2-1-2 egri

1. Az 1541-es augusztus utolsó hete Buda történetének legcsendesebb és legvégzetesebb hete volt, mert semmi sem történt, ami később mindent eldöntött.

2. A hadtörténet ritkán ismer olyan pillanatot, amelyben egy erőd úgy vész el, hogy közben egyetlen ágyú sem szólal meg.

3. Szulejmán szultán a táborában ült, és a magyar urak naponta jártak hozzá tisztelgő látogatásra, mint valami békés fejedelemhez.

4. A látogatás azonban sohasem semleges cselekedet, mert aki hódolni jár, az már elismerte a másik felsőbbségét.

5. Gergely ezt nem tudta megfogalmazni, de érezte, valahányszor látta a díszbe öltözött urakat kilovagolni a kapun.

6. A díszruha ilyenkor nem méltóság, hanem kérelem, és a kérelmező mindig gyengébb annál, akihez fordul.

7. A szultán üzenete végül megérkezett, és a szövege annyira nyájas volt, hogy attól még Fráter György is elsápadt.

8. Szulejmán azt kívánta, hogy a csecsemő királyt vigyék elébe, mert látni akarja János király fiát, mielőtt hazatérne.

9. A kívánság látszólag atyai volt, valójában azonban a legpontosabban kiszámított politikai húzás az egész hadjáratban.

10. Aki a gyermeket elkéri, az a jövőt kéri el, és aki a jövőt a kezében tartja, annak a jelenről nem kell alkudoznia.

11. Izabella királyné sírt, tiltakozott, és végül engedett, mert nem volt mögötte sereg, amely a tiltakozását megtámasztotta volna.

12. A történelem nagy visszautasításai mindig fegyveresek voltak; a fegyvertelen visszautasítás csak késleltetés, nem döntés.

13. A kis János Zsigmondot bársonyos hordszékbe fektették, és három dajka meg egy fényes küldöttség kísérte a török táborba.

14. A menetben ott lovagolt Török Bálint is, mellette az apródjával, aki így akaratlanul a magyar történelem egyik fordulópontjának szemtanúja lett.

15. Gárdonyi itt éri el legnagyobb szerkezeti fogásának csúcsát: a regény nem kívülről mesél, hanem belülről néz.

16. A tábor közelről egészen más volt, mint a falról nézve, mert a rend, amelyet messziről sejteni lehetett, közelről tökéletesnek bizonyult.

17. A sátrak sorai egyenesek voltak, az utcák tiszták, a lovak kikötve, és sehol egy hangos szó vagy részeg katona.

18. Ez a látvány rémítette meg Gergelyt igazán, mert a fegyelmezett ellenség sokkal félelmetesebb a vad ellenségnél.

19. A vadságot le lehet győzni bátorsággal, a fegyelmet azonban csak nagyobb fegyelemmel, és ez éppen az, ami az országból hiányzott.

20. A janicsárok kettős sorfalat álltak, mozdulatlanul, és a mozdulatlanságuk többet mondott minden fenyegetésnél.

21. Szulejmán nem fogadta személyesen a küldöttséget, hanem a nagyvezír és a pasák elé bocsátotta, ami már önmagában rangbeli üzenet volt.

22. A keleti udvari szertartás minden mozzanata jelentést hordozott, és aki nem értette a jeleket, az vakon tárgyalt.

23. A gyermeket megnézték, megdicsérték, ajándékokkal halmozták el, majd közölték, hogy egyelőre a táborban marad.

24. Az „egyelőre” szó a diplomácia legveszélyesebb szava, mert időt ígér ott, ahol valójában már minden eldőlt.

25. Ezalatt a városban, mintegy véletlenül, egyre több janicsár sétált a szűk utcákon, fegyvertelenül, csoportokban.

26. Azt mondták, hogy a híres Boldogasszony-templomot akarják látni, és a polgárok készségesen mutogatták nekik az utat.

27. A kíváncsiság a legártatlanabb ürügy, és éppen ezért a leghasználhatóbb minden katonai csel közül.

28. A kapuőrség aznap gyérebb volt a szokásosnál, mert az urak nagy része a táborban időzött a küldöttséggel.

29. A vár tehát üres volt döntéshozók nélkül, és az üres parancsnokság mindig gyorsabban esik el, mint az üres fal.

30. Délelőtt tíz óra körül a janicsárok egyszerre, jelre, elfoglalták a kapukat, a bástyákat és a lőporos tornyot.

31. Nem kiabáltak, nem lőttek, nem gyújtogattak, hanem odaálltak, mint akik régóta oda tartoznak.

32. A birtokbavételnek ez a nyugodt formája sokkal megsemmisítőbb, mint a rohamé, mert nincs benne semmi, ami ellen küzdeni lehetne.

33. Néhány magyar őr kardot rántott, és azonnal levágták őket, csendben, szakszerűen, feltűnés nélkül.

34. Ezek a névtelen halottak Buda utolsó védői, és a magyar emlékezet mégsem tud róluk semmit.

35. A történelem hőseit rendszerint a győztesek jelölik ki, a vesztes oldalon pedig csak a legnagyobbak nevét őrzi meg.

36. A harangozó felszaladt a toronyba, hogy félreverje a harangot, de mire felért, a torony már török kézen volt.

37. A vészjel elmaradása döntötte el a napot, mert a városvédelem első feltétele nem a fegyver, hanem a hír.

38. Aki a hírt megállítja, az a védekezést állítja meg, és ezt a török hadvezetés száz éve tudta.

39. A polgárok az utcákon értették meg először, hogy valami megváltozott, mert a saját kapujukhoz nem engedték őket vissza.

40. Egy asszony kiabálni kezdett, mire egy janicsár tiszt udvariasan meghajolt előtte, és ez a meghajlás iszonyúbb volt minden ütésnél.

41. A hódító, aki udvarias, azt üzeni, hogy nincs miért erőszakoskodnia, mert már úgyis mindene megvan.

42. A táborban Török Bálint valamivel dél előtt vette észre, hogy a kíséretüket észrevétlenül szétválasztották.

43. Előbb csak egy-egy embert hívtak el, hogy lovat itasson vagy ajándékot vegyen át, aztán már senki sem tért vissza.

44. Ez a módszer olyan régi, mint a keleti hadviselés, és mindig működik, mert minden lépése külön-külön ártalmatlannak látszik.

45. A csapdát sohasem egyetlen nagy mozdulat zárja be, hanem húsz apró, amelyek közül egyikre sem érdemes felfigyelni.

46. Gergely a lovaknál álldogált, amikor egy magyarul beszélő szolga odasúgta neki, hogy a városban török zászló leng.

47. A fiú először nem hitte el, aztán felnézett a várhegyre, és a saját szemével látta a lófarkas jelvényt a Fehérvári kapu fölött.

48. Van egy pillanat, amikor egy ország elveszíti a fővárosát, és Gergely számára ez a pillanat egy zászló látványa volt.

49. Nem dörgés, nem tűz, nem sikoly, hanem egy darab színes szövet a magasban, délelőtti napsütésben.

50. Gárdonyi ezt a jelenetet szűkszavúan írja meg, és a szűkszavúság itt többet ér minden pátosznál.

51. A nagy nemzeti veszteségeket a valóban nagy írók sohasem kiáltják, hanem elhallgatják, és rábízzák az olvasóra.

52. Buda 1541. augusztus huszonkilencedikén került török kézre, pontosan a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján.

53. Ez a dátumegyezés nem véletlen volt, hanem szándékos, mert a szultán szerette a jelképes időzítést.

54. A hadviselés nemcsak a testek, hanem az emlékezet ellen is folyik, és a naptár ebben éppolyan fegyver, mint az ágyú.

55. A várban aznap nem volt vérfürdő, sem fosztogatás, mert a szultán szigorúan megtiltotta a rablást.

56. A tilalom nem irgalomból fakadt, hanem számításból: aki egy várost hosszú távra akar birtokolni, az nem égeti fel.

57. Az igazi hódító mindig kíméletesebb a portyázónál, és a történelem ezt gyakran összetéveszti a nagylelkűséggel.

58. A templomot még aznap mecsetté alakították, az oltárokat kihordták, a falakat lemeszelték.

59. A mész alatt évszázadokig ott maradtak a régi képek, és a huszadik század restaurátorai néhányat előhívtak közülük.

60. Az elfedett dolgok nem szűnnek meg létezni, csak várnak, és ez a mondat a magyar történelem egészére áll.

61. A táborban a magyar urakat aznap délután nem engedték haza, hanem udvariasan megkérték, hogy maradjanak vacsorára.

62. A vacsora bőséges volt, a zene szólt, és a vendégek egy része még mindig nem értette, hogy fogoly.

63. A fogság legrafináltabb formája az, amelyben nincsen sem lánc, sem rács, csak egy soha ki nem mondott tilalom.

64. Török Bálint tudta, hogy mi történik, és Gergely látta rajta, hogy tudja, mert egész este nem nyúlt az ételhez.

65. A főúr egyszer odahajolt a fiúhoz, és annyit mondott, hogy ha kimehet, menjen, és ne nézzen vissza.

66. Ez a mondat volt az egyetlen végrendelete, és ebben nem birtokról rendelkezett, hanem egyetlen emberi életről.

67. Gergely nem akart menni, tiltakozott, sírt, de a parancs parancs volt, és ő katonának nevelkedett.

68. A regény itt teszi próbára először azt a feszültséget, amelyet az előző fejezet felépített: engedelmesség és önálló ítélet feszültségét.

69. A fiú engedelmeskedett, és élete végéig azt hitte, hogy ezzel gyáva volt, holott csak parancsot teljesített.

70. A túlélők bűntudata a hadtörténet legkevésbé tárgyalt sebe, és Gárdonyi ezt már 1899-ben pontosan ábrázolta.

71. A menekülés a szekerek között történt, a lócsiszárok sátrai mellett, sötétedés után, gyalog.

72. A szolgák és a markotányosok között egy tizenöt éves fiú láthatatlan, mert a nagy táborok legjobb rejtekhelye a tömeg.

73. Gergely a Duna felé indult, mert a víz mindig irányt ad annak, akinek nincsen térképe.

74. Ez a menekülés nem hősies volt, hanem piszkos, hideg és megalázó, ahogy minden valódi menekülés az.

75. A regény nagysága éppen abban áll, hogy a hőst nem kíméli meg a megalázástól, hanem átvezeti rajta.

76. Másnap reggel Szulejmán bevonult a városba, és a hódolók sorfala között lovagolt fel a várhegyre.

77. Izabella királynét és a csecsemőt Erdélybe rendelte, és a Tiszántúlt jelölte ki nekik szálláshelyül.

78. Így született meg az ország hármas felosztása, amely százötven évig meghatározta a magyarság sorsát.

79. A királyi Magyarország nyugaton, a hódoltság középen, az Erdélyi Fejedelemség keleten: három ország egyetlen nemzet helyén.

80. Ez a felosztás nem szerződésből keletkezett, hanem egy augusztusi délelőtt csendes helyfoglalásából.

81. A történelemtanítás gyakran Mohácsot nevezi a fordulópontnak, holott Mohács csak csata volt, Buda viszont állapot.

82. A csatát el lehet veszíteni és meg lehet ismételni; a fővárost elveszíteni azonban visszafordíthatatlan.

83. Gárdonyi regénye ezért helyezi ide a második nagy szerkezeti tartópillért, közvetlenül az egri ostrom elé.

84. Eger csak azért lehet jelkép, mert Buda elveszett, és a jelkép mindig egy veszteség fölött épül.

85. A regény olvasója innentől tudja, hogy a hősök nem az országot védik majd, hanem az ország emlékét.

86. Gergely három napig bujkált a szigeteken és a nádasokban, hallgatva a török őrjáratok lódobogását.

87. Ez alatt a három nap alatt lett belőle felnőtt, mert a felnőttséget nem az évek adják, hanem az egyedüllét a döntéssel.

88. Senki sem mondta meg neki, merre menjen, mit egyen, kiben bízzon, és ez a helyzet később az egész életét meghatározta.

89. A vár, amelyben nevelkedett, egyszerre megszűnt létezni mint otthon, és az otthontalanság ettől kezdve állandó kísérője lett.

90. A magyar irodalom sok hőse otthontalan, és ez nem írói szeszély, hanem a nemzeti tapasztalat közvetlen lenyomata.

91. Amikor végre kijutott a hódoltság határán, hátranézett, pedig a gazdája éppen ezt tiltotta meg neki.

92. A hátranézés az emberi hűség legősibb gesztusa, és minden mitológia tud róla, Orpheusztól Lót feleségéig.

93. A várhegyet ekkor már nem lehetett látni, csak a füstöt és a párát, amelyben a város eltűnt.

94. Buda ettől a naptól fogva száznegyvenöt évig maradt török kézen, egészen 1686 szeptemberéig.

95. Aki 1541-ben született a városban, annak dédunokája sem érte meg a felszabadulást, és ez a tény minden pátosznál súlyosabb.

96. A regény szereplői ezt nem tudhatták, de az olvasó tudja, és ebből a kettősségből él az egész fejezet.

97. Gárdonyi egyetlen mondattal sem vádol senkit, sem Izabellát, sem Fráter Györgyöt, sem a habozó urakat.

98. A vádaskodást az utókorra hagyja, és ez az író erkölcsi fölénye a történelmi publicisztikával szemben.

99. Ami marad, az nem ítélet, hanem kép: egy fiú a nádasban, egy zászló a kapun, egy csendes délelőtt.

100. Ez a csend a magyar történelem leghangosabb csendje, és ebből a csendből nő ki tizenegy év múlva Eger kiáltása.

1. Die letzte Augustwoche des Jahres 1541 war die stillste und zugleich verhängnisvollste Woche in der Geschichte Budas, denn es geschah nichts, was später alles entschied.

2. Die Kriegsgeschichte kennt selten einen Augenblick, in dem eine Festung verlorengeht, ohne dass dabei auch nur eine einzige Kanone gesprochen hätte.

3. Sultan Süleyman saß in seinem Lager, und die ungarischen Herren kamen täglich zu Ehrenbesuchen hinüber wie zu einem friedlichen Fürsten.

4. Der Besuch ist jedoch niemals eine neutrale Handlung, denn wer zur Huldigung geht, hat die Überlegenheit des anderen bereits anerkannt.

5. Gergely vermochte das nicht in Worte zu fassen, doch er spürte es jedes Mal, wenn er die festlich gekleideten Herren zum Tor hinausreiten sah.

6. Das Prunkgewand ist in solchen Fällen keine Würde, sondern eine Bittstellung, und der Bittsteller ist stets schwächer als jener, an den er sich wendet.

7. Die Botschaft des Sultans traf schließlich ein, und ihr Wortlaut war so freundlich, dass selbst Frater György darüber erbleichte.

8. Süleyman wünschte, man möge den Säuglingskönig vor ihn bringen, denn er wolle den Sohn König Jánosʼ sehen, ehe er heimkehre.

9. Der Wunsch war dem Anschein nach väterlich, in Wahrheit jedoch der genauest berechnete politische Zug des ganzen Feldzugs.

10. Wer das Kind verlangt, verlangt die Zukunft, und wer die Zukunft in Händen hält, muss über die Gegenwart nicht mehr feilschen.

11. Königin Isabella weinte, widersprach und gab zuletzt nach, denn hinter ihr stand kein Heer, das ihren Widerspruch gestützt hätte.

12. Die großen Weigerungen der Geschichte waren stets bewaffnet; die unbewaffnete Weigerung ist nur ein Aufschub, keine Entscheidung.

13. Den kleinen János Zsigmond bettete man in eine samtene Sänfte, und drei Ammen sowie eine glänzende Gesandtschaft geleiteten ihn ins türkische Lager.

14. In dem Zuge ritt auch Bálint Török, neben sich seinen Edelknaben, der so unwillkürlich zum Zeugen eines der Wendepunkte der ungarischen Geschichte wurde.

15. Gárdonyi erreicht hier den Höhepunkt seines größten Kunstgriffs im Aufbau: Der Roman erzählt nicht von außen, sondern schaut von innen.

16. Aus der Nähe war das Lager ganz anders als von der Mauer aus gesehen, denn die Ordnung, die man von fern nur ahnte, erwies sich in der Nähe als vollkommen.

17. Die Zeltreihen verliefen gerade, die Gassen waren rein, die Pferde angebunden, und nirgends ein lautes Wort oder ein trunkener Soldat.

18. Dieser Anblick erschreckte Gergely erst wirklich, denn der gezüchtete Feind ist weit furchtbarer als der wilde.

19. Die Wildheit lässt sich mit Tapferkeit besiegen, die Zucht hingegen nur mit größerer Zucht, und eben diese fehlte dem Lande.

20. Die Janitscharen bildeten ein doppeltes Spalier, unbeweglich, und ihre Unbeweglichkeit sagte mehr als jede Drohung.

21. Süleyman empfing die Gesandtschaft nicht persönlich, sondern ließ sie vor den Großwesir und die Paschas treten, was für sich genommen schon eine Botschaft des Ranges war.

22. Jede Regung des östlichen Hofzeremoniells trug eine Bedeutung, und wer die Zeichen nicht verstand, verhandelte blind.

23. Das Kind wurde besehen, gelobt, mit Geschenken überhäuft, und dann teilte man mit, es bleibe vorläufig im Lager.

24. Das Wort „vorläufig“ ist das gefährlichste Wort der Staatskunst, denn es verspricht Zeit dort, wo in Wahrheit schon alles entschieden ist.

25. Unterdessen spazierten in der Stadt, wie zufällig, immer mehr Janitscharen durch die engen Gassen, unbewaffnet und in Gruppen.

26. Sie sagten, sie wollten die berühmte Marienkirche sehen, und die Bürger wiesen ihnen bereitwillig den Weg.

27. Die Neugier ist der unschuldigste Vorwand und eben deshalb der brauchbarste unter allen Kriegslisten.

28. Die Torwache war an jenem Tage dünner als gewöhnlich, weil der größte Teil der Herren mit der Gesandtschaft im Lager weilte.

29. Die Burg war also leer an Entscheidungsträgern, und eine leere Befehlsstelle fällt stets rascher als eine leere Mauer.

30. Gegen zehn Uhr vormittags besetzten die Janitscharen auf ein Zeichen hin gleichzeitig die Tore, die Basteien und den Pulverturm.

31. Sie schrien nicht, schossen nicht, brandschatzten nicht, sondern stellten sich hin wie Leute, die seit langem dorthin gehören.

32. Diese ruhige Form der Inbesitznahme ist weit vernichtender als der Sturm, weil nichts an ihr ist, wogegen man kämpfen könnte.

33. Einige ungarische Wachen zogen den Säbel und wurden sogleich niedergemacht, still, fachgerecht und ohne Aufsehen.

34. Diese namenlosen Toten sind die letzten Verteidiger Budas, und dennoch weiß die ungarische Erinnerung nichts von ihnen.

35. Die Helden der Geschichte bestimmen in der Regel die Sieger, auf der Verliererseite aber bewahrt sie nur die Namen der Größten.

36. Der Glöckner lief in den Turm hinauf, um Sturm zu läuten, doch als er oben ankam, war der Turm bereits in türkischer Hand.

37. Das Ausbleiben des Notzeichens entschied den Tag, denn die erste Bedingung der Stadtverteidigung ist nicht die Waffe, sondern die Nachricht.

38. Wer die Nachricht anhält, hält die Verteidigung an, und die türkische Heerführung wusste dies seit hundert Jahren.

39. Auf den Straßen begriffen die Bürger als Erste, dass sich etwas verändert hatte, denn zu ihrem eigenen Tor ließ man sie nicht zurück.

40. Eine Frau begann zu schreien, worauf sich ein Janitscharenoffizier höflich vor ihr verneigte, und diese Verneigung war grässlicher als jeder Schlag.

41. Der Eroberer, der höflich ist, teilt damit mit, dass er nicht gewalttätig zu werden braucht, weil er ohnehin bereits alles besitzt.

42. Im Lager bemerkte Bálint Török kurz vor Mittag, dass man ihr Gefolge unmerklich auseinandergeteilt hatte.

43. Zuerst rief man nur den einen oder anderen fort, um ein Pferd zu tränken oder ein Geschenk in Empfang zu nehmen, dann aber kehrte niemand mehr zurück.

44. Diese Methode ist so alt wie die östliche Kriegführung und wirkt stets, weil jeder ihrer Schritte für sich genommen harmlos aussieht.

45. Die Falle schließt nie eine einzige große Bewegung, sondern zwanzig kleine, von denen keine einzige der Aufmerksamkeit wert scheint.

46. Gergely stand bei den Pferden, als ihm ein ungarisch sprechender Diener zuraunte, in der Stadt wehe die türkische Fahne.

47. Der Junge glaubte es zunächst nicht, dann blickte er zum Burgberg hinauf und sah mit eigenen Augen das Rossschweifzeichen über dem Stuhlweißenburger Tor.

48. Es gibt einen Augenblick, in dem ein Land seine Hauptstadt verliert, und für Gergely war dieser Augenblick der Anblick einer Fahne.

49. Kein Donner, kein Feuer, kein Schrei, sondern ein Stück farbigen Tuches in der Höhe, im vormittäglichen Sonnenschein.

50. Gárdonyi schreibt diese Szene wortkarg, und die Wortkargheit wiegt hier mehr als aller Pathos.

51. Die großen nationalen Verluste schreien die wahrhaft großen Schriftsteller niemals hinaus, sondern verschweigen sie und überlassen sie dem Leser.

52. Buda geriet am neunundzwanzigsten August 1541 in türkische Hand, genau am fünfzehnten Jahrestag der Schlacht bei Mohács.

53. Diese Übereinstimmung der Daten war kein Zufall, sondern Absicht, denn der Sultan liebte die sinnbildliche Zeitwahl.

54. Die Kriegführung richtet sich nicht nur gegen die Leiber, sondern auch gegen das Gedächtnis, und der Kalender ist darin eine ebensolche Waffe wie die Kanone.

55. In der Burg gab es an jenem Tage kein Blutbad und keine Plünderung, denn der Sultan hatte den Raub streng verboten.

56. Das Verbot entsprang nicht dem Erbarmen, sondern der Berechnung: Wer eine Stadt auf lange Sicht besitzen will, brennt sie nicht nieder.

57. Der wirkliche Eroberer ist stets schonender als der Streifzügler, und die Geschichte verwechselt dies häufig mit Großmut.

58. Die Kirche wandelte man noch am selben Tage in eine Moschee, trug die Altäre hinaus und übertünchte die Wände.

59. Unter dem Kalk blieben die alten Bilder jahrhundertelang erhalten, und die Restauratoren des zwanzigsten Jahrhunderts holten einige davon wieder hervor.

60. Das Zugedeckte hört nicht auf zu bestehen, es wartet nur, und dieser Satz gilt für die ungarische Geschichte im Ganzen.

61. Im Lager ließ man die ungarischen Herren an jenem Nachmittag nicht heimkehren, sondern bat sie höflich, zum Abendmahl zu bleiben.

62. Das Mahl war reichlich, Musik erklang, und ein Teil der Gäste begriff noch immer nicht, dass er gefangen war.

63. Die raffinierteste Form der Gefangenschaft ist jene, in der es weder Kette noch Gitter gibt, sondern nur ein niemals ausgesprochenes Verbot.

64. Bálint Török wusste, was vorging, und Gergely sah es ihm an, dass er es wusste, denn den ganzen Abend rührte er die Speise nicht an.

65. Einmal beugte sich der Magnat zu dem Jungen und sagte nur, wenn er hinausgelangen könne, solle er gehen und sich nicht umsehen.

66. Dieser Satz war sein einziges Vermächtnis, und darin verfügte er nicht über Besitz, sondern über ein einziges Menschenleben.

67. Gergely wollte nicht gehen, widersprach und weinte, doch der Befehl war ein Befehl, und er war zum Soldaten erzogen worden.

68. Hier stellt der Roman zum ersten Mal jene Spannung auf die Probe, die das vorige Kapitel aufgebaut hat: die Spannung zwischen Gehorsam und eigenem Urteil.

69. Der Junge gehorchte und glaubte bis an sein Lebensende, er sei damit feige gewesen, obwohl er nur einen Befehl ausführte.

70. Die Schuld der Überlebenden ist die am wenigsten besprochene Wunde der Kriegsgeschichte, und Gárdonyi hat sie schon 1899 genau dargestellt.

71. Die Flucht geschah zwischen den Wagen, an den Zelten der Pferdehändler vorbei, nach Einbruch der Dunkelheit und zu Fuß.

72. Zwischen den Knechten und Marketendern ist ein fünfzehnjähriger Junge unsichtbar, denn das beste Versteck großer Lager ist die Menge.

73. Gergely wandte sich zur Donau hin, denn das Wasser gibt stets dem die Richtung, der keine Karte besitzt.

74. Diese Flucht war nicht heldenhaft, sondern schmutzig, kalt und demütigend, wie jede wirkliche Flucht es ist.

75. Die Größe des Romans besteht eben darin, dass er den Helden nicht vor der Demütigung bewahrt, sondern ihn hindurchführt.

76. Am nächsten Morgen zog Süleyman in die Stadt ein und ritt zwischen dem Spalier der Huldigenden zum Burgberg hinauf.

77. Königin Isabella und den Säugling verwies er nach Siebenbürgen und wies ihnen das Land jenseits der Theiß als Aufenthalt an.

78. So entstand die Dreiteilung des Landes, die für hundertfünfzig Jahre das Schicksal des Ungartums bestimmte.

79. Das königliche Ungarn im Westen, das Osmanengebiet in der Mitte, das Fürstentum Siebenbürgen im Osten: drei Länder anstelle einer einzigen Nation.

80. Diese Teilung entstand nicht aus einem Vertrag, sondern aus der stillen Platzergreifung eines Augustvormittags.

81. Der Geschichtsunterricht nennt oft Mohács den Wendepunkt, dabei war Mohács nur eine Schlacht, Buda hingegen ein Zustand.

82. Eine Schlacht kann man verlieren und wiederholen; die Hauptstadt zu verlieren ist jedoch unumkehrbar.

83. Darum setzt Gárdonyis Roman hier den zweiten großen Tragpfeiler des Aufbaus, unmittelbar vor die Belagerung von Eger.

84. Eger kann nur deshalb zum Sinnbild werden, weil Buda verloren ging, und das Sinnbild erhebt sich stets über einem Verlust.

85. Von hier an weiß der Leser des Romans, dass die Helden nicht das Land verteidigen werden, sondern das Andenken des Landes.

86. Gergely hielt sich drei Tage lang auf den Inseln und im Schilf versteckt und lauschte dem Hufschlag der türkischen Streifwachen.

87. In diesen drei Tagen wurde er erwachsen, denn das Erwachsensein geben nicht die Jahre, sondern das Alleinsein mit der Entscheidung.

88. Niemand sagte ihm, wohin er gehen, was er essen, wem er trauen solle, und diese Lage bestimmte später sein ganzes Leben.

89. Die Burg, in der er aufgewachsen war, hörte mit einem Schlage auf, Heimat zu sein, und die Heimatlosigkeit wurde von da an seine ständige Begleiterin.

90. Viele Helden der ungarischen Literatur sind heimatlos, und das ist keine Laune der Dichter, sondern der unmittelbare Abdruck der nationalen Erfahrung.

91. Als er endlich über die Grenze des Osmanengebietes hinausgelangte, sah er zurück, obwohl sein Herr gerade dies ihm verboten hatte.

92. Das Zurückblicken ist die urälteste Gebärde menschlicher Treue, und jede Mythologie weiß davon, von Orpheus bis zu Lots Weib.

93. Den Burgberg konnte man da bereits nicht mehr sehen, nur den Rauch und den Dunst, in dem die Stadt verschwand.

94. Von diesem Tage an blieb Buda hundertfünfundvierzig Jahre lang in türkischer Hand, bis in den September des Jahres 1686.

95. Wer 1541 in der Stadt geboren wurde, dessen Urenkel erlebte die Befreiung noch nicht, und diese Tatsache wiegt schwerer als aller Pathos.

96. Die Gestalten des Romans konnten dies nicht wissen, der Leser aber weiß es, und aus dieser Doppelheit lebt das ganze Kapitel.

97. Gárdonyi klagt mit keinem einzigen Satz jemanden an, weder Isabella noch Frater György noch die zaudernden Herren.

98. Die Anklage überlässt er der Nachwelt, und darin liegt die sittliche Überlegenheit des Dichters gegenüber der geschichtlichen Tagesschriftstellerei.

99. Was bleibt, ist kein Urteil, sondern ein Bild: ein Junge im Schilf, eine Fahne über dem Tor, ein stiller Vormittag.

100. Diese Stille ist die lauteste Stille der ungarischen Geschichte, und aus dieser Stille erwächst elf Jahre später der Schrei von Eger.