3.7 Igazság: egyezés, összefüggés és igazolás – Wahrheit: Übereinstimmung, Zusammenhang und Bewährung

1. Két ember áll egy könyvtár előtt, és vitatkoznak arról, hogy ma nyitva van-e.

2. Az ajtón egy tábla lóg a nyitvatartási idővel, az egyikük telefonján viszont más adat jelenik meg.

3. A tábla újnak tűnik, a honlapot viszont hónapok óta nem frissítették.

4. Ennek ellenére még nyitott kérdés, hogy ma esetleg kivétel van-e.

5. Mindketten ugyanazt a mondatot mondják, az egyik igennel, a másik nemmel: A könyvtár ma nyitva van.

6. Vitájuk nem a hangjuk erejére, sem a meggyőződésük őszinteségére vonatkozik.

7. Azt akarják tudni, hogy valójában mi a helyzet a könyvtárral.

8. Ez az „igazság” szó mindennapi élessége: egy kijelentés igazolhatja vagy cáfolhatja azt, amit állít.

9. Hogy melyiküknek vannak jó indokai, az már egy másik kérdés.

10. Ha kinyitják az ajtót, és a látogatók beléphetnek, az igennel válaszoló személy erős megerősítést kap.

11. De már a vita megfogalmazása már pontosságot igényel.

12. Az „nyitva” azt jelenti, hogy az épület hozzáférhető, hogy könyveket lehet kölcsönözni, vagy hogy minden szolgáltatás rendelkezésre áll?

13. Lehet, hogy az ajtó nyitva van, miközben a kölcsönzés egy üzemzavar miatt zárva marad.

14. Csak akkor lehet megítélni hogy a mondat mit jelent az adott körülmények között, lehet megítélni igazságtartalmát.

15. Az igazság nem pusztán a szavak sorozatához tartozik, hanem ahhoz, amit azok egy adott használatban állítanak.

16. A könyvtárról szóló mondat hétfőn igaz lehet, ünnepnapon pedig hamis.

17. Aki erről ítélkezik, annak meg kell határoznia, melyik napra vonatkozik a mondat.

18. Az ilyen pontosítások nem változtatják meg tetszés szerint a valóságot; hanem meghatározzák, hogy egyáltalán mire irányul az állítás.

19. Egy kézenfekvő értelmezés szerint az állítás akkor igaz, ha egyezik azzal, ami ténylegesen fennáll.

20. A könyvtárról szóló mondat esetében ez azt jelenti: a könyvtár az érintett napon az érintett értelemben nyitva van.

21. Ez az egyezés-értelmezés a valóságnak olyan beleszólási jogot biztosít, amelyet még a legmeggyőzőbb ítélet sem pótolhat.

22. Még ha mindenki a zárva zárt ajtó előtt mindenki aktuálisnak tartja a honlapot, az egyetértésük nem teszi hozzáférhetővé a könyvtárat.

23. Az „egyezés” kifejezés azonban nem keltheti azt a benyomást, hogy egy mondat hasonlít egy tárgyra.

24. A szavaknak nincsenek zsanérjaik, a nyitvatartási időnek nincs nyelvi formája.

25. Itt egy megfelelő kapcsolatra gondolunk a kijelentés állítása és azok a körülmények között, amelyekre vonatkozik.

26. Egyszerű kijelentések esetében ez a kapcsolat könnyen érthetőnek tűnik.

27. A lehetőségekre, általános szabályokra vagy múltbeli eseményekre vonatkozó állítások esetében nehezebb meghatározni, hogy pontosan mi áll a kapcsolat melyik oldalán.

28. Ezért azt mondhatnánk, hogy egy állítás más állításokkal való összefüggése révén válik igazsággá.

29. Az ajtótáblán szereplő felirat például illeszkedik egy mai hirdetményhez, a telefonos tájékoztatáshoz, valamint ahhoz, hogy az emberek a kikölcsönzött könyvekkel együtt jöjjenek ki.

30. Egy-egy utalás akkor nyer jelentőséget, ha egy ellentmondásmentes, jól összekapcsolt képbe illeszkedik.

31. Az összefüggés itt többet jelent, mint a nyílt ellentmondás hiánya.

32. Az állítások hálózata úgy működik, hogy az egyes állítások kölcsönösen alátámasztják egymást, és érthető módon beépítik a váratlan megfigyeléseket.

33. Ez a nézőpont világossá teszi, miért ritkán vizsgálunk meg egy információt teljesen elszigetelten.

34. Ugyanakkor egy gondosan kigondolt történet is lehet önmagában koherens.

35. Egy regény elkerülhet minden ellentmondást, és mégis semmit sem árulhat el a mai könyvtárról.

36. Ha az összefüggésnek maga kell az igazságot jelenteni, akkor meg kell magyarázni, hogy a koherens kép hogyan kapcsolódik a valós viszonyokhoz.

37. Ellenkező esetben a koherencia csak azt mutatja, hogy az állítások illeszkednek egymáshoz, nem pedig azt, hogy igazak.

38. Egy harmadik szempont azt vizsgálja, hogy egy állítás hogyan állja ki a próbát.

39. A két vitázó odamehet az ajtóhoz, kivételt kérhet, és megfigyelheti, hogy a szokásos működés zajlik-e.

40. Aki a helyes információra támaszkodik, az nagyobb valószínűséggel jut el a keresett könyvekhez.

41. A próbára épülő megközelítés komolyan veszi, hogy az állításoknak a a világgal való kapcsolattartás során következményekkel járnak, és akadályokba ütközhetnek.

42. Pontosabban meg kell azonban határoznia, melyik próba számít, és mennyi ideig tartson.

43. Lehet, hogy az ajtó éppen egy szállítás miatt áll nyitva, noha a könyvtár a látogatók számára zárva van.

44. Fordítva viszont egy igaz információ haszontalan lehet annak számára, aki eltéveszti az utat a könyvtárhoz.

45. Egy hasznos tévedés rövid távon segíthet, míg egy igaz állítás minden felismerhető gyakorlati haszon nélkül is maradhat.

46. Ha a beváltást egyszerűen a sikerrel azonosítjuk, akkor az igazságérték a felhasználók céljaival és körülményeivel együtt változik.

47. Meggyőzőbb, ha a beváltást az igazság komoly jeleként értelmezzük, amelynek kifejezőereje a próba jellegétől függ.

48. A három nézet nem minden esetben kerülnek ugyanabba a vitába.

49. Az egyezés elsősorban arra a kérdésre ad választ, hogy mi alapján mérhető végső soron egy állítás.

50. Az összefüggés arra irányítja a figyelmet, hogy az állítások hogyan támasztják alá vagy aláássák egymást a vizsgálat során.

51. A beváltás azt a kérdést veti fel, hogy milyen következmények alapján lehet egy állítást megfelelő körülmények között próbára tenni.

52. De ebből a munkamegosztásból még nem alakul ki kész elmélet.

53. Aki az egyezést tartja a válasznak, annak meg kell magyaráznia, hogyan ítéljük meg azt anélkül, hogy rálátásunk lenne a kijelentéseinken kívüli világra.

54. Aki az összefüggést tartja elegendőnek, annak ki kell tudnia zárnia a koherens kitalációt.

55. Aki a bizonyítást emeli igazsággá, annak meg kell különböztetnie a megbízható vizsgálatot a puszta, egy adott célra irányuló sikertől.

56. Minden nézet így a másik két nézet egy-egy gyenge pontját érinti.

57. Egyik sem képes egyetlen képszerű szóval elintézni a nehézségeket.

58. Itt rejlik egy komoly kifogás az ellen, hogy a vizsgálatainkon túli igazságról beszéljünk.

59. A könyvtárról szóló kijelentést soha nem hasonlítjuk össze egy puszta ténnyel, amelyet észlelés és fogalmak nélkül látnánk magunk előtt.

60. Még az üvegajtón át vetett pillantást is értelmezni kell: az odabent lévő emberek látogatók, vagy munkaidő után ott tartózkodó alkalmazottak?

61. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy igaz csak az, amit valaki a saját mércéje szerint igaznak tart.

62. Ez a következtetés azonban túlmutat az előfeltételén.

63. Az, hogy a megközelítésünk közvetett és hibázható, nem teszi a vita tárgyát személyes döntéssé.

64. Ha mindketten ugyanazt értik „nyitva” alatt, és a könyvtár a látogatók számára zárva van, akkor a megerősítő személy téved, még akkor is, ha a megállapításai első pillantásra helytállónak tűntek.

65. Fordítva: a tagadó állítás akkor is igaz marad, ha senki sem tudja meggyőzően előadni az indokát.

66. Éppen a közös korrekció lehetősége feltételezi, hogy a résztvevők többet vizsgáljanak, mint pusztán saját meggyőződésüket.

67. Az igazságtan megpróbálja megmagyarázni, miben áll egy állítás igazsága.

68. Egy igazságkritériumnak viszont azt hivatott megadni, hogy egy konkrét esetben miből ismerjük fel, hogy igaz-e.

69. Aki az ajtón feltüntetett nyitvatartási időre hivatkozik, az egy lehetséges kritériumot kínál fel, nem pedig magának az igazságnak a magyarázatát.

70. Ha a tábla elavult, ez a kritérium nem működik; a tényleges nyitva tartásra vonatkozó mondat ettől még nem nyer más értelmet.

71. Egy kritérium is alkalmasabb lehet bizonyos típusú állításokra, mint másokra.

72. A jelenleg nyitott bejárati ajtó sokat elárul a pillanatnyi hozzáférésről, de keveset a jövő heti nyitvatartási időről.

73. Egy általános, mindig megbízható ellenőrzési eljárás egyik felfogásból sem következik.

74. Ez nem ok arra, hogy minden ellenőrzést önkényesnek tekintsünk.

75. Pontosabb időadatokra, megbízhatóbb jelekre és lehetséges kivételekre lehet rákérdezni anélkül, hogy előzetesen véglegesen meghatároztuk volna az igazságot.

76. Néha akár az is elegendő, ha elhagyjuk az igazság kifejezését.

77. „Igaz, hogy a könyvtár ma nyitva van” egy szokásos állításban nem mond többet a nyitva tartásáról, mint „A könyvtár ma nyitva van”.

78. A szó mégis hasznos lehet, ha egy állítással egyetértünk, azt vitatjuk, vagy több állítást együttesen értékelünk.

79. Egyszerű használata nem oldja meg a tévedés és a vizsgálat kérdését.

80. A könyvtár előtt tisztázni kell, mit jelent a „nyitva” kifejezés, melyik napra vonatkozik, és mi történik a helyszínen.

81. Ha ezek a pontok tisztázódtak, a vita eldönthető anélkül, hogy előzetesen bármelyik fél is tévedhetetlen lett volna.

82. Az ajtótábla, a honlap és a épületbe vetett pillantás mind olyan út, amely egy ítélethez vezet, amelynek mércéjét nem maga az ítélet hozza létre.

83. Az igazság ebben a szerény értelemben azt a lehetőséget jelenti, hogy egy állítás eltalálja vagy elvéti azt, amiről szó van.

84. Hogy mennyire biztosan ismerjük fel ezt az egyes esetekben, az a megfelelő és korrekcióra alkalmas ellenőrzés kérdése marad.

1. Zwei Menschen stehen vor einer Bibliothek und streiten darüber, ob sie heute geöffnet ist.

2. An der Tür hängt eine Tafel mit Öffnungszeiten, auf dem Telefon eines der beiden erscheint eine andere Angabe.

3. Die Tafel sieht neu aus, die Internetseite wurde seit Monaten nicht aktualisiert.

4. Trotzdem ist noch offen, ob heute vielleicht eine Ausnahme gilt.

5. Beide sagen denselben Satz, einmal bejahend und einmal verneinend: Die Bibliothek ist heute geöffnet.

6. Ihr Streit betrifft weder die Stärke ihrer Stimmen noch die Aufrichtigkeit ihres Glaubens.

7. Sie wollen wissen, wie es sich mit der Bibliothek tatsächlich verhält.

8. Das ist die alltägliche Schärfe des Wortes Wahrheit: Eine Aussage kann zutreffen oder verfehlen, was sie behauptet.

9. Welche der beiden Personen gute Gründe hat, ist eine weitere Frage.

10. Wird die Tür geöffnet und können Besucher eintreten, erhält die bejahende Person eine starke Bestätigung.

11. Aber schon die Formulierung des Streits verlangt Genauigkeit.

12. Meint „geöffnet“, dass das Gebäude zugänglich ist, dass Bücher ausgeliehen werden können oder dass sämtliche Dienste bereitstehen?

13. Eine Tür könnte offen sein, während die Ausleihe wegen einer Störung geschlossen bleibt.

14. Erst wenn feststeht, was der Satz unter den gegebenen Umständen besagt, lässt sich sein Wahrheitsanspruch beurteilen.

15. Wahrheit gehört dabei nicht zur bloßen Folge von Wörtern, sondern zu dem, was mit ihnen in einer bestimmten Verwendung behauptet wird.

16. Der Satz über die Bibliothek kann an einem Montag wahr und an einem Feiertag falsch sein.

17. Wer über ihn urteilt, muss den gemeinten Tag festhalten.

18. Solche Klärungen verändern nicht nach Belieben die Wirklichkeit; sie bestimmen, worauf die Aussage überhaupt zielt.

19. Nach einer naheliegenden Auffassung ist die Aussage wahr, wenn sie mit dem übereinstimmt, was der Fall ist.

20. Für den Bibliothekssatz heißt das: Die Bibliothek ist am gemeinten Tag in dem gemeinten Sinn geöffnet.

21. Diese Übereinstimmungsauffassung gibt der Wirklichkeit ein Mitspracherecht, das kein noch so überzeugtes Urteil ersetzen kann.

22. Auch wenn alle vor der verschlossenen Tür die Internetseite für aktuell halten, macht ihre Einigkeit die Bibliothek nicht zugänglich.

23. Der Ausdruck „Übereinstimmung“ darf allerdings nicht an das Ähnlichsehen eines Satzes mit einem Gegenstand denken lassen.

24. Wörter haben keine Scharniere, Öffnungszeiten keine sprachliche Gestalt.

25. Gemeint ist eine passende Beziehung zwischen dem, was die Aussage behauptet, und den Verhältnissen, auf die sie sich bezieht.

26. Bei einfachen Aussagen scheint diese Beziehung leicht verständlich.

27. Bei Behauptungen über Möglichkeiten, allgemeine Regeln oder vergangene Ereignisse wird schwieriger, was genau auf welcher Seite der Beziehung steht.

28. Man könnte deshalb sagen, eine Aussage werde wahr durch ihren Zusammenhang mit anderen Aussagen.

29. Die Angabe auf der Türtafel passt etwa zu einem heutigen Aushang, zur Auskunft am Telefon und dazu, dass Menschen mit ausgeliehenen Büchern wieder herauskommen.

30. Ein einzelner Hinweis gewinnt Gewicht, wenn er sich in ein widerspruchsfreies, gut verbundenes Bild einfügt.

31. Zusammenhang meint hier mehr als die Abwesenheit eines offenen Widerspruchs.

32. Ein Netz von Aussagen soll die einzelnen Behauptungen gegenseitig stützen und unerwartete Beobachtungen verständlich aufnehmen.

33. Diese Sicht macht sichtbar, warum wir eine Auskunft selten völlig isoliert prüfen.

34. Doch eine sorgfältig erfundene Geschichte kann ebenfalls in sich stimmig sein.

35. Ein Roman kann jeden Widerspruch vermeiden und dennoch nichts über die heutige Bibliothek berichten.

36. Soll Zusammenhang Wahrheit selbst ausmachen, muss erklärt werden, wodurch das stimmige Bild auf die wirklichen Verhältnisse bezogen bleibt.

37. Andernfalls zeigt die Stimmigkeit nur, dass die Aussagen zusammenpassen, nicht dass sie zutreffen.

38. Eine dritte Überlegung fragt, wie sich eine Aussage bei der Prüfung bewährt.

39. Die beiden Streitenden können zur Tür gehen, nach einer Ausnahme fragen und beobachten, ob der normale Betrieb stattfindet.

40. Wer sich auf die zutreffende Auskunft verlässt, gelangt eher zu den gesuchten Büchern.

41. Eine Bewährungsauffassung nimmt ernst, dass Aussagen im Umgang mit der Welt Folgen haben und an Widerständen scheitern können.

42. Sie muss aber genauer sagen, welche Prüfung zählt und wie lange sie dauern soll.

43. Die Tür könnte gerade für eine Lieferung offen stehen, obwohl die Bibliothek für Besucher geschlossen ist.

44. Umgekehrt könnte eine wahre Angabe für jemanden unbrauchbar sein, der den Weg zur Bibliothek verpasst.

45. Ein nützlicher Irrtum kann kurzfristig helfen, und eine wahre Aussage kann ohne jeden erkennbaren praktischen Nutzen bleiben.

46. Wird Bewährung einfach mit Erfolg gleichgesetzt, wechselt der Wahrheitswert mit den Zielen und Umständen der Benutzer.

47. Überzeugender ist es, Bewährung als ernstes Anzeichen für Wahrheit zu verstehen, dessen Aussagekraft von der Art der Prüfung abhängt.

48. Die drei Auffassungen geraten nicht an jeder Stelle in denselben Streit.

49. Übereinstimmung beantwortet zuerst die Frage, woran eine Aussage letztlich gemessen wird.

50. Zusammenhang lenkt den Blick darauf, wie Aussagen einander bei der Prüfung tragen oder untergraben.

51. Bewährung fragt nach den Folgen, an denen sich ein Anspruch unter passenden Bedingungen erproben lässt.

52. Doch aus dieser Arbeitsteilung entsteht noch keine fertige Theorie.

53. Wer Übereinstimmung zur Antwort erklärt, muss erläutern, wie wir sie beurteilen, ohne einen Blick auf die Welt außerhalb aller unserer Aussagen zu besitzen.

54. Wer Zusammenhang genügen lässt, muss die stimmige Erfindung ausschließen können.

55. Wer Bewährung zur Wahrheit erhebt, muss zwischen belastbarer Prüfung und bloßem Erfolg für einen bestimmten Zweck unterscheiden.

56. Jede Auffassung berührt somit eine andere Schwachstelle der beiden übrigen.

57. Keine kann die Schwierigkeiten durch ein einziges anschauliches Wort erledigen.

58. Hier liegt ein ernsthafter Einwand gegen die Rede von einer Wahrheit jenseits unserer Prüfungen.

59. Wir vergleichen die Aussage über die Bibliothek niemals mit einem nackten Sachverhalt, den wir ganz ohne Wahrnehmung und Begriffe vor uns hätten.

60. Selbst der Blick durch die Glastür muss gedeutet werden: Sind die Menschen drinnen Besucher oder Beschäftigte nach Dienstschluss?

61. Daraus könnte man schließen, wahr sei eben nur, was jemand nach seinen Maßstäben für wahr hält.

62. Dieser Schluss geht jedoch weiter als seine Voraussetzung.

63. Dass unser Zugang vermittelt und fehlbar ist, macht den Gegenstand des Streits nicht zu einer persönlichen Entscheidung.

64. Wenn beide mit „geöffnet“ dasselbe meinen und die Bibliothek für Besucher geschlossen ist, irrt die bejahende Person, auch wenn ihre Hinweise zunächst gut aussahen.

65. Umgekehrt bleibt die verneinende Behauptung wahr, selbst wenn niemand ihren Grund überzeugend vortragen kann.

66. Gerade die Möglichkeit einer gemeinsamen Korrektur setzt voraus, dass die Beteiligten mehr prüfen als ihre jeweilige Überzeugtheit.

67. Eine Wahrheitstheorie versucht zu erklären, worin das Wahrsein einer Aussage besteht.

68. Ein Wahrheitskriterium soll dagegen angeben, woran wir in einem konkreten Fall erkennen, dass sie wahr ist.

69. Wer auf die Öffnungszeiten an der Tür verweist, bietet ein mögliches Kriterium an, keine Erklärung der Wahrheit selbst.

70. Ist die Tafel veraltet, versagt dieses Kriterium; der Satz über die tatsächliche Öffnung bekommt dadurch keinen anderen Sinn.

71. Auch ein Kriterium kann für bestimmte Arten von Aussagen besser taugen als für andere.

72. Die gerade offene Eingangstür sagt viel über den Zugang zu diesem Zeitpunkt, aber wenig über die Öffnungszeiten der nächsten Woche.

73. Ein allgemeines, immer sicheres Prüfverfahren folgt aus keiner der drei Auffassungen.

74. Darin liegt kein Grund, jede Prüfung für willkürlich zu halten.

75. Man kann nach genaueren Zeitangaben, verlässlicheren Zeichen und möglichen Ausnahmen fragen, ohne zuvor Wahrheit endgültig definiert zu haben.

76. Manchmal genügt es sogar, den Wahrheitsausdruck wieder wegzulassen.

77. „Es ist wahr, dass die Bibliothek heute geöffnet ist“ sagt in einer gewöhnlichen Behauptung nicht mehr über ihre Öffnung als „Die Bibliothek ist heute geöffnet“.

78. Das Wort kann dennoch nützlich sein, wenn wir einer Aussage zustimmen, sie bestreiten oder viele Aussagen gemeinsam beurteilen.

79. Sein schlichter Gebrauch löst die Frage nach Irrtum und Prüfung nicht auf.

80. Vor der Bibliothek bleibt zu klären, was „geöffnet“ bedeutet, welcher Tag gemeint ist und was vor Ort geschieht.

81. Sind diese Punkte geklärt, kann der Streit entschieden werden, ohne dass eine der beiden Personen zuvor unfehlbar gewesen wäre.

82. Die Türtafel, die Internetseite und der Blick ins Gebäude sind Wege zu einem Urteil, dessen Maßstab nicht durch das Urteil selbst geschaffen wird.

83. Wahrheit bezeichnet in diesem bescheidenen Sinn die Möglichkeit, dass eine Aussage trifft oder verfehlt, worüber gesprochen wird.

84. Wie sicher wir das jeweils erkennen, bleibt eine Frage der passenden und korrigierbaren Prüfung.