modjor.de

2.6 – Physiologie lang


2.6 – Az alapérték, az eltérés és a beállítási tartomány – Sollwert, Regelabweichung und Einstellbereich


1. Minden szabályozás feltételez egy viszonyítási értéket, amelyhez a pillanatnyi állapotot szüntelenül hozzáméri; ilyen viszonyítási pont nélkül maga a szabályozás fogalma veszítené el az értelmét. – Jede Regelung setzt einen Bezugswert voraus, an dem sie den augenblicklichen Zustand unablässig misst; ohne einen solchen Bezugspunkt verlöre der Begriff der Regelung selbst seinen Sinn.

2. Ezt az összemérést három fogalom rendezi el: az alapérték mint viszonyítási pont, az eltérés mint annak mértéke, és a beállítási tartomány mint az a mozgástér, amelyen belül maga az alapérték is elmozdulhat. – Diese Vergleichung ordnen drei Begriffe: der Sollwert als Bezugspunkt, die Abweichung als sein Maß und der Einstellbereich als jener Spielraum, innerhalb dessen sich der Sollwert selbst verschieben kann.

3. A három fogalom szorosan összetartozik: az alapérték az irányt adja meg, az eltérés a tőle való pillanatnyi távolságot, a tartomány pedig azt a szabadságot, amellyel az egész rendszer rendelkezik. – Die drei Begriffe gehören eng zusammen: Der Sollwert gibt die Richtung an, die Abweichung den augenblicklichen Abstand von ihm, der Bereich die Freiheit, über die das ganze System verfügt.

4. Az alapérték nem az az érték, amelyet megmérünk, hanem az, amely felé a szabályozás törekszik; a mért érték mindig csak közelít hozzá. – Der Sollwert ist nicht der Wert, den man misst, sondern der Wert, dem die Regelung zustrebt; der gemessene Wert nähert sich ihm stets nur an.

5. Amit a szabályozás valójában feldolgoz, az sohasem az alapérték vagy a tényleges érték önmagában, hanem a kettő különbsége. – Was die Regelung tatsächlich verarbeitet, ist niemals der Sollwert oder der Istwert für sich, sondern die Differenz beider.

6. Ez a különbség – az eltérés – a tulajdonképpeni hajtójel: ahol eltűnik, ott a szabályozás nyugszik, ahol növekszik, ott cselekvésre készteti a rendszert. – Diese Differenz – die Abweichung – ist das eigentliche treibende Signal: Wo sie verschwindet, ruht die Regelung, wo sie wächst, treibt sie das System zum Handeln.

7. A jól szabályozott jellemző látszólagos nyugalma ezért nem tétlenség, hanem a szüntelen javítás egyensúlya. – Die scheinbare Ruhe einer gut geregelten Größe ist daher keine Untätigkeit, sondern das Gleichgewicht fortwährender Korrektur.

8. Az alapértéket könnyű megnevezni, de nehéz megtalálni: sehol sincs számként bevésve, hanem az érzékelők, az összehasonlító elemek és a végrehajtók együtteséből bontakozik ki. – Der Sollwert ist leicht zu benennen und schwer zu lokalisieren: Nirgends ist er als Zahl eingeprägt, sondern geht aus dem Zusammenspiel von Fühlern, Vergleichsgliedern und Stellgliedern hervor.

9. Célszerűbb tehát az alapértéket az egész szabályozó rendszer tulajdonságának tekinteni, semmint egyetlen helyen tárolt értéknek. – Es ist daher zweckmäßiger, den Sollwert als Eigenschaft des ganzen regelnden Systems anzusehen denn als einen an einem einzigen Ort gespeicherten Wert.

10. Ha az alapértékről mint célról beszélünk, azzal azt kockáztatjuk, hogy szándékot tulajdonítunk a szervezetnek ott, ahol csupán mechanizmus működik. – Spricht man vom Sollwert als einem Ziel, so läuft man Gefahr, dem Organismus eine Absicht zuzuschreiben, wo bloß ein Mechanismus wirkt.

11. A test nem kíván bizonyos hőmérsékletet; olyan szerkezetekkel rendelkezik, amelyek együttese úgy viselkedik, mintha egy meghatározott hőmérsékletet keresne. – Der Körper will keine bestimmte Temperatur; er besitzt Strukturen, deren Zusammenspiel sich verhält, als würde eine bestimmte Temperatur gesucht.

12. A célszerűség nyelvével szembeni óvatosság az egész élettant végigkíséri, és sehol sem szükségesebb, mint a szabályozás elméletében. – Die Vorsicht gegenüber der Sprache der Zweckmäßigkeit begleitet die gesamte Physiologie und ist nirgends nötiger als in der Lehre von der Regelung.

13. Az alapérték fogalma mégis nélkülözhetetlen marad, mert általa válik kifejezhetővé minden javítás iránya és mértéke. – Der Begriff des Sollwerts bleibt gleichwohl unentbehrlich, weil durch ihn Richtung und Maß jeder Korrektur ausdrückbar werden.

14. Az alapérték éppannyira a megfigyelő gondolati alkotása, mint a szervezet ténye – de olyan alkotás, amely bevált. – Der Sollwert ist ebenso sehr ein Gedankengebilde des Beobachters wie eine Tatsache des Organismus – doch ein Gebilde, das sich bewährt hat.

15. A különböző jellemzőket igen eltérő szigorúsággal tartja a szervezet az alapértékükön: némelyeket hajszálnyi pontossággal, másokat csak lazán. – Die verschiedenen Größen hält der Organismus mit sehr unterschiedlicher Strenge auf ihrem Sollwert: manche auf Haaresbreite, andere nur lose.

16. Minél szigorúbb a szabályozás, annál nagyobb az apparátus és annál több energiát kíván a fenntartása. – Je strenger die Regelung, desto größer der Apparat und desto mehr Energie verlangt ihre Aufrechterhaltung.

17. Az, hogy az állandóságnak ára van, az alapérték tanának egyik legmélyebb tanulsága. – Dass die Konstanz einen Preis hat, ist eine der tiefsten Lehren der Lehre vom Sollwert.

18. Az eltérés a tényleges és a kívánt érték különbsége, és egyszerre hordoz előjelet és nagyságot. – Die Abweichung ist die Differenz zwischen Ist- und Sollwert und trägt zugleich ein Vorzeichen und einen Betrag.

19. Az előjel megmondja a szabályozásnak, milyen irányban avatkozzék be, a nagyság pedig azt, mekkora erővel. – Das Vorzeichen sagt der Regelung, in welcher Richtung sie eingreifen soll, der Betrag, mit welcher Stärke.

20. A kis eltérések gyakran nem váltanak ki választ, mert az alapértéket tűrési sáv övezi, amelyen belül a rendszer néma marad. – Kleine Abweichungen rufen oft keine Antwort hervor, weil den Sollwert ein Toleranzband umgibt, innerhalb dessen das System stumm bleibt.

21. Ez a sáv nem tétlenség, hanem takarékosság: nem minden ingadozás éri meg a beavatkozást. – Dieses Band ist keine Untätigkeit, sondern Sparsamkeit: Nicht jede Schwankung ist einen Eingriff wert.

22. A sávon túl megindul a válasz, ereje pedig rendszerint az eltéréssel együtt növekszik. – Jenseits des Bandes setzt die Antwort ein, und ihre Stärke wächst gewöhnlich mit der Abweichung.

23. A válasz mégsem képes az eltérést egészen nullára csökkenteni, mert maradék különbség nélkül maga a javító erő is megszűnne. – Die Antwort vermag die Abweichung gleichwohl nie ganz auf null zu bringen, denn ohne eine Restdifferenz erlösche die korrigierende Kraft selbst.

24. Ez az elkerülhetetlen maradék a maradandó szabályozási eltérés, minden visszacsatolt szabályozás szükségszerű tökéletlensége. – Dieser unvermeidliche Rest ist die bleibende Regelabweichung, eine notwendige Unvollkommenheit jeder rückgekoppelten Regelung.

25. A megtűrt eltérés nagysága az érzékelők érzékenységétől és a mérés felbontóképességétől függ. – Der Betrag der geduldeten Abweichung hängt von der Empfindlichkeit der Fühler und dem Auflösungsvermögen der Messung ab.

26. Az az érzékelő, amely csak durva változásokat jelez, tág eltérést enged meg; a finom érzékelő szűkebbre vonja azt. – Ein Fühler, der nur grobe Änderungen anzeigt, lässt eine weite Abweichung zu; ein feiner Fühler engt sie ein.

27. Az egész szabályozás pontossága így már a bejáratánál eldől, a mérőszervek minőségében. – Die Genauigkeit der ganzen Regelung entscheidet sich so bereits an ihrem Eingang, in der Güte der Messorgane.

28. Az alapérték nincs egyszer s mindenkorra rögzítve, hanem egy bizonyos tartományon belül maga is elmozdítható. – Der Sollwert ist nicht ein für alle Mal festgelegt, sondern lässt sich innerhalb eines gewissen Bereichs selbst verschieben.

29. Ezt a tartományt – a beállítási tartományt – gondosan meg kell különböztetni az adott alapérték körüli pillanatnyi tűrési sávtól. – Diesen Bereich – den Einstellbereich – muss man sorgfältig vom augenblicklichen Toleranzband um einen gegebenen Sollwert unterscheiden.

30. A tűrési sáv azt írja le, meddig kalandozhat el a tényleges érték; a beállítási tartomány azt, meddig vándorolhat maga az alapérték. – Das Toleranzband beschreibt, wie weit der Istwert abschweifen darf; der Einstellbereich, wie weit der Sollwert selbst wandern kann.

31. Az alapérték átállítása nem a szabályozás hibája, hanem önálló teljesítmény. – Die Verstellung des Sollwerts ist kein Fehler der Regelung, sondern eine eigenständige Leistung.

32. Általa a szervezet magukat a céljait igazítja a megváltozott körülményekhez, ahelyett hogy pusztán egyetlen rögzített célt védelmezne. – Durch sie passt der Organismus seine Ziele selbst den veränderten Umständen an, statt bloß ein einziges festes Ziel zu verteidigen.

33. A láz megemelt hőmérsékleti küszöbe, az alvás lecsökkentett vérnyomása, a magaslat módosult oxigénigénye mind az alapérték eltolódásai, nem pedig a megtartás kudarcai. – Die angehobene Temperaturschwelle im Fieber, der gesenkte Druck im Schlaf, der veränderte Sauerstoffbedarf in der Höhe sind allesamt Verschiebungen des Sollwerts, nicht ein Versagen, ihn zu halten.

34. Az ilyen átállítás rendszerint órák, napok vagy hetek alatt bontakozik ki, és éppen ez a lassúság különíti el az eltérés gyors javításától. – Eine solche Verstellung entfaltet sich gewöhnlich über Stunden, Tage oder Wochen, und gerade diese Langsamkeit scheidet sie von der raschen Korrektur einer Abweichung.

35. Ha az alkalom elmúlik, az alapérték ideális esetben visszatér korábbi helyére. – Vergeht der Anlass, so kehrt der Sollwert im Idealfall an seine frühere Stelle zurück.

36. Ha azonban nem tér vissza, és tartósan alkalmatlan szinten reked meg, akkor a túlélést szolgáló rugalmasság a betegség talajává válik. – Kehrt er jedoch nicht zurück und bleibt dauerhaft auf einem unpassenden Niveau haften, so wird die dem Überleben dienende Flexibilität zum Boden der Krankheit.

37. Itt húzódik a határ a belső környezet állandósága és az alkalmazkodó egyensúly között, amely a szervezetet a változó világon átvezeti. – Hier verläuft die Grenze zwischen der Konstanz des inneren Milieus und dem anpassenden Gleichgewicht, das den Organismus durch eine wandelbare Welt trägt.

38. A szabályozott érték és a szabályozó cél tehát maguk is egy magasabb rendű szabályozás tárgyai. – Die geregelte Größe und das regelnde Ziel sind somit selbst Gegenstände einer übergeordneten Regelung.

39. Egyetlen jellemzőt ritkán bíznak egyetlen szabályozóra; gyakrabban több is hat rá egyszerre. – Selten wird eine Größe einem einzigen Regler anvertraut; häufiger wirken mehrere zugleich auf sie ein.

40. Ez a többszörösség a biztonság elve: az egyik út kiesését a másik felfogja. – Diese Vielfachheit ist ein Prinzip der Sicherheit: Den Ausfall des einen Weges fängt der andere auf.

41. A több szabályozó rendszerint különböző időléptékben dolgozik – az egyik gyorsan, a másik közepesen, a harmadik lassan –, és így fedi le egy zavar teljes lefolyását. – Die mehreren Regler arbeiten gewöhnlich auf verschiedenen Zeitskalen – einer schnell, einer mittel, einer langsam – und decken so den ganzen Verlauf einer Störung ab.

42. Számuk gyakran aszimmetrikus: több mechanizmus emel egy értéket, mint amennyi csökkenti, s ezt az elfogultságot a törzsfejlődés magyarázza. – Ihre Zahl ist oft asymmetrisch: Mehr Mechanismen heben einen Wert, als ihn senken, und diese Voreingenommenheit erklärt die Stammesgeschichte.

43. Ahol több szabályozó szolgál egyetlen értéket, ott jeleiket a közös végrehajtóban kell egymással szemben mérlegelni. – Wo mehrere Regler einer Größe dienen, müssen ihre Signale im gemeinsamen Stellglied gegeneinander abgewogen werden.

44. Még nagyobb a küzdelem, amikor az egyik jellemző szabályozása ütközik egy másikéval. – Größer noch ist der Widerstreit, wenn die Regelung der einen Größe mit der einer anderen zusammenstößt.

45. A hőség tágra kívánja az ereket, a vérnyomás szűkre; a test egyszerre nem elégítheti ki maradéktalanul mindkettőt. – Die Hitze will die Gefäße weit, der Blutdruck will sie eng; der Körper kann beide nicht zugleich vollständig befriedigen.

46. A szomjúság a vízzel való takarékoskodást állítja szembe a hőleadással, az erőkifejtés az oxigénigényt a vér savasságával. – Der Durst stellt das Sparen von Wasser gegen die Wärmeabgabe, die Anstrengung den Sauerstoffbedarf gegen die Azidität des Blutes.

47. Az ilyen összeütközésekben rangsor dönt, és ez a rangsor mindenekelőtt az agy és a szív ellátását részesíti előnyben. – In solchen Konflikten entscheidet eine Rangordnung, und diese Ordnung bevorzugt vor allem die Versorgung von Gehirn und Herz.

48. E szabályozók fölött a viselkedés áll a legmagasabb és gyakran a legegyszerűbb megoldásként: árnyékot keresni, inni, megpihenni. – Über all diesen Reglern steht das Verhalten als höchster und oft einfachster Ausweg: Schatten zu suchen, zu trinken, zu ruhen.

49. A test azon képességének, hogy a versengő célokat összebékítse, megvannak a határai, és ahol ezeket túllépik, ott az egyik célt feláldozzák a másikért. – Das Vermögen des Körpers, konkurrierende Ziele zu versöhnen, hat seine Grenzen, und wo diese überschritten werden, wird das eine Ziel dem anderen geopfert.

50. Alapértékről, eltérésről és tartományról minden állítás mérést feltételez, és minden mérés a maga mértékegységét és hibáját. – Jede Aussage über Sollwert, Abweichung und Bereich setzt eine Messung voraus, und jede Messung ihre Einheit und ihren Fehler.

51. Az egyik ember alapértéke nem a másiké, mert a biológiai szórás magukat a viszonyítási értékeket is egy tartományra teríti szét. – Der Sollwert des einen Menschen ist nicht der des anderen, denn die biologische Streuung verteilt selbst die Bezugswerte über einen Bereich.

52. Az életkor és a nem, a napszak és az előzetes terhelés mind eltolja ezeket az értékeket, úgyhogy egyetlen szám sohasem ragadhatja meg őket. – Alter und Geschlecht, Tageszeit und Vorbelastung verschieben all diese Werte, sodass eine einzige Zahl sie niemals erfassen kann.

53. A normálérték ezért tartomány, nem pedig pont, és az egészségesek egy része mindig kívüle esik. – Der Normwert ist daher ein Bereich, kein Punkt, und ein Teil der Gesunden liegt stets außerhalb seiner.

54. Egy mért értéket helyesen olvasni annyit tesz, mint megkérdezni, milyen viszonyítási ponthoz és milyen tartományon belül áll. – Einen gemessenen Wert richtig zu lesen heißt zu fragen, an welchem Bezugspunkt und innerhalb welchen Bereichs er steht.

55. A tényleges és a kívánt érték összehasonlításának valahol meg kell történnie, és ahol ez az összehasonlítás végbemegy, ott van a szabályozás valódi középpontja. – Der Vergleich von Ist- und Sollwert muss irgendwo geschehen, und wo dieser Vergleich stattfindet, dort hat die Regelung ihr eigentliches Zentrum.

56. Az élő testben ez a középpont ritkán egyetlen szerv, sokkal inkább számos szinten szétosztott hálózat. – Im lebenden Körper ist dieses Zentrum selten ein einzelnes Organ, vielmehr ein über viele Ebenen verteiltes Netzwerk.

57. A sejttől a szervezetig ugyanaz az alakzat ismétlődik: egy viszonyítási pont, egy tőle mért távolság és egy mozgástér magának a viszonyítási pontnak a számára. – Von der Zelle bis zum Organismus wiederholt sich dieselbe Figur: ein Bezugspunkt, ein gemessener Abstand von ihm und ein Spielraum für den Bezugspunkt selbst.

58. Az alapérték tana így a legkisebbet és a legnagyobbat egyetlen közös gondolati mintába fűzi. – Die Lehre vom Sollwert fügt so das Kleinste und das Größte in ein einziges gemeinsames Denkmuster.

59. Az alapértéket elmozdíthatónak gondolni annyit jelent, mint felismerni, hogy az élet nem egy rögzített állapot védelme, hanem a mindenkor megfelelő állapot szüntelen megválasztása. – Den Sollwert als beweglich zu denken, bedeutet zu erkennen, dass das Leben nicht die Verteidigung eines festen Zustands ist, sondern die fortwährende Wahl des jeweils passenden.

60. Az alapérték, az eltérés és a beállítási tartomány végső soron egyetlen teljesítmény három arca: önmagunknak maradni a változásban, és mégis változni, valahányszor a maradás elpusztítana. – Sollwert, Abweichung und Einstellbereich sind am Ende drei Gesichter einer einzigen Leistung: man selbst zu bleiben im Wandel und sich doch zu wandeln, sooft das Bleiben zerstören würde.

(aufklappen)magyar

1. Minden szabályozás feltételez egy viszonyítási értéket, amelyhez a pillanatnyi állapotot szüntelenül hozzáméri; ilyen viszonyítási pont nélkül maga a szabályozás fogalma veszítené el az értelmét.

2. Ezt az összemérést három fogalom rendezi el: az alapérték mint viszonyítási pont, az eltérés mint annak mértéke, és a beállítási tartomány mint az a mozgástér, amelyen belül maga az alapérték is elmozdulhat.

3. A három fogalom szorosan összetartozik: az alapérték az irányt adja meg, az eltérés a tőle való pillanatnyi távolságot, a tartomány pedig azt a szabadságot, amellyel az egész rendszer rendelkezik.

4. Az alapérték nem az az érték, amelyet megmérünk, hanem az, amely felé a szabályozás törekszik; a mért érték mindig csak közelít hozzá.

5. Amit a szabályozás valójában feldolgoz, az sohasem az alapérték vagy a tényleges érték önmagában, hanem a kettő különbsége.

6. Ez a különbség — az eltérés — a tulajdonképpeni hajtójel: ahol eltűnik, ott a szabályozás nyugszik, ahol növekszik, ott cselekvésre készteti a rendszert.

7. A jól szabályozott jellemző látszólagos nyugalma ezért nem tétlenség, hanem a szüntelen javítás egyensúlya.

8. Az alapértéket könnyű megnevezni, de nehéz megtalálni: sehol sincs számként bevésve, hanem az érzékelők, az összehasonlító elemek és a végrehajtók együtteséből bontakozik ki.

9. Célszerűbb tehát az alapértéket az egész szabályozó rendszer tulajdonságának tekinteni, semmint egyetlen helyen tárolt értéknek.

10. Ha az alapértékről mint célról beszélünk, azzal azt kockáztatjuk, hogy szándékot tulajdonítunk a szervezetnek ott, ahol csupán mechanizmus működik.

11. A test nem kíván bizonyos hőmérsékletet; olyan szerkezetekkel rendelkezik, amelyek együttese úgy viselkedik, mintha egy meghatározott hőmérsékletet keresne.

12. A célszerűség nyelvével szembeni óvatosság az egész élettant végigkíséri, és sehol sem szükségesebb, mint a szabályozás elméletében.

13. Az alapérték fogalma mégis nélkülözhetetlen marad, mert általa válik kifejezhetővé minden javítás iránya és mértéke.

14. Az alapérték éppannyira a megfigyelő gondolati alkotása, mint a szervezet ténye — de olyan alkotás, amely bevált.

15. A különböző jellemzőket igen eltérő szigorúsággal tartja a szervezet az alapértékükön: némelyeket hajszálnyi pontossággal, másokat csak lazán.

16. Minél szigorúbb a szabályozás, annál nagyobb az apparátus és annál több energiát kíván a fenntartása.

17. Az, hogy az állandóságnak ára van, az alapérték tanának egyik legmélyebb tanulsága.

18. Az eltérés a tényleges és a kívánt érték különbsége, és egyszerre hordoz előjelet és nagyságot.

19. Az előjel megmondja a szabályozásnak, milyen irányban avatkozzék be, a nagyság pedig azt, mekkora erővel.

20. A kis eltérések gyakran nem váltanak ki választ, mert az alapértéket tűrési sáv övezi, amelyen belül a rendszer néma marad.

21. Ez a sáv nem tétlenség, hanem takarékosság: nem minden ingadozás éri meg a beavatkozást.

22. A sávon túl megindul a válasz, ereje pedig rendszerint az eltéréssel együtt növekszik.

23. A válasz mégsem képes az eltérést egészen nullára csökkenteni, mert maradék különbség nélkül maga a javító erő is megszűnne.

24. Ez az elkerülhetetlen maradék a maradandó szabályozási eltérés, minden visszacsatolt szabályozás szükségszerű tökéletlensége.

25. A megtűrt eltérés nagysága az érzékelők érzékenységétől és a mérés felbontóképességétől függ.

26. Az az érzékelő, amely csak durva változásokat jelez, tág eltérést enged meg; a finom érzékelő szűkebbre vonja azt.

27. Az egész szabályozás pontossága így már a bejáratánál eldől, a mérőszervek minőségében.

28. Az alapérték nincs egyszer s mindenkorra rögzítve, hanem egy bizonyos tartományon belül maga is elmozdítható.

29. Ezt a tartományt — a beállítási tartományt — gondosan meg kell különböztetni az adott alapérték körüli pillanatnyi tűrési sávtól.

30. A tűrési sáv azt írja le, meddig kalandozhat el a tényleges érték; a beállítási tartomány azt, meddig vándorolhat maga az alapérték.

31. Az alapérték átállítása nem a szabályozás hibája, hanem önálló teljesítmény.

32. Általa a szervezet magukat a céljait igazítja a megváltozott körülményekhez, ahelyett hogy pusztán egyetlen rögzített célt védelmezne.

33. A láz megemelt hőmérsékleti küszöbe, az alvás lecsökkentett vérnyomása, a magaslat módosult oxigénigénye mind az alapérték eltolódásai, nem pedig a megtartás kudarcai.

34. Az ilyen átállítás rendszerint órák, napok vagy hetek alatt bontakozik ki, és éppen ez a lassúság különíti el az eltérés gyors javításától.

35. Ha az alkalom elmúlik, az alapérték ideális esetben visszatér korábbi helyére.

36. Ha azonban nem tér vissza, és tartósan alkalmatlan szinten reked meg, akkor a túlélést szolgáló rugalmasság a betegség talajává válik.

37. Itt húzódik a határ a belső környezet állandósága és az alkalmazkodó egyensúly között, amely a szervezetet a változó világon átvezeti.

38. A szabályozott érték és a szabályozó cél tehát maguk is egy magasabb rendű szabályozás tárgyai.

39. Egyetlen jellemzőt ritkán bíznak egyetlen szabályozóra; gyakrabban több is hat rá egyszerre.

40. Ez a többszörösség a biztonság elve: az egyik út kiesését a másik felfogja.

41. A több szabályozó rendszerint különböző időléptékben dolgozik — az egyik gyorsan, a másik közepesen, a harmadik lassan –, és így fedi le egy zavar teljes lefolyását.

42. Számuk gyakran aszimmetrikus: több mechanizmus emel egy értéket, mint amennyi csökkenti, s ezt az elfogultságot a törzsfejlődés magyarázza.

43. Ahol több szabályozó szolgál egyetlen értéket, ott jeleiket a közös végrehajtóban kell egymással szemben mérlegelni.

44. Még nagyobb a küzdelem, amikor az egyik jellemző szabályozása ütközik egy másikéval.

45. A hőség tágra kívánja az ereket, a vérnyomás szűkre; a test egyszerre nem elégítheti ki maradéktalanul mindkettőt.

46. A szomjúság a vízzel való takarékoskodást állítja szembe a hőleadással, az erőkifejtés az oxigénigényt a vér savasságával.

47. Az ilyen összeütközésekben rangsor dönt, és ez a rangsor mindenekelőtt az agy és a szív ellátását részesíti előnyben.

48. E szabályozók fölött a viselkedés áll a legmagasabb és gyakran a legegyszerűbb megoldásként: árnyékot keresni, inni, megpihenni.

49. A test azon képességének, hogy a versengő célokat összebékítse, megvannak a határai, és ahol ezeket túllépik, ott az egyik célt feláldozzák a másikért.

50. Alapértékről, eltérésről és tartományról minden állítás mérést feltételez, és minden mérés a maga mértékegységét és hibáját.

51. Az egyik ember alapértéke nem a másiké, mert a biológiai szórás magukat a viszonyítási értékeket is egy tartományra teríti szét.

52. Az életkor és a nem, a napszak és az előzetes terhelés mind eltolja ezeket az értékeket, úgyhogy egyetlen szám sohasem ragadhatja meg őket.

53. A normálérték ezért tartomány, nem pedig pont, és az egészségesek egy része mindig kívüle esik.

54. Egy mért értéket helyesen olvasni annyit tesz, mint megkérdezni, milyen viszonyítási ponthoz és milyen tartományon belül áll.

55. A tényleges és a kívánt érték összehasonlításának valahol meg kell történnie, és ahol ez az összehasonlítás végbemegy, ott van a szabályozás valódi középpontja.

56. Az élő testben ez a középpont ritkán egyetlen szerv, sokkal inkább számos szinten szétosztott hálózat.

57. A sejttől a szervezetig ugyanaz az alakzat ismétlődik: egy viszonyítási pont, egy tőle mért távolság és egy mozgástér magának a viszonyítási pontnak a számára.

58. Az alapérték tana így a legkisebbet és a legnagyobbat egyetlen közös gondolati mintába fűzi.

59. Az alapértéket elmozdíthatónak gondolni annyit jelent, mint felismerni, hogy az élet nem egy rögzített állapot védelme, hanem a mindenkor megfelelő állapot szüntelen megválasztása.

60. Az alapérték, az eltérés és a beállítási tartomány végső soron egyetlen teljesítmény három arca: önmagunknak maradni a változásban, és mégis változni, valahányszor a maradás elpusztítana.

(aufklappen)német

1. Jede Regelung setzt einen Bezugswert voraus, an dem sie den augenblicklichen Zustand unablässig misst; ohne einen solchen Bezugspunkt verlöre der Begriff der Regelung selbst seinen Sinn.

2. Diese Vergleichung ordnen drei Begriffe: der Sollwert als Bezugspunkt, die Abweichung als sein Maß und der Einstellbereich als jener Spielraum, innerhalb dessen sich der Sollwert selbst verschieben kann.

3. Die drei Begriffe gehören eng zusammen: Der Sollwert gibt die Richtung an, die Abweichung den augenblicklichen Abstand von ihm, der Bereich die Freiheit, über die das ganze System verfügt.

4. Der Sollwert ist nicht der Wert, den man misst, sondern der Wert, dem die Regelung zustrebt; der gemessene Wert nähert sich ihm stets nur an.

5. Was die Regelung tatsächlich verarbeitet, ist niemals der Sollwert oder der Istwert für sich, sondern die Differenz beider.

6. Diese Differenz — die Abweichung — ist das eigentliche treibende Signal: Wo sie verschwindet, ruht die Regelung, wo sie wächst, treibt sie das System zum Handeln.

7. Die scheinbare Ruhe einer gut geregelten Größe ist daher keine Untätigkeit, sondern das Gleichgewicht fortwährender Korrektur.

8. Der Sollwert ist leicht zu benennen und schwer zu lokalisieren: Nirgends ist er als Zahl eingeprägt, sondern geht aus dem Zusammenspiel von Fühlern, Vergleichsgliedern und Stellgliedern hervor.

9. Es ist daher zweckmäßiger, den Sollwert als Eigenschaft des ganzen regelnden Systems anzusehen denn als einen an einem einzigen Ort gespeicherten Wert.

10. Spricht man vom Sollwert als einem Ziel, so läuft man Gefahr, dem Organismus eine Absicht zuzuschreiben, wo bloß ein Mechanismus wirkt.

11. Der Körper will keine bestimmte Temperatur; er besitzt Strukturen, deren Zusammenspiel sich verhält, als würde eine bestimmte Temperatur gesucht.

12. Die Vorsicht gegenüber der Sprache der Zweckmäßigkeit begleitet die gesamte Physiologie und ist nirgends nötiger als in der Lehre von der Regelung.

13. Der Begriff des Sollwerts bleibt gleichwohl unentbehrlich, weil durch ihn Richtung und Maß jeder Korrektur ausdrückbar werden.

14. Der Sollwert ist ebenso sehr ein Gedankengebilde des Beobachters wie eine Tatsache des Organismus — doch ein Gebilde, das sich bewährt hat.

15. Die verschiedenen Größen hält der Organismus mit sehr unterschiedlicher Strenge auf ihrem Sollwert: manche auf Haaresbreite, andere nur lose.

16. Je strenger die Regelung, desto größer der Apparat und desto mehr Energie verlangt ihre Aufrechterhaltung.

17. Dass die Konstanz einen Preis hat, ist eine der tiefsten Lehren der Lehre vom Sollwert.

18. Die Abweichung ist die Differenz zwischen Ist- und Sollwert und trägt zugleich ein Vorzeichen und einen Betrag.

19. Das Vorzeichen sagt der Regelung, in welcher Richtung sie eingreifen soll, der Betrag, mit welcher Stärke.

20. Kleine Abweichungen rufen oft keine Antwort hervor, weil den Sollwert ein Toleranzband umgibt, innerhalb dessen das System stumm bleibt.

21. Dieses Band ist keine Untätigkeit, sondern Sparsamkeit: Nicht jede Schwankung ist einen Eingriff wert.

22. Jenseits des Bandes setzt die Antwort ein, und ihre Stärke wächst gewöhnlich mit der Abweichung.

23. Die Antwort vermag die Abweichung gleichwohl nie ganz auf null zu bringen, denn ohne eine Restdifferenz erlösche die korrigierende Kraft selbst.

24. Dieser unvermeidliche Rest ist die bleibende Regelabweichung, eine notwendige Unvollkommenheit jeder rückgekoppelten Regelung.

25. Der Betrag der geduldeten Abweichung hängt von der Empfindlichkeit der Fühler und dem Auflösungsvermögen der Messung ab.

26. Ein Fühler, der nur grobe Änderungen anzeigt, lässt eine weite Abweichung zu; ein feiner Fühler engt sie ein.

27. Die Genauigkeit der ganzen Regelung entscheidet sich so bereits an ihrem Eingang, in der Güte der Messorgane.

28. Der Sollwert ist nicht ein für alle Mal festgelegt, sondern lässt sich innerhalb eines gewissen Bereichs selbst verschieben.

29. Diesen Bereich — den Einstellbereich — muss man sorgfältig vom augenblicklichen Toleranzband um einen gegebenen Sollwert unterscheiden.

30. Das Toleranzband beschreibt, wie weit der Istwert abschweifen darf; der Einstellbereich, wie weit der Sollwert selbst wandern kann.

31. Die Verstellung des Sollwerts ist kein Fehler der Regelung, sondern eine eigenständige Leistung.

32. Durch sie passt der Organismus seine Ziele selbst den veränderten Umständen an, statt bloß ein einziges festes Ziel zu verteidigen.

33. Die angehobene Temperaturschwelle im Fieber, der gesenkte Druck im Schlaf, der veränderte Sauerstoffbedarf in der Höhe sind allesamt Verschiebungen des Sollwerts, nicht ein Versagen, ihn zu halten.

34. Eine solche Verstellung entfaltet sich gewöhnlich über Stunden, Tage oder Wochen, und gerade diese Langsamkeit scheidet sie von der raschen Korrektur einer Abweichung.

35. Vergeht der Anlass, so kehrt der Sollwert im Idealfall an seine frühere Stelle zurück.

36. Kehrt er jedoch nicht zurück und bleibt dauerhaft auf einem unpassenden Niveau haften, so wird die dem Überleben dienende Flexibilität zum Boden der Krankheit.

37. Hier verläuft die Grenze zwischen der Konstanz des inneren Milieus und dem anpassenden Gleichgewicht, das den Organismus durch eine wandelbare Welt trägt.

38. Die geregelte Größe und das regelnde Ziel sind somit selbst Gegenstände einer übergeordneten Regelung.

39. Selten wird eine Größe einem einzigen Regler anvertraut; häufiger wirken mehrere zugleich auf sie ein.

40. Diese Vielfachheit ist ein Prinzip der Sicherheit: Den Ausfall des einen Weges fängt der andere auf.

41. Die mehreren Regler arbeiten gewöhnlich auf verschiedenen Zeitskalen — einer schnell, einer mittel, einer langsam — und decken so den ganzen Verlauf einer Störung ab.

42. Ihre Zahl ist oft asymmetrisch: Mehr Mechanismen heben einen Wert, als ihn senken, und diese Voreingenommenheit erklärt die Stammesgeschichte.

43. Wo mehrere Regler einer Größe dienen, müssen ihre Signale im gemeinsamen Stellglied gegeneinander abgewogen werden.

44. Größer noch ist der Widerstreit, wenn die Regelung der einen Größe mit der einer anderen zusammenstößt.

45. Die Hitze will die Gefäße weit, der Blutdruck will sie eng; der Körper kann beide nicht zugleich vollständig befriedigen.

46. Der Durst stellt das Sparen von Wasser gegen die Wärmeabgabe, die Anstrengung den Sauerstoffbedarf gegen die Azidität des Blutes.

47. In solchen Konflikten entscheidet eine Rangordnung, und diese Ordnung bevorzugt vor allem die Versorgung von Gehirn und Herz.

48. Über all diesen Reglern steht das Verhalten als höchster und oft einfachster Ausweg: Schatten zu suchen, zu trinken, zu ruhen.

49. Das Vermögen des Körpers, konkurrierende Ziele zu versöhnen, hat seine Grenzen, und wo diese überschritten werden, wird das eine Ziel dem anderen geopfert.

50. Jede Aussage über Sollwert, Abweichung und Bereich setzt eine Messung voraus, und jede Messung ihre Einheit und ihren Fehler.

51. Der Sollwert des einen Menschen ist nicht der des anderen, denn die biologische Streuung verteilt selbst die Bezugswerte über einen Bereich.

52. Alter und Geschlecht, Tageszeit und Vorbelastung verschieben all diese Werte, sodass eine einzige Zahl sie niemals erfassen kann.

53. Der Normwert ist daher ein Bereich, kein Punkt, und ein Teil der Gesunden liegt stets außerhalb seiner.

54. Einen gemessenen Wert richtig zu lesen heißt zu fragen, an welchem Bezugspunkt und innerhalb welchen Bereichs er steht.

55. Der Vergleich von Ist- und Sollwert muss irgendwo geschehen, und wo dieser Vergleich stattfindet, dort hat die Regelung ihr eigentliches Zentrum.

56. Im lebenden Körper ist dieses Zentrum selten ein einzelnes Organ, vielmehr ein über viele Ebenen verteiltes Netzwerk.

57. Von der Zelle bis zum Organismus wiederholt sich dieselbe Figur: ein Bezugspunkt, ein gemessener Abstand von ihm und ein Spielraum für den Bezugspunkt selbst.

58. Die Lehre vom Sollwert fügt so das Kleinste und das Größte in ein einziges gemeinsames Denkmuster.

59. Den Sollwert als beweglich zu denken, bedeutet zu erkennen, dass das Leben nicht die Verteidigung eines festen Zustands ist, sondern die fortwährende Wahl des jeweils passenden.

60. Sollwert, Abweichung und Einstellbereich sind am Ende drei Gesichter einer einzigen Leistung: man selbst zu bleiben im Wandel und sich doch zu wandeln, sooft das Bleiben zerstören würde.