4.10.1 – A felső állcsont és a szomszédos arccsontok – Oberkiefer und benachbarte Gesichtsknochen
1. Az arckoponya központi csontjaként a páros felső állcsont (maxilla) részt vesz a szemüreg, az orrüreg, a szájüreg és a szárnyas-szájpadi árok határainak kialakításában. – Als zentraler Knochen des Gesichtsschädels ist der paarige Oberkiefer (Maxilla) am Aufbau der Augenhöhle, der Nasenhöhle, der Mundhöhle und der Fossa pterygopalatina beteiligt.
2. Mindkét felső állcsont egy szabálytalan alakú testből és négy nyúlványból áll, amelyek a környező koponyacsontokhoz kapcsolódva megszilárdítják az arc középső részét. – Jeder Oberkiefer besteht aus einem unregelmäßig geformten Körper und vier Fortsätzen, die sich mit den umgebenden Schädelknochen verbinden und den mittleren Gesichtsabschnitt stabilisieren.
3. A felső állcsont teste (corpus maxillae) üreges, belsejét a nagyméretű arcüreg (sinus maxillaris) foglalja el, amely az orrüreggel közlekedik. – Der Körper des Oberkiefers (Corpus maxillae) ist hohl und enthält die große Kieferhöhle (Sinus maxillaris), die mit der Nasenhöhle in Verbindung steht.
4. Elülső felszínén, közvetlenül a szemüreg alsó széle alatt nyílik a szemüreg alatti nyílás (foramen infraorbitale), amelyen az azonos nevű ideg és erek lépnek ki. – Auf seiner Vorderfläche öffnet sich unmittelbar unterhalb des unteren Orbitalrandes das Foramen infraorbitale, durch das der gleichnamige Nerv und die begleitenden Gefäße austreten.
5. A nyílástól lefelé húzódó sekély bemélyedés, a szemfogárok (fossa canina), a felső szemfog gyökere felett helyezkedik el. – Die vom Foramen nach unten gelegene flache Vertiefung, die Fossa canina, befindet sich oberhalb der Wurzel des oberen Eckzahns.
6. Medial felé az elülső felszín az orrbevágást (incisura nasalis) határolja, amely az ellenoldali csonttal együtt a csontos körte alakú nyílást (apertura piriformis) alkotja. – Medial begrenzt die Vorderfläche die Incisura nasalis, die zusammen mit dem gegenüberliegenden Knochen die knöcherne birnenförmige Öffnung (Apertura piriformis) bildet.
7. A két felső állcsont találkozásánál előreugró elülső orrtövis (spina nasalis anterior) az orrsövény porcos részének fontos támasztópontja. – An der Vereinigung beider Oberkiefer springt die Spina nasalis anterior vor, die einen wichtigen Stützpunkt für den knorpeligen Teil der Nasenscheidewand bildet.
8. Felfelé keskenyedve a homloknyúlvány (processus frontalis) a homlokcsonttal, az orrcsonttal, a könnycsonttal és a rostacsonttal létesít kapcsolatot. – Nach oben verjüngt sich der Stirnfortsatz (Processus frontalis), der mit Stirnbein, Nasenbein, Tränenbein und Siebbein verbunden ist.
9. A homloknyúlvány oldalsó felszínén húzódó elülső könnytaraj (crista lacrimalis anterior) a könnycsont hátsó tarajával együtt határolja a könnyzacskó árkát. – Die auf der Seitenfläche des Stirnfortsatzes verlaufende Crista lacrimalis anterior begrenzt gemeinsam mit dem hinteren Tränenkamm die Grube des Tränensacks.
10. Ebből a területből lefelé folytatódik a csontos könny-orr-csatorna (canalis nasolacrimalis), amely a könnyfolyadékot az alsó orrjáratba vezeti. – Von diesem Gebiet setzt sich der knöcherne Tränennasengang (Canalis nasolacrimalis) nach unten fort und leitet die Tränenflüssigkeit in den unteren Nasengang.
11. Oldalirányban a rövid, erőteljes járomnyúlvány (processus zygomaticus) a járomcsonthoz kapcsolja a felső állcsontot, és közvetíti a rágás során fellépő terhelést. – Seitlich verbindet der kurze, kräftige Jochbeinfortsatz (Processus zygomaticus) den Oberkiefer mit dem Jochbein und überträgt die beim Kauen entstehenden Belastungen.
12. A test felső, szemüregi felszíne (facies orbitalis) a szemüreg fenekének legnagyobb részét alkotja, miközben az arcüreg tetejét is képezi. – Die obere Orbitalfläche des Körpers (Facies orbitalis) bildet den größten Teil des Bodens der Augenhöhle und zugleich das Dach der Kieferhöhle.
13. Hátsó részén kezdődik a szemüreg alatti barázda (sulcus infraorbitalis), amely előrefelé haladva az azonos nevű csatornában folytatódik. – In ihrem hinteren Abschnitt beginnt der Sulcus infraorbitalis, der nach vorn zieht und sich im gleichnamigen Kanal fortsetzt.
14. A csatorna falából finom elülső és középső felső fogmedri csatornák ágaznak le, amelyek a felső fogakat ellátó idegeket és ereket vezetik. – Aus der Wand des Kanals zweigen feine vordere und mittlere obere Alveolarkanäle ab, welche die Nerven und Gefäße für die oberen Zähne führen.
15. A felső állcsont hátsó felszíne a halánték alatti és a szárnyas-szájpadi árok felé tekint, alsó részén pedig jól fejlett csontgumó emelkedik ki. – Die Hinterfläche des Oberkiefers ist der Fossa infratemporalis und der Fossa pterygopalatina zugewandt; in ihrem unteren Abschnitt erhebt sich ein gut ausgeprägter Knochenhöcker.
16. Ezen a felső állcsonti gumón (tuber maxillae) több apró fogmedri nyílás található, amelyeken keresztül a hátsó felső fogmedri idegek és erek haladnak. – Auf diesem Oberkieferhöcker (Tuber maxillae) liegen mehrere kleine Alveolaröffnungen, durch welche die hinteren oberen Alveolarnerven und -gefäße verlaufen.
17. Lefelé irányuló fogmedernyúlványa (processus alveolaris) íves csontgerendát képez, amelyben a felső fogak gyökereit befogadó fogmedrek helyezkednek el. – Der nach unten gerichtete Alveolarfortsatz (Processus alveolaris) bildet einen bogenförmigen Knochenabschnitt, in dem die Zahnfächer für die Wurzeln der oberen Zähne liegen.
18. A fogmedreket vékony csontos sövények választják el egymástól, míg a többgyökerű fogak gyökerei között külön gyökérközi sövények találhatók. – Die Zahnfächer werden durch dünne knöcherne Septen voneinander getrennt, während zwischen den Wurzeln mehrwurzeliger Zähne zusätzliche interradikuläre Septen liegen.
19. Vízszintesen medial felé nyúlik a szájpadnyúlvány (processus palatinus), amely az ellenoldali párjával a kemény szájpad elülső háromnegyedét alkotja. – Horizontal nach medial zieht der Gaumenfortsatz (Processus palatinus), der mit seinem Gegenstück die vorderen drei Viertel des harten Gaumens bildet.
20. A két szájpadnyúlvány középvonali egyesülése mentén alakul ki a középső szájpadvarrat, amely elöl a metszőcsatorna környezetébe vezet. – Entlang der medianen Vereinigung beider Gaumenfortsätze entsteht die mittlere Gaumennaht, die vorn in die Umgebung des Schneidezahnkanals übergeht.
21. A metszőcsatornán (canalis incisivus) idegek és erek jutnak át az orrüreg, illetve a szájpad elülső része között. – Durch den Schneidezahnkanal (Canalis incisivus) gelangen Nerven und Gefäße zwischen der Nasenhöhle und dem vorderen Gaumenabschnitt hindurch.
22. Hátul a szájpadnyúlvány a szájpadcsont vízszintes lemezéhez kapcsolódik, és e csontos felszín választja el egymástól az orr- és a szájüreget. – Hinten verbindet sich der Gaumenfortsatz mit der horizontalen Platte des Gaumenbeins; diese knöcherne Fläche trennt Nasen- und Mundhöhle voneinander.
23. A járomcsont (os zygomaticum) az arc oldalsó kiemelkedését és a szemüreg külső falának jelentős részét hozza létre. – Das Jochbein (Os zygomaticum) bildet die seitliche Vorwölbung des Gesichts und einen wesentlichen Teil der Außenwand der Augenhöhle.
24. Három nyúlványa a homlokcsonttal, a felső állcsonttal és a halántékcsonttal kapcsolódik, utóbbi összeköttetés révén kialakítva a járomívet. – Seine drei Fortsätze verbinden sich mit Stirnbein, Oberkiefer und Schläfenbein, wobei die letztgenannte Verbindung den Jochbogen bildet.
25. A szemüregi felszínen nyíló járom-szemüregi nyílásból két csatorna indul, amelyek az arc és a halánték bőre felé vezetnek. – Von der auf der Orbitalfläche gelegenen Öffnung ziehen zwei Kanäle zur Haut der Wangen- beziehungsweise Schläfenregion.
26. Az orrcsontok (ossa nasalia) keskeny páros csontlemezekként az orrhát felső, szilárd vázát képezik, lefelé azonban a külső orr porcaihoz kapcsolódnak. – Die Nasenbeine (Ossa nasalia) bilden als schmale paarige Knochenplatten das feste obere Gerüst des Nasenrückens, gehen nach unten jedoch in die Knorpel der äußeren Nase über.
27. A kisméretű könnycsont (os lacrimale) a szemüreg belső falán helyezkedik el, ahol a felső állcsonttal együtt befogadja a könnyzacskót. – Das kleine Tränenbein (Os lacrimale) liegt in der Innenwand der Augenhöhle und nimmt gemeinsam mit dem Oberkiefer den Tränensack auf.
28. Mélyebben a szájpadcsont (os palatinum) függőleges lemeze az orrüreg oldalfalához, vízszintes lemeze pedig a kemény szájpad hátsó részéhez járul hozzá. – In der Tiefe beteiligt sich die senkrechte Platte des Gaumenbeins (Os palatinum) an der Seitenwand der Nasenhöhle, seine horizontale Platte am hinteren Abschnitt des harten Gaumens.
29. Bár az arckoponya csontjai varratokkal szorosan összekapcsolódnak, vékony falú üregeik és csatornáik lehetővé teszik az idegek, erek és váladékok átjutását. – Obwohl die Knochen des Gesichtsschädels durch Nähte fest miteinander verbunden sind, ermöglichen ihre dünnwandigen Höhlen und Kanäle den Durchtritt von Nerven, Gefäßen und Sekreten.
30. Szerkezeti szempontból a felső állcsont egyszerre teherhordó csont, fogtartó alap, üregképző elem és több arctájék közötti topográfiai kapcsolópont. – Strukturell ist der Oberkiefer zugleich tragender Knochen, zahntragende Grundlage, höhlenbildendes Element und topographischer Verbindungspunkt zwischen mehreren Gesichtsregionen.
(aufklappen)magyar
1. Az arckoponya központi csontjaként a páros felső állcsont (maxilla) részt vesz a szemüreg, az orrüreg, a szájüreg és a szárnyas-szájpadi árok határainak kialakításában.
2. Mindkét felső állcsont egy szabálytalan alakú testből és négy nyúlványból áll, amelyek a környező koponyacsontokhoz kapcsolódva megszilárdítják az arc középső részét.
3. A felső állcsont teste (corpus maxillae) üreges, belsejét a nagyméretű arcüreg (sinus maxillaris) foglalja el, amely az orrüreggel közlekedik.
4. Elülső felszínén, közvetlenül a szemüreg alsó széle alatt nyílik a szemüreg alatti nyílás (foramen infraorbitale), amelyen az azonos nevű ideg és erek lépnek ki.
5. A nyílástól lefelé húzódó sekély bemélyedés, a szemfogárok (fossa canina), a felső szemfog gyökere felett helyezkedik el.
6. Medial felé az elülső felszín az orrbevágást (incisura nasalis) határolja, amely az ellenoldali csonttal együtt a csontos körte alakú nyílást (apertura piriformis) alkotja.
7. A két felső állcsont találkozásánál előreugró elülső orrtövis (spina nasalis anterior) az orrsövény porcos részének fontos támasztópontja.
8. Felfelé keskenyedve a homloknyúlvány (processus frontalis) a homlokcsonttal, az orrcsonttal, a könnycsonttal és a rostacsonttal létesít kapcsolatot.
9. A homloknyúlvány oldalsó felszínén húzódó elülső könnytaraj (crista lacrimalis anterior) a könnycsont hátsó tarajával együtt határolja a könnyzacskó árkát.
10. Ebből a területből lefelé folytatódik a csontos könny-orr-csatorna (canalis nasolacrimalis), amely a könnyfolyadékot az alsó orrjáratba vezeti.
11. Oldalirányban a rövid, erőteljes járomnyúlvány (processus zygomaticus) a járomcsonthoz kapcsolja a felső állcsontot, és közvetíti a rágás során fellépő terhelést.
12. A test felső, szemüregi felszíne (facies orbitalis) a szemüreg fenekének legnagyobb részét alkotja, miközben az arcüreg tetejét is képezi.
13. Hátsó részén kezdődik a szemüreg alatti barázda (sulcus infraorbitalis), amely előrefelé haladva az azonos nevű csatornában folytatódik.
14. A csatorna falából finom elülső és középső felső fogmedri csatornák ágaznak le, amelyek a felső fogakat ellátó idegeket és ereket vezetik.
15. A felső állcsont hátsó felszíne a halánték alatti és a szárnyas-szájpadi árok felé tekint, alsó részén pedig jól fejlett csontgumó emelkedik ki.
16. Ezen a felső állcsonti gumón (tuber maxillae) több apró fogmedri nyílás található, amelyeken keresztül a hátsó felső fogmedri idegek és erek haladnak.
17. Lefelé irányuló fogmedernyúlványa (processus alveolaris) íves csontgerendát képez, amelyben a felső fogak gyökereit befogadó fogmedrek helyezkednek el.
18. A fogmedreket vékony csontos sövények választják el egymástól, míg a többgyökerű fogak gyökerei között külön gyökérközi sövények találhatók.
19. Vízszintesen medial felé nyúlik a szájpadnyúlvány (processus palatinus), amely az ellenoldali párjával a kemény szájpad elülső háromnegyedét alkotja.
20. A két szájpadnyúlvány középvonali egyesülése mentén alakul ki a középső szájpadvarrat, amely elöl a metszőcsatorna környezetébe vezet.
21. A metszőcsatornán (canalis incisivus) idegek és erek jutnak át az orrüreg, illetve a szájpad elülső része között.
22. Hátul a szájpadnyúlvány a szájpadcsont vízszintes lemezéhez kapcsolódik, és e csontos felszín választja el egymástól az orr- és a szájüreget.
23. A járomcsont (os zygomaticum) az arc oldalsó kiemelkedését és a szemüreg külső falának jelentős részét hozza létre.
24. Három nyúlványa a homlokcsonttal, a felső állcsonttal és a halántékcsonttal kapcsolódik, utóbbi összeköttetés révén kialakítva a járomívet.
25. A szemüregi felszínen nyíló járom-szemüregi nyílásból két csatorna indul, amelyek az arc és a halánték bőre felé vezetnek.
26. Az orrcsontok (ossa nasalia) keskeny páros csontlemezekként az orrhát felső, szilárd vázát képezik, lefelé azonban a külső orr porcaihoz kapcsolódnak.
27. A kisméretű könnycsont (os lacrimale) a szemüreg belső falán helyezkedik el, ahol a felső állcsonttal együtt befogadja a könnyzacskót.
28. Mélyebben a szájpadcsont (os palatinum) függőleges lemeze az orrüreg oldalfalához, vízszintes lemeze pedig a kemény szájpad hátsó részéhez járul hozzá.
29. Bár az arckoponya csontjai varratokkal szorosan összekapcsolódnak, vékony falú üregeik és csatornáik lehetővé teszik az idegek, erek és váladékok átjutását.
30. Szerkezeti szempontból a felső állcsont egyszerre teherhordó csont, fogtartó alap, üregképző elem és több arctájék közötti topográfiai kapcsolópont.
(aufklappen)német
1. Als zentraler Knochen des Gesichtsschädels ist der paarige Oberkiefer (Maxilla) am Aufbau der Augenhöhle, der Nasenhöhle, der Mundhöhle und der Fossa pterygopalatina beteiligt.
2. Jeder Oberkiefer besteht aus einem unregelmäßig geformten Körper und vier Fortsätzen, die sich mit den umgebenden Schädelknochen verbinden und den mittleren Gesichtsabschnitt stabilisieren.
3. Der Körper des Oberkiefers (Corpus maxillae) ist hohl und enthält die große Kieferhöhle (Sinus maxillaris), die mit der Nasenhöhle in Verbindung steht.
4. Auf seiner Vorderfläche öffnet sich unmittelbar unterhalb des unteren Orbitalrandes das Foramen infraorbitale, durch das der gleichnamige Nerv und die begleitenden Gefäße austreten.
5. Die vom Foramen nach unten gelegene flache Vertiefung, die Fossa canina, befindet sich oberhalb der Wurzel des oberen Eckzahns.
6. Medial begrenzt die Vorderfläche die Incisura nasalis, die zusammen mit dem gegenüberliegenden Knochen die knöcherne birnenförmige Öffnung (Apertura piriformis) bildet.
7. An der Vereinigung beider Oberkiefer springt die Spina nasalis anterior vor, die einen wichtigen Stützpunkt für den knorpeligen Teil der Nasenscheidewand bildet.
8. Nach oben verjüngt sich der Stirnfortsatz (Processus frontalis), der mit Stirnbein, Nasenbein, Tränenbein und Siebbein verbunden ist.
9. Die auf der Seitenfläche des Stirnfortsatzes verlaufende Crista lacrimalis anterior begrenzt gemeinsam mit dem hinteren Tränenkamm die Grube des Tränensacks.
10. Von diesem Gebiet setzt sich der knöcherne Tränennasengang (Canalis nasolacrimalis) nach unten fort und leitet die Tränenflüssigkeit in den unteren Nasengang.
11. Seitlich verbindet der kurze, kräftige Jochbeinfortsatz (Processus zygomaticus) den Oberkiefer mit dem Jochbein und überträgt die beim Kauen entstehenden Belastungen.
12. Die obere Orbitalfläche des Körpers (Facies orbitalis) bildet den größten Teil des Bodens der Augenhöhle und zugleich das Dach der Kieferhöhle.
13. In ihrem hinteren Abschnitt beginnt der Sulcus infraorbitalis, der nach vorn zieht und sich im gleichnamigen Kanal fortsetzt.
14. Aus der Wand des Kanals zweigen feine vordere und mittlere obere Alveolarkanäle ab, welche die Nerven und Gefäße für die oberen Zähne führen.
15. Die Hinterfläche des Oberkiefers ist der Fossa infratemporalis und der Fossa pterygopalatina zugewandt; in ihrem unteren Abschnitt erhebt sich ein gut ausgeprägter Knochenhöcker.
16. Auf diesem Oberkieferhöcker (Tuber maxillae) liegen mehrere kleine Alveolaröffnungen, durch welche die hinteren oberen Alveolarnerven und -gefäße verlaufen.
17. Der nach unten gerichtete Alveolarfortsatz (Processus alveolaris) bildet einen bogenförmigen Knochenabschnitt, in dem die Zahnfächer für die Wurzeln der oberen Zähne liegen.
18. Die Zahnfächer werden durch dünne knöcherne Septen voneinander getrennt, während zwischen den Wurzeln mehrwurzeliger Zähne zusätzliche interradikuläre Septen liegen.
19. Horizontal nach medial zieht der Gaumenfortsatz (Processus palatinus), der mit seinem Gegenstück die vorderen drei Viertel des harten Gaumens bildet.
20. Entlang der medianen Vereinigung beider Gaumenfortsätze entsteht die mittlere Gaumennaht, die vorn in die Umgebung des Schneidezahnkanals übergeht.
21. Durch den Schneidezahnkanal (Canalis incisivus) gelangen Nerven und Gefäße zwischen der Nasenhöhle und dem vorderen Gaumenabschnitt hindurch.
22. Hinten verbindet sich der Gaumenfortsatz mit der horizontalen Platte des Gaumenbeins; diese knöcherne Fläche trennt Nasen- und Mundhöhle voneinander.
23. Das Jochbein (Os zygomaticum) bildet die seitliche Vorwölbung des Gesichts und einen wesentlichen Teil der Außenwand der Augenhöhle.
24. Seine drei Fortsätze verbinden sich mit Stirnbein, Oberkiefer und Schläfenbein, wobei die letztgenannte Verbindung den Jochbogen bildet.
25. Von der auf der Orbitalfläche gelegenen Öffnung ziehen zwei Kanäle zur Haut der Wangen- beziehungsweise Schläfenregion.
26. Die Nasenbeine (Ossa nasalia) bilden als schmale paarige Knochenplatten das feste obere Gerüst des Nasenrückens, gehen nach unten jedoch in die Knorpel der äußeren Nase über.
27. Das kleine Tränenbein (Os lacrimale) liegt in der Innenwand der Augenhöhle und nimmt gemeinsam mit dem Oberkiefer den Tränensack auf.
28. In der Tiefe beteiligt sich die senkrechte Platte des Gaumenbeins (Os palatinum) an der Seitenwand der Nasenhöhle, seine horizontale Platte am hinteren Abschnitt des harten Gaumens.
29. Obwohl die Knochen des Gesichtsschädels durch Nähte fest miteinander verbunden sind, ermöglichen ihre dünnwandigen Höhlen und Kanäle den Durchtritt von Nerven, Gefäßen und Sekreten.
30. Strukturell ist der Oberkiefer zugleich tragender Knochen, zahntragende Grundlage, höhlenbildendes Element und topographischer Verbindungspunkt zwischen mehreren Gesichtsregionen.