10.3.2 – A nyelvszemölcsök és az ízlelőbimbók – Zungenpapillen und Geschmacksknospen
1. A nyelv hátának nyálkahártyáját többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja. – Die Schleimhaut des Zungenrückens wird von einem mehrschichtigen unverhornten Plattenepithel bedeckt.
2. A nyálkahártya felszíne a számos szemölcs jelenléte miatt jellegzetesen érdes tapintású. – Die Oberfläche der Schleimhaut ist aufgrund der Anwesenheit zahlreicher Papillen (Papillae linguales) charakteristisch rau.
3. Alaki és funkcionális jellemzőik alapján négy különböző típusú nyelvszemölcsöt különítünk el. – Basierend auf ihren morphologischen und funktionellen Merkmalen unterscheidet man vier verschiedene Typen von Zungenpapillen.
4. A fonal alakú szemölcsök a legszámosabbak, és a nyelv egész hátán elszórtan megtalálhatók. – Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind am zahlreichsten und über den gesamten Zungenrücken verteilt.
5. Ezek a szemölcsök elszarusodó véggel rendelkeznek, ami mechanikai védelmet és érdes felületet biztosít. – Diese Papillen besitzen verhornte Enden, was mechanischen Schutz und eine raue Oberfläche bietet.
6. Elsődleges feladatuk a táplálék megragadása és a tapintási információk továbbítása, ízlelőbimbót nem tartalmaznak. – Ihre primäre Aufgabe ist das Ergreifen der Nahrung und die Weiterleitung von Tastinformationen; sie enthalten keine Geschmacksknospen.
7. A gomba alakú szemölcsök vöröses pontokként láthatók a nyelv hegyén és szélein. – Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind als rötliche Punkte an der Zungenspitze und den Rändern sichtbar.
8. Ezek a szemölcsök már tartalmaznak ízlelőbimbókat, emellett hő- és mechanoreceptorokban gazdagok. – Diese Papillen enthalten bereits Geschmacksknospen und sind zudem reich an Thermo- und Mechanorezeptoren.
9. A levél alakú szemölcsök a nyelv oldalsó-hátsó szélén, párhuzamos redők formájában helyezkednek el. – Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) befinden sich am lateralen Hinterrand der Zunge in Form von parallelen Falten.
10. Ezekben a redőkben számos ízlelőbimbó és savós spüldríz található. – In diesen Falten liegen zahlreiche Geschmacksknospen und seröse Spüldrüsen.
11. A körülárkolt szemölcsök a legnagyobbak, és a nyelvtest hátsó részén, egy V alakú sorban állnak. – Die wallförmigen Papillen (Papillae vallatae) sind die größten und stehen in einer V-förmigen Reihe am hinteren Teil des Zungenkörpers.
12. Számuk összesen tíz-tizenkettő, és mindegyiket egy mély árok veszi körül. – Ihre Anzahl beträgt insgesamt zehn bis zwölf, und jede ist von einem tiefen Graben umgeben.
13. Az árkok falában rengeteg ízlelőbimbó található, amelyek a kémiai ingerek felvételéért felelősek. – In den Wänden der Gräben befinden sich massenhaft Geschmacksknospen, die für die Aufnahme chemischer Reize verantwortlich sind.
14. Az árkok aljára nyílnak a savós mirigyek, amelyek átöblítik a szemölcsök környezetét. – Am Boden der Gräben münden seröse Drüsen (Ebner-Spüldrüsen), die die Umgebung der Papillen umspülen.
15. Az ízlelőbimbók mikroszkopikus méretű, tojásdad alakú receptororganellumok a hámban. – Geschmacksknospen sind mikroskopisch kleine, eiförmige Rezeptororganellen innerhalb des Epithels.
16. Minden ízlelőbimbó ízérző receptorsejtekből, támasztósejtekből és bazális sejtekből épül fel. – Jede Geschmacksknospe setzt sich aus gustatorischen Rezeptorzellen, Stützzellen und Basalizellen zusammen.
17. A receptorsejtek csúcsán lévő mikrobolyhok az ízlelőpóruson keresztül érintkeznek a nyálban oldott anyagokkal. – Die Mikrovilli an der Spitze der Rezeptorzellen stehen über den Geschmacksporus (Porus gustatorius) mit den im Speichel gelösten Substanzen in Kontakt.
18. Az ízérzékelés négy alapíze az édes, a sós, a savanyú és a keserű. – Die vier Grundqualitäten des Geschmacks sind süß, salzig, sauer und bitter.
19. Az ötödik alapíz az umami, amely bizonyos aminosavak, például a glutamát ízét jelöli. – Die fünfte Grundqualität ist Umami, die den Geschmack bestimmter Aminosäuren wie Glutamat bezeichnet.
20. A nyelv különböző területei eltérő érzékenységet mutatnak az egyes alapízekre. – Verschiedene Areale der Zunge zeigen eine unterschiedliche Sensibilität für die einzelnen Grundgeschmacksarten.
21. Az édes és sós ízeket leginkább a nyelv hegyén, a keserűt pedig a nyelvgyök területén érezzük. – Süß und salzig werden vorwiegend an der Zungenspitze wahrgenommen, bitter hingegen im Bereich der Zungenwurzel.
22. A savanyú íz érzékelése főként a nyelv oldalsó szélein történik. – Die Wahrnehmung von sauer erfolgt hauptsächlich an den Seitenrändern der Zunge.
23. Az ízérzékelés folyamatában a nyálnak döntő szerepe van az ízanyagok oldásában. – Im Prozess der Gustation spielt der Speichel (Saliva) eine entscheidende Rolle bei der Lösung der Geschmacksstoffe.
24. Az ízlelőbimbókból az információt három különböző agyideg szállítja a központi idegrendszerbe. – Die Informationen aus den Geschmacksknospen werden von drei verschiedenen Hirnnerven zum Zentralnervensystem geleitet.
25. A nyelv elülső kétharmadának ízérzését az arcideg ága, a dobhártyahúr közvetíti. – Die Geschmacksempfindung der vorderen zwei Drittel der Zunge wird durch einen Ast des Nervus facialis, die Chorda tympani, vermittelt.
26. A nyelv hátulsó harmadának ízérzéséért a nyelv-garat ideg felelős. – Für die Gustation des hinteren Zungendrittels ist der Nervus glossopharyngeus (IX) verantwortlich.
27. A legelsőbb garattájék és a gégefedő környékének ízérzése a bolygóidegen keresztül fut. – Die Geschmackswahrnehmung der vordersten Pharynxregion und der Epiglottis verläuft über den Nervus vagus (X).
28. A nyelv általános érző idege az elülső részen a háromosztatú idegből származó nyelvi ideg. – Der allgemeine sensible Nerv der Zunge im vorderen Teil ist der aus dem Nervus trigeminus stammende Nervus lingualis.
29. Az ízpálya rostjai az agytörzsben a közös érző magban végződnek. – Die Fasern der Geschmacksbahn enden im Hirnstamm im Nucleus tractus solitarii.
30. Az ingerület innen a talamuszon keresztül jut el a nagyagykéreg elsődleges érzőmezőjébe. – Von dort gelangt die Erregung über den Thalamus zum primären sensorischen Kortex der Großhirnrinde.
31. Az ízérzés tudatosulása a fali lebeny alsó részén történik meg. – Die Bewusstwerdung des Geschmacks erfolgt im unteren Teil des Parietallappens.
32. Az íz- és szagérzékelés szoros funkcionális egységet alkot az ételek élvezetében. – Gustation und Olfaktion bilden eine enge funktionelle Einheit beim Genuss von Speisen.
33. A receptorsejtek élettartama rövid, körülbelül tíz naponta bazális sejtekből újulnak meg. – Die Lebensdauer der Rezeptorzellen ist kurz; sie regenerieren sich etwa alle zehn Tage aus Basalizellen.
34. Bizonyos vegyületek, mint a kapszaicin, nem az ízlelőbimbókat, hanem a fájdalomérző rostokat ingerlik. – Bestimmte Verbindungen wie Capsaicin stimulieren nicht die Geschmacksknospen, sondern die Nociceptoren.
35. A nyelv nyálkahártyája és szemölcsei diagnosztikai jelentőséggel bírnak számos belgyógyászati betegségben. – Die Zungenschleimhaut und ihre Papillen haben diagnostische Bedeutung bei zahlreichen internistischen Erkrankungen.
(aufklappen)magyar
1. A nyelv hátának nyálkahártyáját többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja.
2. A nyálkahártya felszíne a számos szemölcs jelenléte miatt jellegzetesen érdes tapintású.
3. Alaki és funkcionális jellemzőik alapján négy különböző típusú nyelvszemölcsöt különítünk el.
4. A fonal alakú szemölcsök a legszámosabbak, és a nyelv egész hátán elszórtan megtalálhatók.
5. Ezek a szemölcsök elszarusodó véggel rendelkeznek, ami mechanikai védelmet és érdes felületet biztosít.
6. Elsődleges feladatuk a táplálék megragadása és a tapintási információk továbbítása, ízlelőbimbót nem tartalmaznak.
7. A gomba alakú szemölcsök vöröses pontokként láthatók a nyelv hegyén és szélein.
8. Ezek a szemölcsök már tartalmaznak ízlelőbimbókat, emellett hő- és mechanoreceptorokban gazdagok.
9. A levél alakú szemölcsök a nyelv oldalsó-hátsó szélén, párhuzamos redők formájában helyezkednek el.
10. Ezekben a redőkben számos ízlelőbimbó és savós spüldríz található.
11. A körülárkolt szemölcsök a legnagyobbak, és a nyelvtest hátsó részén, egy V alakú sorban állnak.
12. Számuk összesen tíz-tizenkettő, és mindegyiket egy mély árok veszi körül.
13. Az árkok falában rengeteg ízlelőbimbó található, amelyek a kémiai ingerek felvételéért felelősek.
14. Az árkok aljára nyílnak a savós mirigyek, amelyek átöblítik a szemölcsök környezetét.
15. Az ízlelőbimbók mikroszkopikus méretű, tojásdad alakú receptororganellumok a hámban.
16. Minden ízlelőbimbó ízérző receptorsejtekből, támasztósejtekből és bazális sejtekből épül fel.
17. A receptorsejtek csúcsán lévő mikrobolyhok az ízlelőpóruson keresztül érintkeznek a nyálban oldott anyagokkal.
18. Az ízérzékelés négy alapíze az édes, a sós, a savanyú és a keserű.
19. Az ötödik alapíz az umami, amely bizonyos aminosavak, például a glutamát ízét jelöli.
20. A nyelv különböző területei eltérő érzékenységet mutatnak az egyes alapízekre.
21. Az édes és sós ízeket leginkább a nyelv hegyén, a keserűt pedig a nyelvgyök területén érezzük.
22. A savanyú íz érzékelése főként a nyelv oldalsó szélein történik.
23. Az ízérzékelés folyamatában a nyálnak döntő szerepe van az ízanyagok oldásában.
24. Az ízlelőbimbókból az információt három különböző agyideg szállítja a központi idegrendszerbe.
25. A nyelv elülső kétharmadának ízérzését az arcideg ága, a dobhártyahúr közvetíti.
26. A nyelv hátulsó harmadának ízérzéséért a nyelv-garat ideg felelős.
27. A legelsőbb garattájék és a gégefedő környékének ízérzése a bolygóidegen keresztül fut.
28. A nyelv általános érző idege az elülső részen a háromosztatú idegből származó nyelvi ideg.
29. Az ízpálya rostjai az agytörzsben a közös érző magban végződnek.
30. Az ingerület innen a talamuszon keresztül jut el a nagyagykéreg elsődleges érzőmezőjébe.
31. Az ízérzés tudatosulása a fali lebeny alsó részén történik meg.
32. Az íz- és szagérzékelés szoros funkcionális egységet alkot az ételek élvezetében.
33. A receptorsejtek élettartama rövid, körülbelül tíz naponta bazális sejtekből újulnak meg.
34. Bizonyos vegyületek, mint a kapszaicin, nem az ízlelőbimbókat, hanem a fájdalomérző rostokat ingerlik.
35. A nyelv nyálkahártyája és szemölcsei diagnosztikai jelentőséggel bírnak számos belgyógyászati betegségben.
(aufklappen)német
1. Die Schleimhaut des Zungenrückens wird von einem mehrschichtigen unverhornten Plattenepithel bedeckt.
2. Die Oberfläche der Schleimhaut ist aufgrund der Anwesenheit zahlreicher Papillen (Papillae linguales) charakteristisch rau.
3. Basierend auf ihren morphologischen und funktionellen Merkmalen unterscheidet man vier verschiedene Typen von Zungenpapillen.
4. Die fadenförmigen Papillen (Papillae filiformes) sind am zahlreichsten und über den gesamten Zungenrücken verteilt.
5. Diese Papillen besitzen verhornte Enden, was mechanischen Schutz und eine raue Oberfläche bietet.
6. Ihre primäre Aufgabe ist das Ergreifen der Nahrung und die Weiterleitung von Tastinformationen; sie enthalten keine Geschmacksknospen.
7. Die pilzförmigen Papillen (Papillae fungiformes) sind als rötliche Punkte an der Zungenspitze und den Rändern sichtbar.
8. Diese Papillen enthalten bereits Geschmacksknospen und sind zudem reich an Thermo- und Mechanorezeptoren.
9. Die blattförmigen Papillen (Papillae foliatae) befinden sich am lateralen Hinterrand der Zunge in Form von parallelen Falten.
10. In diesen Falten liegen zahlreiche Geschmacksknospen und seröse Spüldrüsen.
11. Die wallförmigen Papillen (Papillae vallatae) sind die größten und stehen in einer V-förmigen Reihe am hinteren Teil des Zungenkörpers.
12. Ihre Anzahl beträgt insgesamt zehn bis zwölf, und jede ist von einem tiefen Graben umgeben.
13. In den Wänden der Gräben befinden sich massenhaft Geschmacksknospen, die für die Aufnahme chemischer Reize verantwortlich sind.
14. Am Boden der Gräben münden seröse Drüsen (Ebner-Spüldrüsen), die die Umgebung der Papillen umspülen.
15. Geschmacksknospen sind mikroskopisch kleine, eiförmige Rezeptororganellen innerhalb des Epithels.
16. Jede Geschmacksknospe setzt sich aus gustatorischen Rezeptorzellen, Stützzellen und Basalizellen zusammen.
17. Die Mikrovilli an der Spitze der Rezeptorzellen stehen über den Geschmacksporus (Porus gustatorius) mit den im Speichel gelösten Substanzen in Kontakt.
18. Die vier Grundqualitäten des Geschmacks sind süß, salzig, sauer und bitter.
19. Die fünfte Grundqualität ist Umami, die den Geschmack bestimmter Aminosäuren wie Glutamat bezeichnet.
20. Verschiedene Areale der Zunge zeigen eine unterschiedliche Sensibilität für die einzelnen Grundgeschmacksarten.
21. Süß und salzig werden vorwiegend an der Zungenspitze wahrgenommen, bitter hingegen im Bereich der Zungenwurzel.
22. Die Wahrnehmung von sauer erfolgt hauptsächlich an den Seitenrändern der Zunge.
23. Im Prozess der Gustation spielt der Speichel (Saliva) eine entscheidende Rolle bei der Lösung der Geschmacksstoffe.
24. Die Informationen aus den Geschmacksknospen werden von drei verschiedenen Hirnnerven zum Zentralnervensystem geleitet.
25. Die Geschmacksempfindung der vorderen zwei Drittel der Zunge wird durch einen Ast des Nervus facialis, die Chorda tympani, vermittelt.
26. Für die Gustation des hinteren Zungendrittels ist der Nervus glossopharyngeus (IX) verantwortlich.
27. Die Geschmackswahrnehmung der vordersten Pharynxregion und der Epiglottis verläuft über den Nervus vagus (X).
28. Der allgemeine sensible Nerv der Zunge im vorderen Teil ist der aus dem Nervus trigeminus stammende Nervus lingualis.
29. Die Fasern der Geschmacksbahn enden im Hirnstamm im Nucleus tractus solitarii.
30. Von dort gelangt die Erregung über den Thalamus zum primären sensorischen Kortex der Großhirnrinde.
31. Die Bewusstwerdung des Geschmacks erfolgt im unteren Teil des Parietallappens.
32. Gustation und Olfaktion bilden eine enge funktionelle Einheit beim Genuss von Speisen.
33. Die Lebensdauer der Rezeptorzellen ist kurz; sie regenerieren sich etwa alle zehn Tage aus Basalizellen.
34. Bestimmte Verbindungen wie Capsaicin stimulieren nicht die Geschmacksknospen, sondern die Nociceptoren.
35. Die Zungenschleimhaut und ihre Papillen haben diagnostische Bedeutung bei zahlreichen internistischen Erkrankungen.