der ungarischen Literatur sprechen so zur gesamten Menschheit.

135. Diese Universalität ist einer der größten Stolze der ungarischen Kultur.

136. Die Literatur des ungarischen Mittelalters ist der erste große Triumph des nationalen Geistes.

137. In ihnen sprach das Ungartum zum ersten Mal mit seiner eigenen Stimme in der Welt der Schrift.

138. Diese Stimme spricht seither unaufhörlich, sich bereichernd und erneuernd.

139. Die Anfänge sind die ersten, reinen Äußerungen dieser großen Stimme.

140. Von ihnen geht jene fortlaufende Überlieferung aus, die bis zur heutigen ungarischen Literatur führt.

141. Im Licht der Anfänge der ungarischen Literatur gewinnt die gesamte Geschichte der nationalen Kultur einen neuen Sinn.

142. Dieses Licht strömt aus der gemeinsamen Quelle der Mündlichkeit, des Glaubens und der ungarischen Sprache.

143. Die Kenntnis der Anfänge gewährt einen Einblick in die Tiefen des ungarischen Geistes.

144. Diese Tiefen sind unerschöpfliche Quellen der nationalen Selbstidentität.

145. Die Anfänge der ungarischen Literatur sind die erschütternden Zeugen der geistigen Geburt der Nation.

146. Das Licht dieser Geburt durchleuchtet die gesamte Geschichte der ungarischen Kultur.

147. Die Wertschätzung der alten Denkmäler ist ein Zeichen der Treue zu diesem großen Erbe.

148. Diese Treue ist eine unerlässliche Bedingung der Bewahrung der nationalen Selbstidentität.

149. Mit den Anfängen der ungarischen Literatur sind wir bei der festen, reichen Grundlage der nationalen Kultur angelangt.

150. Von dieser Grundlage aus schreiten wir weiter zum großen Zeitalter der Reformation und des Barock.