modjor.de

4.5.3 – Anatomie lang


4.5.3 – Az ízületek osztályozása tengelyek és forma szerint – Die Einteilung der Gelenke nach Achsen und Form


1. A synovialis ízületek osztályozásakor elsősorban az ízületi felszínek geometriai alakját és a körülöttük lehetséges mozgástengelyek számát vesszük figyelembe. – Bei der Einteilung der Synovialgelenke werden vor allem die geometrische Form der Gelenkflächen und die Zahl der möglichen Bewegungsachsen berücksichtigt.

2. A két szempont szorosan összefügg, mert a felszínek görbülete meghatározza, hogy a csontok milyen irányokban és mekkora terjedelemben mozdulhatnak el. – Beide Gesichtspunkte hängen eng zusammen, weil die Krümmung der Flächen bestimmt, in welchen Richtungen und in welchem Umfang sich die Knochen bewegen können.

3. Mozgástengelynek azt a képzeletbeli egyenest nevezzük, amely körül az egyik ízesülő csont a másikhoz viszonyítva elfordul. – Als Bewegungsachse wird eine gedachte Gerade bezeichnet, um die sich einer der gelenkbildenden Knochen gegenüber dem anderen dreht.

4. Anatómiai értelemben egy-, két- és háromtengelyű, valamint tengely nélküli vagy csak csekély csúszást megengedő ízületeket különböztetünk meg. – Anatomisch werden ein-, zwei- und dreiachsige Gelenke sowie Gelenke ohne feste Achse beziehungsweise mit nur geringfügigen Gleitbewegungen unterschieden.

5. Ez az osztályozás az elméletileg lehetséges fő mozgásokra vonatkozik, miközben a tényleges mozgásterjedelmet a tok, a szalagok, az izmok és a csontos akadályok is befolyásolják. – Diese Einteilung bezieht sich auf die theoretisch möglichen Hauptbewegungen, während der tatsächliche Bewegungsumfang zusätzlich von Kapsel, Bändern, Muskeln und knöchernen Hemmungen beeinflusst wird.

6. Az egytengelyű ízületekben a mozgás egyetlen fő tengely körül zajlik, ezért rendszerint két, egymással ellentétes irányú alapmozgás végezhető. – In einachsigen Gelenken erfolgt die Bewegung um eine einzige Hauptachse, sodass gewöhnlich zwei einander entgegengesetzte Grundbewegungen möglich sind.

7. Legjellemzőbb formáik a csuklóízület és a forgóízület, amelyekben a tengely eltérően viszonyul az összekapcsolt csontok hossztengelyéhez. – Ihre charakteristischsten Formen sind das Scharnier- und das Drehgelenk, bei denen die Achse unterschiedlich zu den Längsachsen der verbundenen Knochen ausgerichtet ist.

8. A csuklóízületben (ginglymus) egy hengeres vagy csigaszerű felszín illeszkedik a megfelelően kivájt ellenfelszínhez. – In einem Scharniergelenk (Ginglymus) fügt sich eine zylindrische oder rollenförmige Fläche in eine entsprechend ausgehöhlte Gegenfläche ein.

9. Mozgástengelye többnyire harántirányú, és az ízesülő csontok hossztengelyére megközelítőleg merőlegesen halad. – Seine Bewegungsachse verläuft meist transversal und annähernd senkrecht zu den Längsachsen der gelenkbildenden Knochen.

10. A tengely körül hajlítás és feszítés történik, miközben az oldalsó szalagok megakadályozzák a jelentősebb oldalirányú kitérést. – Um diese Achse erfolgen Beugung und Streckung, während die Seitenbänder eine stärkere seitliche Abweichung verhindern.

11. Tiszta csuklóízületek találhatók például az ujjpercek között, ahol a feszes oldalszalagok szinte kizárólag egy síkban engedik a mozgást. – Reine Scharniergelenke finden sich beispielsweise zwischen den Fingergliedern, wo straffe Seitenbänder die Bewegung nahezu ausschließlich in einer Ebene zulassen.

12. A könyökízület hajlító-feszítő része szintén csuklóelven működik, bár az egész ízületi rendszer több csont és több részízület együttműködéséből áll. – Auch der Beuge-Streck-Anteil des Ellenbogengelenks folgt dem Scharnierprinzip, obwohl das gesamte Gelenksystem aus mehreren Knochen und Teilgelenken besteht.

13. Forgóízületben (articulatio trochoidea) egy hengeres csontfelszín saját hossztengelye körül fordul el egy csontos-szalagos gyűrűben. – In einem Drehgelenk (Articulatio trochoidea) dreht sich eine zylindrische Knochenfläche um ihre Längsachse innerhalb eines knöchern-bindegewebigen Rings.

14. A mozgástengely ilyenkor az elforduló csont hossztengelyével azonos vagy azzal párhuzamos, ezért a fő mozgás rotáció. – Die Bewegungsachse stimmt dabei mit der Längsachse des rotierenden Knochens überein oder verläuft parallel zu ihr, weshalb Rotation die Hauptbewegung darstellt.

15. A proximalis és distalis orsócsont-singcsonti ízület együtt teszi lehetővé, hogy az orsócsont pronatio és supinatio során a singcsont körül elforduljon. – Das proximale und das distale Radioulnargelenk ermöglichen gemeinsam, dass sich der Radius bei Pronation und Supination um die Ulna dreht.

16. A középső atlantoaxialis ízületben ezzel szemben az atlas forog a második nyakcsigolya fognyúlványa körül, miközben szalagok tartják a felszíneket együtt. – Im mittleren Atlantoaxialgelenk dreht sich dagegen der Atlas um den Zahnfortsatz des zweiten Halswirbels, während Bänder die Gelenkflächen zusammenhalten.

17. Kéttengelyű ízületekben két egymásra megközelítőleg merőleges fő tengely körül végezhetők mozgások, amelyek egymással kombinálva körbevezetést is létrehozhatnak. – In zweiachsigen Gelenken sind Bewegungen um zwei annähernd senkrecht zueinander stehende Hauptachsen möglich, die miteinander kombiniert auch eine Zirkumduktion ergeben können.

18. Ide tartoznak a tojásízületek és a nyeregízületek, amelyek felszíneinek alakja ugyan eltérő, de mindkét esetben két fő mozgásirány érvényesül. – Hierzu gehören Ei- und Sattelgelenke, deren Flächen unterschiedlich geformt sind, in denen jedoch jeweils zwei Hauptbewegungsrichtungen bestehen.

19. A tojásízületben (articulatio ellipsoidea) egy ellipszoid alakú domború felszín illeszkedik a megfelelően homorú ízületi árokba. – In einem Eigelenk (Articulatio ellipsoidea) fügt sich eine ellipsoid geformte konvexe Fläche in eine entsprechend konkave Gelenkgrube ein.

20. Haránttengely körül hajlítás és feszítés, sagittalis tengely körül pedig távolítás és közelítés végezhető, valódi hossztengelyű forgás azonban alig lehetséges. – Um die Transversalachse erfolgen Beugung und Streckung, um die Sagittalachse Abduktion und Adduktion, während eine echte Rotation um die Längsachse kaum möglich ist.

21. A proximalis kéztőízület tipikus tojásízület, amelyben a kéz két fő irányban mozoghat, e mozgások összekapcsolásával pedig körbevezetés jön létre. – Das proximale Handgelenk ist ein typisches Eigelenk, in dem sich die Hand in zwei Hauptrichtungen bewegen kann, deren Kombination eine Zirkumduktion ergibt.

22. A nyeregízületben (articulatio sellaris) mindkét felszín egyik irányban domború, az arra merőleges irányban viszont homorú. – In einem Sattelgelenk (Articulatio sellaris) ist jede Gelenkfläche in einer Richtung konvex und in der dazu senkrechten Richtung konkav.

23. Ennek következtében a két felszín kölcsönösen nyeregszerűen illeszkedik egymáshoz, miközben egyik csont sem tekinthető kizárólag fejnek vagy vápának. – Dadurch passen beide Flächen wechselseitig sattelförmig zusammen, ohne dass einer der Knochen ausschließlich als Kopf oder Pfanne bezeichnet werden kann.

24. A hüvelykujj kéztő-kézközépcsonti ízülete nyeregízület, amely hajlítást, feszítést, távolítást és közelítést, továbbá összetett szembehelyező mozgást tesz lehetővé. – Das Daumensattelgelenk ist ein Sattelgelenk, das Beugung, Streckung, Abduktion und Adduktion sowie die komplexe Oppositionsbewegung ermöglicht.

25. Háromtengelyű vagy soktengelyű ízületekben három egymásra merőleges fő tengely körül történhet mozgás, ezért ezek rendelkeznek a legnagyobb térbeli mozgásszabadsággal. – In drei- oder mehrachsigen Gelenken sind Bewegungen um drei senkrecht zueinander stehende Hauptachsen möglich, weshalb sie die größte räumliche Bewegungsfreiheit besitzen.

26. Legfontosabb képviselőjük a gömbízület (articulatio spheroidea), amelyben egy gömbszelvény alakú fej többé-kevésbé mély, homorú vápába illeszkedik. – Ihr wichtigster Vertreter ist das Kugelgelenk (Articulatio spheroidea), bei dem ein kugelsegmentförmiger Kopf in einer mehr oder weniger tiefen konkaven Pfanne liegt.

27. A haránttengely körül hajlítás és feszítés, a sagittalis tengely körül távolítás és közelítés, a hossztengely körül pedig befelé és kifelé forgatás történik. – Um die Transversalachse erfolgen Beugung und Streckung, um die Sagittalachse Abduktion und Adduktion sowie um die Längsachse Innen- und Außenrotation.

28. E három mozgáspár folyamatos összekapcsolásából származik a körbevezetés, amelynek során a végtag szabad vége kúppalásthoz hasonló pályát ír le. – Aus der fortlaufenden Kombination dieser drei Bewegungspaare entsteht die Zirkumduktion, bei der das freie Extremitätenende eine kegelmantelförmige Bahn beschreibt.

29. A vállízület sekély vápája és tág tokja rendkívül nagy mozgásterjedelmet biztosít, mechanikai stabilitása azonban jelentős mértékben az izmoktól függ. – Die flache Pfanne und die weite Kapsel des Schultergelenks ermöglichen einen außerordentlich großen Bewegungsumfang, seine mechanische Stabilität hängt jedoch erheblich von den Muskeln ab.

30. Csípőízületben a mély vápa és az erős szalagok korlátozzák ugyan a mozgásokat, de lényegesen nagyobb stabilitást biztosítanak a testsúly átviteléhez. – Im Hüftgelenk begrenzen die tiefe Pfanne und die kräftigen Bänder zwar die Bewegungen, gewährleisten jedoch eine wesentlich höhere Stabilität für die Übertragung des Körpergewichts.

31. A csípőízületet ezért dióízületnek (enarthrosis) is nevezik, mivel a vápa a combcsont fejének több mint felét körülveszi. – Das Hüftgelenk wird deshalb auch als Nussgelenk (Enarthrosis) bezeichnet, weil die Pfanne mehr als die Hälfte des Femurkopfes umschließt.

32. Sík ízületekben (articulatio plana) a közel lapos felszínek között elsősorban kis terjedelmű csúszó és elforduló mozgások jönnek létre, állandó tengely nélkül. – In planen Gelenken (Articulatio plana) entstehen zwischen nahezu flachen Flächen vor allem geringfügige Gleit- und Drehbewegungen ohne feste Achse.

33. Bár egyetlen részízület mozgása csekély lehet, több sík ízület egymást követő elmozdulása összességében jelentős mozgékonyságot eredményezhet. – Obwohl die Bewegung eines einzelnen Teilgelenks gering sein kann, können die aufeinanderfolgenden Verschiebungen mehrerer planer Gelenke insgesamt eine beträchtliche Beweglichkeit ergeben.

34. Ilyen mechanizmus figyelhető meg a kéz- és lábtő számos kis ízületében, valamint a csigolyák ízületi nyúlványai között. – Ein solcher Mechanismus findet sich in zahlreichen kleinen Gelenken der Hand- und Fußwurzel sowie zwischen den Gelenkfortsätzen der Wirbel.

35. Feszes ízületnek (amphiarthrosis) olyan valódi ízületet nevezünk, amelynek felszínei, rövid tokja és erős szalagjai csak minimális rugalmas elmozdulást engednek. – Als straffes Gelenk (Amphiarthrosis) wird ein echtes Gelenk bezeichnet, dessen Flächen, kurze Kapsel und kräftige Bänder nur minimale elastische Verschiebungen zulassen.

36. A keresztcsont-csípőcsonti ízületben a szabálytalan, egymásba illeszkedő felszínek és az erős szalagok elsősorban a medence stabilitását szolgálják. – Im Iliosakralgelenk dienen die unregelmäßigen, ineinandergreifenden Flächen und die kräftigen Bänder in erster Linie der Stabilität des Beckens.

37. Az ízületeket az alkotó csontok száma szerint is jellemezhetjük: egyszerű ízületben két, összetett ízületben kettőnél több csont vesz részt. – Gelenke können auch nach der Zahl der beteiligten Knochen beschrieben werden: An einem einfachen Gelenk sind zwei, an einem zusammengesetzten mehr als zwei Knochen beteiligt.

38. Az összetett ízület több részízülete közös tokban helyezkedhet el, és mozgásai mechanikailag egymáshoz kapcsolódhatnak, amint azt a könyökízület példája mutatja. – Die Teilgelenke eines zusammengesetzten Gelenks können in einer gemeinsamen Kapsel liegen und mechanisch miteinander gekoppelt sein, wie das Beispiel des Ellenbogengelenks zeigt.

39. Külön ízületek is alkothatnak kényszerű ízületi kombinációt, ha ugyanazon csont mozgása miatt csak egyidejűleg és egymással összehangoltan működhetnek. – Auch getrennte Gelenke können eine funktionelle Gelenkkombination bilden, wenn sie wegen der Bewegung desselben Knochens nur gleichzeitig und aufeinander abgestimmt arbeiten können.

40. Az alak és a tengelyek szerinti osztályozás így nem pusztán névadási rendszer, hanem az ízületi felszínekből levezethető mozgáslehetőségek és mechanikai korlátok áttekintését szolgálja. – Die Einteilung nach Form und Achsen ist somit nicht bloß ein Benennungssystem, sondern dient dem Verständnis der aus den Gelenkflächen ableitbaren Bewegungsmöglichkeiten und mechanischen Grenzen.

(aufklappen)magyar

1. A synovialis ízületek osztályozásakor elsősorban az ízületi felszínek geometriai alakját és a körülöttük lehetséges mozgástengelyek számát vesszük figyelembe.

2. A két szempont szorosan összefügg, mert a felszínek görbülete meghatározza, hogy a csontok milyen irányokban és mekkora terjedelemben mozdulhatnak el.

3. Mozgástengelynek azt a képzeletbeli egyenest nevezzük, amely körül az egyik ízesülő csont a másikhoz viszonyítva elfordul.

4. Anatómiai értelemben egy-, két- és háromtengelyű, valamint tengely nélküli vagy csak csekély csúszást megengedő ízületeket különböztetünk meg.

5. Ez az osztályozás az elméletileg lehetséges fő mozgásokra vonatkozik, miközben a tényleges mozgásterjedelmet a tok, a szalagok, az izmok és a csontos akadályok is befolyásolják.

6. Az egytengelyű ízületekben a mozgás egyetlen fő tengely körül zajlik, ezért rendszerint két, egymással ellentétes irányú alapmozgás végezhető.

7. Legjellemzőbb formáik a csuklóízület és a forgóízület, amelyekben a tengely eltérően viszonyul az összekapcsolt csontok hossztengelyéhez.

8. A csuklóízületben (ginglymus) egy hengeres vagy csigaszerű felszín illeszkedik a megfelelően kivájt ellenfelszínhez.

9. Mozgástengelye többnyire harántirányú, és az ízesülő csontok hossztengelyére megközelítőleg merőlegesen halad.

10. A tengely körül hajlítás és feszítés történik, miközben az oldalsó szalagok megakadályozzák a jelentősebb oldalirányú kitérést.

11. Tiszta csuklóízületek találhatók például az ujjpercek között, ahol a feszes oldalszalagok szinte kizárólag egy síkban engedik a mozgást.

12. A könyökízület hajlító-feszítő része szintén csuklóelven működik, bár az egész ízületi rendszer több csont és több részízület együttműködéséből áll.

13. Forgóízületben (articulatio trochoidea) egy hengeres csontfelszín saját hossztengelye körül fordul el egy csontos-szalagos gyűrűben.

14. A mozgástengely ilyenkor az elforduló csont hossztengelyével azonos vagy azzal párhuzamos, ezért a fő mozgás rotáció.

15. A proximalis és distalis orsócsont-singcsonti ízület együtt teszi lehetővé, hogy az orsócsont pronatio és supinatio során a singcsont körül elforduljon.

16. A középső atlantoaxialis ízületben ezzel szemben az atlas forog a második nyakcsigolya fognyúlványa körül, miközben szalagok tartják a felszíneket együtt.

17. Kéttengelyű ízületekben két egymásra megközelítőleg merőleges fő tengely körül végezhetők mozgások, amelyek egymással kombinálva körbevezetést is létrehozhatnak.

18. Ide tartoznak a tojásízületek és a nyeregízületek, amelyek felszíneinek alakja ugyan eltérő, de mindkét esetben két fő mozgásirány érvényesül.

19. A tojásízületben (articulatio ellipsoidea) egy ellipszoid alakú domború felszín illeszkedik a megfelelően homorú ízületi árokba.

20. Haránttengely körül hajlítás és feszítés, sagittalis tengely körül pedig távolítás és közelítés végezhető, valódi hossztengelyű forgás azonban alig lehetséges.

21. A proximalis kéztőízület tipikus tojásízület, amelyben a kéz két fő irányban mozoghat, e mozgások összekapcsolásával pedig körbevezetés jön létre.

22. A nyeregízületben (articulatio sellaris) mindkét felszín egyik irányban domború, az arra merőleges irányban viszont homorú.

23. Ennek következtében a két felszín kölcsönösen nyeregszerűen illeszkedik egymáshoz, miközben egyik csont sem tekinthető kizárólag fejnek vagy vápának.

24. A hüvelykujj kéztő-kézközépcsonti ízülete nyeregízület, amely hajlítást, feszítést, távolítást és közelítést, továbbá összetett szembehelyező mozgást tesz lehetővé.

25. Háromtengelyű vagy soktengelyű ízületekben három egymásra merőleges fő tengely körül történhet mozgás, ezért ezek rendelkeznek a legnagyobb térbeli mozgásszabadsággal.

26. Legfontosabb képviselőjük a gömbízület (articulatio spheroidea), amelyben egy gömbszelvény alakú fej többé-kevésbé mély, homorú vápába illeszkedik.

27. A haránttengely körül hajlítás és feszítés, a sagittalis tengely körül távolítás és közelítés, a hossztengely körül pedig befelé és kifelé forgatás történik.

28. E három mozgáspár folyamatos összekapcsolásából származik a körbevezetés, amelynek során a végtag szabad vége kúppalásthoz hasonló pályát ír le.

29. A vállízület sekély vápája és tág tokja rendkívül nagy mozgásterjedelmet biztosít, mechanikai stabilitása azonban jelentős mértékben az izmoktól függ.

30. Csípőízületben a mély vápa és az erős szalagok korlátozzák ugyan a mozgásokat, de lényegesen nagyobb stabilitást biztosítanak a testsúly átviteléhez.

31. A csípőízületet ezért dióízületnek (enarthrosis) is nevezik, mivel a vápa a combcsont fejének több mint felét körülveszi.

32. Sík ízületekben (articulatio plana) a közel lapos felszínek között elsősorban kis terjedelmű csúszó és elforduló mozgások jönnek létre, állandó tengely nélkül.

33. Bár egyetlen részízület mozgása csekély lehet, több sík ízület egymást követő elmozdulása összességében jelentős mozgékonyságot eredményezhet.

34. Ilyen mechanizmus figyelhető meg a kéz- és lábtő számos kis ízületében, valamint a csigolyák ízületi nyúlványai között.

35. Feszes ízületnek (amphiarthrosis) olyan valódi ízületet nevezünk, amelynek felszínei, rövid tokja és erős szalagjai csak minimális rugalmas elmozdulást engednek.

36. A keresztcsont-csípőcsonti ízületben a szabálytalan, egymásba illeszkedő felszínek és az erős szalagok elsősorban a medence stabilitását szolgálják.

37. Az ízületeket az alkotó csontok száma szerint is jellemezhetjük: egyszerű ízületben két, összetett ízületben kettőnél több csont vesz részt.

38. Az összetett ízület több részízülete közös tokban helyezkedhet el, és mozgásai mechanikailag egymáshoz kapcsolódhatnak, amint azt a könyökízület példája mutatja.

39. Külön ízületek is alkothatnak kényszerű ízületi kombinációt, ha ugyanazon csont mozgása miatt csak egyidejűleg és egymással összehangoltan működhetnek.

40. Az alak és a tengelyek szerinti osztályozás így nem pusztán névadási rendszer, hanem az ízületi felszínekből levezethető mozgáslehetőségek és mechanikai korlátok áttekintését szolgálja.

(aufklappen)német

1. Bei der Einteilung der Synovialgelenke werden vor allem die geometrische Form der Gelenkflächen und die Zahl der möglichen Bewegungsachsen berücksichtigt.

2. Beide Gesichtspunkte hängen eng zusammen, weil die Krümmung der Flächen bestimmt, in welchen Richtungen und in welchem Umfang sich die Knochen bewegen können.

3. Als Bewegungsachse wird eine gedachte Gerade bezeichnet, um die sich einer der gelenkbildenden Knochen gegenüber dem anderen dreht.

4. Anatomisch werden ein-, zwei- und dreiachsige Gelenke sowie Gelenke ohne feste Achse beziehungsweise mit nur geringfügigen Gleitbewegungen unterschieden.

5. Diese Einteilung bezieht sich auf die theoretisch möglichen Hauptbewegungen, während der tatsächliche Bewegungsumfang zusätzlich von Kapsel, Bändern, Muskeln und knöchernen Hemmungen beeinflusst wird.

6. In einachsigen Gelenken erfolgt die Bewegung um eine einzige Hauptachse, sodass gewöhnlich zwei einander entgegengesetzte Grundbewegungen möglich sind.

7. Ihre charakteristischsten Formen sind das Scharnier- und das Drehgelenk, bei denen die Achse unterschiedlich zu den Längsachsen der verbundenen Knochen ausgerichtet ist.

8. In einem Scharniergelenk (Ginglymus) fügt sich eine zylindrische oder rollenförmige Fläche in eine entsprechend ausgehöhlte Gegenfläche ein.

9. Seine Bewegungsachse verläuft meist transversal und annähernd senkrecht zu den Längsachsen der gelenkbildenden Knochen.

10. Um diese Achse erfolgen Beugung und Streckung, während die Seitenbänder eine stärkere seitliche Abweichung verhindern.

11. Reine Scharniergelenke finden sich beispielsweise zwischen den Fingergliedern, wo straffe Seitenbänder die Bewegung nahezu ausschließlich in einer Ebene zulassen.

12. Auch der Beuge-Streck-Anteil des Ellenbogengelenks folgt dem Scharnierprinzip, obwohl das gesamte Gelenksystem aus mehreren Knochen und Teilgelenken besteht.

13. In einem Drehgelenk (Articulatio trochoidea) dreht sich eine zylindrische Knochenfläche um ihre Längsachse innerhalb eines knöchern-bindegewebigen Rings.

14. Die Bewegungsachse stimmt dabei mit der Längsachse des rotierenden Knochens überein oder verläuft parallel zu ihr, weshalb Rotation die Hauptbewegung darstellt.

15. Das proximale und das distale Radioulnargelenk ermöglichen gemeinsam, dass sich der Radius bei Pronation und Supination um die Ulna dreht.

16. Im mittleren Atlantoaxialgelenk dreht sich dagegen der Atlas um den Zahnfortsatz des zweiten Halswirbels, während Bänder die Gelenkflächen zusammenhalten.

17. In zweiachsigen Gelenken sind Bewegungen um zwei annähernd senkrecht zueinander stehende Hauptachsen möglich, die miteinander kombiniert auch eine Zirkumduktion ergeben können.

18. Hierzu gehören Ei- und Sattelgelenke, deren Flächen unterschiedlich geformt sind, in denen jedoch jeweils zwei Hauptbewegungsrichtungen bestehen.

19. In einem Eigelenk (Articulatio ellipsoidea) fügt sich eine ellipsoid geformte konvexe Fläche in eine entsprechend konkave Gelenkgrube ein.

20. Um die Transversalachse erfolgen Beugung und Streckung, um die Sagittalachse Abduktion und Adduktion, während eine echte Rotation um die Längsachse kaum möglich ist.

21. Das proximale Handgelenk ist ein typisches Eigelenk, in dem sich die Hand in zwei Hauptrichtungen bewegen kann, deren Kombination eine Zirkumduktion ergibt.

22. In einem Sattelgelenk (Articulatio sellaris) ist jede Gelenkfläche in einer Richtung konvex und in der dazu senkrechten Richtung konkav.

23. Dadurch passen beide Flächen wechselseitig sattelförmig zusammen, ohne dass einer der Knochen ausschließlich als Kopf oder Pfanne bezeichnet werden kann.

24. Das Daumensattelgelenk ist ein Sattelgelenk, das Beugung, Streckung, Abduktion und Adduktion sowie die komplexe Oppositionsbewegung ermöglicht.

25. In drei- oder mehrachsigen Gelenken sind Bewegungen um drei senkrecht zueinander stehende Hauptachsen möglich, weshalb sie die größte räumliche Bewegungsfreiheit besitzen.

26. Ihr wichtigster Vertreter ist das Kugelgelenk (Articulatio spheroidea), bei dem ein kugelsegmentförmiger Kopf in einer mehr oder weniger tiefen konkaven Pfanne liegt.

27. Um die Transversalachse erfolgen Beugung und Streckung, um die Sagittalachse Abduktion und Adduktion sowie um die Längsachse Innen- und Außenrotation.

28. Aus der fortlaufenden Kombination dieser drei Bewegungspaare entsteht die Zirkumduktion, bei der das freie Extremitätenende eine kegelmantelförmige Bahn beschreibt.

29. Die flache Pfanne und die weite Kapsel des Schultergelenks ermöglichen einen außerordentlich großen Bewegungsumfang, seine mechanische Stabilität hängt jedoch erheblich von den Muskeln ab.

30. Im Hüftgelenk begrenzen die tiefe Pfanne und die kräftigen Bänder zwar die Bewegungen, gewährleisten jedoch eine wesentlich höhere Stabilität für die Übertragung des Körpergewichts.

31. Das Hüftgelenk wird deshalb auch als Nussgelenk (Enarthrosis) bezeichnet, weil die Pfanne mehr als die Hälfte des Femurkopfes umschließt.

32. In planen Gelenken (Articulatio plana) entstehen zwischen nahezu flachen Flächen vor allem geringfügige Gleit- und Drehbewegungen ohne feste Achse.

33. Obwohl die Bewegung eines einzelnen Teilgelenks gering sein kann, können die aufeinanderfolgenden Verschiebungen mehrerer planer Gelenke insgesamt eine beträchtliche Beweglichkeit ergeben.

34. Ein solcher Mechanismus findet sich in zahlreichen kleinen Gelenken der Hand- und Fußwurzel sowie zwischen den Gelenkfortsätzen der Wirbel.

35. Als straffes Gelenk (Amphiarthrosis) wird ein echtes Gelenk bezeichnet, dessen Flächen, kurze Kapsel und kräftige Bänder nur minimale elastische Verschiebungen zulassen.

36. Im Iliosakralgelenk dienen die unregelmäßigen, ineinandergreifenden Flächen und die kräftigen Bänder in erster Linie der Stabilität des Beckens.

37. Gelenke können auch nach der Zahl der beteiligten Knochen beschrieben werden: An einem einfachen Gelenk sind zwei, an einem zusammengesetzten mehr als zwei Knochen beteiligt.

38. Die Teilgelenke eines zusammengesetzten Gelenks können in einer gemeinsamen Kapsel liegen und mechanisch miteinander gekoppelt sein, wie das Beispiel des Ellenbogengelenks zeigt.

39. Auch getrennte Gelenke können eine funktionelle Gelenkkombination bilden, wenn sie wegen der Bewegung desselben Knochens nur gleichzeitig und aufeinander abgestimmt arbeiten können.

40. Die Einteilung nach Form und Achsen ist somit nicht bloß ein Benennungssystem, sondern dient dem Verständnis der aus den Gelenkflächen ableitbaren Bewegungsmöglichkeiten und mechanischen Grenzen.