8.9.2 – A nyirok útja a csomón át és a szűrőfunkció – Der Weg der Lymphe durch den Knoten und die Filterfunktion
1. Több bevezető nyirokér közelíti meg a nyirokcsomó domború felszínét, majd a tokot áttörve a szerv belső öbölrendszerébe torkollik. – Mehrere zuführende Lymphgefäße erreichen die konvexe Oberfläche des Lymphknotens und münden nach Durchtritt durch die Kapsel in das innere Sinussystem des Organs.
2. Miután a nyirok áthaladt a bevezető erek billentyűin, közvetlenül a tok alatt elhelyezkedő, szélesen elterülő öbölbe jut. – Nachdem die Lymphe die Klappen der zuführenden Gefäße passiert hat, gelangt sie in den unmittelbar unter der Kapsel gelegenen, flächig ausgebreiteten Sinus.
3. Közvetlenül a tok alatti öbölből a folyadék több irányban folytatja útját, ezért a nyirokcsomó nagyobb területével kerül kapcsolatba. – Unmittelbar aus dem subkapsulären Sinus setzt die Flüssigkeit ihren Weg in mehrere Richtungen fort und kommt dadurch mit einem größeren Bereich des Lymphknotens in Kontakt.
4. Innen a nyirok részben a kéregállomány szélén haladó kérgi öblökbe, részben pedig a kötőszövetes sövényeket kísérő járatokba áramlik. – Von hier strömt die Lymphe teils in die am Rand der Rinde verlaufenden Rindensinus, teils in die bindegewebigen Trabekel begleitenden Gänge.
5. A sövények mentén húzódó öblök a szerv mélyebb részei felé vezetik a folyadékot, miközben kapcsolatban maradnak a környező nyirokszövettel. – Die entlang der Trabekel verlaufenden Sinus leiten die Flüssigkeit in die tieferen Organabschnitte und bleiben dabei mit dem umgebenden lymphatischen Gewebe verbunden.
6. Miközben a nyirok a kéreg külső részétől a parakortikális terület felé halad, oldott anyagai és sejtes összetevői folyamatos ellenőrzés alá kerülnek. – Während die Lymphe von der äußeren Rinde zum parakortikalen Bereich weiterfließt, werden ihre gelösten Stoffe und zellulären Bestandteile fortlaufend kontrolliert.
7. A kéreg mélyebb részéből az öblök fokozatosan a velőállomány tágabb, szabálytalan alakú és egymással összekapcsolódó velőöbleibe mennek át. – Aus dem tieferen Bereich der Rinde gehen die Sinus allmählich in die weiteren, unregelmäßig geformten und miteinander verbundenen Marksinus über.
8. E lassan átáramló csatornarendszer nem egyszerű, sima falú vezeték, hanem retikuláris rostokkal és sejtnyúlványokkal átszőtt szűrőtér. – Dieses langsam durchströmte Kanalsystem ist keine einfache glattwandige Leitung, sondern ein von retikulären Fasern und Zellfortsätzen durchzogenes Filtergebiet.
9. Az öblök falát lapos sejtek alkotják, amelyek nem képeznek mindenütt teljesen zárt réteget, így lehetővé teszik az anyagok és sejtek érintkezését. – Die Wand der Sinus besteht aus flachen Zellen, die nicht überall eine vollständig geschlossene Schicht bilden und dadurch den Kontakt von Stoffen und Zellen ermöglichen.
10. Különösen a retikuláris sejtek nyúlványai és a hozzájuk kapcsolódó finom rostok tagolják a járatokat, ezáltal lassítva a nyirok áramlását. – Besonders die Fortsätze der Retikulumzellen und die mit ihnen verbundenen feinen Fasern gliedern die Gänge und verlangsamen dadurch den Lymphstrom.
11. Nem minden részecske haladhat akadálytalanul keresztül ezen a térhálón, mivel a nagyobb képletek fennakadnak vagy fagocitáló sejtekkel találkoznak. – Nicht jedes Teilchen kann dieses räumliche Netzwerk ungehindert passieren, da größere Strukturen zurückgehalten werden oder auf phagozytierende Zellen treffen.
12. Amennyiben baktériumok, sejttörmelékek vagy idegen részecskék érkeznek a nyirokkal, azok jelentős részét az öblök falán elhelyezkedő makrofágok kötik meg. – Gelangen Bakterien, Zelltrümmer oder Fremdpartikel mit der Lymphe in den Knoten, wird ein erheblicher Teil von den an den Sinuswänden liegenden Makrophagen gebunden.
13. A makrofágok nyúlványaikkal az öblök üregébe érnek, felveszik az áramló anyagokat, majd sejten belüli lebontásukról gondoskodnak. – Die Makrophagen reichen mit ihren Fortsätzen in das Lumen der Sinus, nehmen vorbeiströmende Stoffe auf und sorgen anschließend für deren intrazellulären Abbau.
14. Mellettük más antigénbemutató sejtek is vizsgálják a szövetekből érkező anyagokat, amelyek között mikroorganizmusokból vagy károsodott sejtekből származó részletek lehetnek. – Neben ihnen untersuchen weitere antigenpräsentierende Zellen die aus den Geweben kommenden Stoffe, zu denen Bestandteile von Mikroorganismen oder geschädigten Zellen gehören können.
15. A kiszűrt idegen anyag feldolgozása után jellegzetes antigénrészletek kerülnek a sejtfelszínre, ahol azokat a megfelelő limfociták felismerhetik. – Nach der Verarbeitung des herausgefilterten Fremdmaterials gelangen charakteristische Antigenfragmente an die Zelloberfläche, wo sie von den passenden Lymphozyten erkannt werden können.
16. Eközben a nyirokkal érkező dendritikus sejtek a parakortikális területre vándorolhatnak, hogy az általuk felvett antigéneket T-limfocitáknak mutassák be. – Unterdessen können mit der Lymphe eingewanderte dendritische Zellen in den parakortikalen Bereich wandern, um ihre aufgenommenen Antigene T-Lymphozyten zu präsentieren.
17. Mivel a B-limfociták főként a nyiroktüszőkben, a T-limfociták pedig a parakortexben tömörülnek, az antigének rendezett sejtkörnyezetbe kerülnek. – Da sich B-Lymphozyten vorwiegend in den Lymphfollikeln und T-Lymphozyten im Parakortex konzentrieren, gelangen die Antigene in eine geordnete zelluläre Umgebung.
18. Ha valamely limfocita felismeri a számára megfelelő antigént, aktiválódhat, osztódásnak indulhat, majd különböző feladatokra szakosodott utódsejteket hozhat létre. – Erkennt ein Lymphozyt das zu ihm passende Antigen, kann er aktiviert werden, sich teilen und anschließend auf verschiedene Aufgaben spezialisierte Tochterzellen hervorbringen.
19. A nyirokcsomó szűrőfunkciója tehát nem pusztán mechanikai visszatartást jelent, hanem az immunsejtek és az idegen anyagok célzott találkozását is elősegíti. – Die Filterfunktion des Lymphknotens bedeutet somit nicht nur mechanisches Zurückhalten, sondern fördert auch die gezielte Begegnung von Immunzellen und Fremdmaterial.
20. A velőkötegek mellett elhaladó nyirok kapcsolatba kerülhet az ott felhalmozódó plazmasejtekkel, amelyek ellenanyagokat bocsátanak a környező folyadékba. – Die an den Marksträngen vorbeifließende Lymphe kann mit den dort angesammelten Plasmazellen in Kontakt kommen, die Antikörper in die umgebende Flüssigkeit abgeben.
21. A kapu felé közeledve a velőöblök egyre nagyobb elvezető járatokká egyesülnek, amelyek a már ellenőrzött nyirkot összegyűjtik. – In Richtung der Pforte vereinigen sich die Marksinus zu zunehmend größeren ableitenden Gängen, welche die bereits kontrollierte Lymphe sammeln.
22. Végül a folyadék a nyirokcsomó kapujánál egy vagy néhány kivezető nyirokérbe jut, majd a következő csomó vagy nagyobb nyiroktörzs felé halad. – Schließlich gelangt die Flüssigkeit an der Lymphknotenpforte in ein oder wenige abführende Lymphgefäße und strömt zum nächsten Knoten oder zu einem größeren Lymphstamm weiter.
23. Az egyirányú áramlást a bevezető és kivezető nyirokerek billentyűi biztosítják, amelyek megakadályozzák a nyirok jelentősebb visszaáramlását. – Die gerichtete Strömung wird durch die Klappen der zuführenden und abführenden Lymphgefäße gewährleistet, die einen stärkeren Rückstrom der Lymphe verhindern.
24. Egyetlen kivezető érhez rendszerint több bevezető ér tartozik, ezért a nyirok lassabban hagyja el a csomót, mint ahogyan annak felszínéhez érkezik. – Einem abführenden Gefäß stehen gewöhnlich mehrere zuführende Gefäße gegenüber, weshalb die Lymphe den Knoten langsamer verlässt, als sie seine Oberfläche erreicht.
25. Több egymás után kapcsolt nyirokcsomón áthaladva a nyirok ismételten szűrésen és immunológiai ellenőrzésen megy keresztül, mielőtt visszatérne a vérkeringésbe. – Beim Durchtritt durch mehrere hintereinandergeschaltete Lymphknoten wird die Lymphe wiederholt gefiltert und immunologisch kontrolliert, bevor sie in den Blutkreislauf zurückkehrt.
26. Klinikai szempontból fontos, hogy a szűrés nem tökéletes, ezért egyes kórokozók vagy daganatsejtek túlélhetik az áthaladást, illetve megtelepedhetnek a csomóban. – Klinisch ist bedeutsam, dass die Filterung nicht vollständig ist, sodass manche Krankheitserreger oder Tumorzellen den Durchtritt überleben oder sich im Knoten ansiedeln können.
27. Amikor daganatsejtek jutnak a területi nyirokcsomóba, azok fennakadhatnak az öbölrendszerben, majd kedvező körülmények között szaporodásnak indulhatnak. – Gelangen Tumorzellen in einen regionalen Lymphknoten, können sie im Sinussystem zurückgehalten werden und sich unter günstigen Bedingungen vermehren.
28. A nyirokcsomó gyulladásos vagy immunológiai aktiváció során megnagyobbodhat, mivel benne több folyadék, védekező sejt és osztódó limfocita halmozódik fel. – Bei entzündlicher oder immunologischer Aktivierung kann sich der Lymphknoten vergrößern, weil sich in ihm mehr Flüssigkeit, Abwehrzellen und sich teilende Lymphozyten ansammeln.
29. Mindez megmutatja, hogy a nyirok áramlási útja szorosan igazodik a csomó belső felépítéséhez, és minden egymást követő szakasz más ellenőrzési lehetőséget biztosít. – Dies zeigt, dass der Strömungsweg der Lymphe eng an den inneren Aufbau des Knotens angepasst ist und jeder aufeinanderfolgende Abschnitt eine andere Kontrollmöglichkeit bietet.
30. Összességében a bevezető erektől a tok alatti, kérgi és velőöblökön át a kivezető érhez vezető út egyszerre lassítja, szűri és immunológiailag ellenőrzi a nyirkot. – Insgesamt verlangsamt, filtert und kontrolliert der von den zuführenden Gefäßen über die subkapsulären, kortikalen und medullären Sinus zum abführenden Gefäß führende Weg die Lymphe immunologisch.
(aufklappen)magyar
1. Több bevezető nyirokér közelíti meg a nyirokcsomó domború felszínét, majd a tokot áttörve a szerv belső öbölrendszerébe torkollik.
2. Miután a nyirok áthaladt a bevezető erek billentyűin, közvetlenül a tok alatt elhelyezkedő, szélesen elterülő öbölbe jut.
3. Közvetlenül a tok alatti öbölből a folyadék több irányban folytatja útját, ezért a nyirokcsomó nagyobb területével kerül kapcsolatba.
4. Innen a nyirok részben a kéregállomány szélén haladó kérgi öblökbe, részben pedig a kötőszövetes sövényeket kísérő járatokba áramlik.
5. A sövények mentén húzódó öblök a szerv mélyebb részei felé vezetik a folyadékot, miközben kapcsolatban maradnak a környező nyirokszövettel.
6. Miközben a nyirok a kéreg külső részétől a parakortikális terület felé halad, oldott anyagai és sejtes összetevői folyamatos ellenőrzés alá kerülnek.
7. A kéreg mélyebb részéből az öblök fokozatosan a velőállomány tágabb, szabálytalan alakú és egymással összekapcsolódó velőöbleibe mennek át.
8. E lassan átáramló csatornarendszer nem egyszerű, sima falú vezeték, hanem retikuláris rostokkal és sejtnyúlványokkal átszőtt szűrőtér.
9. Az öblök falát lapos sejtek alkotják, amelyek nem képeznek mindenütt teljesen zárt réteget, így lehetővé teszik az anyagok és sejtek érintkezését.
10. Különösen a retikuláris sejtek nyúlványai és a hozzájuk kapcsolódó finom rostok tagolják a járatokat, ezáltal lassítva a nyirok áramlását.
11. Nem minden részecske haladhat akadálytalanul keresztül ezen a térhálón, mivel a nagyobb képletek fennakadnak vagy fagocitáló sejtekkel találkoznak.
12. Amennyiben baktériumok, sejttörmelékek vagy idegen részecskék érkeznek a nyirokkal, azok jelentős részét az öblök falán elhelyezkedő makrofágok kötik meg.
13. A makrofágok nyúlványaikkal az öblök üregébe érnek, felveszik az áramló anyagokat, majd sejten belüli lebontásukról gondoskodnak.
14. Mellettük más antigénbemutató sejtek is vizsgálják a szövetekből érkező anyagokat, amelyek között mikroorganizmusokból vagy károsodott sejtekből származó részletek lehetnek.
15. A kiszűrt idegen anyag feldolgozása után jellegzetes antigénrészletek kerülnek a sejtfelszínre, ahol azokat a megfelelő limfociták felismerhetik.
16. Eközben a nyirokkal érkező dendritikus sejtek a parakortikális területre vándorolhatnak, hogy az általuk felvett antigéneket T-limfocitáknak mutassák be.
17. Mivel a B-limfociták főként a nyiroktüszőkben, a T-limfociták pedig a parakortexben tömörülnek, az antigének rendezett sejtkörnyezetbe kerülnek.
18. Ha valamely limfocita felismeri a számára megfelelő antigént, aktiválódhat, osztódásnak indulhat, majd különböző feladatokra szakosodott utódsejteket hozhat létre.
19. A nyirokcsomó szűrőfunkciója tehát nem pusztán mechanikai visszatartást jelent, hanem az immunsejtek és az idegen anyagok célzott találkozását is elősegíti.
20. A velőkötegek mellett elhaladó nyirok kapcsolatba kerülhet az ott felhalmozódó plazmasejtekkel, amelyek ellenanyagokat bocsátanak a környező folyadékba.
21. A kapu felé közeledve a velőöblök egyre nagyobb elvezető járatokká egyesülnek, amelyek a már ellenőrzött nyirkot összegyűjtik.
22. Végül a folyadék a nyirokcsomó kapujánál egy vagy néhány kivezető nyirokérbe jut, majd a következő csomó vagy nagyobb nyiroktörzs felé halad.
23. Az egyirányú áramlást a bevezető és kivezető nyirokerek billentyűi biztosítják, amelyek megakadályozzák a nyirok jelentősebb visszaáramlását.
24. Egyetlen kivezető érhez rendszerint több bevezető ér tartozik, ezért a nyirok lassabban hagyja el a csomót, mint ahogyan annak felszínéhez érkezik.
25. Több egymás után kapcsolt nyirokcsomón áthaladva a nyirok ismételten szűrésen és immunológiai ellenőrzésen megy keresztül, mielőtt visszatérne a vérkeringésbe.
26. Klinikai szempontból fontos, hogy a szűrés nem tökéletes, ezért egyes kórokozók vagy daganatsejtek túlélhetik az áthaladást, illetve megtelepedhetnek a csomóban.
27. Amikor daganatsejtek jutnak a területi nyirokcsomóba, azok fennakadhatnak az öbölrendszerben, majd kedvező körülmények között szaporodásnak indulhatnak.
28. A nyirokcsomó gyulladásos vagy immunológiai aktiváció során megnagyobbodhat, mivel benne több folyadék, védekező sejt és osztódó limfocita halmozódik fel.
29. Mindez megmutatja, hogy a nyirok áramlási útja szorosan igazodik a csomó belső felépítéséhez, és minden egymást követő szakasz más ellenőrzési lehetőséget biztosít.
30. Összességében a bevezető erektől a tok alatti, kérgi és velőöblökön át a kivezető érhez vezető út egyszerre lassítja, szűri és immunológiailag ellenőrzi a nyirkot.
(aufklappen)német
1. Mehrere zuführende Lymphgefäße erreichen die konvexe Oberfläche des Lymphknotens und münden nach Durchtritt durch die Kapsel in das innere Sinussystem des Organs.
2. Nachdem die Lymphe die Klappen der zuführenden Gefäße passiert hat, gelangt sie in den unmittelbar unter der Kapsel gelegenen, flächig ausgebreiteten Sinus.
3. Unmittelbar aus dem subkapsulären Sinus setzt die Flüssigkeit ihren Weg in mehrere Richtungen fort und kommt dadurch mit einem größeren Bereich des Lymphknotens in Kontakt.
4. Von hier strömt die Lymphe teils in die am Rand der Rinde verlaufenden Rindensinus, teils in die bindegewebigen Trabekel begleitenden Gänge.
5. Die entlang der Trabekel verlaufenden Sinus leiten die Flüssigkeit in die tieferen Organabschnitte und bleiben dabei mit dem umgebenden lymphatischen Gewebe verbunden.
6. Während die Lymphe von der äußeren Rinde zum parakortikalen Bereich weiterfließt, werden ihre gelösten Stoffe und zellulären Bestandteile fortlaufend kontrolliert.
7. Aus dem tieferen Bereich der Rinde gehen die Sinus allmählich in die weiteren, unregelmäßig geformten und miteinander verbundenen Marksinus über.
8. Dieses langsam durchströmte Kanalsystem ist keine einfache glattwandige Leitung, sondern ein von retikulären Fasern und Zellfortsätzen durchzogenes Filtergebiet.
9. Die Wand der Sinus besteht aus flachen Zellen, die nicht überall eine vollständig geschlossene Schicht bilden und dadurch den Kontakt von Stoffen und Zellen ermöglichen.
10. Besonders die Fortsätze der Retikulumzellen und die mit ihnen verbundenen feinen Fasern gliedern die Gänge und verlangsamen dadurch den Lymphstrom.
11. Nicht jedes Teilchen kann dieses räumliche Netzwerk ungehindert passieren, da größere Strukturen zurückgehalten werden oder auf phagozytierende Zellen treffen.
12. Gelangen Bakterien, Zelltrümmer oder Fremdpartikel mit der Lymphe in den Knoten, wird ein erheblicher Teil von den an den Sinuswänden liegenden Makrophagen gebunden.
13. Die Makrophagen reichen mit ihren Fortsätzen in das Lumen der Sinus, nehmen vorbeiströmende Stoffe auf und sorgen anschließend für deren intrazellulären Abbau.
14. Neben ihnen untersuchen weitere antigenpräsentierende Zellen die aus den Geweben kommenden Stoffe, zu denen Bestandteile von Mikroorganismen oder geschädigten Zellen gehören können.
15. Nach der Verarbeitung des herausgefilterten Fremdmaterials gelangen charakteristische Antigenfragmente an die Zelloberfläche, wo sie von den passenden Lymphozyten erkannt werden können.
16. Unterdessen können mit der Lymphe eingewanderte dendritische Zellen in den parakortikalen Bereich wandern, um ihre aufgenommenen Antigene T-Lymphozyten zu präsentieren.
17. Da sich B-Lymphozyten vorwiegend in den Lymphfollikeln und T-Lymphozyten im Parakortex konzentrieren, gelangen die Antigene in eine geordnete zelluläre Umgebung.
18. Erkennt ein Lymphozyt das zu ihm passende Antigen, kann er aktiviert werden, sich teilen und anschließend auf verschiedene Aufgaben spezialisierte Tochterzellen hervorbringen.
19. Die Filterfunktion des Lymphknotens bedeutet somit nicht nur mechanisches Zurückhalten, sondern fördert auch die gezielte Begegnung von Immunzellen und Fremdmaterial.
20. Die an den Marksträngen vorbeifließende Lymphe kann mit den dort angesammelten Plasmazellen in Kontakt kommen, die Antikörper in die umgebende Flüssigkeit abgeben.
21. In Richtung der Pforte vereinigen sich die Marksinus zu zunehmend größeren ableitenden Gängen, welche die bereits kontrollierte Lymphe sammeln.
22. Schließlich gelangt die Flüssigkeit an der Lymphknotenpforte in ein oder wenige abführende Lymphgefäße und strömt zum nächsten Knoten oder zu einem größeren Lymphstamm weiter.
23. Die gerichtete Strömung wird durch die Klappen der zuführenden und abführenden Lymphgefäße gewährleistet, die einen stärkeren Rückstrom der Lymphe verhindern.
24. Einem abführenden Gefäß stehen gewöhnlich mehrere zuführende Gefäße gegenüber, weshalb die Lymphe den Knoten langsamer verlässt, als sie seine Oberfläche erreicht.
25. Beim Durchtritt durch mehrere hintereinandergeschaltete Lymphknoten wird die Lymphe wiederholt gefiltert und immunologisch kontrolliert, bevor sie in den Blutkreislauf zurückkehrt.
26. Klinisch ist bedeutsam, dass die Filterung nicht vollständig ist, sodass manche Krankheitserreger oder Tumorzellen den Durchtritt überleben oder sich im Knoten ansiedeln können.
27. Gelangen Tumorzellen in einen regionalen Lymphknoten, können sie im Sinussystem zurückgehalten werden und sich unter günstigen Bedingungen vermehren.
28. Bei entzündlicher oder immunologischer Aktivierung kann sich der Lymphknoten vergrößern, weil sich in ihm mehr Flüssigkeit, Abwehrzellen und sich teilende Lymphozyten ansammeln.
29. Dies zeigt, dass der Strömungsweg der Lymphe eng an den inneren Aufbau des Knotens angepasst ist und jeder aufeinanderfolgende Abschnitt eine andere Kontrollmöglichkeit bietet.
30. Insgesamt verlangsamt, filtert und kontrolliert der von den zuführenden Gefäßen über die subkapsulären, kortikalen und medullären Sinus zum abführenden Gefäß führende Weg die Lymphe immunologisch.