1.1.3 – A szóbeli költészet műfajai – Die Gattungen der mündlichen Dichtung
1. Az írás elterjedése előtt a magyarok költészete kizárólag az élőszóban létezett. – Vor der Verbreitung der Schrift lebte die Dichtung der Ungarn allein im gesprochenen Wort.
2. Ezért szóbeli vagy élőszavas költészetről beszélünk. – Man spricht deshalb von einer mündlichen oder gesprochenen Dichtung.
3. Ezt a költészetet nem jegyezték le, hanem énekelték és elbeszélték. – Diese Dichtung wurde nicht aufgeschrieben, sondern gesungen und erzählt.
4. Emberről emberre és nemzedékről nemzedékre adták tovább. – Von einem Menschen zum anderen und von Geschlecht zu Geschlecht wurde sie weitergegeben.
5. Eközben a szövegek az idők folyamán újra meg újra megváltoztak. – Dabei veränderten sich die Texte im Lauf der Zeit immer wieder.
6. Minden énekes és mesélő hozzáadott valami újat, vagy elhagyott valamit a régiből. – Jeder Sänger und Erzähler fügte Neues hinzu oder ließ Altes weg.
7. Így ezeknek a műveknek nem volt rögzített, változatlan szövegük. – So besaßen diese Werke keinen festen, unveränderlichen Wortlaut.
8. Rendszerint egyetlen szerzőjük sem volt. – Einen einzelnen Verfasser hatten sie in der Regel nicht.
9. Az ilyen költészetet ezért népköltészetnek nevezzük. – Man bezeichnet eine solche Dichtung deshalb als Volksdichtung.
10. A korai időszakból szinte semmi sem maradt fenn belőle szó szerint. – Aus der frühen Zeit ist von ihr fast nichts wörtlich erhalten.
11. A legrégebbi szövegeket csak jóval később jegyezték fel. – Die ältesten Texte wurden erst viel später aufgezeichnet.
12. Ezért sok mindent későbbi feljegyzésekből kell kikövetkeztetni. – Vieles muss darum aus späteren Aufzeichnungen erschlossen werden.
13. Ennek ellenére e szóbeli költészet több műfaja is megkülönböztethető. – Trotzdem lassen sich mehrere Gattungen dieser mündlichen Dichtung unterscheiden.
14. Minden műfaj meghatározott feladatot töltött be az emberek életében. – Jede Gattung erfüllte im Leben der Menschen eine bestimmte Aufgabe.
15. A mindennapi élethez a munkadalok kapcsolódtak a legszorosabban. – Am engsten mit dem Alltag verbunden waren die Arbeitslieder.
16. A mezei és a ház körüli mindennapi munkát kísérték. – Sie begleiteten die tägliche Mühe bei Feld und Haus.
17. Egyenletes ritmusuk megkönnyítette a nehéz testi munkát. – Ihr gleichmäßiger Rhythmus erleichterte die schwere körperliche Arbeit.
18. Aratás, cséplés és fonás közben énekeltek ilyen dalokat. – Man sang solche Lieder beim Ernten, beim Dreschen und beim Spinnen.
19. A pásztoroknak és a fuvarosoknak is megvoltak a saját dalaik. – Auch Hirten und Fuhrleute hatten ihre eigenen Lieder.
20. A dal üteme határozta meg a mozdulatok ütemét. – Der Takt des Liedes gab den Takt der Bewegungen vor.
21. Az éneklés egyúttal elűzte az egyhangú munka unalmát. – Zugleich vertrieb der Gesang die Langeweile der eintönigen Arbeit.
22. A második fontos csoportot az év szokásait kísérő énekek alkották. – Eine zweite wichtige Gruppe bildeten die Bräuche des Jahres begleitenden Lieder.
23. Ezek az énekek az esztendő nagy ünnepeihez tartoztak. – Diese Lieder gehörten zu den großen Festen im Kreis des Jahres.
24. Meghatározott időpontokhoz és alkalmakhoz kötődtek. – Sie waren an feste Zeitpunkte und Anlässe gebunden.
25. Közéjük tartoznak a karácsonyi időszak áldást kívánó énekei. – Zu ihnen zählen die Segenslieder der Weihnachtszeit.
26. Ez a műfaj „regösének” néven ismert. – Diese Gattung ist unter dem Namen „regösének” (Regös-Lied) bekannt.
27. A regösénekekben az énekesek szerencsét és termékenységet kívántak a házaknak. – In den Regös-Liedern wünschten die Sänger den Häusern Glück und Fruchtbarkeit.
28. Ősi pogány képek maradtak fenn bennük. – In ihnen haben sich uralte heidnische Bilder erhalten.
29. Újra meg újra megjelenik bennük a csodálatos szarvas képe. – Immer wieder erscheint darin das Bild eines wunderbaren Hirsches.
30. Más szokások a tavaszhoz és a nyári napfordulóhoz tartoztak. – Andere Bräuche gehörten zum Frühling und zur Sommersonnenwende.
31. A vetés és az aratás időszakának is megvoltak a saját dalai. – Auch die Zeit der Aussaat und der Ernte hatte ihre eigenen Lieder.
32. Az emberi élet fordulópontjaihoz is meghatározott énekek tartoztak. – Zu den Übergängen des menschlichen Lebens gehörten ebenfalls feste Gesänge.
33. Különösen gazdag volt az esküvőhöz kapcsolódó szokásvilág. – Besonders reich war das Brauchtum rund um die Hochzeit.
34. Ide tartoztak a leánykérő énekek, a búcsúdalok és az áldáskívánások. – Dazu gehörten Werbelieder, Abschiedslieder und Segenswünsche.
35. Amikor a menyasszony elbúcsúzott szülői házától, külön siratókat énekeltek. – Beim Abschied der Braut von ihrem Elternhaus wurden eigene Klagen gesungen.
36. Önálló műfajt alkottak a halottsiratók. – Eine eigene Gattung bildeten die Totenklagen.
37. Magyarul „sirató” vagy „siratóének” a nevük. – Auf Ungarisch heißen sie „sirató” oder „siratóének” (Klagelied).
38. A halálos ágy mellett és a temetésen adták elő őket. – Sie wurden am Sterbebett und bei der Bestattung vorgetragen.
39. Többnyire nők énekelték ezeket a siratókat. – Meist waren es Frauen, die diese Klagen sangen.
40. A sirató asszony az elhunyt érdemeit és erényeit méltatta. – Die Klagende pries die Verdienste und Tugenden des Verstorbenen.
41. Egyúttal kifejezte a hátramaradottak fájdalmát. – Zugleich brachte sie den Schmerz der Hinterbliebenen zum Ausdruck.
42. A halottsiratót gyakran szabadon, az adott pillanatban költötték. – Die Totenklage war oft frei und aus dem Augenblick heraus gedichtet.
43. Ennek ellenére meghatározott formulákat és visszatérő fordulatokat követett. – Sie folgte dennoch festen Formeln und wiederkehrenden Wendungen.
44. Ez a műfaj egyes vidékeken egészen a 20. századig fennmaradt. – Diese Gattung hat sich in manchen Gegenden bis ins 20. Jahrhundert gehalten.
45. A néprajzkutatók később még fel tudtak jegyezni ilyen siratókat. – Volkskundler konnten solche Klagen später noch aufzeichnen.
46. Különleges és nagyon régi műfajt alkottak a varázsigék. – Eine besondere und sehr alte Gattung waren die Zaubersprüche.
47. Magyar szakkifejezésük a „ráolvasás”. – Der ungarische Fachbegriff dafür lautet „ráolvasás” (Besprechung).
48. Ilyen mondásokkal betegségeket és bajokat akartak elhárítani. – Mit solchen Sprüchen wollte man Krankheiten und Unheil abwehren.
49. Betegek, állatok vagy a föld fölött mondták el őket. – Man sprach sie über Kranke, über Tiere oder über das Feld.
50. A varázsigéknek el kellett űzniük a gonosz szellemeket és hatalmakat. – Die Zaubersprüche sollten böse Geister und Mächte vertreiben.
51. Gyakran rögzített formulákat és titokzatos szavakat tartalmaztak. – Sie enthielten oft feste Formeln und geheimnisvolle Worte.
52. Némelyik pogány elképzeléseket kapcsolt össze későbbi keresztény képekkel. – Manche verbanden heidnische Vorstellungen mit späteren christlichen Bildern.
53. Éppen ebben a műfajban maradtak fenn nagyon régi hitrétegek. – Gerade in dieser Gattung haben sich sehr alte Glaubensschichten erhalten.
54. A varázsigék közé áldó- és könyörgőformulák is tartoztak. – Zu den Zaubersprüchen gehören auch Segens- und Bittformeln.
55. Ezekkel jó időt, egészséget és gazdag termést kértek. – Mit ihnen erbat man gutes Wetter, Gesundheit und reiche Ernte.
56. A mindennapi élethez kötődő műfajok mellett létezett elbeszélő költészet is. – Neben diesen an den Alltag gebundenen Gattungen gab es die erzählende Dichtung.
57. Legfontosabb formája a hősi költészet vagy hősköltészet volt. – Ihre wichtigste Form war die heroische oder Heldendichtung.
58. Hosszú énekekben meséltek a hősökről és tetteikről. – In langen Gesängen erzählte man von Helden und ihren Taten.
59. Ezek az énekek harcokat, győzelmeket és a nép őseit dicsőítették. – Solche Gesänge priesen Kämpfe, Siege und die Ahnen des Volkes.
60. Hivatásos énekesek adták elő őket. – Vorgetragen wurden sie von berufsmäßigen Sängern.
61. Közéjük tartoztak a fejedelmi udvarok már említett énekmondói is. – Zu ihnen gehörten die schon erwähnten Spielleute der Fürstenhöfe.
62. Hősi énekeik sajnos nem maradtak fenn szó szerinti formájukban. – Ihre Heldengesänge sind leider nicht im Wortlaut erhalten geblieben.
63. Tartalmukra csak későbbi krónikákból lehet következtetni. – Ihr Inhalt lässt sich nur aus späteren Chroniken erahnen.
64. A középkori krónikaírók részben ilyen énekekből merítettek. – Die mittelalterlichen Chronisten schöpften teilweise aus solchen Gesängen.
65. A szóbeli anyagot latin prózává alakították át. – Sie formten den mündlichen Stoff zu lateinischer Prosa um.
66. A hősi énekekből alakultak ki a régi mondák is. – Aus den Heldengesängen entwickelten sich auch die alten Sagen.
67. A Sage magyar megfelelője a „monda”. – Der ungarische Begriff für die Sage lautet „monda”.
68. A mondák a régmúlt csodálatos eseményeiről mesélnek. – Sagen erzählen von wunderbaren Ereignissen der Vorzeit.
69. Sok közülük a magyar nép eredetéről számol be. – Viele von ihnen berichten von der Herkunft des ungarischen Volkes.
70. Különösen ismert a csodaszarvas mondája. – Besonders bekannt ist die Sage vom wunderbaren Hirsch.
71. Ehhez a körhöz tartoznak a honfoglalásról szóló mondák is. – Zu diesem Kreis gehören auch die Sagen um die Landnahme.
72. A történelmi emlékezetet költői kidolgozással kapcsolják össze. – Sie verbinden geschichtliche Erinnerung mit dichterischer Ausgestaltung.
73. Ezekkel az eredetmondákkal egy későbbi fejezet külön foglalkozik. – Diese Ursprungssagen werden in einem späteren Kapitel eigens behandelt.
74. A nép elbeszélőkedvéből született meg a mese is. – Aus der Erzählfreude des Volkes ging auch das Märchen hervor.
75. A Märchen magyar megfelelője a „mese”. – Das ungarische Wort für das Märchen lautet „mese”.
76. A népmesének nincs meghatározott ideje és helye. – Das Volksmärchen kennt keine bestimmte Zeit und keinen bestimmten Ort.
77. Hősökről, varázslényekről és csodálatos próbatételekről mesél. – Es erzählt von Helden, Zauberwesen und wunderbaren Prüfungen.
78. A régi hitvilág számos képe fennmaradt benne. – In ihm haben sich viele Bilder des alten Glaubens erhalten.
79. Ide tartozik a már említett varázsló ló, a „táltos ló”. – Dazu gehört das schon genannte Zauberpferd, das „táltos ló”.
80. A hétfejű sárkány alakja is gyakran megjelenik. – Auch die siebenköpfige Gestalt des Drachen taucht häufig auf.
81. A Drache magyarul „sárkány”. – Der Drache heißt im Ungarischen „sárkány”.
82. A hetes szám sok mesében meghatározó szerepet játszik. – Die Zahl Sieben spielt in vielen Märchen eine tragende Rolle.
83. A hősnek gyakran hét országon és tengeren kell átkelnie. – Der Held muss oft über sieben Länder und Meere ziehen.
84. A végén szinte mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött. – Am Ende siegt fast immer das Gute über das Böse.
85. A mese hosszú téli estéken szórakoztatta az embereket. – Das Märchen unterhielt die Menschen an langen Winterabenden.
86. Egyúttal kimondatlanul értékeket és életszabályokat közvetített. – Zugleich vermittelte es unausgesprochen Werte und Lebensregeln.
87. A varázsmese mellett ismerték az állatmesét is. – Neben dem Zaubermärchen kannte man auch das Tiermärchen.
88. Ebben az állatok úgy cselekszenek és beszélnek, mint az emberek. – In ihm handeln und sprechen die Tiere wie Menschen.
89. Az ilyen történetek okosságra, óvatosságra és igazságosságra tanítottak. – Solche Geschichten lehrten Klugheit, Vorsicht und Gerechtigkeit.
90. A mesével szoros rokonságban áll a rövid, tréfás elbeszélés. – Eng verwandt mit dem Märchen ist die kurze scherzhafte Erzählung.
91. Ez a butaságot és a kapzsiságot gúnyolta ki. – Sie machte sich über Dummheit und Habgier lustig.
92. A kisebb műfajok közé tartoznak a találós kérdések. – Zu den kleineren Gattungen gehören die Rätsel.
93. A találós kérdés szemléletes képbe rejtette a kérdést. – Das Rätsel verpackte eine Frage in ein anschauliches Bild.
94. Próbára tette a hallgatók éleselméjűségét. – Es forderte den Scharfsinn der Zuhörer heraus.
95. Különösen eleven kis műfaj a közmondás. – Eine besonders lebendige kleine Gattung ist das Sprichwort.
96. A közmondás néhány szóban foglal össze egy élettapasztalatot. – Das Sprichwort fasst eine Lebenserfahrung in wenige Worte.
97. Tömören, képszerűen és emlékezetesen fejez ki bölcsességet. – Es drückt Weisheit knapp, bildhaft und einprägsam aus.
98. Sok magyar közmondás nagyon régi. – Viele ungarische Sprichwörter sind sehr alt.
99. Mindmáig használják őket a mindennapi életben. – Sie werden bis heute im Alltag verwendet.
100. Rokonságban állnak velük a nyelv állandósult szófordulatai. – Verwandt mit ihnen sind die festen Redewendungen der Sprache.
101. Ezek is magukban hordozzák az öröklött bölcsesség egy darabját. – Auch sie tragen ein Stück überlieferter Weisheit in sich.
102. A népköltészet egyik fontos műfaja a lírai népdal. – Eine wichtige Gattung der Volksdichtung ist das lyrische Volkslied.
103. Mindenekelőtt a szerelemről, a vágyakozásról és az elválásról énekel. – Es besingt vor allem Liebe, Sehnsucht und Trennung.
104. A magyar Volkslied neve „népdal”. – Das ungarische Volkslied heißt „népdal”.
105. E dalok közül sok egyszerű képekben fejez ki mély érzelmeket. – Viele dieser Lieder drücken tiefe Gefühle in einfachen Bildern aus.
106. Képeiket gyakran a természetből merítik. – Häufig entlehnen sie ihre Bilder der Natur.
107. A virágzó fa vagy a madár ilyenkor az embert jelképezi. – Ein blühender Baum oder ein Vogel steht dann für den Menschen.
108. Ez a képszerű kifejezésmód a népköltészet egyik jellegzetessége. – Diese bildhafte Redeweise ist ein Kennzeichen der Volksdichtung.
109. A kutatás az ilyen bevezető természeti képet természeti kezdőképnek nevezi. – Die Forschung nennt ein solches einleitendes Naturbild den Naturanfang.
110. A természeti képet gyakran egy emberi érzés vagy gondolat követi. – Auf das Naturbild folgt oft ein Gefühl oder ein Gedanke des Menschen.
111. A népdal szoros kapcsolatban élt a zenével. – Das Volkslied lebte in engem Verbund mit der Musik.
112. A szöveg és a dallam mindig elválaszthatatlan egységet alkotott. – Text und Melodie bildeten stets eine untrennbare Einheit.
113. A régi magyar népzenének sajátos hangrendszerei voltak. – Die alte ungarische Volksmusik besaß eigene, eigentümliche Tonleitern.
114. Eredetük a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza. – Ihre Herkunft reicht bis in die Zeit vor der Landnahme zurück.
115. Később ezek a régi dallamok újabb hatásokkal keveredtek. – Später mischten sich diese alten Melodien mit neueren Einflüssen.
116. E zene gazdagságát csak későn ismerték fel teljes mértékben. – Der Reichtum dieser Musik wurde erst spät voll erkannt.
117. A 20. század elején kezdték meg tervszerű kutatását. – Im frühen 20. Jahrhundert begann man, ihn planmäßig zu erforschen.
118. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzők több ezer népdalt gyűjtöttek össze. – Die Komponisten Béla Bartók und Zoltán Kodály sammelten Tausende Volkslieder.
119. Rögzítették és tudományosan rendszerezték a dalokat. – Sie zeichneten die Lieder auf und ordneten sie wissenschaftlich.
120. A régi kincset csak az ő munkájuk mentette meg az utókor számára. – Erst durch ihre Arbeit wurde der alte Schatz für die Nachwelt gerettet.
121. Addigra a korai szóbeli költészet nagy része már elveszett. – Vieles von der frühen mündlichen Dichtung war da schon verloren.
122. Ami fennmaradt, többnyire újabb feljegyzésekből származik. – Was erhalten blieb, stammt meist aus jüngeren Aufzeichnungen.
123. Ezek a késői szövegek mégis régi formákat és képeket őriznek. – Dennoch bewahren diese späten Texte alte Formen und Bilder.
124. Segítségükkel következtetéseket lehet levonni a korai költészetről. – Aus ihnen kann man Rückschlüsse auf die frühe Dichtung ziehen.
125. Mindezek a műfajok együtt gazdag szóbeli hagyományt alkottak. – Alle diese Gattungen zusammen bildeten eine reiche mündliche Überlieferung.
126. Születésétől haláláig végigkísérte az embert. – Sie begleitete den Menschen von der Geburt bis zum Tod.
127. Rendet adott az évnek, a munkának és az ünnepeknek. – Sie ordnete das Jahr, die Arbeit und die Feste.
128. Megőrizte a nép hitét, emlékezetét és bölcsességét. – Sie bewahrte den Glauben, die Erinnerung und die Weisheit des Volkes.
129. Egyúttal vigaszt, örömet és szórakozást nyújtott az embereknek. – Zugleich schenkte sie den Menschen Trost, Freude und Unterhaltung.
130. Nyelve képszerű, ritmikus és könnyen megjegyezhető volt. – Ihre Sprache war bildhaft, rhythmisch und leicht zu merken.
131. A rögzített formulák és ismétlések segítették az emlékezetet. – Feste Formeln und Wiederholungen halfen dem Gedächtnis.
132. Így a szövegeket hosszú időn át tovább lehetett adni. – So konnten die Texte über lange Zeit weitergegeben werden.
133. Ez a szóbeli költészet évszázadokon át a széles néprétegek egyetlen irodalma volt. – Diese mündliche Dichtung war für Jahrhunderte die einzige Literatur der breiten Bevölkerung.
134. Az írás megjelenése után is töretlenül tovább élt. – Auch nach dem Aufkommen der Schrift lebte sie ungebrochen weiter.
135. Az írás és a műveltség sokáig csak kevesek számára volt hozzáférhető. – Schrift und Gelehrsamkeit blieben lange auf wenige beschränkt.
136. A népköltészet ezzel szemben mindenki közös tulajdona volt. – Die Volksdichtung dagegen war Gemeingut aller.
137. A tudós irodalom és a népköltészet között sokáig mély szakadék húzódott. – Zwischen der gelehrten Literatur und der Volksdichtung bestand lange eine tiefe Kluft.
138. A műköltészet csak későn fedezte fel a népköltészet értékét. – Erst spät entdeckte die Kunstdichtung den Wert der Volksdichtung.
139. A 19. században a költők tudatosan a népköltészet felé fordultak. – Im 19. Jahrhundert wandten sich Dichter bewusst der Volksdichtung zu.
140. Petőfi Sándor és Arany János annak hangjából és képeiből merítettek. – Sándor Petőfi und János Arany schöpften aus ihrem Ton und ihren Bildern.
141. A népies nyelvet magas művészetté emelték. – Sie erhoben die volkstümliche Sprache zur hohen Kunst.
142. Így a régi szóbeli költészet az új irodalom egyik forrásává vált. – Damit wurde die alte mündliche Dichtung zu einer Quelle der neuen Literatur.
143. Jelentősége tehát messze túlmutat a korai időszakon. – Ihre Bedeutung reicht also weit über die frühe Zeit hinaus.
144. Ez alkotja azt a talajt, amelyből a későbbi költészet kinőtt. – Sie bildet den Boden, aus dem die spätere Dichtung erwuchs.
145. A korai időszak sok konkrétuma örökre elérhetetlen marad számunkra. – Vieles Konkrete aus der Frühzeit bleibt uns für immer verschlossen.
146. Az első énekesek pontos szövegei helyrehozhatatlanul elvesztek. – Die genauen Texte der ersten Sänger sind unwiederbringlich verloren.
147. Műfajaik és formáik körvonalai azonban felismerhetők. – Doch ihre Gattungen und Formen lassen sich in Umrissen erkennen.
148. Olyan népet mutatnak, amely nagyra becsülte a szó művészetét. – Sie zeigen ein Volk, das die Kunst des Wortes hoch schätzte.
149. A magyaroknak már mindenféle írásbeliség előtt gazdag költészetük volt. – Schon vor jeder Schrift besaßen die Ungarn eine reiche Dichtung.
150. Szigorúan véve ezzel kezdődik irodalmuk története. – Mit ihr beginnt, streng genommen, die Geschichte ihrer Literatur.
(aufklappen)magyar
1. Az írás elterjedése előtt a magyarok költészete kizárólag az élőszóban létezett.
2. Ezért szóbeli vagy élőszavas költészetről beszélünk.
3. Ezt a költészetet nem jegyezték le, hanem énekelték és elbeszélték.
4. Emberről emberre és nemzedékről nemzedékre adták tovább.
5. Eközben a szövegek az idők folyamán újra meg újra megváltoztak.
6. Minden énekes és mesélő hozzáadott valami újat, vagy elhagyott valamit a régiből.
7. Így ezeknek a műveknek nem volt rögzített, változatlan szövegük.
8. Rendszerint egyetlen szerzőjük sem volt.
9. Az ilyen költészetet ezért népköltészetnek nevezzük.
10. A korai időszakból szinte semmi sem maradt fenn belőle szó szerint.
11. A legrégebbi szövegeket csak jóval később jegyezték fel.
12. Ezért sok mindent későbbi feljegyzésekből kell kikövetkeztetni.
13. Ennek ellenére e szóbeli költészet több műfaja is megkülönböztethető.
14. Minden műfaj meghatározott feladatot töltött be az emberek életében.
15. A mindennapi élethez a munkadalok kapcsolódtak a legszorosabban.
16. A mezei és a ház körüli mindennapi munkát kísérték.
17. Egyenletes ritmusuk megkönnyítette a nehéz testi munkát.
18. Aratás, cséplés és fonás közben énekeltek ilyen dalokat.
19. A pásztoroknak és a fuvarosoknak is megvoltak a saját dalaik.
20. A dal üteme határozta meg a mozdulatok ütemét.
21. Az éneklés egyúttal elűzte az egyhangú munka unalmát.
22. A második fontos csoportot az év szokásait kísérő énekek alkották.
23. Ezek az énekek az esztendő nagy ünnepeihez tartoztak.
24. Meghatározott időpontokhoz és alkalmakhoz kötődtek.
25. Közéjük tartoznak a karácsonyi időszak áldást kívánó énekei.
26. Ez a műfaj „regösének” néven ismert.
27. A regösénekekben az énekesek szerencsét és termékenységet kívántak a házaknak.
28. Ősi pogány képek maradtak fenn bennük.
29. Újra meg újra megjelenik bennük a csodálatos szarvas képe.
30. Más szokások a tavaszhoz és a nyári napfordulóhoz tartoztak.
31. A vetés és az aratás időszakának is megvoltak a saját dalai.
32. Az emberi élet fordulópontjaihoz is meghatározott énekek tartoztak.
33. Különösen gazdag volt az esküvőhöz kapcsolódó szokásvilág.
34. Ide tartoztak a leánykérő énekek, a búcsúdalok és az áldáskívánások.
35. Amikor a menyasszony elbúcsúzott szülői házától, külön siratókat énekeltek.
36. Önálló műfajt alkottak a halottsiratók.
37. Magyarul „sirató” vagy „siratóének” a nevük.
38. A halálos ágy mellett és a temetésen adták elő őket.
39. Többnyire nők énekelték ezeket a siratókat.
40. A sirató asszony az elhunyt érdemeit és erényeit méltatta.
41. Egyúttal kifejezte a hátramaradottak fájdalmát.
42. A halottsiratót gyakran szabadon, az adott pillanatban költötték.
43. Ennek ellenére meghatározott formulákat és visszatérő fordulatokat követett.
44. Ez a műfaj egyes vidékeken egészen a 20. századig fennmaradt.
45. A néprajzkutatók később még fel tudtak jegyezni ilyen siratókat.
46. Különleges és nagyon régi műfajt alkottak a varázsigék.
47. Magyar szakkifejezésük a „ráolvasás”.
48. Ilyen mondásokkal betegségeket és bajokat akartak elhárítani.
49. Betegek, állatok vagy a föld fölött mondták el őket.
50. A varázsigéknek el kellett űzniük a gonosz szellemeket és hatalmakat.
51. Gyakran rögzített formulákat és titokzatos szavakat tartalmaztak.
52. Némelyik pogány elképzeléseket kapcsolt össze későbbi keresztény képekkel.
53. Éppen ebben a műfajban maradtak fenn nagyon régi hitrétegek.
54. A varázsigék közé áldó- és könyörgőformulák is tartoztak.
55. Ezekkel jó időt, egészséget és gazdag termést kértek.
56. A mindennapi élethez kötődő műfajok mellett létezett elbeszélő költészet is.
57. Legfontosabb formája a hősi költészet vagy hősköltészet volt.
58. Hosszú énekekben meséltek a hősökről és tetteikről.
59. Ezek az énekek harcokat, győzelmeket és a nép őseit dicsőítették.
60. Hivatásos énekesek adták elő őket.
61. Közéjük tartoztak a fejedelmi udvarok már említett énekmondói is.
62. Hősi énekeik sajnos nem maradtak fenn szó szerinti formájukban.
63. Tartalmukra csak későbbi krónikákból lehet következtetni.
64. A középkori krónikaírók részben ilyen énekekből merítettek.
65. A szóbeli anyagot latin prózává alakították át.
66. A hősi énekekből alakultak ki a régi mondák is.
67. A Sage magyar megfelelője a „monda”.
68. A mondák a régmúlt csodálatos eseményeiről mesélnek.
69. Sok közülük a magyar nép eredetéről számol be.
70. Különösen ismert a csodaszarvas mondája.
71. Ehhez a körhöz tartoznak a honfoglalásról szóló mondák is.
72. A történelmi emlékezetet költői kidolgozással kapcsolják össze.
73. Ezekkel az eredetmondákkal egy későbbi fejezet külön foglalkozik.
74. A nép elbeszélőkedvéből született meg a mese is.
75. A Märchen magyar megfelelője a „mese”.
76. A népmesének nincs meghatározott ideje és helye.
77. Hősökről, varázslényekről és csodálatos próbatételekről mesél.
78. A régi hitvilág számos képe fennmaradt benne.
79. Ide tartozik a már említett varázsló ló, a „táltos ló”.
80. A hétfejű sárkány alakja is gyakran megjelenik.
81. A Drache magyarul „sárkány”.
82. A hetes szám sok mesében meghatározó szerepet játszik.
83. A hősnek gyakran hét országon és tengeren kell átkelnie.
84. A végén szinte mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött.
85. A mese hosszú téli estéken szórakoztatta az embereket.
86. Egyúttal kimondatlanul értékeket és életszabályokat közvetített.
87. A varázsmese mellett ismerték az állatmesét is.
88. Ebben az állatok úgy cselekszenek és beszélnek, mint az emberek.
89. Az ilyen történetek okosságra, óvatosságra és igazságosságra tanítottak.
90. A mesével szoros rokonságban áll a rövid, tréfás elbeszélés.
91. Ez a butaságot és a kapzsiságot gúnyolta ki.
92. A kisebb műfajok közé tartoznak a találós kérdések.
93. A találós kérdés szemléletes képbe rejtette a kérdést.
94. Próbára tette a hallgatók éleselméjűségét.
95. Különösen eleven kis műfaj a közmondás.
96. A közmondás néhány szóban foglal össze egy élettapasztalatot.
97. Tömören, képszerűen és emlékezetesen fejez ki bölcsességet.
98. Sok magyar közmondás nagyon régi.
99. Mindmáig használják őket a mindennapi életben.
100. Rokonságban állnak velük a nyelv állandósult szófordulatai.
101. Ezek is magukban hordozzák az öröklött bölcsesség egy darabját.
102. A népköltészet egyik fontos műfaja a lírai népdal.
103. Mindenekelőtt a szerelemről, a vágyakozásról és az elválásról énekel.
104. A magyar Volkslied neve „népdal”.
105. E dalok közül sok egyszerű képekben fejez ki mély érzelmeket.
106. Képeiket gyakran a természetből merítik.
107. A virágzó fa vagy a madár ilyenkor az embert jelképezi.
108. Ez a képszerű kifejezésmód a népköltészet egyik jellegzetessége.
109. A kutatás az ilyen bevezető természeti képet természeti kezdőképnek nevezi.
110. A természeti képet gyakran egy emberi érzés vagy gondolat követi.
111. A népdal szoros kapcsolatban élt a zenével.
112. A szöveg és a dallam mindig elválaszthatatlan egységet alkotott.
113. A régi magyar népzenének sajátos hangrendszerei voltak.
114. Eredetük a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza.
115. Később ezek a régi dallamok újabb hatásokkal keveredtek.
116. E zene gazdagságát csak későn ismerték fel teljes mértékben.
117. A 20. század elején kezdték meg tervszerű kutatását.
118. Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneszerzők több ezer népdalt gyűjtöttek össze.
119. Rögzítették és tudományosan rendszerezték a dalokat.
120. A régi kincset csak az ő munkájuk mentette meg az utókor számára.
121. Addigra a korai szóbeli költészet nagy része már elveszett.
122. Ami fennmaradt, többnyire újabb feljegyzésekből származik.
123. Ezek a késői szövegek mégis régi formákat és képeket őriznek.
124. Segítségükkel következtetéseket lehet levonni a korai költészetről.
125. Mindezek a műfajok együtt gazdag szóbeli hagyományt alkottak.
126. Születésétől haláláig végigkísérte az embert.
127. Rendet adott az évnek, a munkának és az ünnepeknek.
128. Megőrizte a nép hitét, emlékezetét és bölcsességét.
129. Egyúttal vigaszt, örömet és szórakozást nyújtott az embereknek.
130. Nyelve képszerű, ritmikus és könnyen megjegyezhető volt.
131. A rögzített formulák és ismétlések segítették az emlékezetet.
132. Így a szövegeket hosszú időn át tovább lehetett adni.
133. Ez a szóbeli költészet évszázadokon át a széles néprétegek egyetlen irodalma volt.
134. Az írás megjelenése után is töretlenül tovább élt.
135. Az írás és a műveltség sokáig csak kevesek számára volt hozzáférhető.
136. A népköltészet ezzel szemben mindenki közös tulajdona volt.
137. A tudós irodalom és a népköltészet között sokáig mély szakadék húzódott.
138. A műköltészet csak későn fedezte fel a népköltészet értékét.
139. A 19. században a költők tudatosan a népköltészet felé fordultak.
140. Petőfi Sándor és Arany János annak hangjából és képeiből merítettek.
141. A népies nyelvet magas művészetté emelték.
142. Így a régi szóbeli költészet az új irodalom egyik forrásává vált.
143. Jelentősége tehát messze túlmutat a korai időszakon.
144. Ez alkotja azt a talajt, amelyből a későbbi költészet kinőtt.
145. A korai időszak sok konkrétuma örökre elérhetetlen marad számunkra.
146. Az első énekesek pontos szövegei helyrehozhatatlanul elvesztek.
147. Műfajaik és formáik körvonalai azonban felismerhetők.
148. Olyan népet mutatnak, amely nagyra becsülte a szó művészetét.
149. A magyaroknak már mindenféle írásbeliség előtt gazdag költészetük volt.
150. Szigorúan véve ezzel kezdődik irodalmuk története.
(aufklappen)német
1. Vor der Verbreitung der Schrift lebte die Dichtung der Ungarn allein im gesprochenen Wort.
2. Man spricht deshalb von einer mündlichen oder gesprochenen Dichtung.
3. Diese Dichtung wurde nicht aufgeschrieben, sondern gesungen und erzählt.
4. Von einem Menschen zum anderen und von Geschlecht zu Geschlecht wurde sie weitergegeben.
5. Dabei veränderten sich die Texte im Lauf der Zeit immer wieder.
6. Jeder Sänger und Erzähler fügte Neues hinzu oder ließ Altes weg.
7. So besaßen diese Werke keinen festen, unveränderlichen Wortlaut.
8. Einen einzelnen Verfasser hatten sie in der Regel nicht.
9. Man bezeichnet eine solche Dichtung deshalb als Volksdichtung.
10. Aus der frühen Zeit ist von ihr fast nichts wörtlich erhalten.
11. Die ältesten Texte wurden erst viel später aufgezeichnet.
12. Vieles muss darum aus späteren Aufzeichnungen erschlossen werden.
13. Trotzdem lassen sich mehrere Gattungen dieser mündlichen Dichtung unterscheiden.
14. Jede Gattung erfüllte im Leben der Menschen eine bestimmte Aufgabe.
15. Am engsten mit dem Alltag verbunden waren die Arbeitslieder.
16. Sie begleiteten die tägliche Mühe bei Feld und Haus.
17. Ihr gleichmäßiger Rhythmus erleichterte die schwere körperliche Arbeit.
18. Man sang solche Lieder beim Ernten, beim Dreschen und beim Spinnen.
19. Auch Hirten und Fuhrleute hatten ihre eigenen Lieder.
20. Der Takt des Liedes gab den Takt der Bewegungen vor.
21. Zugleich vertrieb der Gesang die Langeweile der eintönigen Arbeit.
22. Eine zweite wichtige Gruppe bildeten die Bräuche des Jahres begleitenden Lieder.
23. Diese Lieder gehörten zu den großen Festen im Kreis des Jahres.
24. Sie waren an feste Zeitpunkte und Anlässe gebunden.
25. Zu ihnen zählen die Segenslieder der Weihnachtszeit.
26. Diese Gattung ist unter dem Namen „regösének” (Regös-Lied) bekannt.
27. In den Regös-Liedern wünschten die Sänger den Häusern Glück und Fruchtbarkeit.
28. In ihnen haben sich uralte heidnische Bilder erhalten.
29. Immer wieder erscheint darin das Bild eines wunderbaren Hirsches.
30. Andere Bräuche gehörten zum Frühling und zur Sommersonnenwende.
31. Auch die Zeit der Aussaat und der Ernte hatte ihre eigenen Lieder.
32. Zu den Übergängen des menschlichen Lebens gehörten ebenfalls feste Gesänge.
33. Besonders reich war das Brauchtum rund um die Hochzeit.
34. Dazu gehörten Werbelieder, Abschiedslieder und Segenswünsche.
35. Beim Abschied der Braut von ihrem Elternhaus wurden eigene Klagen gesungen.
36. Eine eigene Gattung bildeten die Totenklagen.
37. Auf Ungarisch heißen sie „sirató” oder „siratóének” (Klagelied).
38. Sie wurden am Sterbebett und bei der Bestattung vorgetragen.
39. Meist waren es Frauen, die diese Klagen sangen.
40. Die Klagende pries die Verdienste und Tugenden des Verstorbenen.
41. Zugleich brachte sie den Schmerz der Hinterbliebenen zum Ausdruck.
42. Die Totenklage war oft frei und aus dem Augenblick heraus gedichtet.
43. Sie folgte dennoch festen Formeln und wiederkehrenden Wendungen.
44. Diese Gattung hat sich in manchen Gegenden bis ins 20. Jahrhundert gehalten.
45. Volkskundler konnten solche Klagen später noch aufzeichnen.
46. Eine besondere und sehr alte Gattung waren die Zaubersprüche.
47. Der ungarische Fachbegriff dafür lautet „ráolvasás” (Besprechung).
48. Mit solchen Sprüchen wollte man Krankheiten und Unheil abwehren.
49. Man sprach sie über Kranke, über Tiere oder über das Feld.
50. Die Zaubersprüche sollten böse Geister und Mächte vertreiben.
51. Sie enthielten oft feste Formeln und geheimnisvolle Worte.
52. Manche verbanden heidnische Vorstellungen mit späteren christlichen Bildern.
53. Gerade in dieser Gattung haben sich sehr alte Glaubensschichten erhalten.
54. Zu den Zaubersprüchen gehören auch Segens- und Bittformeln.
55. Mit ihnen erbat man gutes Wetter, Gesundheit und reiche Ernte.
56. Neben diesen an den Alltag gebundenen Gattungen gab es die erzählende Dichtung.
57. Ihre wichtigste Form war die heroische oder Heldendichtung.
58. In langen Gesängen erzählte man von Helden und ihren Taten.
59. Solche Gesänge priesen Kämpfe, Siege und die Ahnen des Volkes.
60. Vorgetragen wurden sie von berufsmäßigen Sängern.
61. Zu ihnen gehörten die schon erwähnten Spielleute der Fürstenhöfe.
62. Ihre Heldengesänge sind leider nicht im Wortlaut erhalten geblieben.
63. Ihr Inhalt lässt sich nur aus späteren Chroniken erahnen.
64. Die mittelalterlichen Chronisten schöpften teilweise aus solchen Gesängen.
65. Sie formten den mündlichen Stoff zu lateinischer Prosa um.
66. Aus den Heldengesängen entwickelten sich auch die alten Sagen.
67. Der ungarische Begriff für die Sage lautet „monda”.
68. Sagen erzählen von wunderbaren Ereignissen der Vorzeit.
69. Viele von ihnen berichten von der Herkunft des ungarischen Volkes.
70. Besonders bekannt ist die Sage vom wunderbaren Hirsch.
71. Zu diesem Kreis gehören auch die Sagen um die Landnahme.
72. Sie verbinden geschichtliche Erinnerung mit dichterischer Ausgestaltung.
73. Diese Ursprungssagen werden in einem späteren Kapitel eigens behandelt.
74. Aus der Erzählfreude des Volkes ging auch das Märchen hervor.
75. Das ungarische Wort für das Märchen lautet „mese”.
76. Das Volksmärchen kennt keine bestimmte Zeit und keinen bestimmten Ort.
77. Es erzählt von Helden, Zauberwesen und wunderbaren Prüfungen.
78. In ihm haben sich viele Bilder des alten Glaubens erhalten.
79. Dazu gehört das schon genannte Zauberpferd, das „táltos ló”.
80. Auch die siebenköpfige Gestalt des Drachen taucht häufig auf.
81. Der Drache heißt im Ungarischen „sárkány”.
82. Die Zahl Sieben spielt in vielen Märchen eine tragende Rolle.
83. Der Held muss oft über sieben Länder und Meere ziehen.
84. Am Ende siegt fast immer das Gute über das Böse.
85. Das Märchen unterhielt die Menschen an langen Winterabenden.
86. Zugleich vermittelte es unausgesprochen Werte und Lebensregeln.
87. Neben dem Zaubermärchen kannte man auch das Tiermärchen.
88. In ihm handeln und sprechen die Tiere wie Menschen.
89. Solche Geschichten lehrten Klugheit, Vorsicht und Gerechtigkeit.
90. Eng verwandt mit dem Märchen ist die kurze scherzhafte Erzählung.
91. Sie machte sich über Dummheit und Habgier lustig.
92. Zu den kleineren Gattungen gehören die Rätsel.
93. Das Rätsel verpackte eine Frage in ein anschauliches Bild.
94. Es forderte den Scharfsinn der Zuhörer heraus.
95. Eine besonders lebendige kleine Gattung ist das Sprichwort.
96. Das Sprichwort fasst eine Lebenserfahrung in wenige Worte.
97. Es drückt Weisheit knapp, bildhaft und einprägsam aus.
98. Viele ungarische Sprichwörter sind sehr alt.
99. Sie werden bis heute im Alltag verwendet.
100. Verwandt mit ihnen sind die festen Redewendungen der Sprache.
101. Auch sie tragen ein Stück überlieferter Weisheit in sich.
102. Eine wichtige Gattung der Volksdichtung ist das lyrische Volkslied.
103. Es besingt vor allem Liebe, Sehnsucht und Trennung.
104. Das ungarische Volkslied heißt „népdal”.
105. Viele dieser Lieder drücken tiefe Gefühle in einfachen Bildern aus.
106. Häufig entlehnen sie ihre Bilder der Natur.
107. Ein blühender Baum oder ein Vogel steht dann für den Menschen.
108. Diese bildhafte Redeweise ist ein Kennzeichen der Volksdichtung.
109. Die Forschung nennt ein solches einleitendes Naturbild den Naturanfang.
110. Auf das Naturbild folgt oft ein Gefühl oder ein Gedanke des Menschen.
111. Das Volkslied lebte in engem Verbund mit der Musik.
112. Text und Melodie bildeten stets eine untrennbare Einheit.
113. Die alte ungarische Volksmusik besaß eigene, eigentümliche Tonleitern.
114. Ihre Herkunft reicht bis in die Zeit vor der Landnahme zurück.
115. Später mischten sich diese alten Melodien mit neueren Einflüssen.
116. Der Reichtum dieser Musik wurde erst spät voll erkannt.
117. Im frühen 20. Jahrhundert begann man, ihn planmäßig zu erforschen.
118. Die Komponisten Béla Bartók und Zoltán Kodály sammelten Tausende Volkslieder.
119. Sie zeichneten die Lieder auf und ordneten sie wissenschaftlich.
120. Erst durch ihre Arbeit wurde der alte Schatz für die Nachwelt gerettet.
121. Vieles von der frühen mündlichen Dichtung war da schon verloren.
122. Was erhalten blieb, stammt meist aus jüngeren Aufzeichnungen.
123. Dennoch bewahren diese späten Texte alte Formen und Bilder.
124. Aus ihnen kann man Rückschlüsse auf die frühe Dichtung ziehen.
125. Alle diese Gattungen zusammen bildeten eine reiche mündliche Überlieferung.
126. Sie begleitete den Menschen von der Geburt bis zum Tod.
127. Sie ordnete das Jahr, die Arbeit und die Feste.
128. Sie bewahrte den Glauben, die Erinnerung und die Weisheit des Volkes.
129. Zugleich schenkte sie den Menschen Trost, Freude und Unterhaltung.
130. Ihre Sprache war bildhaft, rhythmisch und leicht zu merken.
131. Feste Formeln und Wiederholungen halfen dem Gedächtnis.
132. So konnten die Texte über lange Zeit weitergegeben werden.
133. Diese mündliche Dichtung war für Jahrhunderte die einzige Literatur der breiten Bevölkerung.
134. Auch nach dem Aufkommen der Schrift lebte sie ungebrochen weiter.
135. Schrift und Gelehrsamkeit blieben lange auf wenige beschränkt.
136. Die Volksdichtung dagegen war Gemeingut aller.
137. Zwischen der gelehrten Literatur und der Volksdichtung bestand lange eine tiefe Kluft.
138. Erst spät entdeckte die Kunstdichtung den Wert der Volksdichtung.
139. Im 19. Jahrhundert wandten sich Dichter bewusst der Volksdichtung zu.
140. Sándor Petőfi und János Arany schöpften aus ihrem Ton und ihren Bildern.
141. Sie erhoben die volkstümliche Sprache zur hohen Kunst.
142. Damit wurde die alte mündliche Dichtung zu einer Quelle der neuen Literatur.
143. Ihre Bedeutung reicht also weit über die frühe Zeit hinaus.
144. Sie bildet den Boden, aus dem die spätere Dichtung erwuchs.
145. Vieles Konkrete aus der Frühzeit bleibt uns für immer verschlossen.
146. Die genauen Texte der ersten Sänger sind unwiederbringlich verloren.
147. Doch ihre Gattungen und Formen lassen sich in Umrissen erkennen.
148. Sie zeigen ein Volk, das die Kunst des Wortes hoch schätzte.
149. Schon vor jeder Schrift besaßen die Ungarn eine reiche Dichtung.
150. Mit ihr beginnt, streng genommen, die Geschichte ihrer Literatur.