2.4.1 – Az anatómiai alaphelyzet, a tengelyek és a fősíkok – Die anatomische Grundstellung, die Achsen und die Hauptebenen
1. Az emberi test részeinek helyzetét egységes vonatkoztatási rendszerben írjuk le, hogy ugyanaz a meghatározás minden testhelyzetben egyértelmű maradjon. – Die Lage der Teile des menschlichen Körpers wird in einem einheitlichen Bezugssystem beschrieben, damit dieselbe Bezeichnung in jeder Körperhaltung eindeutig bleibt.
2. Ennek a rendszernek az alapja az anatómiai alaphelyzet, amelyhez valamennyi irányt, síkot és mozgást viszonyítunk. – Die Grundlage dieses Systems ist die anatomische Grundstellung, auf die sämtliche Richtungen, Ebenen und Bewegungen bezogen werden.
3. Anatómiai alaphelyzetben az ember egyenesen áll, fejét és tekintetét előre irányítja, miközben testsúlya egyenletesen oszlik meg a két alsó végtagon. – In anatomischer Grundstellung steht der Mensch aufrecht, richtet Kopf und Blick nach vorn und verteilt sein Körpergewicht gleichmäßig auf beide unteren Extremitäten.
4. A felső végtagok lazán a törzs mellett helyezkednek el, a könyök nyújtott, az alkar pedig olyan helyzetben van, hogy a tenyér előrefelé néz. – Die oberen Extremitäten liegen locker am Rumpf, die Ellenbogen sind gestreckt, und die Unterarme sind so eingestellt, dass die Handflächen nach vorn weisen.
5. Ebben a helyzetben a hüvelykujj laterálisan, vagyis a test középvonalától távolabb, a kisujj pedig mediálisan helyezkedik el. – In dieser Stellung liegt der Daumen lateral, also weiter von der Körpermittellinie entfernt, während sich der kleine Finger medial befindet.
6. Az alsó végtagok párhuzamosak vagy csaknem párhuzamosak, a térdek nyújtottak, a lábfejek pedig előrefelé irányulnak. – Die unteren Extremitäten stehen parallel oder annähernd parallel, die Knie sind gestreckt, und die Füße weisen nach vorn.
7. Bár a beteg vagy a vizsgált személy feküdhet, ülhet vagy elfordulhat, az anatómiai leírás mindig az alaphelyzetből indul ki. – Obwohl der Patient oder die untersuchte Person liegen, sitzen oder gedreht sein kann, geht die anatomische Beschreibung stets von der Grundstellung aus.
8. Az alaphelyzet tehát nem hétköznapi pihenő testtartás, hanem tudományos megállapodás, amely kizárja a nézőpontból eredő félreértéseket. – Die Grundstellung ist somit keine alltägliche Ruhehaltung, sondern eine wissenschaftliche Vereinbarung, die Missverständnisse aufgrund unterschiedlicher Blickrichtungen ausschließt.
9. A test térbeli kiterjedését három, egymásra megközelítőleg merőleges főtengely segítségével jellemezzük. – Die räumliche Ausdehnung des Körpers wird mithilfe dreier Hauptachsen beschrieben, die annähernd senkrecht aufeinander stehen.
10. A hossztengely vagy függőleges tengely (axis longitudinalis) felülről lefelé halad, és az álló test legnagyobb kiterjedésének irányát követi. – Die Längs- oder Vertikalachse (Axis longitudinalis) verläuft von oben nach unten und folgt der Richtung der größten Ausdehnung des stehenden Körpers.
11. E tengely iránya a fej és a láb közötti kapcsolatot fejezi ki, ezért a test függőleges tagolásának alapjául szolgál. – Die Richtung dieser Achse beschreibt die Verbindung zwischen Kopf und Fuß und bildet damit die Grundlage der vertikalen Gliederung des Körpers.
12. A haránttengely (axis transversalis) egyik oldalról a másikra húzódik, vagyis a jobb és a bal testfél irányát kapcsolja össze. – Die Querachse (Axis transversalis) verläuft von einer Seite zur anderen und verbindet somit die Richtung der rechten mit der linken Körperhälfte.
13. Mivel a haránttengely vízszintesen keresztezi a testet, horizontális tengelynek is nevezhető. – Da die Querachse den Körper horizontal durchzieht, kann sie auch als Horizontalachse bezeichnet werden.
14. A nyílirányú tengely vagy sagittalis tengely (axis sagittalis) hátulról előrefelé halad, és a törzs mélységi kiterjedését követi. – Die Pfeil- oder Sagittalachse (Axis sagittalis) verläuft von hinten nach vorn und folgt der Tiefenausdehnung des Rumpfes.
15. Elnevezése a koponya sagittalis varratára utal, amely a középvonalban szintén elölről hátrafelé húzódik. – Ihre Bezeichnung verweist auf die Sagittalnaht des Schädels, die in der Mittellinie ebenfalls von vorn nach hinten verläuft.
16. A tengelyek képzeletbeli vonalak, amelyek nem alkotnak valódi anatómiai képleteket, mégis nélkülözhetetlenek a térbeli tájékozódáshoz. – Die Achsen sind gedachte Linien und bilden keine realen anatomischen Strukturen, sind jedoch für die räumliche Orientierung unverzichtbar.
17. Egy adott mozgás tengelyének megnevezése azt jelzi, hogy a testrész mely képzeletbeli vonal körül változtatja meg helyzetét. – Die Benennung einer Bewegungsachse gibt an, um welche gedachte Linie ein Körperteil seine Lage verändert.
18. A testet képzeletbeli síkokkal is feloszthatjuk, amelyek a térben meghatározott irányban haladva különböző részekre választják szét. – Der Körper kann außerdem durch gedachte Ebenen gegliedert werden, die ihn entsprechend ihrer räumlichen Ausrichtung in verschiedene Abschnitte teilen.
19. A három fősík egymásra merőleges, és mindegyikük két testtengellyel párhuzamos, a harmadik tengelyt pedig derékszögben metszi. – Die drei Hauptebenen stehen senkrecht aufeinander; jede verläuft parallel zu zwei Körperachsen und schneidet die dritte rechtwinklig.
20. A sagittalis síkok (plana sagittalia) a testet jobb és bal oldali részekre osztják, miközben a hossz- és a sagittalis tengellyel párhuzamosak. – Die Sagittalebenen (Plana sagittalia) teilen den Körper in rechte und linke Abschnitte und verlaufen parallel zur Längs- und Sagittalachse.
21. Közülük kizárólag a középvonalon áthaladó síkot nevezzük median síknak (planum medianum), amely két, elvileg szimmetrikus testfél között húzódik. – Von ihnen wird nur die durch die Mittellinie verlaufende Ebene als Medianebene (Planum medianum) bezeichnet, die zwischen zwei grundsätzlich symmetrischen Körperhälften liegt.
22. A median síkkal párhuzamos, de attól jobbra vagy balra elhelyezkedő metszetek paramedian, illetve parasagittalis síkok. – Schnitte, die parallel zur Medianebene, jedoch rechts oder links von ihr liegen, werden als paramedian oder parasagittal bezeichnet.
23. A frontalis síkok (plana frontalia) a testet elülső és hátulsó részekre választják, irányuk pedig nagyjából párhuzamos a homlok felszínével. – Die Frontalebenen (Plana frontalia) teilen den Körper in vordere und hintere Abschnitte und verlaufen annähernd parallel zur Stirnfläche.
24. E síkokat coronalis síkoknak is nevezik, mivel lefutásuk a koponya koszorúvarratának (sutura coronalis) irányához hasonlítható. – Diese Ebenen werden auch Koronalebenen genannt, da ihr Verlauf der Richtung der Kranznaht des Schädels (Sutura coronalis) entspricht.
25. A frontalis sík a hossz- és a haránttengellyel párhuzamos, miközben a sagittalis tengelyt merőlegesen metszi. – Die Frontalebene verläuft parallel zur Längs- und Querachse und schneidet dabei die Sagittalachse rechtwinklig.
26. A harántsíkok (plana transversalia) a testet felső és alsó részekre osztják, ezért álló helyzetben vízszintes síkokként jelennek meg. – Die Transversalebenen (Plana transversalia) teilen den Körper in obere und untere Abschnitte und erscheinen daher im Stehen als horizontale Ebenen.
27. Egy harántsík a sagittalis és a haránttengellyel párhuzamos, a hossztengelyt pedig derékszögben keresztezi. – Eine Transversalebene verläuft parallel zur Sagittal- und Querachse und schneidet die Längsachse rechtwinklig.
28. A képalkotó eljárásokban a harántsíkban készült képeket gyakran axiális metszeteknek nevezik, mert azok a test hossztengelyére merőlegesek. – In bildgebenden Verfahren werden Aufnahmen in der Transversalebene häufig als Axialschnitte bezeichnet, da sie senkrecht zur Körperlängsachse liegen.
29. A fősíkokkal nem párhuzamos, azokat ferdén metsző síkot ferde síknak, az ilyen metszetet pedig ferde metszetnek nevezzük. – Eine Ebene, die nicht parallel zu den Hauptebenen verläuft, sondern diese schräg schneidet, heißt Schrägebene; der entsprechende Schnitt wird als Schrägschnitt bezeichnet.
30. Ferde síkokra különösen akkor van szükség, amikor egy szerv, csont vagy vezetőképlet saját hosszirányát követve vizsgálható a legjobban. – Schrägebenen werden besonders dann benötigt, wenn ein Organ, Knochen oder eine Leitungsstruktur am besten entlang ihrer eigenen Längsrichtung untersucht werden kann.
31. A tengelyek és síkok kapcsolata nemcsak a test felosztását teszi lehetővé, hanem a mozgások pontos megnevezésének alapját is megteremti. – Die Beziehung zwischen Achsen und Ebenen ermöglicht nicht nur die Gliederung des Körpers, sondern schafft auch die Grundlage für die genaue Benennung von Bewegungen.
32. Általános szabály szerint egy mozgás abban a síkban történik, amely merőleges a hozzá tartozó forgástengelyre. – Als allgemeine Regel gilt, dass eine Bewegung in jener Ebene stattfindet, die senkrecht zur zugehörigen Drehachse steht.
33. Így a sagittalis síkban végzett mozgások rendszerint a haránttengely, a frontalis sík mozgásai pedig a sagittalis tengely körül zajlanak. – So erfolgen Bewegungen in der Sagittalebene gewöhnlich um die Querachse, während Bewegungen in der Frontalebene um die Sagittalachse stattfinden.
34. A harántsíkban megfigyelhető forgások ezzel szemben többnyire a test vagy az adott testrész hossztengelye körül mennek végbe. – Drehbewegungen in der Transversalebene erfolgen dagegen meist um die Längsachse des Körpers oder des betreffenden Körperteils.
35. Az anatómiai alaphelyzet, a három főtengely és a három fősík együtt olyan térbeli nyelvet alkot, amelyre az egész leíró anatómia épül. – Die anatomische Grundstellung, die drei Hauptachsen und die drei Hauptebenen bilden gemeinsam eine räumliche Sprache, auf der die gesamte beschreibende Anatomie beruht.
(aufklappen)magyar
1. Az emberi test részeinek helyzetét egységes vonatkoztatási rendszerben írjuk le, hogy ugyanaz a meghatározás minden testhelyzetben egyértelmű maradjon.
2. Ennek a rendszernek az alapja az anatómiai alaphelyzet, amelyhez valamennyi irányt, síkot és mozgást viszonyítunk.
3. Anatómiai alaphelyzetben az ember egyenesen áll, fejét és tekintetét előre irányítja, miközben testsúlya egyenletesen oszlik meg a két alsó végtagon.
4. A felső végtagok lazán a törzs mellett helyezkednek el, a könyök nyújtott, az alkar pedig olyan helyzetben van, hogy a tenyér előrefelé néz.
5. Ebben a helyzetben a hüvelykujj laterálisan, vagyis a test középvonalától távolabb, a kisujj pedig mediálisan helyezkedik el.
6. Az alsó végtagok párhuzamosak vagy csaknem párhuzamosak, a térdek nyújtottak, a lábfejek pedig előrefelé irányulnak.
7. Bár a beteg vagy a vizsgált személy feküdhet, ülhet vagy elfordulhat, az anatómiai leírás mindig az alaphelyzetből indul ki.
8. Az alaphelyzet tehát nem hétköznapi pihenő testtartás, hanem tudományos megállapodás, amely kizárja a nézőpontból eredő félreértéseket.
9. A test térbeli kiterjedését három, egymásra megközelítőleg merőleges főtengely segítségével jellemezzük.
10. A hossztengely vagy függőleges tengely (axis longitudinalis) felülről lefelé halad, és az álló test legnagyobb kiterjedésének irányát követi.
11. E tengely iránya a fej és a láb közötti kapcsolatot fejezi ki, ezért a test függőleges tagolásának alapjául szolgál.
12. A haránttengely (axis transversalis) egyik oldalról a másikra húzódik, vagyis a jobb és a bal testfél irányát kapcsolja össze.
13. Mivel a haránttengely vízszintesen keresztezi a testet, horizontális tengelynek is nevezhető.
14. A nyílirányú tengely vagy sagittalis tengely (axis sagittalis) hátulról előrefelé halad, és a törzs mélységi kiterjedését követi.
15. Elnevezése a koponya sagittalis varratára utal, amely a középvonalban szintén elölről hátrafelé húzódik.
16. A tengelyek képzeletbeli vonalak, amelyek nem alkotnak valódi anatómiai képleteket, mégis nélkülözhetetlenek a térbeli tájékozódáshoz.
17. Egy adott mozgás tengelyének megnevezése azt jelzi, hogy a testrész mely képzeletbeli vonal körül változtatja meg helyzetét.
18. A testet képzeletbeli síkokkal is feloszthatjuk, amelyek a térben meghatározott irányban haladva különböző részekre választják szét.
19. A három fősík egymásra merőleges, és mindegyikük két testtengellyel párhuzamos, a harmadik tengelyt pedig derékszögben metszi.
20. A sagittalis síkok (plana sagittalia) a testet jobb és bal oldali részekre osztják, miközben a hossz- és a sagittalis tengellyel párhuzamosak.
21. Közülük kizárólag a középvonalon áthaladó síkot nevezzük median síknak (planum medianum), amely két, elvileg szimmetrikus testfél között húzódik.
22. A median síkkal párhuzamos, de attól jobbra vagy balra elhelyezkedő metszetek paramedian, illetve parasagittalis síkok.
23. A frontalis síkok (plana frontalia) a testet elülső és hátulsó részekre választják, irányuk pedig nagyjából párhuzamos a homlok felszínével.
24. E síkokat coronalis síkoknak is nevezik, mivel lefutásuk a koponya koszorúvarratának (sutura coronalis) irányához hasonlítható.
25. A frontalis sík a hossz- és a haránttengellyel párhuzamos, miközben a sagittalis tengelyt merőlegesen metszi.
26. A harántsíkok (plana transversalia) a testet felső és alsó részekre osztják, ezért álló helyzetben vízszintes síkokként jelennek meg.
27. Egy harántsík a sagittalis és a haránttengellyel párhuzamos, a hossztengelyt pedig derékszögben keresztezi.
28. A képalkotó eljárásokban a harántsíkban készült képeket gyakran axiális metszeteknek nevezik, mert azok a test hossztengelyére merőlegesek.
29. A fősíkokkal nem párhuzamos, azokat ferdén metsző síkot ferde síknak, az ilyen metszetet pedig ferde metszetnek nevezzük.
30. Ferde síkokra különösen akkor van szükség, amikor egy szerv, csont vagy vezetőképlet saját hosszirányát követve vizsgálható a legjobban.
31. A tengelyek és síkok kapcsolata nemcsak a test felosztását teszi lehetővé, hanem a mozgások pontos megnevezésének alapját is megteremti.
32. Általános szabály szerint egy mozgás abban a síkban történik, amely merőleges a hozzá tartozó forgástengelyre.
33. Így a sagittalis síkban végzett mozgások rendszerint a haránttengely, a frontalis sík mozgásai pedig a sagittalis tengely körül zajlanak.
34. A harántsíkban megfigyelhető forgások ezzel szemben többnyire a test vagy az adott testrész hossztengelye körül mennek végbe.
35. Az anatómiai alaphelyzet, a három főtengely és a három fősík együtt olyan térbeli nyelvet alkot, amelyre az egész leíró anatómia épül.
(aufklappen)német
1. Die Lage der Teile des menschlichen Körpers wird in einem einheitlichen Bezugssystem beschrieben, damit dieselbe Bezeichnung in jeder Körperhaltung eindeutig bleibt.
2. Die Grundlage dieses Systems ist die anatomische Grundstellung, auf die sämtliche Richtungen, Ebenen und Bewegungen bezogen werden.
3. In anatomischer Grundstellung steht der Mensch aufrecht, richtet Kopf und Blick nach vorn und verteilt sein Körpergewicht gleichmäßig auf beide unteren Extremitäten.
4. Die oberen Extremitäten liegen locker am Rumpf, die Ellenbogen sind gestreckt, und die Unterarme sind so eingestellt, dass die Handflächen nach vorn weisen.
5. In dieser Stellung liegt der Daumen lateral, also weiter von der Körpermittellinie entfernt, während sich der kleine Finger medial befindet.
6. Die unteren Extremitäten stehen parallel oder annähernd parallel, die Knie sind gestreckt, und die Füße weisen nach vorn.
7. Obwohl der Patient oder die untersuchte Person liegen, sitzen oder gedreht sein kann, geht die anatomische Beschreibung stets von der Grundstellung aus.
8. Die Grundstellung ist somit keine alltägliche Ruhehaltung, sondern eine wissenschaftliche Vereinbarung, die Missverständnisse aufgrund unterschiedlicher Blickrichtungen ausschließt.
9. Die räumliche Ausdehnung des Körpers wird mithilfe dreier Hauptachsen beschrieben, die annähernd senkrecht aufeinander stehen.
10. Die Längs- oder Vertikalachse (Axis longitudinalis) verläuft von oben nach unten und folgt der Richtung der größten Ausdehnung des stehenden Körpers.
11. Die Richtung dieser Achse beschreibt die Verbindung zwischen Kopf und Fuß und bildet damit die Grundlage der vertikalen Gliederung des Körpers.
12. Die Querachse (Axis transversalis) verläuft von einer Seite zur anderen und verbindet somit die Richtung der rechten mit der linken Körperhälfte.
13. Da die Querachse den Körper horizontal durchzieht, kann sie auch als Horizontalachse bezeichnet werden.
14. Die Pfeil- oder Sagittalachse (Axis sagittalis) verläuft von hinten nach vorn und folgt der Tiefenausdehnung des Rumpfes.
15. Ihre Bezeichnung verweist auf die Sagittalnaht des Schädels, die in der Mittellinie ebenfalls von vorn nach hinten verläuft.
16. Die Achsen sind gedachte Linien und bilden keine realen anatomischen Strukturen, sind jedoch für die räumliche Orientierung unverzichtbar.
17. Die Benennung einer Bewegungsachse gibt an, um welche gedachte Linie ein Körperteil seine Lage verändert.
18. Der Körper kann außerdem durch gedachte Ebenen gegliedert werden, die ihn entsprechend ihrer räumlichen Ausrichtung in verschiedene Abschnitte teilen.
19. Die drei Hauptebenen stehen senkrecht aufeinander; jede verläuft parallel zu zwei Körperachsen und schneidet die dritte rechtwinklig.
20. Die Sagittalebenen (Plana sagittalia) teilen den Körper in rechte und linke Abschnitte und verlaufen parallel zur Längs- und Sagittalachse.
21. Von ihnen wird nur die durch die Mittellinie verlaufende Ebene als Medianebene (Planum medianum) bezeichnet, die zwischen zwei grundsätzlich symmetrischen Körperhälften liegt.
22. Schnitte, die parallel zur Medianebene, jedoch rechts oder links von ihr liegen, werden als paramedian oder parasagittal bezeichnet.
23. Die Frontalebenen (Plana frontalia) teilen den Körper in vordere und hintere Abschnitte und verlaufen annähernd parallel zur Stirnfläche.
24. Diese Ebenen werden auch Koronalebenen genannt, da ihr Verlauf der Richtung der Kranznaht des Schädels (Sutura coronalis) entspricht.
25. Die Frontalebene verläuft parallel zur Längs- und Querachse und schneidet dabei die Sagittalachse rechtwinklig.
26. Die Transversalebenen (Plana transversalia) teilen den Körper in obere und untere Abschnitte und erscheinen daher im Stehen als horizontale Ebenen.
27. Eine Transversalebene verläuft parallel zur Sagittal- und Querachse und schneidet die Längsachse rechtwinklig.
28. In bildgebenden Verfahren werden Aufnahmen in der Transversalebene häufig als Axialschnitte bezeichnet, da sie senkrecht zur Körperlängsachse liegen.
29. Eine Ebene, die nicht parallel zu den Hauptebenen verläuft, sondern diese schräg schneidet, heißt Schrägebene; der entsprechende Schnitt wird als Schrägschnitt bezeichnet.
30. Schrägebenen werden besonders dann benötigt, wenn ein Organ, Knochen oder eine Leitungsstruktur am besten entlang ihrer eigenen Längsrichtung untersucht werden kann.
31. Die Beziehung zwischen Achsen und Ebenen ermöglicht nicht nur die Gliederung des Körpers, sondern schafft auch die Grundlage für die genaue Benennung von Bewegungen.
32. Als allgemeine Regel gilt, dass eine Bewegung in jener Ebene stattfindet, die senkrecht zur zugehörigen Drehachse steht.
33. So erfolgen Bewegungen in der Sagittalebene gewöhnlich um die Querachse, während Bewegungen in der Frontalebene um die Sagittalachse stattfinden.
34. Drehbewegungen in der Transversalebene erfolgen dagegen meist um die Längsachse des Körpers oder des betreffenden Körperteils.
35. Die anatomische Grundstellung, die drei Hauptachsen und die drei Hauptebenen bilden gemeinsam eine räumliche Sprache, auf der die gesamte beschreibende Anatomie beruht.