9.1.1 – Felső és alsó légutak, vezető és gázcserélő szakasz – Obere und untere Atemwege, luftleitender und gasaustauschender Abschnitt
1. A felső légutakhoz anatómiailag az orrüreg, az orrmelléküregek és a garat tartoznak. – Zu den oberen Atemwegen gehören anatomisch die Nasenhöhle (Cavitas nasi), die Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) und der Rachen (Pharynx).
2. Az alsó légutak a gégefővel kezdődnek, és magukban foglalják a légcsövet, a hörgőrendszert, valamint a tüdőket. – Die unteren Atemwege beginnen mit dem Kehlkopf (Larynx) und umfassen die Luftröhre (Trachea), das Bronchialsystem sowie die Lungen (Pulmo).
3. A vezető zóna az orrnyílásoktól egészen a terminális hörgőcskékig terjed, feladata a levegő szűrése, melegítése és párásítása. – Die leitende Zone (Conducting Zone) erstreckt sich von den Nasenlöchern bis hin zu den Terminalbronchiolen (Bronchiolus terminalis) und hat die Aufgabe, die Luft zu filtern, zu erwärmen und zu befeuchten.
4. A gázcserélő zóna ott kezdődik, ahol a terminális hörgőcskék a légzési hörgőcskékbe torkollanak. – Die gasaustauschende Zone (Respiratory Zone) beginnt dort, wo die Terminalbronchiolen in die respiratorischen Bronchiolen (Bronchiolus respiratorius) münden.
5. Az orrüreg kagylói és járatai jelentősen megnövelik a felületet a belélegzett levegő kondicionálásához. – Die Nasenmuscheln (Conchae nasales) und Nasengänge (Meatus nasi) vergrößern die Oberfläche zur Konditionierung der Inspirationsluft erheblich.
6. Az orrmelléküregek rezonátorként is szolgálnak a beszéd során, és csökkentik a koponya összsúlyát. – Die Nasennebenhöhlen dienen auch als Resonanzraum bei der Sprache und verringern das Gesamtgewicht des Schädels.
7. A garat egy izmos falú csatorna, amely közös szakasza a légző- és az emésztőrendszernek. – Der Rachen ist ein muskulärer Kanal, der einen gemeinsamen Abschnitt des Atmungs- und Verdauungssystems darstellt.
8. Az orrgarat kizárólag a légzési folyamatokban és a beszédben vesz részt. – Der Nasenrachen (Nasopharynx) ist ausschließlich an den Atmungsprozessen und der Sprache beteiligt.
9. A szájgarat és a gégei garat egyaránt szolgál a levegő és a táplálék áthaladására. – Der Mundrachen (Oropharynx) und der Kehlkopfrachen (Laryngopharynx) dienen gleichermaßen dem Durchtritt von Luft und Nahrung.
10. A gége választja el egymástól a légutakat és a nyelőcsövet, megakadályozva a falat félrenyelését. – Der Kehlkopf trennt die Atemwege von der Speiseröhre (Ösophagus) und verhindert das Aspirieren von Nahrung.
11. A gégefedő porcos lemeze nyeléskor lezárja a gégebemenetet, így irányítva a táplálékot a nyelőcső felé. – Die knorpelige Platte des Kehldeckels (Epiglottis) verschließt beim Schlucken den Kehlkopfeingang und leitet so die Nahrung in die Speiseröhre.
12. A légcső a gége alatt, a hetedik nyakcsigolya magasságában kezdődik. – Die Luftröhre beginnt unterhalb des Kehlkopfes auf der Höhe des siebten Halswirbels (C7).
13. A légcső vázát tizenhat-húsz darab, C alakú üvegporc alkotja, amelyek megakadályozzák a lumen összeesését. – Das Gerüst der Luftröhre besteht aus sechzehn bis zwanzig C-förmigen Hyalinknorpeln, die ein Kollabieren des Lumens verhindern.
14. A légcső hátsó, porcmentes falát simaizom és kötőszövet alkotja, ami lehetővé teszi a nyelőcső tágulását nyeléskor. – Die hintere, knorpelfreie Wand der Luftröhre (Paries membranaceus) besteht aus glatter Muskulatur und Bindegewebe, was die Ausdehnung der Speiseröhre beim Schlucken ermöglicht.
15. A légcső elágazódásánál található sarkantyú nyálkahártyája gazdag érzőidegekben, amelyek köhögési reflexet váltanak ki. – Die Schleimhaut des Sporns an der Aufgabelung der Luftröhre (Carina) ist reich an sensiblen Nerven, die einen Hustenreflex auslösen.
16. A főhörgők a tüdőkapun keresztül lépnek be a tüdőkbe, ahol hörgőfát alkotva ágaznak tovább. – Die Hauptbronchien (Bronchus principalis) treten durch das Lungenhilum (Hilus pulmonis) in die Lungen ein, wo sie sich zu einem Bronchialbaum verzweigen.
17. A jobb főhörgő meredekebb lefutású, mint a bal, ezért az idegentestek gyakrabban kerülnek ebbe az oldalba. – Der rechte Hauptbronchus verläuft steiler als der linke, weshalb Fremdkörper häufiger in diese Seite gelangen.
18. A hörgőfában a porcos váz fokozatosan lemezekké redukálódik, majd a hörgőcskék szintjén teljesen eltűnik. – Im Bronchialbaum reduziert sich das knorpelige Gerüst schrittweise zu Plättchen und verschwindet auf der Ebene der Bronchiolen vollständig.
19. A hörgőcskék fala simaizomban gazdag, ami lehetővé teszi a légutak ellenállásának szabályozását. – Die Wand der Bronchiolen ist reich an glatter Muskulatur, was die Regulation des Atemwegswiderstands ermöglicht.
20. A szimpatikus idegrendszer hatására a hörgőcskék tágulnak, fokozva a levegő áramlását. – Unter dem Einfluss des Sympathikus weiten sich die Bronchiolen (Bronchodilatation), wodurch der Luftstrom verstärkt wird.
21. A légzési hörgőcskék falában már megjelennek az első léghólyagocskák, így itt már megkezdődhet a gázcsere. – In der Wand der respiratorischen Bronchiolen erscheinen bereits die ersten Lungenbläschen, sodass hier der Gasaustausch beginnen kann.
22. A léghólyagocskák fürtökbe rendeződve alkotják a tüdő alveoláris zsákjait. – Die Lungenbläschen sind in Trauben angeordnet und bilden die Alveolarsäcke (Saccus alveolaris) der Lunge.
23. Az alveoláris pórusok összekötik a szomszédos léghólyagokat, biztosítva az egyenletes légnyomást a tüdőszövetben. – Die Alveolarporen verbinden benachbarte Lungenbläschen und gewährleisten einen gleichmäßigen Luftdruck im Lungengewebe.
24. A tüdőkapunál lépnek be és ki a tüdőerek, a hörgők, a nyirokerek és az idegek. – Am Lungenhilum treten die Lungengefäße, die Bronchien, die Lymphgefäße und die Nerven ein und aus.
25. A tüdők lebenyekre tagolódnak: a jobb tüdő három, a bal tüdő két lebenyből áll. – Die Lungen sind in Lappen (Lobus) unterteilt: die rechte Lunge besteht aus drei, die linke aus zwei Lappen.
26. A bal tüdő felszínén található bemélyedés helyet biztosít a szív számára a mellüregben. – Die Einkerbung an der Oberfläche der linken Lunge (Incisura cardiaca) bietet Platz für das Herz in der Brusthöhle.
27. Minden tüdőlebeny tovább osztható bronchopulmonális szegmentumokra, amelyek önálló funkcionális egységet képeznek. – Jeder Lungenlappen lässt sich weiter in bronchopulmonale Segmente unterteilen, die eigenständige funktionelle Einheiten bilden.
28. A legkisebb makroszkóposan elkülöníthető egység a tüdőlebenyke, amelyet kötőszöveti sövények határolnak. – Die kleinste makroskopisch abgrenzbare Einheit ist das Lungenläppchen (Lobulus pulmonalis), das von bindegewebigen Septen begrenzt wird.
29. A gázcsere felülete a tüdőben körülbelül hetven-száz négyzetméter nagyságú. – Die Gasaustauschfläche in der Lunge ist etwa siebzig bis einhundert Quadratmeter groß.
30. A tüdő kettős vérellátással rendelkezik: a funkcionális keringés a gázcserét, a tápláló keringés a szövetek ellátását szolgálja. – Die Lunge besitzt eine doppelte Gefäßversorgung: der funktionelle Kreislauf dient dem Gasaustausch, der nutritive Kreislauf der Versorgung der Gewebe.
31. A kisvérköri artériák vénás vért szállítanak a szívből a tüdő léghólyagocskáihoz. – Die Arterien des Lungenkreislaufs (Arteria pulmonalis) transportieren venöses Blut vom Herzen zu den Lungenbläschen.
32. A tüdővénák az oxigénnel dúsított artériás vért vezetik vissza a szív bal pitvarába. – Die Lungenvenen (Vena pulmonalis) leiten das mit Sauerstoff angereicherte arterielle Blut zurück in den linken Vorhof des Herzens.
33. A tüdő vasa privata erei a hörgőágakból származnak, és a tüdő saját állományát táplálják. – Die Vasa privata der Lunge stammen aus den Bronchialästen (Ramus bronchialis) und versorgen das Eigenparenchym der Lunge.
34. A légzőrendszer gázcserélő szakaszában a diffúzió a parciális nyomáskülönbségek hatására jön létre. – Im gasaustauschenden Abschnitt des Atmungssystems erfolgt die Diffusion aufgrund von Partialdruckunterschieden.
35. A vezető szakasz funkcionális elégtelensége, például asztma esetén, jelentősen növelheti a légzési munkát. – Eine funktionelle Insuffizienz des leitenden Abschnitts, wie etwa bei Asthma, kann die Atemarbeit erheblich steigern.
(aufklappen)magyar
1. A felső légutakhoz anatómiailag az orrüreg, az orrmelléküregek és a garat tartoznak.
2. Az alsó légutak a gégefővel kezdődnek, és magukban foglalják a légcsövet, a hörgőrendszert, valamint a tüdőket.
3. A vezető zóna az orrnyílásoktól egészen a terminális hörgőcskékig terjed, feladata a levegő szűrése, melegítése és párásítása.
4. A gázcserélő zóna ott kezdődik, ahol a terminális hörgőcskék a légzési hörgőcskékbe torkollanak.
5. Az orrüreg kagylói és járatai jelentősen megnövelik a felületet a belélegzett levegő kondicionálásához.
6. Az orrmelléküregek rezonátorként is szolgálnak a beszéd során, és csökkentik a koponya összsúlyát.
7. A garat egy izmos falú csatorna, amely közös szakasza a légző- és az emésztőrendszernek.
8. Az orrgarat kizárólag a légzési folyamatokban és a beszédben vesz részt.
9. A szájgarat és a gégei garat egyaránt szolgál a levegő és a táplálék áthaladására.
10. A gége választja el egymástól a légutakat és a nyelőcsövet, megakadályozva a falat félrenyelését.
11. A gégefedő porcos lemeze nyeléskor lezárja a gégebemenetet, így irányítva a táplálékot a nyelőcső felé.
12. A légcső a gége alatt, a hetedik nyakcsigolya magasságában kezdődik.
13. A légcső vázát tizenhat-húsz darab, C alakú üvegporc alkotja, amelyek megakadályozzák a lumen összeesését.
14. A légcső hátsó, porcmentes falát simaizom és kötőszövet alkotja, ami lehetővé teszi a nyelőcső tágulását nyeléskor.
15. A légcső elágazódásánál található sarkantyú nyálkahártyája gazdag érzőidegekben, amelyek köhögési reflexet váltanak ki.
16. A főhörgők a tüdőkapun keresztül lépnek be a tüdőkbe, ahol hörgőfát alkotva ágaznak tovább.
17. A jobb főhörgő meredekebb lefutású, mint a bal, ezért az idegentestek gyakrabban kerülnek ebbe az oldalba.
18. A hörgőfában a porcos váz fokozatosan lemezekké redukálódik, majd a hörgőcskék szintjén teljesen eltűnik.
19. A hörgőcskék fala simaizomban gazdag, ami lehetővé teszi a légutak ellenállásának szabályozását.
20. A szimpatikus idegrendszer hatására a hörgőcskék tágulnak, fokozva a levegő áramlását.
21. A légzési hörgőcskék falában már megjelennek az első léghólyagocskák, így itt már megkezdődhet a gázcsere.
22. A léghólyagocskák fürtökbe rendeződve alkotják a tüdő alveoláris zsákjait.
23. Az alveoláris pórusok összekötik a szomszédos léghólyagokat, biztosítva az egyenletes légnyomást a tüdőszövetben.
24. A tüdőkapunál lépnek be és ki a tüdőerek, a hörgők, a nyirokerek és az idegek.
25. A tüdők lebenyekre tagolódnak: a jobb tüdő három, a bal tüdő két lebenyből áll.
26. A bal tüdő felszínén található bemélyedés helyet biztosít a szív számára a mellüregben.
27. Minden tüdőlebeny tovább osztható bronchopulmonális szegmentumokra, amelyek önálló funkcionális egységet képeznek.
28. A legkisebb makroszkóposan elkülöníthető egység a tüdőlebenyke, amelyet kötőszöveti sövények határolnak.
29. A gázcsere felülete a tüdőben körülbelül hetven-száz négyzetméter nagyságú.
30. A tüdő kettős vérellátással rendelkezik: a funkcionális keringés a gázcserét, a tápláló keringés a szövetek ellátását szolgálja.
31. A kisvérköri artériák vénás vért szállítanak a szívből a tüdő léghólyagocskáihoz.
32. A tüdővénák az oxigénnel dúsított artériás vért vezetik vissza a szív bal pitvarába.
33. A tüdő vasa privata erei a hörgőágakból származnak, és a tüdő saját állományát táplálják.
34. A légzőrendszer gázcserélő szakaszában a diffúzió a parciális nyomáskülönbségek hatására jön létre.
35. A vezető szakasz funkcionális elégtelensége, például asztma esetén, jelentősen növelheti a légzési munkát.
(aufklappen)német
1. Zu den oberen Atemwegen gehören anatomisch die Nasenhöhle (Cavitas nasi), die Nasennebenhöhlen (Sinus paranasales) und der Rachen (Pharynx).
2. Die unteren Atemwege beginnen mit dem Kehlkopf (Larynx) und umfassen die Luftröhre (Trachea), das Bronchialsystem sowie die Lungen (Pulmo).
3. Die leitende Zone (Conducting Zone) erstreckt sich von den Nasenlöchern bis hin zu den Terminalbronchiolen (Bronchiolus terminalis) und hat die Aufgabe, die Luft zu filtern, zu erwärmen und zu befeuchten.
4. Die gasaustauschende Zone (Respiratory Zone) beginnt dort, wo die Terminalbronchiolen in die respiratorischen Bronchiolen (Bronchiolus respiratorius) münden.
5. Die Nasenmuscheln (Conchae nasales) und Nasengänge (Meatus nasi) vergrößern die Oberfläche zur Konditionierung der Inspirationsluft erheblich.
6. Die Nasennebenhöhlen dienen auch als Resonanzraum bei der Sprache und verringern das Gesamtgewicht des Schädels.
7. Der Rachen ist ein muskulärer Kanal, der einen gemeinsamen Abschnitt des Atmungs- und Verdauungssystems darstellt.
8. Der Nasenrachen (Nasopharynx) ist ausschließlich an den Atmungsprozessen und der Sprache beteiligt.
9. Der Mundrachen (Oropharynx) und der Kehlkopfrachen (Laryngopharynx) dienen gleichermaßen dem Durchtritt von Luft und Nahrung.
10. Der Kehlkopf trennt die Atemwege von der Speiseröhre (Ösophagus) und verhindert das Aspirieren von Nahrung.
11. Die knorpelige Platte des Kehldeckels (Epiglottis) verschließt beim Schlucken den Kehlkopfeingang und leitet so die Nahrung in die Speiseröhre.
12. Die Luftröhre beginnt unterhalb des Kehlkopfes auf der Höhe des siebten Halswirbels (C7).
13. Das Gerüst der Luftröhre besteht aus sechzehn bis zwanzig C-förmigen Hyalinknorpeln, die ein Kollabieren des Lumens verhindern.
14. Die hintere, knorpelfreie Wand der Luftröhre (Paries membranaceus) besteht aus glatter Muskulatur und Bindegewebe, was die Ausdehnung der Speiseröhre beim Schlucken ermöglicht.
15. Die Schleimhaut des Sporns an der Aufgabelung der Luftröhre (Carina) ist reich an sensiblen Nerven, die einen Hustenreflex auslösen.
16. Die Hauptbronchien (Bronchus principalis) treten durch das Lungenhilum (Hilus pulmonis) in die Lungen ein, wo sie sich zu einem Bronchialbaum verzweigen.
17. Der rechte Hauptbronchus verläuft steiler als der linke, weshalb Fremdkörper häufiger in diese Seite gelangen.
18. Im Bronchialbaum reduziert sich das knorpelige Gerüst schrittweise zu Plättchen und verschwindet auf der Ebene der Bronchiolen vollständig.
19. Die Wand der Bronchiolen ist reich an glatter Muskulatur, was die Regulation des Atemwegswiderstands ermöglicht.
20. Unter dem Einfluss des Sympathikus weiten sich die Bronchiolen (Bronchodilatation), wodurch der Luftstrom verstärkt wird.
21. In der Wand der respiratorischen Bronchiolen erscheinen bereits die ersten Lungenbläschen, sodass hier der Gasaustausch beginnen kann.
22. Die Lungenbläschen sind in Trauben angeordnet und bilden die Alveolarsäcke (Saccus alveolaris) der Lunge.
23. Die Alveolarporen verbinden benachbarte Lungenbläschen und gewährleisten einen gleichmäßigen Luftdruck im Lungengewebe.
24. Am Lungenhilum treten die Lungengefäße, die Bronchien, die Lymphgefäße und die Nerven ein und aus.
25. Die Lungen sind in Lappen (Lobus) unterteilt: die rechte Lunge besteht aus drei, die linke aus zwei Lappen.
26. Die Einkerbung an der Oberfläche der linken Lunge (Incisura cardiaca) bietet Platz für das Herz in der Brusthöhle.
27. Jeder Lungenlappen lässt sich weiter in bronchopulmonale Segmente unterteilen, die eigenständige funktionelle Einheiten bilden.
28. Die kleinste makroskopisch abgrenzbare Einheit ist das Lungenläppchen (Lobulus pulmonalis), das von bindegewebigen Septen begrenzt wird.
29. Die Gasaustauschfläche in der Lunge ist etwa siebzig bis einhundert Quadratmeter groß.
30. Die Lunge besitzt eine doppelte Gefäßversorgung: der funktionelle Kreislauf dient dem Gasaustausch, der nutritive Kreislauf der Versorgung der Gewebe.
31. Die Arterien des Lungenkreislaufs (Arteria pulmonalis) transportieren venöses Blut vom Herzen zu den Lungenbläschen.
32. Die Lungenvenen (Vena pulmonalis) leiten das mit Sauerstoff angereicherte arterielle Blut zurück in den linken Vorhof des Herzens.
33. Die Vasa privata der Lunge stammen aus den Bronchialästen (Ramus bronchialis) und versorgen das Eigenparenchym der Lunge.
34. Im gasaustauschenden Abschnitt des Atmungssystems erfolgt die Diffusion aufgrund von Partialdruckunterschieden.
35. Eine funktionelle Insuffizienz des leitenden Abschnitts, wie etwa bei Asthma, kann die Atemarbeit erheblich steigern.