7.6 Darwinizmus és naturalizmus – Darwinismus und Naturalismus

1. Hosszú ideig az élő természet az emberek számára olyan volt, mint egy kész festmény, amely soha nem változik.

2. Minden növényt és állatot önálló, a kezdetektől fogva rögzített formának tekintettek.

3. Úgy hitték, hogy minden faj az első naptól kezdve pontosan úgy nézett ki, mint manapság.

4. Ez a változatlan fajokról alkotott elképzelés évszázadokon át uralta az európai gondolkodást.

5. Már az ókorban is voltak olyan gondolkodók, akik felvetették a kérdést, hogy vajon az életnek van-e saját története.

6. Anaximander görög filozófus azt feltételezte, hogy az első emberek halakhoz hasonló lényekből származtak.

7. Az ilyen gondolatok azonban csak elszórt szikrák maradtak, és nem nőttek össze egy koherens tanrendszerré.

8. A középkorban az élőlényeket egy rögzített lépcsősorba rendezték, az egyszerűtől a magasabb rendű felé.

9. Ezt a lépcsőt isteni tervnek tekintették, amelyben minden lénynek megvolt a maga megváltoztathatatlan helye.

10. Csak az újkorban kezdtek el a kutatók a természetet alaposan megfigyelni, gyűjteni és összehasonlítani.

11. A természettudósok több ezer növényt és állatot gyűjtöttek össze, és megpróbáltak rendet teremteni a bőségben.

12. A svéd Carl von Linné létrehozott egy híres rendszert, amely minden fajnak egy meghatározott nevet adott.

13. Linné továbbra is változatlannak tartotta a fajokat, de rendszerezési munkája megalapozta a későbbi kérdéseket.

14. Az idő múlásával a kőzetekben olyan állatok megkövesedett csontjait találták meg, amelyek már régóta nem léteztek.

15. Ezek a kövületek azt mutatták, hogy a múlt élővilága másképp nézett ki, mint a mai.

16. Így felmerült az aggasztó gyanú, hogy a fajok kihalhatnak, és esetleg változhatnak is.

17. A francia Jean-Baptiste de Lamarck 1800 körül merte megfogalmazni az első teljes körű fejlődéselméletet.

18. Lamarck szerint az élőlények úgy változnak, hogy az életük során megszerzett tulajdonságokat továbbadják utódjaiknak.

19. Elképzelése szerint a zsiráf nyaka azért lett hosszú, mert állandóan magas levelek után nyúlt.

20. Ez a magyarázat később tévesnek bizonyult, de a változásra vonatkozó merész alapelv megmaradt.

21. A döntő lépést az angol Charles Darwin tette a tizenkilencedik század közepén.

22. Fiatalemberként Darwin öt éven át vitorlázott a Beagle hajóval a világ körül.

23. Távoli szigeteken olyan állatokat fedezett fel, amelyek hasonlítottak egymásra, mégis helyenként eltértek egymástól.

24. Évtizedeken át gyűjtött bizonyítékokat, és ezekből egy egyszerű, de hatalmas elképzelést alakított ki.

25. Darwin felismerte, hogy a természetben csendes verseny folyik az élelemért, a térért és a túlélésért.

26. Aki véletlenszerű előnyök révén jobban alkalmazkodik, több utódot hagy hátra, mint a többiek.

27. Így a hasznos tulajdonságok sok generáció alatt felhalmozódnak, és lassan megváltoztatják egy faj megjelenését.

28. Ezt a folyamatot Darwin természetes kiválasztódásnak nevezte, az élet lassú szűrésének a környezet által.

29. Hosszú ideig habozott gondolatai nyilvánosságra hozatalával, attól tartva, hogy azok vihart fognak kavarni.

30. Csak akkor lépett a nyilvánosság elé Darwin, amikor egy másik kutató, Alfred Russel Wallace, ugyanerre az elképzelésre jutott.

31. 1859-ben megjelent a fajok eredetéről szóló könyve, amely örökre megváltoztatta a gondolkodásmódot.

32. A mű rávilágított arra, hogy a mai élet sokfélesége egy hosszú történelem eredménye.

33. A következtetés szerint minden faj közös ősöktől származik, és egymással rokon.

34. Az ember sem képezett kivételt, hanem ugyanazon, szélesre ágazó családfa része volt.

35. Egy későbbi könyvében Darwin nyíltan levonta ezt a következtetést, és az embert az állatok sorába sorolta.

36. Sokak számára sokkoló volt, hogy már nem a teremtés koronájaként, hanem a majmok rokonaként tekintettek magukra.

37. Az elmélet heves vitákat váltott ki az egyház és a tudomány között, amelyek visszhangja a mai napig hallatszik.

38. Egy probléma azonban megoldatlan maradt, mivel Darwin nem tudta, hogy a tulajdonságok pontosan hogyan öröklődnek.

39. A válasz már rejtve volt egy Gregor Mendel nevű szerzetes borsóval végzett kísérleteiben.

40. Mendel felfedezte a rögzített öröklődési egységeket, de munkája évtizedekig figyelmen kívül maradt.

41. Csak 1900 körül fedezték fel újra, és kapcsolták össze Darwin tanával egy nagyobb egésszé.

42. Ebből a kapcsolatból alakult ki a 20. században a biológia modern szintézise.

43. Ez a szintézis a genetikai anyag apró változásaival magyarázta a természetes szelekciót, amelyeket később mutációknak neveztek.

44. A DNS örömmanyag felfedezésével végül az élet tervrajza is láthatóvá vált.

45. Ma az evolúciót az egész élettudomány alapjának tekintik.

46. Nincs más olyan gondolat, amely ennyire meggyőzően egyesítené az élőlények sokféleségét egyetlen történetté.

47. Darwin elképzelése azonban nem korlátozódott a biológiára, hanem az egész világképet átalakította.

48. Megmutatta, hogy az életnek nincs szüksége irányítóra és meghatározott célra ahhoz, hogy rendet teremtsen.

49. Ebből a felismerésből alakult ki az a szemlélet, amelyet naturalizmusnak nevezünk.

50. A naturalizmus a világot olyan folyamatnak tekinti, amely kizárólag természetes okokkal magyarázható.

51. Ebben a szemléletben a csoda elvesztette helyét, hiszen minden a természet törvényeit követi.

52. Az ember most már ugyanazon erők eredményeként jelenik meg, amelyek a hegyeket, a csillagokat és az állatokat is formálják.

53. Egyesek ezt a nézetet az ember megalázásának és különleges méltóságának elvesztésének érezték.

54. Mások viszont új nagyságot láttak benne, mert az ember egy hatalmas összefüggés részeként fogja fel magát.

55. A vallásnak is meg kellett tanulnia együtt élni egy olyan világképpel, amelyben a véletlennek is szerepe van.

56. Az ellenzők azzal vádolták az evolúcióelméletet, hogy minden értelmet és minden magasabb rendeltetést elvesz a létezésből.

57. A védelmezők azzal válaszoltak, hogy az élet értelme előre megadott terv nélkül is megtalálható.

58. Így a pintyekről és a teknősökről szóló megfigyelésből az emberiség egyik leghatalmasabb eszméje született.

59. Darwin és a naturalizmus arra kényszerítette a gondolkodást, hogy az embert új helyre helyezze a természet rendjében.

60. Azóta felmerül a kérdés, hogy az élet a véletlen műve-e, vagy mégis egy célirányos alkotás.

1. Lange Zeit erschien den Menschen die lebendige Natur wie ein fertiges Gemälde, das sich niemals verändert.

2. Jede Pflanze und jedes Tier galt als eine eigene, von Anfang an festgelegte Form.

3. Man glaubte, dass alle Arten seit dem ersten Tag genau so aussahen wie in der Gegenwart.

4. Diese Vorstellung von unveränderlichen Arten beherrschte das europäische Denken über viele Jahrhunderte.

5. Schon in der Antike fragten einzelne Denker, ob das Leben vielleicht eine eigene Geschichte habe.

6. Der griechische Philosoph Anaximander vermutete, dass die ersten Menschen aus fischähnlichen Wesen hervorgegangen seien.

7. Doch solche Gedanken blieben einzelne Funken und wuchsen nicht zu einer geschlossenen Lehre zusammen.

8. Im Mittelalter ordnete man die Lebewesen in eine feste Stufenleiter vom Einfachen zum Höheren.

9. Diese Leiter galt als ein göttlicher Plan, in dem jedes Wesen seinen unverrückbaren Platz besaß.

10. Erst in der Neuzeit begannen Forscher, die Natur genau zu beobachten, zu sammeln und zu vergleichen.

11. Naturforscher trugen Tausende von Pflanzen und Tieren zusammen und versuchten, Ordnung in die Fülle zu bringen.

12. Der Schwede Carl von Linné schuf ein berühmtes System, das jeder Art einen festen Namen gab.

13. Linné hielt die Arten noch immer für unveränderlich, doch sein Ordnungswerk legte den Grund für spätere Fragen.

14. Mit der Zeit fand man im Gestein versteinerte Knochen von Tieren, die es längst nicht mehr gab.

15. Diese Fossilien zeigten, dass die Lebenswelt der Vergangenheit anders ausgesehen hatte als die heutige.

16. So entstand der beunruhigende Verdacht, dass Arten aussterben und sich womöglich auch wandeln können.

17. Der Franzose Jean-Baptiste de Lamarck wagte um 1800 die erste vollständige Theorie der Entwicklung.

18. Lamarck meinte, Lebewesen veränderten sich, indem sie im Leben Erworbenes an ihre Nachkommen weitergäben.

19. Nach seiner Vorstellung sollte der Hals der Giraffe lang geworden sein, weil sie ständig nach hohen Blättern reckte.

20. Diese Erklärung erwies sich später als falsch, doch der mutige Grundgedanke einer Wandlung blieb bestehen.

21. Den entscheidenden Schritt machte der Engländer Charles Darwin in der Mitte des neunzehnten Jahrhunderts.

22. Als junger Mann segelte Darwin fünf Jahre lang mit dem Schiff Beagle um die Welt.

23. Auf entlegenen Inseln entdeckte er Tiere, die einander ähnelten und sich doch von Ort zu Ort unterschieden.

24. Über Jahrzehnte sammelte er Beweise und formte aus ihnen eine einfache, aber gewaltige Idee.

25. Darwin erkannte, dass in der Natur ein stiller Wettbewerb um Nahrung, Raum und Überleben herrscht.

26. Wer durch zufällige Vorteile besser angepasst ist, hinterlässt mehr Nachkommen als die Übrigen.

27. So sammeln sich nützliche Merkmale über viele Generationen an und verändern langsam das Aussehen einer Art.

28. Diesen Vorgang nannte Darwin die natürliche Auslese, das langsame Sieben des Lebens durch die Umwelt.

29. Lange zögerte er, seine Gedanken zu veröffentlichen, aus Furcht vor dem Sturm, den sie auslösen würden.

30. Erst als ein anderer Forscher namens Alfred Russel Wallace dieselbe Idee fand, trat Darwin an die Öffentlichkeit.

31. Im Jahr 1859 erschien sein Buch über die Entstehung der Arten und veränderte das Denken für immer.

32. Das Werk zeigte, dass die heutige Vielfalt des Lebens das Ergebnis einer langen Geschichte ist.

33. Alle Arten, so der Schluss, stammen von gemeinsamen Vorfahren ab und sind miteinander verwandt.

34. Der Mensch bildete dabei keine Ausnahme, sondern war Teil desselben weit verzweigten Stammbaums.

35. In einem späteren Buch zog Darwin diese Folgerung offen und stellte den Menschen in die Reihe der Tiere.

36. Für viele war es ein Schock, sich nicht mehr als Krone der Schöpfung, sondern als Verwandten der Affen zu sehen.

37. Die Theorie löste heftige Streitigkeiten zwischen Kirche und Wissenschaft aus, die bis heute nachhallen.

38. Ein Problem blieb jedoch ungelöst, denn Darwin wusste nicht, wie Merkmale genau vererbt werden.

39. Die Antwort lag bereits verborgen in den Versuchen eines Mönchs namens Gregor Mendel mit Erbsen.

40. Mendel entdeckte feste Erbeinheiten, doch seine Arbeit blieb jahrzehntelang unbeachtet liegen.

41. Erst um 1900 wurde sie wiederentdeckt und mit Darwins Lehre zu einem größeren Ganzen verbunden.

42. Aus dieser Verbindung entstand im zwanzigsten Jahrhundert die moderne Synthese der Biologie.

43. Sie erklärte die Auslese durch winzige Veränderungen im Erbgut, die man später Mutationen nannte.

44. Mit der Entdeckung der Erbsubstanz DNA wurde schließlich der Bauplan des Lebens selbst sichtbar.

45. Heute gilt die Evolution als das tragende Fundament der gesamten Lebenswissenschaft.

46. Kein anderer Gedanke verbindet die Vielfalt der Lebewesen so überzeugend zu einer einzigen Geschichte.

47. Darwins Idee blieb jedoch nicht auf die Biologie beschränkt, sondern wandelte das ganze Weltbild.

48. Sie zeigte, dass das Leben keinen Lenker und kein festes Ziel braucht, um Ordnung hervorzubringen.

49. Aus dieser Einsicht erwuchs eine Haltung, die man Naturalismus nennt.

50. Der Naturalismus betrachtet die Welt als ein Geschehen, das sich allein aus natürlichen Ursachen erklären lässt.

51. In ihm hat das Wunder seinen Platz verloren, denn alles folgt den Gesetzen der Natur.

52. Der Mensch erscheint nun als ein Ergebnis derselben Kräfte, die auch Berge, Sterne und Tiere formen.

53. Manche empfanden diese Sicht als Erniedrigung des Menschen und als Verlust seiner besonderen Würde.

54. Andere sahen darin eine neue Größe, weil der Mensch sich als Teil eines ungeheuren Zusammenhangs begreift.

55. Auch die Religion musste lernen, mit einem Bild der Welt zu leben, in dem der Zufall eine Rolle spielt.

56. Gegner warfen der Evolutionslehre vor, sie nehme dem Dasein jeden Sinn und jede höhere Bestimmung.

57. Verteidiger antworteten, der Sinn des Lebens lasse sich auch ohne einen vorgegebenen Plan finden.

58. So wurde aus einer Beobachtung über Finken und Schildkröten eine der mächtigsten Ideen der Menschheit.

59. Darwin und der Naturalismus zwangen das Denken, den Menschen neu in der Ordnung der Natur zu verorten.

60. Seither steht die Frage im Raum, ob das Leben ein Werk des Zufalls oder doch ein Werk mit Richtung ist.