2.1.1 Az őselem kérdése – Die Frage nach dem Urstoff

1. Képzeljünk el egy embert, aki először tesz fel egy egyszerű kérdést.

2. Miből áll valójában minden, ami létezik?

3. Ez a kérdés ma szinte magától értetődőnek tűnik.

4. Két és fél ezer évvel ezelőtt azonban ez egy kis forradalmat jelentett.

5. Hiszen addig a világot istenekről szóló történetekkel magyarázták.

6. Az eső azért esett, mert egy isten úgy akarta, a tenger pedig haragjában tombolt.

7. Milétosz városában azonban egy férfi másképp kezdett gondolkodni.

8. A neve Thales volt, és őt tartják a nyugati világ első filozófusának.

9. Thales a dolgok sokfélesége mögött egyetlen alapanyagot keresett.

10. Ezt az alapanyagot a görögök arché-nak nevezték.

11. A szó annyit jelent, mint kezdet vagy eredet.

12. Az arché tehát az az anyag, amelyből minden keletkezik, és amelybe minden visszatér.

13. Thales erre meglepő választ adott.

14. Azt mondta, hogy minden dolog őseleme a víz.

15. Első pillantásra ez furcsa állításnak tűnik.

16. De mögötte a természet alapos megfigyelése rejlik.

17. A víz lehet szilárd, mint a jég, folyékony, mint egy folyó, és légies, mint a gőz.

18. Egyetlen más anyag sem mutatja ilyen nyíltan átalakulásait.

19. Ezenkívül Thales észrevette, hogy minden élőlénynek szüksége van a nedvességre.

20. A növények víz nélkül elhervadnak, és egyetlen állat sem él túl sokáig ivás nélkül.

21. Még a magok és a vér is nedvesek.

22. Így tűnt, hogy a víz minden élet forrása.

23. Nem az a fontos, hogy ez a válasz helyes volt-e, mert nem az volt.

24. Ami fontos, az az, ahogyan Thales megindokolta a válaszát.

25. Nem az istenekre hivatkozott, hanem arra, amit látott.

26. Ezzel megtette az első lépést a tudomány felé.

27. Tanítványa Anaximander volt, aki még egy lépéssel tovább ment.

28. Anaximander úgy vélte, hogy egyetlen ismert anyag sem lehet mindennek az eredete.

29. Hiszen a víz nedves és hideg, a tűz viszont forró és száraz.

30. Ha minden vízből állna, a tűz soha nem jöhetett volna létre.

31. Egyetlen anyag gyakorlatilag „elnyelné” a többit.

32. Ezért Anaximander egy teljesen más őselemet feltételezett.

33. Ezt nevezte Apeironnak, a Határtalan vagy a Meghatározhatatlannak.

34. Az Apeiron nem egy meghatározott anyag, hanem egy végtelen őselem, amelynek nincsenek állandó tulajdonságai.

35. Belőle származnak minden ellentét: a meleg és a hideg, a nedves és a száraz.

36. Az Apeiron-t úgy lehet elképzelni, mint egy kimeríthetetlen készletet.

37. Ebből a készletből fokozatosan válik ki minden egyes dolog.

38. És végül minden dolog visszatér oda.

39. Ez az elképzelés a korához képest elképesztően elvont és merész volt.

40. Anaximandros már nem kézzelfogható képekben gondolkodott, hanem egy tiszta fogalomban.

41. Ezzel egy teljesen új gondolkodásmódot talált fel.

42. A Földről is merész elképzelése volt.

43. Úgy vélte, hogy a Föld szabadon lebeg minden középpontjában.

44. Nem esik le, mert egyik irányba sem van oka a mozgásra.

45. Ez egy meglepően józan gondolat volt, teljesen istenek nélkül.

46. A milétoszi gondolkodók közül a harmadik Anaximenes volt.

47. Ő visszatért egy kézzelfogható anyaghoz.

48. Számára a levegő volt minden dolog eredete.

49. Erre is volt egy egyszerű, de okos érve.

50. Anaximenes úgy vélte, hogy a levegő sűrűsödés és ritkulás révén alakul át.

51. Ha a levegő ritkábbá és melegebbé válik, tűz keletkezik.

52. Ha sűrűbbé és hidegebbé válik, akkor szél, felhő, víz és kő keletkezik.

53. Ezzel egyetlen mérhető folyamatból magyarázta a világ sokféleségét.

54. Még a mindennapi életből is hozott fel egy példát.

55. Ha nyitott szájjal fújunk, a lehelet melegnek érződik.

56. Ha összepréseljük az ajkakat, ugyanaz a lehelet hűvösnek tűnik.

57. Így már a saját leheletünk is megmutatta a sűrűség és a hő játékát.

58. Ez a három milétoszi gondolkodó különböző válaszokat adott, de ugyanazt a kérdést tették fel.

59. Mindannyian egyetlen elvet kerestek az egész valóság mögött.

60. Ezzel az őselem utáni kutatással kezdődött a természettudomány története.

1. Stellen wir uns einen Menschen vor, der zum ersten Mal eine einfache Frage stellt.

2. Woraus besteht eigentlich alles, was es gibt?

3. Diese Frage klingt heute fast selbstverständlich.

4. Vor zweieinhalbtausend Jahren war sie eine kleine Revolution.

5. Denn bis dahin hatte man die Welt durch Göttergeschichten erklärt.

6. Regen fiel, weil ein Gott es so wollte, und das Meer tobte aus Zorn.

7. In der Stadt Milet aber begann ein Mann, anders zu denken.

8. Sein Name war Thales, und er gilt als der erste Philosoph des Abendlandes.

9. Thales suchte hinter der Vielfalt der Dinge einen einzigen Grundstoff.

10. Diesen Grundstoff nannten die Griechen die arché.

11. Das Wort bedeutet so viel wie Anfang oder Ursprung.

12. Die arché ist also der Stoff, aus dem alles entsteht und in den alles zurückkehrt.

13. Thales gab darauf eine überraschende Antwort.

14. Er sagte, der Urstoff aller Dinge sei das Wasser.

15. Auf den ersten Blick wirkt das wie eine seltsame Behauptung.

16. Doch hinter ihr steckt eine genaue Beobachtung der Natur.

17. Wasser kann fest sein wie Eis, flüssig wie ein Fluss und luftig wie Dampf.

18. Kein anderer Stoff zeigt so offen seine Verwandlungen.

19. Außerdem bemerkte Thales, dass alles Lebendige Feuchtigkeit braucht.

20. Pflanzen welken ohne Wasser, und kein Tier überlebt lange ohne Trinken.

21. Selbst die Samen und das Blut sind feucht.

22. So schien das Wasser der Quell allen Lebens zu sein.

23. Wichtig ist nicht, ob diese Antwort richtig war, denn das war sie nicht.

24. Wichtig ist die Art, wie Thales seine Antwort begründete.

25. Er berief sich nicht auf Götter, sondern auf das, was er sah.

26. Damit machte er den ersten Schritt zur Wissenschaft.

27. Sein Schüler hieß Anaximander und ging noch einen Schritt weiter.

28. Anaximander fand, kein bekannter Stoff könne der Ursprung von allem sein.

29. Denn Wasser ist feucht und kalt, Feuer aber heiß und trocken.

30. Wäre alles aus Wasser, so hätte das Feuer niemals entstehen können.

31. Ein einzelner Stoff würde die anderen sozusagen verschlucken.

32. Darum nahm Anaximander einen ganz anderen Urgrund an.

33. Er nannte ihn das Apeiron, das Grenzenlose oder Unbestimmte.

34. Das Apeiron ist kein bestimmter Stoff, sondern ein endloser Urstoff ohne feste Eigenschaften.

35. Aus ihm gehen alle Gegensätze hervor: warm und kalt, feucht und trocken.

36. Man kann sich das Apeiron wie einen unerschöpflichen Vorrat vorstellen.

37. Aus diesem Vorrat scheidet sich nach und nach jedes einzelne Ding aus.

38. Und am Ende kehrt jedes Ding wieder dorthin zurück.

39. Diese Idee war für ihre Zeit erstaunlich abstrakt und mutig.

40. Anaximander dachte nicht mehr in greifbaren Bildern, sondern in einem reinen Begriff.

41. Damit erfand er eine ganz neue Art des Denkens.

42. Auch über die Erde hatte er eine kühne Vorstellung.

43. Er meinte, die Erde schwebe frei im Mittelpunkt von allem.

44. Sie falle nicht herunter, weil sie nach keiner Seite einen Grund habe, sich zu bewegen.

45. Das war eine erstaunlich nüchterne Überlegung ganz ohne tragende Götter.

46. Ein dritter Denker aus Milet hieß Anaximenes.

47. Er kehrte wieder zu einem greifbaren Stoff zurück.

48. Für ihn war die Luft der Urgrund aller Dinge.

49. Auch dafür hatte er ein einfaches, aber kluges Argument.

50. Anaximenes glaubte, die Luft verwandle sich durch Verdichtung und Verdünnung.

51. Wird die Luft dünner und wärmer, so entsteht Feuer.

52. Wird sie dichter und kälter, so entstehen Wind, Wolke, Wasser und Stein.

53. Damit erklärte er die Vielfalt der Welt aus einem einzigen messbaren Vorgang.

54. Sogar einen Beweis aus dem Alltag führte er an.

55. Bläst man mit offenem Mund, fühlt sich der Atem warm an.

56. Presst man die Lippen zusammen, wird derselbe Atem kühl.

57. So zeigte schon der eigene Atem das Spiel von Dichte und Wärme.

58. Diese drei Denker aus Milet gaben verschiedene Antworten, doch sie stellten dieselbe Frage.

59. Sie alle suchten ein einziges Prinzip hinter der ganzen Wirklichkeit.

60. Mit dieser Suche nach dem Urstoff begann die Geschichte der Naturwissenschaft.