6.2 A német idealizmus – Der deutsche Idealismus

1. Körülbelül 1790 és 1830 között Németországban kialakult a filozófiatörténet egyik legmerészebb gondolati irányzata.

2. Ez az irányzat a német idealizmus nevet viseli.

3. Az „idealizmus” szó itt nem azt jelenti, hogy ezek a gondolkodók különösen jószívűek vagy világidegenek voltak.

4. Az idealizmus inkább azt a meggyőződést jelenti, hogy a szellem és a gondolkodás képezik az egész valóság valódi alapját.

5. Ezeknek a gondolkodóknak nem az élettelen dolgok jelentik a kiindulópontot, hanem a gondolkodó tudat.

6. Az egész mozgalom elképzelhetetlen lett volna egy nagy előd nélkül.

7. Ez az előd Immanuel Kant volt.

8. Kant bebizonyította, hogy az emberi értelem nem egyszerűen leképezi a világot, hanem aktívan rendszerezi azt.

9. Kant szerint a tér, az idő és a gondolkodás alapfogalmai magából az értelemből származnak.

10. Ezzel Kant elképesztő hatalmat tulajdonított az emberi szellemnek.

11. Ugyanakkor azonban Kant egy rejtélyes határt is meghagyott.

12. Ezt a határt Kant a dolog önmagában névvel illette.

13. A dolog önmagában az a világ, amilyen valójában, tőlünk függetlenül létezik, és pontosan ez a világ marad Kant szerint örökre megismerhetetlen.

14. A Kant utáni fiatal gondolkodók ezt a megismerhetetlen „dolog önmagában”-t zavaró idegen testként érzékelték.

15. Azt kérdezték maguktól: Miért kellene elfogadni valamit, amiről elvileg semmit sem tudhatunk?

16. Ebből az elégedetlenségből nőtt ki a német idealizmus döntő gondolata.

17. A gondolat így hangzott: Meg kell szüntetni a megismerhetetlen dolgot önmagában, és az egész valóságot magából a szellemből kell megmagyarázni.

18. Ezen új irányzat első nagy képviselője Johann Gottlieb Fichte volt.

19. Fichte az én-t, azaz a cselekvő tudatot helyezte minden filozófia abszolút kiindulópontjába.

20. Fichte szerint az én egy teremtő cselekvés során hozza létre teljes tapasztalati világát.

21. A második nagy képviselője Friedrich Wilhelm Joseph Schelling volt.

22. Schelling az „én” mellett az élő természetet is a középpontba állította.

23. Schelling számára a szellem és a természet nem különálló világok, hanem egyetlen nagy valóság két oldala.

24. Schellingnél a természet mintegy még alvó szellem, a szellem pedig a tudatosságra ébredt természet.

25. A harmadik és leghíresebb képviselő Georg Wilhelm Friedrich Hegel volt.

26. Hegel elődei gondolatmeneteit egyetlen, hatalmas gondolati építménybe fonta össze.

27. Hegel gondolkodásának középpontjában a szellem fogalma áll.

28. Ez a szellem Hegelnél nem csupán az emberi értelem, hanem egy világot átfogó, ésszerű elv.

29. Hegel leírta, hogyan bontakozik ki ez a szellem lépésről lépésre, és végül hogyan ismeri fel teljes mértékben önmagát.

30. Ehhez legfontosabb eszköze a dialektika volt.

31. A dialektika a gondolkodást az állítás, az ellenállítás és e kettő magasabb szintű egyesülésének mozgásaként írja le.

32. Hegel szerint az ellentmondás hajtja előre a gondolkodás és a történelem egész fejlődését.

33. Ezzel a német idealizmus teljesen új történelemszemléletet nyert.

34. A történelem immár nem véletlenszerű hullámzásként jelent meg, hanem a szabadság felé vezető értelmes fejlődésként.

35. Mindezeket a gondolkodókat egy hatalmas ambíció fűzte össze.

36. A teljes valóságot egyetlen, zárt rendszerben akarták megmagyarázni a tiszta ész segítségével.

37. Egy ilyen rendszernek az első alapelvtől kezdve az utolsó részletekig mindent hiánytalanul le kellett vezetnie.

38. Ezek a gondolkodók azt hitték, hogy az emberi szellem átlátja a világ legbelsőbb titkát.

39. Ma már szinte szédítőnek tűnik egy ilyen igény.

40. Ezt az igényt úgy lehet elképzelni, mint egy kísérletet arra, hogy az egész világegyetemet egyetlen képletből fejlesszék ki.

41. A német idealizmus szorosan összefonódott a saját történelmi korszakával is.

42. Ez volt a francia forradalom kora, amely egész Európában felkeltette a szabadság ígéretét.

43. Ugyanakkor ez volt Napóleon kora is, akinek hadjáratai megrázták Németországot.

44. E gondolkodók közül sokan közvetlen tapasztalatként élték meg korszakuk nagy változásait.

45. A német idealizmus szorosan kapcsolódott az ugyanakkor virágzó romantikához.

46. Mindkét mozgalom osztotta az ember, a természet és a szellem nagy egységére irányuló vágyat.

47. E mozgalom szellemi központja elsősorban a jénai és a berlini egyetemeken volt.

48. Néhány évtized alatt rendkívüli sűrűségű filozófiai alkotóerő alakult ki ott.

49. Hegel 1831-ben bekövetkezett halála után azonban a német idealizmus gyorsan elvesztette erejét.

50. Hamarosan heves ellenállás emelkedett fel a merész rendszerek ellen.

51. Egyes kritikusok azzal vádolták az idealizmust, hogy elvont fogalmakban veszik el magukat, és figyelmen kívül hagyják a kézzelfogható valóságot.

52. Hegel egyik híres tanítványa, Karl Marx, szinte teljesen felforgatta nagy tanítójának tanításait.

53. Marx azt állította, hogy nem a szellem határozza meg a világot, hanem a gazdasági viszonyok határozzák meg a gondolkodást.

54. Más gondolkodók, mint például Arthur Schopenhauer, az idealizmust üres szóködnek gúnyolták.

55. E heves kritika ellenére a német idealizmus hatása óriási maradt.

56. Hegel történelemről, szabadságról és ellentmondásról szóló gondolatai az egész következő századot meghatározták.

57. Tőle indulnak ki azok a vonalak, amelyek Marxhoz, a szociológiához és a jelenkori számos irányzatig vezetnek.

58. A német idealizmus a tiszta rendszergondolkodás legmagasabb csúcsát jelenti.

59. A filozófia soha többé nem próbálta ilyen nagy magabiztossággal a világ egészét a szellemből levezetni.

60. Éppen ebben a mértéktelen merészségben rejlik a mai napig ez a rendkívüli korszak varázsa.

1. Zwischen etwa 1790 und 1830 entstand in Deutschland eine der kühnsten Denkbewegungen der ganzen Philosophiegeschichte.

2. Diese Bewegung trägt den Namen deutscher Idealismus.

3. Das Wort Idealismus bedeutet hier nicht, dass diese Denker besonders gutherzig oder weltfremd waren.

4. Idealismus meint vielmehr die Überzeugung, dass der Geist und das Denken die eigentliche Grundlage der ganzen Wirklichkeit bilden.

5. Nicht die toten Dinge stehen für diese Denker am Anfang, sondern das denkende Bewusstsein.

6. Die ganze Bewegung wäre ohne einen großen Vorgänger undenkbar gewesen.

7. Dieser Vorgänger war Immanuel Kant.

8. Kant hatte gezeigt, dass der menschliche Verstand die Welt nicht einfach abbildet, sondern aktiv ordnet.

9. Raum, Zeit und die Grundbegriffe des Denkens stammen nach Kant aus dem Verstand selbst.

10. Damit hatte Kant dem menschlichen Geist eine erstaunliche Macht zugesprochen.

11. Zugleich aber hatte Kant eine geheimnisvolle Grenze stehen lassen.

12. Diese Grenze nannte Kant das Ding an sich.

13. Das Ding an sich ist die Welt, wie sie unabhängig von uns wirklich ist, und genau diese Welt bleibt nach Kant für immer unerkennbar.

14. Die jungen Denker nach Kant empfanden dieses unerkennbare Ding an sich als störenden Fremdkörper.

15. Sie fragten sich: Warum sollte man etwas annehmen, von dem man grundsätzlich nichts wissen kann?

16. Aus dieser Unzufriedenheit wuchs der entscheidende Gedanke des deutschen Idealismus.

17. Der Gedanke lautete: Man muss das unerkennbare Ding an sich abschaffen und die ganze Wirklichkeit aus dem Geist selbst erklären.

18. Der erste große Vertreter dieser neuen Richtung war Johann Gottlieb Fichte.

19. Fichte stellte das Ich, also das tätige Bewusstsein, an den absoluten Anfang aller Philosophie.

20. Für Fichte erzeugt das Ich in einem schöpferischen Akt seine ganze Erfahrungswelt.

21. Der zweite große Vertreter war Friedrich Wilhelm Joseph Schelling.

22. Schelling rückte neben dem Ich auch die lebendige Natur in den Mittelpunkt.

23. Für Schelling sind Geist und Natur keine getrennten Welten, sondern zwei Seiten einer einzigen großen Wirklichkeit.

24. Die Natur ist bei Schelling gleichsam ein noch schlafender Geist, und der Geist ist eine zum Bewusstsein erwachte Natur.

25. Der dritte und berühmteste Vertreter war Georg Wilhelm Friedrich Hegel.

26. Hegel verband alle Fäden seiner Vorgänger zu einem einzigen, gewaltigen Gedankengebäude.

27. Im Zentrum von Hegels Denken steht der Begriff des Geistes.

28. Dieser Geist ist bei Hegel nicht nur der menschliche Verstand, sondern ein weltumspannendes vernünftiges Prinzip.

29. Hegel beschrieb, wie sich dieser Geist Schritt für Schritt entfaltet und am Ende sich selbst vollkommen begreift.

30. Sein wichtigstes Werkzeug dafür war die Dialektik.

31. Die Dialektik beschreibt das Denken als eine Bewegung von Behauptung, Gegenbehauptung und einer höheren Vereinigung beider.

32. Für Hegel treibt der Widerspruch die ganze Entwicklung des Denkens und der Geschichte voran.

33. Damit gewann der deutsche Idealismus eine völlig neue Sicht auf die Geschichte.

34. Geschichte erschien nun nicht mehr als zufälliges Auf und Ab, sondern als sinnvoller Fortschritt zur Freiheit.

35. Allen diesen Denkern war ein gewaltiger Ehrgeiz gemeinsam.

36. Sie wollten die gesamte Wirklichkeit in einem einzigen, geschlossenen System aus reiner Vernunft erklären.

37. Ein solches System sollte vom ersten Grundgedanken bis zu den letzten Einzelheiten alles lückenlos ableiten.

38. Diese Denker glaubten, der menschliche Geist könne das innerste Geheimnis der Welt durchschauen.

39. Ein solcher Anspruch wirkt aus heutiger Sicht beinahe schwindelerregend.

40. Man kann sich diesen Anspruch wie den Versuch vorstellen, das gesamte Weltall aus einer einzigen Formel zu entwickeln.

41. Der deutsche Idealismus war auch eng mit seiner geschichtlichen Zeit verflochten.

42. Es war die Zeit der Französischen Revolution, die das Versprechen der Freiheit in ganz Europa entfachte.

43. Es war zugleich die Zeit Napoleons, dessen Feldzüge Deutschland erschütterten.

44. Viele dieser Denker erlebten die großen Umbrüche ihrer Epoche als unmittelbare Erfahrung.

45. Eng verwandt war der deutsche Idealismus mit der gleichzeitig blühenden Romantik.

46. Beide Bewegungen teilten die Sehnsucht nach einer großen Einheit von Mensch, Natur und Geist.

47. Das geistige Zentrum dieser Bewegung lag vor allem in den Universitäten von Jena und Berlin.

48. In wenigen Jahrzehnten entstand dort eine außergewöhnliche Dichte an philosophischer Schaffenskraft.

49. Mit Hegels Tod im Jahr 1831 verlor der deutsche Idealismus jedoch rasch an Kraft.

50. Schon bald erhob sich heftiger Widerspruch gegen die kühnen Systeme.

51. Manche Kritiker warfen dem Idealismus vor, sich in luftigen Begriffen zu verlieren und die handfeste Wirklichkeit zu übersehen.

52. Ein berühmter Schüler Hegels, Karl Marx, stellte den großen Lehrer geradezu auf den Kopf.

53. Marx behauptete, nicht der Geist bestimme die Welt, sondern die wirtschaftlichen Verhältnisse bestimmten das Denken.

54. Andere Denker wie Arthur Schopenhauer verspotteten den Idealismus als hohlen Wortnebel.

55. Trotz dieser scharfen Kritik blieb die Wirkung des deutschen Idealismus enorm.

56. Hegels Gedanken über Geschichte, Freiheit und Widerspruch prägten das gesamte folgende Jahrhundert.

57. Von ihm führen Linien zu Marx, zur Soziologie und bis in viele Strömungen der Gegenwart.

58. Der deutsche Idealismus markiert so etwas wie den höchsten Gipfel des reinen Systemdenkens.

59. Niemals wieder hat die Philosophie mit so großer Zuversicht versucht, das Ganze der Welt aus dem Geist abzuleiten.

60. Gerade in dieser maßlosen Kühnheit liegt bis heute die Faszination dieser außergewöhnlichen Epoche.