4.13.2 – Az orsócsont és a singcsont – Speiche und Elle
1. Az alkar csontos vázát két párhuzamos hosszú csöves csont, a hüvelykujj felőli orsócsont (radius) és a kisujj felőli singcsont (ulna) alkotja. – Das knöcherne Gerüst des Unterarms wird von zwei parallelen langen Röhrenknochen gebildet, der daumenseitigen Speiche (Radius) und der kleinfingerseitigen Elle (Ulna).
2. Anatómiai alaphelyzetben a két csont egymás mellett fekszik, miközben tenyeres helyzetben az orsócsont a singcsont körül elfordulhat és azt keresztezheti. – In anatomischer Grundstellung liegen beide Knochen nebeneinander, während sich die Speiche bei der Einwärtsdrehung um die Elle drehen und diese überkreuzen kann.
3. Proximálisan a singcsont tömegesebb, mert a könyökízület vezető részét alkotja, az orsócsont viszont disztálisan szélesedik ki, ahol a kéztővel kapcsolódik. – Proximal ist die Elle kräftiger, da sie den führenden Anteil des Ellenbogengelenks bildet; die Speiche verbreitert sich dagegen distal, wo sie sich mit der Handwurzel verbindet.
4. A két alkarcsontot proximalis és distalis ízület, valamint a közéjük kifeszülő csontok közötti hártya (membrana interossea antebrachii) kapcsolja össze. – Beide Unterarmknochen sind durch ein proximales und ein distales Gelenk sowie durch die zwischen ihnen ausgespannte Zwischenknochenmembran (Membrana interossea antebrachii) verbunden.
5. Az orsócsont proximális végén korong alakú fej (caput radii) található, amelynek felső felszínén sekély ízületi bemélyedés, a fej árka (fovea capitis radii) helyezkedik el. – Am proximalen Ende der Speiche liegt der scheibenförmige Kopf (Caput radii), auf dessen Oberseite sich eine flache Gelenkvertiefung, die Kopfgrube (Fovea capitis radii), befindet.
6. Ez a bemélyedés a felkarcsont fejecskéjével ízesül, és hajlításkor, nyújtáskor, valamint az alkar forgatásakor egyaránt részt vesz a mozgásban. – Diese Vertiefung artikuliert mit dem Oberarmköpfchen und ist sowohl bei Beugung und Streckung als auch bei der Drehung des Unterarms beteiligt.
7. A fej oldalsó, körkörösen porccal borított felszíne (circumferentia articularis) a singcsont orsócsonti bevágásában és az orsócsontot körülölelő gyűrűszalagban forog. – Die seitliche, ringförmig mit Knorpel überzogene Gelenkfläche des Kopfes (Circumferentia articularis) dreht sich in der Speichenaussparung der Elle und im umgreifenden Ringband.
8. A fej alatt keskeny orsócsontnyak (collum radii) húzódik, amely átmenetet képez a proximalis ízületi rész és a csont teste között. – Unterhalb des Kopfes verläuft der schmale Speichenhals (Collum radii), der den Übergang zwischen dem proximalen Gelenkanteil und dem Schaft bildet.
9. A nyaktól distálisan és mediálisan emelkedik ki az orsócsont érdessége (tuberositas radii), amelyen a kétfejű karizom erős ina tapad. – Distal und medial des Halses erhebt sich die Speichenrauigkeit (Tuberositas radii), an der die kräftige Sehne des Musculus biceps brachii ansetzt.
10. Az ín tapadási helye úgy helyezkedik el, hogy a kétfejű karizom összehúzódása necsak hajlítsa, hanem kifelé is forgassa az alkart. – Die Ansatzstelle der Sehne ist so angeordnet, dass die Kontraktion des Bizeps den Unterarm nicht nur beugt, sondern auch nach außen dreht.
11. Lefelé az orsócsont teste (corpus radii) fokozatosan szélesedik, miközben három felszíne és három, egymástól jól elkülöníthető széle alakul ki. – Nach distal verbreitert sich der Speichenschaft (Corpus radii) allmählich, wobei sich drei Flächen und drei deutlich unterscheidbare Ränder ausbilden.
12. Mediális, éles csontok közötti széle (margo interosseus) a singcsont felé tekint, és a csontok közötti hártya rögzülésére szolgál. – Sein scharfer Zwischenknochenrand (Margo interosseus) ist medial zur Elle gerichtet und dient der Befestigung der Zwischenknochenmembran.
13. A hártya nemcsak a két csontot tartja egymáshoz képest megfelelő helyzetben, hanem nagy felületet biztosít az alkar mély izmainak eredéséhez is. – Die Membran hält die beiden Knochen nicht nur in ihrer richtigen gegenseitigen Lage, sondern bietet auch eine große Ursprungsfläche für die tiefen Unterarmmuskeln.
14. Terheléskor a kézről az orsócsontra jutó erő egy részét a membrana interossea ferdén futó rostjai a singcsontra és azon keresztül a felkarcsontra továbbítják. – Bei Belastung übertragen die schräg verlaufenden Fasern der Membrana interossea einen Teil der von der Hand auf die Speiche wirkenden Kraft auf die Elle und weiter zum Oberarmknochen.
15. Disztális végén az orsócsont széles, négyszögletes csonttömeggé válik, amely az alkar és a kéz közötti fő teherviselő kapcsolatot alkotja. – An seinem distalen Ende wird der Radius zu einer breiten, annähernd viereckigen Knochenmasse, welche die wichtigste lasttragende Verbindung zwischen Unterarm und Hand bildet.
16. Alsó felszínén található a kéztői ízületi felszín (facies articularis carpea), amely két részével a sajkacsonthoz és a holdascsonthoz kapcsolódik. – An seiner Unterseite liegt die Handwurzelgelenkfläche (Facies articularis carpea), die mit ihren beiden Anteilen mit Kahnbein und Mondbein artikuliert.
17. A distalis vég mediális oldalán elhelyezkedő singcsonti bevágás (incisura ulnaris) a singcsont fejét fogadja be, és a distalis orsócsont–singcsonti ízületet alkotja. – Die an der medialen Seite des distalen Endes gelegene Ellenaussparung (Incisura ulnaris) nimmt den Ellenkopf auf und bildet das distale Radioulnargelenk.
18. Laterálisan lefelé nyúlik az orsócsont íróvesszőnyúlványa (processus styloideus radii), amely jól kitapintható tájékozódási pontként szolgál a csukló hüvelykujji oldalán. – Lateral zieht der Griffelfortsatz der Speiche (Processus styloideus radii) nach unten und dient als gut tastbarer Orientierungspunkt an der Daumenseite des Handgelenks.
19. A distalis hátfelszínen több ínbarázda vezeti a csukló és az ujjak feszítőizmait, amelyeket kötőszövetes leszorító szalag tart a csonthoz közel. – Auf der dorsalen Fläche des distalen Endes führen mehrere Sehnenrinnen die Strecksehnen von Handgelenk und Fingern, die durch ein Halteband knochennah fixiert werden.
20. Közülük kiemelkedik a hátulsó gumó (tuberculum dorsale radii), amely terelőpontként változtatja meg a hüvelykujj hosszú feszítőinának lefutási irányát. – Unter ihnen tritt der hintere Höcker (Tuberculum dorsale radii) hervor, der als Umlenkpunkt die Verlaufsrichtung der langen Daumenstrecksehne verändert.
21. A singcsont proximalis vége ezzel szemben nagy és villás kialakítású, így szorosan körülfogja a felkarcsont könyökpörgőjét. – Das proximale Ende der Elle ist dagegen groß und gabelförmig ausgebildet, sodass es die Oberarmknochenrolle eng umfasst.
22. Hátul és felfelé emelkedik a könyökkampó (olecranon), amely a könyök jól tapintható csontos csúcsát képezi, és a háromfejű karizom tapadási helye. – Nach hinten und oben erhebt sich der Ellenbogenfortsatz (Olecranon), der die gut tastbare knöcherne Spitze des Ellenbogens bildet und als Ansatz des Musculus triceps brachii dient.
23. Elöl a kisebb koronanyúlvány (processus coronoideus) nyúlik előre, amely hajlításkor a felkarcsont koronanyúlványi árkába illeszkedik. – Vorne ragt der kleinere Kronenfortsatz (Processus coronoideus) hervor, der bei der Beugung in die Kronenfortsatzgrube des Oberarmknochens eintritt.
24. A könyökkampó és a koronanyúlvány között nyílik a mély pörgői bevágás (incisura trochlearis), amely a felkarcsont trochleájához illeszkedő ízületi árkot alkotja. – Zwischen Olecranon und Kronenfortsatz öffnet sich die tiefe Rollenaussparung (Incisura trochlearis), welche die zur Trochlea des Oberarmknochens passende Gelenkpfanne bildet.
25. Oldalnézetben a pörgői bevágás félholdhoz hasonlít, és alakjával elsősorban hajlítást, valamint nyújtást engedő, erősen vezetett ízületi kapcsolatot hoz létre. – In der Seitenansicht ähnelt die Rollenaussparung einem Halbmond und bildet durch ihre Form eine stark geführte Gelenkverbindung, die vor allem Beugung und Streckung gestattet.
26. A koronanyúlvány laterális oldalán lévő orsócsonti bevágás (incisura radialis ulnae) az orsócsont fejének körkörös ízületi felszínével kapcsolódik. – Die an der lateralen Seite des Kronenfortsatzes gelegene Speichenaussparung (Incisura radialis ulnae) artikuliert mit der ringförmigen Gelenkfläche des Speichenkopfs.
27. Közvetlenül a koronanyúlvány alatt található a singcsont érdessége (tuberositas ulnae), amelyhez a könyökízület erős hajlítóizma, a karizom tapad. – Unmittelbar unterhalb des Kronenfortsatzes liegt die Ellenrauigkeit (Tuberositas ulnae), an der der kräftige Ellenbogenbeuger Musculus brachialis ansetzt.
28. A csonttest proximalisan erős és háromoldalú, lefelé haladva azonban egyre karcsúbbá, majd közel hengeressé válik. – Der Schaft ist proximal kräftig und dreikantig, wird nach distal jedoch zunehmend schlanker und schließlich annähernd zylindrisch.
29. Laterális csontok közötti széléhez rögzül a membrana interossea, hátulsó éle pedig teljes hosszának jelentős részén közvetlenül a bőr alatt tapintható. – An seinem lateralen Zwischenknochenrand befestigt sich die Membrana interossea, während sein hinterer Rand über einen großen Teil seiner Länge unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
30. Disztálisan a singcsont kis, lekerekített fejben (caput ulnae) végződik, amelynek oldalsó ízületi felszíne az orsócsont singcsonti bevágásához illeszkedik. – Distal endet die Elle in einem kleinen, abgerundeten Kopf (Caput ulnae), dessen seitliche Gelenkfläche in die Ellenaussparung der Speiche passt.
31. A fej mediális-hátulsó oldaláról ered a singcsont íróvesszőnyúlványa (processus styloideus ulnae), amely rövidebb, és proximalisabban végződik az orsócsont megfelelő nyúlványánál. – Von der medial-hinteren Seite des Kopfes geht der Griffelfortsatz der Elle (Processus styloideus ulnae) aus, der kürzer ist und weiter proximal endet als der entsprechende Fortsatz der Speiche.
32. A singcsont feje nem érintkezik közvetlenül a kéztőcsontokkal, mert közöttük egy rostporcos ízületi korong helyezkedik el. – Der Ellenkopf steht nicht unmittelbar mit den Handwurzelknochen in Kontakt, da zwischen ihnen eine faserknorpelige Gelenkscheibe liegt.
33. Ennek következtében a kézre ható terhelés legnagyobb része az orsócsontra jut, míg a singcsont elsősorban a könyök stabil vezetésében vesz részt. – Dadurch wird der größte Teil der auf die Hand wirkenden Belastung auf die Speiche übertragen, während die Elle vor allem an der stabilen Führung des Ellenbogens beteiligt ist.
34. Pronáció során az orsócsont distalis vége a singcsont előtt és körül mediális irányba fordul, miközben proximalis feje saját tengelye körül forog. – Bei der Pronation dreht sich das distale Ende der Speiche vor und um die Elle nach medial, während sich ihr proximaler Kopf um die eigene Achse bewegt.
35. A két csont eltérő alakja és egymással kialakított kapcsolata egyszerre biztosítja a könyök stabilitását, a kéz teherátvitelét és az alkar nagyfokú forgathatóságát. – Die unterschiedliche Form und die gegenseitige Verbindung beider Knochen gewährleisten zugleich die Stabilität des Ellenbogens, die Lastübertragung der Hand und die ausgeprägte Drehfähigkeit des Unterarms.
(aufklappen)magyar
1. Az alkar csontos vázát két párhuzamos hosszú csöves csont, a hüvelykujj felőli orsócsont (radius) és a kisujj felőli singcsont (ulna) alkotja.
2. Anatómiai alaphelyzetben a két csont egymás mellett fekszik, miközben tenyeres helyzetben az orsócsont a singcsont körül elfordulhat és azt keresztezheti.
3. Proximálisan a singcsont tömegesebb, mert a könyökízület vezető részét alkotja, az orsócsont viszont disztálisan szélesedik ki, ahol a kéztővel kapcsolódik.
4. A két alkarcsontot proximalis és distalis ízület, valamint a közéjük kifeszülő csontok közötti hártya (membrana interossea antebrachii) kapcsolja össze.
5. Az orsócsont proximális végén korong alakú fej (caput radii) található, amelynek felső felszínén sekély ízületi bemélyedés, a fej árka (fovea capitis radii) helyezkedik el.
6. Ez a bemélyedés a felkarcsont fejecskéjével ízesül, és hajlításkor, nyújtáskor, valamint az alkar forgatásakor egyaránt részt vesz a mozgásban.
7. A fej oldalsó, körkörösen porccal borított felszíne (circumferentia articularis) a singcsont orsócsonti bevágásában és az orsócsontot körülölelő gyűrűszalagban forog.
8. A fej alatt keskeny orsócsontnyak (collum radii) húzódik, amely átmenetet képez a proximalis ízületi rész és a csont teste között.
9. A nyaktól distálisan és mediálisan emelkedik ki az orsócsont érdessége (tuberositas radii), amelyen a kétfejű karizom erős ina tapad.
10. Az ín tapadási helye úgy helyezkedik el, hogy a kétfejű karizom összehúzódása necsak hajlítsa, hanem kifelé is forgassa az alkart.
11. Lefelé az orsócsont teste (corpus radii) fokozatosan szélesedik, miközben három felszíne és három, egymástól jól elkülöníthető széle alakul ki.
12. Mediális, éles csontok közötti széle (margo interosseus) a singcsont felé tekint, és a csontok közötti hártya rögzülésére szolgál.
13. A hártya nemcsak a két csontot tartja egymáshoz képest megfelelő helyzetben, hanem nagy felületet biztosít az alkar mély izmainak eredéséhez is.
14. Terheléskor a kézről az orsócsontra jutó erő egy részét a membrana interossea ferdén futó rostjai a singcsontra és azon keresztül a felkarcsontra továbbítják.
15. Disztális végén az orsócsont széles, négyszögletes csonttömeggé válik, amely az alkar és a kéz közötti fő teherviselő kapcsolatot alkotja.
16. Alsó felszínén található a kéztői ízületi felszín (facies articularis carpea), amely két részével a sajkacsonthoz és a holdascsonthoz kapcsolódik.
17. A distalis vég mediális oldalán elhelyezkedő singcsonti bevágás (incisura ulnaris) a singcsont fejét fogadja be, és a distalis orsócsont–singcsonti ízületet alkotja.
18. Laterálisan lefelé nyúlik az orsócsont íróvesszőnyúlványa (processus styloideus radii), amely jól kitapintható tájékozódási pontként szolgál a csukló hüvelykujji oldalán.
19. A distalis hátfelszínen több ínbarázda vezeti a csukló és az ujjak feszítőizmait, amelyeket kötőszövetes leszorító szalag tart a csonthoz közel.
20. Közülük kiemelkedik a hátulsó gumó (tuberculum dorsale radii), amely terelőpontként változtatja meg a hüvelykujj hosszú feszítőinának lefutási irányát.
21. A singcsont proximalis vége ezzel szemben nagy és villás kialakítású, így szorosan körülfogja a felkarcsont könyökpörgőjét.
22. Hátul és felfelé emelkedik a könyökkampó (olecranon), amely a könyök jól tapintható csontos csúcsát képezi, és a háromfejű karizom tapadási helye.
23. Elöl a kisebb koronanyúlvány (processus coronoideus) nyúlik előre, amely hajlításkor a felkarcsont koronanyúlványi árkába illeszkedik.
24. A könyökkampó és a koronanyúlvány között nyílik a mély pörgői bevágás (incisura trochlearis), amely a felkarcsont trochleájához illeszkedő ízületi árkot alkotja.
25. Oldalnézetben a pörgői bevágás félholdhoz hasonlít, és alakjával elsősorban hajlítást, valamint nyújtást engedő, erősen vezetett ízületi kapcsolatot hoz létre.
26. A koronanyúlvány laterális oldalán lévő orsócsonti bevágás (incisura radialis ulnae) az orsócsont fejének körkörös ízületi felszínével kapcsolódik.
27. Közvetlenül a koronanyúlvány alatt található a singcsont érdessége (tuberositas ulnae), amelyhez a könyökízület erős hajlítóizma, a karizom tapad.
28. A csonttest proximalisan erős és háromoldalú, lefelé haladva azonban egyre karcsúbbá, majd közel hengeressé válik.
29. Laterális csontok közötti széléhez rögzül a membrana interossea, hátulsó éle pedig teljes hosszának jelentős részén közvetlenül a bőr alatt tapintható.
30. Disztálisan a singcsont kis, lekerekített fejben (caput ulnae) végződik, amelynek oldalsó ízületi felszíne az orsócsont singcsonti bevágásához illeszkedik.
31. A fej mediális-hátulsó oldaláról ered a singcsont íróvesszőnyúlványa (processus styloideus ulnae), amely rövidebb, és proximalisabban végződik az orsócsont megfelelő nyúlványánál.
32. A singcsont feje nem érintkezik közvetlenül a kéztőcsontokkal, mert közöttük egy rostporcos ízületi korong helyezkedik el.
33. Ennek következtében a kézre ható terhelés legnagyobb része az orsócsontra jut, míg a singcsont elsősorban a könyök stabil vezetésében vesz részt.
34. Pronáció során az orsócsont distalis vége a singcsont előtt és körül mediális irányba fordul, miközben proximalis feje saját tengelye körül forog.
35. A két csont eltérő alakja és egymással kialakított kapcsolata egyszerre biztosítja a könyök stabilitását, a kéz teherátvitelét és az alkar nagyfokú forgathatóságát.
(aufklappen)német
1. Das knöcherne Gerüst des Unterarms wird von zwei parallelen langen Röhrenknochen gebildet, der daumenseitigen Speiche (Radius) und der kleinfingerseitigen Elle (Ulna).
2. In anatomischer Grundstellung liegen beide Knochen nebeneinander, während sich die Speiche bei der Einwärtsdrehung um die Elle drehen und diese überkreuzen kann.
3. Proximal ist die Elle kräftiger, da sie den führenden Anteil des Ellenbogengelenks bildet; die Speiche verbreitert sich dagegen distal, wo sie sich mit der Handwurzel verbindet.
4. Beide Unterarmknochen sind durch ein proximales und ein distales Gelenk sowie durch die zwischen ihnen ausgespannte Zwischenknochenmembran (Membrana interossea antebrachii) verbunden.
5. Am proximalen Ende der Speiche liegt der scheibenförmige Kopf (Caput radii), auf dessen Oberseite sich eine flache Gelenkvertiefung, die Kopfgrube (Fovea capitis radii), befindet.
6. Diese Vertiefung artikuliert mit dem Oberarmköpfchen und ist sowohl bei Beugung und Streckung als auch bei der Drehung des Unterarms beteiligt.
7. Die seitliche, ringförmig mit Knorpel überzogene Gelenkfläche des Kopfes (Circumferentia articularis) dreht sich in der Speichenaussparung der Elle und im umgreifenden Ringband.
8. Unterhalb des Kopfes verläuft der schmale Speichenhals (Collum radii), der den Übergang zwischen dem proximalen Gelenkanteil und dem Schaft bildet.
9. Distal und medial des Halses erhebt sich die Speichenrauigkeit (Tuberositas radii), an der die kräftige Sehne des Musculus biceps brachii ansetzt.
10. Die Ansatzstelle der Sehne ist so angeordnet, dass die Kontraktion des Bizeps den Unterarm nicht nur beugt, sondern auch nach außen dreht.
11. Nach distal verbreitert sich der Speichenschaft (Corpus radii) allmählich, wobei sich drei Flächen und drei deutlich unterscheidbare Ränder ausbilden.
12. Sein scharfer Zwischenknochenrand (Margo interosseus) ist medial zur Elle gerichtet und dient der Befestigung der Zwischenknochenmembran.
13. Die Membran hält die beiden Knochen nicht nur in ihrer richtigen gegenseitigen Lage, sondern bietet auch eine große Ursprungsfläche für die tiefen Unterarmmuskeln.
14. Bei Belastung übertragen die schräg verlaufenden Fasern der Membrana interossea einen Teil der von der Hand auf die Speiche wirkenden Kraft auf die Elle und weiter zum Oberarmknochen.
15. An seinem distalen Ende wird der Radius zu einer breiten, annähernd viereckigen Knochenmasse, welche die wichtigste lasttragende Verbindung zwischen Unterarm und Hand bildet.
16. An seiner Unterseite liegt die Handwurzelgelenkfläche (Facies articularis carpea), die mit ihren beiden Anteilen mit Kahnbein und Mondbein artikuliert.
17. Die an der medialen Seite des distalen Endes gelegene Ellenaussparung (Incisura ulnaris) nimmt den Ellenkopf auf und bildet das distale Radioulnargelenk.
18. Lateral zieht der Griffelfortsatz der Speiche (Processus styloideus radii) nach unten und dient als gut tastbarer Orientierungspunkt an der Daumenseite des Handgelenks.
19. Auf der dorsalen Fläche des distalen Endes führen mehrere Sehnenrinnen die Strecksehnen von Handgelenk und Fingern, die durch ein Halteband knochennah fixiert werden.
20. Unter ihnen tritt der hintere Höcker (Tuberculum dorsale radii) hervor, der als Umlenkpunkt die Verlaufsrichtung der langen Daumenstrecksehne verändert.
21. Das proximale Ende der Elle ist dagegen groß und gabelförmig ausgebildet, sodass es die Oberarmknochenrolle eng umfasst.
22. Nach hinten und oben erhebt sich der Ellenbogenfortsatz (Olecranon), der die gut tastbare knöcherne Spitze des Ellenbogens bildet und als Ansatz des Musculus triceps brachii dient.
23. Vorne ragt der kleinere Kronenfortsatz (Processus coronoideus) hervor, der bei der Beugung in die Kronenfortsatzgrube des Oberarmknochens eintritt.
24. Zwischen Olecranon und Kronenfortsatz öffnet sich die tiefe Rollenaussparung (Incisura trochlearis), welche die zur Trochlea des Oberarmknochens passende Gelenkpfanne bildet.
25. In der Seitenansicht ähnelt die Rollenaussparung einem Halbmond und bildet durch ihre Form eine stark geführte Gelenkverbindung, die vor allem Beugung und Streckung gestattet.
26. Die an der lateralen Seite des Kronenfortsatzes gelegene Speichenaussparung (Incisura radialis ulnae) artikuliert mit der ringförmigen Gelenkfläche des Speichenkopfs.
27. Unmittelbar unterhalb des Kronenfortsatzes liegt die Ellenrauigkeit (Tuberositas ulnae), an der der kräftige Ellenbogenbeuger Musculus brachialis ansetzt.
28. Der Schaft ist proximal kräftig und dreikantig, wird nach distal jedoch zunehmend schlanker und schließlich annähernd zylindrisch.
29. An seinem lateralen Zwischenknochenrand befestigt sich die Membrana interossea, während sein hinterer Rand über einen großen Teil seiner Länge unmittelbar unter der Haut tastbar ist.
30. Distal endet die Elle in einem kleinen, abgerundeten Kopf (Caput ulnae), dessen seitliche Gelenkfläche in die Ellenaussparung der Speiche passt.
31. Von der medial-hinteren Seite des Kopfes geht der Griffelfortsatz der Elle (Processus styloideus ulnae) aus, der kürzer ist und weiter proximal endet als der entsprechende Fortsatz der Speiche.
32. Der Ellenkopf steht nicht unmittelbar mit den Handwurzelknochen in Kontakt, da zwischen ihnen eine faserknorpelige Gelenkscheibe liegt.
33. Dadurch wird der größte Teil der auf die Hand wirkenden Belastung auf die Speiche übertragen, während die Elle vor allem an der stabilen Führung des Ellenbogens beteiligt ist.
34. Bei der Pronation dreht sich das distale Ende der Speiche vor und um die Elle nach medial, während sich ihr proximaler Kopf um die eigene Achse bewegt.
35. Die unterschiedliche Form und die gegenseitige Verbindung beider Knochen gewährleisten zugleich die Stabilität des Ellenbogens, die Lastübertragung der Hand und die ausgeprägte Drehfähigkeit des Unterarms.