modjor.de

8.6.2 – Anatomie lang


8.6.2 – Az őssejtektől az érett vérsejtekig – Von der Stammzelle zur reifen Blutzelle


1. A vérképzés folyamatosan megújuló sejtképződési rendszer, amelyben kevés számú őssejtből naponta hatalmas mennyiségű, különböző feladatú vérsejt keletkezik. – Die Blutbildung ist ein sich fortlaufend erneuerndes System, in dem aus wenigen Stammzellen täglich große Mengen verschieden spezialisierter Blutzellen entstehen.

2. Kiindulópontját azok a többféle fejlődési lehetőséggel rendelkező vérképző őssejtek alkotják, amelyek önmaguk fenntartására és különböző sejtvonalak létrehozására egyaránt képesek. – Den Ausgangspunkt bilden hämatopoetische Stammzellen mit vielfältigen Entwicklungsmöglichkeiten, die sowohl sich selbst erhalten als auch unterschiedliche Zelllinien hervorbringen können.

3. A vörös csontvelőben elhelyezkedő őssejteket kötőszöveti sejtek, érbelhártyasejtek és jelzőmolekulák által kialakított sajátos mikrokörnyezet veszi körül. – Im roten Knochenmark liegen die Stammzellen in einer besonderen Mikroumgebung, die von Bindegewebszellen, Endothelzellen und Signalmolekülen gebildet wird.

4. Nyugalmi állapotban az őssejtek nagy része csak ritkán osztódik, ami védi őket a genetikai károsodások felhalmozódásától és a korai kimerüléstől. – Im Ruhezustand teilt sich der größte Teil der Stammzellen nur selten, wodurch er vor der Anhäufung genetischer Schäden und vorzeitiger Erschöpfung geschützt wird.

5. Osztódáskor gyakran az egyik utódsejt megőrzi őssejtjellegét, míg a másik olyan elődsejtté válik, amely már meghatározott fejlődési irányt követ. – Bei einer Teilung behält häufig eine Tochterzelle ihren Stammzellcharakter, während die andere zu einer Vorläuferzelle mit bereits festgelegter Entwicklungsrichtung wird.

6. Amint egy sejt elköteleződik valamelyik vérsejtvonal mellett, önmegújító képessége fokozatosan csökken, osztódási aktivitása azonban átmenetileg jelentősen megnő. – Sobald sich eine Zelle auf eine bestimmte Blutzelllinie festlegt, nimmt ihre Fähigkeit zur Selbsterneuerung allmählich ab, während ihre Teilungsaktivität vorübergehend deutlich zunimmt.

7. A korai elődsejtek fejlődése hagyományosan mieloid és limfoid irányra különíthető el, bár a tényleges átmenetek ennél összetettebb szabályozást mutatnak. – Die Entwicklung früher Vorläuferzellen wird traditionell in eine myeloische und eine lymphatische Richtung gegliedert, obwohl die tatsächlichen Übergänge komplexer reguliert sind.

8. E két fő fejlődési út elválása után az egyes sejtek lehetőségei tovább szűkülnek, míg végül csak egy meghatározott érett sejttípus kialakítására maradnak képesek. – Nach der Trennung dieser beiden Hauptwege werden die Entwicklungsmöglichkeiten der Zellen weiter eingeschränkt, bis schließlich nur noch ein bestimmter reifer Zelltyp entstehen kann.

9. Hogy az elődsejtek mikor osztódjanak, melyik irányba fejlődjenek és mikor hagyják el a csontvelőt, azt növekedési faktorok és citokinek összehangolt hatása szabályozza. – Wann sich Vorläuferzellen teilen, in welche Richtung sie sich entwickeln und wann sie das Knochenmark verlassen, wird durch das abgestimmte Zusammenwirken von Wachstumsfaktoren und Zytokinen geregelt.

10. A szabályozó anyagok nem egyszerűen felgyorsítják a vérképzést, hanem meghatározott sejtvonalak túlélését, szaporodását és érését részesítik előnyben. – Die regulatorischen Stoffe beschleunigen die Blutbildung nicht nur, sondern fördern gezielt Überleben, Vermehrung und Reifung bestimmter Zelllinien.

11. Vörösvértestképzéskor az eritroid elődsejtek olyan fejlődési soron haladnak végig, amelynek során fokozatosan hemoglobint halmoznak fel, miközben sejtmagjuk eltűnik. – Bei der Erythropoese durchlaufen die erythroiden Vorläufer eine Entwicklungsreihe, während der sie zunehmend Hämoglobin anreichern und schließlich ihren Zellkern verlieren.

12. Ha a szövetek oxigénellátása csökken, a vesék fokozott eritropoetintermeléssel serkentik azoknak az elődsejteknek a túlélését és osztódását, amelyekből vörösvértestek fejlődnek. – Sinkt die Sauerstoffversorgung der Gewebe, steigern die Nieren die Erythropoetinproduktion und fördern dadurch Überleben und Teilung der erythrozytären Vorläuferzellen.

13. Az eritroid sejtsor első mikroszkóposan felismerhető tagja a proeritroblaszt, amely nagy sejtmaggal, finom kromatinszerkezettel és erősen festődő sejtplazmával rendelkezik. – Das erste mikroskopisch erkennbare Stadium der erythroiden Reihe ist der Proerythroblast mit großem Zellkern, feiner Chromatinstruktur und stark anfärbbarem Zytoplasma.

14. Többszöri osztódást követően a sejtek egyre kisebbé válnak, miközben a hemoglobin növekvő mennyisége fokozatosan megváltoztatja sejtplazmájuk festődését. – Nach mehreren Teilungen werden die Zellen zunehmend kleiner, während die wachsende Hämoglobinmenge allmählich das Färbeverhalten ihres Zytoplasmas verändert.

15. Az érés előrehaladtával a sejtmag kromatinja összetömörödik, a génműködés beszűkül, végül pedig a mag teljes egészében kilökődik a sejtből. – Mit fortschreitender Reifung verdichtet sich das Chromatin des Zellkerns, die Genaktivität wird eingeschränkt und schließlich wird der Kern vollständig ausgestoßen.

16. A sejtmagját elvesztett retikulocita még kevés ribonukleinsavat és sejtszervecskemaradványt tartalmaz, amelyeket a keringésbe kerülése után fokozatosan lebont. – Der kernlose Retikulozyt enthält noch geringe Mengen Ribonukleinsäure und Reste von Zellorganellen, die er nach seinem Eintritt in die Blutbahn allmählich abbaut.

17. Csak megfelelő vas-, B12-vitamin- és folsavellátás mellett képződhet elegendő számú, normális méretű és megfelelő hemoglobintartalmú vörösvértest. – Nur bei ausreichender Versorgung mit Eisen, Vitamin B12 und Folsäure können genügend normal große Erythrozyten mit angemessenem Hämoglobingehalt gebildet werden.

18. Az eritroid sejtek gyakran egy központi falósejt körül csoportosulnak, amely vasat ad át nekik, és eltávolítja a kilökött sejtmagokat. – Erythroide Zellen gruppieren sich häufig um eine zentrale Fresszelle, die ihnen Eisen bereitstellt und die ausgestoßenen Zellkerne beseitigt.

19. A granulociták képződése során a sejtek nemcsak alakjukat változtatják meg, hanem olyan szemcséket is létrehoznak, amelyek későbbi védekező működésükhöz szükséges anyagokat tárolnak. – Während der Granulozytenbildung verändern die Zellen nicht nur ihre Form, sondern bilden auch Granula, die für ihre spätere Abwehrfunktion erforderliche Stoffe speichern.

20. Fejlődési soruk a mieloblaszttól a promielocitán, a mielocitán és a metamyelocitán keresztül vezet az érett granulocitáig. – Ihre Entwicklungsreihe führt vom Myeloblasten über Promyelozyt, Myelozyt und Metamyelozyt bis zum reifen Granulozyten.

21. Először minden granulocitavonalban azonos jellegű elsődleges szemcsék jelennek meg, később azonban az egyes sejttípusokra jellemző másodlagos granulumok képződnek. – Zunächst entstehen in allen Granulozytenreihen gleichartige primäre Granula, später bilden sich jedoch die für den jeweiligen Zelltyp charakteristischen sekundären Granula.

22. A mielocita még képes osztódni, az utána következő fejlődési alakok viszont már elsősorban szerkezeti és működésbeli érésen mennek keresztül. – Der Myelozyt kann sich noch teilen, während die nachfolgenden Entwicklungsstadien vor allem eine strukturelle und funktionelle Reifung durchlaufen.

23. Metamyelocita állapotban a korábban kerek sejtmag benyomódik, majd pálca alakúvá válik, mielőtt az érett granulocitákra jellemző lebenyezettség kialakulna. – Im Stadium des Metamyelozyten wird der zuvor runde Zellkern eingekerbt und anschließend stabförmig, bevor die typische Lappung reifer Granulozyten entsteht.

24. Bár a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták közös mieloid eredetűek, eltérő jelzőanyagok hatására különböző szemcsetartalmú és feladatú sejtekké fejlődnek. – Obwohl neutrophile, eosinophile und basophile Granulozyten einen gemeinsamen myeloischen Ursprung besitzen, entwickeln sie sich unter verschiedenen Signalen zu Zellen mit unterschiedlichem Granulainhalt und unterschiedlichen Aufgaben.

25. Fertőzés vagy gyulladás esetén a csontvelő felgyorsíthatja a granulociták képzését, és az érési tartalékból rövid idő alatt nagyobb sejtmennyiséget bocsáthat ki. – Bei einer Infektion oder Entzündung kann das Knochenmark die Granulozytenbildung beschleunigen und innerhalb kurzer Zeit größere Zellmengen aus dem Reifungsvorrat freisetzen.

26. Monocitaképzés során a mieloid elődsejtekből előbb monoblasztok, majd promonociták fejlődnek, amelyek osztódás és érés után monocitaként jutnak a vérbe. – Bei der Monozytenbildung entstehen aus myeloischen Vorläufern zunächst Monoblasten und anschließend Promonozyten, die nach Teilung und Reifung als Monozyten ins Blut gelangen.

27. A keringést elhagyó monociták a szöveti környezettől kapott jelek hatására többek között falósejtekké vagy bizonyos antigénbemutató sejtekké alakulhatnak. – Monozyten, die die Blutbahn verlassen, können sich unter dem Einfluss des Gewebemilieus unter anderem zu Fresszellen oder bestimmten antigenpräsentierenden Zellen entwickeln.

28. A vérlemezkék kialakulása különleges érési folyamat, mert nem önálló sejtek osztódásával, hanem óriás méretű megakariociták sejtplazmájának feldarabolódásával történik. – Die Bildung der Blutplättchen ist ein besonderer Reifungsvorgang, da sie nicht durch Teilung selbstständiger Zellen, sondern durch Zerlegung des Zytoplasmas riesiger Megakaryozyten erfolgt.

29. Megakariociták akkor jönnek létre, amikor elődsejtjeik többször megkettőzik örökítőanyagukat anélkül, hogy a teljes sejt két utódsejtre válna szét. – Megakaryozyten entstehen, indem ihre Vorläufer das Erbgut mehrfach verdoppeln, ohne dass sich die gesamte Zelle in zwei Tochterzellen trennt.

30. Ennek következtében nagy, többszörös kromoszómakészletű sejtmag alakul ki, amely lehetővé teszi a vérlemezke-alkotó fehérjék és membránok fokozott termelését. – Dadurch entsteht ein großer Zellkern mit vervielfachtem Chromosomensatz, der eine gesteigerte Produktion thrombozytärer Proteine und Membranen ermöglicht.

31. Hatalmas sejtplazmájukból a megakariociták hosszú, elágazó nyúlványokat bocsátanak a csontvelői hajszálerek üregébe, ahol az áramló vér kisebb darabokat választ le róluk. – Aus ihrem umfangreichen Zytoplasma senden Megakaryozyten lange, verzweigte Fortsätze in das Lumen der Knochenmarkkapillaren, wo der Blutstrom kleinere Abschnitte ablöst.

32. Egyetlen érett megakariocita ily módon nagyszámú sejtmag nélküli vérlemezkét hozhat létre, amelyek közvetlenül a csontvelői keringésbe kerülnek. – Ein einziger reifer Megakaryozyt kann auf diese Weise zahlreiche kernlose Blutplättchen bilden, die unmittelbar in die Knochenmarkzirkulation gelangen.

33. A főként a májban termelődő trombopoetin elősegíti a megakariocita-elődsejtek fennmaradását, érését és a vérlemezke-termeléshez szükséges sejtnövekedést. – Das vorwiegend in der Leber gebildete Thrombopoetin fördert Überleben und Reifung der Megakaryozytenvorläufer sowie das für die Thrombozytenbildung notwendige Zellwachstum.

34. Limfocitaképzéskor a korai limfoid elődsejtekből B-limfociták, T-limfociták és természetes ölősejtek fejlődhetnek, érési útjuk azonban eltérő szervekhez vezet. – Bei der Lymphozytenbildung können aus frühen lymphatischen Vorläufern B-Lymphozyten, T-Lymphozyten und natürliche Killerzellen hervorgehen, deren Reifungswege jedoch in unterschiedliche Organe führen.

35. Emberben a B-limfociták fejlődésük lényeges szakaszait a csontvelőben fejezik be, ahol felszíni receptoraik kialakulnak és működőképességük ellenőrzésen megy keresztül. – Beim Menschen schließen B-Lymphozyten wesentliche Entwicklungsabschnitte im Knochenmark ab, wo ihre Oberflächenrezeptoren entstehen und ihre Funktionsfähigkeit überprüft wird.

36. Ezzel szemben a T-limfociták előalakjai a csontvelőből a vér útján a csecsemőmirigybe vándorolnak, ahol további érésen és szigorú kiválasztáson mennek keresztül. – Dagegen wandern die Vorstufen der T-Lymphozyten aus dem Knochenmark über das Blut in den Thymus, wo sie weiter reifen und streng ausgewählt werden.

37. A természetes ölősejtek szintén limfoid eredetűek, működésük azonban a veleszületett immunvédelemhez kapcsolódik, ezért érésük nem igényel antigénspecifikus kiválasztást. – Auch natürliche Killerzellen sind lymphatischen Ursprungs, ihre Funktion gehört jedoch zur angeborenen Immunabwehr, weshalb ihre Reifung keine antigenspezifische Auswahl erfordert.

38. Csak megfelelő érettségi fokot elért sejtek léphetnek át a csontvelői sinusoidok falán, amely így ellenőrzött határfelületet képez a képződő sejtek és a keringés között. – Nur ausreichend gereifte Zellen dürfen die Wand der Knochenmarksinusoide überwinden, die damit eine kontrollierte Grenzfläche zwischen den entstehenden Zellen und dem Blutkreislauf bildet.

39. A hibásan fejlődő vagy feleslegessé váló előalakok programozott sejthalállal elpusztulnak, maradványaikat pedig a csontvelő falósejtjei távolítják el. – Fehlerhaft entwickelte oder überzählige Vorstufen sterben durch programmierten Zelltod ab, anschließend werden ihre Reste von den Fresszellen des Knochenmarks beseitigt.

40. Így valamennyi érett vérsejt közös őssejtből származik, végleges alakját és működését azonban az egymást követő elköteleződési, osztódási és érési lépések során nyeri el. – Somit stammen alle reifen Blutzellen von einer gemeinsamen Stammzelle ab, erhalten ihre endgültige Gestalt und Funktion jedoch erst durch aufeinanderfolgende Schritte der Festlegung, Teilung und Reifung.

(aufklappen)magyar

1. A vérképzés folyamatosan megújuló sejtképződési rendszer, amelyben kevés számú őssejtből naponta hatalmas mennyiségű, különböző feladatú vérsejt keletkezik.

2. Kiindulópontját azok a többféle fejlődési lehetőséggel rendelkező vérképző őssejtek alkotják, amelyek önmaguk fenntartására és különböző sejtvonalak létrehozására egyaránt képesek.

3. A vörös csontvelőben elhelyezkedő őssejteket kötőszöveti sejtek, érbelhártyasejtek és jelzőmolekulák által kialakított sajátos mikrokörnyezet veszi körül.

4. Nyugalmi állapotban az őssejtek nagy része csak ritkán osztódik, ami védi őket a genetikai károsodások felhalmozódásától és a korai kimerüléstől.

5. Osztódáskor gyakran az egyik utódsejt megőrzi őssejtjellegét, míg a másik olyan elődsejtté válik, amely már meghatározott fejlődési irányt követ.

6. Amint egy sejt elköteleződik valamelyik vérsejtvonal mellett, önmegújító képessége fokozatosan csökken, osztódási aktivitása azonban átmenetileg jelentősen megnő.

7. A korai elődsejtek fejlődése hagyományosan mieloid és limfoid irányra különíthető el, bár a tényleges átmenetek ennél összetettebb szabályozást mutatnak.

8. E két fő fejlődési út elválása után az egyes sejtek lehetőségei tovább szűkülnek, míg végül csak egy meghatározott érett sejttípus kialakítására maradnak képesek.

9. Hogy az elődsejtek mikor osztódjanak, melyik irányba fejlődjenek és mikor hagyják el a csontvelőt, azt növekedési faktorok és citokinek összehangolt hatása szabályozza.

10. A szabályozó anyagok nem egyszerűen felgyorsítják a vérképzést, hanem meghatározott sejtvonalak túlélését, szaporodását és érését részesítik előnyben.

11. Vörösvértestképzéskor az eritroid elődsejtek olyan fejlődési soron haladnak végig, amelynek során fokozatosan hemoglobint halmoznak fel, miközben sejtmagjuk eltűnik.

12. Ha a szövetek oxigénellátása csökken, a vesék fokozott eritropoetintermeléssel serkentik azoknak az elődsejteknek a túlélését és osztódását, amelyekből vörösvértestek fejlődnek.

13. Az eritroid sejtsor első mikroszkóposan felismerhető tagja a proeritroblaszt, amely nagy sejtmaggal, finom kromatinszerkezettel és erősen festődő sejtplazmával rendelkezik.

14. Többszöri osztódást követően a sejtek egyre kisebbé válnak, miközben a hemoglobin növekvő mennyisége fokozatosan megváltoztatja sejtplazmájuk festődését.

15. Az érés előrehaladtával a sejtmag kromatinja összetömörödik, a génműködés beszűkül, végül pedig a mag teljes egészében kilökődik a sejtből.

16. A sejtmagját elvesztett retikulocita még kevés ribonukleinsavat és sejtszervecskemaradványt tartalmaz, amelyeket a keringésbe kerülése után fokozatosan lebont.

17. Csak megfelelő vas-, B12-vitamin- és folsavellátás mellett képződhet elegendő számú, normális méretű és megfelelő hemoglobintartalmú vörösvértest.

18. Az eritroid sejtek gyakran egy központi falósejt körül csoportosulnak, amely vasat ad át nekik, és eltávolítja a kilökött sejtmagokat.

19. A granulociták képződése során a sejtek nemcsak alakjukat változtatják meg, hanem olyan szemcséket is létrehoznak, amelyek későbbi védekező működésükhöz szükséges anyagokat tárolnak.

20. Fejlődési soruk a mieloblaszttól a promielocitán, a mielocitán és a metamyelocitán keresztül vezet az érett granulocitáig.

21. Először minden granulocitavonalban azonos jellegű elsődleges szemcsék jelennek meg, később azonban az egyes sejttípusokra jellemző másodlagos granulumok képződnek.

22. A mielocita még képes osztódni, az utána következő fejlődési alakok viszont már elsősorban szerkezeti és működésbeli érésen mennek keresztül.

23. Metamyelocita állapotban a korábban kerek sejtmag benyomódik, majd pálca alakúvá válik, mielőtt az érett granulocitákra jellemző lebenyezettség kialakulna.

24. Bár a neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták közös mieloid eredetűek, eltérő jelzőanyagok hatására különböző szemcsetartalmú és feladatú sejtekké fejlődnek.

25. Fertőzés vagy gyulladás esetén a csontvelő felgyorsíthatja a granulociták képzését, és az érési tartalékból rövid idő alatt nagyobb sejtmennyiséget bocsáthat ki.

26. Monocitaképzés során a mieloid elődsejtekből előbb monoblasztok, majd promonociták fejlődnek, amelyek osztódás és érés után monocitaként jutnak a vérbe.

27. A keringést elhagyó monociták a szöveti környezettől kapott jelek hatására többek között falósejtekké vagy bizonyos antigénbemutató sejtekké alakulhatnak.

28. A vérlemezkék kialakulása különleges érési folyamat, mert nem önálló sejtek osztódásával, hanem óriás méretű megakariociták sejtplazmájának feldarabolódásával történik.

29. Megakariociták akkor jönnek létre, amikor elődsejtjeik többször megkettőzik örökítőanyagukat anélkül, hogy a teljes sejt két utódsejtre válna szét.

30. Ennek következtében nagy, többszörös kromoszómakészletű sejtmag alakul ki, amely lehetővé teszi a vérlemezke-alkotó fehérjék és membránok fokozott termelését.

31. Hatalmas sejtplazmájukból a megakariociták hosszú, elágazó nyúlványokat bocsátanak a csontvelői hajszálerek üregébe, ahol az áramló vér kisebb darabokat választ le róluk.

32. Egyetlen érett megakariocita ily módon nagyszámú sejtmag nélküli vérlemezkét hozhat létre, amelyek közvetlenül a csontvelői keringésbe kerülnek.

33. A főként a májban termelődő trombopoetin elősegíti a megakariocita-elődsejtek fennmaradását, érését és a vérlemezke-termeléshez szükséges sejtnövekedést.

34. Limfocitaképzéskor a korai limfoid elődsejtekből B-limfociták, T-limfociták és természetes ölősejtek fejlődhetnek, érési útjuk azonban eltérő szervekhez vezet.

35. Emberben a B-limfociták fejlődésük lényeges szakaszait a csontvelőben fejezik be, ahol felszíni receptoraik kialakulnak és működőképességük ellenőrzésen megy keresztül.

36. Ezzel szemben a T-limfociták előalakjai a csontvelőből a vér útján a csecsemőmirigybe vándorolnak, ahol további érésen és szigorú kiválasztáson mennek keresztül.

37. A természetes ölősejtek szintén limfoid eredetűek, működésük azonban a veleszületett immunvédelemhez kapcsolódik, ezért érésük nem igényel antigénspecifikus kiválasztást.

38. Csak megfelelő érettségi fokot elért sejtek léphetnek át a csontvelői sinusoidok falán, amely így ellenőrzött határfelületet képez a képződő sejtek és a keringés között.

39. A hibásan fejlődő vagy feleslegessé váló előalakok programozott sejthalállal elpusztulnak, maradványaikat pedig a csontvelő falósejtjei távolítják el.

40. Így valamennyi érett vérsejt közös őssejtből származik, végleges alakját és működését azonban az egymást követő elköteleződési, osztódási és érési lépések során nyeri el.

(aufklappen)német

1. Die Blutbildung ist ein sich fortlaufend erneuerndes System, in dem aus wenigen Stammzellen täglich große Mengen verschieden spezialisierter Blutzellen entstehen.

2. Den Ausgangspunkt bilden hämatopoetische Stammzellen mit vielfältigen Entwicklungsmöglichkeiten, die sowohl sich selbst erhalten als auch unterschiedliche Zelllinien hervorbringen können.

3. Im roten Knochenmark liegen die Stammzellen in einer besonderen Mikroumgebung, die von Bindegewebszellen, Endothelzellen und Signalmolekülen gebildet wird.

4. Im Ruhezustand teilt sich der größte Teil der Stammzellen nur selten, wodurch er vor der Anhäufung genetischer Schäden und vorzeitiger Erschöpfung geschützt wird.

5. Bei einer Teilung behält häufig eine Tochterzelle ihren Stammzellcharakter, während die andere zu einer Vorläuferzelle mit bereits festgelegter Entwicklungsrichtung wird.

6. Sobald sich eine Zelle auf eine bestimmte Blutzelllinie festlegt, nimmt ihre Fähigkeit zur Selbsterneuerung allmählich ab, während ihre Teilungsaktivität vorübergehend deutlich zunimmt.

7. Die Entwicklung früher Vorläuferzellen wird traditionell in eine myeloische und eine lymphatische Richtung gegliedert, obwohl die tatsächlichen Übergänge komplexer reguliert sind.

8. Nach der Trennung dieser beiden Hauptwege werden die Entwicklungsmöglichkeiten der Zellen weiter eingeschränkt, bis schließlich nur noch ein bestimmter reifer Zelltyp entstehen kann.

9. Wann sich Vorläuferzellen teilen, in welche Richtung sie sich entwickeln und wann sie das Knochenmark verlassen, wird durch das abgestimmte Zusammenwirken von Wachstumsfaktoren und Zytokinen geregelt.

10. Die regulatorischen Stoffe beschleunigen die Blutbildung nicht nur, sondern fördern gezielt Überleben, Vermehrung und Reifung bestimmter Zelllinien.

11. Bei der Erythropoese durchlaufen die erythroiden Vorläufer eine Entwicklungsreihe, während der sie zunehmend Hämoglobin anreichern und schließlich ihren Zellkern verlieren.

12. Sinkt die Sauerstoffversorgung der Gewebe, steigern die Nieren die Erythropoetinproduktion und fördern dadurch Überleben und Teilung der erythrozytären Vorläuferzellen.

13. Das erste mikroskopisch erkennbare Stadium der erythroiden Reihe ist der Proerythroblast mit großem Zellkern, feiner Chromatinstruktur und stark anfärbbarem Zytoplasma.

14. Nach mehreren Teilungen werden die Zellen zunehmend kleiner, während die wachsende Hämoglobinmenge allmählich das Färbeverhalten ihres Zytoplasmas verändert.

15. Mit fortschreitender Reifung verdichtet sich das Chromatin des Zellkerns, die Genaktivität wird eingeschränkt und schließlich wird der Kern vollständig ausgestoßen.

16. Der kernlose Retikulozyt enthält noch geringe Mengen Ribonukleinsäure und Reste von Zellorganellen, die er nach seinem Eintritt in die Blutbahn allmählich abbaut.

17. Nur bei ausreichender Versorgung mit Eisen, Vitamin B12 und Folsäure können genügend normal große Erythrozyten mit angemessenem Hämoglobingehalt gebildet werden.

18. Erythroide Zellen gruppieren sich häufig um eine zentrale Fresszelle, die ihnen Eisen bereitstellt und die ausgestoßenen Zellkerne beseitigt.

19. Während der Granulozytenbildung verändern die Zellen nicht nur ihre Form, sondern bilden auch Granula, die für ihre spätere Abwehrfunktion erforderliche Stoffe speichern.

20. Ihre Entwicklungsreihe führt vom Myeloblasten über Promyelozyt, Myelozyt und Metamyelozyt bis zum reifen Granulozyten.

21. Zunächst entstehen in allen Granulozytenreihen gleichartige primäre Granula, später bilden sich jedoch die für den jeweiligen Zelltyp charakteristischen sekundären Granula.

22. Der Myelozyt kann sich noch teilen, während die nachfolgenden Entwicklungsstadien vor allem eine strukturelle und funktionelle Reifung durchlaufen.

23. Im Stadium des Metamyelozyten wird der zuvor runde Zellkern eingekerbt und anschließend stabförmig, bevor die typische Lappung reifer Granulozyten entsteht.

24. Obwohl neutrophile, eosinophile und basophile Granulozyten einen gemeinsamen myeloischen Ursprung besitzen, entwickeln sie sich unter verschiedenen Signalen zu Zellen mit unterschiedlichem Granulainhalt und unterschiedlichen Aufgaben.

25. Bei einer Infektion oder Entzündung kann das Knochenmark die Granulozytenbildung beschleunigen und innerhalb kurzer Zeit größere Zellmengen aus dem Reifungsvorrat freisetzen.

26. Bei der Monozytenbildung entstehen aus myeloischen Vorläufern zunächst Monoblasten und anschließend Promonozyten, die nach Teilung und Reifung als Monozyten ins Blut gelangen.

27. Monozyten, die die Blutbahn verlassen, können sich unter dem Einfluss des Gewebemilieus unter anderem zu Fresszellen oder bestimmten antigenpräsentierenden Zellen entwickeln.

28. Die Bildung der Blutplättchen ist ein besonderer Reifungsvorgang, da sie nicht durch Teilung selbstständiger Zellen, sondern durch Zerlegung des Zytoplasmas riesiger Megakaryozyten erfolgt.

29. Megakaryozyten entstehen, indem ihre Vorläufer das Erbgut mehrfach verdoppeln, ohne dass sich die gesamte Zelle in zwei Tochterzellen trennt.

30. Dadurch entsteht ein großer Zellkern mit vervielfachtem Chromosomensatz, der eine gesteigerte Produktion thrombozytärer Proteine und Membranen ermöglicht.

31. Aus ihrem umfangreichen Zytoplasma senden Megakaryozyten lange, verzweigte Fortsätze in das Lumen der Knochenmarkkapillaren, wo der Blutstrom kleinere Abschnitte ablöst.

32. Ein einziger reifer Megakaryozyt kann auf diese Weise zahlreiche kernlose Blutplättchen bilden, die unmittelbar in die Knochenmarkzirkulation gelangen.

33. Das vorwiegend in der Leber gebildete Thrombopoetin fördert Überleben und Reifung der Megakaryozytenvorläufer sowie das für die Thrombozytenbildung notwendige Zellwachstum.

34. Bei der Lymphozytenbildung können aus frühen lymphatischen Vorläufern B-Lymphozyten, T-Lymphozyten und natürliche Killerzellen hervorgehen, deren Reifungswege jedoch in unterschiedliche Organe führen.

35. Beim Menschen schließen B-Lymphozyten wesentliche Entwicklungsabschnitte im Knochenmark ab, wo ihre Oberflächenrezeptoren entstehen und ihre Funktionsfähigkeit überprüft wird.

36. Dagegen wandern die Vorstufen der T-Lymphozyten aus dem Knochenmark über das Blut in den Thymus, wo sie weiter reifen und streng ausgewählt werden.

37. Auch natürliche Killerzellen sind lymphatischen Ursprungs, ihre Funktion gehört jedoch zur angeborenen Immunabwehr, weshalb ihre Reifung keine antigenspezifische Auswahl erfordert.

38. Nur ausreichend gereifte Zellen dürfen die Wand der Knochenmarksinusoide überwinden, die damit eine kontrollierte Grenzfläche zwischen den entstehenden Zellen und dem Blutkreislauf bildet.

39. Fehlerhaft entwickelte oder überzählige Vorstufen sterben durch programmierten Zelltod ab, anschließend werden ihre Reste von den Fresszellen des Knochenmarks beseitigt.

40. Somit stammen alle reifen Blutzellen von einer gemeinsamen Stammzelle ab, erhalten ihre endgültige Gestalt und Funktion jedoch erst durch aufeinanderfolgende Schritte der Festlegung, Teilung und Reifung.