4.13.1 – A felkarcsont – Der Oberarmknochen
1. A felkarcsont (humerus) a szabad felső végtag egyetlen karcsontja, amely proximálisan a lapockával, disztálisan pedig az alkar két csontjával ízesül. – Der Oberarmknochen (Humerus) ist der einzige Knochen des freien Oberarms, der proximal mit dem Schulterblatt und distal mit den beiden Unterarmknochen artikuliert.
2. Hosszú csöves csontként egy testből és két megvastagodott végdarabból áll, amelyek alakja az általuk létrehozott váll- és könyökízülethez alkalmazkodik. – Als langer Röhrenknochen besteht er aus einem Schaft und zwei verdickten Endstücken, deren Form an das von ihnen gebildete Schulter- und Ellenbogengelenk angepasst ist.
3. Proximális végén a gömb alakú felkarcsontfej (caput humeri) mediálisan és kissé felfelé irányulva illeszkedik a lapocka ízületi árkába. – An seinem proximalen Ende fügt sich der kugelförmige Oberarmkopf (Caput humeri), medial und etwas nach oben gerichtet, in die Gelenkpfanne des Schulterblatts ein.
4. Az ízületi porccal borított fej megközelítőleg egy gömb harmadának felel meg, ezért a vállízületben nagy mozgásterjedelmet tesz lehetővé. – Der mit Gelenkknorpel bedeckte Kopf entspricht ungefähr einem Drittel einer Kugel und ermöglicht deshalb einen großen Bewegungsumfang im Schultergelenk.
5. Közvetlenül az ízületi felszín pereme alatt húzódik az anatómiai nyak (collum anatomicum), amely a fejet a szomszédos gumóktól választja el. – Unmittelbar unter dem Rand der Gelenkfläche verläuft der anatomische Hals (Collum anatomicum), der den Kopf von den benachbarten Höckern trennt.
6. A fej laterális oldalán két erős csontkiemelkedés, a nagy gumó (tuberculum majus) és az elöl fekvő kis gumó (tuberculum minus) különíthető el. – Lateral des Kopfes lassen sich zwei kräftige Knochenvorsprünge unterscheiden, der große Höcker (Tuberculum majus) und der vorne gelegene kleine Höcker (Tuberculum minus).
7. Hátrafelé és oldalra tekintő felszínével a nagy gumó három benyomatot hordoz, amelyekhez a vállízületet stabilizáló rotátorköpeny izmai tapadnak. – Mit seiner nach hinten und seitlich gerichteten Fläche trägt der große Höcker drei Eindrücke, an denen Muskeln der das Schultergelenk stabilisierenden Rotatorenmanschette ansetzen.
8. A kis gumóhoz elsősorban a lapocka alatti izom ina rögzül, amely a felkart befelé forgatja, és közben az ízületi fejet az ízületi árokban tartja. – Am kleinen Höcker befestigt sich vor allem die Sehne des Musculus subscapularis, der den Oberarm einwärts dreht und dabei den Gelenkkopf in der Pfanne hält.
9. Mindkét gumó lefelé egy-egy csonttarajban folytatódik, amelyeket a nagy, illetve a kis gumó tarajának (crista tuberculi majoris et minoris) nevezünk. – Beide Höcker setzen sich nach unten jeweils in einer Knochenleiste fort, die als Leiste des großen beziehungsweise kleinen Höckers (Crista tuberculi majoris et minoris) bezeichnet wird.
10. A két taraj között húzódó gumóközi barázdában (sulcus intertubercularis) halad a kétfejű karizom hosszú fejének ízületen belül eredő ina. – In der zwischen beiden Leisten verlaufenden Zwischenhöckerrinne (Sulcus intertubercularis) zieht die im Gelenk entspringende Sehne des langen Kopfes des Musculus biceps brachii.
11. A barázdát áthidaló kötőszövetes rostok és a környező inak vezetik a hosszú bicepszinat, miközben megakadályozzák annak oldalirányú kicsúszását. – Bindegewebige Fasern, welche die Rinne überbrücken, und die umgebenden Sehnen führen die lange Bizepssehne und verhindern zugleich ihr seitliches Herausspringen.
12. A gumók alatt található sebészi nyak (collum chirurgicum) a proximalis végdarab és a csonttest közötti keskeny átmenetet alkotja. – Unterhalb der Höcker bildet der chirurgische Hals (Collum chirurgicum) den schmalen Übergang zwischen dem proximalen Endstück und dem Knochenschaft.
13. Nevét klinikai jelentőségéről kapta, mivel ezen a területen gyakoriak a törések, amelyek a környező ereket és idegeket is veszélyeztethetik. – Seinen Namen verdankt er seiner klinischen Bedeutung, da in diesem Bereich häufig Frakturen auftreten, die auch benachbarte Gefäße und Nerven gefährden können.
14. A sebészi nyak közelében, a felkarcsont hátulsó oldalán fut körbe a hónalji ideg, amely sérülés esetén a deltaizom működését károsíthatja. – In der Nähe des chirurgischen Halses zieht der Achselnerv um die Rückseite des Oberarmknochens, dessen Verletzung die Funktion des Deltamuskels beeinträchtigen kann.
15. Lefelé haladva a felkarcsont teste (corpus humeri) kezdetben közel hengeres, majd fokozatosan háromoldalú keresztmetszetűvé és disztálisan szélesebbé válik. – Nach distal ist der Schaft des Oberarmknochens (Corpus humeri) zunächst annähernd zylindrisch, wird dann zunehmend dreikantig und verbreitert sich am unteren Ende.
16. Laterális felszínének középső részén helyezkedik el a deltaizom érdessége (tuberositas deltoidea), amely a váll külső kontúrját kialakító izom tapadási helye. – Im mittleren Abschnitt seiner Seitenfläche liegt die Deltamuskelrauigkeit (Tuberositas deltoidea), die als Ansatzstelle des die äußere Schulterkontur formenden Muskels dient.
17. A csonttest hátulsó felszínén ferdén lefelé és oldalra húzódik az orsóideg barázdája (sulcus nervi radialis), amelyben az ideget a mély karverőér kíséri. – Auf der Hinterfläche des Schafts verläuft die Speichennervenrinne (Sulcus nervi radialis) schräg nach unten und lateral, wobei der Nerv von der tiefen Oberarmarterie begleitet wird.
18. Mivel az orsóideg ebben a barázdában szorosan fekszik a csonthoz, a felkarcsont testének törése közvetlen idegsérülést okozhat. – Da der Speichennerv in dieser Rinne eng am Knochen liegt, kann eine Fraktur des Oberarmschafts unmittelbar zu einer Nervenverletzung führen.
19. A csonttest mediális és laterális széle disztálisan egyre kifejezettebb, majd a belső és külső könyökdudor feletti tarajban folytatódik. – Der mediale und laterale Rand des Schafts werden nach distal zunehmend deutlicher und setzen sich in den Leisten oberhalb der beiden Epicondylen fort.
20. E tarajok és a közöttük kifeszülő izomközti sövények választják el egymástól a felkar elülső hajlító- és hátulsó feszítőizom-rekeszét. – Diese Leisten und die an ihnen befestigten Zwischenmuskelsepten trennen die vordere Beuger- von der hinteren Streckermuskelloge des Oberarms.
21. Disztálisan a felkarcsont kiszélesedő ízületi vége, a condylus humeri két eltérő alakú ízületi felszínen kapcsolódik az orsó- és a singcsonthoz. – Distal verbindet sich das verbreiterte Gelenkende, der Condylus humeri, über zwei unterschiedlich geformte Gelenkflächen mit Speiche und Elle.
22. Laterálisan a gömbölyű felkarcsonti fejecske (capitulum humeri) helyezkedik el, amely az orsócsont fejének felső bemélyedésével ízesül. – Lateral liegt das abgerundete Köpfchen des Oberarmknochens (Capitulum humeri), das mit der oberen Vertiefung des Speichenkopfs artikuliert.
23. Mediálisan a csigaszerű könyökpörgő (trochlea humeri) nyúlik lejjebb, és a singcsont félhold alakú pörgői bevágásába illeszkedik. – Medial reicht die rollenförmige Oberarmknochenrolle (Trochlea humeri) weiter nach unten und greift in die halbmondförmige Rollenaussparung der Elle ein.
24. A trochlea enyhén ferde lefutása miatt a kinyújtott alkar nem pontosan a felkar tengelyében, hanem attól kissé oldalra eltérve helyezkedik el. – Wegen des leicht schrägen Verlaufs der Trochlea liegt der gestreckte Unterarm nicht genau in der Achse des Oberarms, sondern weicht geringfügig seitwärts ab.
25. Az ízületi felszínek felett elöl két sekély mélyedés található: laterálisan az orsócsonti árok, mediálisan pedig a koronanyúlvány árka. – Oberhalb der Gelenkflächen liegen vorne zwei flache Vertiefungen: lateral die Speichengrube und medial die Grube für den Kronenfortsatz.
26. Könyökhajlításkor ezek az árkok befogadják az orsócsont fejének szélét, illetve a singcsont koronanyúlványát, így növelve a lehetséges mozgásterjedelmet. – Bei der Ellenbogenbeugung nehmen diese Gruben den Rand des Speichenkopfs beziehungsweise den Kronenfortsatz der Elle auf und vergrößern dadurch den möglichen Bewegungsumfang.
27. A hátulsó felszínen lévő mély könyökkampóárkot (fossa olecrani) nyújtáskor a singcsont erőteljes könyökkampója tölti ki. – Die tiefe Ellenbogengrube (Fossa olecrani) auf der Rückseite nimmt bei der Streckung den kräftigen Ellenbogenfortsatz der Elle auf.
28. Az ízületi vég két oldalán kitapintható belső és külső könyökdudor (epicondylus medialis et lateralis) számos alkarizom közös eredési területét adja. – Beiderseits des Gelenkendes liegen die tastbaren medialen und lateralen Epicondylen (Epicondylus medialis et lateralis), die zahlreichen Unterarmmuskeln als gemeinsame Ursprungsbereiche dienen.
29. A nagyobb belső könyökdudor mögött húzódik a singideg barázdája (sulcus nervi ulnaris), ahol az ideg közvetlenül a bőr alatt tapintható. – Hinter dem größeren medialen Epicondylus verläuft die Ellennervenrinne (Sulcus nervi ulnaris), in der der Nerv unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
30. Egészében a felkarcsont alakja úgy egyesíti a váll nagyfokú mozgékonyságát és a könyök vezetett stabilitását, hogy közben számos izomnak, érnek és idegnek biztosít topográfiai támpontot. – Insgesamt verbindet die Form des Oberarmknochens die große Beweglichkeit der Schulter mit der geführten Stabilität des Ellenbogens und bietet zugleich zahlreichen Muskeln, Gefäßen und Nerven topographische Orientierungspunkte.
(aufklappen)magyar
1. A felkarcsont (humerus) a szabad felső végtag egyetlen karcsontja, amely proximálisan a lapockával, disztálisan pedig az alkar két csontjával ízesül.
2. Hosszú csöves csontként egy testből és két megvastagodott végdarabból áll, amelyek alakja az általuk létrehozott váll- és könyökízülethez alkalmazkodik.
3. Proximális végén a gömb alakú felkarcsontfej (caput humeri) mediálisan és kissé felfelé irányulva illeszkedik a lapocka ízületi árkába.
4. Az ízületi porccal borított fej megközelítőleg egy gömb harmadának felel meg, ezért a vállízületben nagy mozgásterjedelmet tesz lehetővé.
5. Közvetlenül az ízületi felszín pereme alatt húzódik az anatómiai nyak (collum anatomicum), amely a fejet a szomszédos gumóktól választja el.
6. A fej laterális oldalán két erős csontkiemelkedés, a nagy gumó (tuberculum majus) és az elöl fekvő kis gumó (tuberculum minus) különíthető el.
7. Hátrafelé és oldalra tekintő felszínével a nagy gumó három benyomatot hordoz, amelyekhez a vállízületet stabilizáló rotátorköpeny izmai tapadnak.
8. A kis gumóhoz elsősorban a lapocka alatti izom ina rögzül, amely a felkart befelé forgatja, és közben az ízületi fejet az ízületi árokban tartja.
9. Mindkét gumó lefelé egy-egy csonttarajban folytatódik, amelyeket a nagy, illetve a kis gumó tarajának (crista tuberculi majoris et minoris) nevezünk.
10. A két taraj között húzódó gumóközi barázdában (sulcus intertubercularis) halad a kétfejű karizom hosszú fejének ízületen belül eredő ina.
11. A barázdát áthidaló kötőszövetes rostok és a környező inak vezetik a hosszú bicepszinat, miközben megakadályozzák annak oldalirányú kicsúszását.
12. A gumók alatt található sebészi nyak (collum chirurgicum) a proximalis végdarab és a csonttest közötti keskeny átmenetet alkotja.
13. Nevét klinikai jelentőségéről kapta, mivel ezen a területen gyakoriak a törések, amelyek a környező ereket és idegeket is veszélyeztethetik.
14. A sebészi nyak közelében, a felkarcsont hátulsó oldalán fut körbe a hónalji ideg, amely sérülés esetén a deltaizom működését károsíthatja.
15. Lefelé haladva a felkarcsont teste (corpus humeri) kezdetben közel hengeres, majd fokozatosan háromoldalú keresztmetszetűvé és disztálisan szélesebbé válik.
16. Laterális felszínének középső részén helyezkedik el a deltaizom érdessége (tuberositas deltoidea), amely a váll külső kontúrját kialakító izom tapadási helye.
17. A csonttest hátulsó felszínén ferdén lefelé és oldalra húzódik az orsóideg barázdája (sulcus nervi radialis), amelyben az ideget a mély karverőér kíséri.
18. Mivel az orsóideg ebben a barázdában szorosan fekszik a csonthoz, a felkarcsont testének törése közvetlen idegsérülést okozhat.
19. A csonttest mediális és laterális széle disztálisan egyre kifejezettebb, majd a belső és külső könyökdudor feletti tarajban folytatódik.
20. E tarajok és a közöttük kifeszülő izomközti sövények választják el egymástól a felkar elülső hajlító- és hátulsó feszítőizom-rekeszét.
21. Disztálisan a felkarcsont kiszélesedő ízületi vége, a condylus humeri két eltérő alakú ízületi felszínen kapcsolódik az orsó- és a singcsonthoz.
22. Laterálisan a gömbölyű felkarcsonti fejecske (capitulum humeri) helyezkedik el, amely az orsócsont fejének felső bemélyedésével ízesül.
23. Mediálisan a csigaszerű könyökpörgő (trochlea humeri) nyúlik lejjebb, és a singcsont félhold alakú pörgői bevágásába illeszkedik.
24. A trochlea enyhén ferde lefutása miatt a kinyújtott alkar nem pontosan a felkar tengelyében, hanem attól kissé oldalra eltérve helyezkedik el.
25. Az ízületi felszínek felett elöl két sekély mélyedés található: laterálisan az orsócsonti árok, mediálisan pedig a koronanyúlvány árka.
26. Könyökhajlításkor ezek az árkok befogadják az orsócsont fejének szélét, illetve a singcsont koronanyúlványát, így növelve a lehetséges mozgásterjedelmet.
27. A hátulsó felszínen lévő mély könyökkampóárkot (fossa olecrani) nyújtáskor a singcsont erőteljes könyökkampója tölti ki.
28. Az ízületi vég két oldalán kitapintható belső és külső könyökdudor (epicondylus medialis et lateralis) számos alkarizom közös eredési területét adja.
29. A nagyobb belső könyökdudor mögött húzódik a singideg barázdája (sulcus nervi ulnaris), ahol az ideg közvetlenül a bőr alatt tapintható.
30. Egészében a felkarcsont alakja úgy egyesíti a váll nagyfokú mozgékonyságát és a könyök vezetett stabilitását, hogy közben számos izomnak, érnek és idegnek biztosít topográfiai támpontot.
(aufklappen)német
1. Der Oberarmknochen (Humerus) ist der einzige Knochen des freien Oberarms, der proximal mit dem Schulterblatt und distal mit den beiden Unterarmknochen artikuliert.
2. Als langer Röhrenknochen besteht er aus einem Schaft und zwei verdickten Endstücken, deren Form an das von ihnen gebildete Schulter- und Ellenbogengelenk angepasst ist.
3. An seinem proximalen Ende fügt sich der kugelförmige Oberarmkopf (Caput humeri), medial und etwas nach oben gerichtet, in die Gelenkpfanne des Schulterblatts ein.
4. Der mit Gelenkknorpel bedeckte Kopf entspricht ungefähr einem Drittel einer Kugel und ermöglicht deshalb einen großen Bewegungsumfang im Schultergelenk.
5. Unmittelbar unter dem Rand der Gelenkfläche verläuft der anatomische Hals (Collum anatomicum), der den Kopf von den benachbarten Höckern trennt.
6. Lateral des Kopfes lassen sich zwei kräftige Knochenvorsprünge unterscheiden, der große Höcker (Tuberculum majus) und der vorne gelegene kleine Höcker (Tuberculum minus).
7. Mit seiner nach hinten und seitlich gerichteten Fläche trägt der große Höcker drei Eindrücke, an denen Muskeln der das Schultergelenk stabilisierenden Rotatorenmanschette ansetzen.
8. Am kleinen Höcker befestigt sich vor allem die Sehne des Musculus subscapularis, der den Oberarm einwärts dreht und dabei den Gelenkkopf in der Pfanne hält.
9. Beide Höcker setzen sich nach unten jeweils in einer Knochenleiste fort, die als Leiste des großen beziehungsweise kleinen Höckers (Crista tuberculi majoris et minoris) bezeichnet wird.
10. In der zwischen beiden Leisten verlaufenden Zwischenhöckerrinne (Sulcus intertubercularis) zieht die im Gelenk entspringende Sehne des langen Kopfes des Musculus biceps brachii.
11. Bindegewebige Fasern, welche die Rinne überbrücken, und die umgebenden Sehnen führen die lange Bizepssehne und verhindern zugleich ihr seitliches Herausspringen.
12. Unterhalb der Höcker bildet der chirurgische Hals (Collum chirurgicum) den schmalen Übergang zwischen dem proximalen Endstück und dem Knochenschaft.
13. Seinen Namen verdankt er seiner klinischen Bedeutung, da in diesem Bereich häufig Frakturen auftreten, die auch benachbarte Gefäße und Nerven gefährden können.
14. In der Nähe des chirurgischen Halses zieht der Achselnerv um die Rückseite des Oberarmknochens, dessen Verletzung die Funktion des Deltamuskels beeinträchtigen kann.
15. Nach distal ist der Schaft des Oberarmknochens (Corpus humeri) zunächst annähernd zylindrisch, wird dann zunehmend dreikantig und verbreitert sich am unteren Ende.
16. Im mittleren Abschnitt seiner Seitenfläche liegt die Deltamuskelrauigkeit (Tuberositas deltoidea), die als Ansatzstelle des die äußere Schulterkontur formenden Muskels dient.
17. Auf der Hinterfläche des Schafts verläuft die Speichennervenrinne (Sulcus nervi radialis) schräg nach unten und lateral, wobei der Nerv von der tiefen Oberarmarterie begleitet wird.
18. Da der Speichennerv in dieser Rinne eng am Knochen liegt, kann eine Fraktur des Oberarmschafts unmittelbar zu einer Nervenverletzung führen.
19. Der mediale und laterale Rand des Schafts werden nach distal zunehmend deutlicher und setzen sich in den Leisten oberhalb der beiden Epicondylen fort.
20. Diese Leisten und die an ihnen befestigten Zwischenmuskelsepten trennen die vordere Beuger- von der hinteren Streckermuskelloge des Oberarms.
21. Distal verbindet sich das verbreiterte Gelenkende, der Condylus humeri, über zwei unterschiedlich geformte Gelenkflächen mit Speiche und Elle.
22. Lateral liegt das abgerundete Köpfchen des Oberarmknochens (Capitulum humeri), das mit der oberen Vertiefung des Speichenkopfs artikuliert.
23. Medial reicht die rollenförmige Oberarmknochenrolle (Trochlea humeri) weiter nach unten und greift in die halbmondförmige Rollenaussparung der Elle ein.
24. Wegen des leicht schrägen Verlaufs der Trochlea liegt der gestreckte Unterarm nicht genau in der Achse des Oberarms, sondern weicht geringfügig seitwärts ab.
25. Oberhalb der Gelenkflächen liegen vorne zwei flache Vertiefungen: lateral die Speichengrube und medial die Grube für den Kronenfortsatz.
26. Bei der Ellenbogenbeugung nehmen diese Gruben den Rand des Speichenkopfs beziehungsweise den Kronenfortsatz der Elle auf und vergrößern dadurch den möglichen Bewegungsumfang.
27. Die tiefe Ellenbogengrube (Fossa olecrani) auf der Rückseite nimmt bei der Streckung den kräftigen Ellenbogenfortsatz der Elle auf.
28. Beiderseits des Gelenkendes liegen die tastbaren medialen und lateralen Epicondylen (Epicondylus medialis et lateralis), die zahlreichen Unterarmmuskeln als gemeinsame Ursprungsbereiche dienen.
29. Hinter dem größeren medialen Epicondylus verläuft die Ellennervenrinne (Sulcus nervi ulnaris), in der der Nerv unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
30. Insgesamt verbindet die Form des Oberarmknochens die große Beweglichkeit der Schulter mit der geführten Stabilität des Ellenbogens und bietet zugleich zahlreichen Muskeln, Gefäßen und Nerven topographische Orientierungspunkte.