modjor.de

1.9 – Anatomie lang


1.9 – A kiválasztás és a vízháztartás – Ausscheidung und Wasserhaushalt


1. A sejtek anyagcseréje során folyamatosan keletkeznek olyan végtermékek, amelyek felhalmozódva megzavarnák a belső környezet állandóságát. – Beim Stoffwechsel der Zellen entstehen fortlaufend Endprodukte, deren Anreicherung die Konstanz des inneren Milieus stören würde.

2. Kiválasztásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során a szervezet eltávolítja a felesleges, káros vagy számára már fel nem használható anyagokat. – Als Ausscheidung bezeichnet man den Vorgang, durch den der Organismus überschüssige, schädliche oder nicht mehr verwertbare Stoffe entfernt.

3. Ebben a feladatban több szervrendszer működik együtt, bár a vízben oldott anyagok kiválasztásának központi szervei kétségtelenül a vesék. – An dieser Aufgabe wirken mehrere Organsysteme mit, obwohl die Nieren zweifellos die zentralen Organe für die Ausscheidung wasserlöslicher Stoffe sind.

4. A tüdőn keresztül főként szén-dioxid és vízgőz távozik, míg a bőr verejtékezéssel vizet, sókat és kisebb mennyiségű anyagcsere-végterméket ad le. – Über die Lunge werden vor allem Kohlendioxid und Wasserdampf abgegeben, während die Haut durch Schwitzen Wasser, Salze und geringe Mengen von Stoffwechselendprodukten ausscheidet.

5. Az emésztőrendszerrel kiürülő béltartalom ezzel szemben nagyrészt fel nem szívódott maradványokat tartalmaz, ezért a székletürítés nem azonos a szűkebb értelemben vett kiválasztással. – Der über den Verdauungstrakt entleerte Darminhalt enthält dagegen überwiegend nicht resorbierte Reste, weshalb die Stuhlentleerung nicht mit der Ausscheidung im engeren Sinne gleichzusetzen ist.

6. Mivel a fehérjék és a nukleinsavak lebontásakor nitrogéntartalmú végtermékek képződnek, ezek eltávolítása különösen fontos a sejtek zavartalan működéséhez. – Da beim Abbau von Proteinen und Nukleinsäuren stickstoffhaltige Endprodukte entstehen, ist deren Entfernung für die ungestörte Zellfunktion besonders wichtig.

7. A májban keletkező karbamid, továbbá a húgysav és a kreatinin a vérrel jut el a vesékhez, amelyek a vizeletbe választják ki őket. – Der in der Leber gebildete Harnstoff sowie Harnsäure und Kreatinin gelangen mit dem Blut zu den Nieren, die sie in den Harn ausscheiden.

8. A páros vese (ren, többes számban: renes) a hátsó hasfalon, a hashártya mögött, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el. – Die paarige Niere (Ren, Plural: Renes) liegt an der hinteren Bauchwand hinter dem Bauchfell und beiderseits der Wirbelsäule.

9. Elhelyezkedésük nem teljesen szimmetrikus, mert a máj miatt a jobb vese rendszerint valamivel mélyebben fekszik, mint a bal. – Ihre Lage ist nicht vollständig symmetrisch, da die rechte Niere wegen der Leber gewöhnlich etwas tiefer liegt als die linke.

10. Bab alakú felszínük belső szélén található a vesekapu (hilum renale), amelyen keresztül erek, idegek és a húgyvezeték lépnek be, illetve ki. – Am medialen Rand ihrer bohnenförmigen Oberfläche liegt die Nierenpforte (Hilum renale), durch die Gefäße, Nerven und der Harnleiter ein- beziehungsweise austreten.

11. Hosszmetszetben kívül a vesekéreg (cortex renalis), belül pedig a vesepiramisokra tagolódó vesevelő (medulla renalis) különíthető el. – Im Längsschnitt lassen sich außen die Nierenrinde (Cortex renalis) und innen das in Nierenpyramiden gegliederte Nierenmark (Medulla renalis) unterscheiden.

12. A piramisok csúcsain kilépő vizeletet a kis vesekelyhek fogják fel, majd a nagyobb kelyheken át a vesemedencébe vezetik. – Der an den Spitzen der Pyramiden austretende Harn wird von den kleinen Nierenkelchen aufgenommen und über die größeren Kelche in das Nierenbecken geleitet.

13. Innen kezdődik a húgyvezeték (ureter), amely perisztaltikus összehúzódásaival a vizeletet a kismedencében fekvő húgyhólyag felé továbbítja. – Hier beginnt der Harnleiter (Ureter), der den Harn durch peristaltische Kontraktionen zur im kleinen Becken liegenden Harnblase weiterbefördert.

14. A vese mikroszkopikus működési egysége a nefron (nephron), amelyből mindkét vesében körülbelül egymillió található. – Die mikroskopische Funktionseinheit der Niere ist das Nephron, von dem sich in jeder Niere ungefähr eine Million befindet.

15. Kezdetén a vesetestecske (corpusculum renale) helyezkedik el, amely egy hajszálérgomolyagból és az azt körülvevő Bowman-tokból áll. – An seinem Anfang liegt das Nierenkörperchen (Corpusculum renale), das aus einem Kapillarknäuel und der dieses umgebenden Bowman-Kapsel besteht.

16. A vesetestecskéhez csatlakozó csatornarendszer több, eltérő működésű szakaszon keresztül halad, mielőtt a gyűjtőcsatornákba torkollik. – Das an das Nierenkörperchen anschließende Kanalsystem durchläuft mehrere funktionell unterschiedliche Abschnitte, bevor es in die Sammelrohre mündet.

17. Először a vérplazma víztartalmának és kis molekuláinak egy része a hajszálérgomolyagból a Bowman-tok üregébe szűrődik. – Zunächst wird ein Teil des Wassers und der kleinen Moleküle des Blutplasmas aus dem Kapillarknäuel in den Raum der Bowman-Kapsel filtriert.

18. Az így keletkező elsődleges vizelet még számos értékes anyagot tartalmaz, ezért összetétele lényegesen eltér a véglegesen kiürülő vizeletétől. – Der so entstehende Primärharn enthält noch zahlreiche wertvolle Stoffe, weshalb sich seine Zusammensetzung wesentlich von der des endgültig ausgeschiedenen Harns unterscheidet.

19. A vesecsatornák mentén a szervezet számára szükséges víz, glükóz, aminosavak és ionok nagy része visszakerül a vérbe. – Entlang der Nierenkanälchen gelangen der größte Teil des benötigten Wassers sowie Glukose, Aminosäuren und Ionen wieder in das Blut.

20. Ezt a szelektív folyamatot visszaszívásnak nevezzük, amely nélkül a szervezet rövid idő alatt jelentős folyadék- és tápanyagveszteséget szenvedne. – Dieser selektive Vorgang wird als Rückresorption bezeichnet, ohne die der Organismus innerhalb kurzer Zeit erhebliche Flüssigkeits- und Nährstoffverluste erleiden würde.

21. Ugyanakkor bizonyos ionok, gyógyszermaradványok és testidegen vegyületek a csatornák körüli hajszálerekből aktívan a szűrletbe választhatók ki. – Gleichzeitig können bestimmte Ionen, Arzneimittelreste und körperfremde Verbindungen aus den Kapillaren um die Kanälchen aktiv in das Filtrat sezerniert werden.

22. A szűrés, a visszaszívás és a csatornákba történő kiválasztás együttesen határozza meg a végleges vizelet mennyiségét és összetételét. – Filtration, Rückresorption und Sekretion in die Kanälchen bestimmen gemeinsam Menge und Zusammensetzung des endgültigen Harns.

23. Mire a folyadék eléri a gyűjtőcsatornákat, összetétele már a szervezet pillanatnyi víz-, só- és sav-bázis-állapotához igazodik. – Bis die Flüssigkeit die Sammelrohre erreicht, ist ihre Zusammensetzung bereits an den momentanen Wasser-, Salz- und Säure-Basen-Haushalt des Organismus angepasst.

24. A vese tehát nem egyszerű szűrő, hanem olyan szabályozó szerv, amely folyamatosan összehangolja a kiválasztást a test aktuális szükségleteivel. – Die Niere ist somit kein einfacher Filter, sondern ein Regulationsorgan, das die Ausscheidung fortlaufend mit den aktuellen Bedürfnissen des Körpers abstimmt.

25. Különösen fontos szerepet tölt be a vízháztartásban, mivel a test tömegének jelentős részét alkotó víz eloszlása csak szűk határok között változhat. – Eine besonders wichtige Rolle spielt sie im Wasserhaushalt, da sich die Verteilung des Wassers, das einen erheblichen Teil der Körpermasse bildet, nur innerhalb enger Grenzen verändern darf.

26. A testfolyadékok sejten belüli és sejten kívüli terekre oszlanak, amelyek között a víz az oldott részecskék koncentrációját követve mozog. – Die Körperflüssigkeiten verteilen sich auf intra- und extrazelluläre Räume, zwischen denen sich das Wasser entsprechend der Konzentration gelöster Teilchen bewegt.

27. Nemcsak a teljes vízmennyiség, hanem annak eloszlása és ionösszetétele is meghatározza, hogy a sejtek megőrzik-e megfelelő térfogatukat és működőképességüket. – Nicht nur die gesamte Wassermenge, sondern auch ihre Verteilung und Ionenzusammensetzung entscheiden darüber, ob die Zellen ihr normales Volumen und ihre Funktionsfähigkeit bewahren.

28. Folyadékhoz elsősorban ivással és a táplálék víztartalmából jutunk, kisebb mennyiség pedig az anyagcsere-folyamatok során keletkezik. – Flüssigkeit nehmen wir vor allem durch Trinken und über den Wassergehalt der Nahrung auf; eine geringere Menge entsteht bei Stoffwechselvorgängen.

29. A veszteség a vizelettel, a kilélegzett levegővel, a bőrön át és a széklettel történik, miközben az egyes utak aránya a körülményektől függően változik. – Der Verlust erfolgt über Harn, Ausatemluft, Haut und Stuhl, wobei sich der Anteil der einzelnen Wege abhängig von den Umständen verändert.

30. Meleg környezetben vagy erős fizikai terheléskor a fokozott verejtékezés miatt jelentősen nőhet a víz- és sóveszteség. – In warmer Umgebung oder bei starker körperlicher Belastung kann der Wasser- und Salzverlust durch vermehrtes Schwitzen erheblich zunehmen.

31. Ha a folyadékveszteség meghaladja a felvételt, a testfolyadékok koncentráltabbá válnak, a keringő vér térfogata pedig fokozatosan csökken. – Übersteigt der Flüssigkeitsverlust die Aufnahme, werden die Körperflüssigkeiten konzentrierter, während das Volumen des zirkulierenden Blutes allmählich abnimmt.

32. Az ilyen eltéréseket az agyban és a keringési rendszerben elhelyezkedő érzékelők észlelik, majd idegi és hormonális válaszokat indítanak el. – Solche Abweichungen werden von Sensoren im Gehirn und im Kreislaufsystem erfasst, die anschließend nervale und hormonelle Reaktionen auslösen.

33. A hipotalamuszban kialakuló szomjúságérzet arra készteti az embert, hogy folyadékot vegyen fel, vagyis a szabályozás viselkedési elemmel egészül ki. – Das im Hypothalamus entstehende Durstgefühl veranlasst den Menschen zur Flüssigkeitsaufnahme, wodurch die Regulation um eine Verhaltenskomponente ergänzt wird.

34. Ezzel párhuzamosan az antidiuretikus hormon fokozza a víz visszaszívását a vese gyűjtőcsatornáiban, így kisebb mennyiségű, koncentráltabb vizelet képződik. – Gleichzeitig steigert das antidiuretische Hormon die Wasserrückresorption in den Sammelrohren der Niere, sodass weniger, aber stärker konzentrierter Harn entsteht.

35. Bőséges folyadékbevitel esetén e hormon hatása mérséklődik, ezért több víz marad a vizeletben, amely hígabbá és nagyobb térfogatúvá válik. – Bei reichlicher Flüssigkeitsaufnahme lässt die Wirkung dieses Hormons nach, sodass mehr Wasser im Harn verbleibt, der dadurch verdünnter und volumenreicher wird.

36. A sóháztartás szabályozásában többek között az aldoszteron vesz részt, amely elősegíti a nátriumionok visszaszívását, és közvetve a víz megtartását is. – An der Regulation des Salzhaushalts ist unter anderem Aldosteron beteiligt, das die Rückresorption von Natriumionen und mittelbar auch die Wasserretention fördert.

37. Mivel a nátrium a sejten kívüli folyadék legfontosabb ionjai közé tartozik, mennyisége jelentősen befolyásolja annak térfogatát és ozmotikus tulajdonságait. – Da Natrium zu den wichtigsten Ionen der extrazellulären Flüssigkeit gehört, beeinflusst seine Menge deren Volumen und osmotische Eigenschaften wesentlich.

38. A vesék a hidrogénionok kiválasztásával és a hidrogén-karbonát kezelésével a vér kémhatásának hosszú távú szabályozásában is részt vesznek. – Durch die Ausscheidung von Wasserstoffionen und den Umgang mit Hydrogencarbonat wirken die Nieren auch an der langfristigen Regulation des Blut-pH-Werts mit.

39. Működésük ezenkívül összekapcsolódik a vérnyomás szabályozásával, mert érzékelik a vese vérellátásának változásait, és szükség esetén renint szabadítanak fel. – Darüber hinaus ist ihre Tätigkeit mit der Blutdruckregulation verbunden, da sie Veränderungen ihrer Durchblutung erfassen und bei Bedarf Renin freisetzen.

40. Endokrin szervként a vese eritropoetint is termel, amely oxigénhiány esetén fokozza a vörösvértestek képződését a vörös csontvelőben. – Als endokrines Organ bildet die Niere außerdem Erythropoetin, das bei Sauerstoffmangel die Bildung roter Blutkörperchen im roten Knochenmark steigert.

41. A képződött vizelet a vesemedencéből a két húgyvezetéken át folyamatosan a húgyhólyagba (vesica urinaria) jut. – Der gebildete Harn gelangt aus dem Nierenbecken über die beiden Harnleiter fortlaufend in die Harnblase (Vesica urinaria).

42. Izmos és tágulékony fala lehetővé teszi, hogy a húgyhólyag a két vizeletürítés között átmenetileg tárolja az érkező folyadékot. – Ihre muskuläre und dehnbare Wand ermöglicht es der Harnblase, die eintreffende Flüssigkeit zwischen zwei Blasenentleerungen vorübergehend zu speichern.

43. Amikor a növekvő térfogat megfeszíti a hólyag falát, az érzőidegek jelzései kiváltják a vizelési ingert, amely felnőttkorban részben akaratlagosan szabályozható. – Wenn das zunehmende Volumen die Blasenwand dehnt, lösen Signale sensibler Nerven den Harndrang aus, der im Erwachsenenalter teilweise willkürlich kontrolliert werden kann.

44. Vizeléskor a hólyag izomzata összehúzódik, a záróizmok megfelelően ellazulnak, és a vizelet a húgycsövön (urethra) keresztül távozik. – Beim Wasserlassen zieht sich die Blasenmuskulatur zusammen, die Schließmuskeln erschlaffen koordiniert, und der Harn wird durch die Harnröhre (Urethra) ausgeschieden.

45. A kiválasztó rendszer így egyszerre távolítja el az anyagcsere végtermékeit, szabályozza a testfolyadékok összetételét, és hozzájárul a belső környezet állandóságához. – Das Ausscheidungssystem entfernt somit zugleich Stoffwechselendprodukte, reguliert die Zusammensetzung der Körperflüssigkeiten und trägt zur Konstanz des inneren Milieus bei.

(aufklappen)magyar

1. A sejtek anyagcseréje során folyamatosan keletkeznek olyan végtermékek, amelyek felhalmozódva megzavarnák a belső környezet állandóságát.

2. Kiválasztásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során a szervezet eltávolítja a felesleges, káros vagy számára már fel nem használható anyagokat.

3. Ebben a feladatban több szervrendszer működik együtt, bár a vízben oldott anyagok kiválasztásának központi szervei kétségtelenül a vesék.

4. A tüdőn keresztül főként szén-dioxid és vízgőz távozik, míg a bőr verejtékezéssel vizet, sókat és kisebb mennyiségű anyagcsere-végterméket ad le.

5. Az emésztőrendszerrel kiürülő béltartalom ezzel szemben nagyrészt fel nem szívódott maradványokat tartalmaz, ezért a székletürítés nem azonos a szűkebb értelemben vett kiválasztással.

6. Mivel a fehérjék és a nukleinsavak lebontásakor nitrogéntartalmú végtermékek képződnek, ezek eltávolítása különösen fontos a sejtek zavartalan működéséhez.

7. A májban keletkező karbamid, továbbá a húgysav és a kreatinin a vérrel jut el a vesékhez, amelyek a vizeletbe választják ki őket.

8. A páros vese (ren, többes számban: renes) a hátsó hasfalon, a hashártya mögött, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el.

9. Elhelyezkedésük nem teljesen szimmetrikus, mert a máj miatt a jobb vese rendszerint valamivel mélyebben fekszik, mint a bal.

10. Bab alakú felszínük belső szélén található a vesekapu (hilum renale), amelyen keresztül erek, idegek és a húgyvezeték lépnek be, illetve ki.

11. Hosszmetszetben kívül a vesekéreg (cortex renalis), belül pedig a vesepiramisokra tagolódó vesevelő (medulla renalis) különíthető el.

12. A piramisok csúcsain kilépő vizeletet a kis vesekelyhek fogják fel, majd a nagyobb kelyheken át a vesemedencébe vezetik.

13. Innen kezdődik a húgyvezeték (ureter), amely perisztaltikus összehúzódásaival a vizeletet a kismedencében fekvő húgyhólyag felé továbbítja.

14. A vese mikroszkopikus működési egysége a nefron (nephron), amelyből mindkét vesében körülbelül egymillió található.

15. Kezdetén a vesetestecske (corpusculum renale) helyezkedik el, amely egy hajszálérgomolyagból és az azt körülvevő Bowman-tokból áll.

16. A vesetestecskéhez csatlakozó csatornarendszer több, eltérő működésű szakaszon keresztül halad, mielőtt a gyűjtőcsatornákba torkollik.

17. Először a vérplazma víztartalmának és kis molekuláinak egy része a hajszálérgomolyagból a Bowman-tok üregébe szűrődik.

18. Az így keletkező elsődleges vizelet még számos értékes anyagot tartalmaz, ezért összetétele lényegesen eltér a véglegesen kiürülő vizeletétől.

19. A vesecsatornák mentén a szervezet számára szükséges víz, glükóz, aminosavak és ionok nagy része visszakerül a vérbe.

20. Ezt a szelektív folyamatot visszaszívásnak nevezzük, amely nélkül a szervezet rövid idő alatt jelentős folyadék- és tápanyagveszteséget szenvedne.

21. Ugyanakkor bizonyos ionok, gyógyszermaradványok és testidegen vegyületek a csatornák körüli hajszálerekből aktívan a szűrletbe választhatók ki.

22. A szűrés, a visszaszívás és a csatornákba történő kiválasztás együttesen határozza meg a végleges vizelet mennyiségét és összetételét.

23. Mire a folyadék eléri a gyűjtőcsatornákat, összetétele már a szervezet pillanatnyi víz-, só- és sav-bázis-állapotához igazodik.

24. A vese tehát nem egyszerű szűrő, hanem olyan szabályozó szerv, amely folyamatosan összehangolja a kiválasztást a test aktuális szükségleteivel.

25. Különösen fontos szerepet tölt be a vízháztartásban, mivel a test tömegének jelentős részét alkotó víz eloszlása csak szűk határok között változhat.

26. A testfolyadékok sejten belüli és sejten kívüli terekre oszlanak, amelyek között a víz az oldott részecskék koncentrációját követve mozog.

27. Nemcsak a teljes vízmennyiség, hanem annak eloszlása és ionösszetétele is meghatározza, hogy a sejtek megőrzik-e megfelelő térfogatukat és működőképességüket.

28. Folyadékhoz elsősorban ivással és a táplálék víztartalmából jutunk, kisebb mennyiség pedig az anyagcsere-folyamatok során keletkezik.

29. A veszteség a vizelettel, a kilélegzett levegővel, a bőrön át és a széklettel történik, miközben az egyes utak aránya a körülményektől függően változik.

30. Meleg környezetben vagy erős fizikai terheléskor a fokozott verejtékezés miatt jelentősen nőhet a víz- és sóveszteség.

31. Ha a folyadékveszteség meghaladja a felvételt, a testfolyadékok koncentráltabbá válnak, a keringő vér térfogata pedig fokozatosan csökken.

32. Az ilyen eltéréseket az agyban és a keringési rendszerben elhelyezkedő érzékelők észlelik, majd idegi és hormonális válaszokat indítanak el.

33. A hipotalamuszban kialakuló szomjúságérzet arra készteti az embert, hogy folyadékot vegyen fel, vagyis a szabályozás viselkedési elemmel egészül ki.

34. Ezzel párhuzamosan az antidiuretikus hormon fokozza a víz visszaszívását a vese gyűjtőcsatornáiban, így kisebb mennyiségű, koncentráltabb vizelet képződik.

35. Bőséges folyadékbevitel esetén e hormon hatása mérséklődik, ezért több víz marad a vizeletben, amely hígabbá és nagyobb térfogatúvá válik.

36. A sóháztartás szabályozásában többek között az aldoszteron vesz részt, amely elősegíti a nátriumionok visszaszívását, és közvetve a víz megtartását is.

37. Mivel a nátrium a sejten kívüli folyadék legfontosabb ionjai közé tartozik, mennyisége jelentősen befolyásolja annak térfogatát és ozmotikus tulajdonságait.

38. A vesék a hidrogénionok kiválasztásával és a hidrogén-karbonát kezelésével a vér kémhatásának hosszú távú szabályozásában is részt vesznek.

39. Működésük ezenkívül összekapcsolódik a vérnyomás szabályozásával, mert érzékelik a vese vérellátásának változásait, és szükség esetén renint szabadítanak fel.

40. Endokrin szervként a vese eritropoetint is termel, amely oxigénhiány esetén fokozza a vörösvértestek képződését a vörös csontvelőben.

41. A képződött vizelet a vesemedencéből a két húgyvezetéken át folyamatosan a húgyhólyagba (vesica urinaria) jut.

42. Izmos és tágulékony fala lehetővé teszi, hogy a húgyhólyag a két vizeletürítés között átmenetileg tárolja az érkező folyadékot.

43. Amikor a növekvő térfogat megfeszíti a hólyag falát, az érzőidegek jelzései kiváltják a vizelési ingert, amely felnőttkorban részben akaratlagosan szabályozható.

44. Vizeléskor a hólyag izomzata összehúzódik, a záróizmok megfelelően ellazulnak, és a vizelet a húgycsövön (urethra) keresztül távozik.

45. A kiválasztó rendszer így egyszerre távolítja el az anyagcsere végtermékeit, szabályozza a testfolyadékok összetételét, és hozzájárul a belső környezet állandóságához.

(aufklappen)német

1. Beim Stoffwechsel der Zellen entstehen fortlaufend Endprodukte, deren Anreicherung die Konstanz des inneren Milieus stören würde.

2. Als Ausscheidung bezeichnet man den Vorgang, durch den der Organismus überschüssige, schädliche oder nicht mehr verwertbare Stoffe entfernt.

3. An dieser Aufgabe wirken mehrere Organsysteme mit, obwohl die Nieren zweifellos die zentralen Organe für die Ausscheidung wasserlöslicher Stoffe sind.

4. Über die Lunge werden vor allem Kohlendioxid und Wasserdampf abgegeben, während die Haut durch Schwitzen Wasser, Salze und geringe Mengen von Stoffwechselendprodukten ausscheidet.

5. Der über den Verdauungstrakt entleerte Darminhalt enthält dagegen überwiegend nicht resorbierte Reste, weshalb die Stuhlentleerung nicht mit der Ausscheidung im engeren Sinne gleichzusetzen ist.

6. Da beim Abbau von Proteinen und Nukleinsäuren stickstoffhaltige Endprodukte entstehen, ist deren Entfernung für die ungestörte Zellfunktion besonders wichtig.

7. Der in der Leber gebildete Harnstoff sowie Harnsäure und Kreatinin gelangen mit dem Blut zu den Nieren, die sie in den Harn ausscheiden.

8. Die paarige Niere (Ren, Plural: Renes) liegt an der hinteren Bauchwand hinter dem Bauchfell und beiderseits der Wirbelsäule.

9. Ihre Lage ist nicht vollständig symmetrisch, da die rechte Niere wegen der Leber gewöhnlich etwas tiefer liegt als die linke.

10. Am medialen Rand ihrer bohnenförmigen Oberfläche liegt die Nierenpforte (Hilum renale), durch die Gefäße, Nerven und der Harnleiter ein- beziehungsweise austreten.

11. Im Längsschnitt lassen sich außen die Nierenrinde (Cortex renalis) und innen das in Nierenpyramiden gegliederte Nierenmark (Medulla renalis) unterscheiden.

12. Der an den Spitzen der Pyramiden austretende Harn wird von den kleinen Nierenkelchen aufgenommen und über die größeren Kelche in das Nierenbecken geleitet.

13. Hier beginnt der Harnleiter (Ureter), der den Harn durch peristaltische Kontraktionen zur im kleinen Becken liegenden Harnblase weiterbefördert.

14. Die mikroskopische Funktionseinheit der Niere ist das Nephron, von dem sich in jeder Niere ungefähr eine Million befindet.

15. An seinem Anfang liegt das Nierenkörperchen (Corpusculum renale), das aus einem Kapillarknäuel und der dieses umgebenden Bowman-Kapsel besteht.

16. Das an das Nierenkörperchen anschließende Kanalsystem durchläuft mehrere funktionell unterschiedliche Abschnitte, bevor es in die Sammelrohre mündet.

17. Zunächst wird ein Teil des Wassers und der kleinen Moleküle des Blutplasmas aus dem Kapillarknäuel in den Raum der Bowman-Kapsel filtriert.

18. Der so entstehende Primärharn enthält noch zahlreiche wertvolle Stoffe, weshalb sich seine Zusammensetzung wesentlich von der des endgültig ausgeschiedenen Harns unterscheidet.

19. Entlang der Nierenkanälchen gelangen der größte Teil des benötigten Wassers sowie Glukose, Aminosäuren und Ionen wieder in das Blut.

20. Dieser selektive Vorgang wird als Rückresorption bezeichnet, ohne die der Organismus innerhalb kurzer Zeit erhebliche Flüssigkeits- und Nährstoffverluste erleiden würde.

21. Gleichzeitig können bestimmte Ionen, Arzneimittelreste und körperfremde Verbindungen aus den Kapillaren um die Kanälchen aktiv in das Filtrat sezerniert werden.

22. Filtration, Rückresorption und Sekretion in die Kanälchen bestimmen gemeinsam Menge und Zusammensetzung des endgültigen Harns.

23. Bis die Flüssigkeit die Sammelrohre erreicht, ist ihre Zusammensetzung bereits an den momentanen Wasser-, Salz- und Säure-Basen-Haushalt des Organismus angepasst.

24. Die Niere ist somit kein einfacher Filter, sondern ein Regulationsorgan, das die Ausscheidung fortlaufend mit den aktuellen Bedürfnissen des Körpers abstimmt.

25. Eine besonders wichtige Rolle spielt sie im Wasserhaushalt, da sich die Verteilung des Wassers, das einen erheblichen Teil der Körpermasse bildet, nur innerhalb enger Grenzen verändern darf.

26. Die Körperflüssigkeiten verteilen sich auf intra- und extrazelluläre Räume, zwischen denen sich das Wasser entsprechend der Konzentration gelöster Teilchen bewegt.

27. Nicht nur die gesamte Wassermenge, sondern auch ihre Verteilung und Ionenzusammensetzung entscheiden darüber, ob die Zellen ihr normales Volumen und ihre Funktionsfähigkeit bewahren.

28. Flüssigkeit nehmen wir vor allem durch Trinken und über den Wassergehalt der Nahrung auf; eine geringere Menge entsteht bei Stoffwechselvorgängen.

29. Der Verlust erfolgt über Harn, Ausatemluft, Haut und Stuhl, wobei sich der Anteil der einzelnen Wege abhängig von den Umständen verändert.

30. In warmer Umgebung oder bei starker körperlicher Belastung kann der Wasser- und Salzverlust durch vermehrtes Schwitzen erheblich zunehmen.

31. Übersteigt der Flüssigkeitsverlust die Aufnahme, werden die Körperflüssigkeiten konzentrierter, während das Volumen des zirkulierenden Blutes allmählich abnimmt.

32. Solche Abweichungen werden von Sensoren im Gehirn und im Kreislaufsystem erfasst, die anschließend nervale und hormonelle Reaktionen auslösen.

33. Das im Hypothalamus entstehende Durstgefühl veranlasst den Menschen zur Flüssigkeitsaufnahme, wodurch die Regulation um eine Verhaltenskomponente ergänzt wird.

34. Gleichzeitig steigert das antidiuretische Hormon die Wasserrückresorption in den Sammelrohren der Niere, sodass weniger, aber stärker konzentrierter Harn entsteht.

35. Bei reichlicher Flüssigkeitsaufnahme lässt die Wirkung dieses Hormons nach, sodass mehr Wasser im Harn verbleibt, der dadurch verdünnter und volumenreicher wird.

36. An der Regulation des Salzhaushalts ist unter anderem Aldosteron beteiligt, das die Rückresorption von Natriumionen und mittelbar auch die Wasserretention fördert.

37. Da Natrium zu den wichtigsten Ionen der extrazellulären Flüssigkeit gehört, beeinflusst seine Menge deren Volumen und osmotische Eigenschaften wesentlich.

38. Durch die Ausscheidung von Wasserstoffionen und den Umgang mit Hydrogencarbonat wirken die Nieren auch an der langfristigen Regulation des Blut-pH-Werts mit.

39. Darüber hinaus ist ihre Tätigkeit mit der Blutdruckregulation verbunden, da sie Veränderungen ihrer Durchblutung erfassen und bei Bedarf Renin freisetzen.

40. Als endokrines Organ bildet die Niere außerdem Erythropoetin, das bei Sauerstoffmangel die Bildung roter Blutkörperchen im roten Knochenmark steigert.

41. Der gebildete Harn gelangt aus dem Nierenbecken über die beiden Harnleiter fortlaufend in die Harnblase (Vesica urinaria).

42. Ihre muskuläre und dehnbare Wand ermöglicht es der Harnblase, die eintreffende Flüssigkeit zwischen zwei Blasenentleerungen vorübergehend zu speichern.

43. Wenn das zunehmende Volumen die Blasenwand dehnt, lösen Signale sensibler Nerven den Harndrang aus, der im Erwachsenenalter teilweise willkürlich kontrolliert werden kann.

44. Beim Wasserlassen zieht sich die Blasenmuskulatur zusammen, die Schließmuskeln erschlaffen koordiniert, und der Harn wird durch die Harnröhre (Urethra) ausgeschieden.

45. Das Ausscheidungssystem entfernt somit zugleich Stoffwechselendprodukte, reguliert die Zusammensetzung der Körperflüssigkeiten und trägt zur Konstanz des inneren Milieus bei.