modjor.de

10.17.2 – Anatomie lang


10.17.2 – A bélfodor, a csepleszek és a hashártya kettőzetei – Gekröse, Netze und Bauchfellduplikaturen


1. A hashártyakettőzetek ott keletkeznek, ahol a fali hashártya valamely zsiger felszínére áthajolva zsigeri hashártyaként folytatódik, majd egy másik felszínen ismét visszatér a testfalhoz. – Bauchfellduplikaturen entstehen dort, wo das parietale Bauchfell auf die Oberfläche eines Organs umschlägt, sich als viszerales Bauchfell fortsetzt und an anderer Stelle wieder zur Körperwand zurückkehrt.

2. Amikor egy intraperitoneális szervet két egymáshoz fekvő hashártyalemez függeszt fel a hasfalhoz, ezt a kettőzetet fodornak, latinul mesónak nevezzük. – Wenn ein intraperitoneales Organ durch zwei aneinanderliegende Bauchfellblätter an der Bauchwand aufgehängt wird, bezeichnet man diese Duplikatur als Gekröse, lateinisch Meso.

3. E lemezek között artériák, vénák, nyirokerek, nyirokcsomók és vegetatív idegrostok haladnak, amelyek a testfal felől anélkül érik el a szervet, hogy belépnének a hashártyaüregbe. – Zwischen diesen Blättern verlaufen Arterien, Venen, Lymphgefäße, Lymphknoten und vegetative Nervenfasern, die das Organ von der Körperwand aus erreichen, ohne in die Bauchfellhöhle einzutreten.

4. Miközben a fodor gyökere viszonylag rövid vonal mentén rögzül a hátsó hasfalhoz, szervhez kapcsolódó széle rendszerint lényegesen hosszabb, ezért a kettőzet redőkbe rendeződik. – Während die Gekrösewurzel entlang einer verhältnismäßig kurzen Linie an der hinteren Bauchwand befestigt ist, ist ihr organseitiger Rand meist wesentlich länger, sodass sich die Duplikatur in Falten legt.

5. Funkcionális szempontból ez az elrendezés egyszerre biztosítja a szerv mozgékonyságát és ellátó képleteinek védett vezetését, miközben megakadályozza annak teljesen szabad elmozdulását. – Funktionell gewährleistet diese Anordnung zugleich die Beweglichkeit des Organs und die geschützte Führung seiner Versorgungsstrukturen, während sie eine völlig freie Verlagerung verhindert.

6. Az éhbelet és a csípőbelet felfüggesztő tulajdonképpeni bélfodor, a mesenterium, a vékonybélkacsokat a hátsó hasfallal összekötő, legyezőszerűen szétnyíló hashártyakettőzet. – Das Jejunum und Ileum aufhängende eigentliche Dünndarmgekröse, das Mesenterium, ist eine fächerförmig auseinanderweichende Bauchfellduplikatur, welche die Dünndarmschlingen mit der hinteren Bauchwand verbindet.

7. A hátsó hasfalon ferdén lefutó gyökere a nyombél és éhbél közötti hajlattól a jobb csípőárokig húzódik, miközben több retroperitoneális képletet keresztez. – Seine an der hinteren Bauchwand schräg verlaufende Wurzel zieht von der Duodenojejunalflexur bis zur rechten Darmbeingrube und überkreuzt dabei mehrere retroperitoneale Strukturen.

8. Mivel a mintegy tizenöt centiméteres gyökérhez több méter hosszú vékonybélszakasz kapcsolódik, a fodor lemezei sűrű redőkben rendeződve követik az egymás mellé fekvő bélkacsokat. – Da an der etwa fünfzehn Zentimeter langen Wurzel ein mehrere Meter langer Dünndarmabschnitt befestigt ist, folgen die Gekröseblätter den nebeneinanderliegenden Darmschlingen in dichten Falten.

9. A bélfodor belsejében a felső bélfodri artéria ágai íves összeköttetéseket alkotnak, amelyekből egyenes erek indulnak a bélfal felé, miközben a kísérő vénák ellenkező irányban vezetik el a vért. – Im Inneren des Mesenteriums bilden die Äste der oberen Gekrösearterie bogenförmige Verbindungen, aus denen gerade Gefäße zur Darmwand ziehen, während die begleitenden Venen das Blut in Gegenrichtung ableiten.

10. A harántvastagbelet felfüggesztő harántvastagbélfodor, a mesocolon transversum, széles gyökérrel rögzül a hátsó hasfalhoz, és szoros topográfiai kapcsolatban áll a nyombéllel, valamint a hasnyálmiriggyel. – Das Querkolongekröse, das Mesocolon transversum, befestigt das Querkolon mit einer breiten Wurzel an der hinteren Bauchwand und steht in enger topographischer Beziehung zu Duodenum und Bauchspeicheldrüse.

11. Gyökerének vonala a nyombél leszálló szakaszát keresztezve a hasnyálmirigy elülső széléhez simul, majd balra haladva a bal vastagbélhajlat közelében éri el a hasfalat. – Die Linie seiner Wurzel überkreuzt den absteigenden Abschnitt des Duodenums, legt sich an den Vorderrand der Bauchspeicheldrüse und erreicht nach links ziehend nahe der linken Kolonflexur die Bauchwand.

12. Ezzel a felfüggesztéssel a harántvastagbélfodor a hashártyaüreget egy felső és egy alsó térségre osztja, amelyek között a felszálló és leszálló vastagbél mellett húzódó barázdák teremtenek kapcsolatot. – Durch diese Aufhängung teilt das Mesocolon transversum die Bauchfellhöhle in einen oberen und einen unteren Bereich, die über die neben aufsteigendem und absteigendem Kolon verlaufenden Rinnen miteinander verbunden sind.

13. A szigmabelet hordozó szigmabélfodor, a mesocolon sigmoideum, jelentős mozgékonyságot enged a bélkacsnak, amely ezért helyzetétől és teltségétől függően a kismedencébe vagy a hasüregbe nyúlhat. – Das das Sigma tragende Gekröse, das Mesocolon sigmoideum, ermöglicht der Darmschlinge eine beträchtliche Beweglichkeit, sodass sie je nach Lage und Füllung in das kleine Becken oder in die Bauchhöhle reichen kann.

14. Fordított V alakú gyökerének lemezei között a szigmabelet ellátó erek és idegek futnak, miközben a rögzülési vonal közelében a bal húgyvezeték és a csípőerek helyezkednek el. – Zwischen den Blättern seiner umgekehrt V-förmigen Wurzel verlaufen die Gefäße und Nerven des Sigmas, während nahe der Ansatzlinie der linke Harnleiter und die Darmbeingefäße liegen.

15. Kisebb, háromszögletű fodor rögzíti a féregnyúlványt is, amelynek lemezei között a féregnyúlvány artériája és vénája a vakbél mögötti eredési helytől a szerv szabad vége felé halad. – Auch der Wurmfortsatz wird durch ein kleineres dreieckiges Gekröse befestigt, zwischen dessen Blättern Arterie und Vene der Appendix von ihrem Ursprung hinter dem Blinddarm zum freien Organende ziehen.

16. Fejlődéstani nézőpontból a felnőtt szervezet különböző fodrai az embrionális elülső és hátulsó bélfodor átalakulásával keletkeznek, miközben egyes részek megmaradnak, mások összenőnek vagy visszafejlődnek. – Entwicklungsgeschichtlich entstehen die verschiedenen Gekröse des Erwachsenen durch Umbildung des embryonalen ventralen und dorsalen Mesenteriums, wobei einzelne Abschnitte bestehen bleiben, verwachsen oder sich zurückbilden.

17. Nem minden hashártyakettőzet hordoz azonban bélcsatornaszakaszt, mivel számos lemez két szervet egymással, illetve valamely szervet a rekeszizommal vagy a hasfallal kapcsol össze. – Nicht jede Bauchfellduplikatur trägt jedoch einen Darmabschnitt, da zahlreiche Blätter zwei Organe miteinander oder ein Organ mit Zwerchfell beziehungsweise Bauchwand verbinden.

18. A szalag elnevezés ezeknél a képleteknél nem tömött rostos kötőszövetből felépülő ízületi szalagot, hanem ereket, idegeket és változó mennyiségű zsírszövetet tartalmazó hashártyakettőzetet jelent. – Die Bezeichnung Band meint bei diesen Strukturen kein aus straffem Fasergewebe aufgebautes Gelenkband, sondern eine Bauchfellduplikatur mit Gefäßen, Nerven und unterschiedlich viel Fettgewebe.

19. Az elülső gyomorfodor maradványaiból fejlődik a májat a gyomor kisgörbületével és a nyombél kezdeti szakaszával összekötő kiscseplesz, latinul omentum minus. – Aus Resten des ventralen Magengekröses entwickelt sich das kleine Netz, lateinisch Omentum minus, das die Leber mit der kleinen Magenkurvatur und dem Anfangsabschnitt des Duodenums verbindet.

20. E kettőzet vékonyabb, balra elhelyezkedő részét máj-gyomor szalagnak, ligamentum hepatogastricumnak, vastagabb jobb oldali részét pedig máj-nyombél szalagnak, ligamentum hepatoduodenalénak nevezzük. – Der dünnere, links gelegene Anteil dieser Duplikatur heißt Leber-Magen-Band, Ligamentum hepatogastricum, der kräftigere rechte Anteil dagegen Leber-Zwölffingerdarm-Band, Ligamentum hepatoduodenale.

21. Vékonyabb lemezei a máj zsigeri felszínétől a gyomor kisgörbületéhez húzódnak, miközben közöttük a kisgörbületet kísérő gyomorartériák, vénák és nyirokerek futnak. – Seine dünneren Blätter ziehen von der viszeralen Leberfläche zur kleinen Magenkurvatur, wobei zwischen ihnen die an der kleinen Kurvatur verlaufenden Magenarterien, Venen und Lymphgefäße liegen.

22. Jobb oldali szabad szélében a közös epevezeték elöl és jobbra, a saját májartéria elöl és balra, a májkapuvéna pedig mindkettő mögött helyezkedik el. – In seinem rechten freien Rand liegen der gemeinsame Gallengang vorn rechts, die eigentliche Leberarterie vorn links und die Pfortader hinter beiden Strukturen.

23. Szabad széle egyúttal a csepleszkapu elülső határát alkotja, amelyen keresztül a nagy hashártyaüreg a gyomor mögött elhelyezkedő cseplesztömlővel közlekedik. – Sein freier Rand bildet zugleich die vordere Begrenzung des Netzlochs, durch das die große Bauchfellhöhle mit dem hinter dem Magen gelegenen Netzbeutel in Verbindung steht.

24. A nagycseplesz, latinul omentum majus, a gyomor nagygörbületéről és a nyombél kezdeti részéről lefelé ereszkedve kötényként borul a vékonybélkacsok, valamint a harántvastagbél elé. – Das große Netz, lateinisch Omentum majus, senkt sich von der großen Magenkurvatur und dem Anfangsteil des Duodenums ab und legt sich schürzenartig vor Dünndarmschlingen und Querkolon.

25. Fejlődése során a hátulsó gyomorfodor jelentősen meghosszabbodik, lefelé kettős lemezként előboltosul, majd visszahajolva ismét felfelé halad, így eredetileg négy hashártyaréteg kerül egymás elé. – Während seiner Entwicklung verlängert sich das dorsale Magengekröse erheblich, wölbt sich als doppeltes Blatt nach unten vor und zieht nach seiner Umschlagstelle wieder aufwärts, sodass ursprünglich vier Bauchfellschichten voreinanderliegen.

26. Felnőttben ezek a lemezek többnyire összenőnek egymással és a harántvastagbél fodrával, ezért a nagycseplesz összetett fejlődési eredete makroszkóposan nem mindenütt ismerhető fel. – Beim Erwachsenen verwachsen diese Blätter meist miteinander und mit dem Querkolongekröse, weshalb der komplexe entwicklungsbedingte Aufbau des großen Netzes makroskopisch nicht überall erkennbar bleibt.

27. A gyomor és a harántvastagbél között kifeszülő gyomor-vastagbél szalagban a jobb és bal gyomor-csepleszi erek haladnak, amelyek a nagygörbület mentén egymással összeköttetést alkotnak. – Im zwischen Magen und Querkolon ausgespannten Magen-Dickdarm-Band verlaufen die rechten und linken Magen-Netz-Gefäße, die entlang der großen Kurvatur miteinander anastomosieren.

28. Rendkívüli mozgékonysága révén a nagycseplesz a gyulladt vagy sérült hasi területekhez tapadhat, ahol a környező képletek elkülönítésével korlátozhatja a fertőzés és a váladék terjedését. – Aufgrund seiner außergewöhnlichen Beweglichkeit kann sich das große Netz an entzündete oder verletzte Bauchregionen anlegen und dort durch Abgrenzung der umgebenden Strukturen die Ausbreitung von Infektion und Sekret begrenzen.

29. Fertőzés vagy szövetsérülés esetén immunsejtjei, különösen a nyirokszöveti tejfoltokban felhalmozódó makrofágok és limfociták, gyorsan részt vesznek a helyi védekező reakcióban. – Bei Infektion oder Gewebeschädigung beteiligen sich seine Immunzellen, besonders die in lymphatischen Milchflecken angesammelten Makrophagen und Lymphozyten, rasch an der örtlichen Abwehrreaktion.

30. Ugyanez a tapadási hajlam kedvezőtlen következményekkel is járhat, mivel műtétek vagy gyulladások után a nagycseplesz és a szomszédos szervek között mozgást korlátozó összenövések alakulhatnak ki. – Dieselbe Neigung zur Anheftung kann auch ungünstige Folgen haben, da nach Operationen oder Entzündungen bewegungseinschränkende Verwachsungen zwischen großem Netz und benachbarten Organen entstehen können.

31. A gyomor-lép szalag a gyomor nagygörbületének felső részét köti össze a lépkapuval, és lemezei között a rövid gyomorerek, valamint a bal gyomor-csepleszi erek haladnak. – Das Magen-Milz-Band verbindet den oberen Abschnitt der großen Magenkurvatur mit dem Milzhilum und führt zwischen seinen Blättern die kurzen Magengefäße sowie die linken Magen-Netz-Gefäße.

32. Mögötte a lép-vese szalag a lépkaput a bal vese előtti hátsó hasfallal kapcsolja össze, miközben magába foglalja a lépereket és a hasnyálmirigy farkának végső szakaszát. – Dahinter verbindet das Milz-Nieren-Band den Milzhilus mit der hinteren Bauchwand vor der linken Niere und enthält dabei die Milzgefäße sowie den Endabschnitt des Pankreasschwanzes.

33. A bal vastagbélhajlattól a rekeszizomhoz húzódó rekesz-vastagbél szalag alulról megtámasztja a lépet, ezért helyzetének fenntartásában a lép saját felfüggesztő szalagjaival együtt vesz részt. – Das von der linken Kolonflexur zum Zwerchfell ziehende Zwerchfell-Dickdarm-Band stützt die Milz von unten und beteiligt sich gemeinsam mit ihren eigentlichen Aufhängebändern an der Sicherung ihrer Lage.

34. A máj sarlószalagja a szerv rekeszi felszínét az elülső hasfallal és a rekeszizommal köti össze, szabad alsó szélében pedig a köldökvéna elzáródott maradványa, a máj kerek szalagja fut. – Das Sichelband der Leber verbindet ihre Zwerchfellfläche mit der vorderen Bauchwand und dem Zwerchfell, während in seinem freien Unterrand der verschlossene Rest der Nabelvene, das runde Leberband, verläuft.

35. A koronáriaszalag két lemeze a rekeszizom és a máj között húzódva körülhatárolja a hashártyával nem borított csupasz területet, oldalsó végei pedig jobb és bal háromszögletű szalaggá egyesülnek. – Die beiden Blätter des Kranzbands ziehen zwischen Zwerchfell und Leber, begrenzen die nicht vom Bauchfell bedeckte unbedeckte Fläche und vereinigen sich seitlich zu rechtem und linkem Dreiecksband.

36. A gyomor mögött elhelyezkedő cseplesztömlőt elöl a gyomor és a kiscseplesz, hátul a hasnyálmirigy előtti hashártya, alul pedig a harántvastagbél és annak fodra határolja. – Der hinter dem Magen gelegene Netzbeutel wird vorn durch Magen und kleines Netz, hinten durch das Bauchfell vor der Bauchspeicheldrüse und unten durch Querkolon und dessen Gekröse begrenzt.

37. Jobb felől a csepleszkapu biztosítja összeköttetését a nagy hashártyaüreggel, míg balra a lép és annak felfüggesztő szalagjai között keskenyedő léptasak felé terjed. – Rechts stellt das Netzloch seine Verbindung zur großen Bauchfellhöhle her, während er sich nach links in die zwischen Milz und ihren Aufhängebändern enger werdende Milztasche fortsetzt.

38. A kettőzetek által képzett redők és tasakok olykor belső sérv kapujává válhatnak, továbbá meghatározzák, hogy a vér, a gyulladásos folyadék vagy a daganatos sejtek milyen irányban terjedhetnek a hasüregben. – Die von den Duplikaturen gebildeten Falten und Taschen können gelegentlich zu Pforten innerer Hernien werden und bestimmen außerdem, in welche Richtung sich Blut, Entzündungsflüssigkeit oder Tumorzellen im Bauchraum ausbreiten.

39. Összességében a bélfodor, a csepleszek és a többi hashártyakettőzet nem pusztán rögzítő lemezek, hanem az erek vezetését, a szervek mozgását, az immunvédelmet és a hasüreg topográfiai tagolását összehangoló képletek. – Insgesamt sind Gekröse, Netze und übrige Bauchfellduplikaturen nicht bloß Befestigungsblätter, sondern Strukturen, welche Gefäßführung, Organbeweglichkeit, Immunabwehr und topographische Gliederung der Bauchhöhle miteinander verbinden.

(aufklappen)magyar

1. A hashártyakettőzetek ott keletkeznek, ahol a fali hashártya valamely zsiger felszínére áthajolva zsigeri hashártyaként folytatódik, majd egy másik felszínen ismét visszatér a testfalhoz.

2. Amikor egy intraperitoneális szervet két egymáshoz fekvő hashártyalemez függeszt fel a hasfalhoz, ezt a kettőzetet fodornak, latinul mesónak nevezzük.

3. E lemezek között artériák, vénák, nyirokerek, nyirokcsomók és vegetatív idegrostok haladnak, amelyek a testfal felől anélkül érik el a szervet, hogy belépnének a hashártyaüregbe.

4. Miközben a fodor gyökere viszonylag rövid vonal mentén rögzül a hátsó hasfalhoz, szervhez kapcsolódó széle rendszerint lényegesen hosszabb, ezért a kettőzet redőkbe rendeződik.

5. Funkcionális szempontból ez az elrendezés egyszerre biztosítja a szerv mozgékonyságát és ellátó képleteinek védett vezetését, miközben megakadályozza annak teljesen szabad elmozdulását.

6. Az éhbelet és a csípőbelet felfüggesztő tulajdonképpeni bélfodor, a mesenterium, a vékonybélkacsokat a hátsó hasfallal összekötő, legyezőszerűen szétnyíló hashártyakettőzet.

7. A hátsó hasfalon ferdén lefutó gyökere a nyombél és éhbél közötti hajlattól a jobb csípőárokig húzódik, miközben több retroperitoneális képletet keresztez.

8. Mivel a mintegy tizenöt centiméteres gyökérhez több méter hosszú vékonybélszakasz kapcsolódik, a fodor lemezei sűrű redőkben rendeződve követik az egymás mellé fekvő bélkacsokat.

9. A bélfodor belsejében a felső bélfodri artéria ágai íves összeköttetéseket alkotnak, amelyekből egyenes erek indulnak a bélfal felé, miközben a kísérő vénák ellenkező irányban vezetik el a vért.

10. A harántvastagbelet felfüggesztő harántvastagbélfodor, a mesocolon transversum, széles gyökérrel rögzül a hátsó hasfalhoz, és szoros topográfiai kapcsolatban áll a nyombéllel, valamint a hasnyálmiriggyel.

11. Gyökerének vonala a nyombél leszálló szakaszát keresztezve a hasnyálmirigy elülső széléhez simul, majd balra haladva a bal vastagbélhajlat közelében éri el a hasfalat.

12. Ezzel a felfüggesztéssel a harántvastagbélfodor a hashártyaüreget egy felső és egy alsó térségre osztja, amelyek között a felszálló és leszálló vastagbél mellett húzódó barázdák teremtenek kapcsolatot.

13. A szigmabelet hordozó szigmabélfodor, a mesocolon sigmoideum, jelentős mozgékonyságot enged a bélkacsnak, amely ezért helyzetétől és teltségétől függően a kismedencébe vagy a hasüregbe nyúlhat.

14. Fordított V alakú gyökerének lemezei között a szigmabelet ellátó erek és idegek futnak, miközben a rögzülési vonal közelében a bal húgyvezeték és a csípőerek helyezkednek el.

15. Kisebb, háromszögletű fodor rögzíti a féregnyúlványt is, amelynek lemezei között a féregnyúlvány artériája és vénája a vakbél mögötti eredési helytől a szerv szabad vége felé halad.

16. Fejlődéstani nézőpontból a felnőtt szervezet különböző fodrai az embrionális elülső és hátulsó bélfodor átalakulásával keletkeznek, miközben egyes részek megmaradnak, mások összenőnek vagy visszafejlődnek.

17. Nem minden hashártyakettőzet hordoz azonban bélcsatornaszakaszt, mivel számos lemez két szervet egymással, illetve valamely szervet a rekeszizommal vagy a hasfallal kapcsol össze.

18. A szalag elnevezés ezeknél a képleteknél nem tömött rostos kötőszövetből felépülő ízületi szalagot, hanem ereket, idegeket és változó mennyiségű zsírszövetet tartalmazó hashártyakettőzetet jelent.

19. Az elülső gyomorfodor maradványaiból fejlődik a májat a gyomor kisgörbületével és a nyombél kezdeti szakaszával összekötő kiscseplesz, latinul omentum minus.

20. E kettőzet vékonyabb, balra elhelyezkedő részét máj-gyomor szalagnak, ligamentum hepatogastricumnak, vastagabb jobb oldali részét pedig máj-nyombél szalagnak, ligamentum hepatoduodenalénak nevezzük.

21. Vékonyabb lemezei a máj zsigeri felszínétől a gyomor kisgörbületéhez húzódnak, miközben közöttük a kisgörbületet kísérő gyomorartériák, vénák és nyirokerek futnak.

22. Jobb oldali szabad szélében a közös epevezeték elöl és jobbra, a saját májartéria elöl és balra, a májkapuvéna pedig mindkettő mögött helyezkedik el.

23. Szabad széle egyúttal a csepleszkapu elülső határát alkotja, amelyen keresztül a nagy hashártyaüreg a gyomor mögött elhelyezkedő cseplesztömlővel közlekedik.

24. A nagycseplesz, latinul omentum majus, a gyomor nagygörbületéről és a nyombél kezdeti részéről lefelé ereszkedve kötényként borul a vékonybélkacsok, valamint a harántvastagbél elé.

25. Fejlődése során a hátulsó gyomorfodor jelentősen meghosszabbodik, lefelé kettős lemezként előboltosul, majd visszahajolva ismét felfelé halad, így eredetileg négy hashártyaréteg kerül egymás elé.

26. Felnőttben ezek a lemezek többnyire összenőnek egymással és a harántvastagbél fodrával, ezért a nagycseplesz összetett fejlődési eredete makroszkóposan nem mindenütt ismerhető fel.

27. A gyomor és a harántvastagbél között kifeszülő gyomor-vastagbél szalagban a jobb és bal gyomor-csepleszi erek haladnak, amelyek a nagygörbület mentén egymással összeköttetést alkotnak.

28. Rendkívüli mozgékonysága révén a nagycseplesz a gyulladt vagy sérült hasi területekhez tapadhat, ahol a környező képletek elkülönítésével korlátozhatja a fertőzés és a váladék terjedését.

29. Fertőzés vagy szövetsérülés esetén immunsejtjei, különösen a nyirokszöveti tejfoltokban felhalmozódó makrofágok és limfociták, gyorsan részt vesznek a helyi védekező reakcióban.

30. Ugyanez a tapadási hajlam kedvezőtlen következményekkel is járhat, mivel műtétek vagy gyulladások után a nagycseplesz és a szomszédos szervek között mozgást korlátozó összenövések alakulhatnak ki.

31. A gyomor-lép szalag a gyomor nagygörbületének felső részét köti össze a lépkapuval, és lemezei között a rövid gyomorerek, valamint a bal gyomor-csepleszi erek haladnak.

32. Mögötte a lép-vese szalag a lépkaput a bal vese előtti hátsó hasfallal kapcsolja össze, miközben magába foglalja a lépereket és a hasnyálmirigy farkának végső szakaszát.

33. A bal vastagbélhajlattól a rekeszizomhoz húzódó rekesz-vastagbél szalag alulról megtámasztja a lépet, ezért helyzetének fenntartásában a lép saját felfüggesztő szalagjaival együtt vesz részt.

34. A máj sarlószalagja a szerv rekeszi felszínét az elülső hasfallal és a rekeszizommal köti össze, szabad alsó szélében pedig a köldökvéna elzáródott maradványa, a máj kerek szalagja fut.

35. A koronáriaszalag két lemeze a rekeszizom és a máj között húzódva körülhatárolja a hashártyával nem borított csupasz területet, oldalsó végei pedig jobb és bal háromszögletű szalaggá egyesülnek.

36. A gyomor mögött elhelyezkedő cseplesztömlőt elöl a gyomor és a kiscseplesz, hátul a hasnyálmirigy előtti hashártya, alul pedig a harántvastagbél és annak fodra határolja.

37. Jobb felől a csepleszkapu biztosítja összeköttetését a nagy hashártyaüreggel, míg balra a lép és annak felfüggesztő szalagjai között keskenyedő léptasak felé terjed.

38. A kettőzetek által képzett redők és tasakok olykor belső sérv kapujává válhatnak, továbbá meghatározzák, hogy a vér, a gyulladásos folyadék vagy a daganatos sejtek milyen irányban terjedhetnek a hasüregben.

39. Összességében a bélfodor, a csepleszek és a többi hashártyakettőzet nem pusztán rögzítő lemezek, hanem az erek vezetését, a szervek mozgását, az immunvédelmet és a hasüreg topográfiai tagolását összehangoló képletek.

(aufklappen)német

1. Bauchfellduplikaturen entstehen dort, wo das parietale Bauchfell auf die Oberfläche eines Organs umschlägt, sich als viszerales Bauchfell fortsetzt und an anderer Stelle wieder zur Körperwand zurückkehrt.

2. Wenn ein intraperitoneales Organ durch zwei aneinanderliegende Bauchfellblätter an der Bauchwand aufgehängt wird, bezeichnet man diese Duplikatur als Gekröse, lateinisch Meso.

3. Zwischen diesen Blättern verlaufen Arterien, Venen, Lymphgefäße, Lymphknoten und vegetative Nervenfasern, die das Organ von der Körperwand aus erreichen, ohne in die Bauchfellhöhle einzutreten.

4. Während die Gekrösewurzel entlang einer verhältnismäßig kurzen Linie an der hinteren Bauchwand befestigt ist, ist ihr organseitiger Rand meist wesentlich länger, sodass sich die Duplikatur in Falten legt.

5. Funktionell gewährleistet diese Anordnung zugleich die Beweglichkeit des Organs und die geschützte Führung seiner Versorgungsstrukturen, während sie eine völlig freie Verlagerung verhindert.

6. Das Jejunum und Ileum aufhängende eigentliche Dünndarmgekröse, das Mesenterium, ist eine fächerförmig auseinanderweichende Bauchfellduplikatur, welche die Dünndarmschlingen mit der hinteren Bauchwand verbindet.

7. Seine an der hinteren Bauchwand schräg verlaufende Wurzel zieht von der Duodenojejunalflexur bis zur rechten Darmbeingrube und überkreuzt dabei mehrere retroperitoneale Strukturen.

8. Da an der etwa fünfzehn Zentimeter langen Wurzel ein mehrere Meter langer Dünndarmabschnitt befestigt ist, folgen die Gekröseblätter den nebeneinanderliegenden Darmschlingen in dichten Falten.

9. Im Inneren des Mesenteriums bilden die Äste der oberen Gekrösearterie bogenförmige Verbindungen, aus denen gerade Gefäße zur Darmwand ziehen, während die begleitenden Venen das Blut in Gegenrichtung ableiten.

10. Das Querkolongekröse, das Mesocolon transversum, befestigt das Querkolon mit einer breiten Wurzel an der hinteren Bauchwand und steht in enger topographischer Beziehung zu Duodenum und Bauchspeicheldrüse.

11. Die Linie seiner Wurzel überkreuzt den absteigenden Abschnitt des Duodenums, legt sich an den Vorderrand der Bauchspeicheldrüse und erreicht nach links ziehend nahe der linken Kolonflexur die Bauchwand.

12. Durch diese Aufhängung teilt das Mesocolon transversum die Bauchfellhöhle in einen oberen und einen unteren Bereich, die über die neben aufsteigendem und absteigendem Kolon verlaufenden Rinnen miteinander verbunden sind.

13. Das das Sigma tragende Gekröse, das Mesocolon sigmoideum, ermöglicht der Darmschlinge eine beträchtliche Beweglichkeit, sodass sie je nach Lage und Füllung in das kleine Becken oder in die Bauchhöhle reichen kann.

14. Zwischen den Blättern seiner umgekehrt V-förmigen Wurzel verlaufen die Gefäße und Nerven des Sigmas, während nahe der Ansatzlinie der linke Harnleiter und die Darmbeingefäße liegen.

15. Auch der Wurmfortsatz wird durch ein kleineres dreieckiges Gekröse befestigt, zwischen dessen Blättern Arterie und Vene der Appendix von ihrem Ursprung hinter dem Blinddarm zum freien Organende ziehen.

16. Entwicklungsgeschichtlich entstehen die verschiedenen Gekröse des Erwachsenen durch Umbildung des embryonalen ventralen und dorsalen Mesenteriums, wobei einzelne Abschnitte bestehen bleiben, verwachsen oder sich zurückbilden.

17. Nicht jede Bauchfellduplikatur trägt jedoch einen Darmabschnitt, da zahlreiche Blätter zwei Organe miteinander oder ein Organ mit Zwerchfell beziehungsweise Bauchwand verbinden.

18. Die Bezeichnung Band meint bei diesen Strukturen kein aus straffem Fasergewebe aufgebautes Gelenkband, sondern eine Bauchfellduplikatur mit Gefäßen, Nerven und unterschiedlich viel Fettgewebe.

19. Aus Resten des ventralen Magengekröses entwickelt sich das kleine Netz, lateinisch Omentum minus, das die Leber mit der kleinen Magenkurvatur und dem Anfangsabschnitt des Duodenums verbindet.

20. Der dünnere, links gelegene Anteil dieser Duplikatur heißt Leber-Magen-Band, Ligamentum hepatogastricum, der kräftigere rechte Anteil dagegen Leber-Zwölffingerdarm-Band, Ligamentum hepatoduodenale.

21. Seine dünneren Blätter ziehen von der viszeralen Leberfläche zur kleinen Magenkurvatur, wobei zwischen ihnen die an der kleinen Kurvatur verlaufenden Magenarterien, Venen und Lymphgefäße liegen.

22. In seinem rechten freien Rand liegen der gemeinsame Gallengang vorn rechts, die eigentliche Leberarterie vorn links und die Pfortader hinter beiden Strukturen.

23. Sein freier Rand bildet zugleich die vordere Begrenzung des Netzlochs, durch das die große Bauchfellhöhle mit dem hinter dem Magen gelegenen Netzbeutel in Verbindung steht.

24. Das große Netz, lateinisch Omentum majus, senkt sich von der großen Magenkurvatur und dem Anfangsteil des Duodenums ab und legt sich schürzenartig vor Dünndarmschlingen und Querkolon.

25. Während seiner Entwicklung verlängert sich das dorsale Magengekröse erheblich, wölbt sich als doppeltes Blatt nach unten vor und zieht nach seiner Umschlagstelle wieder aufwärts, sodass ursprünglich vier Bauchfellschichten voreinanderliegen.

26. Beim Erwachsenen verwachsen diese Blätter meist miteinander und mit dem Querkolongekröse, weshalb der komplexe entwicklungsbedingte Aufbau des großen Netzes makroskopisch nicht überall erkennbar bleibt.

27. Im zwischen Magen und Querkolon ausgespannten Magen-Dickdarm-Band verlaufen die rechten und linken Magen-Netz-Gefäße, die entlang der großen Kurvatur miteinander anastomosieren.

28. Aufgrund seiner außergewöhnlichen Beweglichkeit kann sich das große Netz an entzündete oder verletzte Bauchregionen anlegen und dort durch Abgrenzung der umgebenden Strukturen die Ausbreitung von Infektion und Sekret begrenzen.

29. Bei Infektion oder Gewebeschädigung beteiligen sich seine Immunzellen, besonders die in lymphatischen Milchflecken angesammelten Makrophagen und Lymphozyten, rasch an der örtlichen Abwehrreaktion.

30. Dieselbe Neigung zur Anheftung kann auch ungünstige Folgen haben, da nach Operationen oder Entzündungen bewegungseinschränkende Verwachsungen zwischen großem Netz und benachbarten Organen entstehen können.

31. Das Magen-Milz-Band verbindet den oberen Abschnitt der großen Magenkurvatur mit dem Milzhilum und führt zwischen seinen Blättern die kurzen Magengefäße sowie die linken Magen-Netz-Gefäße.

32. Dahinter verbindet das Milz-Nieren-Band den Milzhilus mit der hinteren Bauchwand vor der linken Niere und enthält dabei die Milzgefäße sowie den Endabschnitt des Pankreasschwanzes.

33. Das von der linken Kolonflexur zum Zwerchfell ziehende Zwerchfell-Dickdarm-Band stützt die Milz von unten und beteiligt sich gemeinsam mit ihren eigentlichen Aufhängebändern an der Sicherung ihrer Lage.

34. Das Sichelband der Leber verbindet ihre Zwerchfellfläche mit der vorderen Bauchwand und dem Zwerchfell, während in seinem freien Unterrand der verschlossene Rest der Nabelvene, das runde Leberband, verläuft.

35. Die beiden Blätter des Kranzbands ziehen zwischen Zwerchfell und Leber, begrenzen die nicht vom Bauchfell bedeckte unbedeckte Fläche und vereinigen sich seitlich zu rechtem und linkem Dreiecksband.

36. Der hinter dem Magen gelegene Netzbeutel wird vorn durch Magen und kleines Netz, hinten durch das Bauchfell vor der Bauchspeicheldrüse und unten durch Querkolon und dessen Gekröse begrenzt.

37. Rechts stellt das Netzloch seine Verbindung zur großen Bauchfellhöhle her, während er sich nach links in die zwischen Milz und ihren Aufhängebändern enger werdende Milztasche fortsetzt.

38. Die von den Duplikaturen gebildeten Falten und Taschen können gelegentlich zu Pforten innerer Hernien werden und bestimmen außerdem, in welche Richtung sich Blut, Entzündungsflüssigkeit oder Tumorzellen im Bauchraum ausbreiten.

39. Insgesamt sind Gekröse, Netze und übrige Bauchfellduplikaturen nicht bloß Befestigungsblätter, sondern Strukturen, welche Gefäßführung, Organbeweglichkeit, Immunabwehr und topographische Gliederung der Bauchhöhle miteinander verbinden.