5.11 – A rekeszizom – Das Zwerchfell
1. A rekeszizom (diaphragma) kupola alakú, izmos-inas lemez, amely lezárja a mellkas alsó nyílását, és elválasztja egymástól a mellüreget és a hasüreget. – Das Zwerchfell (Diaphragma) ist eine kuppelförmige Muskel-Sehnen-Platte, welche die untere Brustkorböffnung verschließt und Brust- und Bauchhöhle voneinander trennt.
2. Az elválasztás nem teljes, mivel a rekeszizom több nagyobb nyílást és kisebb átjárót tartalmaz, amelyeken erek, idegek és üreges szervek haladnak keresztül. – Die Trennung ist nicht vollständig, da das Zwerchfell mehrere größere Öffnungen und kleinere Durchtrittsstellen enthält, durch die Gefäße, Nerven und Hohlorgane verlaufen.
3. Felfelé tekintő, domború mellkasi felszínét rekeszi mellhártya borítja, míg lefelé néző, homorú hasi felszínének legnagyobb részét hashártya fedi. – Seine nach oben gerichtete, konvexe Brustfläche wird von der Zwerchfellpleura bedeckt, während der größte Teil seiner nach unten blickenden, konkaven Bauchfläche vom Peritoneum überzogen ist.
4. Alakját két magasabb kupola és a közöttük fekvő laposabb központi terület határozza meg, amely fölött a szív és a szívburok helyezkedik el. – Seine Form wird durch zwei höhere Kuppeln und einen dazwischenliegenden flacheren Zentralbereich bestimmt, über dem sich Herz und Herzbeutel befinden.
5. A jobb rekeszkupola rendszerint magasabban áll, mint a bal, mert alulról a terjedelmes máj támasztja, helyzete azonban a légzéssel és a testtartással együtt változik. – Die rechte Zwerchfellkuppel steht gewöhnlich höher als die linke, weil sie von der voluminösen Leber gestützt wird; ihre Lage verändert sich jedoch mit Atmung und Körperhaltung.
6. Szerkezetében egy központi inas és egy körkörösen elhelyezkedő izmos rész különül el, amelynek rostjai a mellkas alsó kerületéről sugárirányban tartanak befelé. – Strukturell lassen sich ein zentraler sehniger und ein ringförmig angeordneter muskulärer Anteil unterscheiden, dessen Fasern vom unteren Brustumfang strahlenförmig nach innen ziehen.
7. A háromlevelű lóherére emlékeztető központi ínlemez (centrum tendineum) erős, lapos aponeurosis, amelybe valamennyi izomrész rostjai beilleszkednek. – Die an ein dreiblättriges Kleeblatt erinnernde zentrale Sehnenplatte (Centrum tendineum) ist eine kräftige, flache Aponeurose, in die sich die Fasern sämtlicher Muskelanteile einfügen.
8. Mivel az ínlemeznek nincs közvetlen csontos rögzítése, helyzetét elsősorban a környező izomrostok, a hasi szervek és a mellkasi nyomásviszonyok határozzák meg. – Da die Sehnenplatte keine unmittelbare knöcherne Befestigung besitzt, wird ihre Lage vor allem durch die umgebenden Muskelfasern, die Bauchorgane und die thorakalen Druckverhältnisse bestimmt.
9. Felső felszíne szorosan összenő a rostos szívburokkal, ezért a rekesz légzőmozgásai során a szív és a szívburok is kismértékben elmozdul. – Ihre obere Fläche ist fest mit dem faserigen Herzbeutel verwachsen, weshalb sich Herz und Perikard bei den Atembewegungen des Zwerchfells geringfügig mitbewegen.
10. Az izmos perem eredési területei alapján szegycsonti, bordai és ágyéki részre tagolható, amelyek határai helyenként vékonyabb, izommentes területeket fognak közre. – Der muskuläre Rand wird nach seinen Ursprungsgebieten in einen sternalen, einen kostalen und einen lumbalen Teil gegliedert, zwischen denen stellenweise dünnere muskelfreie Bezirke liegen.
11. A szegycsonti rész (pars sternalis) rövid rostjai a kardnyúlvány hátsó felszínéről erednek, majd felfelé és hátrafelé haladva érik el a központi ínlemezt. – Die kurzen Fasern des Brustbeinteils (Pars sternalis) entspringen an der Rückfläche des Schwertfortsatzes und erreichen nach kranial und dorsal verlaufend die zentrale Sehnenplatte.
12. Ez a rész viszonylag keskeny, és rostkötegei között gyakran található egy kisebb rés, amelynek mérete egyénenként jelentősen változhat. – Dieser Anteil ist verhältnismäßig schmal, und zwischen seinen Faserbündeln liegt häufig eine kleinere Spalte, deren Größe individuell erheblich variieren kann.
13. A bordai rész (pars costalis) a hat alsó borda, valamint a hozzájuk tartozó bordaporcok belső felszínéről ered, így a rekeszizom legnagyobb területű részét alkotja. – Der Rippenteil (Pars costalis) entspringt an den Innenflächen der unteren sechs Rippen und ihrer Rippenknorpel und bildet dadurch den flächenmäßig größten Abschnitt des Zwerchfells.
14. Eredési rostjai a haránt hasizom felső rostjaival fogazottan kapcsolódnak össze, ami folytonos átmenetet teremt a mellkas és a has izmos fala között. – Seine Ursprungsfasern verzahnen sich mit den oberen Fasern des queren Bauchmuskels, wodurch ein kontinuierlicher Übergang zwischen der muskulären Brust- und Bauchwand entsteht.
15. A bordákról kiinduló rostok ívesen emelkednek a mellüregbe, majd befelé fordulva a központi ínlemezen tapadnak, és kialakítják a két rekeszkupolát. – Die von den Rippen ausgehenden Fasern steigen bogenförmig in die Brusthöhle auf, wenden sich anschließend nach innen und bilden mit ihrem Ansatz an der Sehnenplatte die beiden Zwerchfellkuppeln.
16. Az ágyéki rész (pars lumbalis) összetett eredése révén a rekeszizmot az ágyéki gerinchez és a hátsó hasfal izmos-kötőszövetes képleteihez rögzíti. – Der Lendenteil (Pars lumbalis) befestigt das Zwerchfell durch seinen komplexen Ursprung an der Lendenwirbelsäule sowie an muskulären und bindegewebigen Strukturen der hinteren Bauchwand.
17. Legbelső rostkötegei a jobb és bal rekeszszárat (crus dextrum et crus sinistrum) alkotják, amelyek közvetlenül az ágyékcsigolyák testének elülső felszínéről erednek. – Seine innersten Faserbündel bilden den rechten und linken Zwerchfellschenkel (Crus dextrum et Crus sinistrum), die unmittelbar an den Vorderflächen der Lendenwirbelkörper entspringen.
18. A jobb szár rendszerint az első három vagy négy ágyékcsigolyáról ered, ezért hosszabb és erősebb, mint a felső két vagy három csigolyához rögzülő bal szár. – Der rechte Schenkel entspringt gewöhnlich an den oberen drei oder vier Lendenwirbeln und ist daher länger und kräftiger als der an zwei oder drei Wirbeln befestigte linke Schenkel.
19. Felfelé haladva a két szár izomrostjai részben keresztezik egymást, miközben körülveszik a nyelőcső nyílását, és hozzájárulnak annak funkcionális zárásához. – Beim Aufsteigen kreuzen sich die Muskelfasern beider Schenkel teilweise, umgeben dabei die Speiseröhrenöffnung und tragen zu deren funktionellem Verschluss bei.
20. A rekeszszárak között kifeszülő középső ívszalag (ligamentum arcuatum medianum) az aorta előtt húzódik, és felülről határolja az ér áthaladására szolgáló teret. – Das zwischen den Zwerchfellschenkeln ausgespannte mittlere Bogenband (Ligamentum arcuatum medianum) verläuft vor der Aorta und begrenzt deren Durchtrittsraum von oben.
21. A medialis ívszalag (ligamentum arcuatum mediale) mindkét oldalon a nagy horpaszizmot hidalja át, miközben annak kötőszövetes burkához kapcsolódik. – Das mediale Bogenband (Ligamentum arcuatum mediale) überbrückt beiderseits den großen Lendenmuskel und steht dabei mit dessen bindegewebiger Hülle in Verbindung.
22. Ettől lateralisan a lateralis ívszalag (ligamentum arcuatum laterale) a négyszögű ágyékizom fölött feszül ki, és a tizenkettedik bordához vezet. – Lateral davon spannt sich das laterale Bogenband (Ligamentum arcuatum laterale) über den quadratischen Lendenmuskel und zieht zur zwölften Rippe.
23. Az ívszalagok lehetővé teszik, hogy a rekeszizom eredési vonala áthidalja a hátsó hasfal izmait anélkül, hogy azok mozgását jelentősen korlátozná. – Die Bogenbänder ermöglichen es der Ursprungslinie des Zwerchfells, die Muskeln der hinteren Bauchwand zu überbrücken, ohne deren Beweglichkeit wesentlich einzuschränken.
24. A rekeszizom három fő nyílásának magasságát rendszerint a nyolcadik, a tizedik és a tizenkettedik hátcsigolya szintjével jelölik. – Die Höhenlage der drei Hauptöffnungen des Zwerchfells wird gewöhnlich durch die Ebenen des achten, zehnten und zwölften Brustwirbels angegeben.
25. Az alsó üres véna nyílása (foramen venae cavae) a nyolcadik hátcsigolya magasságában, a központi ínlemez jobb oldali levelében helyezkedik el. – Die Öffnung der unteren Hohlvene (Foramen venae cavae) liegt auf Höhe des achten Brustwirbels im rechten Blatt der zentralen Sehnenplatte.
26. Rajta keresztül az alsó üres véna, valamint a jobb rekeszideg kisebb végágai jutnak a mellüregből, illetve a mellüreg felől a hasüreg irányába. – Durch sie ziehen die untere Hohlvene sowie kleinere Endäste des rechten Zwerchfellnervs zwischen Brust- und Bauchhöhle.
27. Mivel az ér fala szorosan összekapcsolódik az inas nyílás peremével, belégzéskor a nyílás kitágul, ami elősegíti a vénás vér szív felé történő áramlását. – Da die Gefäßwand fest mit dem sehnigen Rand der Öffnung verbunden ist, erweitert sich diese bei der Einatmung und unterstützt den venösen Rückstrom zum Herzen.
28. A nyelőcsői nyílás (hiatus oesophageus) a tizedik hátcsigolya szintjében, kissé a középvonaltól balra, többnyire a jobb rekeszszár izomrostjai között található. – Die Speiseröhrenöffnung (Hiatus oesophageus) liegt auf Höhe des zehnten Brustwirbels etwas links der Mittellinie und wird überwiegend von Fasern des rechten Zwerchfellschenkels gebildet.
29. A nyelőcső mellett az elülső és hátulsó bolygóidegtörzs, továbbá kisebb nyelőcsői erek és nyirokerek haladnak át ezen az izommal körülvett nyíláson. – Neben der Speiseröhre passieren der vordere und hintere Vagusstamm sowie kleinere Ösophagusgefäße und Lymphbahnen diese von Muskulatur umgebene Öffnung.
30. Összehúzódáskor a környező rekeszrostok szűkítik a nyelőcső alsó szakaszát, és a saját nyelőcső-zárómechanizmussal együtt gátolják a gyomortartalom visszaáramlását. – Bei der Kontraktion verengen die umgebenden Zwerchfellfasern den unteren Ösophagus und hemmen gemeinsam mit dessen eigenem Verschlussmechanismus den Rückfluss von Mageninhalt.
31. Az aortanyílás (hiatus aorticus) a tizenkettedik hátcsigolya előtt, a két rekeszszár között, de a középső ívszalag mögött helyezkedik el. – Die Aortenöffnung (Hiatus aorticus) liegt vor dem zwölften Brustwirbel zwischen den beiden Zwerchfellschenkeln, jedoch hinter dem mittleren Bogenband.
32. Ezen a hátsó átjárón a leszálló aorta és a mellvezeték halad keresztül, mellettük pedig esetenként a páratlan véna egy szakasza is megtalálható. – Durch diesen hinteren Durchtritt ziehen die absteigende Aorta und der Brustmilchgang; gelegentlich verläuft dort zusätzlich ein Abschnitt der unpaaren Vene.
33. Mivel az aortanyílás a rekeszizom összehúzódó rostjai mögött fekszik, belégzéskor az ér lumene nem szűkül számottevően. – Da die Aortenöffnung hinter den kontraktilen Fasern des Zwerchfells liegt, wird das Gefäßlumen während der Einatmung nicht wesentlich eingeengt.
34. A nagy nyílásokon kívül több kisebb átjáró is kialakul, amelyek elhelyezkedése és pontos tartalma bizonyos mértékű egyéni változatosságot mutat. – Neben den großen Öffnungen bestehen mehrere kleinere Durchtrittswege, deren Lage und genauer Inhalt eine gewisse individuelle Variabilität aufweisen.
35. A szimpatikus határkötegek rendszerint a medialis ívszalagok mögött jutnak át, míg a nagy, kis és legkisebb zsigeri idegek többnyire átfúrják a rekeszszárakat. – Die sympathischen Grenzstränge ziehen gewöhnlich hinter den medialen Bogenbändern hindurch, während die großen, kleinen und kleinsten Eingeweidenerven meist die Zwerchfellschenkel durchbohren.
36. A páratlan és félpáratlan vénás rendszer egyes ágai szintén a rekeszszárakon vagy azok közelében haladhatnak át, ezért lefutásuk nem minden emberben azonos. – Auch Äste des unpaaren und halbunpaaren Venensystems können die Zwerchfellschenkel oder deren Umgebung durchsetzen, weshalb ihr Verlauf nicht bei jedem Menschen gleich ist.
37. A szegycsonti és bordai rész között található szegycsonti-bordai háromszög (trigonum sternocostale) vékony, kötőszövetes terület, amelyen a felső gyomortáji erek haladnak keresztül. – Das zwischen Brustbein- und Rippenteil gelegene Sternokostaldreieck (Trigonum sternocostale) ist ein dünner bindegewebiger Bezirk, durch den die oberen epigastrischen Gefäße verlaufen.
38. Hátul, a bordai és ágyéki rész határán helyezkedik el az ágyéki-bordai háromszög (trigonum lumbocostale), amely fejlődéstanilag későn záródó, gyengébb terület. – Hinten liegt an der Grenze zwischen Rippen- und Lendenteil das Lumbokostaldreieck (Trigonum lumbocostale), ein entwicklungsgeschichtlich spät verschlossener und schwächerer Bezirk.
39. Ezeken a természetes gyenge pontokon a hasűri nyomás tartós emelkedése vagy fejlődési rendellenesség következtében hasi szervek kerülhetnek a mellüregbe. – An diesen natürlichen Schwachstellen können infolge eines anhaltend erhöhten Bauchdrucks oder einer Entwicklungsstörung Bauchorgane in die Brusthöhle gelangen.
40. A rekeszizom artériás vérellátását felülről és alulról érkező, egymással gazdagon összekapcsolódó érágak biztosítják. – Die arterielle Versorgung des Zwerchfells erfolgt durch von oben und unten herantretende Gefäßäste, die untereinander zahlreiche Verbindungen bilden.
41. Mellkasi felszínét a felső rekeszartériák, valamint a belső mellkasi artériából eredő szívburok-rekeszi és izom-rekeszi artériák látják el. – Seine Brustfläche wird von den oberen Zwerchfellarterien sowie den aus der inneren Brustkorbarterie stammenden Herzbeutel-Zwerchfell- und Muskel-Zwerchfell-Arterien versorgt.
42. A hasi felszín legfontosabb erei az alsó rekeszartériák, amelyek többnyire közvetlenül a hasi aorta kezdeti szakaszából erednek. – Die wichtigsten Gefäße der Bauchfläche sind die unteren Zwerchfellarterien, die meist unmittelbar aus dem Anfangsabschnitt der Bauchaorta entspringen.
43. A vénák nagyrészt az artériákat kísérik, a nyirokerek pedig mellkasi és felső hasi nyirokcsomók felé vezetik el a szövetnedvet. – Die Venen begleiten überwiegend die Arterien, während die Lymphgefäße die Gewebsflüssigkeit zu thorakalen und oberen abdominalen Lymphknoten ableiten.
44. Motoros beidegzését a harmadik–ötödik nyaki gerincvelői szelvényből származó rekeszidegek (nervi phrenici) biztosítják, amelyek a nyakon és a mellüregen keresztül érik el az izmot. – Seine motorische Innervation übernehmen die aus dem dritten bis fünften Halsmarksegment stammenden Zwerchfellnerven (Nervi phrenici), die durch Hals und Brusthöhle zum Muskel ziehen.
45. Az ínlemez és a központi izomterületek érzőrostjai szintén a rekeszidegekben futnak, míg a külső perem érzőellátásában az alsó bordaközi és a borda alatti idegek vesznek részt. – Die sensiblen Fasern der Sehnenplatte und der zentralen Muskelgebiete verlaufen ebenfalls in den Zwerchfellnerven, während der äußere Rand von unteren Zwischenrippen- und Unterrippennerven versorgt wird.
46. A központi rekeszterület irritációja ezért a vállba sugárzó fájdalmat válthat ki, míg a perem ingerlése inkább az alsó bordaív környezetében érzékelhető. – Eine Reizung des zentralen Zwerchfellbereichs kann deshalb in die Schulter ausstrahlende Schmerzen auslösen, während Irritationen des Randes eher am unteren Rippenbogen wahrgenommen werden.
47. Belégzéskor az izomrostok összehúzódnak, a központi ínlemez lefelé mozdul, a rekeszkupolák ellaposodnak, és növekszik a mellüreg függőleges átmérője. – Bei der Einatmung kontrahieren die Muskelfasern, die zentrale Sehnenplatte bewegt sich nach unten, die Zwerchfellkuppeln flachen ab und der senkrechte Durchmesser der Brusthöhle nimmt zu.
48. Amikor a hasi szervek ellenállása rögzíti az ínlemezt, a rekeszizom rostjai az alsó bordákat is megemelik, ezáltal a mellkas harántirányú tágulásához szintén hozzájárulnak. – Wenn der Widerstand der Bauchorgane die Sehnenplatte stabilisiert, heben die Zwerchfellfasern zusätzlich die unteren Rippen an und tragen damit auch zur Quererweiterung des Brustkorbs bei.
49. A mellüreg térfogatának növekedése csökkenti a benne uralkodó nyomást, így a mellhártyák kapcsolata révén a tüdő kitágul, míg nyugodt kilégzéskor a rekesz elernyedése és a tüdő rugalmas visszahúzódása érvényesül. – Die Volumenzunahme der Brusthöhle senkt den dort herrschenden Druck, sodass sich die Lunge über die Verbindung der Pleurablätter ausdehnt, während bei ruhiger Ausatmung Zwerchfellrelaxation und elastischer Lungenrückstoß wirksam werden.
50. A rekeszizom a légzés mellett a hasprésben, a köhögésben, a tüsszentésben és a vénás visszaáramlás támogatásában is részt vesz; bénulása, sérve vagy akaratlan görcse ezért több szervrendszer működését befolyásolhatja. – Neben der Atmung beteiligt sich das Zwerchfell an Bauchpresse, Husten, Niesen und venösem Rückstrom; seine Lähmung, Hernienbildung oder unwillkürliche Verkrampfung kann daher mehrere Organsysteme beeinträchtigen.
(aufklappen)magyar
1. A rekeszizom (diaphragma) kupola alakú, izmos-inas lemez, amely lezárja a mellkas alsó nyílását, és elválasztja egymástól a mellüreget és a hasüreget.
2. Az elválasztás nem teljes, mivel a rekeszizom több nagyobb nyílást és kisebb átjárót tartalmaz, amelyeken erek, idegek és üreges szervek haladnak keresztül.
3. Felfelé tekintő, domború mellkasi felszínét rekeszi mellhártya borítja, míg lefelé néző, homorú hasi felszínének legnagyobb részét hashártya fedi.
4. Alakját két magasabb kupola és a közöttük fekvő laposabb központi terület határozza meg, amely fölött a szív és a szívburok helyezkedik el.
5. A jobb rekeszkupola rendszerint magasabban áll, mint a bal, mert alulról a terjedelmes máj támasztja, helyzete azonban a légzéssel és a testtartással együtt változik.
6. Szerkezetében egy központi inas és egy körkörösen elhelyezkedő izmos rész különül el, amelynek rostjai a mellkas alsó kerületéről sugárirányban tartanak befelé.
7. A háromlevelű lóherére emlékeztető központi ínlemez (centrum tendineum) erős, lapos aponeurosis, amelybe valamennyi izomrész rostjai beilleszkednek.
8. Mivel az ínlemeznek nincs közvetlen csontos rögzítése, helyzetét elsősorban a környező izomrostok, a hasi szervek és a mellkasi nyomásviszonyok határozzák meg.
9. Felső felszíne szorosan összenő a rostos szívburokkal, ezért a rekesz légzőmozgásai során a szív és a szívburok is kismértékben elmozdul.
10. Az izmos perem eredési területei alapján szegycsonti, bordai és ágyéki részre tagolható, amelyek határai helyenként vékonyabb, izommentes területeket fognak közre.
11. A szegycsonti rész (pars sternalis) rövid rostjai a kardnyúlvány hátsó felszínéről erednek, majd felfelé és hátrafelé haladva érik el a központi ínlemezt.
12. Ez a rész viszonylag keskeny, és rostkötegei között gyakran található egy kisebb rés, amelynek mérete egyénenként jelentősen változhat.
13. A bordai rész (pars costalis) a hat alsó borda, valamint a hozzájuk tartozó bordaporcok belső felszínéről ered, így a rekeszizom legnagyobb területű részét alkotja.
14. Eredési rostjai a haránt hasizom felső rostjaival fogazottan kapcsolódnak össze, ami folytonos átmenetet teremt a mellkas és a has izmos fala között.
15. A bordákról kiinduló rostok ívesen emelkednek a mellüregbe, majd befelé fordulva a központi ínlemezen tapadnak, és kialakítják a két rekeszkupolát.
16. Az ágyéki rész (pars lumbalis) összetett eredése révén a rekeszizmot az ágyéki gerinchez és a hátsó hasfal izmos-kötőszövetes képleteihez rögzíti.
17. Legbelső rostkötegei a jobb és bal rekeszszárat (crus dextrum et crus sinistrum) alkotják, amelyek közvetlenül az ágyékcsigolyák testének elülső felszínéről erednek.
18. A jobb szár rendszerint az első három vagy négy ágyékcsigolyáról ered, ezért hosszabb és erősebb, mint a felső két vagy három csigolyához rögzülő bal szár.
19. Felfelé haladva a két szár izomrostjai részben keresztezik egymást, miközben körülveszik a nyelőcső nyílását, és hozzájárulnak annak funkcionális zárásához.
20. A rekeszszárak között kifeszülő középső ívszalag (ligamentum arcuatum medianum) az aorta előtt húzódik, és felülről határolja az ér áthaladására szolgáló teret.
21. A medialis ívszalag (ligamentum arcuatum mediale) mindkét oldalon a nagy horpaszizmot hidalja át, miközben annak kötőszövetes burkához kapcsolódik.
22. Ettől lateralisan a lateralis ívszalag (ligamentum arcuatum laterale) a négyszögű ágyékizom fölött feszül ki, és a tizenkettedik bordához vezet.
23. Az ívszalagok lehetővé teszik, hogy a rekeszizom eredési vonala áthidalja a hátsó hasfal izmait anélkül, hogy azok mozgását jelentősen korlátozná.
24. A rekeszizom három fő nyílásának magasságát rendszerint a nyolcadik, a tizedik és a tizenkettedik hátcsigolya szintjével jelölik.
25. Az alsó üres véna nyílása (foramen venae cavae) a nyolcadik hátcsigolya magasságában, a központi ínlemez jobb oldali levelében helyezkedik el.
26. Rajta keresztül az alsó üres véna, valamint a jobb rekeszideg kisebb végágai jutnak a mellüregből, illetve a mellüreg felől a hasüreg irányába.
27. Mivel az ér fala szorosan összekapcsolódik az inas nyílás peremével, belégzéskor a nyílás kitágul, ami elősegíti a vénás vér szív felé történő áramlását.
28. A nyelőcsői nyílás (hiatus oesophageus) a tizedik hátcsigolya szintjében, kissé a középvonaltól balra, többnyire a jobb rekeszszár izomrostjai között található.
29. A nyelőcső mellett az elülső és hátulsó bolygóidegtörzs, továbbá kisebb nyelőcsői erek és nyirokerek haladnak át ezen az izommal körülvett nyíláson.
30. Összehúzódáskor a környező rekeszrostok szűkítik a nyelőcső alsó szakaszát, és a saját nyelőcső-zárómechanizmussal együtt gátolják a gyomortartalom visszaáramlását.
31. Az aortanyílás (hiatus aorticus) a tizenkettedik hátcsigolya előtt, a két rekeszszár között, de a középső ívszalag mögött helyezkedik el.
32. Ezen a hátsó átjárón a leszálló aorta és a mellvezeték halad keresztül, mellettük pedig esetenként a páratlan véna egy szakasza is megtalálható.
33. Mivel az aortanyílás a rekeszizom összehúzódó rostjai mögött fekszik, belégzéskor az ér lumene nem szűkül számottevően.
34. A nagy nyílásokon kívül több kisebb átjáró is kialakul, amelyek elhelyezkedése és pontos tartalma bizonyos mértékű egyéni változatosságot mutat.
35. A szimpatikus határkötegek rendszerint a medialis ívszalagok mögött jutnak át, míg a nagy, kis és legkisebb zsigeri idegek többnyire átfúrják a rekeszszárakat.
36. A páratlan és félpáratlan vénás rendszer egyes ágai szintén a rekeszszárakon vagy azok közelében haladhatnak át, ezért lefutásuk nem minden emberben azonos.
37. A szegycsonti és bordai rész között található szegycsonti-bordai háromszög (trigonum sternocostale) vékony, kötőszövetes terület, amelyen a felső gyomortáji erek haladnak keresztül.
38. Hátul, a bordai és ágyéki rész határán helyezkedik el az ágyéki-bordai háromszög (trigonum lumbocostale), amely fejlődéstanilag későn záródó, gyengébb terület.
39. Ezeken a természetes gyenge pontokon a hasűri nyomás tartós emelkedése vagy fejlődési rendellenesség következtében hasi szervek kerülhetnek a mellüregbe.
40. A rekeszizom artériás vérellátását felülről és alulról érkező, egymással gazdagon összekapcsolódó érágak biztosítják.
41. Mellkasi felszínét a felső rekeszartériák, valamint a belső mellkasi artériából eredő szívburok-rekeszi és izom-rekeszi artériák látják el.
42. A hasi felszín legfontosabb erei az alsó rekeszartériák, amelyek többnyire közvetlenül a hasi aorta kezdeti szakaszából erednek.
43. A vénák nagyrészt az artériákat kísérik, a nyirokerek pedig mellkasi és felső hasi nyirokcsomók felé vezetik el a szövetnedvet.
44. Motoros beidegzését a harmadik–ötödik nyaki gerincvelői szelvényből származó rekeszidegek (nervi phrenici) biztosítják, amelyek a nyakon és a mellüregen keresztül érik el az izmot.
45. Az ínlemez és a központi izomterületek érzőrostjai szintén a rekeszidegekben futnak, míg a külső perem érzőellátásában az alsó bordaközi és a borda alatti idegek vesznek részt.
46. A központi rekeszterület irritációja ezért a vállba sugárzó fájdalmat válthat ki, míg a perem ingerlése inkább az alsó bordaív környezetében érzékelhető.
47. Belégzéskor az izomrostok összehúzódnak, a központi ínlemez lefelé mozdul, a rekeszkupolák ellaposodnak, és növekszik a mellüreg függőleges átmérője.
48. Amikor a hasi szervek ellenállása rögzíti az ínlemezt, a rekeszizom rostjai az alsó bordákat is megemelik, ezáltal a mellkas harántirányú tágulásához szintén hozzájárulnak.
49. A mellüreg térfogatának növekedése csökkenti a benne uralkodó nyomást, így a mellhártyák kapcsolata révén a tüdő kitágul, míg nyugodt kilégzéskor a rekesz elernyedése és a tüdő rugalmas visszahúzódása érvényesül.
50. A rekeszizom a légzés mellett a hasprésben, a köhögésben, a tüsszentésben és a vénás visszaáramlás támogatásában is részt vesz; bénulása, sérve vagy akaratlan görcse ezért több szervrendszer működését befolyásolhatja.
(aufklappen)német
1. Das Zwerchfell (Diaphragma) ist eine kuppelförmige Muskel-Sehnen-Platte, welche die untere Brustkorböffnung verschließt und Brust- und Bauchhöhle voneinander trennt.
2. Die Trennung ist nicht vollständig, da das Zwerchfell mehrere größere Öffnungen und kleinere Durchtrittsstellen enthält, durch die Gefäße, Nerven und Hohlorgane verlaufen.
3. Seine nach oben gerichtete, konvexe Brustfläche wird von der Zwerchfellpleura bedeckt, während der größte Teil seiner nach unten blickenden, konkaven Bauchfläche vom Peritoneum überzogen ist.
4. Seine Form wird durch zwei höhere Kuppeln und einen dazwischenliegenden flacheren Zentralbereich bestimmt, über dem sich Herz und Herzbeutel befinden.
5. Die rechte Zwerchfellkuppel steht gewöhnlich höher als die linke, weil sie von der voluminösen Leber gestützt wird; ihre Lage verändert sich jedoch mit Atmung und Körperhaltung.
6. Strukturell lassen sich ein zentraler sehniger und ein ringförmig angeordneter muskulärer Anteil unterscheiden, dessen Fasern vom unteren Brustumfang strahlenförmig nach innen ziehen.
7. Die an ein dreiblättriges Kleeblatt erinnernde zentrale Sehnenplatte (Centrum tendineum) ist eine kräftige, flache Aponeurose, in die sich die Fasern sämtlicher Muskelanteile einfügen.
8. Da die Sehnenplatte keine unmittelbare knöcherne Befestigung besitzt, wird ihre Lage vor allem durch die umgebenden Muskelfasern, die Bauchorgane und die thorakalen Druckverhältnisse bestimmt.
9. Ihre obere Fläche ist fest mit dem faserigen Herzbeutel verwachsen, weshalb sich Herz und Perikard bei den Atembewegungen des Zwerchfells geringfügig mitbewegen.
10. Der muskuläre Rand wird nach seinen Ursprungsgebieten in einen sternalen, einen kostalen und einen lumbalen Teil gegliedert, zwischen denen stellenweise dünnere muskelfreie Bezirke liegen.
11. Die kurzen Fasern des Brustbeinteils (Pars sternalis) entspringen an der Rückfläche des Schwertfortsatzes und erreichen nach kranial und dorsal verlaufend die zentrale Sehnenplatte.
12. Dieser Anteil ist verhältnismäßig schmal, und zwischen seinen Faserbündeln liegt häufig eine kleinere Spalte, deren Größe individuell erheblich variieren kann.
13. Der Rippenteil (Pars costalis) entspringt an den Innenflächen der unteren sechs Rippen und ihrer Rippenknorpel und bildet dadurch den flächenmäßig größten Abschnitt des Zwerchfells.
14. Seine Ursprungsfasern verzahnen sich mit den oberen Fasern des queren Bauchmuskels, wodurch ein kontinuierlicher Übergang zwischen der muskulären Brust- und Bauchwand entsteht.
15. Die von den Rippen ausgehenden Fasern steigen bogenförmig in die Brusthöhle auf, wenden sich anschließend nach innen und bilden mit ihrem Ansatz an der Sehnenplatte die beiden Zwerchfellkuppeln.
16. Der Lendenteil (Pars lumbalis) befestigt das Zwerchfell durch seinen komplexen Ursprung an der Lendenwirbelsäule sowie an muskulären und bindegewebigen Strukturen der hinteren Bauchwand.
17. Seine innersten Faserbündel bilden den rechten und linken Zwerchfellschenkel (Crus dextrum et Crus sinistrum), die unmittelbar an den Vorderflächen der Lendenwirbelkörper entspringen.
18. Der rechte Schenkel entspringt gewöhnlich an den oberen drei oder vier Lendenwirbeln und ist daher länger und kräftiger als der an zwei oder drei Wirbeln befestigte linke Schenkel.
19. Beim Aufsteigen kreuzen sich die Muskelfasern beider Schenkel teilweise, umgeben dabei die Speiseröhrenöffnung und tragen zu deren funktionellem Verschluss bei.
20. Das zwischen den Zwerchfellschenkeln ausgespannte mittlere Bogenband (Ligamentum arcuatum medianum) verläuft vor der Aorta und begrenzt deren Durchtrittsraum von oben.
21. Das mediale Bogenband (Ligamentum arcuatum mediale) überbrückt beiderseits den großen Lendenmuskel und steht dabei mit dessen bindegewebiger Hülle in Verbindung.
22. Lateral davon spannt sich das laterale Bogenband (Ligamentum arcuatum laterale) über den quadratischen Lendenmuskel und zieht zur zwölften Rippe.
23. Die Bogenbänder ermöglichen es der Ursprungslinie des Zwerchfells, die Muskeln der hinteren Bauchwand zu überbrücken, ohne deren Beweglichkeit wesentlich einzuschränken.
24. Die Höhenlage der drei Hauptöffnungen des Zwerchfells wird gewöhnlich durch die Ebenen des achten, zehnten und zwölften Brustwirbels angegeben.
25. Die Öffnung der unteren Hohlvene (Foramen venae cavae) liegt auf Höhe des achten Brustwirbels im rechten Blatt der zentralen Sehnenplatte.
26. Durch sie ziehen die untere Hohlvene sowie kleinere Endäste des rechten Zwerchfellnervs zwischen Brust- und Bauchhöhle.
27. Da die Gefäßwand fest mit dem sehnigen Rand der Öffnung verbunden ist, erweitert sich diese bei der Einatmung und unterstützt den venösen Rückstrom zum Herzen.
28. Die Speiseröhrenöffnung (Hiatus oesophageus) liegt auf Höhe des zehnten Brustwirbels etwas links der Mittellinie und wird überwiegend von Fasern des rechten Zwerchfellschenkels gebildet.
29. Neben der Speiseröhre passieren der vordere und hintere Vagusstamm sowie kleinere Ösophagusgefäße und Lymphbahnen diese von Muskulatur umgebene Öffnung.
30. Bei der Kontraktion verengen die umgebenden Zwerchfellfasern den unteren Ösophagus und hemmen gemeinsam mit dessen eigenem Verschlussmechanismus den Rückfluss von Mageninhalt.
31. Die Aortenöffnung (Hiatus aorticus) liegt vor dem zwölften Brustwirbel zwischen den beiden Zwerchfellschenkeln, jedoch hinter dem mittleren Bogenband.
32. Durch diesen hinteren Durchtritt ziehen die absteigende Aorta und der Brustmilchgang; gelegentlich verläuft dort zusätzlich ein Abschnitt der unpaaren Vene.
33. Da die Aortenöffnung hinter den kontraktilen Fasern des Zwerchfells liegt, wird das Gefäßlumen während der Einatmung nicht wesentlich eingeengt.
34. Neben den großen Öffnungen bestehen mehrere kleinere Durchtrittswege, deren Lage und genauer Inhalt eine gewisse individuelle Variabilität aufweisen.
35. Die sympathischen Grenzstränge ziehen gewöhnlich hinter den medialen Bogenbändern hindurch, während die großen, kleinen und kleinsten Eingeweidenerven meist die Zwerchfellschenkel durchbohren.
36. Auch Äste des unpaaren und halbunpaaren Venensystems können die Zwerchfellschenkel oder deren Umgebung durchsetzen, weshalb ihr Verlauf nicht bei jedem Menschen gleich ist.
37. Das zwischen Brustbein- und Rippenteil gelegene Sternokostaldreieck (Trigonum sternocostale) ist ein dünner bindegewebiger Bezirk, durch den die oberen epigastrischen Gefäße verlaufen.
38. Hinten liegt an der Grenze zwischen Rippen- und Lendenteil das Lumbokostaldreieck (Trigonum lumbocostale), ein entwicklungsgeschichtlich spät verschlossener und schwächerer Bezirk.
39. An diesen natürlichen Schwachstellen können infolge eines anhaltend erhöhten Bauchdrucks oder einer Entwicklungsstörung Bauchorgane in die Brusthöhle gelangen.
40. Die arterielle Versorgung des Zwerchfells erfolgt durch von oben und unten herantretende Gefäßäste, die untereinander zahlreiche Verbindungen bilden.
41. Seine Brustfläche wird von den oberen Zwerchfellarterien sowie den aus der inneren Brustkorbarterie stammenden Herzbeutel-Zwerchfell- und Muskel-Zwerchfell-Arterien versorgt.
42. Die wichtigsten Gefäße der Bauchfläche sind die unteren Zwerchfellarterien, die meist unmittelbar aus dem Anfangsabschnitt der Bauchaorta entspringen.
43. Die Venen begleiten überwiegend die Arterien, während die Lymphgefäße die Gewebsflüssigkeit zu thorakalen und oberen abdominalen Lymphknoten ableiten.
44. Seine motorische Innervation übernehmen die aus dem dritten bis fünften Halsmarksegment stammenden Zwerchfellnerven (Nervi phrenici), die durch Hals und Brusthöhle zum Muskel ziehen.
45. Die sensiblen Fasern der Sehnenplatte und der zentralen Muskelgebiete verlaufen ebenfalls in den Zwerchfellnerven, während der äußere Rand von unteren Zwischenrippen- und Unterrippennerven versorgt wird.
46. Eine Reizung des zentralen Zwerchfellbereichs kann deshalb in die Schulter ausstrahlende Schmerzen auslösen, während Irritationen des Randes eher am unteren Rippenbogen wahrgenommen werden.
47. Bei der Einatmung kontrahieren die Muskelfasern, die zentrale Sehnenplatte bewegt sich nach unten, die Zwerchfellkuppeln flachen ab und der senkrechte Durchmesser der Brusthöhle nimmt zu.
48. Wenn der Widerstand der Bauchorgane die Sehnenplatte stabilisiert, heben die Zwerchfellfasern zusätzlich die unteren Rippen an und tragen damit auch zur Quererweiterung des Brustkorbs bei.
49. Die Volumenzunahme der Brusthöhle senkt den dort herrschenden Druck, sodass sich die Lunge über die Verbindung der Pleurablätter ausdehnt, während bei ruhiger Ausatmung Zwerchfellrelaxation und elastischer Lungenrückstoß wirksam werden.
50. Neben der Atmung beteiligt sich das Zwerchfell an Bauchpresse, Husten, Niesen und venösem Rückstrom; seine Lähmung, Hernienbildung oder unwillkürliche Verkrampfung kann daher mehrere Organsysteme beeinträchtigen.