15.17 – A szaglószerv és a szaglópálya – Riechorgan und Riechbahn
1. A szaglószerv a levegőben található illékony vegyi anyagok érzékelésére szolgáló érzékszerv. – Das Riechorgan dient der Wahrnehmung flüchtiger chemischer Stoffe in der Luft.
2. A szaganyagok a belélegzett levegővel jutnak be az orrüregbe. – Die Duftstoffe gelangen mit der eingeatmeten Luft in die Nasenhöhle.
3. A szaglás receptorai az orrüreg felső részében elhelyezkedő szaglóhámban találhatók. – Die Rezeptoren des Geruchssinns befinden sich im Riechepithel im oberen Abschnitt der Nasenhöhle.
4. Ezt a különleges nyálkahártyaterületet szaglómezőnek nevezzük. – Dieses besondere Schleimhautgebiet wird als Riechregion (Regio olfactoria) bezeichnet.
5. A szaglómező a felső orrkagyló egy részét és az orrsövény vele szemben fekvő felső területét borítja. – Die Riechregion bedeckt einen Teil der oberen Nasenmuschel und den gegenüberliegenden oberen Bereich der Nasenscheidewand.
6. A szaglóhám területe jóval kisebb, mint az orrüreg légzőhámmal borított felszíne. – Die Fläche des Riechepithels ist wesentlich kleiner als die mit respiratorischem Epithel bedeckte Oberfläche der Nasenhöhle.
7. A szaglóhám sárgásbarna színe megkülönbözteti a környező vöröses légzőhámtól. – Die gelblich-braune Farbe des Riechepithels unterscheidet es vom umgebenden rötlichen respiratorischen Epithel.
8. A szaglóhám többmagsoros, különleges érzékhám, amelyben receptor-, támasztó- és alapsejtek találhatók. – Das Riechepithel ist ein mehrreihiges besonderes Sinnesepithel, das Rezeptor-, Stütz- und Basalzellen enthält.
9. A szaglóreceptor-sejtek módosult, bipoláris idegsejtek. – Die Riechrezeptorzellen sind umgewandelte bipolare Nervenzellen.
10. Minden szaglósejtnek van egy felszín felé irányuló dendritje és egy központ felé haladó axonja. – Jede Riechzelle besitzt einen zur Oberfläche gerichteten Dendriten und ein zum Zentrum verlaufendes Axon.
11. A dendrit a hám felszínén kiszélesedve szaglóbunkót alkot. – Der Dendrit erweitert sich an der Epitheloberfläche zu einem Riechkolben.
12. A szaglóbunkóból több hosszú, mozdulatlan szaglócsilló nyúlik a nyálkarétegbe. – Vom Riechkolben ragen mehrere lange, unbewegliche Riechzilien in die Schleimschicht.
13. A szaganyagok molekulái először az epitélium felszínét borító nyálkában oldódnak fel. – Die Moleküle der Duftstoffe lösen sich zunächst im Schleim auf, der die Oberfläche des Epithels bedeckt.
14. Az oldott molekulák a szaglócsillók membránjában található receptorokhoz kötődnek. – Die gelösten Moleküle binden an Rezeptoren in der Membran der Riechzilien.
15. Ez a kötődés elektromos jelet hoz létre a szaglósejtben. – Diese Bindung erzeugt ein elektrisches Signal in der Riechzelle.
16. A szaglósejtek különböző receptorfehérjéket hordoznak, ezért eltérő szaganyagokra érzékenyek. – Die Riechzellen tragen unterschiedliche Rezeptorproteine und sind daher für verschiedene Duftstoffe empfindlich.
17. Egy adott szagot általában nem egyetlen receptor, hanem több receptortípus együttes működése kódol. – Ein bestimmter Geruch wird gewöhnlich nicht durch einen einzelnen Rezeptor, sondern durch das Zusammenwirken mehrerer Rezeptortypen codiert.
18. A támasztósejtek mechanikailag és anyagcsere szempontjából támogatják a szaglósejteket. – Die Stützzellen unterstützen die Riechzellen mechanisch und in ihrem Stoffwechsel.
19. Ezek a sejtek részt vesznek a nyálkahártyába jutó káros anyagok lebontásában is. – Diese Zellen beteiligen sich auch am Abbau schädlicher Stoffe, die in die Schleimhaut gelangen.
20. Az alapsejtek osztódásra képes sejtek, amelyekből új receptor- és támasztósejtek fejlődhetnek. – Die Basalzellen sind teilungsfähige Zellen, aus denen sich neue Rezeptor- und Stützzellen entwickeln können.
21. A szaglósejtek így az idegsejtek között ritka módon rendszeresen megújulhatnak. – Die Riechzellen können sich dadurch auf eine unter Nervenzellen seltene Weise regelmäßig erneuern.
22. A szaglóhám alatti kötőszövetben szaglómirigyek, más néven Bowman-mirigyek helyezkednek el. – Im Bindegewebe unter dem Riechepithel liegen Riechdrüsen, die auch Bowman-Drüsen genannt werden.
23. E mirigyek híg váladéka nedvesen tartja és folyamatosan tisztítja a szaglóhám felszínét. – Das dünnflüssige Sekret dieser Drüsen hält die Oberfläche des Riechepithels feucht und reinigt sie fortlaufend.
24. A váladék eltávolítja a korábban megkötött szaganyagokat, és szabaddá teszi a receptorokat az új ingerek számára. – Das Sekret entfernt zuvor gebundene Duftstoffe und macht die Rezeptoren für neue Reize frei.
25. A szaglósejtek vékony, velőshüvely nélküli axonjai kötegekbe rendeződnek. – Die dünnen, marklosen Axone der Riechzellen ordnen sich zu Bündeln.
26. Ezeket a kis idegrostkötegeket szaglófonalaknak nevezzük. – Diese kleinen Nervenfaserbündel werden Riechfäden (Fila olfactoria) genannt.
27. A szaglófonalak együttesen alkotják az első agyideget, a szaglóideget. – Die Riechfäden bilden gemeinsam den ersten Hirnnerv, den Riechnerv (Nervus olfactorius).
28. A szaglóideg tehát nem egyetlen tömör idegtörzs, hanem számos finom rostköteg összessége. – Der Riechnerv ist somit kein einzelner kompakter Nervenstamm, sondern die Gesamtheit zahlreicher feiner Faserbündel.
29. A rostok a rostacsont rostalemezének apró nyílásain haladnak át a koponyaüregbe. – Die Fasern ziehen durch die kleinen Öffnungen der Siebplatte des Siebbeins in die Schädelhöhle.
30. A szaglófonalak a rostalemez felett elhelyezkedő szaglóhagymában végződnek. – Die Riechfäden enden im Riechkolben (Bulbus olfactorius), der oberhalb der Siebplatte liegt.
31. A szaglóhagyma az elülső koponyaárok alsó felszínén helyezkedik el. – Der Riechkolben liegt an der Unterfläche der vorderen Schädelgrube.
32. A szaglóhagymában a receptorneuronok axonjai gömbszerű kapcsolóhelyekben, a szaglógomolyagokban végződnek. – Im Riechkolben enden die Axone der Rezeptorneurone in kugelförmigen Umschaltstellen, den Riechglomeruli.
33. Az azonos receptortípust hordozó szaglósejtek rostjai rendszerint ugyanazon gomolyagokhoz futnak. – Die Fasern von Riechzellen mit demselben Rezeptortyp ziehen gewöhnlich zu denselben Glomeruli.
34. Ez az elrendeződés már a szaglóhagymában térbeli mintázatba rendezi a szagokra vonatkozó információt. – Diese Anordnung überführt die Geruchsinformation bereits im Riechkolben in ein räumliches Muster.
35. A szaglógomolyagokban a receptoraxonok a mitrális és a pamacsos sejtekkel képeznek szinapszisokat. – In den Riechglomeruli bilden die Rezeptoraxone Synapsen mit Mitral- und Büschelzellen.
36. A mitrális sejtek a szaglóhagyma legfontosabb kimeneti idegsejtjei. – Die Mitralzellen sind die wichtigsten Ausgangsneurone des Riechkolbens.
37. A pamacsos sejtek szintén továbbítják a feldolgozott szaglási információt az agykéreg felé. – Auch die Büschelzellen leiten die verarbeitete Geruchsinformation zur Großhirnrinde weiter.
38. A gomolyagok körüli és a szemcsesejtek gátló kapcsolatai módosítják és pontosítják az ingerület mintázatát. – Hemmende Verbindungen der periglomerulären Zellen und Körnerzellen verändern und präzisieren das Erregungsmuster.
39. A mitrális és pamacsos sejtek axonjai a szaglóköteget alkotják. – Die Axone der Mitral- und Büschelzellen bilden den Riechtrakt (Tractus olfactorius).
40. A szaglóköteg a homloklebeny alsó felszínén halad hátrafelé. – Der Riechtrakt verläuft an der Unterfläche des Stirnlappens nach hinten.
41. A szaglóháromszög területén a rostok főként oldalsó és mediális szaglócsíkra válnak szét. – Im Bereich des Riechdreiecks teilen sich die Fasern hauptsächlich in einen lateralen und einen medialen Riechstreifen.
42. Az oldalsó szaglócsík rostjai az elsődleges szaglókéreghez haladnak. – Die Fasern des lateralen Riechstreifens ziehen zur primären Riechrinde.
43. Az elsődleges szaglókéreghez tartozik többek között a körte alakú kéreg és a mandulamag körüli kéregterület. – Zur primären Riechrinde gehören unter anderem der piriforme Kortex und das periamygdaloide Rindengebiet.
44. A rostok egy része az entorhinális kéreghez is eljut, amely kapcsolatban áll az emlékezeti folyamatokkal. – Ein Teil der Fasern erreicht auch den entorhinalen Kortex, der mit Gedächtnisvorgängen verbunden ist.
45. A mediális szaglócsík a sövényterülethez és részben az ellenkező oldali szaglóhagymához vezet kapcsolatokat. – Der mediale Riechstreifen führt Verbindungen zum Septumgebiet und teilweise zum Riechkolben der Gegenseite.
46. A szaglópálya különlegessége, hogy az információ a kéreg elérése előtt nem kapcsolódik át kötelezően a talamuszban. – Eine Besonderheit der Riechbahn besteht darin, dass die Information vor dem Erreichen der Rinde nicht obligatorisch im Thalamus umgeschaltet wird.
47. A szaglókéregből további rostok jutnak a hipotalamuszhoz, a mandulamaghoz és a limbikus rendszer más részeihez. – Von der Riechrinde gelangen weitere Fasern zum Hypothalamus, zum Mandelkern und zu anderen Teilen des limbischen Systems.
48. Ezek a kapcsolatok magyarázzák, hogy a szagok erős érzelmeket, emlékeket és vegetatív reakciókat válthatnak ki. – Diese Verbindungen erklären, warum Gerüche starke Gefühle, Erinnerungen und vegetative Reaktionen auslösen können.
49. A szagok tudatos megkülönböztetésében a homloklebeny alsó felszínén található szemüregi homlokkéreg is részt vesz. – An der bewussten Unterscheidung von Gerüchen ist auch der orbitofrontale Kortex an der Unterfläche des Stirnlappens beteiligt.
50. A szaglóhám, a szaglóideg vagy a központi szaglópálya sérülése csökkent vagy teljesen kiesett szaglást okozhat. – Eine Schädigung des Riechepithels, des Riechnervs oder der zentralen Riechbahn kann zu einem verminderten oder vollständig ausgefallenen Geruchssinn führen.
(aufklappen)magyar
1. A szaglószerv a levegőben található illékony vegyi anyagok érzékelésére szolgáló érzékszerv.
2. A szaganyagok a belélegzett levegővel jutnak be az orrüregbe.
3. A szaglás receptorai az orrüreg felső részében elhelyezkedő szaglóhámban találhatók.
4. Ezt a különleges nyálkahártyaterületet szaglómezőnek nevezzük.
5. A szaglómező a felső orrkagyló egy részét és az orrsövény vele szemben fekvő felső területét borítja.
6. A szaglóhám területe jóval kisebb, mint az orrüreg légzőhámmal borított felszíne.
7. A szaglóhám sárgásbarna színe megkülönbözteti a környező vöröses légzőhámtól.
8. A szaglóhám többmagsoros, különleges érzékhám, amelyben receptor-, támasztó- és alapsejtek találhatók.
9. A szaglóreceptor-sejtek módosult, bipoláris idegsejtek.
10. Minden szaglósejtnek van egy felszín felé irányuló dendritje és egy központ felé haladó axonja.
11. A dendrit a hám felszínén kiszélesedve szaglóbunkót alkot.
12. A szaglóbunkóból több hosszú, mozdulatlan szaglócsilló nyúlik a nyálkarétegbe.
13. A szaganyagok molekulái először az epitélium felszínét borító nyálkában oldódnak fel.
14. Az oldott molekulák a szaglócsillók membránjában található receptorokhoz kötődnek.
15. Ez a kötődés elektromos jelet hoz létre a szaglósejtben.
16. A szaglósejtek különböző receptorfehérjéket hordoznak, ezért eltérő szaganyagokra érzékenyek.
17. Egy adott szagot általában nem egyetlen receptor, hanem több receptortípus együttes működése kódol.
18. A támasztósejtek mechanikailag és anyagcsere szempontjából támogatják a szaglósejteket.
19. Ezek a sejtek részt vesznek a nyálkahártyába jutó káros anyagok lebontásában is.
20. Az alapsejtek osztódásra képes sejtek, amelyekből új receptor- és támasztósejtek fejlődhetnek.
21. A szaglósejtek így az idegsejtek között ritka módon rendszeresen megújulhatnak.
22. A szaglóhám alatti kötőszövetben szaglómirigyek, más néven Bowman-mirigyek helyezkednek el.
23. E mirigyek híg váladéka nedvesen tartja és folyamatosan tisztítja a szaglóhám felszínét.
24. A váladék eltávolítja a korábban megkötött szaganyagokat, és szabaddá teszi a receptorokat az új ingerek számára.
25. A szaglósejtek vékony, velőshüvely nélküli axonjai kötegekbe rendeződnek.
26. Ezeket a kis idegrostkötegeket szaglófonalaknak nevezzük.
27. A szaglófonalak együttesen alkotják az első agyideget, a szaglóideget.
28. A szaglóideg tehát nem egyetlen tömör idegtörzs, hanem számos finom rostköteg összessége.
29. A rostok a rostacsont rostalemezének apró nyílásain haladnak át a koponyaüregbe.
30. A szaglófonalak a rostalemez felett elhelyezkedő szaglóhagymában végződnek.
31. A szaglóhagyma az elülső koponyaárok alsó felszínén helyezkedik el.
32. A szaglóhagymában a receptorneuronok axonjai gömbszerű kapcsolóhelyekben, a szaglógomolyagokban végződnek.
33. Az azonos receptortípust hordozó szaglósejtek rostjai rendszerint ugyanazon gomolyagokhoz futnak.
34. Ez az elrendeződés már a szaglóhagymában térbeli mintázatba rendezi a szagokra vonatkozó információt.
35. A szaglógomolyagokban a receptoraxonok a mitrális és a pamacsos sejtekkel képeznek szinapszisokat.
36. A mitrális sejtek a szaglóhagyma legfontosabb kimeneti idegsejtjei.
37. A pamacsos sejtek szintén továbbítják a feldolgozott szaglási információt az agykéreg felé.
38. A gomolyagok körüli és a szemcsesejtek gátló kapcsolatai módosítják és pontosítják az ingerület mintázatát.
39. A mitrális és pamacsos sejtek axonjai a szaglóköteget alkotják.
40. A szaglóköteg a homloklebeny alsó felszínén halad hátrafelé.
41. A szaglóháromszög területén a rostok főként oldalsó és mediális szaglócsíkra válnak szét.
42. Az oldalsó szaglócsík rostjai az elsődleges szaglókéreghez haladnak.
43. Az elsődleges szaglókéreghez tartozik többek között a körte alakú kéreg és a mandulamag körüli kéregterület.
44. A rostok egy része az entorhinális kéreghez is eljut, amely kapcsolatban áll az emlékezeti folyamatokkal.
45. A mediális szaglócsík a sövényterülethez és részben az ellenkező oldali szaglóhagymához vezet kapcsolatokat.
46. A szaglópálya különlegessége, hogy az információ a kéreg elérése előtt nem kapcsolódik át kötelezően a talamuszban.
47. A szaglókéregből további rostok jutnak a hipotalamuszhoz, a mandulamaghoz és a limbikus rendszer más részeihez.
48. Ezek a kapcsolatok magyarázzák, hogy a szagok erős érzelmeket, emlékeket és vegetatív reakciókat válthatnak ki.
49. A szagok tudatos megkülönböztetésében a homloklebeny alsó felszínén található szemüregi homlokkéreg is részt vesz.
50. A szaglóhám, a szaglóideg vagy a központi szaglópálya sérülése csökkent vagy teljesen kiesett szaglást okozhat.
(aufklappen)német
1. Das Riechorgan dient der Wahrnehmung flüchtiger chemischer Stoffe in der Luft.
2. Die Duftstoffe gelangen mit der eingeatmeten Luft in die Nasenhöhle.
3. Die Rezeptoren des Geruchssinns befinden sich im Riechepithel im oberen Abschnitt der Nasenhöhle.
4. Dieses besondere Schleimhautgebiet wird als Riechregion (Regio olfactoria) bezeichnet.
5. Die Riechregion bedeckt einen Teil der oberen Nasenmuschel und den gegenüberliegenden oberen Bereich der Nasenscheidewand.
6. Die Fläche des Riechepithels ist wesentlich kleiner als die mit respiratorischem Epithel bedeckte Oberfläche der Nasenhöhle.
7. Die gelblich-braune Farbe des Riechepithels unterscheidet es vom umgebenden rötlichen respiratorischen Epithel.
8. Das Riechepithel ist ein mehrreihiges besonderes Sinnesepithel, das Rezeptor-, Stütz- und Basalzellen enthält.
9. Die Riechrezeptorzellen sind umgewandelte bipolare Nervenzellen.
10. Jede Riechzelle besitzt einen zur Oberfläche gerichteten Dendriten und ein zum Zentrum verlaufendes Axon.
11. Der Dendrit erweitert sich an der Epitheloberfläche zu einem Riechkolben.
12. Vom Riechkolben ragen mehrere lange, unbewegliche Riechzilien in die Schleimschicht.
13. Die Moleküle der Duftstoffe lösen sich zunächst im Schleim auf, der die Oberfläche des Epithels bedeckt.
14. Die gelösten Moleküle binden an Rezeptoren in der Membran der Riechzilien.
15. Diese Bindung erzeugt ein elektrisches Signal in der Riechzelle.
16. Die Riechzellen tragen unterschiedliche Rezeptorproteine und sind daher für verschiedene Duftstoffe empfindlich.
17. Ein bestimmter Geruch wird gewöhnlich nicht durch einen einzelnen Rezeptor, sondern durch das Zusammenwirken mehrerer Rezeptortypen codiert.
18. Die Stützzellen unterstützen die Riechzellen mechanisch und in ihrem Stoffwechsel.
19. Diese Zellen beteiligen sich auch am Abbau schädlicher Stoffe, die in die Schleimhaut gelangen.
20. Die Basalzellen sind teilungsfähige Zellen, aus denen sich neue Rezeptor- und Stützzellen entwickeln können.
21. Die Riechzellen können sich dadurch auf eine unter Nervenzellen seltene Weise regelmäßig erneuern.
22. Im Bindegewebe unter dem Riechepithel liegen Riechdrüsen, die auch Bowman-Drüsen genannt werden.
23. Das dünnflüssige Sekret dieser Drüsen hält die Oberfläche des Riechepithels feucht und reinigt sie fortlaufend.
24. Das Sekret entfernt zuvor gebundene Duftstoffe und macht die Rezeptoren für neue Reize frei.
25. Die dünnen, marklosen Axone der Riechzellen ordnen sich zu Bündeln.
26. Diese kleinen Nervenfaserbündel werden Riechfäden (Fila olfactoria) genannt.
27. Die Riechfäden bilden gemeinsam den ersten Hirnnerv, den Riechnerv (Nervus olfactorius).
28. Der Riechnerv ist somit kein einzelner kompakter Nervenstamm, sondern die Gesamtheit zahlreicher feiner Faserbündel.
29. Die Fasern ziehen durch die kleinen Öffnungen der Siebplatte des Siebbeins in die Schädelhöhle.
30. Die Riechfäden enden im Riechkolben (Bulbus olfactorius), der oberhalb der Siebplatte liegt.
31. Der Riechkolben liegt an der Unterfläche der vorderen Schädelgrube.
32. Im Riechkolben enden die Axone der Rezeptorneurone in kugelförmigen Umschaltstellen, den Riechglomeruli.
33. Die Fasern von Riechzellen mit demselben Rezeptortyp ziehen gewöhnlich zu denselben Glomeruli.
34. Diese Anordnung überführt die Geruchsinformation bereits im Riechkolben in ein räumliches Muster.
35. In den Riechglomeruli bilden die Rezeptoraxone Synapsen mit Mitral- und Büschelzellen.
36. Die Mitralzellen sind die wichtigsten Ausgangsneurone des Riechkolbens.
37. Auch die Büschelzellen leiten die verarbeitete Geruchsinformation zur Großhirnrinde weiter.
38. Hemmende Verbindungen der periglomerulären Zellen und Körnerzellen verändern und präzisieren das Erregungsmuster.
39. Die Axone der Mitral- und Büschelzellen bilden den Riechtrakt (Tractus olfactorius).
40. Der Riechtrakt verläuft an der Unterfläche des Stirnlappens nach hinten.
41. Im Bereich des Riechdreiecks teilen sich die Fasern hauptsächlich in einen lateralen und einen medialen Riechstreifen.
42. Die Fasern des lateralen Riechstreifens ziehen zur primären Riechrinde.
43. Zur primären Riechrinde gehören unter anderem der piriforme Kortex und das periamygdaloide Rindengebiet.
44. Ein Teil der Fasern erreicht auch den entorhinalen Kortex, der mit Gedächtnisvorgängen verbunden ist.
45. Der mediale Riechstreifen führt Verbindungen zum Septumgebiet und teilweise zum Riechkolben der Gegenseite.
46. Eine Besonderheit der Riechbahn besteht darin, dass die Information vor dem Erreichen der Rinde nicht obligatorisch im Thalamus umgeschaltet wird.
47. Von der Riechrinde gelangen weitere Fasern zum Hypothalamus, zum Mandelkern und zu anderen Teilen des limbischen Systems.
48. Diese Verbindungen erklären, warum Gerüche starke Gefühle, Erinnerungen und vegetative Reaktionen auslösen können.
49. An der bewussten Unterscheidung von Gerüchen ist auch der orbitofrontale Kortex an der Unterfläche des Stirnlappens beteiligt.
50. Eine Schädigung des Riechepithels, des Riechnervs oder der zentralen Riechbahn kann zu einem verminderten oder vollständig ausgefallenen Geruchssinn führen.