5.14.2 – A felkar hajlítói és feszítői – Beuger und Strecker des Oberarms
1. A felkar izmait a felkari pólya (fascia brachii), valamint a felkarcsontig húzódó sövények elülső és hátulsó izomrekeszre osztják. – Die Muskeln des Oberarms werden durch die Oberarmfaszie (Fascia brachii) und zum Humerus ziehende Septen in eine vordere und eine hintere Muskelloge gegliedert.
2. Az elülső rekeszben főként hajlító izmok találhatók, amelyeket az izom-bőrideg idegez be, míg a hátulsó rekesz feszítőit az orsóideg látja el. – In der vorderen Loge liegen vorwiegend Beugemuskeln, die vom Muskel-Haut-Nerv innerviert werden, während die Strecker der hinteren Loge vom Speichennerv versorgt werden.
3. A két csoport az ellenkező irányú könyökmozgások során antagonistaként működik, ugyanakkor az ízület stabilizálásában összehangoltan is részt vesz. – Bei entgegengesetzten Bewegungen des Ellenbogens wirken beide Gruppen antagonistisch, beteiligen sich jedoch zugleich koordiniert an der Stabilisierung des Gelenks.
4. Az elülső izomrekeszhez a kétfejű karizom, a karizom és a hollócsőr-karizom tartozik, amelyek eltérő mértékben a vállízületet is áthidalják. – Zur vorderen Muskelloge gehören der zweiköpfige Oberarmmuskel, der Oberarmmuskel und der Rabenschnabel-Oberarmmuskel, die in unterschiedlichem Maß auch das Schultergelenk überbrücken.
5. Legfelszínesebben a kétfejű karizom (musculus biceps brachii) helyezkedik el, amely két, külön eredő fejjel kapcsolódik a lapockához. – Am oberflächlichsten liegt der zweiköpfige Oberarmmuskel (Musculus biceps brachii), der mit zwei getrennt entspringenden Köpfen am Schulterblatt befestigt ist.
6. Hosszú feje (caput longum) a lapocka ízületi árka feletti gumóról (tuberculum supraglenoidale) és a felső ízületi ajak egy részéről ered. – Sein langer Kopf (Caput longum) entspringt am Tuberculum supraglenoidale der Scapula und teilweise am oberen Abschnitt der Gelenklippe.
7. A hosszú fej ina a vállízület üregében, de az ízületi belhártyán kívül halad át a felkarcsontfej felett. – Die Sehne des langen Kopfes zieht innerhalb der Schultergelenkhöhle, jedoch außerhalb der Synovialmembran, über den Humeruskopf.
8. Az ízületet elhagyva a gumók közötti barázdában (sulcus intertubercularis) fut lefelé, ahol ínhüvely és a környező szalagok vezetik. – Nach dem Verlassen des Gelenks verläuft sie im Sulcus intertubercularis nach unten, wo sie durch eine Sehnenscheide und die umgebenden Bänder geführt wird.
9. Rövid feje (caput breve) a lapocka hollócsőrnyúlványáról ered, közösen a hollócsőr-karizom eredési területével. – Sein kurzer Kopf (Caput breve) entspringt am Processus coracoideus der Scapula, gemeinsam mit dem Ursprungsgebiet des Rabenschnabel-Oberarmmuskels.
10. A két izomfej a felkar középső szakaszán egyesül, majd erős végínban folytatódva az orsócsont érdességén (tuberositas radii) tapad. – Beide Muskelköpfe vereinigen sich im mittleren Oberarmabschnitt und setzen, in eine kräftige Endsehne übergehend, an der Tuberositas radii an.
11. Az ín belső oldaláról széles kötőszövetes lemez, a kétfejű karizom bőnyéje (aponeurosis musculi bicipitis brachii) sugárzik az alkar pólyájába. – Von der medialen Seite der Sehne strahlt eine breite Bindegewebsplatte, die Aponeurose des Bizeps, in die Unterarmfaszie ein.
12. Ez a bőnye részben védi a könyökhajlatban mélyebben fekvő verőeret és középideget, miközben elosztja az izom húzóerejét az alkar pólyáján. – Diese Aponeurose schützt teilweise die tiefer in der Ellenbeuge liegende Arterie und den Medianus und verteilt zugleich die Muskelkraft auf die Unterarmfaszie.
13. Mivel a kétfejű karizom a váll- és a könyökízületet egyaránt áthidalja, kétízületi izomként mindkét ízület helyzetétől függően fejti ki hatását. – Da der Bizeps sowohl Schulter- als auch Ellenbogengelenk überbrückt, wirkt er als zweigelenkiger Muskel abhängig von der Stellung beider Gelenke.
14. A könyökízületben hajlít, de húzóereje különösen akkor érvényesül, amikor az alkar kifelé fordított, tenyérrel felfelé néző helyzetben van. – Im Ellenbogengelenk beugt er, wobei seine Zugkraft besonders wirksam ist, wenn der Unterarm supiniert und die Handfläche nach oben gerichtet ist.
15. Az orsócsonton való tapadása miatt a kétfejű karizom az alkar egyik legerősebb kifelé fordító izma, főként hajlított könyök mellett. – Aufgrund seines Ansatzes am Radius ist der Bizeps einer der kräftigsten Supinatoren des Unterarms, besonders bei gebeugtem Ellenbogen.
16. Befelé fordított alkar esetén összehúzódása először az orsócsontot fordítja vissza, és csak ezután válik teljes mértékben hatékony könyökhajlítóvá. – Bei proniertem Unterarm dreht seine Kontraktion zunächst den Radius zurück, bevor der Muskel seine volle Wirkung als Ellenbogenbeuger entfaltet.
17. A vállízületben mindkét fej segítheti a kar előreemelését, miközben a hosszú fej hozzájárul a felkarcsontfej stabilizálásához. – Im Schultergelenk können beide Köpfe die Anteversion des Arms unterstützen, während der lange Kopf zur Stabilisierung des Humeruskopfes beiträgt.
18. A kétfejű karizmot az izom-bőrideg (nervus musculocutaneus) idegzi be, amely az oldalsó kötegen keresztül érkezik a kar elülső rekeszébe. – Der Bizeps wird vom Muskel-Haut-Nerv (Nervus musculocutaneus) innerviert, der aus dem Fasciculus lateralis in die vordere Oberarmloge gelangt.
19. A kétfejű karizom alatt fekszik a karizom (musculus brachialis), amely a könyökízület legállandóbb és helyzettől legkevésbé függő hajlítója. – Unter dem Bizeps liegt der Oberarmmuskel (Musculus brachialis), der der beständigste und von der Unterarmstellung am wenigsten abhängige Beuger des Ellenbogens ist.
20. Eredése a felkarcsont elülső felszínének alsó felét és a két izomközti sövény szomszédos részeit foglalja magában. – Sein Ursprung umfasst die untere Hälfte der Vorderfläche des Humerus sowie die benachbarten Abschnitte beider Zwischenmuskelsepten.
21. Rövid, erős ina a singcsont gumóján (tuberositas ulnae) és a hollócsőrnyúlvány közelében tapad. – Seine kurze kräftige Sehne setzt an der Tuberositas ulnae und in der Nähe des Processus coronoideus an.
22. Mivel a singcsont nem vesz részt az alkar befelé és kifelé fordításában, a karizom minden rotációs helyzetben hatékonyan hajlítja a könyököt. – Da die Ulna nicht an der Pronation und Supination des Unterarms beteiligt ist, beugt der Brachialis den Ellenbogen in jeder Rotationsstellung wirksam.
23. Fő beidegzését az izom-bőrideg adja, oldalsó részéhez azonban gyakran az orsóidegből is érkeznek motoros rostok. – Seine Hauptinnervation erfolgt durch den Nervus musculocutaneus; der laterale Anteil erhält jedoch häufig zusätzlich motorische Fasern aus dem Nervus radialis.
24. A hollócsőr-karizom (musculus coracobrachialis) keskeny izomként a hollócsőrnyúlványról indul, majd a felkarcsont belső felszínének középső részén tapad. – Der Rabenschnabel-Oberarmmuskel (Musculus coracobrachialis) entspringt als schmaler Muskel am Processus coracoideus und setzt im mittleren Abschnitt der medialen Humerusfläche an.
25. Lefutása során az izom-bőrideg rendszerint átfúrja, ami fontos topográfiai ismertetőjele a kar elülső régiójának. – In seinem Verlauf wird er gewöhnlich vom Nervus musculocutaneus durchbohrt, was ein wichtiges topographisches Kennzeichen der vorderen Oberarmregion darstellt.
26. A könyökízületet nem éri el, ezért kizárólag a vállízületre hat, ahol előreemeli és közelíti a kart. – Da er das Ellenbogengelenk nicht erreicht, wirkt er ausschließlich auf das Schultergelenk, wo er den Arm nach vorn führt und adduziert.
27. Emellett a felkarcsontfejet az ízületi árokhoz húzza, és így különösen függő kar mellett hozzájárulhat a váll stabilitásához. – Zusätzlich zieht er den Humeruskopf zur Gelenkpfanne und kann dadurch besonders bei herabhängendem Arm zur Stabilität der Schulter beitragen.
28. A hátulsó izomrekesz fő izma a háromfejű karizom (musculus triceps brachii), amely hosszú, oldalsó és belső fejre tagolódik. – Der Hauptmuskel der hinteren Oberarmloge ist der dreiköpfige Oberarmmuskel (Musculus triceps brachii), der in einen langen, lateralen und medialen Kopf gegliedert ist.
29. Hosszú feje (caput longum) a lapocka ízületi árka alatti gumóról (tuberculum infraglenoidale) ered, ezért a vállízületet is áthidalja. – Sein langer Kopf (Caput longum) entspringt am Tuberculum infraglenoidale der Scapula und überbrückt daher zusätzlich das Schultergelenk.
30. Az oldalsó fej (caput laterale) a felkarcsont hátulsó felszínén, az orsóideg barázdája felett és attól oldalra elhelyezkedő területről indul. – Der laterale Kopf (Caput laterale) entspringt an der Rückfläche des Humerus oberhalb und lateral der Rinne des Speichennervs.
31. A belső fej (caput mediale) mélyen fekszik, és az orsóideg barázdája alatti kiterjedt csontfelszínről, valamint az izomközti sövényekről ered. – Der mediale Kopf (Caput mediale) liegt tief und entspringt an der ausgedehnten Knochenfläche unterhalb der Radialisrinne sowie an den Zwischenmuskelsepten.
32. Mindhárom fej rostjai közös, széles ínban egyesülnek, amely a singcsont könyöknyúlványán (olecranon) és az alkar pólyáján tapad. – Die Fasern aller drei Köpfe vereinigen sich in einer gemeinsamen breiten Sehne, die am Olekranon der Ulna und an der Unterarmfaszie ansetzt.
33. A háromfejű karizom a könyökízület legfontosabb feszítője, amely a kéz kitámasztásakor, lökőmozgásoknál és dobáskor nagy erőt fejthet ki. – Der Trizeps ist der wichtigste Strecker des Ellenbogengelenks und kann beim Abstützen der Hand, bei Stoßbewegungen und beim Werfen große Kraft entwickeln.
34. A belső fej szinte minden feszítőmozgásban aktív, míg az oldalsó fej főként nagyobb erőkifejtéskor kapcsolódik be jelentősen. – Der mediale Kopf ist bei nahezu jeder Streckbewegung aktiv, während der laterale Kopf besonders bei größerer Kraftentwicklung deutlich zugeschaltet wird.
35. Hosszú feje a könyök feszítése mellett a vállízületben hátravezeti és közelíti a kart, továbbá lefelé húzhatja a felkarcsontfejet. – Der lange Kopf führt neben der Ellenbogenstreckung den Arm im Schultergelenk nach hinten und zur Körpermitte und kann den Humeruskopf nach unten ziehen.
36. A háromfejű karizmot az orsóideg (nervus radialis) ágai idegzik be, amelyek az arteria profunda brachii kíséretében haladnak a felkar hátulsó felszínén. – Der Trizeps wird von Ästen des Speichennervs (Nervus radialis) innerviert, die zusammen mit der Arteria profunda brachii an der Rückfläche des Oberarms verlaufen.
37. Az orsóideg felkarcsonttöréshez társuló sérülése gyengítheti a könyök feszítését, bár a kiesés mértéke az idegsérülés magasságától függ. – Eine mit einer Humerusfraktur verbundene Schädigung des Nervus radialis kann die Ellenbogenstreckung schwächen, wobei das Ausmaß vom Niveau der Nervenverletzung abhängt.
38. A könyök tájékán a kis könyökizom (musculus anconeus) egészíti ki a hátulsó csoportot, amely a felkarcsont külső könyökdudoráról az olecranonhoz és a singcsont felső részéhez húzódik. – Im Ellenbogenbereich ergänzt der kleine Ellenbogenmuskel (Musculus anconeus) die hintere Gruppe; er zieht vom lateralen Epicondylus des Humerus zum Olekranon und zum proximalen Abschnitt der Ulna.
39. Az anconeus gyengén segíti a könyök feszítését, megfeszíti az ízületi tok hátulsó részét, és befelé fordításkor kissé oldalra mozdíthatja a singcsontot. – Der Anconeus unterstützt schwach die Ellenbogenstreckung, spannt den hinteren Teil der Gelenkkapsel und kann die Ulna bei der Pronation geringfügig nach lateral bewegen.
40. A hajlítók és feszítők összehangolt aktivitása teszi lehetővé, hogy a könyök egyszerre legyen gyorsan mozgatható, pontosan fékezhető és terhelés alatt is stabil. – Die koordinierte Aktivität von Beugern und Streckern ermöglicht, dass der Ellenbogen zugleich schnell beweglich, präzise abbremsbar und auch unter Belastung stabil bleibt.
(aufklappen)magyar
1. A felkar izmait a felkari pólya (fascia brachii), valamint a felkarcsontig húzódó sövények elülső és hátulsó izomrekeszre osztják.
2. Az elülső rekeszben főként hajlító izmok találhatók, amelyeket az izom-bőrideg idegez be, míg a hátulsó rekesz feszítőit az orsóideg látja el.
3. A két csoport az ellenkező irányú könyökmozgások során antagonistaként működik, ugyanakkor az ízület stabilizálásában összehangoltan is részt vesz.
4. Az elülső izomrekeszhez a kétfejű karizom, a karizom és a hollócsőr-karizom tartozik, amelyek eltérő mértékben a vállízületet is áthidalják.
5. Legfelszínesebben a kétfejű karizom (musculus biceps brachii) helyezkedik el, amely két, külön eredő fejjel kapcsolódik a lapockához.
6. Hosszú feje (caput longum) a lapocka ízületi árka feletti gumóról (tuberculum supraglenoidale) és a felső ízületi ajak egy részéről ered.
7. A hosszú fej ina a vállízület üregében, de az ízületi belhártyán kívül halad át a felkarcsontfej felett.
8. Az ízületet elhagyva a gumók közötti barázdában (sulcus intertubercularis) fut lefelé, ahol ínhüvely és a környező szalagok vezetik.
9. Rövid feje (caput breve) a lapocka hollócsőrnyúlványáról ered, közösen a hollócsőr-karizom eredési területével.
10. A két izomfej a felkar középső szakaszán egyesül, majd erős végínban folytatódva az orsócsont érdességén (tuberositas radii) tapad.
11. Az ín belső oldaláról széles kötőszövetes lemez, a kétfejű karizom bőnyéje (aponeurosis musculi bicipitis brachii) sugárzik az alkar pólyájába.
12. Ez a bőnye részben védi a könyökhajlatban mélyebben fekvő verőeret és középideget, miközben elosztja az izom húzóerejét az alkar pólyáján.
13. Mivel a kétfejű karizom a váll- és a könyökízületet egyaránt áthidalja, kétízületi izomként mindkét ízület helyzetétől függően fejti ki hatását.
14. A könyökízületben hajlít, de húzóereje különösen akkor érvényesül, amikor az alkar kifelé fordított, tenyérrel felfelé néző helyzetben van.
15. Az orsócsonton való tapadása miatt a kétfejű karizom az alkar egyik legerősebb kifelé fordító izma, főként hajlított könyök mellett.
16. Befelé fordított alkar esetén összehúzódása először az orsócsontot fordítja vissza, és csak ezután válik teljes mértékben hatékony könyökhajlítóvá.
17. A vállízületben mindkét fej segítheti a kar előreemelését, miközben a hosszú fej hozzájárul a felkarcsontfej stabilizálásához.
18. A kétfejű karizmot az izom-bőrideg (nervus musculocutaneus) idegzi be, amely az oldalsó kötegen keresztül érkezik a kar elülső rekeszébe.
19. A kétfejű karizom alatt fekszik a karizom (musculus brachialis), amely a könyökízület legállandóbb és helyzettől legkevésbé függő hajlítója.
20. Eredése a felkarcsont elülső felszínének alsó felét és a két izomközti sövény szomszédos részeit foglalja magában.
21. Rövid, erős ina a singcsont gumóján (tuberositas ulnae) és a hollócsőrnyúlvány közelében tapad.
22. Mivel a singcsont nem vesz részt az alkar befelé és kifelé fordításában, a karizom minden rotációs helyzetben hatékonyan hajlítja a könyököt.
23. Fő beidegzését az izom-bőrideg adja, oldalsó részéhez azonban gyakran az orsóidegből is érkeznek motoros rostok.
24. A hollócsőr-karizom (musculus coracobrachialis) keskeny izomként a hollócsőrnyúlványról indul, majd a felkarcsont belső felszínének középső részén tapad.
25. Lefutása során az izom-bőrideg rendszerint átfúrja, ami fontos topográfiai ismertetőjele a kar elülső régiójának.
26. A könyökízületet nem éri el, ezért kizárólag a vállízületre hat, ahol előreemeli és közelíti a kart.
27. Emellett a felkarcsontfejet az ízületi árokhoz húzza, és így különösen függő kar mellett hozzájárulhat a váll stabilitásához.
28. A hátulsó izomrekesz fő izma a háromfejű karizom (musculus triceps brachii), amely hosszú, oldalsó és belső fejre tagolódik.
29. Hosszú feje (caput longum) a lapocka ízületi árka alatti gumóról (tuberculum infraglenoidale) ered, ezért a vállízületet is áthidalja.
30. Az oldalsó fej (caput laterale) a felkarcsont hátulsó felszínén, az orsóideg barázdája felett és attól oldalra elhelyezkedő területről indul.
31. A belső fej (caput mediale) mélyen fekszik, és az orsóideg barázdája alatti kiterjedt csontfelszínről, valamint az izomközti sövényekről ered.
32. Mindhárom fej rostjai közös, széles ínban egyesülnek, amely a singcsont könyöknyúlványán (olecranon) és az alkar pólyáján tapad.
33. A háromfejű karizom a könyökízület legfontosabb feszítője, amely a kéz kitámasztásakor, lökőmozgásoknál és dobáskor nagy erőt fejthet ki.
34. A belső fej szinte minden feszítőmozgásban aktív, míg az oldalsó fej főként nagyobb erőkifejtéskor kapcsolódik be jelentősen.
35. Hosszú feje a könyök feszítése mellett a vállízületben hátravezeti és közelíti a kart, továbbá lefelé húzhatja a felkarcsontfejet.
36. A háromfejű karizmot az orsóideg (nervus radialis) ágai idegzik be, amelyek az arteria profunda brachii kíséretében haladnak a felkar hátulsó felszínén.
37. Az orsóideg felkarcsonttöréshez társuló sérülése gyengítheti a könyök feszítését, bár a kiesés mértéke az idegsérülés magasságától függ.
38. A könyök tájékán a kis könyökizom (musculus anconeus) egészíti ki a hátulsó csoportot, amely a felkarcsont külső könyökdudoráról az olecranonhoz és a singcsont felső részéhez húzódik.
39. Az anconeus gyengén segíti a könyök feszítését, megfeszíti az ízületi tok hátulsó részét, és befelé fordításkor kissé oldalra mozdíthatja a singcsontot.
40. A hajlítók és feszítők összehangolt aktivitása teszi lehetővé, hogy a könyök egyszerre legyen gyorsan mozgatható, pontosan fékezhető és terhelés alatt is stabil.
(aufklappen)német
1. Die Muskeln des Oberarms werden durch die Oberarmfaszie (Fascia brachii) und zum Humerus ziehende Septen in eine vordere und eine hintere Muskelloge gegliedert.
2. In der vorderen Loge liegen vorwiegend Beugemuskeln, die vom Muskel-Haut-Nerv innerviert werden, während die Strecker der hinteren Loge vom Speichennerv versorgt werden.
3. Bei entgegengesetzten Bewegungen des Ellenbogens wirken beide Gruppen antagonistisch, beteiligen sich jedoch zugleich koordiniert an der Stabilisierung des Gelenks.
4. Zur vorderen Muskelloge gehören der zweiköpfige Oberarmmuskel, der Oberarmmuskel und der Rabenschnabel-Oberarmmuskel, die in unterschiedlichem Maß auch das Schultergelenk überbrücken.
5. Am oberflächlichsten liegt der zweiköpfige Oberarmmuskel (Musculus biceps brachii), der mit zwei getrennt entspringenden Köpfen am Schulterblatt befestigt ist.
6. Sein langer Kopf (Caput longum) entspringt am Tuberculum supraglenoidale der Scapula und teilweise am oberen Abschnitt der Gelenklippe.
7. Die Sehne des langen Kopfes zieht innerhalb der Schultergelenkhöhle, jedoch außerhalb der Synovialmembran, über den Humeruskopf.
8. Nach dem Verlassen des Gelenks verläuft sie im Sulcus intertubercularis nach unten, wo sie durch eine Sehnenscheide und die umgebenden Bänder geführt wird.
9. Sein kurzer Kopf (Caput breve) entspringt am Processus coracoideus der Scapula, gemeinsam mit dem Ursprungsgebiet des Rabenschnabel-Oberarmmuskels.
10. Beide Muskelköpfe vereinigen sich im mittleren Oberarmabschnitt und setzen, in eine kräftige Endsehne übergehend, an der Tuberositas radii an.
11. Von der medialen Seite der Sehne strahlt eine breite Bindegewebsplatte, die Aponeurose des Bizeps, in die Unterarmfaszie ein.
12. Diese Aponeurose schützt teilweise die tiefer in der Ellenbeuge liegende Arterie und den Medianus und verteilt zugleich die Muskelkraft auf die Unterarmfaszie.
13. Da der Bizeps sowohl Schulter- als auch Ellenbogengelenk überbrückt, wirkt er als zweigelenkiger Muskel abhängig von der Stellung beider Gelenke.
14. Im Ellenbogengelenk beugt er, wobei seine Zugkraft besonders wirksam ist, wenn der Unterarm supiniert und die Handfläche nach oben gerichtet ist.
15. Aufgrund seines Ansatzes am Radius ist der Bizeps einer der kräftigsten Supinatoren des Unterarms, besonders bei gebeugtem Ellenbogen.
16. Bei proniertem Unterarm dreht seine Kontraktion zunächst den Radius zurück, bevor der Muskel seine volle Wirkung als Ellenbogenbeuger entfaltet.
17. Im Schultergelenk können beide Köpfe die Anteversion des Arms unterstützen, während der lange Kopf zur Stabilisierung des Humeruskopfes beiträgt.
18. Der Bizeps wird vom Muskel-Haut-Nerv (Nervus musculocutaneus) innerviert, der aus dem Fasciculus lateralis in die vordere Oberarmloge gelangt.
19. Unter dem Bizeps liegt der Oberarmmuskel (Musculus brachialis), der der beständigste und von der Unterarmstellung am wenigsten abhängige Beuger des Ellenbogens ist.
20. Sein Ursprung umfasst die untere Hälfte der Vorderfläche des Humerus sowie die benachbarten Abschnitte beider Zwischenmuskelsepten.
21. Seine kurze kräftige Sehne setzt an der Tuberositas ulnae und in der Nähe des Processus coronoideus an.
22. Da die Ulna nicht an der Pronation und Supination des Unterarms beteiligt ist, beugt der Brachialis den Ellenbogen in jeder Rotationsstellung wirksam.
23. Seine Hauptinnervation erfolgt durch den Nervus musculocutaneus; der laterale Anteil erhält jedoch häufig zusätzlich motorische Fasern aus dem Nervus radialis.
24. Der Rabenschnabel-Oberarmmuskel (Musculus coracobrachialis) entspringt als schmaler Muskel am Processus coracoideus und setzt im mittleren Abschnitt der medialen Humerusfläche an.
25. In seinem Verlauf wird er gewöhnlich vom Nervus musculocutaneus durchbohrt, was ein wichtiges topographisches Kennzeichen der vorderen Oberarmregion darstellt.
26. Da er das Ellenbogengelenk nicht erreicht, wirkt er ausschließlich auf das Schultergelenk, wo er den Arm nach vorn führt und adduziert.
27. Zusätzlich zieht er den Humeruskopf zur Gelenkpfanne und kann dadurch besonders bei herabhängendem Arm zur Stabilität der Schulter beitragen.
28. Der Hauptmuskel der hinteren Oberarmloge ist der dreiköpfige Oberarmmuskel (Musculus triceps brachii), der in einen langen, lateralen und medialen Kopf gegliedert ist.
29. Sein langer Kopf (Caput longum) entspringt am Tuberculum infraglenoidale der Scapula und überbrückt daher zusätzlich das Schultergelenk.
30. Der laterale Kopf (Caput laterale) entspringt an der Rückfläche des Humerus oberhalb und lateral der Rinne des Speichennervs.
31. Der mediale Kopf (Caput mediale) liegt tief und entspringt an der ausgedehnten Knochenfläche unterhalb der Radialisrinne sowie an den Zwischenmuskelsepten.
32. Die Fasern aller drei Köpfe vereinigen sich in einer gemeinsamen breiten Sehne, die am Olekranon der Ulna und an der Unterarmfaszie ansetzt.
33. Der Trizeps ist der wichtigste Strecker des Ellenbogengelenks und kann beim Abstützen der Hand, bei Stoßbewegungen und beim Werfen große Kraft entwickeln.
34. Der mediale Kopf ist bei nahezu jeder Streckbewegung aktiv, während der laterale Kopf besonders bei größerer Kraftentwicklung deutlich zugeschaltet wird.
35. Der lange Kopf führt neben der Ellenbogenstreckung den Arm im Schultergelenk nach hinten und zur Körpermitte und kann den Humeruskopf nach unten ziehen.
36. Der Trizeps wird von Ästen des Speichennervs (Nervus radialis) innerviert, die zusammen mit der Arteria profunda brachii an der Rückfläche des Oberarms verlaufen.
37. Eine mit einer Humerusfraktur verbundene Schädigung des Nervus radialis kann die Ellenbogenstreckung schwächen, wobei das Ausmaß vom Niveau der Nervenverletzung abhängt.
38. Im Ellenbogenbereich ergänzt der kleine Ellenbogenmuskel (Musculus anconeus) die hintere Gruppe; er zieht vom lateralen Epicondylus des Humerus zum Olekranon und zum proximalen Abschnitt der Ulna.
39. Der Anconeus unterstützt schwach die Ellenbogenstreckung, spannt den hinteren Teil der Gelenkkapsel und kann die Ulna bei der Pronation geringfügig nach lateral bewegen.
40. Die koordinierte Aktivität von Beugern und Streckern ermöglicht, dass der Ellenbogen zugleich schnell beweglich, präzise abbremsbar und auch unter Belastung stabil bleibt.