5.3 – Tompa Mihály és Vajda János – Mihály Tompa und János Vajda
1. Tompa Mihály és Vajda János a XIX. század második felének két jelentős költője. – Mihály Tompa und János Vajda sind zwei bedeutende Dichter der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts.
2. Mindketten a szabadságharc után, a nagy nemzedék árnyékában alkottak. – Beide schufen nach dem Freiheitskampf, im Schatten der großen Generation.
3. Tompa az allegorikus, hazafias líra, Vajda a modern magány költője. – Tompa ist der Dichter der allegorischen, vaterländischen Lyrik, Vajda der der modernen Einsamkeit.
4. Kettejük költészete a korszak líra két fontos irányát mutatja. – Die Dichtung der beiden zeigt zwei wichtige Richtungen der Lyrik der Epoche.
5. E fejezet e két költő pályáját és jelentőségét mutatja be. – Dieses Kapitel stellt den Lebensweg und die Bedeutung dieser beiden Dichter dar.
6. Tompa Mihály 1817-ben született a Borsod megyei Rimaszombat közelében. – Mihály Tompa wurde 1817 nahe Rimaszombat im Komitat Borsod geboren.
7. Szegény, egyszerű családból származott, gyermekkora nélkülözésekkel telt. – Er stammte aus einer armen, einfachen Familie, seine Kindheit war von Entbehrungen erfüllt.
8. Nagy erőfeszítéssel tanult, végül református lelkész lett. – Mit großer Anstrengung lernte er und wurde schließlich reformierter Pfarrer.
9. Élete nagy részét vidéki gyülekezetek lelkészeként töltötte. – Den größten Teil seines Lebens verbrachte er als Pfarrer ländlicher Gemeinden.
10. E csendes, vidéki élet mégis mély, jelentős költészetet termett. – Dieses stille, ländliche Leben brachte dennoch eine tiefe, bedeutende Dichtung hervor.
11. Tompa Petőfi és Arany barátja és költőtársa volt. – Tompa war ein Freund und Dichterkollege von Petőfi und Arany.
12. A három fiatal költőt a hármak szövetsége néven emlegették. – Die drei jungen Dichter nannte man den Bund der Drei.
13. Tompa korai költészete a népiesség jegyében bontakozott ki. – Tompas frühe Dichtung entfaltete sich im Zeichen der Volkstümlichkeit.
14. Népregéiben a magyar táj mondáit és hiedelmeit dolgozta fel. – In seinen Volkssagen verarbeitete er die Sagen und den Volksglauben der ungarischen Landschaft.
15. E művek a nép képzeletvilágát emelték a költészet rangjára. – Diese Werke erhoben die Vorstellungswelt des Volkes in den Rang der Dichtung.
16. Tompa igazi jelentőségét a szabadságharc utáni allegorikus versei adják. – Tompas wahre Bedeutung verleihen ihm seine allegorischen Gedichte nach dem Freiheitskampf.
17. E versekben a természet képei mögött a nemzeti sors húzódik meg. – In diesen Gedichten verbirgt sich hinter den Bildern der Natur das nationale Schicksal.
18. A cenzúra idején a burkolt, jelképes beszéd volt az egyetlen út. – In der Zeit der Zensur war die verhüllte, sinnbildliche Rede der einzige Weg.
19. Tompa mesteri módon szólt a nemzeti gyászról és reményről. – Tompa sprach auf meisterhafte Weise von der nationalen Trauer und Hoffnung.
20. E allegorikus költészet a néma évek nagy vigasza lett. – Diese allegorische Dichtung wurde zum großen Trost der stummen Jahre.
21. A gólyához című vers a bujdosás és a nemzeti fájdalom nagy műve. – Das Gedicht A gólyához (An den Storch) ist ein großes Werk des Umherirrens und des nationalen Schmerzes.
22. A költő a távozó gólyához szól, aki elhagyja a szenvedő hazát. – Der Dichter spricht zum fortziehenden Storch, der das leidende Vaterland verlässt.
23. A vándormadár a szabadságot, a haza a fogságot jelképezi. – Der Zugvogel versinnbildlicht die Freiheit, das Vaterland die Gefangenschaft.
24. E vers a leigázott nemzet fájdalmát megrendítő erővel fejezi ki. – Dieses Gedicht drückt den Schmerz der unterjochten Nation mit ergreifender Kraft aus.
25. A gólyához Tompa egyik legismertebb, legszebb költeménye. – A gólyához ist eines von Tompas bekanntesten, schönsten Gedichten.
26. A madár, fiaihoz a kitartásra és a hűségre buzdító vers. – A madár, fiaihoz (Der Vogel zu seinen Jungen) ist ein Gedicht, das zur Ausdauer und zur Treue ermutigt.
27. A költő az anyamadár szavaival szól a nemzet fiaihoz. – Der Dichter spricht mit den Worten des Muttervogels zu den Söhnen der Nation.
28. A vers a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésére int. – Das Gedicht mahnt zur Bewahrung der nationalen Sprache und Kultur.
29. E allegóriában a fészek és a dal a haza és a hagyomány jelképe. – In dieser Allegorie sind das Nest und das Lied das Sinnbild des Vaterlandes und der Überlieferung.
30. Tompa így a nemzeti túlélés reményét szólaltatta meg. – Tompa brachte so die Hoffnung des nationalen Überlebens zum Klingen.
31. Tompa allegorikus versei az egész nemzethez szóltak. – Tompas allegorische Gedichte sprachen zur ganzen Nation.
32. Az olvasók pontosan értették a burkolt hazafias üzenetet. – Die Leser verstanden genau die verhüllte vaterländische Botschaft.
33. E versek kéziratban és emlékezetből terjedtek az országban. – Diese Gedichte verbreiteten sich in Handschriften und aus dem Gedächtnis im Land.
34. Tompa így a néma évek egyik legnépszerűbb költője lett. – Tompa wurde so zu einem der beliebtesten Dichter der stummen Jahre.
35. Költészete a nemzeti gyász és remény hű, mély kifejezése. – Seine Dichtung ist der treue, tiefe Ausdruck der nationalen Trauer und Hoffnung.
36. Tompa kései költészetét a betegség és a csüggedés árnyékolta be. – Tompas späte Dichtung überschattete die Krankheit und die Verzagtheit.
37. Súlyos betegsége és gyermekei elvesztése mély fájdalommal töltötte el. – Seine schwere Krankheit und der Verlust seiner Kinder erfüllten ihn mit tiefem Schmerz.
38. Kései versei a halál és a személyes szenvedés komor költeményei. – Seine späten Gedichte sind düstere Dichtungen des Todes und des persönlichen Leidens.
39. E versek a magyar gyászlíra megrendítő darabjai. – Diese Gedichte sind ergreifende Stücke der ungarischen Trauerlyrik.
40. Tompa így az egyéni fájdalom mélységeit is költészetbe emelte. – Tompa erhob so auch die Tiefen des persönlichen Schmerzes in die Dichtung.
41. Tompa Mihály 1868-ban halt meg, alig ötvenegy évesen. – Mihály Tompa starb 1868, kaum einundfünfzig Jahre alt.
42. Halálát a nemzet őszinte gyásszal fogadta. – Seinen Tod nahm die Nation mit aufrichtiger Trauer auf.
43. Öröksége a szabadságharc utáni évek nagy vigasza maradt. – Sein Erbe blieb der große Trost der Jahre nach dem Freiheitskampf.
44. Allegorikus versei a nemzeti kultúra el nem múló kincsei. – Seine allegorischen Gedichte sind unvergängliche Schätze der nationalen Kultur.
45. Tompa így a néma évek hű, nemes költője. – Tompa ist so ein treuer, edler Dichter der stummen Jahre.
46. Vajda János a magyar líra fontos, magányos átmeneti alakja. – János Vajda ist eine wichtige, einsame Übergangsgestalt der ungarischen Lyrik.
47. Költészete a késő romantika és a közelgő modernség határán áll. – Seine Dichtung steht an der Grenze zwischen Spätromantik und herannahender Moderne.
48. Vajda a magány, a szenvedély és a nagyvárosi ember költője. – Vajda ist der Dichter der Einsamkeit, der Leidenschaft und des großstädtischen Menschen.
49. Költészete a magyar líra modern fordulatát előlegezte meg. – Seine Dichtung nahm die moderne Wende der ungarischen Lyrik vorweg.
50. Vajda így Ady Endre és a Nyugat egyik fontos előfutára. – Vajda ist so ein wichtiger Vorläufer von Endre Ady und der Nyugat.
51. Vajda János 1827-ben született Pesten. – János Vajda wurde 1827 in Pest geboren.
52. Gyermekkorát a Fejér megyei Váldon, erdész apja mellett töltötte. – Seine Kindheit verbrachte er in Vál im Komitat Fejér, an der Seite seines Vaters, eines Försters.
53. Az erdő és a természet mély élménye egész költészetét áthatja. – Das tiefe Erlebnis des Waldes und der Natur durchdringt seine ganze Dichtung.
54. A szabadságharcban honvédként vett részt, majd besorozták az osztrák hadseregbe. – Am Freiheitskampf nahm er als Honvéd teil, dann steckte man ihn in die österreichische Armee.
55. E megaláztatás mély, keserű nyomot hagyott lelkében. – Diese Demütigung hinterließ eine tiefe, bittere Spur in seiner Seele.
56. Vajda újságíróként és költőként élt Pesten, gyakran nélkülözve. – Vajda lebte als Journalist und Dichter in Pest, oft in Entbehrung.
57. Éles, kritikus természete miatt sokszor magára maradt. – Wegen seiner scharfen, kritischen Natur blieb er oft allein.
58. A magány és a meg nem értettség egész életét végigkísérte. – Die Einsamkeit und das Unverstandensein begleiteten sein ganzes Leben.
59. E magány költészetének egyik nagy, mély témája lett. – Diese Einsamkeit wurde zu einem großen, tiefen Thema seiner Dichtung.
60. Vajda így a modern, elidegenedett ember érzéseit szólaltatta meg. – Vajda brachte so die Gefühle des modernen, entfremdeten Menschen zum Klingen.
61. Vajda költészetének nagy témája a Gina-szerelem. – Ein großes Thema von Vajdas Dichtung ist die Gina-Liebe.
62. Fiatalon szeretett bele egy Georgina nevű nőbe, akit Ginának nevezett. – In jungen Jahren verliebte er sich in eine Frau namens Georgina, die er Gina nannte.
63. E reménytelen, beteljesületlen szerelem egész életét meghatározta. – Diese hoffnungslose, unerfüllte Liebe bestimmte sein ganzes Leben.
64. Évtizedekkel később is versben idézte fel a rég elveszett szerelmet. – Noch Jahrzehnte später beschwor er in Gedichten die längst verlorene Liebe.
65. E hűség a szenvedély és az emlékezés nagy költészetét szülte. – Diese Treue gebar eine große Dichtung der Leidenschaft und der Erinnerung.
66. A Húsz év múlva című vers a Gina-szerelem legszebb darabja. – Das Gedicht Húsz év múlva (Zwanzig Jahre danach) ist das schönste Stück der Gina-Liebe.
67. A költő húsz év után is őrzi a szerelem hideg, tiszta emlékét. – Auch nach zwanzig Jahren bewahrt der Dichter die kalte, reine Erinnerung an die Liebe.
68. A vers híres képe a Montblanc örök, néma hava. – Das berühmte Bild des Gedichts ist der ewige, stumme Schnee des Montblanc.
69. E kép a kihűlt, mégis rendíthetetlen érzés jelképe. – Dieses Bild ist das Sinnbild des erkalteten, dennoch unerschütterlichen Gefühls.
70. A Húsz év múlva a magyar szerelmi líra időtlen remeke. – Húsz év múlva ist ein zeitloses Meisterwerk der ungarischen Liebeslyrik.
71. Vajda tájköltészete a természet nagy, komor képeit festi. – Vajdas Landschaftsdichtung malt die großen, düsteren Bilder der Natur.
72. Az erdő, a mocsár és az éjszaka a magány és a lét jelképei. – Der Wald, der Sumpf und die Nacht sind Sinnbilder der Einsamkeit und des Daseins.
73. A Nádas tavon című vers a magány és a béke finom képe. – Das Gedicht A nádas tavon (Auf dem Schilfsee) ist ein feines Bild der Einsamkeit und des Friedens.
74. A természet Vajdánál a belső lelki állapot tükre. – Die Natur ist bei Vajda ein Spiegel des inneren seelischen Zustands.
75. E tájköltészet a magyar líra mély, modern hangját előlegezi. – Diese Landschaftsdichtung nimmt den tiefen, modernen Ton der ungarischen Lyrik vorweg.
76. Vajda bölcseleti költészete a lét és a semmi nagy kérdéseit vizsgálja. – Vajdas philosophische Dichtung untersucht die großen Fragen des Seins und des Nichts.
77. Az Üstökös és Az üstökös hasonló nagy versei a kozmikus magányt festik. – Große Gedichte wie Az üstökös (Der Komet) malen die kosmische Einsamkeit.
78. A költő az embert a végtelen világegyetemben magányosnak látja. – Der Dichter sieht den Menschen im unendlichen Weltall als einsam.
79. E bölcseleti mélység a modern líra felé mutat. – Diese philosophische Tiefe weist zur modernen Lyrik.
80. Vajda így a magyar filozófiai költészet fontos alakja. – Vajda ist so eine wichtige Gestalt der ungarischen philosophischen Dichtung.
81. Vajda költészete a késő romantika és a modernség között ível. – Vajdas Dichtung spannt sich zwischen Spätromantik und Moderne.
82. Formái még romantikusak, de érzésvilága már modern. – Seine Formen sind noch romantisch, doch seine Gefühlswelt ist bereits modern.
83. A magány, a kétely és az elidegenedés modern témái nála jelennek meg. – Die modernen Themen der Einsamkeit, des Zweifels und der Entfremdung erscheinen bei ihm.
84. Vajda így a magyar líra fontos átmeneti, előkészítő alakja. – Vajda ist so eine wichtige Übergangs- und Wegbereitergestalt der ungarischen Lyrik.
85. E szerep adja Vajda maradandó irodalomtörténeti jelentőségét. – Diese Rolle verleiht Vajda seine bleibende literaturgeschichtliche Bedeutung.
86. Vajda János 1897-ben halt meg Budapesten. – János Vajda starb 1897 in Budapest.
87. Kortársai nem méltányolták eléggé költészetének nagyságát. – Seine Zeitgenossen würdigten die Größe seiner Dichtung nicht genug.
88. Igazi jelentőségét csak a Nyugat nemzedéke ismerte fel. – Seine wahre Bedeutung erkannte erst die Generation der Nyugat.
89. Ady és társai benne látták a modern magyar líra előfutárát. – Ady und seine Gefährten sahen in ihm den Vorläufer der modernen ungarischen Lyrik.
90. Vajda így utólag kapta meg méltó helyét az irodalomtörténetben. – Vajda erhielt so nachträglich seinen würdigen Platz in der Literaturgeschichte.
91. Tompa és Vajda költészete a korszak líra két arcát mutatja. – Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt die zwei Gesichter der Lyrik der Epoche.
92. Tompa a közösségi, hazafias, Vajda az egyéni, modern hangot képviseli. – Tompa vertritt den gemeinschaftlichen, vaterländischen, Vajda den individuellen, modernen Ton.
93. Tompa a nemzet, Vajda az egyén magányát szólaltatja meg. – Tompa bringt die Einsamkeit der Nation, Vajda die des Individuums zum Klingen.
94. E kettősség a korszak líra gazdagságát mutatja. – Diese Doppelheit zeigt den Reichtum der Lyrik der Epoche.
95. Kettejük együtt a régi és az új líra átmenetét jelzik. – Die beiden zusammen bezeichnen den Übergang von der alten zur neuen Lyrik.
96. Tompa a nagy nemzedék méltó társa és folytatója volt. – Tompa war ein würdiger Gefährte und Fortsetzer der großen Generation.
97. Vajda ellenben már a következő korszak felé mutatott. – Vajda hingegen wies bereits auf die folgende Epoche hin.
98. E két irány a magyar líra folytonos megújulását példázza. – Diese zwei Richtungen veranschaulichen die fortwährende Erneuerung der ungarischen Lyrik.
99. A hagyomány és az újítás e korban is termékenyen találkozott. – Die Überlieferung und die Erneuerung begegneten sich auch in dieser Zeit fruchtbar.
100. E találkozás a magyar költészet gazdagságának forrása. – Diese Begegnung ist die Quelle des Reichtums der ungarischen Dichtung.
101. Tompa allegorikus versei a nemzeti túlélést szolgálták. – Tompas allegorische Gedichte dienten dem nationalen Überleben.
102. Vajda modern lírája az egyéni lélek mélységeit tárta fel. – Vajdas moderne Lyrik erschloss die Tiefen der individuellen Seele.
103. E két teljesítmény együtt a korszak líra egészét átfogja. – Diese zwei Leistungen zusammen umfassen die ganze Lyrik der Epoche.
104. A közösségi és az egyéni hang egyaránt fontos a magyar költészetben. – Der gemeinschaftliche und der individuelle Ton sind gleichermaßen wichtig in der ungarischen Dichtung.
105. E két költő e két hangot méltón képviselte. – Diese beiden Dichter vertraten diese beiden Töne würdig.
106. Tompa és Vajda költészete a mai olvasót is megérinti. – Die Dichtung von Tompa und Vajda berührt auch den heutigen Leser.
107. Tompa allegóriái a nemzeti sors iránti érzékenységet ébresztik. – Tompas Allegorien wecken die Empfindsamkeit für das nationale Schicksal.
108. Vajda versei az emberi magány örök tapasztalatát szólaltatják meg. – Vajdas Gedichte bringen die ewige Erfahrung der menschlichen Einsamkeit zum Klingen.
109. E időszerűség a két költő maradandó erejét mutatja. – Diese Zeitgemäßheit zeigt die bleibende Kraft der beiden Dichter.
110. Verseik ma is élnek a magyar líra hagyományában. – Ihre Gedichte leben auch heute in der Überlieferung der ungarischen Lyrik.
111. Tompa Mihály és Vajda János a magyar líra fontos, egyéni alakjai. – Mihály Tompa und János Vajda sind wichtige, eigenständige Gestalten der ungarischen Lyrik.
112. Tompa a hazafias allegória, Vajda a modern magány mestere. – Tompa ist der Meister der vaterländischen Allegorie, Vajda der der modernen Einsamkeit.
113. Kettejük költészete a nagy nemzedék és a modernség közötti hidat képezi. – Die Dichtung der beiden bildet die Brücke zwischen der großen Generation und der Moderne.
114. E híd a magyar líra folytonosságát biztosítja. – Diese Brücke sichert die Kontinuität der ungarischen Lyrik.
115. E két költő így a magyar líra fontos örököse és megújítója. – Diese beiden Dichter sind so wichtige Erben und Erneuerer der ungarischen Lyrik.
116. Tompa öröksége a nemzeti hűség és a jelképes költészet. – Tompas Erbe ist die nationale Treue und die sinnbildliche Dichtung.
117. Vajda öröksége a modern líra érzékenysége és mélysége. – Vajdas Erbe ist die Empfindsamkeit und die Tiefe der modernen Lyrik.
118. E két örökség együtt gazdagítja a magyar költészetet. – Diese zwei Erbschaften bereichern zusammen die ungarische Dichtung.
119. A nemzeti és az egyéni hang egyaránt táplálja a magyar lírát. – Der nationale und der individuelle Ton nähren die ungarische Lyrik gleichermaßen.
120. E kettősség a korszak líra el nem múló értéke. – Diese Doppelheit ist ein unvergänglicher Wert der Lyrik der Epoche.
121. Tompa és Vajda a szabadságharc utáni líra méltó képviselői. – Tompa und Vajda sind würdige Vertreter der Lyrik nach dem Freiheitskampf.
122. Költészetük a korszak lelki életének hű tükre. – Ihre Dichtung ist ein treuer Spiegel des seelischen Lebens der Epoche.
123. A nemzeti gyász és az egyéni magány e versekben szólal meg. – Die nationale Trauer und die individuelle Einsamkeit kommen in diesen Gedichten zum Klingen.
124. E hangok a magyar líra mélységét és gazdagságát mutatják. – Diese Töne zeigen die Tiefe und den Reichtum der ungarischen Lyrik.
125. E két költő így a korszak líra fontos, maradandó alakja. – Diese beiden Dichter sind so wichtige, bleibende Gestalten der Lyrik der Epoche.
126. Tompa és Vajda költészete a magyar líra folytonos fejlődését mutatja. – Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt die fortwährende Entwicklung der ungarischen Lyrik.
127. A romantika öröksége és a modernség csírája egyaránt jelen van bennük. – Das Erbe der Romantik und der Keim der Moderne sind in ihnen gleichermaßen vorhanden.
128. E gazdagság a korszak líra mélységét adja. – Dieser Reichtum verleiht der Lyrik der Epoche ihre Tiefe.
129. A magyar líra így e költőkben is szervesen fejlődött tovább. – Die ungarische Lyrik entwickelte sich so auch in diesen Dichtern organisch weiter.
130. E fejlődés a modern magyar költészetet készítette elő. – Diese Entwicklung bereitete die moderne ungarische Dichtung vor.
131. Tompa Mihály és Vajda János a magyar líra el nem múló alakjai. – Mihály Tompa und János Vajda sind unvergängliche Gestalten der ungarischen Lyrik.
132. Munkásságuk a nemzeti és az egyéni költészet gazdag egysége. – Ihr Wirken ist die reiche Einheit der nationalen und der individuellen Dichtung.
133. Nevük a hazafias allegória és a modern magány örök jelképe. – Ihre Namen sind ewige Sinnbilder der vaterländischen Allegorie und der modernen Einsamkeit.
134. Emlékük a magyar líra tisztelt része. – Ihre Erinnerung ist ein verehrter Teil der ungarischen Lyrik.
135. E két költő így a magyar szellem fontos, örök alakja. – Diese beiden Dichter sind so wichtige, ewige Gestalten des ungarischen Geistes.
136. Tompa és Vajda költészete a korszak líra teljes gazdagságát mutatja. – Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt den vollen Reichtum der Lyrik der Epoche.
137. A nemzeti hűség és az egyéni mélység e versekben egyesül. – Die nationale Treue und die individuelle Tiefe vereinen sich in diesen Gedichten.
138. E egység a magyar líra nemes hagyománya. – Diese Einheit ist eine edle Überlieferung der ungarischen Lyrik.
139. E két költő e hagyományt méltón gazdagította. – Diese beiden Dichter bereicherten diese Überlieferung würdig.
140. Munkájuk a magyar líra el nem múló öröksége. – Ihr Werk ist ein unvergängliches Erbe der ungarischen Lyrik.
141. Tompa és Vajda pályájának és műveiknek külön feinkapitolok szólnak. – Dem Lebensweg von Tompa und Vajda und ihren Werken sind eigene Feinkapitel gewidmet.
142. E fejezetek együtt adják a két költő teljes képét. – Diese Kapitel ergeben zusammen das vollständige Bild der beiden Dichter.
143. Munkásságuk a korszak líra fontos, gazdag teljesítménye. – Ihr Wirken ist eine wichtige, reiche Leistung der Lyrik der Epoche.
144. E teljesítmény a magyar líra folytonosságát biztosította. – Diese Leistung sicherte die Kontinuität der ungarischen Lyrik.
145. E két költő fényében a korszak líra gazdagsága tárul fel. – Im Licht dieser beiden Dichter offenbart sich der Reichtum der Lyrik der Epoche.
146. Tompa Mihály és Vajda János a szabadságharc utáni líra méltó mesterei. – Mihály Tompa und János Vajda sind würdige Meister der Lyrik nach dem Freiheitskampf.
147. Munkájuk a nemzeti és az egyéni hang örök foglalata. – Ihr Werk ist der ewige Inbegriff des nationalen und des individuellen Tons.
148. Nevük a magyar líra folytonos megújulását idézi. – Ihre Namen beschwören die fortwährende Erneuerung der ungarischen Lyrik.
149. E két költő fényében a magyar líra folytonos gazdagsága tárul fel. – Im Licht dieser beiden Dichter offenbart sich der fortwährende Reichtum der ungarischen Lyrik.
150. E fénytől most a korszak nagy prózaírója, Mikszáth Kálmán felé fordulunk. – Von diesem Licht wenden wir uns nun dem großen Prosaautor der Epoche zu, Kálmán Mikszáth.
(aufklappen)magyar
1. Tompa Mihály és Vajda János a XIX. század második felének két jelentős költője.
2. Mindketten a szabadságharc után, a nagy nemzedék árnyékában alkottak.
3. Tompa az allegorikus, hazafias líra, Vajda a modern magány költője.
4. Kettejük költészete a korszak líra két fontos irányát mutatja.
5. E fejezet e két költő pályáját és jelentőségét mutatja be.
6. Tompa Mihály 1817-ben született a Borsod megyei Rimaszombat közelében.
7. Szegény, egyszerű családból származott, gyermekkora nélkülözésekkel telt.
8. Nagy erőfeszítéssel tanult, végül református lelkész lett.
9. Élete nagy részét vidéki gyülekezetek lelkészeként töltötte.
10. E csendes, vidéki élet mégis mély, jelentős költészetet termett.
11. Tompa Petőfi és Arany barátja és költőtársa volt.
12. A három fiatal költőt a hármak szövetsége néven emlegették.
13. Tompa korai költészete a népiesség jegyében bontakozott ki.
14. Népregéiben a magyar táj mondáit és hiedelmeit dolgozta fel.
15. E művek a nép képzeletvilágát emelték a költészet rangjára.
16. Tompa igazi jelentőségét a szabadságharc utáni allegorikus versei adják.
17. E versekben a természet képei mögött a nemzeti sors húzódik meg.
18. A cenzúra idején a burkolt, jelképes beszéd volt az egyetlen út.
19. Tompa mesteri módon szólt a nemzeti gyászról és reményről.
20. E allegorikus költészet a néma évek nagy vigasza lett.
21. A gólyához című vers a bujdosás és a nemzeti fájdalom nagy műve.
22. A költő a távozó gólyához szól, aki elhagyja a szenvedő hazát.
23. A vándormadár a szabadságot, a haza a fogságot jelképezi.
24. E vers a leigázott nemzet fájdalmát megrendítő erővel fejezi ki.
25. A gólyához Tompa egyik legismertebb, legszebb költeménye.
26. A madár, fiaihoz a kitartásra és a hűségre buzdító vers.
27. A költő az anyamadár szavaival szól a nemzet fiaihoz.
28. A vers a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésére int.
29. E allegóriában a fészek és a dal a haza és a hagyomány jelképe.
30. Tompa így a nemzeti túlélés reményét szólaltatta meg.
31. Tompa allegorikus versei az egész nemzethez szóltak.
32. Az olvasók pontosan értették a burkolt hazafias üzenetet.
33. E versek kéziratban és emlékezetből terjedtek az országban.
34. Tompa így a néma évek egyik legnépszerűbb költője lett.
35. Költészete a nemzeti gyász és remény hű, mély kifejezése.
36. Tompa kései költészetét a betegség és a csüggedés árnyékolta be.
37. Súlyos betegsége és gyermekei elvesztése mély fájdalommal töltötte el.
38. Kései versei a halál és a személyes szenvedés komor költeményei.
39. E versek a magyar gyászlíra megrendítő darabjai.
40. Tompa így az egyéni fájdalom mélységeit is költészetbe emelte.
41. Tompa Mihály 1868-ban halt meg, alig ötvenegy évesen.
42. Halálát a nemzet őszinte gyásszal fogadta.
43. Öröksége a szabadságharc utáni évek nagy vigasza maradt.
44. Allegorikus versei a nemzeti kultúra el nem múló kincsei.
45. Tompa így a néma évek hű, nemes költője.
46. Vajda János a magyar líra fontos, magányos átmeneti alakja.
47. Költészete a késő romantika és a közelgő modernség határán áll.
48. Vajda a magány, a szenvedély és a nagyvárosi ember költője.
49. Költészete a magyar líra modern fordulatát előlegezte meg.
50. Vajda így Ady Endre és a Nyugat egyik fontos előfutára.
51. Vajda János 1827-ben született Pesten.
52. Gyermekkorát a Fejér megyei Váldon, erdész apja mellett töltötte.
53. Az erdő és a természet mély élménye egész költészetét áthatja.
54. A szabadságharcban honvédként vett részt, majd besorozták az osztrák hadseregbe.
55. E megaláztatás mély, keserű nyomot hagyott lelkében.
56. Vajda újságíróként és költőként élt Pesten, gyakran nélkülözve.
57. Éles, kritikus természete miatt sokszor magára maradt.
58. A magány és a meg nem értettség egész életét végigkísérte.
59. E magány költészetének egyik nagy, mély témája lett.
60. Vajda így a modern, elidegenedett ember érzéseit szólaltatta meg.
61. Vajda költészetének nagy témája a Gina-szerelem.
62. Fiatalon szeretett bele egy Georgina nevű nőbe, akit Ginának nevezett.
63. E reménytelen, beteljesületlen szerelem egész életét meghatározta.
64. Évtizedekkel később is versben idézte fel a rég elveszett szerelmet.
65. E hűség a szenvedély és az emlékezés nagy költészetét szülte.
66. A Húsz év múlva című vers a Gina-szerelem legszebb darabja.
67. A költő húsz év után is őrzi a szerelem hideg, tiszta emlékét.
68. A vers híres képe a Montblanc örök, néma hava.
69. E kép a kihűlt, mégis rendíthetetlen érzés jelképe.
70. A Húsz év múlva a magyar szerelmi líra időtlen remeke.
71. Vajda tájköltészete a természet nagy, komor képeit festi.
72. Az erdő, a mocsár és az éjszaka a magány és a lét jelképei.
73. A Nádas tavon című vers a magány és a béke finom képe.
74. A természet Vajdánál a belső lelki állapot tükre.
75. E tájköltészet a magyar líra mély, modern hangját előlegezi.
76. Vajda bölcseleti költészete a lét és a semmi nagy kérdéseit vizsgálja.
77. Az Üstökös és Az üstökös hasonló nagy versei a kozmikus magányt festik.
78. A költő az embert a végtelen világegyetemben magányosnak látja.
79. E bölcseleti mélység a modern líra felé mutat.
80. Vajda így a magyar filozófiai költészet fontos alakja.
81. Vajda költészete a késő romantika és a modernség között ível.
82. Formái még romantikusak, de érzésvilága már modern.
83. A magány, a kétely és az elidegenedés modern témái nála jelennek meg.
84. Vajda így a magyar líra fontos átmeneti, előkészítő alakja.
85. E szerep adja Vajda maradandó irodalomtörténeti jelentőségét.
86. Vajda János 1897-ben halt meg Budapesten.
87. Kortársai nem méltányolták eléggé költészetének nagyságát.
88. Igazi jelentőségét csak a Nyugat nemzedéke ismerte fel.
89. Ady és társai benne látták a modern magyar líra előfutárát.
90. Vajda így utólag kapta meg méltó helyét az irodalomtörténetben.
91. Tompa és Vajda költészete a korszak líra két arcát mutatja.
92. Tompa a közösségi, hazafias, Vajda az egyéni, modern hangot képviseli.
93. Tompa a nemzet, Vajda az egyén magányát szólaltatja meg.
94. E kettősség a korszak líra gazdagságát mutatja.
95. Kettejük együtt a régi és az új líra átmenetét jelzik.
96. Tompa a nagy nemzedék méltó társa és folytatója volt.
97. Vajda ellenben már a következő korszak felé mutatott.
98. E két irány a magyar líra folytonos megújulását példázza.
99. A hagyomány és az újítás e korban is termékenyen találkozott.
100. E találkozás a magyar költészet gazdagságának forrása.
101. Tompa allegorikus versei a nemzeti túlélést szolgálták.
102. Vajda modern lírája az egyéni lélek mélységeit tárta fel.
103. E két teljesítmény együtt a korszak líra egészét átfogja.
104. A közösségi és az egyéni hang egyaránt fontos a magyar költészetben.
105. E két költő e két hangot méltón képviselte.
106. Tompa és Vajda költészete a mai olvasót is megérinti.
107. Tompa allegóriái a nemzeti sors iránti érzékenységet ébresztik.
108. Vajda versei az emberi magány örök tapasztalatát szólaltatják meg.
109. E időszerűség a két költő maradandó erejét mutatja.
110. Verseik ma is élnek a magyar líra hagyományában.
111. Tompa Mihály és Vajda János a magyar líra fontos, egyéni alakjai.
112. Tompa a hazafias allegória, Vajda a modern magány mestere.
113. Kettejük költészete a nagy nemzedék és a modernség közötti hidat képezi.
114. E híd a magyar líra folytonosságát biztosítja.
115. E két költő így a magyar líra fontos örököse és megújítója.
116. Tompa öröksége a nemzeti hűség és a jelképes költészet.
117. Vajda öröksége a modern líra érzékenysége és mélysége.
118. E két örökség együtt gazdagítja a magyar költészetet.
119. A nemzeti és az egyéni hang egyaránt táplálja a magyar lírát.
120. E kettősség a korszak líra el nem múló értéke.
121. Tompa és Vajda a szabadságharc utáni líra méltó képviselői.
122. Költészetük a korszak lelki életének hű tükre.
123. A nemzeti gyász és az egyéni magány e versekben szólal meg.
124. E hangok a magyar líra mélységét és gazdagságát mutatják.
125. E két költő így a korszak líra fontos, maradandó alakja.
126. Tompa és Vajda költészete a magyar líra folytonos fejlődését mutatja.
127. A romantika öröksége és a modernség csírája egyaránt jelen van bennük.
128. E gazdagság a korszak líra mélységét adja.
129. A magyar líra így e költőkben is szervesen fejlődött tovább.
130. E fejlődés a modern magyar költészetet készítette elő.
131. Tompa Mihály és Vajda János a magyar líra el nem múló alakjai.
132. Munkásságuk a nemzeti és az egyéni költészet gazdag egysége.
133. Nevük a hazafias allegória és a modern magány örök jelképe.
134. Emlékük a magyar líra tisztelt része.
135. E két költő így a magyar szellem fontos, örök alakja.
136. Tompa és Vajda költészete a korszak líra teljes gazdagságát mutatja.
137. A nemzeti hűség és az egyéni mélység e versekben egyesül.
138. E egység a magyar líra nemes hagyománya.
139. E két költő e hagyományt méltón gazdagította.
140. Munkájuk a magyar líra el nem múló öröksége.
141. Tompa és Vajda pályájának és műveiknek külön feinkapitolok szólnak.
142. E fejezetek együtt adják a két költő teljes képét.
143. Munkásságuk a korszak líra fontos, gazdag teljesítménye.
144. E teljesítmény a magyar líra folytonosságát biztosította.
145. E két költő fényében a korszak líra gazdagsága tárul fel.
146. Tompa Mihály és Vajda János a szabadságharc utáni líra méltó mesterei.
147. Munkájuk a nemzeti és az egyéni hang örök foglalata.
148. Nevük a magyar líra folytonos megújulását idézi.
149. E két költő fényében a magyar líra folytonos gazdagsága tárul fel.
150. E fénytől most a korszak nagy prózaírója, Mikszáth Kálmán felé fordulunk.
(aufklappen)német
1. Mihály Tompa und János Vajda sind zwei bedeutende Dichter der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts.
2. Beide schufen nach dem Freiheitskampf, im Schatten der großen Generation.
3. Tompa ist der Dichter der allegorischen, vaterländischen Lyrik, Vajda der der modernen Einsamkeit.
4. Die Dichtung der beiden zeigt zwei wichtige Richtungen der Lyrik der Epoche.
5. Dieses Kapitel stellt den Lebensweg und die Bedeutung dieser beiden Dichter dar.
6. Mihály Tompa wurde 1817 nahe Rimaszombat im Komitat Borsod geboren.
7. Er stammte aus einer armen, einfachen Familie, seine Kindheit war von Entbehrungen erfüllt.
8. Mit großer Anstrengung lernte er und wurde schließlich reformierter Pfarrer.
9. Den größten Teil seines Lebens verbrachte er als Pfarrer ländlicher Gemeinden.
10. Dieses stille, ländliche Leben brachte dennoch eine tiefe, bedeutende Dichtung hervor.
11. Tompa war ein Freund und Dichterkollege von Petőfi und Arany.
12. Die drei jungen Dichter nannte man den Bund der Drei.
13. Tompas frühe Dichtung entfaltete sich im Zeichen der Volkstümlichkeit.
14. In seinen Volkssagen verarbeitete er die Sagen und den Volksglauben der ungarischen Landschaft.
15. Diese Werke erhoben die Vorstellungswelt des Volkes in den Rang der Dichtung.
16. Tompas wahre Bedeutung verleihen ihm seine allegorischen Gedichte nach dem Freiheitskampf.
17. In diesen Gedichten verbirgt sich hinter den Bildern der Natur das nationale Schicksal.
18. In der Zeit der Zensur war die verhüllte, sinnbildliche Rede der einzige Weg.
19. Tompa sprach auf meisterhafte Weise von der nationalen Trauer und Hoffnung.
20. Diese allegorische Dichtung wurde zum großen Trost der stummen Jahre.
21. Das Gedicht A gólyához (An den Storch) ist ein großes Werk des Umherirrens und des nationalen Schmerzes.
22. Der Dichter spricht zum fortziehenden Storch, der das leidende Vaterland verlässt.
23. Der Zugvogel versinnbildlicht die Freiheit, das Vaterland die Gefangenschaft.
24. Dieses Gedicht drückt den Schmerz der unterjochten Nation mit ergreifender Kraft aus.
25. A gólyához ist eines von Tompas bekanntesten, schönsten Gedichten.
26. A madár, fiaihoz (Der Vogel zu seinen Jungen) ist ein Gedicht, das zur Ausdauer und zur Treue ermutigt.
27. Der Dichter spricht mit den Worten des Muttervogels zu den Söhnen der Nation.
28. Das Gedicht mahnt zur Bewahrung der nationalen Sprache und Kultur.
29. In dieser Allegorie sind das Nest und das Lied das Sinnbild des Vaterlandes und der Überlieferung.
30. Tompa brachte so die Hoffnung des nationalen Überlebens zum Klingen.
31. Tompas allegorische Gedichte sprachen zur ganzen Nation.
32. Die Leser verstanden genau die verhüllte vaterländische Botschaft.
33. Diese Gedichte verbreiteten sich in Handschriften und aus dem Gedächtnis im Land.
34. Tompa wurde so zu einem der beliebtesten Dichter der stummen Jahre.
35. Seine Dichtung ist der treue, tiefe Ausdruck der nationalen Trauer und Hoffnung.
36. Tompas späte Dichtung überschattete die Krankheit und die Verzagtheit.
37. Seine schwere Krankheit und der Verlust seiner Kinder erfüllten ihn mit tiefem Schmerz.
38. Seine späten Gedichte sind düstere Dichtungen des Todes und des persönlichen Leidens.
39. Diese Gedichte sind ergreifende Stücke der ungarischen Trauerlyrik.
40. Tompa erhob so auch die Tiefen des persönlichen Schmerzes in die Dichtung.
41. Mihály Tompa starb 1868, kaum einundfünfzig Jahre alt.
42. Seinen Tod nahm die Nation mit aufrichtiger Trauer auf.
43. Sein Erbe blieb der große Trost der Jahre nach dem Freiheitskampf.
44. Seine allegorischen Gedichte sind unvergängliche Schätze der nationalen Kultur.
45. Tompa ist so ein treuer, edler Dichter der stummen Jahre.
46. János Vajda ist eine wichtige, einsame Übergangsgestalt der ungarischen Lyrik.
47. Seine Dichtung steht an der Grenze zwischen Spätromantik und herannahender Moderne.
48. Vajda ist der Dichter der Einsamkeit, der Leidenschaft und des großstädtischen Menschen.
49. Seine Dichtung nahm die moderne Wende der ungarischen Lyrik vorweg.
50. Vajda ist so ein wichtiger Vorläufer von Endre Ady und der Nyugat.
51. János Vajda wurde 1827 in Pest geboren.
52. Seine Kindheit verbrachte er in Vál im Komitat Fejér, an der Seite seines Vaters, eines Försters.
53. Das tiefe Erlebnis des Waldes und der Natur durchdringt seine ganze Dichtung.
54. Am Freiheitskampf nahm er als Honvéd teil, dann steckte man ihn in die österreichische Armee.
55. Diese Demütigung hinterließ eine tiefe, bittere Spur in seiner Seele.
56. Vajda lebte als Journalist und Dichter in Pest, oft in Entbehrung.
57. Wegen seiner scharfen, kritischen Natur blieb er oft allein.
58. Die Einsamkeit und das Unverstandensein begleiteten sein ganzes Leben.
59. Diese Einsamkeit wurde zu einem großen, tiefen Thema seiner Dichtung.
60. Vajda brachte so die Gefühle des modernen, entfremdeten Menschen zum Klingen.
61. Ein großes Thema von Vajdas Dichtung ist die Gina-Liebe.
62. In jungen Jahren verliebte er sich in eine Frau namens Georgina, die er Gina nannte.
63. Diese hoffnungslose, unerfüllte Liebe bestimmte sein ganzes Leben.
64. Noch Jahrzehnte später beschwor er in Gedichten die längst verlorene Liebe.
65. Diese Treue gebar eine große Dichtung der Leidenschaft und der Erinnerung.
66. Das Gedicht Húsz év múlva (Zwanzig Jahre danach) ist das schönste Stück der Gina-Liebe.
67. Auch nach zwanzig Jahren bewahrt der Dichter die kalte, reine Erinnerung an die Liebe.
68. Das berühmte Bild des Gedichts ist der ewige, stumme Schnee des Montblanc.
69. Dieses Bild ist das Sinnbild des erkalteten, dennoch unerschütterlichen Gefühls.
70. Húsz év múlva ist ein zeitloses Meisterwerk der ungarischen Liebeslyrik.
71. Vajdas Landschaftsdichtung malt die großen, düsteren Bilder der Natur.
72. Der Wald, der Sumpf und die Nacht sind Sinnbilder der Einsamkeit und des Daseins.
73. Das Gedicht A nádas tavon (Auf dem Schilfsee) ist ein feines Bild der Einsamkeit und des Friedens.
74. Die Natur ist bei Vajda ein Spiegel des inneren seelischen Zustands.
75. Diese Landschaftsdichtung nimmt den tiefen, modernen Ton der ungarischen Lyrik vorweg.
76. Vajdas philosophische Dichtung untersucht die großen Fragen des Seins und des Nichts.
77. Große Gedichte wie Az üstökös (Der Komet) malen die kosmische Einsamkeit.
78. Der Dichter sieht den Menschen im unendlichen Weltall als einsam.
79. Diese philosophische Tiefe weist zur modernen Lyrik.
80. Vajda ist so eine wichtige Gestalt der ungarischen philosophischen Dichtung.
81. Vajdas Dichtung spannt sich zwischen Spätromantik und Moderne.
82. Seine Formen sind noch romantisch, doch seine Gefühlswelt ist bereits modern.
83. Die modernen Themen der Einsamkeit, des Zweifels und der Entfremdung erscheinen bei ihm.
84. Vajda ist so eine wichtige Übergangs- und Wegbereitergestalt der ungarischen Lyrik.
85. Diese Rolle verleiht Vajda seine bleibende literaturgeschichtliche Bedeutung.
86. János Vajda starb 1897 in Budapest.
87. Seine Zeitgenossen würdigten die Größe seiner Dichtung nicht genug.
88. Seine wahre Bedeutung erkannte erst die Generation der Nyugat.
89. Ady und seine Gefährten sahen in ihm den Vorläufer der modernen ungarischen Lyrik.
90. Vajda erhielt so nachträglich seinen würdigen Platz in der Literaturgeschichte.
91. Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt die zwei Gesichter der Lyrik der Epoche.
92. Tompa vertritt den gemeinschaftlichen, vaterländischen, Vajda den individuellen, modernen Ton.
93. Tompa bringt die Einsamkeit der Nation, Vajda die des Individuums zum Klingen.
94. Diese Doppelheit zeigt den Reichtum der Lyrik der Epoche.
95. Die beiden zusammen bezeichnen den Übergang von der alten zur neuen Lyrik.
96. Tompa war ein würdiger Gefährte und Fortsetzer der großen Generation.
97. Vajda hingegen wies bereits auf die folgende Epoche hin.
98. Diese zwei Richtungen veranschaulichen die fortwährende Erneuerung der ungarischen Lyrik.
99. Die Überlieferung und die Erneuerung begegneten sich auch in dieser Zeit fruchtbar.
100. Diese Begegnung ist die Quelle des Reichtums der ungarischen Dichtung.
101. Tompas allegorische Gedichte dienten dem nationalen Überleben.
102. Vajdas moderne Lyrik erschloss die Tiefen der individuellen Seele.
103. Diese zwei Leistungen zusammen umfassen die ganze Lyrik der Epoche.
104. Der gemeinschaftliche und der individuelle Ton sind gleichermaßen wichtig in der ungarischen Dichtung.
105. Diese beiden Dichter vertraten diese beiden Töne würdig.
106. Die Dichtung von Tompa und Vajda berührt auch den heutigen Leser.
107. Tompas Allegorien wecken die Empfindsamkeit für das nationale Schicksal.
108. Vajdas Gedichte bringen die ewige Erfahrung der menschlichen Einsamkeit zum Klingen.
109. Diese Zeitgemäßheit zeigt die bleibende Kraft der beiden Dichter.
110. Ihre Gedichte leben auch heute in der Überlieferung der ungarischen Lyrik.
111. Mihály Tompa und János Vajda sind wichtige, eigenständige Gestalten der ungarischen Lyrik.
112. Tompa ist der Meister der vaterländischen Allegorie, Vajda der der modernen Einsamkeit.
113. Die Dichtung der beiden bildet die Brücke zwischen der großen Generation und der Moderne.
114. Diese Brücke sichert die Kontinuität der ungarischen Lyrik.
115. Diese beiden Dichter sind so wichtige Erben und Erneuerer der ungarischen Lyrik.
116. Tompas Erbe ist die nationale Treue und die sinnbildliche Dichtung.
117. Vajdas Erbe ist die Empfindsamkeit und die Tiefe der modernen Lyrik.
118. Diese zwei Erbschaften bereichern zusammen die ungarische Dichtung.
119. Der nationale und der individuelle Ton nähren die ungarische Lyrik gleichermaßen.
120. Diese Doppelheit ist ein unvergänglicher Wert der Lyrik der Epoche.
121. Tompa und Vajda sind würdige Vertreter der Lyrik nach dem Freiheitskampf.
122. Ihre Dichtung ist ein treuer Spiegel des seelischen Lebens der Epoche.
123. Die nationale Trauer und die individuelle Einsamkeit kommen in diesen Gedichten zum Klingen.
124. Diese Töne zeigen die Tiefe und den Reichtum der ungarischen Lyrik.
125. Diese beiden Dichter sind so wichtige, bleibende Gestalten der Lyrik der Epoche.
126. Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt die fortwährende Entwicklung der ungarischen Lyrik.
127. Das Erbe der Romantik und der Keim der Moderne sind in ihnen gleichermaßen vorhanden.
128. Dieser Reichtum verleiht der Lyrik der Epoche ihre Tiefe.
129. Die ungarische Lyrik entwickelte sich so auch in diesen Dichtern organisch weiter.
130. Diese Entwicklung bereitete die moderne ungarische Dichtung vor.
131. Mihály Tompa und János Vajda sind unvergängliche Gestalten der ungarischen Lyrik.
132. Ihr Wirken ist die reiche Einheit der nationalen und der individuellen Dichtung.
133. Ihre Namen sind ewige Sinnbilder der vaterländischen Allegorie und der modernen Einsamkeit.
134. Ihre Erinnerung ist ein verehrter Teil der ungarischen Lyrik.
135. Diese beiden Dichter sind so wichtige, ewige Gestalten des ungarischen Geistes.
136. Die Dichtung von Tompa und Vajda zeigt den vollen Reichtum der Lyrik der Epoche.
137. Die nationale Treue und die individuelle Tiefe vereinen sich in diesen Gedichten.
138. Diese Einheit ist eine edle Überlieferung der ungarischen Lyrik.
139. Diese beiden Dichter bereicherten diese Überlieferung würdig.
140. Ihr Werk ist ein unvergängliches Erbe der ungarischen Lyrik.
141. Dem Lebensweg von Tompa und Vajda und ihren Werken sind eigene Feinkapitel gewidmet.
142. Diese Kapitel ergeben zusammen das vollständige Bild der beiden Dichter.
143. Ihr Wirken ist eine wichtige, reiche Leistung der Lyrik der Epoche.
144. Diese Leistung sicherte die Kontinuität der ungarischen Lyrik.
145. Im Licht dieser beiden Dichter offenbart sich der Reichtum der Lyrik der Epoche.
146. Mihály Tompa und János Vajda sind würdige Meister der Lyrik nach dem Freiheitskampf.
147. Ihr Werk ist der ewige Inbegriff des nationalen und des individuellen Tons.
148. Ihre Namen beschwören die fortwährende Erneuerung der ungarischen Lyrik.
149. Im Licht dieser beiden Dichter offenbart sich der fortwährende Reichtum der ungarischen Lyrik.
150. Von diesem Licht wenden wir uns nun dem großen Prosaautor der Epoche zu, Kálmán Mikszáth.