modjor.de

1.6 – Anatomie lang


1.6 – A vér és a szervezet védekezése – Blut und Immunabwehr


1. Az erekben keringő vér nemcsak anyagokat szállít, hanem a belső környezet állandóságának fenntartásában és a szervezet védelmében is alapvető szerepet játszik. – Das in den Gefäßen zirkulierende Blut transportiert nicht nur Stoffe, sondern spielt auch bei der Aufrechterhaltung des inneren Milieus und der Abwehr des Organismus eine grundlegende Rolle.

2. Folyékony kötőszövetként a vér (latinul: sanguis) sejtes elemekből és az ezeket körülvevő vérplazmából áll. – Als flüssiges Bindegewebe besteht das Blut (lateinisch: sanguis) aus zellulären Bestandteilen und dem sie umgebenden Blutplasma.

3. Miközben a plazma oldott anyagokat hordoz, az alakos elemek a gázszállítás, a véralvadás és az immunvédelem különböző feladatait látják el. – Während das Plasma gelöste Stoffe transportiert, übernehmen die zellulären Bestandteile unterschiedliche Aufgaben bei Gastransport, Blutgerinnung und Immunabwehr.

4. Egy egészséges felnőtt szervezetében hozzávetőleg öt liter vér található, mennyisége azonban a testmérettől, az életkortól és az élettani állapottól is függ. – Im Körper eines gesunden Erwachsenen befinden sich ungefähr fünf Liter Blut, wobei die Menge auch von Körpergröße, Alter und physiologischem Zustand abhängt.

5. A folyamatos keringés révén a vér a távoli szerveket működésükben összekapcsoló, gyorsan változó belső közvetítőközeget alkot. – Durch seine kontinuierliche Zirkulation bildet das Blut ein rasch veränderliches inneres Vermittlungsmedium, das entfernte Organe funktionell miteinander verbindet.

6. Legnagyobb részét a vízben gazdag vérplazma teszi ki, amely elektrolitokat, tápanyagokat, hormonokat, anyagcseretermékeket és számos fehérjét tartalmaz. – Den größten Anteil bildet das wasserreiche Blutplasma, das Elektrolyte, Nährstoffe, Hormone, Stoffwechselprodukte und zahlreiche Proteine enthält.

7. A plazmafehérjék közül az albumin főként az ozmotikus viszonyokat stabilizálja, míg más fehérjék szállító-, alvadási vagy védekező feladatokat teljesítenek. – Unter den Plasmaproteinen stabilisiert Albumin vor allem die osmotischen Verhältnisse, während andere Proteine Transport-, Gerinnungs- oder Abwehraufgaben erfüllen.

8. Ha a vér megalvad, és az alvadási fehérjék felhasználódnak, a visszamaradó folyadékot vérsavónak, vagyis szérumnak nevezzük. – Gerinnt das Blut und werden die Gerinnungsproteine verbraucht, bezeichnet man die verbleibende Flüssigkeit als Blutserum.

9. A sejtes alkotórészek közé a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék tartoznak, amelyek eredete és működése jelentősen eltér egymástól. – Zu den zellulären Bestandteilen gehören rote Blutkörperchen, weiße Blutkörperchen und Blutplättchen, die sich in Herkunft und Funktion deutlich unterscheiden.

10. Közülük messze a vörösvértestek (erythrocyti) fordulnak elő a legnagyobb számban. – Unter ihnen kommen die roten Blutkörperchen (Erythrozyten) mit Abstand am häufigsten vor.

11. Sejtmag nélküli, rugalmas alakjuk lehetővé teszi, hogy a vörösvértestek a saját átmérőjüknél szűkebb hajszálereken is áthaladjanak. – Ihre kernlose, verformbare Gestalt ermöglicht es den roten Blutkörperchen, auch Kapillaren zu passieren, die enger als ihr eigener Durchmesser sind.

12. Belsejüket nagyrészt a vastartalmú hemoglobin tölti ki, amely a tüdőben oxigént köt, majd azt a szövetekben felszabadítja. – Ihr Inneres ist weitgehend mit dem eisenhaltigen Hämoglobin ausgefüllt, das in der Lunge Sauerstoff bindet und ihn anschließend im Gewebe freisetzt.

13. Ezzel párhuzamosan a vér a sejtekben keletkező szén-dioxid egy részét visszaszállítja a tüdőhöz, ahonnan az kilégzéssel távozik. – Gleichzeitig transportiert das Blut einen Teil des in den Zellen entstehenden Kohlendioxids zur Lunge zurück, von wo es mit der Ausatmung abgegeben wird.

14. Mivel élettartamuk korlátozott, az elöregedett vörösvértesteket főként a lép és a máj falósejtjei távolítják el a keringésből. – Da ihre Lebensdauer begrenzt ist, werden gealterte rote Blutkörperchen vor allem durch Fresszellen in Milz und Leber aus dem Kreislauf entfernt.

15. Pótlásukról a vörös csontvelő gondoskodik, ahol közös vérképző őssejtekből folyamatosan új vérsejtek fejlődnek. – Für ihren Ersatz sorgt das rote Knochenmark, in dem sich aus gemeinsamen blutbildenden Stammzellen fortlaufend neue Blutzellen entwickeln.

16. A vérlemezkék (thrombocyti) nem teljes sejtek, hanem a csontvelő nagy sejtjeiből lefűződő, kisméretű sejttöredékek. – Die Blutplättchen (Thrombozyten) sind keine vollständigen Zellen, sondern kleine Zellfragmente, die sich von großen Zellen des Knochenmarks abschnüren.

17. Érsérüléskor megtapadnak a károsodott felszínen, egymáshoz kapcsolódnak, és olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek elősegítik a vérzés csillapítását. – Bei einer Gefäßverletzung haften sie an der geschädigten Oberfläche, verbinden sich miteinander und setzen Stoffe frei, welche die Blutstillung fördern.

18. Az ezt követő alvadási folyamat során oldhatatlan fibrinháló képződik, amely a vérsejteket befogva megerősíti a kialakuló vérrögöt. – Im anschließenden Gerinnungsvorgang entsteht ein unlösliches Fibrinnetz, das Blutzellen einschließt und den entstehenden Blutpfropf stabilisiert.

19. Ily módon a véralvadás lezárja a sérülést, ugyanakkor térben és időben pontosan korlátozottnak kell maradnia, hogy az ép erek átjárhatósága megőrződjön. – Auf diese Weise verschließt die Blutgerinnung die Verletzung, muss jedoch räumlich und zeitlich genau begrenzt bleiben, damit gesunde Gefäße durchgängig bleiben.

20. A védekezésben elsősorban a fehérvérsejtek (leucocyti) vesznek részt, amelyek több, szerkezetében és feladatában eltérő sejtcsoportot foglalnak magukban. – An der Abwehr sind vor allem die weißen Blutkörperchen (Leukozyten) beteiligt, die mehrere strukturell und funktionell unterschiedliche Zellgruppen umfassen.

21. A vörösvértestekkel ellentétben sejtmaggal rendelkeznek, és szükség esetén az érfalon átlépve a fertőzés vagy szövetkárosodás helyére vándorolhatnak. – Im Gegensatz zu den roten Blutkörperchen besitzen sie einen Zellkern und können bei Bedarf die Gefäßwand durchqueren, um zum Ort einer Infektion oder Gewebeschädigung zu wandern.

22. Mozgásukat a sérült sejtekből, kórokozókból és már aktiválódott immunsejtekből származó kémiai jelzések irányítják. – Ihre Bewegung wird durch chemische Signale gesteuert, die von geschädigten Zellen, Krankheitserregern und bereits aktivierten Immunzellen ausgehen.

23. Elsőként rendszerint a veleszületett immunrendszer gyorsan mozgósítható sejtjei érkeznek, amelyek széles körben felismerik a veszélyre utaló mintázatokat. – Zunächst treffen gewöhnlich die rasch mobilisierbaren Zellen des angeborenen Immunsystems ein, die ein breites Spektrum gefahranzeigender Muster erkennen.

24. Ez a védelem már születéskor működőképes, gyors választ ad, de az egyes kórokozókat csak korlátozott pontossággal különbözteti meg. – Diese Abwehr ist bereits bei der Geburt funktionsfähig, reagiert schnell, unterscheidet einzelne Krankheitserreger jedoch nur mit begrenzter Genauigkeit.

25. Külső védelmi vonalát az ép bőr és a nyálkahártyák alkotják, amelyek mechanikai, kémiai és biológiai akadályt képeznek a behatolókkal szemben. – Ihre äußere Verteidigungslinie bilden die intakte Haut und die Schleimhäute, die gegenüber Eindringlingen mechanische, chemische und biologische Barrieren darstellen.

26. A légutak csillószőrei, a könny és a nyál enzimjei, valamint a gyomor savas közege különböző módon akadályozzák a fertőzések kialakulását. – Die Flimmerhärchen der Atemwege, Enzyme in Tränen und Speichel sowie das saure Milieu des Magens verhindern auf unterschiedliche Weise die Entstehung von Infektionen.

27. Amennyiben egy kórokozó mégis átjut ezeken a határokon, helyi gyulladásos reakció indul meg, amely további védekező tényezőket mozgósít. – Überwindet ein Krankheitserreger dennoch diese Grenzen, setzt eine örtliche Entzündungsreaktion ein, die weitere Abwehrfaktoren mobilisiert.

28. Gyulladáskor az érintett terület erei kitágulnak és áteresztőbbé válnak, így folyadék, plazmafehérjék és immunsejtek juthatnak a szövetek közé. – Bei einer Entzündung erweitern sich die Gefäße des betroffenen Gebietes und werden durchlässiger, sodass Flüssigkeit, Plasmaproteine und Immunzellen ins Gewebe gelangen können.

29. A fokozott véráramlás okozza a bőrpírt és a melegséget, míg a folyadék kilépése duzzanathoz, a felszabaduló jelzőanyagok pedig fájdalomhoz vezetnek. – Der gesteigerte Blutfluss verursacht Rötung und Wärme, während der Flüssigkeitsaustritt zu Schwellung und freigesetzte Signalstoffe zu Schmerzen führen.

30. Bár kellemetlen tünetekkel járhat, a gyulladás alapvetően célszerű válasz, amely körülhatárolja a károsodást és előkészíti a helyreállítást. – Obwohl sie mit unangenehmen Beschwerden einhergehen kann, ist die Entzündung grundsätzlich eine zweckmäßige Reaktion, welche die Schädigung begrenzt und die Reparatur vorbereitet.

31. A neutrofil granulocyták gyorsan bekebelezik és lebontják a baktériumokat, miközben nagy számban maguk is elpusztulhatnak a fertőzés helyén. – Neutrophile Granulozyten nehmen Bakterien rasch auf und bauen sie ab, wobei sie am Infektionsort selbst in großer Zahl zugrunde gehen können.

32. Hasonló falótevékenységet végeznek a szövetekben található macrophagok, amelyek emellett a védekező válasz további szakaszait is szabályozzák. – Eine ähnliche Phagozytoseleistung erbringen die im Gewebe vorkommenden Makrophagen, die darüber hinaus weitere Abschnitte der Abwehrreaktion steuern.

33. Bekebelezés után a kórokozót sejten belüli hólyagokban bontják le, maradványainak egy részét pedig saját felszínükön mutatják be más immunsejtek számára. – Nach der Aufnahme bauen sie den Erreger in intrazellulären Bläschen ab und präsentieren einen Teil seiner Bestandteile auf ihrer Oberfläche anderen Immunzellen.

34. Ezzel kapcsolat teremtődik a gyors, általános védelem és a lassabban kialakuló, pontosabb szerzett immunválasz között. – Dadurch entsteht eine Verbindung zwischen der schnellen allgemeinen Abwehr und der langsamer einsetzenden, präziseren erworbenen Immunantwort.

35. A szerzett immunitás központi szereplői a lymphocyták, amelyek egy-egy meghatározott antigén felismerésére alkalmas receptorokat hordoznak. – Die zentralen Akteure der erworbenen Immunität sind die Lymphozyten, die Rezeptoren zur Erkennung jeweils bestimmter Antigene tragen.

36. Antigénnek olyan molekuláris szerkezetet nevezünk, amelyet az immunrendszer felismer, és amely megfelelő körülmények között célzott választ válthat ki. – Als Antigen bezeichnet man eine molekulare Struktur, die vom Immunsystem erkannt wird und unter geeigneten Bedingungen eine gezielte Reaktion auslösen kann.

37. Mivel minden lymphocytacsoport más antigént ismer fel, a szervezet rendkívül sokféle idegen szerkezettel szemben képes specifikus védekezést kialakítani. – Da jede Lymphozytengruppe ein anderes Antigen erkennt, kann der Organismus gegen eine außerordentlich große Vielfalt fremder Strukturen eine spezifische Abwehr entwickeln.

38. Aktiválódásukhoz azonban rendszerint nem elegendő az antigén puszta jelenléte, hanem további sejtközötti jelzésekre és szabályozó mechanizmusokra is szükség van. – Für ihre Aktivierung genügt gewöhnlich nicht die bloße Anwesenheit des Antigens, vielmehr sind zusätzliche interzelluläre Signale und Regulationsmechanismen erforderlich.

39. A B-lymphocytákból kialakuló plazmasejtek ellenanyagokat, más néven immunglobulinokat termelnek, amelyek meghatározott antigénekhez kötődnek. – Die aus B-Lymphozyten hervorgehenden Plasmazellen bilden Antikörper, auch Immunglobuline genannt, die an bestimmte Antigene binden.

40. Kötődésük semlegesítheti a kórokozót vagy annak mérgező anyagait, továbbá megjelölheti a célpontot a falósejtek és más védekező rendszerek számára. – Ihre Bindung kann den Erreger oder dessen Giftstoffe neutralisieren und das Ziel zusätzlich für Fresszellen und andere Abwehrsysteme markieren.

41. A T-lymphocyták egy része az immunválasz összehangolásában vesz részt, más sejtjeik pedig közvetlenül pusztítják el a fertőzött vagy kórosan átalakult sejteket. – Ein Teil der T-Lymphozyten koordiniert die Immunantwort, während andere unmittelbar infizierte oder krankhaft veränderte Zellen zerstören.

42. Mivel a saját szövetek károsítása súlyos következményekkel járna, az immunrendszer fejlődése során a szervezet saját alkotórészeire reagáló sejtek többsége kiesik vagy gátlás alá kerül. – Da eine Schädigung eigener Gewebe schwerwiegende Folgen hätte, werden während der Entwicklung des Immunsystems die meisten gegen körpereigene Bestandteile gerichteten Zellen beseitigt oder gehemmt.

43. Ezt a saját és az idegen közötti különbségtételt immunológiai toleranciának nevezzük, amelynek zavara autoimmun folyamatok kialakulásához vezethet. – Diese Unterscheidung zwischen Eigenem und Fremdem wird als immunologische Toleranz bezeichnet, deren Störung zur Entstehung autoimmuner Vorgänge führen kann.

44. A sikeres immunválasz lezajlása után a legtöbb aktivált lymphocyta elpusztul, néhány hosszú életű sejt azonban emlékező sejtként fennmarad. – Nach Ablauf einer erfolgreichen Immunantwort stirbt der größte Teil der aktivierten Lymphozyten ab, einige langlebige Zellen bleiben jedoch als Gedächtniszellen erhalten.

45. Ugyanazzal a kórokozóval való későbbi találkozáskor ezek az emlékező sejtek gyorsabb és erőteljesebb választ tesznek lehetővé. – Bei einem späteren Kontakt mit demselben Krankheitserreger ermöglichen diese Gedächtniszellen eine schnellere und stärkere Reaktion.

46. Ezen az immunológiai emlékezeten alapul a védőoltás, amely a betegség súlyos lezajlása nélkül készíti fel a szervezetet egy meghatározott fertőzésre. – Auf diesem immunologischen Gedächtnis beruht die Schutzimpfung, die den Organismus ohne schweren Krankheitsverlauf auf eine bestimmte Infektion vorbereitet.

47. A vér és a nyirok útján közlekedő immunsejtek folyamatosan ellenőrzik a szöveteket, miközben a nyirokcsomók találkozási és aktiválódási helyet biztosítanak számukra. – Über Blut und Lymphe wandernde Immunzellen überwachen fortlaufend die Gewebe, während die Lymphknoten ihnen Orte der Begegnung und Aktivierung bieten.

48. Ehhez a hálózathoz tartozik a csontvelő, a thymus, a lép, valamint a nyálkahártyákban elhelyezkedő számos kisebb nyirokszövet is. – Zu diesem Netzwerk gehören das Knochenmark, der Thymus, die Milz sowie zahlreiche kleinere lymphatische Gewebe in den Schleimhäuten.

49. A védekezés hatékonysága ezért nem egyetlen szerv működésétől függ, hanem sejtek, oldott fehérjék, szöveti akadályok és nyirokszervek összehangolt együttműködéséből ered. – Die Wirksamkeit der Abwehr hängt daher nicht von einem einzelnen Organ ab, sondern entsteht aus dem koordinierten Zusammenwirken von Zellen, gelösten Proteinen, Gewebebarrieren und lymphatischen Organen.

50. A vér szállító és védelmi feladatai jól mutatják, hogy a keringés nem pusztán anyagmozgató rendszer, hanem a szervezet egységes működésének egyik alapfeltétele. – Die Transport- und Abwehraufgaben des Blutes zeigen deutlich, dass der Kreislauf nicht nur ein System der Stoffbewegung, sondern eine Grundvoraussetzung für das einheitliche Funktionieren des Organismus ist.

(aufklappen)magyar

1. Az erekben keringő vér nemcsak anyagokat szállít, hanem a belső környezet állandóságának fenntartásában és a szervezet védelmében is alapvető szerepet játszik.

2. Folyékony kötőszövetként a vér (latinul: sanguis) sejtes elemekből és az ezeket körülvevő vérplazmából áll.

3. Miközben a plazma oldott anyagokat hordoz, az alakos elemek a gázszállítás, a véralvadás és az immunvédelem különböző feladatait látják el.

4. Egy egészséges felnőtt szervezetében hozzávetőleg öt liter vér található, mennyisége azonban a testmérettől, az életkortól és az élettani állapottól is függ.

5. A folyamatos keringés révén a vér a távoli szerveket működésükben összekapcsoló, gyorsan változó belső közvetítőközeget alkot.

6. Legnagyobb részét a vízben gazdag vérplazma teszi ki, amely elektrolitokat, tápanyagokat, hormonokat, anyagcseretermékeket és számos fehérjét tartalmaz.

7. A plazmafehérjék közül az albumin főként az ozmotikus viszonyokat stabilizálja, míg más fehérjék szállító-, alvadási vagy védekező feladatokat teljesítenek.

8. Ha a vér megalvad, és az alvadási fehérjék felhasználódnak, a visszamaradó folyadékot vérsavónak, vagyis szérumnak nevezzük.

9. A sejtes alkotórészek közé a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék tartoznak, amelyek eredete és működése jelentősen eltér egymástól.

10. Közülük messze a vörösvértestek (erythrocyti) fordulnak elő a legnagyobb számban.

11. Sejtmag nélküli, rugalmas alakjuk lehetővé teszi, hogy a vörösvértestek a saját átmérőjüknél szűkebb hajszálereken is áthaladjanak.

12. Belsejüket nagyrészt a vastartalmú hemoglobin tölti ki, amely a tüdőben oxigént köt, majd azt a szövetekben felszabadítja.

13. Ezzel párhuzamosan a vér a sejtekben keletkező szén-dioxid egy részét visszaszállítja a tüdőhöz, ahonnan az kilégzéssel távozik.

14. Mivel élettartamuk korlátozott, az elöregedett vörösvértesteket főként a lép és a máj falósejtjei távolítják el a keringésből.

15. Pótlásukról a vörös csontvelő gondoskodik, ahol közös vérképző őssejtekből folyamatosan új vérsejtek fejlődnek.

16. A vérlemezkék (thrombocyti) nem teljes sejtek, hanem a csontvelő nagy sejtjeiből lefűződő, kisméretű sejttöredékek.

17. Érsérüléskor megtapadnak a károsodott felszínen, egymáshoz kapcsolódnak, és olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek elősegítik a vérzés csillapítását.

18. Az ezt követő alvadási folyamat során oldhatatlan fibrinháló képződik, amely a vérsejteket befogva megerősíti a kialakuló vérrögöt.

19. Ily módon a véralvadás lezárja a sérülést, ugyanakkor térben és időben pontosan korlátozottnak kell maradnia, hogy az ép erek átjárhatósága megőrződjön.

20. A védekezésben elsősorban a fehérvérsejtek (leucocyti) vesznek részt, amelyek több, szerkezetében és feladatában eltérő sejtcsoportot foglalnak magukban.

21. A vörösvértestekkel ellentétben sejtmaggal rendelkeznek, és szükség esetén az érfalon átlépve a fertőzés vagy szövetkárosodás helyére vándorolhatnak.

22. Mozgásukat a sérült sejtekből, kórokozókból és már aktiválódott immunsejtekből származó kémiai jelzések irányítják.

23. Elsőként rendszerint a veleszületett immunrendszer gyorsan mozgósítható sejtjei érkeznek, amelyek széles körben felismerik a veszélyre utaló mintázatokat.

24. Ez a védelem már születéskor működőképes, gyors választ ad, de az egyes kórokozókat csak korlátozott pontossággal különbözteti meg.

25. Külső védelmi vonalát az ép bőr és a nyálkahártyák alkotják, amelyek mechanikai, kémiai és biológiai akadályt képeznek a behatolókkal szemben.

26. A légutak csillószőrei, a könny és a nyál enzimjei, valamint a gyomor savas közege különböző módon akadályozzák a fertőzések kialakulását.

27. Amennyiben egy kórokozó mégis átjut ezeken a határokon, helyi gyulladásos reakció indul meg, amely további védekező tényezőket mozgósít.

28. Gyulladáskor az érintett terület erei kitágulnak és áteresztőbbé válnak, így folyadék, plazmafehérjék és immunsejtek juthatnak a szövetek közé.

29. A fokozott véráramlás okozza a bőrpírt és a melegséget, míg a folyadék kilépése duzzanathoz, a felszabaduló jelzőanyagok pedig fájdalomhoz vezetnek.

30. Bár kellemetlen tünetekkel járhat, a gyulladás alapvetően célszerű válasz, amely körülhatárolja a károsodást és előkészíti a helyreállítást.

31. A neutrofil granulocyták gyorsan bekebelezik és lebontják a baktériumokat, miközben nagy számban maguk is elpusztulhatnak a fertőzés helyén.

32. Hasonló falótevékenységet végeznek a szövetekben található macrophagok, amelyek emellett a védekező válasz további szakaszait is szabályozzák.

33. Bekebelezés után a kórokozót sejten belüli hólyagokban bontják le, maradványainak egy részét pedig saját felszínükön mutatják be más immunsejtek számára.

34. Ezzel kapcsolat teremtődik a gyors, általános védelem és a lassabban kialakuló, pontosabb szerzett immunválasz között.

35. A szerzett immunitás központi szereplői a lymphocyták, amelyek egy-egy meghatározott antigén felismerésére alkalmas receptorokat hordoznak.

36. Antigénnek olyan molekuláris szerkezetet nevezünk, amelyet az immunrendszer felismer, és amely megfelelő körülmények között célzott választ válthat ki.

37. Mivel minden lymphocytacsoport más antigént ismer fel, a szervezet rendkívül sokféle idegen szerkezettel szemben képes specifikus védekezést kialakítani.

38. Aktiválódásukhoz azonban rendszerint nem elegendő az antigén puszta jelenléte, hanem további sejtközötti jelzésekre és szabályozó mechanizmusokra is szükség van.

39. A B-lymphocytákból kialakuló plazmasejtek ellenanyagokat, más néven immunglobulinokat termelnek, amelyek meghatározott antigénekhez kötődnek.

40. Kötődésük semlegesítheti a kórokozót vagy annak mérgező anyagait, továbbá megjelölheti a célpontot a falósejtek és más védekező rendszerek számára.

41. A T-lymphocyták egy része az immunválasz összehangolásában vesz részt, más sejtjeik pedig közvetlenül pusztítják el a fertőzött vagy kórosan átalakult sejteket.

42. Mivel a saját szövetek károsítása súlyos következményekkel járna, az immunrendszer fejlődése során a szervezet saját alkotórészeire reagáló sejtek többsége kiesik vagy gátlás alá kerül.

43. Ezt a saját és az idegen közötti különbségtételt immunológiai toleranciának nevezzük, amelynek zavara autoimmun folyamatok kialakulásához vezethet.

44. A sikeres immunválasz lezajlása után a legtöbb aktivált lymphocyta elpusztul, néhány hosszú életű sejt azonban emlékező sejtként fennmarad.

45. Ugyanazzal a kórokozóval való későbbi találkozáskor ezek az emlékező sejtek gyorsabb és erőteljesebb választ tesznek lehetővé.

46. Ezen az immunológiai emlékezeten alapul a védőoltás, amely a betegség súlyos lezajlása nélkül készíti fel a szervezetet egy meghatározott fertőzésre.

47. A vér és a nyirok útján közlekedő immunsejtek folyamatosan ellenőrzik a szöveteket, miközben a nyirokcsomók találkozási és aktiválódási helyet biztosítanak számukra.

48. Ehhez a hálózathoz tartozik a csontvelő, a thymus, a lép, valamint a nyálkahártyákban elhelyezkedő számos kisebb nyirokszövet is.

49. A védekezés hatékonysága ezért nem egyetlen szerv működésétől függ, hanem sejtek, oldott fehérjék, szöveti akadályok és nyirokszervek összehangolt együttműködéséből ered.

50. A vér szállító és védelmi feladatai jól mutatják, hogy a keringés nem pusztán anyagmozgató rendszer, hanem a szervezet egységes működésének egyik alapfeltétele.

(aufklappen)német

1. Das in den Gefäßen zirkulierende Blut transportiert nicht nur Stoffe, sondern spielt auch bei der Aufrechterhaltung des inneren Milieus und der Abwehr des Organismus eine grundlegende Rolle.

2. Als flüssiges Bindegewebe besteht das Blut (lateinisch: sanguis) aus zellulären Bestandteilen und dem sie umgebenden Blutplasma.

3. Während das Plasma gelöste Stoffe transportiert, übernehmen die zellulären Bestandteile unterschiedliche Aufgaben bei Gastransport, Blutgerinnung und Immunabwehr.

4. Im Körper eines gesunden Erwachsenen befinden sich ungefähr fünf Liter Blut, wobei die Menge auch von Körpergröße, Alter und physiologischem Zustand abhängt.

5. Durch seine kontinuierliche Zirkulation bildet das Blut ein rasch veränderliches inneres Vermittlungsmedium, das entfernte Organe funktionell miteinander verbindet.

6. Den größten Anteil bildet das wasserreiche Blutplasma, das Elektrolyte, Nährstoffe, Hormone, Stoffwechselprodukte und zahlreiche Proteine enthält.

7. Unter den Plasmaproteinen stabilisiert Albumin vor allem die osmotischen Verhältnisse, während andere Proteine Transport-, Gerinnungs- oder Abwehraufgaben erfüllen.

8. Gerinnt das Blut und werden die Gerinnungsproteine verbraucht, bezeichnet man die verbleibende Flüssigkeit als Blutserum.

9. Zu den zellulären Bestandteilen gehören rote Blutkörperchen, weiße Blutkörperchen und Blutplättchen, die sich in Herkunft und Funktion deutlich unterscheiden.

10. Unter ihnen kommen die roten Blutkörperchen (Erythrozyten) mit Abstand am häufigsten vor.

11. Ihre kernlose, verformbare Gestalt ermöglicht es den roten Blutkörperchen, auch Kapillaren zu passieren, die enger als ihr eigener Durchmesser sind.

12. Ihr Inneres ist weitgehend mit dem eisenhaltigen Hämoglobin ausgefüllt, das in der Lunge Sauerstoff bindet und ihn anschließend im Gewebe freisetzt.

13. Gleichzeitig transportiert das Blut einen Teil des in den Zellen entstehenden Kohlendioxids zur Lunge zurück, von wo es mit der Ausatmung abgegeben wird.

14. Da ihre Lebensdauer begrenzt ist, werden gealterte rote Blutkörperchen vor allem durch Fresszellen in Milz und Leber aus dem Kreislauf entfernt.

15. Für ihren Ersatz sorgt das rote Knochenmark, in dem sich aus gemeinsamen blutbildenden Stammzellen fortlaufend neue Blutzellen entwickeln.

16. Die Blutplättchen (Thrombozyten) sind keine vollständigen Zellen, sondern kleine Zellfragmente, die sich von großen Zellen des Knochenmarks abschnüren.

17. Bei einer Gefäßverletzung haften sie an der geschädigten Oberfläche, verbinden sich miteinander und setzen Stoffe frei, welche die Blutstillung fördern.

18. Im anschließenden Gerinnungsvorgang entsteht ein unlösliches Fibrinnetz, das Blutzellen einschließt und den entstehenden Blutpfropf stabilisiert.

19. Auf diese Weise verschließt die Blutgerinnung die Verletzung, muss jedoch räumlich und zeitlich genau begrenzt bleiben, damit gesunde Gefäße durchgängig bleiben.

20. An der Abwehr sind vor allem die weißen Blutkörperchen (Leukozyten) beteiligt, die mehrere strukturell und funktionell unterschiedliche Zellgruppen umfassen.

21. Im Gegensatz zu den roten Blutkörperchen besitzen sie einen Zellkern und können bei Bedarf die Gefäßwand durchqueren, um zum Ort einer Infektion oder Gewebeschädigung zu wandern.

22. Ihre Bewegung wird durch chemische Signale gesteuert, die von geschädigten Zellen, Krankheitserregern und bereits aktivierten Immunzellen ausgehen.

23. Zunächst treffen gewöhnlich die rasch mobilisierbaren Zellen des angeborenen Immunsystems ein, die ein breites Spektrum gefahranzeigender Muster erkennen.

24. Diese Abwehr ist bereits bei der Geburt funktionsfähig, reagiert schnell, unterscheidet einzelne Krankheitserreger jedoch nur mit begrenzter Genauigkeit.

25. Ihre äußere Verteidigungslinie bilden die intakte Haut und die Schleimhäute, die gegenüber Eindringlingen mechanische, chemische und biologische Barrieren darstellen.

26. Die Flimmerhärchen der Atemwege, Enzyme in Tränen und Speichel sowie das saure Milieu des Magens verhindern auf unterschiedliche Weise die Entstehung von Infektionen.

27. Überwindet ein Krankheitserreger dennoch diese Grenzen, setzt eine örtliche Entzündungsreaktion ein, die weitere Abwehrfaktoren mobilisiert.

28. Bei einer Entzündung erweitern sich die Gefäße des betroffenen Gebietes und werden durchlässiger, sodass Flüssigkeit, Plasmaproteine und Immunzellen ins Gewebe gelangen können.

29. Der gesteigerte Blutfluss verursacht Rötung und Wärme, während der Flüssigkeitsaustritt zu Schwellung und freigesetzte Signalstoffe zu Schmerzen führen.

30. Obwohl sie mit unangenehmen Beschwerden einhergehen kann, ist die Entzündung grundsätzlich eine zweckmäßige Reaktion, welche die Schädigung begrenzt und die Reparatur vorbereitet.

31. Neutrophile Granulozyten nehmen Bakterien rasch auf und bauen sie ab, wobei sie am Infektionsort selbst in großer Zahl zugrunde gehen können.

32. Eine ähnliche Phagozytoseleistung erbringen die im Gewebe vorkommenden Makrophagen, die darüber hinaus weitere Abschnitte der Abwehrreaktion steuern.

33. Nach der Aufnahme bauen sie den Erreger in intrazellulären Bläschen ab und präsentieren einen Teil seiner Bestandteile auf ihrer Oberfläche anderen Immunzellen.

34. Dadurch entsteht eine Verbindung zwischen der schnellen allgemeinen Abwehr und der langsamer einsetzenden, präziseren erworbenen Immunantwort.

35. Die zentralen Akteure der erworbenen Immunität sind die Lymphozyten, die Rezeptoren zur Erkennung jeweils bestimmter Antigene tragen.

36. Als Antigen bezeichnet man eine molekulare Struktur, die vom Immunsystem erkannt wird und unter geeigneten Bedingungen eine gezielte Reaktion auslösen kann.

37. Da jede Lymphozytengruppe ein anderes Antigen erkennt, kann der Organismus gegen eine außerordentlich große Vielfalt fremder Strukturen eine spezifische Abwehr entwickeln.

38. Für ihre Aktivierung genügt gewöhnlich nicht die bloße Anwesenheit des Antigens, vielmehr sind zusätzliche interzelluläre Signale und Regulationsmechanismen erforderlich.

39. Die aus B-Lymphozyten hervorgehenden Plasmazellen bilden Antikörper, auch Immunglobuline genannt, die an bestimmte Antigene binden.

40. Ihre Bindung kann den Erreger oder dessen Giftstoffe neutralisieren und das Ziel zusätzlich für Fresszellen und andere Abwehrsysteme markieren.

41. Ein Teil der T-Lymphozyten koordiniert die Immunantwort, während andere unmittelbar infizierte oder krankhaft veränderte Zellen zerstören.

42. Da eine Schädigung eigener Gewebe schwerwiegende Folgen hätte, werden während der Entwicklung des Immunsystems die meisten gegen körpereigene Bestandteile gerichteten Zellen beseitigt oder gehemmt.

43. Diese Unterscheidung zwischen Eigenem und Fremdem wird als immunologische Toleranz bezeichnet, deren Störung zur Entstehung autoimmuner Vorgänge führen kann.

44. Nach Ablauf einer erfolgreichen Immunantwort stirbt der größte Teil der aktivierten Lymphozyten ab, einige langlebige Zellen bleiben jedoch als Gedächtniszellen erhalten.

45. Bei einem späteren Kontakt mit demselben Krankheitserreger ermöglichen diese Gedächtniszellen eine schnellere und stärkere Reaktion.

46. Auf diesem immunologischen Gedächtnis beruht die Schutzimpfung, die den Organismus ohne schweren Krankheitsverlauf auf eine bestimmte Infektion vorbereitet.

47. Über Blut und Lymphe wandernde Immunzellen überwachen fortlaufend die Gewebe, während die Lymphknoten ihnen Orte der Begegnung und Aktivierung bieten.

48. Zu diesem Netzwerk gehören das Knochenmark, der Thymus, die Milz sowie zahlreiche kleinere lymphatische Gewebe in den Schleimhäuten.

49. Die Wirksamkeit der Abwehr hängt daher nicht von einem einzelnen Organ ab, sondern entsteht aus dem koordinierten Zusammenwirken von Zellen, gelösten Proteinen, Gewebebarrieren und lymphatischen Organen.

50. Die Transport- und Abwehraufgaben des Blutes zeigen deutlich, dass der Kreislauf nicht nur ein System der Stoffbewegung, sondern eine Grundvoraussetzung für das einheitliche Funktionieren des Organismus ist.