10.8 Egyén és társadalom: Ki hat kire? – Individuum und Gesellschaft: Wer prägt wen?

1. Képzeljünk el egy fiatal nőt, aki egy asztalosműhelyben kezdi meg a képzését.

2. Az első hetekben nemcsak a fa megmunkálását tanulja meg, hanem azt is, kinek tehet fel kérdéseket, és mikor jobb, ha hallgat.

3. Ha egy megrendelésnél valami nem sikerül, a mester először azt keresi, ki dolgozott rajta utoljára.

4. A többiek elmagyarázzák neki, hogy a hibákat lehetőség szerint még a reggeli megbeszélés kezdete előtt magának kell kijavítania.

5. Néhány hónap múlva észreveszi, hogy ugyanazok a nehézségek ismétlődnek, mert a két munkalépés közötti átadás továbbra is tisztázatlan marad.

6. Javasolja, hogy a megbeszélésen először vizsgálják meg a munkafolyamatot, és csak utána térjenek rá az egyes mulasztásokra.

7. A javaslat tőle származik, de azokat a képességeket, amelyekkel felismeri és leírja a problémát, nagyrészt másoktól sajátította el.

8. Hogyan tud egy személy megváltoztatni azokat a viszonyokat, amelyek révén ő maga is megtanult cselekedni?

9. Csábító lenne a gyakornokot és a vállalatot két kész tényezőnek tekinteni, amelyek kívülről hatnak egymásra.

10. Ekkor már csak azt kellene megállapítani, hogy saját jelleme vagy a környezete gyakorol-e nagyobb hatást.

11. De már az a képessége is, hogy egy munkafolyamatot hibásnak ítéljen meg, az együttműködés során alakult ki.

12. Megtanulta, mit igényel egy jó átadás, mely fogalmakat értenek meg kollégái, és milyen következményekkel járhat egy félreértés.

13. A társadalmi formálódás ezért nem csupán abban áll, hogy mások bizonyos viselkedésmódokat kényszerítenek rá egy emberre.

14. Magában foglalja azoknak a képességeknek az elsajátítását is, amelyek nélkül számos saját döntés egyáltalán nem lenne lehetséges.

15. Aki megtanul egy közös nyelvet, azzal kifejezheti egyetértését, és ugyanúgy megfogalmazhat ellentmondást is.

16. Egy képesség eredete még nem dönti el, hogy egy ember mire használja azt.

17. A társadalom alatt itt nem egy nagy, egységes ellenpárt értünk, amely úgy gondolkodik és cselekszik, mint egy egyetlen személy.

18. Hanem egymással összekapcsolt életmódokat, intézményeket, kapcsolatokat és erőforrások elosztását értjük alatta, amelyek keretein belül az emberek felnőnek és tevékenykednek.

19. Az asztalosműhely is ide tartozik, de maga is a képzésre, a beszerzésekre, az ügyfélkörre és sok más összefüggésre támaszkodik.

20. Ezen viszonyok közül néhány már a gyakornokok születése előtt is létezett, és feltehetően túl fogja élni saját szakmai pályafutásukat.

21. A társadalmi struktúra az ilyen kapcsolatok és feltételek viszonylag állandó elrendezése, amely bizonyos cselekvéseket megkönnyít, másokat pedig megnehezít.

22. A vállalatnál ide tartozik a döntési lehetőségek elosztása, a munka szervezése és a hibákkal szembeni szokásos eljárás.

23. Ez a struktúra fennmaradhat, annak ellenére, hogy az egyes munkavállalók jönnek és mennek.

24. Állandósága magyarázatot igényel, de ez még nem teszi azt az emberi együttélés megváltoztathatatlan tulajdonságává.

25. Egy lehetséges magyarázat következetesen az egyes résztvevőktől indul ki.

26. Ezt a megközelítést módszertani individualizmusnak nevezik, mert a társadalmi folyamatokat az egyes emberek cselekedeteiből, meggyőződéseiből és kapcsolataiból kívánja érthetővé tenni.

27. Ezzel azonban nem állítja, hogy az emberek mindig önérdekből cselekszenek, sem azt, hogy a közös intézmények jelentéktelenek lennének.

28. Az asztalosműhely esetében azt vizsgálná, miért keres a mester egy felelős személyt, és miért szeretnék a munkavállalók inkább előre elhárítani a nehézségeket.

29. Lehet, hogy a mester szeretné tisztázni a felelősségi köröket, míg a többiek el akarják kerülni egy kellemetlen nyilvános vitát.

30. Egymáshoz viszonyított viselkedésükből kialakulhat egy olyan munkamódszer, amelyet senki sem határozott meg kifejezetten, mint egészet.

31. Ennek a magyarázatnak az az előnye, hogy konkrét cselekedeteket tesz láthatóvá, ahelyett, hogy a vállalkozásnak saját akaratot tulajdonítana.

32. Ugyanakkor hiányos marad, ha egyszerűen feltételezi a meglévő elvárásokat és döntési lehetőségeket, holott éppen azok kialakulása a kérdés tárgyát képezi.

33. Egy struktúraorientált magyarázat ezért azokkal a feltételekkel kezdődik, amelyek mellett különböző személyek hasonló döntéseket hoznak.

34. Ha a nyilvános hibakeresés változatlan marad, akkor egy újonnan felvett szakember is megpróbálhatja a megbeszélés előtt láthatatlanná tenni a problémákat.

35. Ehhez nem kell sem ugyanolyan jelleműnek, sem ugyanolyan személyes tapasztalatokkal rendelkezőnek lennie, mint elődjének.

36. A kellemetlen reakcióra vonatkozó várakozás elegendő lehet ahhoz, hogy hasonló óvatosságra ösztönözzön.

37. Ez a megközelítés segít megérteni, miért nem változtatja meg automatikusan egy bevált munkamódszert az egyes emberek cseréje.

38. Ugyanakkor kevés haszna lenne, ha a „struktúra” szó csupán egy pontosabb magyarázat helyébe lépne.

39. Továbbra is felismerhetőnek kell maradnia, hogy ki közvetíti az elvárásokat, ki hozza a döntéseket, és milyen cselekvések révén folytatódik a folyamat.

40. Egy struktúra csak akkor magyarázza meg a viselkedést érdemben, ha kimutatható, hogy feltételei hogyan hatnak a cselekvőkre.

41. Mindkét megközelítés a reggeli megbeszélésen találkozik, hiszen ott az emberek egy már meglévő munkamódszert folytatnak.

42. Azzal, hogy a nehézségeket előzetesen csendben megoldják, a munkavállalók hozzájárulnak ahhoz, hogy a megbeszélés továbbra is elsősorban az egyéni mulasztásokat tárgyalja.

43. Ennek nem feltétlenül kell közös céljuknak lennie, hanem a saját óvatosságuk véletlen következménye is lehet.

44. A meglévő mintázat cselekvések révén történő folyamatos előidézését társadalmi reprodukciónak nevezzük.

45. Az emberek közötti kapcsolatokból kiinduló relációs szemlélet ezt a folyamatot összekapcsolja a cselekvési lehetőségeik megszerzésével.

46. A gyakornok megtanul a vállalatnál dolgozni, és munkája egyúttal hozzájárul a vállalat bejáratott folyamatainak fenntartásához.

47. Tehát sem a viszonyok kívül áll, sem pedig teljesen beleolvad azokba.

48. Részvétele megerősítheti a mintát, de be is vezethet egy olyan változást, amelyre másoknak reagálniuk kell.

49. Itt felmerül egy komoly ellenvetés: ellentmondása is teljes mértékben társadalmi hatásokból származhatott.

50. Talán a szakiskolában egy másikfajta hibamegbeszéléssel ismerkedett meg, és most csupán ezt a tapasztalatot alkalmazza.

51. Ekkor az állítólagos önállóság úgy tűnik, csupán abban áll, hogy különböző környezetek különbözőképpen hatottak rá.

52. Az ellenvetés azt a képet érinti, amely szerint az ember külső segítség nélkül alakítja ki saját mércéit.

53. Egy javaslat vizsgálatához azonban más kérdés tartozik, mint annak eredetének magyarázatához.

54. Hogy az átadások valóban nem egyértelműek-e, és hogy a javasolt megbeszélés javíthatna-e rajtuk, azt a munkafolyamat alapján lehet vizsgálni.

55. Egy társadalmilag elsajátított meggyőződés kiállhat egy ilyen vizsgálatnak, vagy elbukhat rajta.

56. Az, hogy a gyakornok megtanulta az indokait, azokat nem teszi automatikusan helyesekké, és nem veszi el tőle a lehetőséget, hogy azokat megvizsgálja és módosítsa.

57. Az indokolt kritika lehetősége azonban még nem jelenti azt, hogy képes lenne annak következményeit érvényesíteni.

58. A feltételezett esetben a gyakornoknak más döntési lehetőségei vannak, mint a mesternek, és egy ellentmondás mindkettőjük számára eltérő kockázattal járhat.

59. A mester időt adhat egy kísérletre, míg a gyakornoknak először másokat kell meggyőznie arról, hogy egyáltalán vegyék figyelembe a javaslatát.

60. Még a tapasztalt munkavállalók is elutasíthatják azt, mert további erőfeszítéseket várnak tőle, vagy a eddig bevált munkamódszert tartják a legjobbnak.

61. Lehet, hogy az új megbeszélési formát be is vezetik anélkül, hogy a bűnösök keresése észrevehetően megváltozna.

62. Ekkor egy látható újítás illeszkedett volna be a régi mintába.

63. Aki kölcsönös hatásokról beszél, annak figyelembe kell vennie az ilyen különbségeket a befolyás, az eszközök és a kockázat tekintetében.

64. Az a puszta tény, hogy minden érintett hozzájárul valamivel, még nem mond semmit arról, hogy mennyit tudnak változtatni.

65. Egy új ötlet és egy tartós változás között ezért több lépés is van.

66. Először is valakinek meg kell értenie a javaslatot, és hajlandónak kell lennie arra, hogy azt egy közös probléma lehetséges megoldásaként kezelje.

67. Ezután az érintetteknek ténylegesen össze kell hangolniuk tevékenységüket, például dokumentálniuk kell az átadásokat, és azokat a megbeszélésen ki kell értékelniük.

68. Csak akkor alakul ki egy tartósabb minta, ha a megváltozott munkamódszer ismétlődően eredményesnek bizonyul, és átadják az új munkatársaknak.

69. Egy ilyen folyamat sem kizárólag a gyakornokok érdeme lenne, sem pedig olyan esemény, amelyben nincs szerepük.

70. Még közös egyetértés esetén is előfordulhat, hogy a kísérlet időhiány vagy nem megfelelő szervezés miatt kudarcba fullad.

71. Ezzel szemben előfordulhat, hogy az eredetileg elutasított javaslatukat később mégis figyelembe veszik, mert más munkatársak is hasonló nehézségeket észlelnek.

72. A változás sikere tehát olyan körülményektől és reakcióktól is függ, amelyeket ők sem hoztak létre, sem pedig kizárólagosan nem irányítanak.

73. A kérdés, hogy ki hat kire, ezért félrevezető, amint két független erőre való felosztást követel.

74. Az emberek képességeiket olyan viszonyok között sajátítják el, amelyek fennmaradása viszont az emberi tevékenységtől függ.

75. Ebből nem következik a befolyás egyenlő elosztása, és az sem garantált, hogy minden rendet saját erőből meg lehet változtatni.

76. A hipotetikus működés csupán azt mutatja meg, hogy egy elsajátított képesség hogyan válhat a megszerzésének feltételeibe való beavatkozás előfeltételévé.

77. Egy valós működés esetében pontosabban meg kellene vizsgálni, mely kapcsolatok támogatják egy ilyen lehetőséget, és melyek zárják el azt.

78. Döntő jelentőségű a különbség egy olyan formálás között, amely lehetővé teszi a cselekvést, és egy olyan rögzítés között, amely már előre meghatározná minden lehetséges alakulást.

79. Ha az új megközelítés megmarad, a későbbi gyakornokok egy másik munkamódszert fognak természetesnek tekinteni.

80. Abban, amit akkor másoktól tanulnak, egy fiatal nő javaslata továbbra is hatással lesz.

1. Stellen wir uns eine junge Frau vor, die ihre Ausbildung in einer Tischlerei beginnt.

2. In den ersten Wochen lernt sie nicht nur, Holz zu bearbeiten, sondern auch, wem sie Fragen stellen kann und wann sie besser schweigt.

3. Wenn bei einem Auftrag etwas misslingt, sucht der Meister zuerst nach der Person, die zuletzt daran gearbeitet hat.

4. Die anderen erklären ihr, dass man Fehler möglichst selbst behebt, bevor die morgendliche Besprechung beginnt.

5. Nach einigen Monaten bemerkt sie, dass dieselben Schwierigkeiten wiederkehren, weil die Übergabe zwischen zwei Arbeitsschritten unklar bleibt.

6. Sie schlägt vor, bei der Besprechung zunächst den Ablauf zu untersuchen und erst danach einzelne Versäumnisse anzusprechen.

7. Der Vorschlag stammt von ihr, doch die Fähigkeiten, mit denen sie das Problem erkennt und beschreibt, hat sie größtenteils von anderen erworben.

8. Wie kann eine Person Verhältnisse verändern, durch die sie selbst erst zu handeln gelernt hat?

9. Es wäre verlockend, die Auszubildende und den Betrieb als zwei fertige Größen zu betrachten, die von außen aufeinander einwirken.

10. Dann müsste man nur noch ermitteln, ob ihr eigener Charakter oder die Umgebung den größeren Einfluss besitzt.

11. Doch bereits ihre Fähigkeit, einen Arbeitsablauf als fehlerhaft zu beurteilen, ist in der Zusammenarbeit entstanden.

12. Sie hat gelernt, was eine gute Übergabe verlangt, welche Begriffe ihre Kollegen verstehen und welche Folgen ein Missverständnis haben kann.

13. Soziale Prägung besteht deshalb nicht allein darin, dass andere einem Menschen bestimmte Verhaltensweisen aufdrängen.

14. Sie umfasst auch den Erwerb von Fähigkeiten, ohne die zahlreiche eigene Entscheidungen gar nicht möglich wären.

15. Wer eine gemeinsame Sprache lernt, kann mit ihr Zustimmung ausdrücken und ebenso einen Widerspruch formulieren.

16. Die Herkunft einer Fähigkeit entscheidet noch nicht darüber, wozu ein Mensch sie verwendet.

17. Mit Gesellschaft ist dabei kein großes Gegenüber gemeint, das wie eine einzelne Person denkt und handelt.

18. Gemeint sind miteinander verbundene Lebensweisen, Einrichtungen, Beziehungen und Verteilungen von Mitteln, innerhalb derer Menschen aufwachsen und tätig werden.

19. Die Tischlerei gehört dazu, ist aber ihrerseits auf Ausbildung, Lieferungen, Kundschaft und viele weitere Zusammenhänge angewiesen.

20. Manche dieser Verhältnisse bestanden schon vor der Geburt der Auszubildenden und werden vermutlich ihren eigenen Berufsweg überdauern.

21. Eine soziale Struktur ist eine vergleichsweise beständige Anordnung solcher Beziehungen und Bedingungen, die bestimmte Handlungen erleichtert und andere erschwert.

22. Im Betrieb gehören dazu die Verteilung von Entscheidungsmöglichkeiten, die Organisation der Arbeit und die übliche Behandlung von Fehlern.

23. Diese Struktur kann fortbestehen, obwohl einzelne Beschäftigte kommen und gehen.

24. Ihre Beständigkeit verlangt eine Erklärung, macht sie aber noch nicht zu einer unabänderlichen Eigenschaft menschlichen Zusammenlebens.

25. Eine mögliche Erklärung setzt konsequent bei den einzelnen Beteiligten an.

26. Dieser Zugang heißt methodischer Individualismus, weil er soziale Vorgänge aus dem Handeln, den Überzeugungen und den Beziehungen einzelner Menschen verständlich machen will.

27. Er behauptet damit weder, dass Menschen immer eigennützig handeln, noch, dass gemeinsame Einrichtungen bedeutungslos sind.

28. Im Tischlereifall würde er untersuchen, weshalb der Meister nach einem Verantwortlichen sucht und weshalb die Beschäftigten Schwierigkeiten lieber vorher beheben.

29. Vielleicht möchte der Meister Zuständigkeiten klären, während die anderen eine unangenehme öffentliche Auseinandersetzung vermeiden wollen.

30. Aus ihrem aufeinander bezogenen Verhalten könnte sich eine Arbeitsweise ergeben, die niemand ausdrücklich als Ganzes beschlossen hat.

31. Der Vorzug dieser Erklärung liegt darin, dass sie konkrete Handlungen sichtbar macht, statt dem Betrieb einen eigenen Willen zuzuschreiben.

32. Sie bleibt jedoch unvollständig, wenn sie die vorhandenen Erwartungen und Entscheidungsmöglichkeiten einfach voraussetzt, obwohl gerade deren Entstehung zur Frage steht.

33. Eine strukturorientierte Erklärung beginnt deshalb mit den Bedingungen, unter denen verschiedene Personen ähnliche Entscheidungen treffen.

34. Wenn die öffentliche Fehlersuche unverändert bleibt, könnte auch eine neu eingestellte Fachkraft versuchen, Probleme vor der Besprechung unsichtbar zu machen.

35. Dafür muss sie weder denselben Charakter noch dieselben persönlichen Erfahrungen wie ihre Vorgängerin besitzen.

36. Die Erwartung einer unangenehmen Reaktion kann genügen, um eine ähnliche Vorsicht nahezulegen.

37. Dieser Zugang hilft zu verstehen, warum der Austausch einzelner Menschen eine eingespielte Arbeitsweise nicht automatisch verändert.

38. Allerdings wäre wenig gewonnen, wenn das Wort Struktur lediglich an die Stelle einer genaueren Erklärung träte.

39. Es muss erkennbar bleiben, wer die Erwartungen vermittelt, wer Entscheidungen trifft und durch welche Handlungen sich der Ablauf fortsetzt.

40. Eine Struktur erklärt Verhalten nur dann aufschlussreich, wenn sich zeigen lässt, wie ihre Bedingungen für die Handelnden wirksam werden.

41. Beide Zugänge treffen sich an der morgendlichen Besprechung, denn dort setzen Personen eine bereits vorhandene Arbeitsweise fort.

42. Indem sie Schwierigkeiten vorher still beheben, tragen die Beschäftigten dazu bei, dass die Besprechung weiterhin vor allem individuelle Versäumnisse behandelt.

43. Das muss nicht ihr gemeinsames Ziel sein, sondern kann eine unbeabsichtigte Folge ihrer jeweiligen Vorsicht bilden.

44. Die fortgesetzte Hervorbringung eines bestehenden Musters durch Handlungen wird soziale Reproduktion genannt.

45. Eine relationale Sicht, die von den Beziehungen zwischen Menschen ausgeht, verbindet diesen Vorgang mit dem Erwerb ihrer Handlungsmöglichkeiten.

46. Die Auszubildende lernt im Betrieb zu arbeiten, und ihre Arbeit trägt zugleich dazu bei, dessen eingespielte Abläufe aufrechtzuerhalten.

47. Sie steht also weder außerhalb der Verhältnisse noch geht sie vollständig in ihnen auf.

48. Ihre Mitwirkung kann das Muster bestätigen, aber auch einen Unterschied einführen, auf den andere reagieren müssen.

49. Hier meldet sich ein ernsthafter Einwand: Auch ihr Widerspruch könnte doch vollständig aus gesellschaftlichen Einflüssen hervorgegangen sein.

50. Vielleicht hat sie in der Berufsschule eine andere Form der Fehlerbesprechung kennengelernt und überträgt nun lediglich diese Erfahrung.

51. Dann scheint die behauptete Eigenständigkeit nur darin zu bestehen, dass verschiedene Umgebungen verschieden auf sie eingewirkt haben.

52. Der Einwand trifft die Vorstellung eines Menschen, der seine Maßstäbe ohne jede Hilfe von außen erschafft.

53. Doch zur Prüfung eines Vorschlags gehört eine andere Frage als zur Erklärung seiner Herkunft.

54. Ob die Übergaben tatsächlich unklar sind und ob die vorgeschlagene Besprechung sie verbessern könnte, lässt sich anhand des Arbeitsablaufs untersuchen.

55. Eine sozial erworbene Überzeugung kann einer solchen Prüfung standhalten oder an ihr scheitern.

56. Dass die Auszubildende ihre Gründe gelernt hat, macht diese weder automatisch richtig noch nimmt es ihr die Möglichkeit, sie zu prüfen und zu verändern.

57. Die Möglichkeit begründeter Kritik ist allerdings noch keine Fähigkeit, ihre Folgen durchzusetzen.

58. Eine Auszubildende verfügt im angenommenen Fall über andere Entscheidungsmöglichkeiten als der Meister, und ein Widerspruch kann für beide unterschiedlich riskant sein.

59. Der Meister kann Zeit für einen Versuch einräumen, während sie zunächst andere davon überzeugen muss, ihren Vorschlag überhaupt aufzugreifen.

60. Auch erfahrene Beschäftigte könnten ihn ablehnen, weil sie zusätzlichen Aufwand erwarten oder ihre bisherige Arbeitsweise für bewährt halten.

61. Vielleicht wird die neue Besprechungsform sogar eingeführt, ohne dass sich die Suche nach Schuldigen merklich verändert.

62. Dann wäre eine sichtbare Neuerung in das alte Muster eingepasst worden.

63. Wer von wechselseitiger Prägung spricht, muss solche Unterschiede in Einfluss, Mitteln und Risiko mitdenken.

64. Die bloße Tatsache, dass alle Beteiligten etwas beitragen, sagt noch nichts darüber, wie viel sie verändern können.

65. Zwischen einer neuen Idee und einer dauerhaften Veränderung liegen daher mehrere Schritte.

66. Zunächst muss jemand den Vorschlag verstehen und bereit sein, ihn als mögliche Antwort auf ein gemeinsames Problem zu behandeln.

67. Dann müssen die Beteiligten ihre Handlungen tatsächlich aufeinander abstimmen, etwa die Übergaben dokumentieren und in der Besprechung auswerten.

68. Erst wenn die veränderte Arbeitsweise wiederholt trägt und an neue Beschäftigte weitergegeben wird, entsteht daraus ein beständigeres Muster.

69. Ein solcher Verlauf wäre weder allein die Leistung der Auszubildenden noch ein Geschehen ohne ihren Beitrag.

70. Selbst bei gemeinsamer Zustimmung könnte der Versuch an fehlender Zeit oder ungeeigneter Organisation scheitern.

71. Umgekehrt könnte ihr zunächst abgelehnter Vorschlag später aufgegriffen werden, weil weitere Beschäftigte ähnliche Schwierigkeiten bemerken.

72. Ob die Veränderung gelingt, hängt damit auch von Umständen und Reaktionen ab, die sie weder geschaffen hat noch allein kontrolliert.

73. Die Frage, wer wen prägt, führt deshalb in die Irre, sobald sie eine Aufteilung in zwei unabhängige Kräfte verlangt.

74. Menschen erwerben ihre Fähigkeiten in Verhältnissen, deren Bestand wiederum von menschlicher Tätigkeit abhängt.

75. Daraus folgt keine gleiche Verteilung des Einflusses und auch keine Garantie, dass jede Ordnung aus eigener Kraft verändert werden kann.

76. Der hypothetische Betrieb zeigt lediglich, wie eine erlernte Fähigkeit zur Voraussetzung eines Eingriffs in die Bedingungen ihres Erwerbs werden kann.

77. Für einen wirklichen Betrieb müsste genauer untersucht werden, welche Beziehungen eine solche Möglichkeit tragen und welche sie verschließen.

78. Entscheidend ist der Unterschied zwischen einer Prägung, die Handeln mit ermöglicht, und einer Festlegung, die jeden Verlauf bereits vorwegnehmen würde.

79. Falls die neue Besprechung Bestand hat, werden spätere Auszubildende eine andere Arbeitsweise als selbstverständlich kennenlernen.

80. In dem, was sie dann von anderen lernen, wirkt der Vorschlag einer einzelnen jungen Frau weiter.