5-2-1-egri

---

5.2.1 Éva eléri a várat, és részt vesz a harcban – Éva erreicht die Burg und beteiligt sich am Kampf

---

1. A regény két szála, a szerelmi és a hadi történet, ebben a fejezetben ér össze, és az összeérés pillanata a mű szerkezeti tetőpontja. – Die beiden Fäden des Romans, die Liebes- und die Kriegsgeschichte, treffen in diesem Kapitel zusammen, und der Augenblick des Zusammentreffens ist der bauliche Höhepunkt des Werkes.

2. Gárdonyi hosszú fejezeteken át tartotta külön a két világot, és ez a türelmes elválasztás készíti elő az egyesítés hatását. – Gárdonyi hielt die beiden Welten über lange Kapitel hinweg getrennt, und diese geduldige Scheidung bereitet die Wirkung der Vereinigung vor.

3. Az olvasó ekkor már tudja, hogy Éva a vár felé tart, és éppen ez a tudás teszi elviselhetetlenné a várakozást. – Der Leser weiß zu dieser Zeit bereits, dass Éva auf die Burg zuhält, und eben dieses Wissen macht das Warten unerträglich.

4. A feszültség nem a bizonytalanságból származik, hanem az időzítésből, mert a kérdés nem az, hogy megérkezik-e, hanem hogy mikor. – Die Spannung entspringt nicht der Ungewissheit, sondern der zeitlichen Fügung, denn die Frage lautet nicht, ob sie ankommt, sondern wann.

5. A jó elbeszélő gyakran többet árul el, mint amennyit szükséges volna, mert a várakozás erősebb érzés a meglepetésnél. – Der gute Erzähler verrät oft mehr, als nötig wäre, denn das Erwarten ist ein stärkeres Gefühl als die Überraschung.

6. Éva útja a regényben hetekig tart, és ez az út a mű egyik legkevésbé méltányolt teljesítménye a szereplő részéről. – Évas Weg währt im Roman wochenlang, und dieser Weg ist eine der am wenigsten gewürdigten Leistungen der Gestalt.

7. Egy asszony a tizenhatodik századi Magyarországon nem utazhatott egyedül, mert az utak a hadjáratok idején szinte járhatatlanok voltak. – Eine Frau konnte im Ungarn des sechzehnten Jahrhunderts nicht allein reisen, denn die Wege waren zur Zeit der Feldzüge nahezu unbegehbar.

8. A férfiruha tehát nem regényes ötlet, hanem a puszta életben maradás feltétele, és Gárdonyi ezt világosan meg is indokolja. – Die Männerkleidung ist somit kein romanhafter Einfall, sondern die Bedingung des bloßen Überlebens, und Gárdonyi begründet dies auch deutlich.

9. Az álruha a világirodalom egyik legrégibb eszköze, de itt nem játék, hanem kényszer, és ebben áll a jelenet komolysága. – Die Verkleidung ist eines der ältesten Mittel der Weltdichtung, doch hier ist sie kein Spiel, sondern ein Zwang, und darin liegt der Ernst der Szene.

10. A magyar népballadák számos alakja öltözik férfiruhába, és Éva ezeknek a névtelen hősnőknek a regénybeli örököse. – Zahlreiche Gestalten der ungarischen Volksballaden kleiden sich in Männertracht, und Éva ist die Erbin dieser namenlosen Heldinnen im Roman.

11. A ballada azonban rövid, a regény pedig hosszú, ezért Gárdonyinak lélektani tartalommal kellett feltöltenie a régi motívumot. – Die Ballade ist indes kurz, der Roman jedoch lang, darum musste Gárdonyi das alte Motiv mit seelischem Gehalt füllen.

12. Ez a feltöltés sikerült, mert Éva nem jelkép marad, hanem félelmekkel, kimerültséggel és kétségekkel küzdő ember lesz. – Diese Füllung gelang, denn Éva bleibt kein Sinnbild, sondern wird zu einem Menschen, der mit Ängsten, Erschöpfung und Zweifeln ringt.

13. A várba jutás önmagában is hadműveleti lehetetlenség, mert a vár körül több sorban áll az ostromgyűrű. – Das Gelangen in die Burg ist für sich genommen eine kriegerische Unmöglichkeit, denn um die Burg steht der Belagerungsring in mehreren Reihen.

14. Egy ostromlott erősség nemcsak a kimenetelt zárja el, hanem a bemenetelt is, és a bejutás gyakran nehezebb a kitörésnél. – Eine belagerte Festung sperrt nicht nur den Ausgang ab, sondern auch den Eingang, und das Hineingelangen ist oft schwerer als der Ausbruch.

15. A történeti források több esetet említenek, amikor hírvivők jutottak be várakba éjszaka, kötélen vagy a csatornákon keresztül. – Die geschichtlichen Quellen erwähnen mehrere Fälle, in denen Boten bei Nacht, an Seilen oder durch die Kanäle in Burgen gelangten.

16. A regény tehát nem hihetetlent állít, csupán a ritkát választja, ami minden történelmi elbeszélés természetes joga. – Der Roman behauptet somit nichts Unglaubhaftes, sondern wählt nur das Seltene, was das natürliche Recht jeder geschichtlichen Erzählung ist.

17. A bejutás jelenetét Gárdonyi szűkszavúan írja le, mert a részletezés itt gyengítené, nem erősítené a hatást. – Die Szene des Hineingelangens schildert Gárdonyi wortkarg, denn die Ausführlichkeit würde die Wirkung hier schwächen und nicht stärken.

18. Az író pontosan tudja, mikor kell elhallgatnia, és ez a tudás választja el a mesterembert a művésztől. – Der Dichter weiß genau, wann er zu schweigen hat, und dieses Wissen scheidet den Handwerker vom Künstler.

19. A kapu motívuma a fejezet egészét meghatározza, hiszen a kapu egyszerre jelent oltalmat és elzártságot. – Das Motiv des Tores bestimmt das ganze Kapitel, denn das Tor bedeutet zugleich Schutz und Abgeschlossenheit.

20. Aki bejut a várba, az nem menekül meg, hanem belép a legveszélyesebb helyre, amelyet az ország akkor kínálni tudott. – Wer in die Burg gelangt, rettet sich nicht, sondern betritt den gefährlichsten Ort, den das Land damals zu bieten hatte.

21. Éva tehát nem menedéket keres, hanem a veszélyt választja, és ez a döntés különbözteti meg minden korábbi tettétől. – Éva sucht somit keine Zuflucht, sondern wählt die Gefahr, und diese Entscheidung unterscheidet sie von allen ihren früheren Taten.

22. A regény nőalakja ezen a ponton szűnik meg mellékszereplő lenni, és válik a cselekmény önálló mozgatójává. – Die Frauengestalt des Romans hört an dieser Stelle auf, eine Nebengestalt zu sein, und wird zur selbständigen Bewegerin der Handlung.

23. Az irodalomtörténet sokáig csak Gergelyt tekintette a mű hősének, holott a második felében Éva viszi előre az eseményeket. – Die Literaturgeschichte betrachtete lange nur Gergely als den Helden des Werkes, obwohl in dessen zweiter Hälfte Éva die Ereignisse vorantreibt.

24. Ez a félreolvasás nem a szövegből fakad, hanem az olvasói szokásból, amely a cselekvést a férfialakhoz köti. – Dieses Fehllesen entspringt nicht dem Texte, sondern der Lesegewohnheit, welche das Handeln an die Männergestalt bindet.

25. Egy figyelmes újraolvasás azonnal megmutatja, hogy a döntő elhatározásokat a regény második részében Éva hozza meg. – Ein aufmerksames Wiederlesen zeigt sogleich, dass die entscheidenden Entschlüsse im zweiten Teile des Romans Éva fasst.

26. Az érkezés utáni felismerési jelenet a mű egyik legfinomabb lélektani részlete, és éppen ezért nem érzelgős. – Die Wiedererkennungsszene nach der Ankunft ist eine der feinsten seelischen Einzelheiten des Werkes, und eben darum ist sie nicht rührselig.

27. Gergely nem azonnal ismeri fel a feleségét, mert a hetek óta tartó út, a por és a férfiruha megváltoztatta az arcát. – Gergely erkennt seine Gattin nicht sogleich, denn der wochenlange Weg, der Staub und die Männerkleidung haben ihr Gesicht verändert.

28. A fel nem ismerés motívuma az ókori irodalomtól kezdve jelen van, és mindig azt jelzi, hogy a szenvedés átformálja az embert. – Das Motiv des Nichterkennens ist seit der antiken Dichtung gegenwärtig und zeigt stets an, dass das Leiden den Menschen umformt.

29. A viszontlátás öröme a regényben rövid, mert az ostrom nem enged időt az érzelmek kibontakozására. – Die Freude des Wiedersehens ist im Roman kurz, denn die Belagerung lässt den Gefühlen keine Zeit zur Entfaltung.

30. A háború legkegyetlenebb vonása éppen ez: nem tiltja meg a szeretetet, csak nem hagy neki órákat. – Der grausamste Zug des Krieges ist eben dieser: Er verbietet die Liebe nicht, sondern lässt ihr nur keine Stunden.

31. Gárdonyi a jelenetet néhány mondattal zárja le, majd visszatér a falakhoz, és ez a vágás modern elbeszélői eljárás. – Gárdonyi schließt die Szene mit wenigen Sätzen ab und kehrt sodann zu den Mauern zurück, und dieser Schnitt ist ein neuzeitliches Erzählverfahren.

32. A századfordulós olvasó ilyenkor hosszú párbeszédet várt volna, és a szerző éppen ezt a várakozást hiúsítja meg. – Der Leser der Jahrhundertwende hätte hier ein langes Zwiegespräch erwartet, und der Verfasser vereitelt gerade diese Erwartung.

33. Az elmaradt jelenet néha erősebb a megírtnál, mert az olvasó képzelete pótolja, amit a szöveg megvon tőle. – Die ausgebliebene Szene ist zuweilen stärker als die geschriebene, denn die Einbildungskraft des Lesers ersetzt, was der Text ihr vorenthält.

34. Éva érkezésének híre a várban gyorsan terjed, és a védőkre gyakorolt hatása felér egy kisebb győzelemmel. – Die Nachricht von Évas Ankunft verbreitet sich in der Burg rasch, und ihre Wirkung auf die Verteidiger kommt einem kleineren Siege gleich.

35. Ha valaki kívülről bejutott a gyűrűn, akkor a gyűrű nem tökéletes, és ez a gondolat önmagában is reményt ad. – Wenn jemand von außen durch den Ring gelangte, dann ist der Ring nicht vollkommen, und dieser Gedanke gibt für sich genommen bereits Hoffnung.

36. Az ostromlott közösségnek nem érvekre van szüksége, hanem jelekre, és Éva megérkezése ilyen jellé válik. – Die belagerte Gemeinschaft bedarf nicht der Gründe, sondern der Zeichen, und Évas Ankunft wird zu einem solchen Zeichen.

37. A regény vallásos rétege ezen a ponton érezhetővé válik, jóllehet Gárdonyi soha nem beszél nyíltan csodáról. – Die religiöse Schicht des Romans wird an dieser Stelle spürbar, obgleich Gárdonyi niemals offen von einem Wunder spricht.

38. Az író hite szemérmes, és inkább a szereplők cselekedeteiben mutatkozik meg, mint a hitvallásaikban. – Der Glaube des Dichters ist schamhaft und zeigt sich eher in den Handlungen der Gestalten als in ihren Bekenntnissen.

39. Éva indítéka nem elsősorban a hazaszeretet, hanem a férje és az elrabolt gyermeke iránti hűség. – Évas Beweggrund ist nicht in erster Linie die Vaterlandsliebe, sondern die Treue zu ihrem Gatten und zu ihrem geraubten Kinde.

40. Ez a személyes indíték a regény legmerészebb írói döntése, mert kiveszi a nőalakot a nemzeti jelképek sorából. – Dieser persönliche Beweggrund ist die kühnste dichterische Entscheidung des Romans, denn er nimmt die Frauengestalt aus der Reihe der nationalen Sinnbilder heraus.

41. A korabeli hazafias irodalom nőalakjai a hazáért szenvednek, Éva viszont egy konkrét gyermekért és egy konkrét férfiért. – Die Frauengestalten der zeitgenössischen vaterländischen Dichtung leiden für das Vaterland, Éva hingegen für ein bestimmtes Kind und einen bestimmten Mann.

42. A nagy eszmék a regényben mindig apró, megnevezhető kötelékeken keresztül válnak érthetővé, és ez adja a mű hitelét. – Die großen Ideen werden im Roman stets durch kleine, benennbare Bindungen verständlich, und das verleiht dem Werke seine Glaubwürdigkeit.

43. Az anyai indíték ugyanakkor nem szűkíti, hanem tágítja a szereplő jelentőségét, mert minden anya magára ismerhet benne. – Der mütterliche Beweggrund verengt die Bedeutung der Gestalt gleichwohl nicht, sondern erweitert sie, denn jede Mutter kann sich in ihr wiedererkennen.

44. Az elrabolt gyermek árnyéka végig ott van a fejezet fölött, és minden mozdulatát ez a hiány magyarázza. – Der Schatten des geraubten Kindes liegt fortwährend über dem Kapitel, und dieser Verlust erklärt jede ihrer Bewegungen.

45. Az anya, aki fegyvert fog, nem elveszíti nőiességét, hanem a legszélsőségesebb formájában gyakorolja, és a regény ezt sugallja. – Die Mutter, die zur Waffe greift, verliert ihre Weiblichkeit nicht, sondern übt sie in ihrer äußersten Gestalt aus, und der Roman legt dies nahe.

46. Gárdonyi nem elméletet állít fel a nemek szerepéről, csupán ábrázol, és éppen ezért marad időtálló az ábrázolása. – Gárdonyi stellt keine Lehre über die Rollen der Geschlechter auf, sondern schildert nur, und eben darum bleibt seine Darstellung dauerhaft.

47. Az elméletek elavulnak, a jól megfigyelt emberi helyzetek azonban nem, és ez a regény tartósságának titka. – Die Lehren veralten, die gut beobachteten menschlichen Lagen jedoch nicht, und das ist das Geheimnis der Dauerhaftigkeit dieses Romans.

48. Éva harcban való részvétele nem hirtelen elhatározás, hanem a helyzetből következik, mert a várban mindenkinek dolga van. – Évas Teilnahme am Kampfe ist kein plötzlicher Entschluss, sondern ergibt sich aus der Lage, denn in der Burg hat jeder eine Aufgabe.

49. Az ostromlott erősségben nincs polgári lakosság, csak védő és sebesült, és ez a felosztás nem ismer nemet vagy kort. – In der belagerten Festung gibt es keine bürgerliche Bevölkerung, nur Verteidiger und Verwundete, und diese Einteilung kennt weder Geschlecht noch Alter.

50. A regény ezt tényként közli, és nem áll meg a jelenség előtt csodálkozni, ami a leírás legjobb módja. – Der Roman teilt dies als Tatsache mit und bleibt nicht staunend vor der Erscheinung stehen, was die beste Art der Schilderung ist.

51. Éva először a sebesültek ellátásában vesz részt, mert a kötözés és a vízhordás a legsürgetőbb szükséglet. – Éva nimmt zunächst an der Versorgung der Verwundeten teil, denn das Verbinden und das Wassertragen sind das dringendste Bedürfnis.

52. A gyógyítás a regényben nem alacsonyabb rendű tevékenység a harcnál, és a szöveg ezt hangsúlyváltással jelzi. – Das Heilen ist im Roman keine geringere Tätigkeit als der Kampf, und der Text zeigt dies durch eine Verlagerung des Nachdrucks an.

53. A sebesültek nevei ugyanolyan gonddal szerepelnek, mint a rohamot visszaverő katonáké, és ez a névadás erkölcsi állásfoglalás. – Die Namen der Verwundeten erscheinen mit derselben Sorgfalt wie die der den Sturm abwehrenden Soldaten, und diese Namensgebung ist eine sittliche Stellungnahme.

54. Később azonban Éva a falra is felmegy, és ott köveket, forró vizet és lövedékeket hord a védőknek. – Später steigt Éva jedoch auch auf die Mauer und trägt dort Steine, heißes Wasser und Geschosse zu den Verteidigern.

55. A hordás, amelyet a hadtörténet ritkán említ, valójában minden ostrom legfontosabb és legkimerítőbb munkája. – Das Tragen, das die Kriegsgeschichte selten erwähnt, ist in Wahrheit die wichtigste und erschöpfendste Arbeit jeder Belagerung.

56. Egy védő katona nem tud egyszerre harcolni és utánpótlást hozni, tehát a hordók nélkül a fal órák alatt elesne. – Ein verteidigender Soldat kann nicht zugleich kämpfen und Nachschub bringen, ohne die Träger fiele die Mauer somit binnen Stunden.

57. A regény ezt a láthatatlan munkát teszi láthatóvá, és ezzel a hőstett fogalmát is kiszélesíti. – Der Roman macht diese unsichtbare Arbeit sichtbar und erweitert damit auch den Begriff der Heldentat.

58. A hősiesség így nem kizárólag a kard forgatásában áll, hanem a huszadik óra utáni további munkában is. – Das Heldentum besteht somit nicht allein im Führen des Schwertes, sondern auch in der Weiterarbeit nach der zwanzigsten Stunde.

59. Ez a szemlélet a huszadik századi háborús irodalom felismeréseit előlegezi meg, jóllehet Gárdonyi 1899-ben írt. – Diese Betrachtungsweise nimmt die Erkenntnisse der Kriegsdichtung des zwanzigsten Jahrhunderts vorweg, obgleich Gárdonyi im Jahre 1899 schrieb.

60. A fegyveres küzdelemben Éva csak a legszorultabb pillanatokban vesz részt, és a regény ezt nem ünnepli, csak rögzíti. – Am bewaffneten Kampfe nimmt Éva nur in den bedrängtesten Augenblicken teil, und der Roman feiert dies nicht, sondern hält es lediglich fest.

61. A mértéktartás ezen a ponton írói bölcsesség, mert a túlzás nevetségessé tenné az egész alakot. – Das Maßhalten ist an dieser Stelle dichterische Weisheit, denn die Übertreibung würde die ganze Gestalt lächerlich machen.

62. Gárdonyi sohasem állítja, hogy Éva úgy vív, mint egy katona, csupán azt, hogy nem hátrál meg. – Gárdonyi behauptet niemals, dass Éva wie ein Soldat fechte, sondern nur, dass sie nicht zurückweiche.

63. A meg nem hátrálás pedig pontosan az a tulajdonság, amely az ostrom végkimenetelét eldöntötte. – Das Nichtzurückweichen ist jedoch genau jene Eigenschaft, welche den Ausgang der Belagerung entschied.

64. A történeti források valóban említik, hogy asszonyok harcoltak a réseknél, és ezt több egykorú tudósítás megerősíti. – Die geschichtlichen Quellen erwähnen tatsächlich, dass Frauen an den Breschen kämpften, und mehrere zeitgenössische Berichte bestätigen dies.

65. Tinódi éneke és a későbbi krónikák egyaránt beszélnek az egri asszonyok tetteiről, jóllehet neveket alig őriztek meg. – Sowohl Tinódis Gesang als auch die späteren Chroniken sprechen von den Taten der Frauen von Eger, obgleich sie kaum Namen bewahrten.

66. A névtelenség a történelemben nem a jelentéktelenség jele, hanem az írásbeliség szűkösségének következménye. – Die Namenlosigkeit ist in der Geschichte kein Zeichen der Bedeutungslosigkeit, sondern eine Folge der Knappheit des Schriftwesens.

67. Gárdonyi ezt a hiányt tölti ki egyetlen alakkal, és Éva ebben az értelemben történeti pótlás, nem kitalálás. – Gárdonyi füllt diese Lücke mit einer einzigen Gestalt aus, und Éva ist in diesem Sinne ein geschichtlicher Ersatz und keine Erdichtung.

68. Az irodalom gyakran ott dolgozik, ahol a forrás elnémul, és ez nem meghamisítja a múltat, hanem lakhatóvá teszi. – Die Dichtung arbeitet oft dort, wo die Quelle verstummt, und dies verfälscht die Vergangenheit nicht, sondern macht sie bewohnbar.

69. A történész és a regényíró viszonya ezért nem versengés, hanem munkamegosztás, jóllehet a határ olykor vitatott. – Das Verhältnis des Geschichtsschreibers zum Romandichter ist darum kein Wettstreit, sondern eine Arbeitsteilung, obgleich die Grenze bisweilen umstritten ist.

70. A magyar közoktatás sokáig nem tett különbséget a kettő között, és ebből számos félreértés származott. – Das ungarische Schulwesen machte lange keinen Unterschied zwischen beiden, und daraus entsprangen zahlreiche Missverständnisse.

71. Sok felnőtt ma is regényből származó jelenetekre emlékszik, miközben azt hiszi, hogy történelmet idéz fel. – Mancher Erwachsene erinnert sich noch heute an Szenen aus dem Roman und meint dabei, Geschichte in Erinnerung zu rufen.

72. Ez nem baj, ha az ember tudja, mit tesz, és éppen ezért érdemes a két réteget külön megnevezni. – Dies ist kein Schaden, sofern der Mensch weiß, was er tut, und eben darum lohnt es, die beiden Schichten gesondert zu benennen.

73. A német nyelvű olvasó számára ez a megkülönböztetés különösen fontos, mert az egri ostrom nem része az ő iskolai emlékezetének. – Für den deutschsprachigen Leser ist diese Unterscheidung besonders wichtig, denn die Belagerung von Eger gehört nicht zu seinem schulischen Gedächtnis.

74. Aki kívülről közelít a műhöz, tisztábban látja a szerkezetét, mert nem zavarja a gyermekkori olvasmányélmény. – Wer sich dem Werke von außen nähert, sieht dessen Aufbau reiner, weil ihn das Leseerlebnis der Kindheit nicht stört.

75. Éva alakja a fejezetben fokozatosan elveszíti a magánéleti körvonalait, és a közösség részévé válik. – Évas Gestalt verliert im Kapitel allmählich ihre privaten Umrisse und wird zu einem Teile der Gemeinschaft.

76. Ez az átalakulás nem hirtelen történik, hanem apró jeleneteken keresztül, amelyekben egyre kevesebbet beszél önmagáról. – Diese Verwandlung geschieht nicht plötzlich, sondern über kleine Szenen hinweg, in denen sie immer weniger von sich selbst spricht.

77. A beszéd fogyása a regényben mindig a beilleszkedés jele, mert a várban a szó fölöslegessé válik. – Das Schwinden der Rede ist im Roman stets ein Zeichen der Eingliederung, denn in der Burg wird das Wort überflüssig.

78. Az ostromlott közösség nyelve a mozdulat, a pillantás és a szolgálat, és Gárdonyi ezt a néma nyelvet ábrázolja. – Die Sprache der belagerten Gemeinschaft ist die Bewegung, der Blick und der Dienst, und Gárdonyi stellt diese stumme Sprache dar.

79. A fejezet legszebb részletei éppen ezért nem párbeszédek, hanem tétova mozdulatok leírásai a hajnali félhomályban. – Die schönsten Einzelheiten des Kapitels sind eben darum keine Zwiegespräche, sondern Beschreibungen zögernder Bewegungen im Halbdunkel des Morgens.

80. A hajnal a regény kedvelt időpontja, mert egyszerre jelenti a rohamot és a túlélés bizonyítékát. – Das Morgengrauen ist der bevorzugte Zeitpunkt des Romans, denn es bedeutet zugleich den Sturm und den Beweis des Überlebens.

81. Aki megérte a hajnalt, az még él, és ez az ostrom idején a legmagasabb rendű öröm, amelyet ember érezhet. – Wer den Morgen erlebte, der lebt noch, und dies ist zur Zeit der Belagerung die höchste Freude, die ein Mensch empfinden kann.

82. Éva jelenléte megváltoztatja Gergely magatartását is, mert a mérnök gondolkodásába belép a félelem. – Évas Anwesenheit verändert auch Gergelys Verhalten, denn in das Denken des Ingenieurs tritt die Furcht ein.

83. Aki egyedül van, az bátrabb, mert csak a saját életét kockáztatja, és ez a regény egyik fájdalmas felismerése. – Wer allein ist, ist mutiger, weil er nur sein eigenes Leben wagt, und dies ist eine der schmerzlichen Erkenntnisse des Romans.

84. A szeretet tehát nem erősít mindig, hanem sebezhetővé is tesz, és Gárdonyi ezt nem hallgatja el. – Die Liebe stärkt somit nicht immer, sondern macht auch verwundbar, und Gárdonyi verschweigt dies nicht.

85. Ez az ellentmondás a fejezet belső feszültsége, és sokkal érdekesebb minden külső harcnál. – Dieser Widerspruch ist die innere Spannung des Kapitels und weit vielsagender als jeder äußere Kampf.

86. A két házastárs egymás mellett dolgozik a falon, de nem beszélnek, mert nincs mit mondaniuk, ami segítene. – Die beiden Eheleute arbeiten nebeneinander auf der Mauer, sprechen jedoch nicht, weil sie nichts zu sagen haben, was helfen würde.

87. A hallgatás ábrázolása a magyar prózában ekkoriban ritka, és Gárdonyi ebben Móricz és Kosztolányi előfutára. – Die Darstellung des Schweigens ist in der ungarischen Prosa zu jener Zeit selten, und Gárdonyi ist hierin ein Vorläufer von Móricz und Kosztolányi.

88. A mű nyelve egyszerű, de nem szegényes, és a mondatok rövidsége ezekben a fejezetekben szándékos eszköz. – Die Sprache des Werkes ist einfach, doch nicht ärmlich, und die Kürze der Sätze ist in diesen Kapiteln ein absichtliches Mittel.

89. A fáradtságot fáradt mondatokkal ábrázolni olyan írói fogás, amelyet csak nagyon tudatos szerző alkalmaz. – Die Erschöpfung mit erschöpften Sätzen darzustellen ist ein dichterischer Kunstgriff, den nur ein sehr bewusster Verfasser anwendet.

90. Gárdonyit sokáig népszerű elbeszélőnek tartották, és csak a huszadik század második felében ismerték el mesterségbeli tudását. – Gárdonyi galt lange als volkstümlicher Erzähler, und erst in der zweiten Hälfte des zwanzigsten Jahrhunderts erkannte man sein handwerkliches Können an.

91. A fejezet vége nem hoz megnyugvást, mert Éva megérkezése nem oldja meg a vár helyzetét, csupán egy emberrel többen vannak. – Das Ende des Kapitels bringt keine Beruhigung, denn Évas Ankunft löst die Lage der Burg nicht, sondern sie sind nur um einen Menschen mehr.

92. A regény sohasem ígér könnyű megoldást, és ez a tartózkodás teszi felnőtt olvasók számára is olvashatóvá. – Der Roman verspricht niemals eine leichte Lösung, und diese Zurückhaltung macht ihn auch für erwachsene Leser lesbar.

93. Az ifjúsági irodalom címkéje ezért félrevezető, mert a mű kérdései nem gyermekiek, csak a nyelve világos. – Das Etikett der Jugendliteratur führt darum in die Irre, denn die Fragen des Werkes sind nicht kindlich, nur seine Sprache ist klar.

94. A világosság és a mélység nem zárja ki egymást, és Gárdonyi életműve éppen ennek a bizonyítéka. – Klarheit und Tiefe schließen einander nicht aus, und Gárdonyis Lebenswerk ist eben dessen Beweis.

95. Az elrabolt gyermek kérdése a fejezet végén nyitva marad, és ez a nyitottság hajtja tovább az olvasót. – Die Frage des geraubten Kindes bleibt am Ende des Kapitels offen, und diese Offenheit treibt den Leser weiter.

96. A regény szerkezete így nem az ostrom végével zárul, hanem a család sorsának rendezésével, ami műfaji újdonság. – Der Aufbau des Romans schließt somit nicht mit dem Ende der Belagerung, sondern mit der Ordnung des Schicksals der Familie, was eine Neuerung der Gattung ist.

97. A történelmi eseményt Gárdonyi alárendeli a magánsorsnak, és ezzel a huszadik századi regény felé mutat. – Gárdonyi ordnet das geschichtliche Ereignis dem privaten Schicksal unter und weist damit auf den Roman des zwanzigsten Jahrhunderts voraus.

98. Éva alakja ezért nem díszítmény a hadi történet mellett, hanem az a mérce, amelyen a történelem értelmét mérni lehet. – Évas Gestalt ist darum kein Schmuckwerk neben der Kriegsgeschichte, sondern der Maßstab, an dem sich der Sinn der Geschichte messen lässt.

99. Egy ostrom akkor volt sikeres, ha utána élni lehetett, és az élet mértéke a regényben mindig a család. – Eine Belagerung war dann erfolgreich, wenn man danach leben konnte, und das Maß des Lebens ist im Roman stets die Familie.

100. A fejezet így csendesen kimondja a mű alapgondolatát: a várat nem a falakért védték, hanem azokért, akik mögöttük álltak. – Das Kapitel spricht somit still den Grundgedanken des Werkes aus: Man verteidigte die Burg nicht der Mauern wegen, sondern derer wegen, die hinter ihnen standen.

(aufklappen)magyar

1. A regény két szála, a szerelmi és a hadi történet, ebben a fejezetben ér össze, és az összeérés pillanata a mű szerkezeti tetőpontja.

2. Gárdonyi hosszú fejezeteken át tartotta külön a két világot, és ez a türelmes elválasztás készíti elő az egyesítés hatását.

3. Az olvasó ekkor már tudja, hogy Éva a vár felé tart, és éppen ez a tudás teszi elviselhetetlenné a várakozást.

4. A feszültség nem a bizonytalanságból származik, hanem az időzítésből, mert a kérdés nem az, hogy megérkezik-e, hanem hogy mikor.

5. A jó elbeszélő gyakran többet árul el, mint amennyit szükséges volna, mert a várakozás erősebb érzés a meglepetésnél.

6. Éva útja a regényben hetekig tart, és ez az út a mű egyik legkevésbé méltányolt teljesítménye a szereplő részéről.

7. Egy asszony a tizenhatodik századi Magyarországon nem utazhatott egyedül, mert az utak a hadjáratok idején szinte járhatatlanok voltak.

8. A férfiruha tehát nem regényes ötlet, hanem a puszta életben maradás feltétele, és Gárdonyi ezt világosan meg is indokolja.

9. Az álruha a világirodalom egyik legrégibb eszköze, de itt nem játék, hanem kényszer, és ebben áll a jelenet komolysága.

10. A magyar népballadák számos alakja öltözik férfiruhába, és Éva ezeknek a névtelen hősnőknek a regénybeli örököse.

11. A ballada azonban rövid, a regény pedig hosszú, ezért Gárdonyinak lélektani tartalommal kellett feltöltenie a régi motívumot.

12. Ez a feltöltés sikerült, mert Éva nem jelkép marad, hanem félelmekkel, kimerültséggel és kétségekkel küzdő ember lesz.

13. A várba jutás önmagában is hadműveleti lehetetlenség, mert a vár körül több sorban áll az ostromgyűrű.

14. Egy ostromlott erősség nemcsak a kimenetelt zárja el, hanem a bemenetelt is, és a bejutás gyakran nehezebb a kitörésnél.

15. A történeti források több esetet említenek, amikor hírvivők jutottak be várakba éjszaka, kötélen vagy a csatornákon keresztül.

16. A regény tehát nem hihetetlent állít, csupán a ritkát választja, ami minden történelmi elbeszélés természetes joga.

17. A bejutás jelenetét Gárdonyi szűkszavúan írja le, mert a részletezés itt gyengítené, nem erősítené a hatást.

18. Az író pontosan tudja, mikor kell elhallgatnia, és ez a tudás választja el a mesterembert a művésztől.

19. A kapu motívuma a fejezet egészét meghatározza, hiszen a kapu egyszerre jelent oltalmat és elzártságot.

20. Aki bejut a várba, az nem menekül meg, hanem belép a legveszélyesebb helyre, amelyet az ország akkor kínálni tudott.

21. Éva tehát nem menedéket keres, hanem a veszélyt választja, és ez a döntés különbözteti meg minden korábbi tettétől.

22. A regény nőalakja ezen a ponton szűnik meg mellékszereplő lenni, és válik a cselekmény önálló mozgatójává.

23. Az irodalomtörténet sokáig csak Gergelyt tekintette a mű hősének, holott a második felében Éva viszi előre az eseményeket.

24. Ez a félreolvasás nem a szövegből fakad, hanem az olvasói szokásból, amely a cselekvést a férfialakhoz köti.

25. Egy figyelmes újraolvasás azonnal megmutatja, hogy a döntő elhatározásokat a regény második részében Éva hozza meg.

26. Az érkezés utáni felismerési jelenet a mű egyik legfinomabb lélektani részlete, és éppen ezért nem érzelgős.

27. Gergely nem azonnal ismeri fel a feleségét, mert a hetek óta tartó út, a por és a férfiruha megváltoztatta az arcát.

28. A fel nem ismerés motívuma az ókori irodalomtól kezdve jelen van, és mindig azt jelzi, hogy a szenvedés átformálja az embert.

29. A viszontlátás öröme a regényben rövid, mert az ostrom nem enged időt az érzelmek kibontakozására.

30. A háború legkegyetlenebb vonása éppen ez: nem tiltja meg a szeretetet, csak nem hagy neki órákat.

31. Gárdonyi a jelenetet néhány mondattal zárja le, majd visszatér a falakhoz, és ez a vágás modern elbeszélői eljárás.

32. A századfordulós olvasó ilyenkor hosszú párbeszédet várt volna, és a szerző éppen ezt a várakozást hiúsítja meg.

33. Az elmaradt jelenet néha erősebb a megírtnál, mert az olvasó képzelete pótolja, amit a szöveg megvon tőle.

34. Éva érkezésének híre a várban gyorsan terjed, és a védőkre gyakorolt hatása felér egy kisebb győzelemmel.

35. Ha valaki kívülről bejutott a gyűrűn, akkor a gyűrű nem tökéletes, és ez a gondolat önmagában is reményt ad.

36. Az ostromlott közösségnek nem érvekre van szüksége, hanem jelekre, és Éva megérkezése ilyen jellé válik.

37. A regény vallásos rétege ezen a ponton érezhetővé válik, jóllehet Gárdonyi soha nem beszél nyíltan csodáról.

38. Az író hite szemérmes, és inkább a szereplők cselekedeteiben mutatkozik meg, mint a hitvallásaikban.

39. Éva indítéka nem elsősorban a hazaszeretet, hanem a férje és az elrabolt gyermeke iránti hűség.

40. Ez a személyes indíték a regény legmerészebb írói döntése, mert kiveszi a nőalakot a nemzeti jelképek sorából.

41. A korabeli hazafias irodalom nőalakjai a hazáért szenvednek, Éva viszont egy konkrét gyermekért és egy konkrét férfiért.

42. A nagy eszmék a regényben mindig apró, megnevezhető kötelékeken keresztül válnak érthetővé, és ez adja a mű hitelét.

43. Az anyai indíték ugyanakkor nem szűkíti, hanem tágítja a szereplő jelentőségét, mert minden anya magára ismerhet benne.

44. Az elrabolt gyermek árnyéka végig ott van a fejezet fölött, és minden mozdulatát ez a hiány magyarázza.

45. Az anya, aki fegyvert fog, nem elveszíti nőiességét, hanem a legszélsőségesebb formájában gyakorolja, és a regény ezt sugallja.

46. Gárdonyi nem elméletet állít fel a nemek szerepéről, csupán ábrázol, és éppen ezért marad időtálló az ábrázolása.

47. Az elméletek elavulnak, a jól megfigyelt emberi helyzetek azonban nem, és ez a regény tartósságának titka.

48. Éva harcban való részvétele nem hirtelen elhatározás, hanem a helyzetből következik, mert a várban mindenkinek dolga van.

49. Az ostromlott erősségben nincs polgári lakosság, csak védő és sebesült, és ez a felosztás nem ismer nemet vagy kort.

50. A regény ezt tényként közli, és nem áll meg a jelenség előtt csodálkozni, ami a leírás legjobb módja.

51. Éva először a sebesültek ellátásában vesz részt, mert a kötözés és a vízhordás a legsürgetőbb szükséglet.

52. A gyógyítás a regényben nem alacsonyabb rendű tevékenység a harcnál, és a szöveg ezt hangsúlyváltással jelzi.

53. A sebesültek nevei ugyanolyan gonddal szerepelnek, mint a rohamot visszaverő katonáké, és ez a névadás erkölcsi állásfoglalás.

54. Később azonban Éva a falra is felmegy, és ott köveket, forró vizet és lövedékeket hord a védőknek.

55. A hordás, amelyet a hadtörténet ritkán említ, valójában minden ostrom legfontosabb és legkimerítőbb munkája.

56. Egy védő katona nem tud egyszerre harcolni és utánpótlást hozni, tehát a hordók nélkül a fal órák alatt elesne.

57. A regény ezt a láthatatlan munkát teszi láthatóvá, és ezzel a hőstett fogalmát is kiszélesíti.

58. A hősiesség így nem kizárólag a kard forgatásában áll, hanem a huszadik óra utáni további munkában is.

59. Ez a szemlélet a huszadik századi háborús irodalom felismeréseit előlegezi meg, jóllehet Gárdonyi 1899-ben írt.

60. A fegyveres küzdelemben Éva csak a legszorultabb pillanatokban vesz részt, és a regény ezt nem ünnepli, csak rögzíti.

61. A mértéktartás ezen a ponton írói bölcsesség, mert a túlzás nevetségessé tenné az egész alakot.

62. Gárdonyi sohasem állítja, hogy Éva úgy vív, mint egy katona, csupán azt, hogy nem hátrál meg.

63. A meg nem hátrálás pedig pontosan az a tulajdonság, amely az ostrom végkimenetelét eldöntötte.

64. A történeti források valóban említik, hogy asszonyok harcoltak a réseknél, és ezt több egykorú tudósítás megerősíti.

65. Tinódi éneke és a későbbi krónikák egyaránt beszélnek az egri asszonyok tetteiről, jóllehet neveket alig őriztek meg.

66. A névtelenség a történelemben nem a jelentéktelenség jele, hanem az írásbeliség szűkösségének következménye.

67. Gárdonyi ezt a hiányt tölti ki egyetlen alakkal, és Éva ebben az értelemben történeti pótlás, nem kitalálás.

68. Az irodalom gyakran ott dolgozik, ahol a forrás elnémul, és ez nem meghamisítja a múltat, hanem lakhatóvá teszi.

69. A történész és a regényíró viszonya ezért nem versengés, hanem munkamegosztás, jóllehet a határ olykor vitatott.

70. A magyar közoktatás sokáig nem tett különbséget a kettő között, és ebből számos félreértés származott.

71. Sok felnőtt ma is regényből származó jelenetekre emlékszik, miközben azt hiszi, hogy történelmet idéz fel.

72. Ez nem baj, ha az ember tudja, mit tesz, és éppen ezért érdemes a két réteget külön megnevezni.

73. A német nyelvű olvasó számára ez a megkülönböztetés különösen fontos, mert az egri ostrom nem része az ő iskolai emlékezetének.

74. Aki kívülről közelít a műhöz, tisztábban látja a szerkezetét, mert nem zavarja a gyermekkori olvasmányélmény.

75. Éva alakja a fejezetben fokozatosan elveszíti a magánéleti körvonalait, és a közösség részévé válik.

76. Ez az átalakulás nem hirtelen történik, hanem apró jeleneteken keresztül, amelyekben egyre kevesebbet beszél önmagáról.

77. A beszéd fogyása a regényben mindig a beilleszkedés jele, mert a várban a szó fölöslegessé válik.

78. Az ostromlott közösség nyelve a mozdulat, a pillantás és a szolgálat, és Gárdonyi ezt a néma nyelvet ábrázolja.

79. A fejezet legszebb részletei éppen ezért nem párbeszédek, hanem tétova mozdulatok leírásai a hajnali félhomályban.

80. A hajnal a regény kedvelt időpontja, mert egyszerre jelenti a rohamot és a túlélés bizonyítékát.

81. Aki megérte a hajnalt, az még él, és ez az ostrom idején a legmagasabb rendű öröm, amelyet ember érezhet.

82. Éva jelenléte megváltoztatja Gergely magatartását is, mert a mérnök gondolkodásába belép a félelem.

83. Aki egyedül van, az bátrabb, mert csak a saját életét kockáztatja, és ez a regény egyik fájdalmas felismerése.

84. A szeretet tehát nem erősít mindig, hanem sebezhetővé is tesz, és Gárdonyi ezt nem hallgatja el.

85. Ez az ellentmondás a fejezet belső feszültsége, és sokkal érdekesebb minden külső harcnál.

86. A két házastárs egymás mellett dolgozik a falon, de nem beszélnek, mert nincs mit mondaniuk, ami segítene.

87. A hallgatás ábrázolása a magyar prózában ekkoriban ritka, és Gárdonyi ebben Móricz és Kosztolányi előfutára.

88. A mű nyelve egyszerű, de nem szegényes, és a mondatok rövidsége ezekben a fejezetekben szándékos eszköz.

89. A fáradtságot fáradt mondatokkal ábrázolni olyan írói fogás, amelyet csak nagyon tudatos szerző alkalmaz.

90. Gárdonyit sokáig népszerű elbeszélőnek tartották, és csak a huszadik század második felében ismerték el mesterségbeli tudását.

91. A fejezet vége nem hoz megnyugvást, mert Éva megérkezése nem oldja meg a vár helyzetét, csupán egy emberrel többen vannak.

92. A regény sohasem ígér könnyű megoldást, és ez a tartózkodás teszi felnőtt olvasók számára is olvashatóvá.

93. Az ifjúsági irodalom címkéje ezért félrevezető, mert a mű kérdései nem gyermekiek, csak a nyelve világos.

94. A világosság és a mélység nem zárja ki egymást, és Gárdonyi életműve éppen ennek a bizonyítéka.

95. Az elrabolt gyermek kérdése a fejezet végén nyitva marad, és ez a nyitottság hajtja tovább az olvasót.

96. A regény szerkezete így nem az ostrom végével zárul, hanem a család sorsának rendezésével, ami műfaji újdonság.

97. A történelmi eseményt Gárdonyi alárendeli a magánsorsnak, és ezzel a huszadik századi regény felé mutat.

98. Éva alakja ezért nem díszítmény a hadi történet mellett, hanem az a mérce, amelyen a történelem értelmét mérni lehet.

99. Egy ostrom akkor volt sikeres, ha utána élni lehetett, és az élet mértéke a regényben mindig a család.

100. A fejezet így csendesen kimondja a mű alapgondolatát: a várat nem a falakért védték, hanem azokért, akik mögöttük álltak.

(aufklappen)német

1. Die beiden Fäden des Romans, die Liebes- und die Kriegsgeschichte, treffen in diesem Kapitel zusammen, und der Augenblick des Zusammentreffens ist der bauliche Höhepunkt des Werkes.

2. Gárdonyi hielt die beiden Welten über lange Kapitel hinweg getrennt, und diese geduldige Scheidung bereitet die Wirkung der Vereinigung vor.

3. Der Leser weiß zu dieser Zeit bereits, dass Éva auf die Burg zuhält, und eben dieses Wissen macht das Warten unerträglich.

4. Die Spannung entspringt nicht der Ungewissheit, sondern der zeitlichen Fügung, denn die Frage lautet nicht, ob sie ankommt, sondern wann.

5. Der gute Erzähler verrät oft mehr, als nötig wäre, denn das Erwarten ist ein stärkeres Gefühl als die Überraschung.

6. Évas Weg währt im Roman wochenlang, und dieser Weg ist eine der am wenigsten gewürdigten Leistungen der Gestalt.

7. Eine Frau konnte im Ungarn des sechzehnten Jahrhunderts nicht allein reisen, denn die Wege waren zur Zeit der Feldzüge nahezu unbegehbar.

8. Die Männerkleidung ist somit kein romanhafter Einfall, sondern die Bedingung des bloßen Überlebens, und Gárdonyi begründet dies auch deutlich.

9. Die Verkleidung ist eines der ältesten Mittel der Weltdichtung, doch hier ist sie kein Spiel, sondern ein Zwang, und darin liegt der Ernst der Szene.

10. Zahlreiche Gestalten der ungarischen Volksballaden kleiden sich in Männertracht, und Éva ist die Erbin dieser namenlosen Heldinnen im Roman.

11. Die Ballade ist indes kurz, der Roman jedoch lang, darum musste Gárdonyi das alte Motiv mit seelischem Gehalt füllen.

12. Diese Füllung gelang, denn Éva bleibt kein Sinnbild, sondern wird zu einem Menschen, der mit Ängsten, Erschöpfung und Zweifeln ringt.

13. Das Gelangen in die Burg ist für sich genommen eine kriegerische Unmöglichkeit, denn um die Burg steht der Belagerungsring in mehreren Reihen.

14. Eine belagerte Festung sperrt nicht nur den Ausgang ab, sondern auch den Eingang, und das Hineingelangen ist oft schwerer als der Ausbruch.

15. Die geschichtlichen Quellen erwähnen mehrere Fälle, in denen Boten bei Nacht, an Seilen oder durch die Kanäle in Burgen gelangten.

16. Der Roman behauptet somit nichts Unglaubhaftes, sondern wählt nur das Seltene, was das natürliche Recht jeder geschichtlichen Erzählung ist.

17. Die Szene des Hineingelangens schildert Gárdonyi wortkarg, denn die Ausführlichkeit würde die Wirkung hier schwächen und nicht stärken.

18. Der Dichter weiß genau, wann er zu schweigen hat, und dieses Wissen scheidet den Handwerker vom Künstler.

19. Das Motiv des Tores bestimmt das ganze Kapitel, denn das Tor bedeutet zugleich Schutz und Abgeschlossenheit.

20. Wer in die Burg gelangt, rettet sich nicht, sondern betritt den gefährlichsten Ort, den das Land damals zu bieten hatte.

21. Éva sucht somit keine Zuflucht, sondern wählt die Gefahr, und diese Entscheidung unterscheidet sie von allen ihren früheren Taten.

22. Die Frauengestalt des Romans hört an dieser Stelle auf, eine Nebengestalt zu sein, und wird zur selbständigen Bewegerin der Handlung.

23. Die Literaturgeschichte betrachtete lange nur Gergely als den Helden des Werkes, obwohl in dessen zweiter Hälfte Éva die Ereignisse vorantreibt.

24. Dieses Fehllesen entspringt nicht dem Texte, sondern der Lesegewohnheit, welche das Handeln an die Männergestalt bindet.

25. Ein aufmerksames Wiederlesen zeigt sogleich, dass die entscheidenden Entschlüsse im zweiten Teile des Romans Éva fasst.

26. Die Wiedererkennungsszene nach der Ankunft ist eine der feinsten seelischen Einzelheiten des Werkes, und eben darum ist sie nicht rührselig.

27. Gergely erkennt seine Gattin nicht sogleich, denn der wochenlange Weg, der Staub und die Männerkleidung haben ihr Gesicht verändert.

28. Das Motiv des Nichterkennens ist seit der antiken Dichtung gegenwärtig und zeigt stets an, dass das Leiden den Menschen umformt.

29. Die Freude des Wiedersehens ist im Roman kurz, denn die Belagerung lässt den Gefühlen keine Zeit zur Entfaltung.

30. Der grausamste Zug des Krieges ist eben dieser: Er verbietet die Liebe nicht, sondern lässt ihr nur keine Stunden.

31. Gárdonyi schließt die Szene mit wenigen Sätzen ab und kehrt sodann zu den Mauern zurück, und dieser Schnitt ist ein neuzeitliches Erzählverfahren.

32. Der Leser der Jahrhundertwende hätte hier ein langes Zwiegespräch erwartet, und der Verfasser vereitelt gerade diese Erwartung.

33. Die ausgebliebene Szene ist zuweilen stärker als die geschriebene, denn die Einbildungskraft des Lesers ersetzt, was der Text ihr vorenthält.

34. Die Nachricht von Évas Ankunft verbreitet sich in der Burg rasch, und ihre Wirkung auf die Verteidiger kommt einem kleineren Siege gleich.

35. Wenn jemand von außen durch den Ring gelangte, dann ist der Ring nicht vollkommen, und dieser Gedanke gibt für sich genommen bereits Hoffnung.

36. Die belagerte Gemeinschaft bedarf nicht der Gründe, sondern der Zeichen, und Évas Ankunft wird zu einem solchen Zeichen.

37. Die religiöse Schicht des Romans wird an dieser Stelle spürbar, obgleich Gárdonyi niemals offen von einem Wunder spricht.

38. Der Glaube des Dichters ist schamhaft und zeigt sich eher in den Handlungen der Gestalten als in ihren Bekenntnissen.

39. Évas Beweggrund ist nicht in erster Linie die Vaterlandsliebe, sondern die Treue zu ihrem Gatten und zu ihrem geraubten Kinde.

40. Dieser persönliche Beweggrund ist die kühnste dichterische Entscheidung des Romans, denn er nimmt die Frauengestalt aus der Reihe der nationalen Sinnbilder heraus.

41. Die Frauengestalten der zeitgenössischen vaterländischen Dichtung leiden für das Vaterland, Éva hingegen für ein bestimmtes Kind und einen bestimmten Mann.

42. Die großen Ideen werden im Roman stets durch kleine, benennbare Bindungen verständlich, und das verleiht dem Werke seine Glaubwürdigkeit.

43. Der mütterliche Beweggrund verengt die Bedeutung der Gestalt gleichwohl nicht, sondern erweitert sie, denn jede Mutter kann sich in ihr wiedererkennen.

44. Der Schatten des geraubten Kindes liegt fortwährend über dem Kapitel, und dieser Verlust erklärt jede ihrer Bewegungen.

45. Die Mutter, die zur Waffe greift, verliert ihre Weiblichkeit nicht, sondern übt sie in ihrer äußersten Gestalt aus, und der Roman legt dies nahe.

46. Gárdonyi stellt keine Lehre über die Rollen der Geschlechter auf, sondern schildert nur, und eben darum bleibt seine Darstellung dauerhaft.

47. Die Lehren veralten, die gut beobachteten menschlichen Lagen jedoch nicht, und das ist das Geheimnis der Dauerhaftigkeit dieses Romans.

48. Évas Teilnahme am Kampfe ist kein plötzlicher Entschluss, sondern ergibt sich aus der Lage, denn in der Burg hat jeder eine Aufgabe.

49. In der belagerten Festung gibt es keine bürgerliche Bevölkerung, nur Verteidiger und Verwundete, und diese Einteilung kennt weder Geschlecht noch Alter.

50. Der Roman teilt dies als Tatsache mit und bleibt nicht staunend vor der Erscheinung stehen, was die beste Art der Schilderung ist.

51. Éva nimmt zunächst an der Versorgung der Verwundeten teil, denn das Verbinden und das Wassertragen sind das dringendste Bedürfnis.

52. Das Heilen ist im Roman keine geringere Tätigkeit als der Kampf, und der Text zeigt dies durch eine Verlagerung des Nachdrucks an.

53. Die Namen der Verwundeten erscheinen mit derselben Sorgfalt wie die der den Sturm abwehrenden Soldaten, und diese Namensgebung ist eine sittliche Stellungnahme.

54. Später steigt Éva jedoch auch auf die Mauer und trägt dort Steine, heißes Wasser und Geschosse zu den Verteidigern.

55. Das Tragen, das die Kriegsgeschichte selten erwähnt, ist in Wahrheit die wichtigste und erschöpfendste Arbeit jeder Belagerung.

56. Ein verteidigender Soldat kann nicht zugleich kämpfen und Nachschub bringen, ohne die Träger fiele die Mauer somit binnen Stunden.

57. Der Roman macht diese unsichtbare Arbeit sichtbar und erweitert damit auch den Begriff der Heldentat.

58. Das Heldentum besteht somit nicht allein im Führen des Schwertes, sondern auch in der Weiterarbeit nach der zwanzigsten Stunde.

59. Diese Betrachtungsweise nimmt die Erkenntnisse der Kriegsdichtung des zwanzigsten Jahrhunderts vorweg, obgleich Gárdonyi im Jahre 1899 schrieb.

60. Am bewaffneten Kampfe nimmt Éva nur in den bedrängtesten Augenblicken teil, und der Roman feiert dies nicht, sondern hält es lediglich fest.

61. Das Maßhalten ist an dieser Stelle dichterische Weisheit, denn die Übertreibung würde die ganze Gestalt lächerlich machen.

62. Gárdonyi behauptet niemals, dass Éva wie ein Soldat fechte, sondern nur, dass sie nicht zurückweiche.

63. Das Nichtzurückweichen ist jedoch genau jene Eigenschaft, welche den Ausgang der Belagerung entschied.

64. Die geschichtlichen Quellen erwähnen tatsächlich, dass Frauen an den Breschen kämpften, und mehrere zeitgenössische Berichte bestätigen dies.

65. Sowohl Tinódis Gesang als auch die späteren Chroniken sprechen von den Taten der Frauen von Eger, obgleich sie kaum Namen bewahrten.

66. Die Namenlosigkeit ist in der Geschichte kein Zeichen der Bedeutungslosigkeit, sondern eine Folge der Knappheit des Schriftwesens.

67. Gárdonyi füllt diese Lücke mit einer einzigen Gestalt aus, und Éva ist in diesem Sinne ein geschichtlicher Ersatz und keine Erdichtung.

68. Die Dichtung arbeitet oft dort, wo die Quelle verstummt, und dies verfälscht die Vergangenheit nicht, sondern macht sie bewohnbar.

69. Das Verhältnis des Geschichtsschreibers zum Romandichter ist darum kein Wettstreit, sondern eine Arbeitsteilung, obgleich die Grenze bisweilen umstritten ist.

70. Das ungarische Schulwesen machte lange keinen Unterschied zwischen beiden, und daraus entsprangen zahlreiche Missverständnisse.

71. Mancher Erwachsene erinnert sich noch heute an Szenen aus dem Roman und meint dabei, Geschichte in Erinnerung zu rufen.

72. Dies ist kein Schaden, sofern der Mensch weiß, was er tut, und eben darum lohnt es, die beiden Schichten gesondert zu benennen.

73. Für den deutschsprachigen Leser ist diese Unterscheidung besonders wichtig, denn die Belagerung von Eger gehört nicht zu seinem schulischen Gedächtnis.

74. Wer sich dem Werke von außen nähert, sieht dessen Aufbau reiner, weil ihn das Leseerlebnis der Kindheit nicht stört.

75. Évas Gestalt verliert im Kapitel allmählich ihre privaten Umrisse und wird zu einem Teile der Gemeinschaft.

76. Diese Verwandlung geschieht nicht plötzlich, sondern über kleine Szenen hinweg, in denen sie immer weniger von sich selbst spricht.

77. Das Schwinden der Rede ist im Roman stets ein Zeichen der Eingliederung, denn in der Burg wird das Wort überflüssig.

78. Die Sprache der belagerten Gemeinschaft ist die Bewegung, der Blick und der Dienst, und Gárdonyi stellt diese stumme Sprache dar.

79. Die schönsten Einzelheiten des Kapitels sind eben darum keine Zwiegespräche, sondern Beschreibungen zögernder Bewegungen im Halbdunkel des Morgens.

80. Das Morgengrauen ist der bevorzugte Zeitpunkt des Romans, denn es bedeutet zugleich den Sturm und den Beweis des Überlebens.

81. Wer den Morgen erlebte, der lebt noch, und dies ist zur Zeit der Belagerung die höchste Freude, die ein Mensch empfinden kann.

82. Évas Anwesenheit verändert auch Gergelys Verhalten, denn in das Denken des Ingenieurs tritt die Furcht ein.

83. Wer allein ist, ist mutiger, weil er nur sein eigenes Leben wagt, und dies ist eine der schmerzlichen Erkenntnisse des Romans.

84. Die Liebe stärkt somit nicht immer, sondern macht auch verwundbar, und Gárdonyi verschweigt dies nicht.

85. Dieser Widerspruch ist die innere Spannung des Kapitels und weit vielsagender als jeder äußere Kampf.

86. Die beiden Eheleute arbeiten nebeneinander auf der Mauer, sprechen jedoch nicht, weil sie nichts zu sagen haben, was helfen würde.

87. Die Darstellung des Schweigens ist in der ungarischen Prosa zu jener Zeit selten, und Gárdonyi ist hierin ein Vorläufer von Móricz und Kosztolányi.

88. Die Sprache des Werkes ist einfach, doch nicht ärmlich, und die Kürze der Sätze ist in diesen Kapiteln ein absichtliches Mittel.

89. Die Erschöpfung mit erschöpften Sätzen darzustellen ist ein dichterischer Kunstgriff, den nur ein sehr bewusster Verfasser anwendet.

90. Gárdonyi galt lange als volkstümlicher Erzähler, und erst in der zweiten Hälfte des zwanzigsten Jahrhunderts erkannte man sein handwerkliches Können an.

91. Das Ende des Kapitels bringt keine Beruhigung, denn Évas Ankunft löst die Lage der Burg nicht, sondern sie sind nur um einen Menschen mehr.

92. Der Roman verspricht niemals eine leichte Lösung, und diese Zurückhaltung macht ihn auch für erwachsene Leser lesbar.

93. Das Etikett der Jugendliteratur führt darum in die Irre, denn die Fragen des Werkes sind nicht kindlich, nur seine Sprache ist klar.

94. Klarheit und Tiefe schließen einander nicht aus, und Gárdonyis Lebenswerk ist eben dessen Beweis.

95. Die Frage des geraubten Kindes bleibt am Ende des Kapitels offen, und diese Offenheit treibt den Leser weiter.

96. Der Aufbau des Romans schließt somit nicht mit dem Ende der Belagerung, sondern mit der Ordnung des Schicksals der Familie, was eine Neuerung der Gattung ist.

97. Gárdonyi ordnet das geschichtliche Ereignis dem privaten Schicksal unter und weist damit auf den Roman des zwanzigsten Jahrhunderts voraus.

98. Évas Gestalt ist darum kein Schmuckwerk neben der Kriegsgeschichte, sondern der Maßstab, an dem sich der Sinn der Geschichte messen lässt.

99. Eine Belagerung war dann erfolgreich, wenn man danach leben konnte, und das Maß des Lebens ist im Roman stets die Familie.

100. Das Kapitel spricht somit still den Grundgedanken des Werkes aus: Man verteidigte die Burg nicht der Mauern wegen, sondern derer wegen, die hinter ihnen standen.