10.6 – A garat nyelési szakasza – Der Schluckabschnitt des Rachens
1. A garat a szájüreg és a nyelőcső között elhelyezkedő izmos cső, amely a táplálék továbbításában vesz részt. – Der Rachen (Pharynx) ist ein zwischen Mundhöhle und Speiseröhre gelegener Muskelschlauch, der an der Weiterleitung der Nahrung beteiligt ist.
2. Bár a garat a levegő és a táplálék közös útja, nyeléskor rövid időre kizárólagos táplálékúttá válik. – Obwohl der Rachen ein gemeinsamer Weg für Luft und Nahrung ist, wird er beim Schlucken für kurze Zeit zu einem ausschließlichen Speiseweg.
3. A garat nyelési szakaszához elsősorban a szájgarat és a gégegarat tartozik. – Zum Schluckabschnitt des Rachens gehören vor allem der Mundrachen (Pars oralis pharyngis) und der Kehlkopfrachen (Pars laryngea pharyngis).
4. Az orrgarat nyelés közben a lágyszájpad segítségével elkülönül a táplálék útjától. – Der Nasenrachen (Pars nasalis pharyngis) wird während des Schluckens durch den weichen Gaumen vom Speiseweg abgetrennt.
5. A szájgarat a szájüreg mögött helyezkedik el, és a torokszoroson keresztül fogadja a falatot. – Der Mundrachen liegt hinter der Mundhöhle und nimmt den Speisebolus durch die Rachenschlundenge (Isthmus faucium) auf.
6. A gégegarat a gége mögött húzódik, és lefelé a nyelőcsőben folytatódik. – Der Kehlkopfrachen verläuft hinter dem Kehlkopf und setzt sich nach unten in die Speiseröhre (Oesophagus) fort.
7. A garat hátsó fala a nyaki gerincoszlop és a nyak mély izmai előtt helyezkedik el. – Die hintere Rachenwand liegt vor der Halswirbelsäule und der tiefen Halsmuskulatur.
8. A szájgaratot és a gégegaratot többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja. – Mundrachen und Kehlkopfrachen sind mit mehrschichtigem, unverhorntem Plattenepithel ausgekleidet.
9. Ez a hám ellenáll a táplálékfalat által okozott mechanikai igénybevételnek. – Dieses Epithel widersteht der mechanischen Beanspruchung durch den Speisebolus.
10. A nyálkahártyában található kisebb mirigyek nyálkával nedvesítik a garat felszínét. – Kleine Drüsen in der Schleimhaut befeuchten die Oberfläche des Rachens mit Schleim.
11. A garat falának külső izomrétegét főként a garatszűkítő izmok alkotják. – Die äußere Muskelschicht der Rachenwand wird hauptsächlich von den Rachenverengern (Musculus constrictor pharyngis/Musculi constrictores pharyngis) gebildet.
12. A három páros garatszűkítő izmot felső, középső és alsó garatszűkítő izomnak nevezzük. – Die drei paarigen Rachenverenger heißen oberer, mittlerer und unterer Rachenverenger.
13. Az izmok rostjai hátul egy középső kötőszövetes varratban, a garatvarratban találkoznak. – Die Muskelfasern treffen sich hinten in einer mittigen Bindegewebsnaht, der Rachennaht (Raphe pharyngis).
14. A felső garatszűkítő izom a falat mögött összehúzódva indítja el annak továbbítását. – Der obere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis superior) leitet durch seine Kontraktion hinter dem Bolus dessen Weitertransport ein.
15. A középső garatszűkítő izom folytatja a lefelé haladó összehúzódási hullámot. – Der mittlere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis medius) setzt die nach unten laufende Kontraktionswelle fort.
16. Az alsó garatszűkítő izom a falatot a garat-nyelőcső átmenet felé továbbítja. – Der untere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis inferior) befördert den Bolus zum Übergang zwischen Rachen und Speiseröhre.
17. Az alsó garatszűkítő izom gyűrűporci része a felső nyelőcső-záróizom fontos alkotóeleme. – Der Ringknorpelteil des unteren Rachenverengers (Musculus cricopharyngeus) ist ein wichtiger Bestandteil des oberen Speiseröhrenschließmuskels.
18. A garat hosszanti izmai nyeléskor megemelik és megrövidítik a garatot. – Die Längsmuskeln des Rachens heben und verkürzen den Rachen während des Schluckens.
19. A hosszanti izomcsoporthoz a szájpad-garatizom, a fülkürt-garatizom és a sziklacsont-garatizom tartozik. – Zur Gruppe der Längsmuskeln gehören der Gaumen-Rachen-Muskel, der Tuben-Rachen-Muskel und der Griffelfortsatz-Rachen-Muskel.
20. A garat megemelkedése megkönnyíti, hogy a falat rövid úton jusson a nyelőcső bejáratához. – Das Anheben des Rachens erleichtert es dem Bolus, auf kurzem Weg zum Eingang der Speiseröhre zu gelangen.
21. A nyelés szájüregi, garati és nyelőcsői szakaszra osztható. – Der Schluckvorgang lässt sich in eine orale, eine pharyngeale und eine ösophageale Phase gliedern.
22. A szájüregi szakasz akaratlagosan kezdődik, amikor a nyelv a falatot hátrafelé nyomja. – Die orale Phase beginnt willkürlich, indem die Zunge den Speisebolus nach hinten drückt.
23. A nyelv háta a kemény és a lágy szájpadhoz szorulva fokozatosan hátratolja a falatot. – Der Zungenrücken drückt sich gegen den harten und den weichen Gaumen und schiebt den Bolus schrittweise nach hinten.
24. Amikor a falat eléri a nyelvgyök és a szájpadívek területét, kiváltódik a nyelési reflex. – Wenn der Bolus den Zungengrund und den Bereich der Gaumenbögen erreicht, wird der Schluckreflex ausgelöst.
25. Ettől kezdve a garati szakasz gyorsan és nagyrészt akaratlanul zajlik. – Von diesem Zeitpunkt an läuft die pharyngeale Phase schnell und weitgehend unwillkürlich ab.
26. A lágyszájpad felemelkedik, és a garat hátsó falához közeledik. – Der weiche Gaumen (Palatum molle) hebt sich und nähert sich der hinteren Rachenwand.
27. Ez a mozgás lezárja az orrgarat felé vezető utat, így a táplálék nem juthat az orrüregbe. – Diese Bewegung verschließt den Weg zum Nasenrachen, sodass keine Nahrung in die Nasenhöhle gelangen kann.
28. A nyelvcsap a lágyszájpaddal együtt vesz részt az orrgarat lezárásában. – Das Zäpfchen (Uvula) beteiligt sich gemeinsam mit dem weichen Gaumen am Verschluss des Nasenrachens.
29. A szájpad-garatívek közeledése oldalról szűkíti a falat mögötti átjárót. – Die Annäherung der Gaumen-Rachen-Bögen (Arcus palatopharyngeus/Arcus palatopharyngei) verengt den Durchgang hinter dem Bolus von den Seiten.
30. Ezzel egyidejűleg a nyelvgyök hátrafelé mozdul, és nyomást gyakorol a falatra. – Gleichzeitig bewegt sich der Zungengrund nach hinten und übt Druck auf den Bolus aus.
31. A nyelvcsont és a gége nyeléskor felfelé és előrefelé mozdul. – Zungenbein (Os hyoideum) und Kehlkopf (Larynx) bewegen sich beim Schlucken nach oben und nach vorne.
32. A gége előremozdulása segíti a felső nyelőcső-záróizom megnyílását. – Die Vorwärtsbewegung des Kehlkopfs unterstützt die Öffnung des oberen Speiseröhrenschließmuskels.
33. A gégefedő a nyelvgyök nyomása és a gége emelkedése következtében hátrahajlik. – Der Kehldeckel (Epiglottis) kippt infolge des Drucks des Zungengrundes und der Anhebung des Kehlkopfs nach hinten.
34. A gégefedő a gégebemenet fölé kerül, és a falatot a gége két oldala felé tereli. – Der Kehldeckel legt sich über den Kehlkopfeingang (Aditus laryngis) und leitet den Bolus zu beiden Seiten des Kehlkopfs.
35. A gégebemenetet körülvevő redők összehúzódása tovább szűkíti a légutak bejáratát. – Die Kontraktion der den Kehlkopfeingang umgebenden Falten verengt den Eingang der Atemwege zusätzlich.
36. Az álhangszalagok egymáshoz közeledve egy további védőzárat képeznek. – Die Taschenfalten (Plica vestibularis/Plicae vestibulares) bilden durch ihre Annäherung einen weiteren Schutzverschluss.
37. A valódi hangszalagok szorosan záródnak, és elzárják a hangrést. – Die eigentlichen Stimmlippen (Plica vocalis/Plicae vocales) schließen sich fest und verschließen die Stimmritze (Rima glottidis).
38. A többszörös gégezár jelentősen csökkenti annak veszélyét, hogy táplálék kerüljön a légcsőbe. – Der mehrfache Kehlkopfverschluss vermindert deutlich die Gefahr, dass Nahrung in die Luftröhre gelangt.
39. Nyelés közben a légzés rövid időre megszakad, amit nyelési légzésszünetnek nevezünk. – Während des Schluckens wird die Atmung kurz unterbrochen; dies wird als Schluckapnoe bezeichnet.
40. A falat a lezárt gégebemenet két oldalán, a körte alakú öblökön keresztül haladhat lefelé. – Der Bolus kann beiderseits des verschlossenen Kehlkopfeingangs durch die birnenförmigen Buchten (Recessus piriformis/Recessus piriformes) nach unten gleiten.
41. A garatszűkítő izmok felülről lefelé egymás után húzódnak össze. – Die Rachenverenger ziehen sich von oben nach unten nacheinander zusammen.
42. Ez az összehangolt izommunka nyomáshullámként továbbítja a falatot a nyelőcső felé. – Diese koordinierte Muskelarbeit befördert den Bolus wie eine Druckwelle zur Speiseröhre.
43. A felső nyelőcső-záróizom a falat érkezése előtt rövid időre elernyed. – Der obere Speiseröhrenschließmuskel entspannt sich kurz vor dem Eintreffen des Bolus.
44. A záróizom ellazulása és a gége előremozdulása együtt nyitja meg a nyelőcső bejáratát. – Die Entspannung des Schließmuskels und die Vorwärtsbewegung des Kehlkopfs öffnen gemeinsam den Eingang der Speiseröhre.
45. A falat áthaladása után a záróizom ismét összehúzódik, és megakadályozza a levegő bejutását a nyelőcsőbe. – Nach dem Durchtritt des Bolus zieht sich der Schließmuskel wieder zusammen und verhindert das Eindringen von Luft in die Speiseröhre.
46. A garat érző beidegzésében főként a nyelv-garat ideg és a bolygóideg vesz részt. – An der sensiblen Innervation des Rachens sind vor allem der Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus) und der Vagusnerv (Nervus vagus) beteiligt.
47. A garatizmok többségét a bolygóideg mozgató rostjai idegzik be a garatfonaton keresztül. – Die meisten Rachenmuskeln werden über das Rachengeflecht (Plexus pharyngeus) von motorischen Fasern des Vagusnervs versorgt.
48. A sziklacsont-garatizom kivételt képez, mert mozgató beidegzését a nyelv-garat idegtől kapja. – Der Griffelfortsatz-Rachen-Muskel (Musculus stylopharyngeus) bildet eine Ausnahme, da er motorisch vom Zungen-Rachen-Nerv versorgt wird.
49. A nyelési reflex központi összehangolása a nyúltvelő idegsejthálózataiban történik. – Die zentrale Koordination des Schluckreflexes erfolgt in Nervenzellnetzen des verlängerten Marks (Medulla oblongata).
50. A garat izmainak vagy idegeinek zavara nyelési nehézséget és félrenyelést okozhat, ezért a garat pontos működése alapvető a táplálék biztonságos továbbításához. – Eine Störung der Rachenmuskeln oder ihrer Nerven kann Schluckbeschwerden und Aspiration verursachen; deshalb ist die genaue Funktion des Rachens für den sicheren Weitertransport der Nahrung grundlegend.
(aufklappen)magyar
1. A garat a szájüreg és a nyelőcső között elhelyezkedő izmos cső, amely a táplálék továbbításában vesz részt.
2. Bár a garat a levegő és a táplálék közös útja, nyeléskor rövid időre kizárólagos táplálékúttá válik.
3. A garat nyelési szakaszához elsősorban a szájgarat és a gégegarat tartozik.
4. Az orrgarat nyelés közben a lágyszájpad segítségével elkülönül a táplálék útjától.
5. A szájgarat a szájüreg mögött helyezkedik el, és a torokszoroson keresztül fogadja a falatot.
6. A gégegarat a gége mögött húzódik, és lefelé a nyelőcsőben folytatódik.
7. A garat hátsó fala a nyaki gerincoszlop és a nyak mély izmai előtt helyezkedik el.
8. A szájgaratot és a gégegaratot többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja.
9. Ez a hám ellenáll a táplálékfalat által okozott mechanikai igénybevételnek.
10. A nyálkahártyában található kisebb mirigyek nyálkával nedvesítik a garat felszínét.
11. A garat falának külső izomrétegét főként a garatszűkítő izmok alkotják.
12. A három páros garatszűkítő izmot felső, középső és alsó garatszűkítő izomnak nevezzük.
13. Az izmok rostjai hátul egy középső kötőszövetes varratban, a garatvarratban találkoznak.
14. A felső garatszűkítő izom a falat mögött összehúzódva indítja el annak továbbítását.
15. A középső garatszűkítő izom folytatja a lefelé haladó összehúzódási hullámot.
16. Az alsó garatszűkítő izom a falatot a garat-nyelőcső átmenet felé továbbítja.
17. Az alsó garatszűkítő izom gyűrűporci része a felső nyelőcső-záróizom fontos alkotóeleme.
18. A garat hosszanti izmai nyeléskor megemelik és megrövidítik a garatot.
19. A hosszanti izomcsoporthoz a szájpad-garatizom, a fülkürt-garatizom és a sziklacsont-garatizom tartozik.
20. A garat megemelkedése megkönnyíti, hogy a falat rövid úton jusson a nyelőcső bejáratához.
21. A nyelés szájüregi, garati és nyelőcsői szakaszra osztható.
22. A szájüregi szakasz akaratlagosan kezdődik, amikor a nyelv a falatot hátrafelé nyomja.
23. A nyelv háta a kemény és a lágy szájpadhoz szorulva fokozatosan hátratolja a falatot.
24. Amikor a falat eléri a nyelvgyök és a szájpadívek területét, kiváltódik a nyelési reflex.
25. Ettől kezdve a garati szakasz gyorsan és nagyrészt akaratlanul zajlik.
26. A lágyszájpad felemelkedik, és a garat hátsó falához közeledik.
27. Ez a mozgás lezárja az orrgarat felé vezető utat, így a táplálék nem juthat az orrüregbe.
28. A nyelvcsap a lágyszájpaddal együtt vesz részt az orrgarat lezárásában.
29. A szájpad-garatívek közeledése oldalról szűkíti a falat mögötti átjárót.
30. Ezzel egyidejűleg a nyelvgyök hátrafelé mozdul, és nyomást gyakorol a falatra.
31. A nyelvcsont és a gége nyeléskor felfelé és előrefelé mozdul.
32. A gége előremozdulása segíti a felső nyelőcső-záróizom megnyílását.
33. A gégefedő a nyelvgyök nyomása és a gége emelkedése következtében hátrahajlik.
34. A gégefedő a gégebemenet fölé kerül, és a falatot a gége két oldala felé tereli.
35. A gégebemenetet körülvevő redők összehúzódása tovább szűkíti a légutak bejáratát.
36. Az álhangszalagok egymáshoz közeledve egy további védőzárat képeznek.
37. A valódi hangszalagok szorosan záródnak, és elzárják a hangrést.
38. A többszörös gégezár jelentősen csökkenti annak veszélyét, hogy táplálék kerüljön a légcsőbe.
39. Nyelés közben a légzés rövid időre megszakad, amit nyelési légzésszünetnek nevezünk.
40. A falat a lezárt gégebemenet két oldalán, a körte alakú öblökön keresztül haladhat lefelé.
41. A garatszűkítő izmok felülről lefelé egymás után húzódnak össze.
42. Ez az összehangolt izommunka nyomáshullámként továbbítja a falatot a nyelőcső felé.
43. A felső nyelőcső-záróizom a falat érkezése előtt rövid időre elernyed.
44. A záróizom ellazulása és a gége előremozdulása együtt nyitja meg a nyelőcső bejáratát.
45. A falat áthaladása után a záróizom ismét összehúzódik, és megakadályozza a levegő bejutását a nyelőcsőbe.
46. A garat érző beidegzésében főként a nyelv-garat ideg és a bolygóideg vesz részt.
47. A garatizmok többségét a bolygóideg mozgató rostjai idegzik be a garatfonaton keresztül.
48. A sziklacsont-garatizom kivételt képez, mert mozgató beidegzését a nyelv-garat idegtől kapja.
49. A nyelési reflex központi összehangolása a nyúltvelő idegsejthálózataiban történik.
50. A garat izmainak vagy idegeinek zavara nyelési nehézséget és félrenyelést okozhat, ezért a garat pontos működése alapvető a táplálék biztonságos továbbításához.
(aufklappen)német
1. Der Rachen (Pharynx) ist ein zwischen Mundhöhle und Speiseröhre gelegener Muskelschlauch, der an der Weiterleitung der Nahrung beteiligt ist.
2. Obwohl der Rachen ein gemeinsamer Weg für Luft und Nahrung ist, wird er beim Schlucken für kurze Zeit zu einem ausschließlichen Speiseweg.
3. Zum Schluckabschnitt des Rachens gehören vor allem der Mundrachen (Pars oralis pharyngis) und der Kehlkopfrachen (Pars laryngea pharyngis).
4. Der Nasenrachen (Pars nasalis pharyngis) wird während des Schluckens durch den weichen Gaumen vom Speiseweg abgetrennt.
5. Der Mundrachen liegt hinter der Mundhöhle und nimmt den Speisebolus durch die Rachenschlundenge (Isthmus faucium) auf.
6. Der Kehlkopfrachen verläuft hinter dem Kehlkopf und setzt sich nach unten in die Speiseröhre (Oesophagus) fort.
7. Die hintere Rachenwand liegt vor der Halswirbelsäule und der tiefen Halsmuskulatur.
8. Mundrachen und Kehlkopfrachen sind mit mehrschichtigem, unverhorntem Plattenepithel ausgekleidet.
9. Dieses Epithel widersteht der mechanischen Beanspruchung durch den Speisebolus.
10. Kleine Drüsen in der Schleimhaut befeuchten die Oberfläche des Rachens mit Schleim.
11. Die äußere Muskelschicht der Rachenwand wird hauptsächlich von den Rachenverengern (Musculus constrictor pharyngis/Musculi constrictores pharyngis) gebildet.
12. Die drei paarigen Rachenverenger heißen oberer, mittlerer und unterer Rachenverenger.
13. Die Muskelfasern treffen sich hinten in einer mittigen Bindegewebsnaht, der Rachennaht (Raphe pharyngis).
14. Der obere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis superior) leitet durch seine Kontraktion hinter dem Bolus dessen Weitertransport ein.
15. Der mittlere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis medius) setzt die nach unten laufende Kontraktionswelle fort.
16. Der untere Rachenverenger (Musculus constrictor pharyngis inferior) befördert den Bolus zum Übergang zwischen Rachen und Speiseröhre.
17. Der Ringknorpelteil des unteren Rachenverengers (Musculus cricopharyngeus) ist ein wichtiger Bestandteil des oberen Speiseröhrenschließmuskels.
18. Die Längsmuskeln des Rachens heben und verkürzen den Rachen während des Schluckens.
19. Zur Gruppe der Längsmuskeln gehören der Gaumen-Rachen-Muskel, der Tuben-Rachen-Muskel und der Griffelfortsatz-Rachen-Muskel.
20. Das Anheben des Rachens erleichtert es dem Bolus, auf kurzem Weg zum Eingang der Speiseröhre zu gelangen.
21. Der Schluckvorgang lässt sich in eine orale, eine pharyngeale und eine ösophageale Phase gliedern.
22. Die orale Phase beginnt willkürlich, indem die Zunge den Speisebolus nach hinten drückt.
23. Der Zungenrücken drückt sich gegen den harten und den weichen Gaumen und schiebt den Bolus schrittweise nach hinten.
24. Wenn der Bolus den Zungengrund und den Bereich der Gaumenbögen erreicht, wird der Schluckreflex ausgelöst.
25. Von diesem Zeitpunkt an läuft die pharyngeale Phase schnell und weitgehend unwillkürlich ab.
26. Der weiche Gaumen (Palatum molle) hebt sich und nähert sich der hinteren Rachenwand.
27. Diese Bewegung verschließt den Weg zum Nasenrachen, sodass keine Nahrung in die Nasenhöhle gelangen kann.
28. Das Zäpfchen (Uvula) beteiligt sich gemeinsam mit dem weichen Gaumen am Verschluss des Nasenrachens.
29. Die Annäherung der Gaumen-Rachen-Bögen (Arcus palatopharyngeus/Arcus palatopharyngei) verengt den Durchgang hinter dem Bolus von den Seiten.
30. Gleichzeitig bewegt sich der Zungengrund nach hinten und übt Druck auf den Bolus aus.
31. Zungenbein (Os hyoideum) und Kehlkopf (Larynx) bewegen sich beim Schlucken nach oben und nach vorne.
32. Die Vorwärtsbewegung des Kehlkopfs unterstützt die Öffnung des oberen Speiseröhrenschließmuskels.
33. Der Kehldeckel (Epiglottis) kippt infolge des Drucks des Zungengrundes und der Anhebung des Kehlkopfs nach hinten.
34. Der Kehldeckel legt sich über den Kehlkopfeingang (Aditus laryngis) und leitet den Bolus zu beiden Seiten des Kehlkopfs.
35. Die Kontraktion der den Kehlkopfeingang umgebenden Falten verengt den Eingang der Atemwege zusätzlich.
36. Die Taschenfalten (Plica vestibularis/Plicae vestibulares) bilden durch ihre Annäherung einen weiteren Schutzverschluss.
37. Die eigentlichen Stimmlippen (Plica vocalis/Plicae vocales) schließen sich fest und verschließen die Stimmritze (Rima glottidis).
38. Der mehrfache Kehlkopfverschluss vermindert deutlich die Gefahr, dass Nahrung in die Luftröhre gelangt.
39. Während des Schluckens wird die Atmung kurz unterbrochen; dies wird als Schluckapnoe bezeichnet.
40. Der Bolus kann beiderseits des verschlossenen Kehlkopfeingangs durch die birnenförmigen Buchten (Recessus piriformis/Recessus piriformes) nach unten gleiten.
41. Die Rachenverenger ziehen sich von oben nach unten nacheinander zusammen.
42. Diese koordinierte Muskelarbeit befördert den Bolus wie eine Druckwelle zur Speiseröhre.
43. Der obere Speiseröhrenschließmuskel entspannt sich kurz vor dem Eintreffen des Bolus.
44. Die Entspannung des Schließmuskels und die Vorwärtsbewegung des Kehlkopfs öffnen gemeinsam den Eingang der Speiseröhre.
45. Nach dem Durchtritt des Bolus zieht sich der Schließmuskel wieder zusammen und verhindert das Eindringen von Luft in die Speiseröhre.
46. An der sensiblen Innervation des Rachens sind vor allem der Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus) und der Vagusnerv (Nervus vagus) beteiligt.
47. Die meisten Rachenmuskeln werden über das Rachengeflecht (Plexus pharyngeus) von motorischen Fasern des Vagusnervs versorgt.
48. Der Griffelfortsatz-Rachen-Muskel (Musculus stylopharyngeus) bildet eine Ausnahme, da er motorisch vom Zungen-Rachen-Nerv versorgt wird.
49. Die zentrale Koordination des Schluckreflexes erfolgt in Nervenzellnetzen des verlängerten Marks (Medulla oblongata).
50. Eine Störung der Rachenmuskeln oder ihrer Nerven kann Schluckbeschwerden und Aspiration verursachen; deshalb ist die genaue Funktion des Rachens für den sicheren Weitertransport der Nahrung grundlegend.