15.18 – Az ízlelőbimbók és az ízlelőpálya – Geschmacksknospen und Geschmacksbahn
1. Az ízérzékelés egy kémiai érzék, amely a szájüregbe kerülő, folyadékban oldott anyagok elemzésére szolgál. – Die Geschmackswahrnehmung (Gustation) ist egy chemischer Sinn, der zur Analyse von in Flüssigkeit gelösten Stoffen dient, die in die Mundhöhle gelangen.
2. Az ízérzékelés receptorai specifikus struktúrákban, az ízlelőbimbókban tömörülnek. – Die Rezeptoren für den Geschmackssinn sind in spezifischen Strukturen, den Geschmacksknospen (Caliculi gustatorii), csoportosulva.
3. Az ízlelőbimbók legnagyobb része a nyelv nyálkahártyájának kiemelkedésein, az ízlelőszemölcsökön található. – Die meisten Geschmacksknospen befinden sich auf den Erhebungen der Zungenschleimhaut, den Geschmackspapillen (Papillae linguales).
4. A nyelv felszínén négy különböző típusú szemölcsöt különíthetünk el morfológiailag. – Auf der Zungenoberfläche lassen sich morphologisch vier verschiedene Typen von Papillen unterscheiden.
5. A körülárkolt szemölcsök a nyelvgyök és a nyelvtest határán, egy fordított V alakban helyezkednek el. – Die Wallpapillen (Papillae vallatae) befinden sich an der Grenze zwischen Zungengrund und Zungenkörper in Form eines umgekehrten V.
6. Ezek a szemölcsök nagyok, szabad szemmel is jól láthatóak, és számos ízlelőbimbót tartalmaznak az oldalfalukban. – Diese Papillen sind groß, mit bloßem Auge gut sichtbar und enthalten in ihren Seitenwänden zahlreiche Geschmacksknospen.
7. A gomba alakú szemölcsök az egész nyelvháton elszórva láthatóak, különösen a nyelvhegy és a szélek közelében. – Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind über den gesamten Zungenrücken verstreut, besonders nahe der Zungenspitze und den Rändern.
8. A levél alakú szemölcsök a nyelv hátsó-oldalsó szélén, redők formájában jelennek meg. – Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) erscheinen in Form von Falten am hinteren Seitenrand der Zunge.
9. A fonal alakú szemölcsök a legszámosabbak, de ezek nem tartalmaznak ízlelőbimbókat. – Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind am zahlreichsten, enthalten jedoch keine Geschmacksknospen.
10. A fonal alakú szemölcsök feladata elsősorban mechanikai, és a táplálék textúrájának érzékelésében van szerepük. – Die Aufgabe der fadenförmigen Papillen ist primär mechanisch, und sie spielen eine Rolle bei der Wahrnehmung der Nahrungstextur.
11. Az ízlelőbimbók nemcsak a nyelven, hanem a lágy szájpadon, a garatfalon és a gégefedőn is előfordulnak. – Geschmacksknospen kommen nicht nur auf der Zunge vor, sondern auch am weichen Gaumen (Palatum molle), an der Rachenwand und am Kehldeckel (Epiglottis).
12. Egy ízlelőbimbó körülbelül ötven-száz receptorsejtből, valamint támasztó- és bazális sejtekből épül fel. – Eine Geschmacksknospe besteht aus etwa fünfzig bis einhundert Rezeptorzellen sowie Stütz- und Basalzellen.
13. Az ízlelő receptorsejtek módosult hámsejtek, amelyeknek a csúcsán érzékszőrök nyúlnak az ízlelőpórusba. – Die Geschmacksrezeptorzellen sind modifizierte Epithelzellen, an deren Spitze Sinneshaare in den Geschmacksporus ragen.
14. Az ízlelőpórus egy apró nyílás a nyálkahártya felszínén, ahol a táplálék molekulái érintkeznek a receptorokkal. – Der Geschmacksporus ist eine winzige Öffnung an der Schleimhautoberfläche, an der die Nahrungsmoleküle mit den Rezeptoren in Kontakt treten.
15. A bazális sejtek őssejtként funkcionálnak, és folyamatosan pótolják az elöregedett receptorsejteket. – Die Basalzellen fungieren als Stammzellen und ersetzen kontinuierlich die gealterten Rezeptorzellen.
16. Az ízérzékelő sejtek élettartama rövid, körülbelül tíz naponta teljesen megújulnak. – Die Lebensdauer der Geschmackszellen ist kurz; sie erneuern sich etwa alle zehn Tage vollständig.
17. Ahhoz, hogy egy anyag ízérzetet váltson ki, fel kell oldódnia a nyálban. – Damit ein Stoff einen Geschmackseindruck auslöst, muss er im Speichel (Saliva) gelöst werden.
18. Az oldott molekulák kötődése a receptorokhoz megváltoztatja a sejt membránpotenciálját. – Die Bindung der gelösten Moleküle an die Rezeptoren verändert das Membranpotenzial der Zelle.
19. Ez a folyamat ingerületet kelt az ízlelőbimbók alapjánál végződő érző idegrostokban. – Dieser Prozess erzeugt eine Erregung in den sensiblen Nervenfasern, die an der Basis der Geschmacksknospen enden.
20. Hagyományosan négy alapízt különböztetünk meg: édes, sós, savanyú és keserű. – Traditionell unterscheiden wir vier Grundgeschmacksrichtungen: süß, salzig, sauer und bitter.
21. Az édes és a sós ízeket legintenzívebben a nyelvhegy környékén érzékeljük. – Süße und salzige Geschmäcker werden am intensivsten im Bereich der Zungenspitze wahrgenommen.
22. A savanyú íz receptorai főként a nyelv két oldalsó szélén helyezkednek el. – Die Rezeptoren für den sauren Geschmack befinden sich hauptsächlich an den beiden Seitenrändern der Zunge.
23. A keserű íz érzékelése a nyelv hátsó részén, a körülárkolt szemölcsök területén a legerősebb. – Die Wahrnehmung des bitteren Geschmacks ist im hinteren Teil der Zunge, im Bereich der Wallpapillen, am stärksten.
24. Ötödik alapízként tartják számon az umamit, amely a húsos, pikáns ízért felelős. – Als fünfte Grundgeschmacksrichtung gilt das Umami, das für den fleischigen, pikanten Geschmack verantwortlich ist.
25. Az umami ízért elsősorban a glutamát és bizonyos nukleotidok felelősek a táplálékban. – Für den Umami-Geschmack sind primär Glutamat und bestimmte Nukleotide in der Nahrung verantwortlich.
26. A nyelv elülső kétharmadának ízérző információit az arcideg egyik ága szállítja. – Die Geschmacksinformationen der vorderen zwei Drittel der Zunge werden von einem Ast des Gesichtsnervs (Nervus facialis) geleitet.
27. Ez a specifikus idegág a dobhúr, amely a középfülön keresztül halad. – Dieser spezifische Nervenast ist die Paukensaite (Chorda tympani), die durch das Mittelohr verläuft.
28. A nyelv hátsó egyharmadának ízérzéséért a nyelv-garat ideg felelős. – Für das Geschmacksempfinden des hinteren Drittels der Zunge ist der Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus) verantwortlich.
29. A gégefedő és a garat területéről származó ízimpulzusokat a bolygóideg továbbítja. – Geschmacksuchsimpulse aus dem Bereich des Kehldeckels und des Rachens werden vom Vagusnerv (Nervus vagus) weitergeleitet.
30. Az ízérző rostok első neuronjainak sejttestei az adott agyidegek érző dúcaiban találhatóak. – Die Zellkörper der ersten Neurone der Geschmacksfasern befinden sich in den sensiblen Ganglien der jeweiligen Hirnnerven.
31. Az összes ízérző rost az agytörzsben, a nyúltvelő egyik specifikus magjában végződik. – Alle Geschmacksfasern enden im Hirnstamm in einem spezifischen Kern des verlängerten Marks (Medulla oblongata).
32. Ez a központi állomás a magányos nyaláb magva, ahol az ízinformációk első feldolgozása történik. – Diese zentrale Station ist der Kern des einsamen Traktes (Nucleus tractus solitarii), wo die erste Verarbeitung der Geschmacksinformationen stattfindet.
33. A magányos nyaláb magvából az ingerület a második neuronokon keresztül halad tovább. – Vom Nucleus tractus solitarii leitet die Erregung über die zweiten Neurone weiter.
34. Az ízérző pálya rostjai a belső hurokpályához csatlakozva érik el a köztiagyat. – Die Fasern der Geschmacksbahn erreichen den Zwischenhirnbereich (Diencephalon), indem sie sich der inneren Schleifenbahn (Lemniscus medialis) anschließen.
35. A pálya következő állomása a látótelep, ahol a rostok átkapcsolódnak a harmadik neuronokra. – Die nächste Station der Bahn ist der Thalamus, wo die Fasern auf die dritten Neurone umschalten.
36. A látótelep specifikus sejtcsoportjaiból az impulzusok a nagyagykéregbe vetülnek. – Von spezifischen Zellgruppen des Thalamus projizieren die Impulse in die Großhirnrinde (Cortex cerebri).
37. Az elsődleges ízlelőközpont a fali lebeny alsó részén és a szigeti kéregben található. – Das primäre Geschmackszentrum befindet sich im unteren Teil des Scheitellappens (Lobus parietalis) und in der Inselrinde (Insula).
38. Itt tudatosul az íz érzete, és itt történik meg a különböző ízek differenciálása. – Hier wird die Geschmacksempfindung bewusst, und es erfolgt die Differenzierung der verschiedenen Geschmäcker.
39. Az ízérzékelés szorosan összefügg a szaglással, ami jelentősen hozzájárul az aromák komplex élvezetéhez. – Die Geschmackswahrnehmung ist eng mit dem Geruchssinn verbunden, was wesentlich zum komplexen Genuss von Aromen beiträgt.
40. Ha a szaglás kiesik, például nátha esetén, az ételek ízét is sokkal gyengébbnek érezzük. – Wenn der Geruchssinn ausfällt, zum Beispiel bei Schnupfen, empfinden wir auch den Geschmack von Speisen als viel schwächer.
41. Az ízlelőrendszer a limbikus rendszerrel is összeköttetésben áll, ami az ízek érzelmi töltését adja. – Das Geschmackssystem steht auch mit dem limbischen System in Verbindung, was die emotionale Besetzung von Geschmäckern bewirkt.
42. Ez a kapcsolat magyarázza a bizonyos ételek iránti vágyat vagy a hirtelen fellépő undort. – Diese Verbindung erklärt das Verlangen nach bestimmten Speisen oder den plötzlich auftretenden Ekel.
43. Az ízérzékelés fontos védelmi funkciót is ellát, segít elkerülni a romlott vagy mérgező anyagok lenyelését. – Die Geschmackswahrnehmung erfüllt auch eine wichtige Schutzfunktion und hilft, das Verschlucken von verdorbenen oder giftigen Stoffen zu vermeiden.
44. A keserű íz iránti nagyfokú érzékenység evolúciós szempontból a növényi mérgek elleni védekezést szolgálja. – Die hohe Sensibilität gegenüber bitterem Geschmack dient evolutionär dem Schutz vor Pflanzengiften.
45. Az ízlelőbimbók mellett a nyelv hőszabályozó és mechanikai receptorokat is tartalmaz. – Neben den Geschmacksknospen enthält die Zunge auch Thermorezeptoren und mechanische Rezeptoren.
46. A csípős érzet, például a paprika evésekor, valójában nem íz, hanem a fájdalomérző receptorok ingerlése. – Das scharfe Empfinden, zum Beispiel beim Essen von Paprika, ist eigentlich kein Geschmack, sondern eine Reizung der Schmerzrezeptoren (Nozizeptoren).
47. Az ízlelés folyamata reflexesen fokozza a nyál- és a gyomornedv elválasztását. – Der Prozess des Schmeckens steigert reflexartig die Sekretion von Speichel und Magensaft.
48. A nyálmirigyek váladéka segít a falat síkossá tételében és az emésztés megkezdésében. – Das Sekret der Speicheldrüsen hilft, den Bissen gleitfähig zu machen und die Verdauung einzuleiten.
49. Az ízérzékelés romlása az életkor előrehaladtával természetes folyamat lehet. – Eine Verschlechterung der Geschmackswahrnehmung kann mit zunehmendem Alter ein natürlicher Prozess sein.
50. Az ízlelőpálya integritása elengedhetetlen a normális táplálkozási magatartás fenntartásához. – Die Integrität der Geschmacksbahn ist unerlässlich für die Aufrechterhaltung eines normalen Ernährungsverhaltens.
(aufklappen)magyar
1. Az ízérzékelés egy kémiai érzék, amely a szájüregbe kerülő, folyadékban oldott anyagok elemzésére szolgál.
2. Az ízérzékelés receptorai specifikus struktúrákban, az ízlelőbimbókban tömörülnek.
3. Az ízlelőbimbók legnagyobb része a nyelv nyálkahártyájának kiemelkedésein, az ízlelőszemölcsökön található.
4. A nyelv felszínén négy különböző típusú szemölcsöt különíthetünk el morfológiailag.
5. A körülárkolt szemölcsök a nyelvgyök és a nyelvtest határán, egy fordított V alakban helyezkednek el.
6. Ezek a szemölcsök nagyok, szabad szemmel is jól láthatóak, és számos ízlelőbimbót tartalmaznak az oldalfalukban.
7. A gomba alakú szemölcsök az egész nyelvháton elszórva láthatóak, különösen a nyelvhegy és a szélek közelében.
8. A levél alakú szemölcsök a nyelv hátsó-oldalsó szélén, redők formájában jelennek meg.
9. A fonal alakú szemölcsök a legszámosabbak, de ezek nem tartalmaznak ízlelőbimbókat.
10. A fonal alakú szemölcsök feladata elsősorban mechanikai, és a táplálék textúrájának érzékelésében van szerepük.
11. Az ízlelőbimbók nemcsak a nyelven, hanem a lágy szájpadon, a garatfalon és a gégefedőn is előfordulnak.
12. Egy ízlelőbimbó körülbelül ötven-száz receptorsejtből, valamint támasztó- és bazális sejtekből épül fel.
13. Az ízlelő receptorsejtek módosult hámsejtek, amelyeknek a csúcsán érzékszőrök nyúlnak az ízlelőpórusba.
14. Az ízlelőpórus egy apró nyílás a nyálkahártya felszínén, ahol a táplálék molekulái érintkeznek a receptorokkal.
15. A bazális sejtek őssejtként funkcionálnak, és folyamatosan pótolják az elöregedett receptorsejteket.
16. Az ízérzékelő sejtek élettartama rövid, körülbelül tíz naponta teljesen megújulnak.
17. Ahhoz, hogy egy anyag ízérzetet váltson ki, fel kell oldódnia a nyálban.
18. Az oldott molekulák kötődése a receptorokhoz megváltoztatja a sejt membránpotenciálját.
19. Ez a folyamat ingerületet kelt az ízlelőbimbók alapjánál végződő érző idegrostokban.
20. Hagyományosan négy alapízt különböztetünk meg: édes, sós, savanyú és keserű.
21. Az édes és a sós ízeket legintenzívebben a nyelvhegy környékén érzékeljük.
22. A savanyú íz receptorai főként a nyelv két oldalsó szélén helyezkednek el.
23. A keserű íz érzékelése a nyelv hátsó részén, a körülárkolt szemölcsök területén a legerősebb.
24. Ötödik alapízként tartják számon az umamit, amely a húsos, pikáns ízért felelős.
25. Az umami ízért elsősorban a glutamát és bizonyos nukleotidok felelősek a táplálékban.
26. A nyelv elülső kétharmadának ízérző információit az arcideg egyik ága szállítja.
27. Ez a specifikus idegág a dobhúr, amely a középfülön keresztül halad.
28. A nyelv hátsó egyharmadának ízérzéséért a nyelv-garat ideg felelős.
29. A gégefedő és a garat területéről származó ízimpulzusokat a bolygóideg továbbítja.
30. Az ízérző rostok első neuronjainak sejttestei az adott agyidegek érző dúcaiban találhatóak.
31. Az összes ízérző rost az agytörzsben, a nyúltvelő egyik specifikus magjában végződik.
32. Ez a központi állomás a magányos nyaláb magva, ahol az ízinformációk első feldolgozása történik.
33. A magányos nyaláb magvából az ingerület a második neuronokon keresztül halad tovább.
34. Az ízérző pálya rostjai a belső hurokpályához csatlakozva érik el a köztiagyat.
35. A pálya következő állomása a látótelep, ahol a rostok átkapcsolódnak a harmadik neuronokra.
36. A látótelep specifikus sejtcsoportjaiból az impulzusok a nagyagykéregbe vetülnek.
37. Az elsődleges ízlelőközpont a fali lebeny alsó részén és a szigeti kéregben található.
38. Itt tudatosul az íz érzete, és itt történik meg a különböző ízek differenciálása.
39. Az ízérzékelés szorosan összefügg a szaglással, ami jelentősen hozzájárul az aromák komplex élvezetéhez.
40. Ha a szaglás kiesik, például nátha esetén, az ételek ízét is sokkal gyengébbnek érezzük.
41. Az ízlelőrendszer a limbikus rendszerrel is összeköttetésben áll, ami az ízek érzelmi töltését adja.
42. Ez a kapcsolat magyarázza a bizonyos ételek iránti vágyat vagy a hirtelen fellépő undort.
43. Az ízérzékelés fontos védelmi funkciót is ellát, segít elkerülni a romlott vagy mérgező anyagok lenyelését.
44. A keserű íz iránti nagyfokú érzékenység evolúciós szempontból a növényi mérgek elleni védekezést szolgálja.
45. Az ízlelőbimbók mellett a nyelv hőszabályozó és mechanikai receptorokat is tartalmaz.
46. A csípős érzet, például a paprika evésekor, valójában nem íz, hanem a fájdalomérző receptorok ingerlése.
47. Az ízlelés folyamata reflexesen fokozza a nyál- és a gyomornedv elválasztását.
48. A nyálmirigyek váladéka segít a falat síkossá tételében és az emésztés megkezdésében.
49. Az ízérzékelés romlása az életkor előrehaladtával természetes folyamat lehet.
50. Az ízlelőpálya integritása elengedhetetlen a normális táplálkozási magatartás fenntartásához.
(aufklappen)német
1. Die Geschmackswahrnehmung (Gustation) ist egy chemischer Sinn, der zur Analyse von in Flüssigkeit gelösten Stoffen dient, die in die Mundhöhle gelangen.
2. Die Rezeptoren für den Geschmackssinn sind in spezifischen Strukturen, den Geschmacksknospen (Caliculi gustatorii), csoportosulva.
3. Die meisten Geschmacksknospen befinden sich auf den Erhebungen der Zungenschleimhaut, den Geschmackspapillen (Papillae linguales).
4. Auf der Zungenoberfläche lassen sich morphologisch vier verschiedene Typen von Papillen unterscheiden.
5. Die Wallpapillen (Papillae vallatae) befinden sich an der Grenze zwischen Zungengrund und Zungenkörper in Form eines umgekehrten V.
6. Diese Papillen sind groß, mit bloßem Auge gut sichtbar und enthalten in ihren Seitenwänden zahlreiche Geschmacksknospen.
7. Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind über den gesamten Zungenrücken verstreut, besonders nahe der Zungenspitze und den Rändern.
8. Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) erscheinen in Form von Falten am hinteren Seitenrand der Zunge.
9. Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind am zahlreichsten, enthalten jedoch keine Geschmacksknospen.
10. Die Aufgabe der fadenförmigen Papillen ist primär mechanisch, und sie spielen eine Rolle bei der Wahrnehmung der Nahrungstextur.
11. Geschmacksknospen kommen nicht nur auf der Zunge vor, sondern auch am weichen Gaumen (Palatum molle), an der Rachenwand und am Kehldeckel (Epiglottis).
12. Eine Geschmacksknospe besteht aus etwa fünfzig bis einhundert Rezeptorzellen sowie Stütz- und Basalzellen.
13. Die Geschmacksrezeptorzellen sind modifizierte Epithelzellen, an deren Spitze Sinneshaare in den Geschmacksporus ragen.
14. Der Geschmacksporus ist eine winzige Öffnung an der Schleimhautoberfläche, an der die Nahrungsmoleküle mit den Rezeptoren in Kontakt treten.
15. Die Basalzellen fungieren als Stammzellen und ersetzen kontinuierlich die gealterten Rezeptorzellen.
16. Die Lebensdauer der Geschmackszellen ist kurz; sie erneuern sich etwa alle zehn Tage vollständig.
17. Damit ein Stoff einen Geschmackseindruck auslöst, muss er im Speichel (Saliva) gelöst werden.
18. Die Bindung der gelösten Moleküle an die Rezeptoren verändert das Membranpotenzial der Zelle.
19. Dieser Prozess erzeugt eine Erregung in den sensiblen Nervenfasern, die an der Basis der Geschmacksknospen enden.
20. Traditionell unterscheiden wir vier Grundgeschmacksrichtungen: süß, salzig, sauer und bitter.
21. Süße und salzige Geschmäcker werden am intensivsten im Bereich der Zungenspitze wahrgenommen.
22. Die Rezeptoren für den sauren Geschmack befinden sich hauptsächlich an den beiden Seitenrändern der Zunge.
23. Die Wahrnehmung des bitteren Geschmacks ist im hinteren Teil der Zunge, im Bereich der Wallpapillen, am stärksten.
24. Als fünfte Grundgeschmacksrichtung gilt das Umami, das für den fleischigen, pikanten Geschmack verantwortlich ist.
25. Für den Umami-Geschmack sind primär Glutamat und bestimmte Nukleotide in der Nahrung verantwortlich.
26. Die Geschmacksinformationen der vorderen zwei Drittel der Zunge werden von einem Ast des Gesichtsnervs (Nervus facialis) geleitet.
27. Dieser spezifische Nervenast ist die Paukensaite (Chorda tympani), die durch das Mittelohr verläuft.
28. Für das Geschmacksempfinden des hinteren Drittels der Zunge ist der Zungen-Rachen-Nerv (Nervus glossopharyngeus) verantwortlich.
29. Geschmacksuchsimpulse aus dem Bereich des Kehldeckels und des Rachens werden vom Vagusnerv (Nervus vagus) weitergeleitet.
30. Die Zellkörper der ersten Neurone der Geschmacksfasern befinden sich in den sensiblen Ganglien der jeweiligen Hirnnerven.
31. Alle Geschmacksfasern enden im Hirnstamm in einem spezifischen Kern des verlängerten Marks (Medulla oblongata).
32. Diese zentrale Station ist der Kern des einsamen Traktes (Nucleus tractus solitarii), wo die erste Verarbeitung der Geschmacksinformationen stattfindet.
33. Vom Nucleus tractus solitarii leitet die Erregung über die zweiten Neurone weiter.
34. Die Fasern der Geschmacksbahn erreichen den Zwischenhirnbereich (Diencephalon), indem sie sich der inneren Schleifenbahn (Lemniscus medialis) anschließen.
35. Die nächste Station der Bahn ist der Thalamus, wo die Fasern auf die dritten Neurone umschalten.
36. Von spezifischen Zellgruppen des Thalamus projizieren die Impulse in die Großhirnrinde (Cortex cerebri).
37. Das primäre Geschmackszentrum befindet sich im unteren Teil des Scheitellappens (Lobus parietalis) und in der Inselrinde (Insula).
38. Hier wird die Geschmacksempfindung bewusst, und es erfolgt die Differenzierung der verschiedenen Geschmäcker.
39. Die Geschmackswahrnehmung ist eng mit dem Geruchssinn verbunden, was wesentlich zum komplexen Genuss von Aromen beiträgt.
40. Wenn der Geruchssinn ausfällt, zum Beispiel bei Schnupfen, empfinden wir auch den Geschmack von Speisen als viel schwächer.
41. Das Geschmackssystem steht auch mit dem limbischen System in Verbindung, was die emotionale Besetzung von Geschmäckern bewirkt.
42. Diese Verbindung erklärt das Verlangen nach bestimmten Speisen oder den plötzlich auftretenden Ekel.
43. Die Geschmackswahrnehmung erfüllt auch eine wichtige Schutzfunktion und hilft, das Verschlucken von verdorbenen oder giftigen Stoffen zu vermeiden.
44. Die hohe Sensibilität gegenüber bitterem Geschmack dient evolutionär dem Schutz vor Pflanzengiften.
45. Neben den Geschmacksknospen enthält die Zunge auch Thermorezeptoren und mechanische Rezeptoren.
46. Das scharfe Empfinden, zum Beispiel beim Essen von Paprika, ist eigentlich kein Geschmack, sondern eine Reizung der Schmerzrezeptoren (Nozizeptoren).
47. Der Prozess des Schmeckens steigert reflexartig die Sekretion von Speichel und Magensaft.
48. Das Sekret der Speicheldrüsen hilft, den Bissen gleitfähig zu machen und die Verdauung einzuleiten.
49. Eine Verschlechterung der Geschmackswahrnehmung kann mit zunehmendem Alter ein natürlicher Prozess sein.
50. Die Integrität der Geschmacksbahn ist unerlässlich für die Aufrechterhaltung eines normalen Ernährungsverhaltens.