4.13.3 – A kéztő, a kézközép és az ujjak csontjai – Handwurzel, Mittelhand und Finger
1. A kéz csontos váza három egymás után következő szakaszra, a kéztőre, a kézközépre és az ujjak csontjaira tagolódik. – Das knöcherne Gerüst der Hand gliedert sich in drei aufeinanderfolgende Abschnitte: Handwurzel, Mittelhand und Fingerknochen.
2. Összesen huszonhét csont alkotja, amelyek kis méretük ellenére rendkívül változatos mozgásokat, biztos fogást és finom tárgykezelést tesznek lehetővé. – Insgesamt besteht die Hand aus siebenundzwanzig Knochen, die trotz ihrer geringen Größe äußerst vielfältige Bewegungen, sicheren Griff und fein abgestimmte Objektmanipulation ermöglichen.
3. A kéztő nyolc rövid csontja (ossa carpi) két, egyenként négy csontból álló harántirányú sorban helyezkedik el. – Die acht kurzen Handwurzelknochen (Ossa carpi) sind in zwei quer verlaufenden Reihen mit jeweils vier Knochen angeordnet.
4. Proximális soruk az alkarhoz, disztális soruk pedig a kézközépcsontok alapjaihoz kapcsolódik, miközben a szomszédos kéztőcsontok egymással is ízesülnek. – Ihre proximale Reihe verbindet sich mit dem Unterarm, die distale mit den Basen der Mittelhandknochen, während auch die benachbarten Handwurzelknochen untereinander artikulieren.
5. A proximalis sorban radiálistól ulnáris irányba a sajkacsont, a holdascsont, a háromszögletű csont és a borsócsont követi egymást. – In der proximalen Reihe folgen von radial nach ulnar Kahnbein, Mondbein, Dreiecksbein und Erbsenbein aufeinander.
6. A sajkacsont (os scaphoideum) a proximalis sor legnagyobb csontja, amely az orsócsonttal és több szomszédos kéztőcsonttal egyaránt kapcsolatban áll. – Das Kahnbein (Os scaphoideum) ist der größte Knochen der proximalen Reihe und steht sowohl mit der Speiche als auch mit mehreren benachbarten Handwurzelknochen in Verbindung.
7. Tenyéri-laterális felszínén kitapintható sajkacsonti gumó (tuberculum ossis scaphoidei) emelkedik ki, amely a kéztőcsatorna radiális határának kialakításában vesz részt. – An seiner palmar-lateralen Fläche erhebt sich der tastbare Kahnbeinhöcker (Tuberculum ossis scaphoidei), der an der radialen Begrenzung des Karpaltunnels beteiligt ist.
8. Mivel vérellátásának jelentős része distális irányból érkezik, a sajkacsont derekának törése után a proximalis töredék gyógyulása zavart szenvedhet. – Da ein wesentlicher Teil seiner Blutversorgung von distal eintritt, kann nach einer Fraktur der Kahnbeintaille die Heilung des proximalen Fragments beeinträchtigt sein.
9. A holdascsont (os lunatum) félhold alakú, proximalisan az orsócsonttal ízesül, és központi helyzete miatt fontos szerepet játszik a csukló mozgásaiban. – Das Mondbein (Os lunatum) ist halbmondförmig, artikuliert proximal mit der Speiche und spielt wegen seiner zentralen Lage eine wichtige Rolle bei den Handgelenkbewegungen.
10. Ulnárisan a háromszögletű csont (os triquetrum) következik, amely az ízületi korongon keresztül közvetetten kapcsolódik az alkarhoz. – Ulnar folgt das Dreiecksbein (Os triquetrum), das über die Gelenkscheibe nur mittelbar mit dem Unterarm verbunden ist.
11. Tenyéri felszínén helyezkedik el a borsócsont (os pisiforme), egy szezámcsont, amely a singcsonti csuklóhajlító izom inába ágyazódik. – Auf seiner Handflächenseite liegt das Erbsenbein (Os pisiforme), ein Sesambein, das in die Sehne des ulnaren Handbeugers eingebettet ist.
12. A borsócsont ezért nem illeszkedik teljesen a proximalis kéztősor ívébe, hanem annak tenyéri oldalán előreugró, jól tapintható pontot alkot. – Das Erbsenbein fügt sich daher nicht vollständig in den Bogen der proximalen Handwurzelreihe ein, sondern bildet an deren Handflächenseite einen vorspringenden, gut tastbaren Punkt.
13. A disztális kéztősorban radiálistól ulnáris irányba a nagy sokszögű csont, a kis sokszögű csont, a fejescsont és a horgascsont helyezkedik el. – In der distalen Handwurzelreihe liegen von radial nach ulnar großes Vieleckbein, kleines Vieleckbein, Kopfbein und Hakenbein.
14. A nagy sokszögű csont (os trapezium) nyeregszerű ízületi felszíne az első kézközépcsont alapjával együtt a hüvelykujj különleges mozgékonyságának csontos alapját teremti meg. – Die sattelförmige Gelenkfläche des großen Vieleckbeins (Os trapezium) bildet zusammen mit der Basis des ersten Mittelhandknochens die knöcherne Grundlage der besonderen Daumenbeweglichkeit.
15. Tenyéri felszínének gumója és barázdája inak, szalagok és a kéztőcsatorna radiális falának rögzítési pontjaként szolgál. – Der Höcker und die Rinne seiner Palmarfläche dienen Sehnen und Bändern sowie der radialen Wand des Karpaltunnels als Befestigungs- und Leitstrukturen.
16. A kis sokszögű csont (os trapezoideum) ék alakú, szorosan beilleszkedik a szomszédos csontok közé, és főként a második kézközépcsonttal kapcsolódik. – Das kleine Vieleckbein (Os trapezoideum) ist keilförmig, fest zwischen den Nachbarknochen eingefügt und vor allem mit dem zweiten Mittelhandknochen verbunden.
17. Középen található a fejescsont (os capitatum), amely a kéztő legnagyobb csontja, és lekerekített fejével a proximalis sor homorulatába illeszkedik. – Zentral liegt das Kopfbein (Os capitatum), der größte Handwurzelknochen, dessen abgerundeter Kopf in die Vertiefung der proximalen Reihe greift.
18. A horgascsont (os hamatum) tenyéri oldaláról erős kampó (hamulus ossis hamati) nyúlik előre, amely a kéztőcsatorna ulnáris határához járul hozzá. – Von der Palmarseite des Hakenbeins (Os hamatum) ragt ein kräftiger Haken (Hamulus ossis hamati) nach vorne, der zur ulnaren Begrenzung des Karpaltunnels beiträgt.
19. A kéztőcsontok tenyér felé homorú boltozatot alkotnak, amelyet a fölötte kifeszülő hajlítóín-leszorító szalag zárt csatornává egészít ki. – Die Handwurzelknochen bilden einen zur Handfläche hin konkaven Bogen, den das darüber ausgespannte Beugesehnenhalteband zu einem geschlossenen Kanal ergänzt.
20. Ebben a kéztőcsatornában több hajlítóín és a középideg halad az alkarról a tenyér irányába, ezért a csontos határok klinikailag is jelentősek. – Durch diesen Karpaltunnel ziehen mehrere Beugesehnen und der Mittelnerv vom Unterarm zur Handfläche, weshalb seine knöchernen Begrenzungen auch klinisch bedeutsam sind.
21. A kézközép öt kézközépcsontból (ossa metacarpi I–V) áll, amelyeket a hüvelykujj felől a kisujj irányába római számokkal jelölünk. – Die Mittelhand besteht aus fünf Mittelhandknochen (Ossa metacarpi I–V), die von der Daumen- zur Kleinfingerseite mit römischen Zahlen bezeichnet werden.
22. Mindegyiken proximalis alapot (basis), középső testet (corpus) és disztális fejet (caput) különböztetünk meg, bár alakjuk és mozgékonyságuk ujjonként eltérő. – An jedem werden eine proximale Basis, ein mittlerer Schaft (Corpus) und ein distaler Kopf unterschieden, obwohl Form und Beweglichkeit je nach Finger variieren.
23. A második és harmadik kézközépcsont alapja erősen kapcsolódik a disztális kéztősorhoz, ezért a kéz középső, viszonylag merev tengelyét alkotják. – Die Basen des zweiten und dritten Mittelhandknochens sind fest mit der distalen Handwurzelreihe verbunden und bilden dadurch die relativ starre Mittelachse der Hand.
24. Ezzel szemben a negyedik és különösen az ötödik kézközépcsont mozgékonyabban ízesül, ami lehetővé teszi, hogy a kéz ulnáris széle fogáskor a tenyér felé hajoljon. – Dagegen artikulieren der vierte und besonders der fünfte Mittelhandknochen beweglicher, sodass sich der ulnare Handrand beim Greifen zur Handfläche hin krümmen kann.
25. Az első kézközépcsont rövid és vaskos, alapjának nyeregízülete révén pedig a hüvelykujj a tenyér síkjából kiemelhető és a többi ujjal szembeállítható. – Der erste Mittelhandknochen ist kurz und kräftig; durch das Sattelgelenk seiner Basis kann der Daumen aus der Handflächenebene herausgeführt und den übrigen Fingern gegenübergestellt werden.
26. A kézközépcsontok fejei a kézháton ökölbe szorított kéznél jól látható bütyköket képeznek, és az ujjak proximalis perceivel ízesülnek. – Die Köpfe der Mittelhandknochen bilden bei geballter Faust die am Handrücken sichtbaren Knöchel und artikulieren mit den Grundgliedern der Finger.
27. Az ujjak csontjai az ujjpercek (phalanges), amelyekből a másodiktól az ötödik ujjon három-három, a hüvelykujjon azonban csak kettő található. – Die Fingerknochen sind die Fingerglieder (Phalanges), von denen der zweite bis fünfte Finger jeweils drei, der Daumen jedoch nur zwei besitzt.
28. Ennek megfelelően proximalis, középső és distalis ujjpercet különítünk el, míg a hüvelykujjon a középső ujjperc hiányzik. – Entsprechend werden Grund-, Mittel- und Endglied unterschieden, während beim Daumen das Mittelglied fehlt.
29. Valamennyi ujjpercnek van alapja, teste és feje, de a distalis percek végén a fej helyett kiszélesedő, érdes ujjperci gumó található. – Jedes Fingerglied besitzt Basis, Schaft und Kopf; an den Endgliedern findet sich jedoch statt eines eigentlichen Kopfes eine verbreiterte, raue Endgliedtuberosität.
30. Ez a gumó támasztja alá az ujjbegy érzékeny lágyrészeit és a körömágyat, miközben széles tapadási felszínt biztosít a környező kötőszöveteknek. – Diese Tuberosität stützt die empfindlichen Weichteile der Fingerkuppe und das Nagelbett und bietet zugleich eine breite Ansatzfläche für das umgebende Bindegewebe.
31. A proximalis ujjpercek alapjai homorú ízületi felszínnel fogadják a kézközépcsontok fejeit, így többirányú mozgást engedő ujj-alapízületek jönnek létre. – Die Basen der Grundglieder nehmen mit konkaven Gelenkflächen die Mittelhandköpfe auf, wodurch Fingergrundgelenke mit Bewegungsmöglichkeiten in mehreren Richtungen entstehen.
32. A középső és distalis percek alapjai ezzel szemben két részre osztott ízületi felszínt hordoznak, amely a szomszédos ujjperc csigaszerű fejéhez illeszkedik. – Die Basen der Mittel- und Endglieder tragen dagegen zweigeteilte Gelenkflächen, die an die rollenförmigen Köpfe der jeweils benachbarten Fingerglieder angepasst sind.
33. Emiatt az ujjpercek közötti ízületek főként hajlítást és nyújtást tesznek lehetővé, oldalirányú mozgásuk pedig kinyújtott helyzetben is erősen korlátozott. – Daher ermöglichen die Fingermittel- und Fingerendgelenke vor allem Beugung und Streckung, während seitliche Bewegungen auch in Streckstellung stark begrenzt sind.
34. Az első kézközépcsont feje alatt rendszerint két apró szezámcsont fekszik, amelyek a hüvelykujj izmainak inait vezetik és növelik azok erőkarját. – Unter dem Kopf des ersten Mittelhandknochens liegen gewöhnlich zwei kleine Sesambeine, welche die Sehnen der Daumenmuskeln führen und deren Hebelarm vergrößern.
35. A kéztő mozgékony csontmozaikja, a kézközép részben stabil, részben hajlítható váza és az ujjpercek tagolt láncai együtt alakítják ki az emberi kéz nagyfokú ügyességét. – Das bewegliche Knochenmosaik der Handwurzel, das teils stabile, teils nachgiebige Gerüst der Mittelhand und die gegliederten Ketten der Fingerglieder begründen gemeinsam die ausgeprägte Geschicklichkeit der menschlichen Hand.
(aufklappen)magyar
1. A kéz csontos váza három egymás után következő szakaszra, a kéztőre, a kézközépre és az ujjak csontjaira tagolódik.
2. Összesen huszonhét csont alkotja, amelyek kis méretük ellenére rendkívül változatos mozgásokat, biztos fogást és finom tárgykezelést tesznek lehetővé.
3. A kéztő nyolc rövid csontja (ossa carpi) két, egyenként négy csontból álló harántirányú sorban helyezkedik el.
4. Proximális soruk az alkarhoz, disztális soruk pedig a kézközépcsontok alapjaihoz kapcsolódik, miközben a szomszédos kéztőcsontok egymással is ízesülnek.
5. A proximalis sorban radiálistól ulnáris irányba a sajkacsont, a holdascsont, a háromszögletű csont és a borsócsont követi egymást.
6. A sajkacsont (os scaphoideum) a proximalis sor legnagyobb csontja, amely az orsócsonttal és több szomszédos kéztőcsonttal egyaránt kapcsolatban áll.
7. Tenyéri-laterális felszínén kitapintható sajkacsonti gumó (tuberculum ossis scaphoidei) emelkedik ki, amely a kéztőcsatorna radiális határának kialakításában vesz részt.
8. Mivel vérellátásának jelentős része distális irányból érkezik, a sajkacsont derekának törése után a proximalis töredék gyógyulása zavart szenvedhet.
9. A holdascsont (os lunatum) félhold alakú, proximalisan az orsócsonttal ízesül, és központi helyzete miatt fontos szerepet játszik a csukló mozgásaiban.
10. Ulnárisan a háromszögletű csont (os triquetrum) következik, amely az ízületi korongon keresztül közvetetten kapcsolódik az alkarhoz.
11. Tenyéri felszínén helyezkedik el a borsócsont (os pisiforme), egy szezámcsont, amely a singcsonti csuklóhajlító izom inába ágyazódik.
12. A borsócsont ezért nem illeszkedik teljesen a proximalis kéztősor ívébe, hanem annak tenyéri oldalán előreugró, jól tapintható pontot alkot.
13. A disztális kéztősorban radiálistól ulnáris irányba a nagy sokszögű csont, a kis sokszögű csont, a fejescsont és a horgascsont helyezkedik el.
14. A nagy sokszögű csont (os trapezium) nyeregszerű ízületi felszíne az első kézközépcsont alapjával együtt a hüvelykujj különleges mozgékonyságának csontos alapját teremti meg.
15. Tenyéri felszínének gumója és barázdája inak, szalagok és a kéztőcsatorna radiális falának rögzítési pontjaként szolgál.
16. A kis sokszögű csont (os trapezoideum) ék alakú, szorosan beilleszkedik a szomszédos csontok közé, és főként a második kézközépcsonttal kapcsolódik.
17. Középen található a fejescsont (os capitatum), amely a kéztő legnagyobb csontja, és lekerekített fejével a proximalis sor homorulatába illeszkedik.
18. A horgascsont (os hamatum) tenyéri oldaláról erős kampó (hamulus ossis hamati) nyúlik előre, amely a kéztőcsatorna ulnáris határához járul hozzá.
19. A kéztőcsontok tenyér felé homorú boltozatot alkotnak, amelyet a fölötte kifeszülő hajlítóín-leszorító szalag zárt csatornává egészít ki.
20. Ebben a kéztőcsatornában több hajlítóín és a középideg halad az alkarról a tenyér irányába, ezért a csontos határok klinikailag is jelentősek.
21. A kézközép öt kézközépcsontból (ossa metacarpi I–V) áll, amelyeket a hüvelykujj felől a kisujj irányába római számokkal jelölünk.
22. Mindegyiken proximalis alapot (basis), középső testet (corpus) és disztális fejet (caput) különböztetünk meg, bár alakjuk és mozgékonyságuk ujjonként eltérő.
23. A második és harmadik kézközépcsont alapja erősen kapcsolódik a disztális kéztősorhoz, ezért a kéz középső, viszonylag merev tengelyét alkotják.
24. Ezzel szemben a negyedik és különösen az ötödik kézközépcsont mozgékonyabban ízesül, ami lehetővé teszi, hogy a kéz ulnáris széle fogáskor a tenyér felé hajoljon.
25. Az első kézközépcsont rövid és vaskos, alapjának nyeregízülete révén pedig a hüvelykujj a tenyér síkjából kiemelhető és a többi ujjal szembeállítható.
26. A kézközépcsontok fejei a kézháton ökölbe szorított kéznél jól látható bütyköket képeznek, és az ujjak proximalis perceivel ízesülnek.
27. Az ujjak csontjai az ujjpercek (phalanges), amelyekből a másodiktól az ötödik ujjon három-három, a hüvelykujjon azonban csak kettő található.
28. Ennek megfelelően proximalis, középső és distalis ujjpercet különítünk el, míg a hüvelykujjon a középső ujjperc hiányzik.
29. Valamennyi ujjpercnek van alapja, teste és feje, de a distalis percek végén a fej helyett kiszélesedő, érdes ujjperci gumó található.
30. Ez a gumó támasztja alá az ujjbegy érzékeny lágyrészeit és a körömágyat, miközben széles tapadási felszínt biztosít a környező kötőszöveteknek.
31. A proximalis ujjpercek alapjai homorú ízületi felszínnel fogadják a kézközépcsontok fejeit, így többirányú mozgást engedő ujj-alapízületek jönnek létre.
32. A középső és distalis percek alapjai ezzel szemben két részre osztott ízületi felszínt hordoznak, amely a szomszédos ujjperc csigaszerű fejéhez illeszkedik.
33. Emiatt az ujjpercek közötti ízületek főként hajlítást és nyújtást tesznek lehetővé, oldalirányú mozgásuk pedig kinyújtott helyzetben is erősen korlátozott.
34. Az első kézközépcsont feje alatt rendszerint két apró szezámcsont fekszik, amelyek a hüvelykujj izmainak inait vezetik és növelik azok erőkarját.
35. A kéztő mozgékony csontmozaikja, a kézközép részben stabil, részben hajlítható váza és az ujjpercek tagolt láncai együtt alakítják ki az emberi kéz nagyfokú ügyességét.
(aufklappen)német
1. Das knöcherne Gerüst der Hand gliedert sich in drei aufeinanderfolgende Abschnitte: Handwurzel, Mittelhand und Fingerknochen.
2. Insgesamt besteht die Hand aus siebenundzwanzig Knochen, die trotz ihrer geringen Größe äußerst vielfältige Bewegungen, sicheren Griff und fein abgestimmte Objektmanipulation ermöglichen.
3. Die acht kurzen Handwurzelknochen (Ossa carpi) sind in zwei quer verlaufenden Reihen mit jeweils vier Knochen angeordnet.
4. Ihre proximale Reihe verbindet sich mit dem Unterarm, die distale mit den Basen der Mittelhandknochen, während auch die benachbarten Handwurzelknochen untereinander artikulieren.
5. In der proximalen Reihe folgen von radial nach ulnar Kahnbein, Mondbein, Dreiecksbein und Erbsenbein aufeinander.
6. Das Kahnbein (Os scaphoideum) ist der größte Knochen der proximalen Reihe und steht sowohl mit der Speiche als auch mit mehreren benachbarten Handwurzelknochen in Verbindung.
7. An seiner palmar-lateralen Fläche erhebt sich der tastbare Kahnbeinhöcker (Tuberculum ossis scaphoidei), der an der radialen Begrenzung des Karpaltunnels beteiligt ist.
8. Da ein wesentlicher Teil seiner Blutversorgung von distal eintritt, kann nach einer Fraktur der Kahnbeintaille die Heilung des proximalen Fragments beeinträchtigt sein.
9. Das Mondbein (Os lunatum) ist halbmondförmig, artikuliert proximal mit der Speiche und spielt wegen seiner zentralen Lage eine wichtige Rolle bei den Handgelenkbewegungen.
10. Ulnar folgt das Dreiecksbein (Os triquetrum), das über die Gelenkscheibe nur mittelbar mit dem Unterarm verbunden ist.
11. Auf seiner Handflächenseite liegt das Erbsenbein (Os pisiforme), ein Sesambein, das in die Sehne des ulnaren Handbeugers eingebettet ist.
12. Das Erbsenbein fügt sich daher nicht vollständig in den Bogen der proximalen Handwurzelreihe ein, sondern bildet an deren Handflächenseite einen vorspringenden, gut tastbaren Punkt.
13. In der distalen Handwurzelreihe liegen von radial nach ulnar großes Vieleckbein, kleines Vieleckbein, Kopfbein und Hakenbein.
14. Die sattelförmige Gelenkfläche des großen Vieleckbeins (Os trapezium) bildet zusammen mit der Basis des ersten Mittelhandknochens die knöcherne Grundlage der besonderen Daumenbeweglichkeit.
15. Der Höcker und die Rinne seiner Palmarfläche dienen Sehnen und Bändern sowie der radialen Wand des Karpaltunnels als Befestigungs- und Leitstrukturen.
16. Das kleine Vieleckbein (Os trapezoideum) ist keilförmig, fest zwischen den Nachbarknochen eingefügt und vor allem mit dem zweiten Mittelhandknochen verbunden.
17. Zentral liegt das Kopfbein (Os capitatum), der größte Handwurzelknochen, dessen abgerundeter Kopf in die Vertiefung der proximalen Reihe greift.
18. Von der Palmarseite des Hakenbeins (Os hamatum) ragt ein kräftiger Haken (Hamulus ossis hamati) nach vorne, der zur ulnaren Begrenzung des Karpaltunnels beiträgt.
19. Die Handwurzelknochen bilden einen zur Handfläche hin konkaven Bogen, den das darüber ausgespannte Beugesehnenhalteband zu einem geschlossenen Kanal ergänzt.
20. Durch diesen Karpaltunnel ziehen mehrere Beugesehnen und der Mittelnerv vom Unterarm zur Handfläche, weshalb seine knöchernen Begrenzungen auch klinisch bedeutsam sind.
21. Die Mittelhand besteht aus fünf Mittelhandknochen (Ossa metacarpi I–V), die von der Daumen- zur Kleinfingerseite mit römischen Zahlen bezeichnet werden.
22. An jedem werden eine proximale Basis, ein mittlerer Schaft (Corpus) und ein distaler Kopf unterschieden, obwohl Form und Beweglichkeit je nach Finger variieren.
23. Die Basen des zweiten und dritten Mittelhandknochens sind fest mit der distalen Handwurzelreihe verbunden und bilden dadurch die relativ starre Mittelachse der Hand.
24. Dagegen artikulieren der vierte und besonders der fünfte Mittelhandknochen beweglicher, sodass sich der ulnare Handrand beim Greifen zur Handfläche hin krümmen kann.
25. Der erste Mittelhandknochen ist kurz und kräftig; durch das Sattelgelenk seiner Basis kann der Daumen aus der Handflächenebene herausgeführt und den übrigen Fingern gegenübergestellt werden.
26. Die Köpfe der Mittelhandknochen bilden bei geballter Faust die am Handrücken sichtbaren Knöchel und artikulieren mit den Grundgliedern der Finger.
27. Die Fingerknochen sind die Fingerglieder (Phalanges), von denen der zweite bis fünfte Finger jeweils drei, der Daumen jedoch nur zwei besitzt.
28. Entsprechend werden Grund-, Mittel- und Endglied unterschieden, während beim Daumen das Mittelglied fehlt.
29. Jedes Fingerglied besitzt Basis, Schaft und Kopf; an den Endgliedern findet sich jedoch statt eines eigentlichen Kopfes eine verbreiterte, raue Endgliedtuberosität.
30. Diese Tuberosität stützt die empfindlichen Weichteile der Fingerkuppe und das Nagelbett und bietet zugleich eine breite Ansatzfläche für das umgebende Bindegewebe.
31. Die Basen der Grundglieder nehmen mit konkaven Gelenkflächen die Mittelhandköpfe auf, wodurch Fingergrundgelenke mit Bewegungsmöglichkeiten in mehreren Richtungen entstehen.
32. Die Basen der Mittel- und Endglieder tragen dagegen zweigeteilte Gelenkflächen, die an die rollenförmigen Köpfe der jeweils benachbarten Fingerglieder angepasst sind.
33. Daher ermöglichen die Fingermittel- und Fingerendgelenke vor allem Beugung und Streckung, während seitliche Bewegungen auch in Streckstellung stark begrenzt sind.
34. Unter dem Kopf des ersten Mittelhandknochens liegen gewöhnlich zwei kleine Sesambeine, welche die Sehnen der Daumenmuskeln führen und deren Hebelarm vergrößern.
35. Das bewegliche Knochenmosaik der Handwurzel, das teils stabile, teils nachgiebige Gerüst der Mittelhand und die gegliederten Ketten der Fingerglieder begründen gemeinsam die ausgeprägte Geschicklichkeit der menschlichen Hand.