8.6.1 A gondolkodás mögött rejlő rejtett struktúrák – Die verborgenen Strukturen hinter dem Denken

1. A strukturalizmus egy egyszerű, de messzemenő következményekkel járó feltételezésből indul ki.

2. Ez a feltételezés szerint az emberek cselekedetei és kijelentései mögött rejtett struktúrák hatnak.

3. A struktúra ebben az összefüggésben szabályok és kapcsolatok szilárd rendszere, amely számos egyedi jelenség alapját képezi.

4. A strukturalizmus kevésbé az egyes dolgok iránt érdeklődik, mint inkább a köztük lévő kapcsolatok hálózata iránt.

5. Erre egy egyszerű példa a sakkjáték, amelyben nem a figurák anyaga számít, hanem a szabályrendszerben betöltött helyük.

6. Egy fából készült sakkfigura és egy műanyagból készült sakkfigura egyenértékűek, amíg ugyanazt a helyet foglalják el a szabályrendszerben.

7. Pontosan így tekint a strukturalizmus az emberi világra: nem az egyes elemek számítanak, hanem azok egymás közötti kapcsolatai.

8. E gondolkodásmód eredete a svájci nyelvész, Ferdinand de Saussure-hoz vezethető vissza.

9. Ferdinand de Saussure a 20. század elején azt tanította, hogy a nyelvet zárt rendszerként kell értelmezni.

10. Ferdinand de Saussure szerint egy szó jelentése nem önmagából fakad, hanem abból, hogy miben különbözik más szavaktól.

11. A „kutya” szó azért jelent valamit, mert különbözik a „kéz”, a „kerek” és a „farkas” szavaktól, nem pedig azért, mert valami természetes kapcsolat fűzi az állathoz.

12. Ferdinand de Saussure ezt az összefüggést a nyelv rendszerének nevezte, amelyben minden jel értéke kizárólag a többi jelen keresztül alakul ki.

13. Ferdinand de Saussure számára fontos volt, hogy ez a rendszer az egyes beszélő előtt már létezik, és nem ő találja ki.

14. Minden ember olyan nyelvbe nő bele, amelynek szabályait átveszi anélkül, hogy azokat ő maga alkotta volna.

15. Ebből a nyelvről szóló megfigyelésből a későbbi gondolkodók messzemenő következtetést vontak le.

16. A következtetés az volt, hogy az emberi élet más területei is hasonló, rejtett rendszerek szerint szerveződhetnek.

17. Claude Lévi-Strauss, a néprajztudós, a 20. század közepén tette meg ezt a lépést.

18. Claude Lévi-Strauss idegen népeket vizsgált, és azokat a szabályokat kutatta, amelyek láthatatlanul rendezik együttélésüket.

19. A rokonsági viszonyok kutatása során Claude Lévi-Strauss felfedezte, hogy azok a szabályok, amelyek meghatározzák, ki kivel házasodhat össze, szilárd mintákat követnek.

20. Ezeket a házassági szabályokat az emberek betartják anélkül, hogy tudatában lennének azok mélyebb felépítésének.

21. Claude Lévi-Strauss az ilyen szabályokat egy nyelv nyelvtani szabályaihoz hasonlította, amelyet mindenki ismer, de alig tud valaki megmagyarázni.

22. Claude Lévi-Strauss számos nép mítoszait is vizsgálta, és visszatérő alapmintákat talált bennük.

23. Claude Lévi-Strauss újra és újra olyan ellentétpárokra bukkant, mint a nyers és a főtt, az ég és a föld, vagy az élet és a halál.

24. Ezek az ellentétek – Claude Lévi-Strauss szerint – alkotják azt a rejtett vázszerkezetet, amelyre a legkülönbözőbb kultúrák elbeszélései épülnek.

25. Az emberi elme – következtetett Claude Lévi-Strauss – mindenhol ilyen egyszerű ellentétek szerint rendezi a világot.

26. Ezzel Claude Lévi-Strauss az emberi gondolkodás egyfajta általános nyelvtani szabályrendszerét kereste.

27. Ez a nyelvtani rendszer Claude Lévi-Strauss megközelítése szerint a felszín alatt hat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nyelv szabályai a beszéd alatt.

28. A strukturalizmus által említett struktúrák tehát többnyire tudattalanok.

29. A tudattalan itt azt jelenti, hogy az emberek a szabályokat követik anélkül, hogy azokat kifejezetten ismernék vagy átlátnák.

30. Ahogyan egy gyermek helyes mondatokat alkot, jóval azelőtt, hogy meg tudná nevezni a nyelvtani szabályokat, úgy követik az emberek is a kulturális mintákat anélkül, hogy azokról világos tudásuk lenne.

31. A strukturalizmus éppen erre a tudatos cselekvés alatt rejlő rejtett rétegre irányítja figyelmét.

32. Ebből következik a strukturalizmus egyik legmerészebb tézise: a rendszer a szubjektum felett áll.

33. A szubjektum alatt az egyéni, tudatos és cselekvő embert értjük.

34. A strukturalizmus azt állítja, hogy nem az egyéni szubjektum hozza létre a struktúrákat, hanem a struktúrák formálják a szubjektumot.

35. A strukturalizmusban az ember kevésbé tűnik szabad alkotónak, mint inkább egy, őt meghaladó rendszer hordozójának.

36. Például egy beszélő használja a nyelvet, de a nyelv bizonyos értelemben őt is használja, azáltal, hogy gondolkodását meghatározott kerékvágásba tereli.

37. Ez a fordulat egyértelmű elutasítása volt azoknak a korábbi gondolkodásmódoknak, amelyek az önbiztos én-t helyezték az első helyre.

38. A strukturalizmussal szemben elsősorban az egzisztencializmus állt, amely az egyén szabadságát és önmeghatározását hangsúlyozta.

39. Amikor az egzisztencializmus azt hirdette, hogy az ember saját magát teremti meg, a strukturalizmus azzal válaszolt, hogy a megadott struktúrák alakítják az embert.

40. Ez a feszültség a szabadság és a struktúra között áthatja a 20. századi gondolkodást.

41. A strukturalizmus egyúttal új önbizalmat adott a bölcsészettudományoknak.

42. Ahelyett, hogy csupán egyedi eseteket gyűjtött volna, a strukturalizmus az emberi kultúra általános törvényeit kereste.

43. Ezzel a strukturalizmus közelebb került a természettudományok példájához, amelyek szintén a jelenségek mögött általános törvényeket keresnek.

44. A strukturalista úgy tekint egy idegen szokásra, egy mesére vagy egy étkezésre, mint egy kutató, aki egy játék rejtett szabályait vizsgálja.

45. Nem az egyes elbeszélés érdekli leginkább, hanem az a minta, amely sok elbeszélésben közös.

46. Így a strukturalizmus meglepő hasonlóságokat tudott feltárni egymástól távoli kultúrák között.

47. A strukturalizmus megmutatta, hogy a látszólag idegen szokások gyakran csupán ugyanazon mély minták különböző alkalmazásai.

48. Ennek a nézetnek volt valami megnyugtató vonása, mert rendet és rokonságot fedezett fel a világ látszólagos sokféleségében.

49. Ugyanakkor ennek a nézetnek volt valami nyugtalanító vonása is, mert az egyént kicsinek és cserélhetőnek tüntette fel.

50. Ha a struktúrák ennyire hatalmasak, felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mennyi mozgástér marad még az egyén számára.

51. Pontosan ezen a kérdésen alapult később a posztstrukturalisták kritikája.

52. Eleinte azonban a strukturalizmus nagy sikereket aratott, és számos tudományágra hatást gyakorolt.

53. A nyelvészetben, a néprajzban, a pszichológiában és az irodalomtudományban mindenhol rejtett struktúrákat kerestek.

54. A közös alapelv az volt, hogy a látható csupán egy láthatatlan rendszer felszíne.

55. Ez az alapállás tette a strukturalizmust a 20. század egyik legbefolyásosabb irányzatává.

56. A strukturalizmus azt tanította, hogy ne álljunk meg az egyénnél és a szembetűnőnél, hanem a mögöttes mintát keressük.

57. Aki strukturális szemléletmóddal gondolkodik, minden viselkedésnél azt kérdezi, mely rejtett szabályrendszer teszi azt lehetővé és korlátozza.

58. A strukturalizmus maradandó érdeme az emberi élet láthatatlan rendjeire irányuló figyelem.

59. A strukturalizmus maradandó problémája az a veszély, hogy emiatt szem elől tévesztjük az élő, egyedi embert.

60. Így a strukturalizmus rejtett struktúráival megteremtette az alapot a jelek, a nyelv és a jelentés alaposabb vizsgálatához.

1. Der Strukturalismus geht von einer einfachen, aber folgenreichen Vermutung aus.

2. Diese Vermutung lautet, dass hinter dem, was Menschen tun und sagen, verborgene Strukturen wirken.

3. Eine Struktur ist dabei ein festes Gefüge von Regeln und Beziehungen, das vielen einzelnen Erscheinungen zugrunde liegt.

4. Der Strukturalismus interessiert sich weniger für die einzelnen Dinge als für das Netz von Beziehungen zwischen ihnen.

5. Ein einfaches Bild dafür ist das Schachspiel, bei dem nicht das Material der Figuren zählt, sondern ihre Stellung im Regelwerk.

6. Eine Schachfigur aus Holz und eine Schachfigur aus Plastik sind gleichwertig, solange sie denselben Platz im System der Regeln einnehmen.

7. Genau so betrachtet der Strukturalismus die menschliche Welt: nicht die einzelnen Stücke zählen, sondern ihre Beziehungen zueinander.

8. Der Ursprung dieser Denkweise liegt beim Schweizer Sprachforscher Ferdinand de Saussure.

9. Ferdinand de Saussure lehrte zu Beginn des 20. Jahrhunderts, die Sprache als ein geschlossenes System zu verstehen.

10. Nach Ferdinand de Saussure gewinnt ein Wort seine Bedeutung nicht aus sich selbst, sondern aus seinem Unterschied zu anderen Wörtern.

11. Das Wort "Hund" bedeutet etwas, weil es sich von "Hand", "rund" und "Wolf" unterscheidet, nicht weil ein natürliches Band es mit dem Tier verbindet.

12. Ferdinand de Saussure nannte diesen Zusammenhang das System der Sprache, in dem jedes Zeichen seinen Wert nur durch die anderen Zeichen erhält.

13. Wichtig war für Ferdinand de Saussure, dass dieses System dem einzelnen Sprecher vorausliegt und nicht von ihm erfunden wird.

14. Jeder Mensch wächst in eine Sprache hinein, deren Regeln er übernimmt, ohne sie selbst geschaffen zu haben.

15. Aus dieser Beobachtung über die Sprache zogen spätere Denker eine weitreichende Folgerung.

16. Die Folgerung lautete, dass auch andere Bereiche des menschlichen Lebens nach ähnlichen verborgenen Systemen geordnet sein könnten.

17. Der Völkerkundler Claude Lévi-Strauss machte diesen Schritt in der Mitte des 20. Jahrhunderts.

18. Claude Lévi-Strauss untersuchte fremde Völker und fragte nach den Regeln, die ihr Zusammenleben unsichtbar ordnen.

19. Bei der Erforschung von Verwandtschaft entdeckte Claude Lévi-Strauss, dass die Regeln, wer wen heiraten darf, festen Mustern folgen.

20. Diese Heiratsregeln werden von den Menschen befolgt, ohne dass sie deren tieferen Bauplan bewusst kennen.

21. Claude Lévi-Strauss verglich solche Regeln mit der Grammatik einer Sprache, die jeder beherrscht, aber kaum jemand erklären kann.

22. Auch die Mythen vieler Völker untersuchte Claude Lévi-Strauss und fand in ihnen wiederkehrende Grundmuster.

23. Immer wieder stieß Claude Lévi-Strauss auf Gegensatzpaare wie roh und gekocht, Himmel und Erde oder Leben und Tod.

24. Diese Gegensätze, so Claude Lévi-Strauss, bilden das verborgene Gerüst, an dem sich die Erzählungen ganz verschiedener Kulturen aufhängen.

25. Der menschliche Geist, folgerte Claude Lévi-Strauss, ordnet die Welt überall nach solchen einfachen Gegensätzen.

26. Damit suchte Claude Lévi-Strauss nach einer Art allgemeiner Grammatik des menschlichen Denkens.

27. Diese Grammatik wirkt nach der Auffassung von Claude Lévi-Strauss unter der Oberfläche, ähnlich wie die Regeln der Sprache unter dem Sprechen.

28. Die Strukturen, von denen der Strukturalismus spricht, sind also meist unbewusst.

29. Unbewusst bedeutet hier, dass die Menschen den Regeln folgen, ohne sie ausdrücklich zu kennen oder zu durchschauen.

30. So wie ein Kind richtige Sätze bildet, lange bevor es die Grammatikregeln benennen kann, folgen Menschen kulturellen Mustern ohne klares Wissen darüber.

31. Der Strukturalismus richtet seinen Blick gerade auf diese verborgene Schicht unter dem bewussten Handeln.

32. Daraus ergibt sich eine der kühnsten Thesen des Strukturalismus: das System steht über dem Subjekt.

33. Mit Subjekt ist der einzelne, bewusste und handelnde Mensch gemeint.

34. Der Strukturalismus behauptet, dass nicht das einzelne Subjekt die Strukturen schafft, sondern dass die Strukturen das Subjekt prägen.

35. Der Mensch erscheint im Strukturalismus weniger als freier Schöpfer und mehr als Träger eines Systems, das ihn übersteigt.

36. Ein Sprecher etwa benutzt die Sprache, aber die Sprache benutzt in gewissem Sinne auch ihn, indem sie sein Denken in feste Bahnen lenkt.

37. Diese Umkehrung war eine deutliche Absage an frühere Denkweisen, die das selbstbewusste Ich an den Anfang gestellt hatten.

38. Gegen den Strukturalismus stand vor allem der Existenzialismus, der die Freiheit und die Selbstwahl des Einzelnen betont hatte.

39. Wo der Existenzialismus rief, der Mensch mache sich selbst, antwortete der Strukturalismus, vorgegebene Strukturen machten den Menschen mit.

40. Diese Spannung zwischen Freiheit und Struktur durchzieht das Denken des 20. Jahrhunderts.

41. Der Strukturalismus gab den Geisteswissenschaften zugleich ein neues Selbstbewusstsein.

42. Statt nur Einzelfälle zu sammeln, suchte der Strukturalismus nach allgemeinen Gesetzen der menschlichen Kultur.

43. Damit näherte sich der Strukturalismus dem Vorbild der Naturwissenschaften, die ebenfalls hinter den Erscheinungen allgemeine Gesetze suchen.

44. Ein Strukturalist betrachtet eine fremde Sitte, ein Märchen oder eine Mahlzeit wie ein Forscher, der nach den verborgenen Regeln eines Spiels fragt.

45. Nicht die einzelne Erzählung interessiert dabei am meisten, sondern das Muster, das viele Erzählungen gemeinsam haben.

46. Auf diese Weise konnte der Strukturalismus überraschende Ähnlichkeiten zwischen weit entfernten Kulturen sichtbar machen.

47. Der Strukturalismus zeigte, dass scheinbar fremde Bräuche oft nur verschiedene Anwendungen derselben tiefen Muster sind.

48. Diese Sicht hatte etwas Beruhigendes, weil sie Ordnung und Verwandtschaft in der scheinbaren Vielfalt der Welt entdeckte.

49. Zugleich hatte diese Sicht etwas Beunruhigendes, weil sie den Einzelnen klein und austauschbar erscheinen ließ.

50. Wenn die Strukturen so mächtig sind, fragt man sich, wie viel Spielraum dem einzelnen Menschen überhaupt noch bleibt.

51. Genau an dieser Frage setzte später die Kritik der Poststrukturalisten an.

52. Doch zunächst feierte der Strukturalismus große Erfolge und prägte zahlreiche Wissenschaften.

53. In der Sprachforschung, der Völkerkunde, der Seelenkunde und der Literaturforschung wurde überall nach verborgenen Strukturen gefahndet.

54. Der gemeinsame Leitsatz lautete, dass das Sichtbare nur die Oberfläche eines unsichtbaren Systems ist.

55. Diese Grundhaltung machte den Strukturalismus zu einer der einflussreichsten Strömungen des 20. Jahrhunderts.

56. Der Strukturalismus lehrte, nicht beim Einzelnen und Auffälligen stehenzubleiben, sondern nach dem Muster dahinter zu fragen.

57. Wer strukturalistisch denkt, fragt bei jedem Verhalten, welches verborgene Regelwerk es ermöglicht und begrenzt.

58. Das bleibende Verdienst des Strukturalismus ist die Aufmerksamkeit für die unsichtbaren Ordnungen des menschlichen Lebens.

59. Das bleibende Problem des Strukturalismus ist die Gefahr, den lebendigen, einzelnen Menschen darüber aus dem Blick zu verlieren.

60. So bereitete der Strukturalismus mit seinen verborgenen Strukturen den Boden für eine genauere Untersuchung der Zeichen, der Sprache und der Bedeutung.